Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-26 / 97. szám
I960. ÁPRILIS 26. KEDD MST uterei ^/CírkiD 3 • • Otven év előtt és után A DÉDNAGYMAMA ÉS AZ UNOKÁJA Törékeny, csöpp asszony, „öreg asszony képe” modellje lehetne a ma friss színekben tobzódó tárlatán. Nagydí- jat érdemelne a realisztikus ábrázolás. A fekete kendő keretében a finom orr alatt a be- huppadt száj vékony csíkja a rég kimúlt fogak üregét leplezi, csak a szemben van élet és a beszéd friss, igyekvő, mintha jó lenne élvezni a szereplés fontosságát, a szó jogát, hisz a fiatalok olyan hamar leintik az öregeket. *— Huszonkét éves voltam, most 64 éve, hogy férjhezadtak — mondja. — Megültük az arany lakodalmat, kedves férjem akkor még élt... — Szerelem volt? — Á, dehogy. Akkoriban ezt nem néztük, a nagy nyomorúságban csak az volt fontos: derék ember legyen. A nagybácsik, komák jöttek, hogy Kerék István dógos ember. Nem iszik. Szüleim is bíztattak. így volt szokás. Összecsapták a fiatalokat. És igazán jó munkás volt. Együtt jártunk sokszor. Azelőtt cseléd voltam, uraknál szolgáltam, aztán szőlőt munkáltam, meg fákat ültettem. Gyalog jártunk be Pestre, Óbudára... — Gyalog? Páty termelőszövetkezeti község Budakeszi után, busszal igen közel van. de a Széna térig több mint 18 kilométert gyalogosan megtenni nem kicsiség. És Óbudára?! ... — Bizony lelkem. Még éjjel indultunk el, voltunk sokan, nők, férfiak, hogy korán bent legyünk a Széna téren és a Flórián téren. Ahogyan jött. Aztán álldogáltunk kapával a karunkon, s vártuk a gazdákat, hogy leszerződjenek velünk. Ez így ment akkor. Nemegyszer mondták: ó, milyen kicsi vagyok, nem is birhatpm ;a munkát! De én erősködtem, hogy csak próbáljanak ki, bírom bíz’ én, gyorsan forgatom a kapa nyelit! Aztán már kerestek. Nyáron részaratást vállaltunk, ez búzát hozott, kellett a téli időikre is a kenyér, mert szezonmunka volt minden. Hej, de sok fát beültettem a ma már dús ligetekbe és a Budakeszi úton! — És hol aludtak? Hogyan étkeztek? — Rendszerint a padláson volt az éjjeli szállásunk. Csak úgy ruhástól, a szalmán feküdtünk, amíg hajnali 4-kor a gazda nem ébresztett: meg- kopogtatta a létrát. És neki a munkának — vakulásig. Ebédidő alatt a magunkkal hozottat fogyasztottuk, néha volt sonka, szalonna, de legtöbbször sóspaprikás kenyér. Nem tellett másra és nem is lett volna időnk vásárolni. Azután szombaton délben elindultunk haza, megint gyalog. A cipőnket kíméltük és sokszor csak mezítlábasán róttuk az utat. Otthon aztán mosás, főzés, mert egyszer egy héten igen jólesett a meleg étel, s vasárnap éjjel ismét vissza. így ment ez sok éven át. És jöttek a gyerekek. — Szórakozás, mozi, színház volt-e? — Életemben nem voltam sehol. Az ilyen kódisnak se pénze, se ideje nem volt ilyesmihez. ■ Csak elnézem a mai fiatalokat... Régi házban ülünk, ebben született özv. Kerék Istvánná, hiába dolgoztak ketten, semmit sem tudtak rajta javítani, bővíteni. Hallott-e valamit a nők egyenjogúságáról, harcáról? Tudja-e, mi kezdődött ötven évvel ezelőtt, s milyen nehéz volt eljutni a ma eredményeihez? Az egyenlő értékelés öröméhez? Figyelő tekintet, tétován mozgó ajkak, a kérdések meg nem értése — a válasz. És egy vállrándítás. A szőlőkbe nem jutott ki a forrongó idők hangja, s munkába görnyedt asszonyok lányok nem ismerték a lázadás. többet akarás izzó érzéseit. Újságot nem olvastak, £ gyerekek úgy tudják, a szüle nem is tud olvasni, bár ez ma már szégyelli és tagadja Mentegetődzve magyarázza: — Megszoktuk a sok munkát. Mit is lehetett volna csinálni? Pedig de sokat szenvedtem! Mennyit ment ez a szegény két lábam! S végigsimít két vékonyra aszott lábán. A 36 éves unoka Üj, takaros kis ház. Egy- szoba komfortos. A csövek már megvannak a víz bevezetéséhez, jövőre a fürdőszobában csak meg kell nyitni a csapot... Motorkerékpár az udvaron. Mosógép a konyhában. Az unoka: Besnyi Ká- rolyné a Petőfi Tsz tagja már 1953 óta. Férjével együtt modernizálnak, szépítenek, gyarapítják a két szép gyerekkel népes hajlékot. Közeli terv a második szoba megépítése. Erre a férj keresete gyűlik a KST- ben. A csinos, mindig mosolygó asszony most jött haza a munkából. — Burgonyát válogatunk a vetésre. Meg a sárgarépát szedjük a prizmából — mondja. — Reggel jókor kelek, mert elvégzem a házi munkát s nyolckor kezdjük a közösben. Hogy mennyi munkaegységem volt a múlt évben? 253 — és 38,63 forint egységenként. Meg a búza: 7,56 mázsa. Magunk sütünk, kóstolja csak meg — kínál szívesen a vékony héjú, aranysárga cipóból. Hát nem tudom miért, de ez igen jóízű. Pesten se rossz, de ez még jobb. — Szereti ezt a munkát? — Igen. Meg is vagyok elégedve. Aki szorgalmas, nem bánja meg. Sokan azonban kimaradoznak, aztán persze nem tudják magukat utolérni. — Étkezés? — Ilyenkor magunk visz- szük az ennivalót, később főznek a munkahelyen. Nem is rosszul, én szeretem. Meg elég is. Vasárnap meg csak a ína- gunk főztjével lakunk jól! űriünk mindig, a télen kétszer is. A háztáji is hoz. A kisfiúnk, 14 éves, bejön a nyáron a tsz-be, de motorszerelő akar lenni. Hát legyen. Lánykám másodikos. Jó gyerek az is. — Kultúra, szórakozás? — Van. Gyakran kijön a Déryné Színház, más társulat is, moziba is mehetünk és közel Pest, csak kicsit drága a busz. Ez baj. Sokan szeretnénk a fogunkat megcsináltatni — érdekes, minden asszonynak hiányzik két-há- rom foga a „kirakat-sorból”. És még valami, ami bennünket, vidéki nőket érdekel. Nem készülnek ránk való ruhák. Bizony, szeretünk jól élni, a tepertőből nem facsarjuk ki a zsírt, s szeretjük a házikolbászt is, s így bizony kissé gömbölydedek vagyunk. Nem vészes — mondják —, de mégis nehezebb csinosan öltözködni. Kérjük az illetékeseket, nyissanak kerekded idomú nők részére féligkész ruhát árusító szalonokat. Meglátják, milyen jól fog menni! Szeretnék jobban törődni az öltözködéssel és nem tudom megoldani, nem érek rá varrónőhöz szaladgálni s igényesebbek is vagyunk ma, mint tegnap voltunk. Keresünk, s élvezni is akarjuk munkánk örömét. Ha ez a vágyam teljesül, egyelőre még csak azt szeretném, ha gázpalackot kaphatnánk, hogy gázon főzhessünk. Hogy mik lesznek a következő kívánságok? Arról majd idejében... — s kacag gyöngyözően, az egészség vidámságával. Ez az unoka. Az ő portréja is kifejező, élethű. Az ötven év nem múlt el hiába. Somody Erzsébet Bővítik a bölcsődét átalakítják a kultúrházat Zsámbékon Megjöttek a gólyák Amióta termelőszövetkezeti község Zsámbék, itt is megnövekedett a bölcsődét és a napközi otthonos óvodát igénylők száma. A 45 férőhelyes bölcsődében a község nyolccal emelte a létszámot, de ezekre a helyekre, miután az étkeztetési keretet nem lehetett felemelni, teljes térítéssel vették fel a kicsinyeket. Vagyis szüleik az egész étkezési díjat megfizetik. Néhány hét múlva egyébként teljesen korszerűsítik a bölcsődét, de működése a mintegy kéthónapos átépítés alatt sem szünetel. Ezt pedig az teszi lehetővé, hogy Zsámbékon ugyan van, de még sincs kultúrház. Évekkel ezelőtt az egykori nagyvendéglőt átalakították, ez azonban még így sem felel meg a művelődési ház céljainak. Jóformán nem is használták. Azaz pár hónappal ezelőtt átmenetileg itt nyílott meg a gyógyszertár, amelynek helyisége sürgős tatarozásra és korszerűség szempontjából átalakításra szorult. A gyógyHárcmezer váci és járásbeli fiatal a felszabadulási kulturális szemlén Vasárnap délelőtt a felszabadulási kulturális szemle egyik újabb, szép eseményének voltunk tanúi: a váci városi művelődési ház bemutatótermében ünnepélyesen megnyílt a helyi és környékbeli képzőművészek kiállítása. Takács Lajos váci városi és járási KISZ-titkár megnyitó beszédében elmondta, hogy Részlet a képzőművészeti kiállításból (Cserny Gábor felvétele) a fiatalok fél év óta készülődnek, hogy tudásuk, képességük legjavát adják a kulturális szemle rendezvényein. A városban és a községekben 3000 fiatal vett részt a szavaló-, tánc- és énekversenyeken. Erre a kiállításra félszáz benevező hozta el munkáját. — Mit bizonyít ez? — tette fel a kérdést Takács Lajos. — Azt, hogy fiataljaink szeretik a szépet, eredményesen munkálkodnak a művészet egyes ágaiban és az iskolában, munkagép mellett eltöltött órák után szabad idejükből szívesen áldoznak azért, hogy képességeiket kifejthessék. Már a kiállítás első napján több százan tekintették meg a változatos témájú képeket, szobrokat, kerámiai tárgyakat: váci, dunakeszi, erdőkertesi szakkörök tagjainak és számos egyéni alkotónak munkásságát. Vasárnap hozták nyilvánosságra a zsűri döntését is. I. díj: Mizser Pál Uszályok című képe, II. díj: Briesztyenáts József Pihenő munkás szobra, III. díj: Blandl József veresegyházi népművész pompás fafaragásaiért. p. R. szertár átépítése most befejeződött, május 15-én a kultúr- házból vissza is hurcolkodik teljesen újjávarázsolt régi helyiségébe. Akkor azután ideiglenesen bölcsőde lesz a kultúrház addig, amíg régi épületén a korszerűsítést el nem végzik. A bölcsődét nemcsak korszerűsítik, de bővítik is. Átalakítás után 55 férőhely lesz benne. Az építési költségekhez a község 30 ezer, a megyei tanács pedig 100 ezer forinttal járul hozzá. Az átépítés befejezte után előbbi helyére visszaköltöző bölcsőde helyét a kultúrházban előreláthatólag az ugyancsak korszerűsítésre szoruló 110 férőhelyes napközis óvoda foglalja el rövid időre. Amikor pedig annak átépítését és tatarozását is befejezi a község saját kőművesbrigádja, sor kerül a kultúrház átalakítására, amit, mint a többi építkezést, szintén házi kezelésben végeztet a községi tanács. A kultúrház átépítésének költségei 370 ezer forintra rúgnak. Ennyi pénzzel egyelőre nem rendelkezik a tanács. Községfejlesztési alapjából csak 70 ezer forintot tud biztosítani a munkálatokra, a megyei tanács művelődési osztálya viszont 80 ezer forinttal járul hozzá. Ez az ösz- szeg mindenesetre elégséges az épület tetejének rendbehozatalára és az előadóterem kialakítására. A többi munkát pedig csak a következő két- három esztendő alatt végeznék el. Felmerült azonban az a gondolat, hogy amennyiben a járdák betonburkolásához nem sikerül ez idén elegendő anyagot biztosítani, az erre a célra előirányzott mintegy 200 ezer forintot ugyancsak a kultúrház átépítésére fordítják. A még hiányzó pénzt azután a községfejlesztési alap jövő évi bevételéből pótolnák. a teljes átalakítás munkája amúgy is áthúzódna a következő esztendőre. Ez esetben már 1961 derekára korszerű és mindenben megfelelő kultúrházat kap Zsámbék. Dísztáviratlap május 1-re A posta LX 11 jelzéssel új dísztáviratlapot hoz forgalomba május 1-én, amelyet Cziglényi Ádám grafikusművész tervezett. Az új távirat- lap piros rózsát ábrázol. Kicsinyített mása már az új te- lefonkönyvben is megtalálható. MESÉLŐ KÖVEK - HÍRES EMBEREK Tápióbicske — Isaszeg— Vác IV. tábornokoknak, s az egész hadseregnek. Gödöllő is felszabadul Windischgrätzet a súlyos veszteségek visszahúzódásra kényszerítik. Még április hetedikére virradó éjjel csapatait a Rákospatak mögé vonja vissza, s így Gödöllő kardcsapás nélkül a magyar csapatok birtokába jut. A G rassalkovich-kastélyban — a későbbi királyi kastélyban — rendezik be a főhadiszállást, Kossuth is itt száll meg a fővezér Görgeyvel egyetemben. Windischgrätz minden áron tartani akarja jelenlegi állásait, hiszen az első segélyhad Wohlgemut tábornok vezetésével már útban van Csehországból a főváros felé. Nem kell félnie a hátulról jövő támadástól sem, mert Ramberg tábornok mintegy 8000 főnyi csapattal Vácott táborozik, s így biztosítja a főhadat a váratlan meglepetések ellen. A magyar vezérkar kidolgozta Vác elfoglalásának tervét, amely szerint a II. hadtest a főváros előtt marad, s látszattámadásokkal elvonja Windischgrätz főhadainak figyelmét a többi csapatmozdulattól. A VII. .hadtest Fó- ton, Mogyoródon és Dunakeszin száll táborba, egyrészt elvágva Vác felé az utat, másrészt biztosítva a főváros előtt maradt II. hadtestet nagyerejű ellenséges támadás esetén. Az I., illetve a III. hadtest Klapka és Damjanich vezetése alatt pedig Vácnak indul, hogy kiverje onnét Ramberg hadosztályát. A látszat — és az igazi csata Április 9-én kezdődik meg a terv végrehajtása. Aulich Dunakeszitől egészen Soroksárig félköralakban állítja fel csapatait, mintha arctámadásra készülne. Portyázó lovasegységei hol itt, hol ott csapnak le az osztrák vonalakra, állandó nyugtalanságot idézve elő, s ez a játék oly sikeresen folyik, hogy Windischgrätz semmit sem vesz észre, hanem a támadásra készíti elő csapatait. Klapka és Damjanich katonái ezalatt gyors menetben indulnak Vác felé. A két tábornok megállapodott, hogy Damjanich szemből támad, míg Klapka csapataival megkerüli a várost, s hátba- támadja Ramberg seregét. Damjanich április 10-én indul el Veresegyházról, s rövid idő alatt Sződre érkezik, ahol megkezdi csapatainak hadrendbe való állítását A tájat sűrű, átláthatatlan köd lepi el, s ez remekül leplezi a magyar csapatok mozdulatait. A köd azonban rövid időn belül esővé változik, s a hideg zuhatag a magyar csapatokra zúdul. Ahogy a krónikás feljegyzé, Damjanich e szavakkal ugratott lován csapatai elé: •— Fiúk! Vácott jó meleg házakban ül az ellenség. Mi pedig itt kinn fagyoskodunk. Nos, fiúk! Bemenjünk hát Vácra? A sereg egy emberként zúgta rá az igent. Mészáros Ottó (Folytatjuk) Damjanich védekezésből kibontakozó támadása előtt Jellasics csapatai meginognak, harcrendjük bomlani kezd. Windischgrätz, a helyzetről értesülve, hogy kedvező állásait megtarthassa, Ottinger hadosztályát küldi Jellasics csapatainak segítségére. Ottinger Isa- szegen akar keresztülnyomulni lovasaival, de a község már lángokban áll,- így kénytelen feljebb kerülni, nagy nehezen átkel a megáradt Rákos patakon, s lóhalálában elindul a Királyerdő felé. Itt azonban már várják Nagy Sándor dandárénak katonái. Háromezer válogatott, sok csatát látott magyar huszár. 7000 lovas párbaja Kürtök rivallnak, s Ottinger rohamot vezényel. Nagy Sándor nem ad parancsot. Lovasai mozdulatlanul várják a vágtatva közeledő Ottinger-huszá- rokat. A magyar huszárok taktikája helyes volt: mire a vágtázó Ottinger-huszárok közelükbe értek, lovaik alaposan kifáradtak. Az osztrák vasasokat először irtózatos erejű pisztolytűz fogadja, s abban a pillanatban már a kardok is összecsapnak. Életre-halálra viaskodó emberek. Egy — egy ellen, egy — kettő ellen, mert az osztrákok négyezren vannak a háromezer magyar ellen. A huszárokat fellelkesíti a szél által idesodort dobpergés: ez jelzi, hogy megérkezett Aulich hadteste. Az osztrákok erőlködése most már hiábavaló. Először az Ottinger-huszárok kezdik meg a hátrálást, nem birmak Nagy fenegyerekeivel, akik félelmet nem ismerve küzdenek. Rövid idő után Ottinger visz- szafelé száguldó lovasait követi az osztrák gyalogság rendetlenül hátráló tömege. Be az égő faluba, hogy ott ismét megvessék a lábúikat. Aulich hadtestének katonái azonban a sarkukban vannak, s az égő házak fényénél újabb viadal kezdődik. Az ellenség már annyira kimerült, s annyira fél a fókeveszetten rohamozó magyaroktól, hogy rövid ellenállás után kivonul Isaszegröl is. A község mögötti dombokra húzódnak vissza, de a magyar csapiatok ide is követik őket, s kénytelenek innét is menekülni. Fut Schlick is Egyetlen pontja van a csatatérnek, ahol még mindig áll a harc. Schlick csapatai újabb és újabb rohamokra indulnak, a tábornok mindenáron törleszteni akar a vereségekért. A Királyerdőnél így még mindig dörögnek az ágyúk, s halálos nárbajt vívnak a szuronyok. Éjfél felé jár már az idő amikor Schlick csapatai nem bírják tovább, s megkezdik a visszavonulást, amely Damjanich csapatainak üldözése következtében rövidesen fejveszett futássá válik. Schlick Gödöllő felé vonul vissza, ezzel megpecsételve az isaszegi csata sorsát. Kossuth levele Az isaszegi győzelmes csatában honvédeink közül mintegy ezren vesztették életüket, Windischgrätz vesztesége 1500 ember! Kossuth, aki a haditanács vezetőjeként végig ott volt a csatánál, még az éjszaka leül levelet írni debreceni barátainak, s levelében a győzelmes csata boldogságának hangja csendül. Többek között ezeket írja: „Tisztelettel kell meghajolni minden hazafinak a vezérek, s meg kell hajolni az egész lelkesült hadsereg előtt, melyről a szó teljes értelmében elmondhatom, hogy amire Nelson hajdan buzdította hadseregét, azt a mieink végrehajtották. Minden ember teljesité kötelességét!” Az isaszegi csata megnyerésének örömteljes hírét napokig visszhangzótta az egész ország. Kossuth hivatalosan is elismerését fejezte ki a
