Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

1960. ÁPRILIS 24. VASÁRNAP PEST UECVtI iMivtaD A szövetkezeti mozgalom térhódítása a világ mezőgazdaságában Több mint egy évszázada, hogy 1847-ben huszonnyolc Roch-Dale-i angol takács szö­vetkezetük megalapításával el­ültette a szövetkezeti mozga­lom csemetéjét, amely mély gyökereket eresztett s mára olyan, hatalmas fává lomboso- dott, amelynek gyümölcse száz- és százmillióknak terem. Ez az életerős, egyre terebé­lyesedő faóriás újabb és újabb hajtásokat hoz. Egyre több parasztcsaládban érlelődik meg az összefogás eszméje. Az öt világrészt átfogó szövetke­zeti eszme a kapitalizmus ta­laján keletkezett, azzal az idealista elképzeléssel, hogy megváltoztatja a társadalmat a szövetkezeti gazdasági rend ja­vára. A világ azonban a kapi­talizmus törvényei szerint fej­lődött tovább és a társadalom forradalmi átalakulását a föld egyharmadán a marxizmus— leninizmus eszméje, a mun­kásosztály harca hozta meg. A kapitalista országokban a szö­vetkezetek tőkés vállalkozássá fejlődtek vagy megmaradtak értékesítési és fogyasztási jel­legüknél. Az igazi szövetkezeti mozgalom, amely a mezőgaz­daság felemelkedését, a pa­rasztság boldogabb életét biz­tosítja, a szocializmust építő országokban virágzik. A termelőszövetkezeti moz­galom elsőnek a Szovjetunió­ban szélesedett ki. Itt valósult meg elsőnek a világon a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Az ország szántó- területének 81 százalékán, 280 millió hektár földön kolhozok, 19 százalékán pedig szovhozok gazdálkodnak. S amióta a szovjet emberek szövetkeze­tekben dolgoznak, az elmara­dott mezőgazdaságot élenjáró­vá fejlesztették. De nemcsak a Szovjetunió­ban virágzik a közös gazdaság, hanem a világ legnépesebb or­szágába!?, Kínában is. A múlt évben személyesen győződtem meg arról, hogy a kínai pa­rasztok is felismerték a szövet­kezeti mozgalom jelentőségét és ma már 120 millió paraszt­család, a paraszti lakosság 99 százaléka járja, a közös gaz­dálkodás útját. Huszonhatezer népi kommunában 180 millió holdat művelnek meg szövet­kezeti alapon. A Szovjetunió és Kína pél­dáját követve sikeresen befe­jezte a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését Bulgária, Ko­rea és Mongólia és a Német Demokratikus Köztársaság pa­rasztsága. Lendületesen halad ezen az úton Csehszlovákia, Albánia, Románia népe. Jelen­tősek az eredmények Vietnam­ban és ezen az úton akar ha­ladni Lengyelország paraszt­sága is, ahol a falusi földmű­vesszövetkezetek és termelői társulások mellett jelenleg több mint 1800 termelőszövet­kezet működik. Hazánkban is eredményesen fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom. Még az ellenforra­dalom is csak ideig-óráig tud­ta fejlődésében visszatartani. Az elmúlt év tavaszán egész megyék parasztsága lépett a, közös gazdálkodás útjára. Ma : már a szövetkezetek szántóte- : rülete elérte hazánkban az 5 : millió 200 ezer holdat, a tagok száma pedig meghaladja a 900 ezret. Magyarországon az állami gazdaságokkal együtt a szántóterületek 71,3 százalékán. folyik nagyüzemi gazdálkodás. Vajon mi történik a kapitalista országokban ? Ott is fölényben van a nagy­üzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban a fejlődésnek nem az az útja, hogy a pa­rasztság. erőit egyesítve, a szo­cialista termelőszövetkezetek­ben ura és gazdája marad a földnek és így jut a nagyüzem előnyeihez. A tőkés országban a nagyüzem elsöpri a kisüze­met és feldönfutóvá teszi a kisparasztokat. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—1950 közötti 30 év alatt a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma egymillió 220 ezerre csökkent. A kisparaszt tönkremenése napjainkban is tart. A Proble- mes Economisques című fran­cia lap múlt évi számában er­ről a kérdésről így ír: „A kis­üzemek egyharmada vagy még ennél is nagyobb része a me­zőgazdaságnak nyújtott támo­gatás ellenére ráfizetéses. A tíz hektáron aluli gazda­ságokban az egy főre jutó jövedelem számottevően ki­sebb, mint a tíz hektáron fe­lüliekben. A svájci mezőgazda­sági üzemslalisztikai adatok szerint az egy munkanapra jutó jövedelem az 5—10 hektá­ros gazdaságokban 20 száza­lékkal, a 3—5 hektáros gazda­ságokban pedig 40 százalékkal volt kevesebb, mint a 10—15 hektáros gazdaságokban. Ha­sonló eredményt mutatnak a többi országokban végzett ilyen természetű vizsgálatok is. A nehézségekkel küzdő kis­üzemek problémájának meg­oldását általában a követke­zőkben látják: külön támoga­tásban kell részesíteni a kis­üzemeket; ki kell terjeszteni a szövetkezeti mozgalmat; ipa­rosítani kell a mezőgazdasági vidékeket; állami segítséget kell adni a tagosításhoz”. Különösen érdekes, hogy a lap termelőszövetkezetek szer­vezését is megemlíti, mint a kátyúból való kivezető út egyik lehetőségét. Ha ennyire ajánlják a szö­vetkezetét, miért nem alakíta­nak? — kérdezhetné az olva­só. Erre csak annyit mondha­tunk, hogy Nyugaton is mű­ködnek szövetkezetek, s kö­zöttük legjelentősebb Dánia szövetkezeti mozgalma. Nézzük meg, milyen a dán szövetkezet. Dániában általában olyan bir­tokos parasztok szövetkeznek, akik gazdaságaikban tovább­ra is tartanak alkalmazottat. Szövetkezésük főleg termelés­re irányul, nem pedig a mun­kaerő egyesítésére. Nem a föld jobb megművelése kényszeríti őket a szövetkezésre, hanem a kapitalista nagyüzemmel szembeni verseny. Ha nem szövetkeznek, akkor az olyan kisföldű paraszt sorsára jut­nak. aki kénytelen volt elmen­ni a szövetkező paraszthoz mezőgazdasági munkásnak. ügy is feltehetjük a kér­dést, vajon miben tér el a dán bacon-sertéstenyésztő szövetkezeti tag és saját szö­vetkezete, illetőleg szövetke­zeti központja közötti vi­szony az élelmiszeripari vál­lalattal szerződő amerikai broiler-tenyésztő farmer és a szerződtető vállalat közöt­ti viszonytól? Majdnem sem­miben. Mert mindkét eset­ben a viszony a megtermelt áru minőségi előírására szo­rítkozik. Az egyik takar­mányt, tenyészanyago-t ad, a másik leszállítja a kész nyersárut a kialakult piaci áron. Talán csak annyi a különbség — ha ezt annak lehet mondani — a két vi­szony között, hogy a szállító mezőgazdasági termelő rész- tulajdonosa a szövetkezet­nek, a kereskedelmi vállalat­nak pedig nem. Az első magyar gyógyszerterápiás konferencia Alig néhány napja ért véget Budapesten a KGST-országok gyógyszerkutató és gyártó szakembereinek tanácskozása a szteroid hormonokról, máris újabb hasonló nemzetközi ese­mény színhelye lesz a magyar főváros. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia április 25—30 között rendezi az első magyal gyógyszerterápiás konferen­ciát. A magyar gyógyszerkutatás és gyógyszergyártás jó híre, valamint a magyar gyógszerek használatának kitűnő eredmé- nei sok külföldi szakembert vonzanak a tanácskozásra. Ez ideig körülbelül kétszáz külföl­di vendég jelentette be részvé­telét a baráti és a nyugati or­szágokból. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle most meg­jelent áprilisi száma közli Kádár Jánosnak A lenini eszmék hatása és megvalósulása Magyarországon című cikkét, amelyet Kádár elv­társ Lenin születésének 90. évfor­dulójára írt. Nemes Dezsőnek felszabadulá­sunk 15. évfordulója alkalmából irt cikke áttekintést nyűit a fel- szabadulás óta elért fejlődésünk első szakaszáról, az 1345—47 kö­zött kivívott hatalmas gazdasági és politikát eredményeinkről. Sánta Ilona Harc a magyar munkásosztály egységéért a fel- szabadulás után című írása elemzi azt a több évtizedes harcot, ame­lyet a kommunista párt vívott a munkásosztály egységének meg­teremtéséért. Kencssey Zoltán összefoglalja és sck_ szemléltető adattal illusztrálta a 15 éve felszabadult néni demok­ratikus országok gazdasági fejlő­désének legfontosabb eredmé­nyeit. A termelőszövetkezetek állami irányítása és a tanácsok feladatai címmel Nagy László azokkal a megnövekedett feladatokkal fog­lalkozik. amelyek a szövetkezeti községek és tárások kialakulásá­val a tanácsokra hárulnak. A Dokumentumok rovatban a Szovjetunió külföldi barátainak Leninhez írott leveleit olvashat­juk. Azonkívül gazdag nemzetközi szemleanvagot találhatunk még a Társadalmi Szemle áprilisi számá­ban. ........ “ Ö RÖMEINK — GONDJAINK A DUPLA SZÁMLA S ez nem is lehet másképp. A mezőgazdasági szövetkeze­tekkel — a tőkés piaci ver­seny szabályai szerint — megosztoznak a különböző tőkés vállalatok. Ha erre a szövetkezetek nem hajlandók, akkor a könyörtelen konkur- rencia következtében pusztu­lásra vannak Ítélve, legjobb esetben szegényesen tengőd­nek a tőkés viszonyok kö­zölt. A gyarmati elnyomásból nemrég felszabadult orszá­gokban is kibontakozóban van a szövetkezeti mozgalom. A mienkhez talán legköze­lebb az indiai termelőszövetkezetek állanak. Az első szövetkeze­tek 1950—51-ben jöttek lét­re. Jelenleg az országban 1400 tsz működik 100 ezer hektár­nyi területen. Indiában a gaz­dálkodás szerint ötféle típust különböztethetnek meg. A föld közös megművelésére alakult társulás, a bérlő szö­vetkezet, a kollektív gazda­ság az államtól bérelt föl­dön. A negyedik gazdálkodá­si forma: a föld megjavítá­sát szolgálja, s általában gazdag parasztok alakítják. Az ötödik típusban, amelyben az egész falu benne van, kö­zösen munkálják a földet. Érdekessége, hogy ha a földtulajdonosoknak több mint a fele egy falúban el­határozza a szövetkezet ala­kítását, a kisebbségre is kö­telező a szövetkezeti munka. Összevetve: a szövetkezés bizonyos esetekben meg tő­kés körülmények között is a parasztság javát szolgálja. Az igazi szövetkezés azonban, amely megszabadítja a pa­rasztembert a krajcáros gon­doktól, felvirágoztatja a me­zőgazdaságot, s biztosítja tagjainak a boldog, kultu­rált életet, csak a szocializ­musban lehetséges. A felso­rolt példák bizonyítják, hogy száz- és százmilliók járják ezt az utat, a termelőszövet­kezeti mozgalom szerte a vi­lágon egyre nagyobb hatást gyakorol a parasztságra. Gáli Sándor Hogy volt ? Egy négyszázéves utazás megismétlése Március 30-án hatalmas tö­megek álltak meg bámulva a törökországi Istanbul ut­cáin, amerre egy különös né­gyesfogat haladt el. A nézők, akiknek számát háromszáz- ezerre becsülték, aligha tud­ták, hogy a régimódi jármű szakasztott mása annak a négyszáz év előtti postako­csinak, amellyel egykor Ogier Ghislain de Busbecq holland királyi követ távozott hazá­jába a török szultán városá­ból. A követ kocsiját annak ide­jén nem bámulta senki, de ha figyeli, akkor sem sejthet­te volna, hogy ~ Szakorvosi rendelő épül a Pomázl Posztógyár szomszédságában a gyár dolgozói­nak. Ha minden jól megy, május végére elkészül az épület s július 13-én megkezdik benne a szakrendelést. a poggyász között csem­pészáru rejtőzik: az Eu­rópában akkor még is­meretlen, de Keleten el­terjedt tulipán hagymája, derekas mennyiségben. A becsempészett növény ha­marosan' elterjedt egész Eu­rópában, Hollanidában pedig oly népeszerűvé vált, hogy az országot a tulipánok orszá­gának is nevezik azóta. Száz esztendeje királyi tulipán­termesztési intézet is léte­sült és most ennek jubileu­mát ünnepük a négyszáz év előtti utazás pontos megis­métlésével. Mert a régies postakocsi most is tulipánhagymákat szállít, útján, török földön janicsárok kísérték végig, a menet valóságos karnevál volt. Valami azonban meg­változott: az európai közle­kedés és az úthálózat. Ennél­fogva a négylovas kocsit nem várják rendszeres távolsá­gokban postakocsi-állomások friss lovakkal. Mit lehet ten­ni? A postakocsi mögött öt ló üget pihenőben: ha a húzók elfáradtak, ezek közül fognak be négyet. A fogat előtt pedig autós úti- marsall jár, mindenütt előre gondoskodik istállóról és ta­karmányról a garázsok és benzinkutak korszakában. A fura karaván április 20- án lépte át a jugoszláv—oszt­rák határt (de már janicsárok kísérete nélkül) és folytatja útján végig Európán egé­szen Rotterdamig. Március­tól szeptember 25-ig ott van nyitva a pompás és nagy hol­land virágkiállítás, a Floriade. A kocsinak oda kell érnie, míg az be nem zár. G. Gy. Tömegsport — a MÁVAUT jóvoltából nyan szabódtak. ma­kacsul és önkinzóan ragaszkodtak a ré­gihez, az évtizedeken átélthez. R onkó Sándornak a hét holdja kará­csony táján még többet Ígért, mint az ezer hold, amelyen ma brigádvezető. Félt, húzódozott, az­tán csak latolgatott, s végül a többiekkel tartott. Ványi Amb­rus is úgy érezte, reménytelenné vá- _ lik az élete, ha a család és a hat hold gondját százak ere­jével és ezer holdak gondjával váltja. Rácz Sándor meg Szentpéteri László, a gazdakör elnöke, a mezsgyék szalagjá­tól úgy szakadtak el, mintha ezután a semmi és a vég­telenség között le­begnének. A pillanat, a perc és a napok a határ zsendüléséig a só­hajok és az óhajok, a nagy bizakodások és a gyötrődések ide­je volt. Aztán pedig? A vetés jól telelt, a föld kérte a mun­kát, szántani-vetni, ültetni kell. Aztán kapálni, esőt várni, számolni, beosztani, szervezni, lelkesedni és előre nézni. Marom evvel ezeiou nagy öröm érte a Szentendrei Pa­pírgyár dolgozóit: kérésükre a MÁVAUT illetékesei meg­hosszabbították a Leányfalu —Szentendre között közle­kedő autóbuszvonalat. A HÉV-állomás helyett a ko­csi egészen a gyárig viszi a dolgozókat. Sajnos, néhány hónapja az örömbe üröm vegyül: az autóbusz egyre többször ké­sik. A megállapodás szerinti : 15 perc helyett, 5—6 perccel a műszak kezdete elölt teszi le utasait a gyár kapujában. A gyakori késésekből több kellemetlenség következik. Először: a dolgozóknak — korra és nemre való tekin­tet nélkül — rohanniuk kell munkahelyükre, ha nem akarnak elkésni. Másodszor: a futótréning ellenére — el­késnek. Harmadszor: a vál­tás. a gépek átadása is fut­tában történik s ez a papír- gyártás mennyiségének és minőségének rovására megy. Együtt sokan, egy egész város. Közöt­tük Ronkó Sándor, Ványi Ambrus. Rácz Sándor és Szent­péteri László. Mind­annyian meglett, érett emberek. Valami újat ta­pasztaltak. szívük és értelmük kitá­rult az új befogadá­sára. S mint akik adósnak érzik magu­kat a kommunisták között, az ő törvé­nyeik szerint akar­nak tovább élni. Az újért, amelyben meg­találták önmagukat, a jövőjüket. ők négyen és még ötvennyolcán. • Ennyien kérték a pártba való felvéte-% lüket Nagykőrös £ termelőszövetkezeti £ városban. a volt j egyéni gazdák, az' év első három hó- napjában. á Negyedszer: a szocialista munkabrigád-mozgalom résztvevői nem tehetnek eleget annak a vállalásuk­nak. hogy gépüket 10 perc­cel a műszak kezdete előtt gondosan veszik át az előző parti dolgozóitól. Mindezeknek egyetlen oka van: a hanyagság. A menet­rend ugyanis csak az állo­másig szabályozza a menet­időt. Azt. hogy a kocsi mennyit időzhet a HÉV- pályaudvaron, mielőtt foly­tatja útját a gyárig, nem rögzíti. Ez kizárólag a busz vezetőjétől függ. Illetve at­tól, hogy mennyi időt tölt az állomáson beszélgetéssel, cigarettázással vagy egyéb­bel. Ha sokat, a MÁVAUT- nak az sem baj. hiszen nem vétett a menetrend szabá­lyai ellen. Ha keveset, tiszta haszon: a papírgyári dolgo­zók olyankor megússzák a nemszeretem sporlfoglalko- zást. (— ncva —) Rövid kis hír adta tudtul, hogy húsvét hétfőjén, egyet­len nap alatt, tizennégy em­bert szállítottak be a ceglédi kórház baleseti sebészetére sérültként. Az ok valameny- nyinél: az ital. Ki motorke­rékpárjával, ki autójával ro­hant fának, borult be az árokba, hajtott neki más járműnek. Tizennégy családnál kö­szöntött be az ünnep után a szomorúság, hiszen a sérül­tek többsége nem könnyeb­ben sebesült meg. Tizennégy családnál jelent aggodalmat a felépülés s gondot — mert ilyen oldala is van ennek — az anyagi következmény. Nemcsak az, hogy ilyen eset­ben a sérültnek magának kell fedezni az ápolás költsé­geit, mert a biztosítás ittas állapotban bekövetkezett bal­esetre nem vonatkozik, ha­nem az is, hogy a kiesett munkanapok, hetek bizony kevesebb fizetést jelentenek. És gond az is, a munkahe­lyen, hogy a sérültet helyet­tesíteni kell, munkája hiány­ként jelentkezik a kollektíva teljesítményében. S mindez azért — mondjuk ki —, rr~ sokan nem tudnak mér­téket tartani. Egy pohárral, azután még eggyel, s vé­gül már számolatlanul. Vajon megéri-e a pár po­hár ital azt a ,.dupla szám­lát”, amit az ittasság követ­kezménye nyújt be? Mindezt azért kell szóvá- tenni, mert nemcsak ceglédi jelenség. Nem vagyunk az ital ellenségei. De ellenségei vagyunk a mértéktelen italo­zásnak. Szeretjük valameny- nyien az ünnepeket is, hi­szen a sokat emlegetett ma­gyaros vendégszeretet teszi többek között széppé azo­kat. De amikor a vendégség mértéktelen ivászattá fajul, amikor emberek nem ismer­nek határt, akkor igenis, el­lene kell szólnunk, s nemcsak nekünk, hanem mindenkinek. Az ünnep szép volt, jó volt, a locsolkodás kedves hagyo­mánya színesítette. De a mértéktelen italozás „hagyo­mányát” ideje lenne átadni a múltnak. M. O. A hagyományokhoz méltóan Kartalon régi hagyománya van a kukoricatermesztésnek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itteni parasztok értik a ku­koricatermelés agrotechniká­ját. Nos, a tavalyi kukoricater­melési versenyben az egyéniek helyett a Szabadság Termelő­szövetkezet — a mostani Uj Élet Tsz-ben egyesült szövet­kezetek egyike — iratkozott fel a győztesek listájára. Ki­váló terméseredményével a tsz-ek versenyében a II. helyet érdemelte ki. Igen ám, de tavaly a ter­melőszövetkezetnek mindössze 54 hold kukoricája volt, az idén pedig 400 lesz. A nagyobb területen nehezebb a táblákat úgy összehozni, hogy az min­den szempontból megfeleljen a kukorica alá. Ennek ellenére nem adják alább a 'tavalyi ter­mésnél. „Elérni azt a hozamot a nagy területen, mint ta­valy” — ez a céljuk. Erre kö­telezi őket a kukoricatermelés- ben szerzett hírnevük is. ök négyen és még ötvennyolcán T tgy érezték, mint U akik vonatra szállnak és hosszú útra indulnak. Az útra indulók az ab­lakban állva búcsúz­nak a tájtól, a domb ismerős hajlatától, a földet határoló, árokszélen ültetett fáktól, a tegnaptól. Igen. a tegnapok so­rától, a kicsi föld­től, amelybe a mag­gal és a palántával annyi gond, veríték került. Nagykörösön is így volt, amíg a hu- szonhalezerhétszáz holdnyi szántóföld munkáiéi hat nagy- gazdaságba nem szö­vetkeztek. Sokan voltak, akiket hívni sem kellett, mert — ha tudva nem is tudták, de — sejtet­ték, érezték, hogy az élet így többet tud nyújtani. Néha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents