Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

^ÄjPfeiZ, FARKAS LÁSZLÓ VERSEI KORAI VALLOMÁS Elüldögélek vacsora után. A cigarettám karcsú füstje kéklik, A csontigégett nappal parazsán Pihen szemem, s az este csöndje békít. A szív odvábán elbóklász a gond, Az agy tűnődve vallatja a csendet, Csillagrendck közt szárnyalva bolyong, Tág téréin az ember-egyetemnek. Olyan jó hinni, hogy minden dolog, Mit láz-űzötten, napról napra végzek, Fény lesz, a napba olvad, ott lobog, S ha rész is csak, de része az egésznek .. Fáradt vagyok, de nem nyálkás, hideg Elfáradás, mely rásimul a testre. A lomb fölött egy kék csillag remeg, Hajnal partjára ringatja az este. És itt a csöndben most rád gondolok, Ki egyszer eljössz hozzám drága társnak, Kit egyszer hangos, hajrázó napok Erdőit járva, mégis megtalállak. Meleg szavakkal jössz, és én talán A legszebb szóval Békének nevezlek. Csititgatsz majd és biztatsz, mint anyám, S magukbaszívják illatod az estek. Elmondom majd így vacsora után, Mi bánt, mi jó, hol jártam, mit csináltam, öledbehajtom zúgó koponyám, S kezed barangol hajam vadonában. A bizonyosság kék gyémántja lesz Szemed, magtermő nyár szetid szerelmed. Erőt ad majd, ha elbúsulsz, nevetsz, Hogy vállaimra hegyeket emeljek. Hitem hited lesz, vágyam, vágyad, és Fölrázod majd a párnám éjszakára. Ketten vagyunk már most is az egész, Külön-külön, de már egymásra várva. Még messze vagy, még nem zenél neved, Váró, süket csend hallgat a fülemben. Nem mondhatok még verseket neked, Hívó szavad még meg nem érdemeltem, MAI VÁZLATOK TÁVLATI TER V“ De már most vallom, egyszerű szavát Nem hallod bár e félszeg üzenetnek, Mely tévedezve száll a csöndön át. Ki tudja, meddig bolyongva: szeretlek. Falusi strand A holtág partján párás alkonyat Gubbaszkodik a füzek néma lombján, A víztükör ring álmodozva, lomhán, Hajók nem vernek bősz hullámokat. Blúz, szoknya mellett nyugszik a kapa, Babos kendő, meg kés van a szatyorban, Es csutka-orrát emelve magosán, Kikandikál egy zöld üveg nyaka. Itt nincsen móló, bolya, trambolin, Nem hallik motorok rekedt krákogása, A vizet korlát itt nem parcellázza, Megül a fény a nád levelein. Itt alkonyaikor nyílik a „szezon". Alsószoknyában fürdenek a lányok, Most már harsányak a sikongatások, Öröm csillog a vizes arcokon. Kikötve vár egy vén halászladik, Gazdája is vén, foltozza a varsát. Zsákmányt rabolva csobognak a harcsák A vérvörös nap a vízbe esik. A földekről most tarka lánycsapat Közeledik, a szavuk idehallik. Lassúkat lépve jönnek el a partig, S a gyepre rakják a ruhájukat. A férfiak is jönnek. Arcukat A földek pora szürkére belepte. Szekérrel is jön egy-egy strandoló, Kocsis- lovastól beáll a folyóba. Az állat prüszköl, a vizet szagolja. S az úszólecke hallik: „Gyia!... Hó!, A fürdőző nép hamar hazatart, Elégült béke borul a vidékre ... Hát a Riviera vajon többet ér-e, Mint e hináros, csöndes Duna-part? Alkonyati csodálat Nézd, nézd, amott fönn lángban áll a hegy, A megtérő nap bíbor-tiszta vére Mint izzó láva, tűzben mossa meg, S a szőlőtőkék csúcsa mintha égne! Meleg, csodás táj, ölel, babusgat, Füvek szagát, s langy tej szagát kavarja Az esti szél és halk nesszel lecsúsztat Egy levelet az erjedő avarra. A völgyekben már kékes félhomány Settenkedik, s a bokrok közt tanyát lel Szíved dobog. Hogy hazád ez a táj — Te költő vagy — hát mondd, hogy monda­nád cl? ták a lakóbizottságba. Ment is a fölvonulásra. ahogyan illik. még csak noszogatni se kellett! — nevetett, aztán hirtelen örömmel csapott a tenyerébe. — Erről jut eszembe, hogy volt nekünk egy papunk. Mancson, tud­ja, ahol születtem. Ravasz egy ember volt, hogy az isten nyugosztalja. No. szóval május elsején lelkigyakorlat­ra rendelt bennünket, inaso­kat. Jó, hát legyen lelkigya­korlat, mondtuk és össze­dugtuk a fejünket... Megnyúltak az öreg Samu 1 kezén az ujjak, ott hajladoz­tak a beteg szeme előtt, lá­gyan és puhán, mint a po­lipkarok. Kórus zúgta már tagolva: — Nem fo-gott ve-led ke­zet! — ... Mikor aztán Nyújtó Jóskára került a gyónás so­ra. azt mondta a papunk: „Te is kalapáltál? Mindegyik- tek kalapált? Miért bűn az, te gyerek?” Aztán, hogy Nyújtó Jóska bevallotta ne­ki, kiállt a gyóntatószék elé és elkiáltotta magát: „Akik kalapáltak. azok jöjjenek vissza!" Bizony, mert sok­kal súlyosabb penitencia jár a kalapálásért! Nagyon nevetett Samu, is­mét ugrándozott a szemölcs az állán. Nevetett és me- gin mondta: — Elkiáltotta magát, hogy akik kalapáltak, azok mind jöjjenek vissza. Ezt már hallotta a beteg. Jól hallotta és nem értette, hogy eddig hova vesztek a szavak. — így volt, szomszéd — bi­zonygatta Samu. A betegnek nagyon szúrós lett a szeme, ajkából kifutott a vér, amikor mondta: — Samu bátyám. — Tessék, szomszéd. — Nekem pihennem kell. — Jaj, kedves szomszéd, én már itt se vagyak. Pihen­jen csak, itt se vagyok ’ én már. Hát akkor az én iste­nem ... — megakadt, döb­benten meredt a feléje nyúj­tott kézre. De csak egy pil­lanatig, aztán már fordult — ... áldja meg. Nem nyújtott neki kezet. Egyedül maradt, nem kel­lett már parancsolnia arciz­mainak. Leesett állal motyo­gott, a hangokból nem kere­kedtek szavak, gondolata messzire, nagyon messzire fu­tott. Elragadta egy ismerős érzés, hajtotta, űzte. százan és százan rohantak vele s egyformán égett a szemük. Az óra ütni kezdett, a szo­ba falai föléje magasodtak, és az alakok nélküle rohan­tak tovább. De szemük lángja tovább is ott vibrált a szemén, mellében a pusztí­tás vágya zihált. Lecsúszott az ágyról. Iá- ^ bai az ajtóig vitték, tenyéré- ^ vei letörölte nyálát és a ki- ^ lincsre tapasztotta. Ujjai rá- ^ fonódtak a vasra, görcsbe me- ^ revültek s nehezen fejtődtek ^ le, amikor teste a szőnyegre ^ csúszott. ^ A mentőknek az öreg Samu ^ telefonált. Alig, hogy Széké- ^ ressel visszatették az ágyba, ^ Vencelné lekiabált: — Gyorsan telefonáljon tő- ^ lünk, Samu bácsi. Semmit se kérdeztek a ^ mentők, egyikük kitapogatta ^ a pulzusát és a kocsiba tét- í ték. S y A falakon zászlók lengtek, ^ lobogva lángoltak a fény- ^ ben. Az úttesten emberek ^ álltak, mentek és nevettek, ^ a sziréna sikoltására elhal- ^ kult a daluk. A részvét letö- £ rülte arcukról a mosolyt, ^ kedvük megfakult, sajnálkozó ^ pillantásuk odatapadt a kocsi ^ ablakára. ^ A beteg feleszmélt. Zász- í lókat látott előbb, égő zász- ^ lóerdőt, aztán, hogy a fejét \ félrehajtotta, rohanó, elfutó; arcokat. Egy-egy arc éle- „ sebben villant elé: megértet- i; * te a nagybajszú vasutas te- ^ kintetét, a kendős asszony ^ szemében is olvasott. Valaki- ^ nek a vállán nevető gyerek ^ ült, léggömbje zsinórját fog- í ta. \ Színek rohantak a kocsi ^ mellett és szivárványt húz- ^ tak a szeme elé. Arcának is színt adott a tavasz. — Le kell törülni az ajtó­kilincset! — mondta, és az ápoló értetlenül, beletörődve bólogatott. Hallgatsz? ... Ne szólj! A szó csak tarka játék.; Amott egy ember ballag a tanyáról, Szótlan magyar, de lelkében a tájék Tündöklő fényű csillaga világol. Az Új Termés arcképcsarnoka CSU&A ZOLTÁN szinte eleven bizonyítéka: az állandó munka, az ihletett írásművé­szét — konzervál. Két esz­tendő múlva betölti a hato­dik X-et, de ha nem vallana őszintén életkoráról, negy­vennek se hihetnénk. Gaz­dag írói múlt áll mögötte: 1920- ban Pécsett már folyó­iratot szerkeszt (Krónika), 1921- től 1933-ig Újvidéken napilapot és folyóiratot ké­szít, 1933-ban Budapesten Láthatár címmel kisebbségi szemlét alapít. A felszaba­dulás után a pécsi üj Du­nántúl című napilap felelős szerkesztője. Hosszú évek óta Érden él és dolgozik. Költeményeket ...................... ír. kereken tucat verseskönv­v e jelent meg 1920 óta. Egyik legismertebb műfordítónk, a dél­szláv nyelveken — szerb, horvát bolgár — írt művek ma­gyarnyelvű tolmácsolója. Nusics, Ivan Goran. Kovacsics. Ivo Andries. Marin Drzsics, Miroszláv Krlezsa. Ilja Erenburg mű­vét. illetőleg műveit adta a magyar olvasók kezébe — hogy csak néhányat említsünk a sok közül. I destova harminc eszten­deje élek Érdligeten; mi- r a műhelyemet bújtatva melengető kis ház épült, abla­kai még valóban az „égre nyíl­tak”, ahogy régesrég egyik versemben megírtam. Azóta nyáron lombok takarják, s még télen is behálózzák az eget előtte a zegzugosan nőtt ágak. Az egykori Déli-vasút töltésén mintha a kék égbolt­ra rajzolódó vonalzón szalad­tak volna a vonatok; ma már nem látom őket, csak a kere­kek kattogása ér ide. Sok minden elmúlt, semmi­be tűnt azóta és sok minden más nőtt a helyébe. De úgy­szólván első emlékeim közé tartozik egy vékony, sovány kis emberke, akinek a szemé­ben akkor, huszonöt esztendő előtt, a kisember gondja ár- nyékolódott. Az árnyék azóta enyhült a szeme bogarában, de a huszonöt esztendő, a há­ború és sok minden egyéb nagy-nagy szarkalábakat ra­kott a szeme köré és ráncokat vésett az arcára is. Nem sokszor látom évente; rendszerint egy-egy nagyobb ünnepen, no meg vasárnapo­kon — ha nyár van. Mert Iha kitavaszodik, az én emberem pontosan megjelenik szomszé­domban, ásót, kapát hoz a vállán és túrni kezdi a földet, amely az ő telkén ma Is olyan homorú maradt, mint amikor a gróf ezt a vizes földet áruba bocsátotta. Föl kellett volna tölteni. erre azonban neki nem futotta. Csepelen dolgozik, a kerék­párgyárban. Esztergályos. Ku- rucz Józsefnek hívják, s ma ötvennyolc esztendős. jVT em sokkal a felszabadulás ■f ’ után, egy szép napon ar­ra ébredtem, hogy szomszé­dom telkén téglák, tetőcsere- : pék, faanyagok „halmozód- : nak” fel. Ügy látszik, a szom- : széd házat épít — gondoltam : örömmel. Mi. helybeliek, min- i den új háznak, épületnek úgy j örülünk, mintha a sajátunk 1 volna, mert ezekkel is fejlő- jdik. gazdagodik településünk, j Nemsokára megkezdődött az I „építkezés”. Szomszédom maga j volt az építőmester, s nagy j gonddal látott munkához. Az 'építőanyagból másfél négyzet- ; méternyi „palota” kerekedett '■ ki. A piros cseréptető alatti széldeszkát és az ajtót fűzőid­re mázolta, a falakat meg virító rózsaszínűre. Körülötte egy részt gondosan bekerített dróthálóval, nehogy illetékte­lenek a közelébe juthassanak. Minden ragyogott a kis házon és olyan volt, mintha mesés- , könyvből lépett volna elő. — Hát ez mire szolgál, Ku- rucz szomszéd? — kérdeztem, miközben kellőképpen meg­csodáltam a remekművet. — Nyári szállásnak használja? — Hát arra is jó lenne — mondta büszkén —, de főleg azért építettem, hogy a szer­számokat ne kelljen mindig hazavinnem és újból kihoz­nom. No meg, ha netalán eső kerekedik, legyen hová hú­zódjam. Tavaly óta nem láttam, tél­időn nem kel át a Dunán. Mert ott lakik Csepel közelé­ben Pestimrén, A szép idő, a napfény most megint kicsalo­gatta. Ott kapirgált a „belső­ségen”. örömmel köszöntöt­tem. — No végre! Az idén na­gyon elmaradt, Kurucz szom­széd!; Hát nem akar vetni semmit? — De igen, csak még azt nem tudom, hogy mit? Mert hát tavaly tönkretette a ter­mést a kolorádóbogár; ha az ember nem helyben lakik, nem is tudja szemmel kísérni a krumplit, s bizony megjár­hatja. Így inkább valami mást vetek. — Kukoricát? — Azt se. mert a jószág le­legeli. Majd talán babot. Még gondolkodom rajta, mit is .,. Megkérdem tőle, mert már magam sem tudom: mióta va­gyunk szomszédok. — Mikor vette a telkét, Kurucz elvtárs? — Eezerkilencszázharminc- ötben. Pontosan huszonöt esz­munkát. A csapágyba messzi­ről jönnek emberek dolgozni, maga meg közel lenne. — Hát kérem, én ragaszko­dom a gyáramhoz. Azt már ott nem hagyom. Beállító va­gyok ottan, s jól megy a so­rom. — Az édesapja mi volt? — Földműves Kiskunfélegy­házán. Én is ott születtem. Most már kezdem érteni, honnan fúj a szél. Szomszé­dom megkaparintott magának egy kis földdarabot, még hu­szonöt év előtt, vérében még ott él ősei atavisztikus ra­gaszkodása a tenyérnyi kis földhöz és nem engedi ki a kezétjöl. Az sem segített, hogy huszonöt esztendeje ipari munkás. És hirtelen azok a szovjet regények jutnak eszembe, ahol a gyár vezetői ugyanerről a jelenségről pa­naszkodnak; ezt az örökséget a faluról gyárba szívódott ipari munkásokból nem lehet kiirtani. Évtizedek múlva sem; Egy talpalatnyi — valóban talpalattnyi — földet akarnak érezni a lábuk alatt és öreg­ségükre oda akarnak vissza­húzódni. Hát ez is valóság, számolnunk kell vele. De ma már kétféle ragaszkodás él bennük — szomszédomban iS; Ragaszkodik a földjéhez és ragaszkodik a gyárához. Így mondja, birtokos eset, egyes szám, első személyben: „a gyáram”. Mert azt is magáé­nak érzi. — Családja van? — Van egy lányom. Most kerül eladósorba. — A felesége is dolgozik? — Igen. Egyik pesti fürdő­ben. Hát persze. Nem kérdem, úgy is tudom: ez a másik ok, amiért mégiscsak közelebb keli maradnia munkahelyéhez. S amilyen szívós kis . nbér­nek ismerem ezt a csepeli vas­esztergályost, most már elhi­szem, hogy ezt az ugyancsak elnyúlt „távlati tervet” egyszer majd megvalósítja: ide húzó­dik a többi nyugdíjas Öreg mellé, Érdligetre, az érdi dom­bok a’á. "PDltámad az áprilisi szél, s " meglengeti a fehér virágba borult ágakat. S ahogy mind­ketten elhallgatunk, s sze­münk végigjár a virátgbaborult tájon, úgy érzem, egyszerre nagyon megértjük egymást. Mert bármilyen „komfortot” adjon is a nagyváros, a v "ő- fényes kék égboltot, a virágba bomlott fákat, az apró kis kerteket, amiket a két kezével munkál meg az ember, még­sem tudja megadni. S ezt so­kan szeretjük. Gyári munká­sok. íróasztal mellett dolgo­zók. vasutasok, hajósok vagy bármiféle ember is, de egy­képpen. S egy szép napon, ha élete alkonyán is. de állni fog még a szomszédomban Kurucz Jó­zsef kicsiny háza. Csuka Zoltán tendeje, de csak 1945-ben ír­ták a nevemre, mert addig nem fizettem ki teljesen. T ehát negyed százada. Úgy is mondhatnánk: kis hí­ján egy emberöltő előtt. Meg­kérdezem: — De ha már megvan a telke, s ha annyira ragaszko­dik hozzá, mért nem költözik ide, mért nem épít házat? — Hát az nagy sor lenne, kérem. Először is azért nem, mert Csepelen dolgozom, s csak nagy kerülővel érnék a , gyárba. Még várók. \ — Vár? Hiszen már huszon­\ öt éve vár! Mért nem adja el í a telkét, s mért nem vesz \t odaát. Csepelen egyet? \ Nem tud mindjárt felelni. \ Elgondolkodik. 2 — Még várok. Ha mór meg­\ van, ragaszkodom hozzá. De nemsokára ideköltözöm. V y — Mikor? \ — Majd két év múlva, ha \ nyugdíjba megyek. Akkor fel- y. építem a házat is. ^ — De hiszen, ha már env­^ nvire ragaszkodik ehhez a kis y földdarabhoz, itt is kaphatna y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents