Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

A KÖZÖSSÉGI ÉLETRE NEVELÉS Társadalmi rendszerünk átalakulása az emberek át­alakulását is magával vonja. Ez a változás új típusú em­berré válást is követel és egyben segíti az új ember­típus kialakulását. Az ember megváltoztatta a körülménye­ket és a megváltozott élet új embert nevel. Az'élet .meg­követeli, hogy az ifjúság ne­velése, képzése és oktatása szorosan egybekapcsolódjék a szocialista építéssel. Ez a követelmény nagy felelős­séget ró a nevelőre, szülők­re« pedagógusokra egyaránt. A cél meghatározott. „A ne­velőmunkát úgy kell intézni, hogy az ifjúság minden fa­luban és városban nap mint nap megoldja a közös mun­ka egyik vagy másik felada­tát, ha a legcsekélyebbet, a legegyszerűbbet is..(Le­nin.) A nevelés eredménye tehát a közösségbe való beilleszke­dés fokának mértékével mér­hető le. A feladat megvalósítása annál nehezebb, minél erő­sebben él bennünk a múlt emléke. Ahhoz, hogy nevelni tudjunk, nem elég a célt lát­nunk, a cél elérése érdekében önmagunkat is nevelnünk kell. Sok szülő megelégszik az­zal, hogy gyermeke számára megfelelő anyagi feltételt biztosít, csupán a külső for­mákra való neveléssel fog­lalkozik, a gyermek jellemé­nek alakításával alig törő­dik. Nem törekszik arra, hogy tartalmilag igyekezzék gyer­mekét a jövőre előkészíteni. Sok szülői elfogultság alap­ja, hogy nem ismerik kellően gyermeküket és olyannak né­zik, mint amilyennek látni szeretnék. Az elfogultság belső motorja a helytelenül értelmezett szeretet. Egy apa megsértődött azért, mert gyermekének szépség- ápolását az iskolában nem „megfelelően honorálták”, úgy gondolta, • hogy a gyerek szépsége miatt minden tette megbocsátható, még az is, hogy kissé hiú és festi a ha­ját. Egy másik szülő nagyon te­hetséges szavaidnak találta lányát, helyesnek tartotta pá­lyaválasztását, hogy színésznő legyen. A gyerek tehetségét ápolgatta, de nem törődött azzal, hogy lánya aszerint él, ahogyan régi színházi lapok olvasása alapján fogalmat al­kotott magának a művészek életéről. Pályájára oly mó­don készült, hogy „élménye­ket” gyűjtött. A szülők el­néző mosollyal vették tudo­másul, hogy lányuk nem ép­pen erkölcsös életet él. „Majd megcsinálja a szerencséjét” — mondták. Sok szülő a maga gyer­mekkorát akarja javított ki­adásban ismételten átélni. Más volt azonban a helyzet a szülök korában és más ma. Ma minden gyerek jobb kö­rülmények között él, mint ahogyan mi éltünk a múlt­ban. Nem kell a jólétet még külön fokozni, mert ezáltal a gyerek elégedetlenné válik, nem tanul meg küzdeni a cél eléréséért. A legkisebb akadálytól is könnyen meg­hátrál, s ha vágya, elgondo­lása nem teljesül — boldog­talan lesz. Az ilyen nevelési módszerre szoktuk mondani: „kevesebb több lett volna." Mások vi­szont saját gyermekkoruk si­várságát akarják gyermekük­nél konzerválni. Ezektől a szü­lőktől halljuk gyakran: „ne­kem sem volt jobb, mégis em­ber lettem, engem is vertek, neki se árt.” Ez a másik vég­let. A nevelés módszere nem a drill és dresszúra, nem az erő­szakos irányítás, hanem a megértés és megértetés. Egy alkalommal szülőkkel beszél­gettem és elmondtam gyere­kükről alkotott véleményemet. Bár a két szülővel külön-külön beszéltem, mindketten meg­egyeztek abban, hogy a gye­rek helytelen tulajdonságai házastársuk családjából örök­lődött. Ezekből a megjegyzé­sekből a szülők egymás közöt­ti kapcsolatára, a szülők egy­más családjával való kapcsola­tára is fény derült, így nem valószínű, hogy csak a gyerek jellemformálódása, hanem a családi körülmények, nem megfelelő nevelési tényezők alakították ilyenné. A gyermek jenemének ala­kulása a csecsemőkorban kez­dődik és a családi életben szerzett tapasztalatokon alapul. Később a tapasztalatgyűjtés területe kiszélesedik. A szer­zett tapasztalatokat felhasz­nálja a maga körében, alkal­mazza azokat. A környezet te­hát a szerzett tapasztalatok alapján állásfoglalásra kény­szeríti. Az állásfoglalás módja mutatja meg a gyermek jelle­mét. A jellemet tehát a kör­nyezet alakítja. Ahhoz, hogy a gyermek megfelelő tapasztalatokat sze­rezzen, a szülőiknek is ki kell alakítaniuk magukban, hogy milyennek kívánják formálni gyermeküket s meg kell vizs­gálniuk, hogy milyen példát mutatnak ahhoz, hogy a gye­rek megfelelő tapasztalatokat szerezhessen. Sokan úgy vélik, hogy a gyermek születésekor kialakul a szülőkben az az ösztön, amellyel irányítani tudják gyermekük életét. Az ösztönös nevelés sohasem vezet ered-; menyre. A saját tudatunk akt-'; kítása is szükséges ahhoz, hogy \ a jövő egészséges lelkületű em- \ bérét ki tudjuk alakítani. Nevelni csak úgy lehet, ha' hiszünk is abban, hogy a ne-; velés eredményre vezet. El kell' fogadnunk azt, hogy nincs s*ü-j letett jó és rossz gyerek, a körriyezet- fonnálta azzá, ami­vé lett. A nevelés sokrétű és | bonyolult feladat. A gyereket érő hatás nem mindig egyirá-; nyú. A szülői házban kell megteremteni’' az olyan lég­kört, amely a gyereknek erköl- esi támaszt ad a jó és rossz: cselekedetek iközötti különbsé­gek megválasztásában. Nem elég ehhez az, hogy a gyerme­ket valamilyen formában vak; engedelmességre szoktassuk. Következetes neveléssel, a gyermek lelkivilágába való be­illeszkedéssel kell a gyereket tapasztalatokhoz juttatni. Aj gyerek korának megfelelő mó-j dón kell értelmére hatni. Nem kell feltétlenül elfogadtatni vele a saját tapasztalatunkból származó eredményt, hanem úgy kell irányítani, mintha ezeket a tapasztalatokat maga szerezte volna. A családi élet nyugalma és derűje, a közös játék és szórakozás, a családi élet kiegyensúlyozottsága el­lenállóvá teszi a gyermeket minden rossz hatással szem­ben. Nem szabad türelmetlen­nek lenni. Az egyik gyerek előbb, a másik később érik. Nem szabad mindig a másik gyerej- fejlődéséhez mérni a sajátunkét, a magunk szabta normákhoz, a közösségi élet: kívánalmaihoz viszonyítva ál­lapítsuk meg gyermekünk fej­lődését. Az a gyerek, akit közös­ségi emberré neveltek, akinek jellemalakításában nem az egyéni érvényesülés volt a cél, hannóniát tud teremteni az egyéni törekvés és a közösség érdekei között. A közösségi életre nevelt gyermek számára maga a közösség teremti meg a feltételt ahhoz, hogy egyéni képessége, tehetsége kibonta- kozhassék. Az így nevelt gye­rek nem lesz cinikus és nem lesz boldogtalan. Az ilyen gye­rek tudja, hogy a társadalom­tól nemcsak várni kell, hanem tehetségéhez mérten nyújtania is. Ennek a gyereknek nem lesz probléma, hogy megoldja a közös munka feladatait. M. L. Az idén 15 millió forint jövőre már kétszer annyi szolgálja az iskolai napközi otthonok fejlesztését Államunk évről évre nagy gondot fordít arra, hogy azok a tanulók,! akiknél ez indo­kolt, helyet kapjanak az isko­lai napközi otthonokban. A • korábbi esztendőkben átlag • évi 50 csoporttal fejlesztették !a napközis hálózatot. ! 1958-ban 100-zal, 1959-ben ! már 150-nel emelkedett a : napközis csoportok száma, ; az idén a növekedés há­romszáz csoport. : Ebből több mint 200 azt a icélt szolgálja, hogy a nagy- I üzemi mezőgazdálkodás útjára : lépett parasztszülők gyerme- i keinek elhelyezését megköny- jnyítsék. A tanév kezdetén £7 ■ ezer fölött volt a napközis ta­nulók száma, jelenleg megkö­zelíti a 100 000-et. Ebben az évben az általá­nos napközi otthonok fejlesz­tésére szolgáló állami támo­gatás meghaladja a 15 millió forintot, jövőre ez az összeg a kétszeresére, 30 millióra emelkedik. Az állandó fejlődés elle­nére sem lehetséges azon­ban még minden igény kielégítése. Ennek megvalósításában nagy szerep vár a társadalomra is. Az ezzel kapcsolatos időszerű kérdésekről tárgyalnak majd a napközi otthonok vezetői­nek május első felében sorra kerülő háromnapos országos tanácskozásán. Ezt a pedagó­gusok szakszervezete a Mű­velődésügyi Minisztériummal közösen rendezi Budapesten. A napközi otthonok problé­máinak, a hálózat további fejlesztése kérdéseinek -meg­vitatását sürgeti, hogy a társadalom mind foko­zottabb követelményeket támaszt az oktató-nevelő­munka tekintetében, s indokolja a napirendre tű­zést a készülő közoktatási re­form is. Az országos tanács­kozás mintegy 250 résztvevője között a napközi otthonokban működő pedagógusokon kívül ott lesz számos iskolaigaz­gató, s meghívják a szülői munkaközösségek, a nőtanács és- más társadalmi szervek képviselőit is. NÉHÁNY JÓ TANÁCS szunk! Nem olyan nagy fá- í radtság felvarmi még egy i kis fület, s akkor nemcsak i egyfelől kopik a ruha! i Egy külföldi lapban olvas­tuk a következő igen megszív­lelendő tanácsot: Kenyeret sohase vágjunk magunkhoz szorítva, mert nemcsak feleslegesen piszkol- juk vele mind a kenyeret, mind a ruhánkat, hanem el is vághatjuk kötényünket, blúzunkat. Rendes házban van kenyérvágó deszka, ame­lyen nem ejt kárt a kés! ★ A sérült porcelán- vagy cserépedény sokkal több kárt okoz törülgetésnél, mint gon­dolnánk! Cseréljük ki éppel! j i • í 1 A törülközőn csúnya szaka- i dásokat ejt a beléjük törölt \ borotvapenge! Tartsunk ügyes ; kis zsákban — műanyagból, \ vagy vászonból készítjük — \ selyempapírt a borotválkozó- • hely mellett. Sok bosszúság- • tói és sok foltozástól kímél- j jük meg a háziasszonyt. ★ A késeket se törüljük mo­sogatás után élükkel a ruha felé! Reszelőket se törülges- sünk, hanem szárítsuk meg meleg helyen, mielőtt eltesz- szük. * Törlőruhát, törülközőt ne mindig aábnos oldalán akasz­Soha se hagyjuk nagyon elpiszkolódni fehérneműnket. Soha se hagyjunk szennyesen állni ruhát! A piszok úgy be­leeszi magát, hegy elszürkül! Sokát mosni nemcsak egész­séges — de gazdaságos is! Könnyebb munka, kevesebb mosószer kell s tovább marad jó állapotban a ruha. Kutyada! Bámulnak a kutyák, Ugatják a holdat, S a szép égi sajthoz Eképpen dalolnak: Hullj a tányérunkra Ég finom falatja, Ne harapjunk mindig Száraz csontdarabba. Hogyha az emberek Mégis keresnének: Felküldünk helyetted Nagy lapockavéget. Darázs Endre lünk is nagyon elkel­ne a gyereknek a „süti”. — Van liszted és zsírod? — villan Pan­ni szeme. — Hozzál át gyorsan! — A két asszony ki is megy a konyhába, s gondo­san lemérnek 40 deka lisztet, mert Ili talált egy kocka negyed­kilós margarint a kamrájában, s ahhoz éppen 40 dkg liszt kell. Beletesznek a tésztába még két evő­kanál ecetet, parányi sót, aztán kettéve­szik. s egyik felébe 5 dkg cukor, meg kis citromhéj. a másikba meg 5 dkg liptói túró kerül és késhegynyi köménymag. — Nézd — magya­rázza Panni —, ha fánk szúróval vagy pohárral kiszúrom, aztán kettéhajtom ..csacsifül” forma lesz a sütemény. Ha vi­szont a nagytányér­ral körbevágom, az­tán 16 cikkelyre, gyö­nyörű kis kifliket tu­dok sodorni belőle. Mindkét fajtát tölt- hetem gyümölcsízzel, túróval, mákkal, dió­val, gesztenyével. A diós, habos töltelék azonban nagyon fi­nom úgyis, ha csí­kokra vágom a tész­tát és 6—8 cm hosz- szá, 3—4 errí-es csí­kokból sodrom a kif­liket. Egyben szok­tam tölteni és csíkba felvágni. Ez a cuk­rászdái búrkifli for­mája, csak az leve­les vajas tésztából készül. — Nem értem! — mondja Ili. — Mu­tasd.1 Panni kivág egy hosszú csíkot, felso­dorja. a töltött te­kercset felvágja. — Ennyi az egész, iátod? — nevet Pan­ni. — Hasonló tekercs ■ a tivoli rétes, azt kö­rülbelül hármat lehet készíteni 30 dk liszt­elmerülten beszélget­nek. Ügy véljük, ér­demes ismét kihall­gatni őket. Emlék­szünk, ugye? Panni az ügyes, talpraesett kis asszony. Ili meg az. akitől nemrégen költözött csak el az anyósa, s nehezen ta­lál bele a háztartás­ba — pedig kimaradt a munkából. — Te mindig olyan szépeket sütsz! — mondja Ili, s eime­j rülten csemegézi az eléje rakott sütemé­nyeket. ­— Neked bevallha­tom, hogy egysze­rűen azért. mert nincs pénzem! A húsvét : minden dugott ,.va- : gyonkámat” elvitte. i Most aztán ott taka- ; rékoskodom. ahol tu- ; dók. Nagyon olcsó i vacsorákat adok, s i hogy mégis legyen I valami külön öröm. ; szép süteménnyel te- ; tézem. — Nekem mindig i olyan sokba ion, ha ; sütök és nincs ennui | széo formám — pa- • nas'zhodik a avámol- '■ tálán Ili. Pedig ná­böl. Nyáron gyü­mölccsel sokat készí­tek. Lazán töltöm, morzsával, inkább csak ráhajtom a tész­tát. Szélesebben, mint a kifliknél! — és már nyúl is a sós tésztá­hoz az ügyes Panni. — A sósat szoktam egészen vékony, ce- ruzányi csíkokban, ujjnyi hosszan is hagyni. Vagy ujjnyi vastagon, a táblán meghintem reszelt sajttal és 4—5 cm-es darabokban megsod- rom. Vagy véko­nyabbra nyújtom úgy, mint a gyúrt tésztát, s derelye- metélővel kekszekre metszem a sütőben. Édesből is lehet így kekszet készíteni, tej­jel, kristálycukorral és gorombára tört dióval. A sós kekszet tojással kenem, sajt­tal. köménymaggal, sóval hintem. Amíg a sósat mu­tatta. az édestészta meg is sült. Ili nagy- boldogan viszi — meglepetés lesz esté­re a gyerekeknek! HOGYAN ALUDJUNK? A KÖNNYŰ, nyugodt, egész­séges álom előfeltétele az egészséges életnek. Már cse­csemőkorban biztosítani kell a gyermeknek a csendes, jól szellőzött hálószobát s a sima, sem túl ruha, sem túl kemény fekhelyet. A nagyon puhába belesüpped a gyerek és elrom­lik a. tartása. Még a hátgerin­ce is belegörbülhet a tollas derékaljba. Párnát egyéves ko­rig ne tegvünk a feje alá, s 2—3 éves korától is csak la­pos kispárnája legyen, úgy 5— 6 éves koráig, amikor nagy­párnát is kaphat. Az iskolásgyermeknek se adjunk soha dupla párnát. Mi­nél laposabban fekszik az em­ber, annál egészségesebb. A duplapárnás, dunyhás ágy csak arra jó, hogy az ember megiz­zadjon, s álma súlyosabb, nyugtalanabb legyen. Felnőtt ember nehezen szokik már le arról, amiben aludni szeret, de különösen annak, aki nő lété­re szép szeretne lenni, ie kell mondania a felesleges kénye­lemről. A dupla párna például a szép nyakvonal, a sima áll ellensége. Legalkalmasabb len­ne, ha egy kis fej alá való pár­nával megelégednék mindenki. A tollas derékalj, a puha matrac lehet pillanatnyilag kellemes, de sokkal egészsége­sebb nyugalmat biztosít a ru­galmas, de keményre kárpito­zott fekhely. Ágyneműnek a legcélszerűbb a fehér és a leg- csifiosabb is. Kézimunka a hét­köznapra valóra nemigen kell. Inkább váltsuk többször. A szürkévé használt hímzettnél mindenképpen szebb az egy­szerű, de vakítóan tiszta hu­zat. A hálóruha is gyakran vál­tott, kényelmes és sem túl hi­deg, sem túl meleg legyen. Té­len könnyű flanell, nyáron vé­konyabb mosóanyag. Selyem, nylon nem a legalkalmasabb hétköznapra — hagyjük csak betegség idejére. Sok háziasz- szony jár nappal is hálóingben, s fölé húzott pongyolában. Sem a hálóing, sem a pongyola nem nappali viselet. Azért sem, mert csak tiszta testre, az esti alapos mosdás után visel­jük, azért sem, mert nem is szép látvány a henye öltözetű háziasszony. Gyermekeknek jobb a pizsama, mint a háló­ing, mert jobban védi a gyakran kitakarózó kicsinye­ket. A HÁLÓSZOBÁT, vagyis azt a helyiséget, amelyben al­szunk, sohase fűtsük túl me­legre, s este alaposan szellőz­tessük ki. Elsötétített helyiség­ben jobb álom esik, de külö­nösen gyermekeknél előfordul, hogy irtóznak a sötéttől. Ne erőltessük tehát a világosság kizárását. Beszűrődő utcai fény sok rosszalvó gyereket meg­nyugtat. A vacsora mindig könnyű legyen, s legalább i vagy 2 órával lefekvés előtt fogyasz- szuk el. Gyenge, lábadozó vagy hízókúrás egyének erőn­létére jó hatású egy-egy po­hár ágyban fogyasztott tej vagy kakaó. Mások egy tá­nyér gyümölcs vagy pohár limonádé elfogyasztása után alszanak jobban. Szeszes ital, feketekávé, erős tea nem való vacsorához! Különösen fiataloknak és rosszálmúak- nak kell kerülni az ilyen iz­gató italokat. Ha a család tagjai már le­feküdtek, hangos beszédnek, rádiózásnak helye nincs. Ak­kor sem, ha úgy látjuk, a gyerek vagy akár a felnőtt is. alszik a zaj ellenére is. A zajos környezetben az alom nem olyan egyenletes, nyu­godt, amilyennek élettanilag megkívánja a szervezet. A KISGYERMEKNEK 10— 12 óra alvás feltétlen kell. Az iskolás is jobb, ha 9—10 órát alszik, mint ha kevesebbet. A felnőtt ember általában meg­elégszik 8 óra alvással, de vannak, akiknek több kell ahhoz, hogy munkájukat nap­pal kielégítően végezhessék. Adjuk meg a szervezetnek azt a pihenést, amit kíván, mert egészségünk egyik lé­nyeges feltétele! Lehetőleg azonos időben keljünk-feküd- jünk. A gyermeket se hagy­juk akkor sem tovább fent lenni, tovább aludni, ha csak délután kell iskolába men­nie. A jó ritmusú napirend nagyon sokban megkönnyíti az életet. Aki reggel néhány perccel korábban kel, s tor­názik egyet, nyugodtan reg­gelizik, izgalom nélkül indul munkahelyére, sokkal jobban jár, mint aki még az utolsó percig lustálkodik, s kapkod­va készül el, futva megy dol­gozni. Teremtsük meg minden családtagnak a kényelmes, egészséges, tiszta alvási tehe­tőséget, s állítsuk úgy be a család napirendjét, hogy nyu­godt álma, nyugodt felkelése minden tagjának biztosítva legyen. Haladunk a korral Dunaharasztin jártam egyik este nyolc óra tájban. Vacso­rára betértem a Rózsakért vendéglőbe. A zenekar ját­szott és a zongora mellett egy 10 év körüli kislány sürgött- forgott. Látszott, nagyon ott­honosan érzi magát, vagy a vendéglő személyzetéhez vagy a zenészekhez tartozó rokon­ság címén. A műsorban a Pancsoló kis­lány következett, amit a sző­ke kislány adott elő „nagy átéléssel”. Amikor a szám el­hangzott, odaintettem a gye­reket. — Kicsikém, szoktál rádiót hallgatni? — Miért kérdezi a bácsi? — Mert két perccel ezelőtt mondta be a rádió, hogy „gye­rekek, ágyban vagytok már?” — Bácsi kérem, én csak a televíziót szoktam nézni! — hangzott a csattanós válasz. Bíró Gábor Ráckeve Nagytakarítás — Hová lett a kanári? (Komádi István rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents