Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-16 / 90. szám

Kínai papirkivágás Haj teatok a képen látható módon fényes színes papírt előbb félbe, majd ismét fél­be, aztán hajtsátok fel a há­romszög két csücskét. Az így nyert háromszögre rajzoljá­tok fel akár a közölt eredeti kínai mintát, akár azt, ame­lyet magatok terveztetek! Ha kész, bontsátok ki, s a sö­tét papírt világosabb, a vi­lágosat sötétebb alapra ra­gasszátok fel gondosan. Aján­déknak is szép. Különösen, ha találtok olyan dobozt, ame­lyet színes papírral bevonva és tetejére ilyen mintát ra­gasztva édesanyátok, nővé­retek vaigy kis pajtástok még akkor is tarthat benne va­lami fontosat, ha a cukor már kifogyott a dobozból. Mert ajándékhoz néhány szem cu­kor, vagy pár szál virág min­dig jár. A GYEREK MIÉRT SZÉP? vagy nappal könnyű kerete csak az ablaknak, s alko­nyaikor a kívülről leső pil­lantások elől véd. Tüli, semleges mintájú csipkeszö­vet, népi szőttes, vagy nyo­mott textília egyaránt meg­felelhet a célnak, csak ne azt nézzük, hogy „mutatós”, hanem azt, hogy célszerű és nemes vonalú legyen. A hím­zett, fodros, húzott selyem- és bársonypárnákról — né­melyikén még szőrös macska és tollas hattyú is szurkálja a rafekvőt — véleményünk az, hogy amelyik párnára nem lehet ráfeküdni, az rossz, mert a díványpárna a nappa­li pihenést szolgálja. Tehát bármely szőttes, bútorszövet anyagra átköltve, vagyis sik- j ban kell jelentkeznie. A horgolás ugyan szép : munka és érdekes, ízléses \ mintákkal a mai horgoló-divat ^ szinte elárasztja a nőket, de ^ csínyján kell bánni a horgolt ^ díszekkel is. Egy-egy sima vo- ^ nalú, kellemes terítő, még ha ^ munkásabb is, értékesebb a ^ sok nyugtalan ..csillagnál”. A ^ jól megválasztott, értékes. ^ finom horgol,ás nagyon szép ;S lehet. Ha azonban minden ^ „nipp” alatt más terítőcsKe ^ pompázik, azt kell monda- ^ nunk, a kevesebb több volna. í NAGYMAMÁKRÓL - NAGYMAMÁKNAK padlófényesítő seprű lelkendezve ront be: — Anyu­kám, tudod-e mit láttam az utcán? — A válasz pedig egy- ; re gyakrabban csak annyi, '.hogy „Hagyj békén, fáradt va- \gyok,,JJ „Olvasok. ,,Mp- !sok... Ezerféle ilyen válasz 'hűti le, távolítja el naponta a '.nyiladozó értelmű emberkét, t Lassan tudomásul veszi, hogy' ‘.nem fontos a szülőnek, amit ;látott, olvasott, álmodott. S egy ’.szép napon arra ébrednek, '.hogy két idegen ember él egy \fedél alatt, akik egymás gon- í dolatait alig tudják követni. \ Pedig az idegen lény valami­dkor csecsemő volt, akinek lé- llegzetén is megérezte az anya, hogy mi a vágya, A kisbaba '(tagolatlan gügyögésének értel­emét pontosan tudta. Ahogy a kis lélek alakul, teljesedik, úgy csúszik ki a türelmetlen szülő kezéből, mert nem érdekli, hogy az iskolában ki mellett ül a gyerek és mi volt az óvo­dában ebédre, melyik játék a legkedvesebb és melyik képes­könyv a legdrágább, még ronggyá tépve is. Szerelmesünk, barátaink gyermekkorát szomjas érdek­lődéssel igyekszünk fürkészni, hogy bepótoljuk valahogyan az egymás nélkül töltött éveket. És saját gyermekünkkel egymás mellett, egymás nélkül telnek a napok. Közben érdeklődés­sel hallgatjuk szomszédunk fe­csegését érdektelen, ismeret­len emberékről — a legérdeke­sebb regény, gyermekünk fej­lődése pedig számunkra elér­hetetlen távolságban zajUk • 'saját házunkban. Milyen jó is lenne, ha, min­den szülő emlékezne rá, • gyermekével éreztetné is, hogy ő is volt egyszer kicsi, ő is pi­szére nyomta orrocskáját a bazár kirakatán, ő is megret­tent idegen kutyáktól vagy ho­mályos kapualjtól és éjjel fel­riadt, mert a kályha mögött leselkedni vélt valakit. Bizal­masabb lenne a gyerek és részvevőbb a szülő. Meg kell mutatnunk a világ igazi és maradandó szépségeit a gyereknek, a természet, a művészet alkotásait, a tudo­mány világának számára elér­hető, érthető csodáit. Olyan emberségesnek, bátornak és igaznak kell nevelnünk, hogy , belső tartása az élet viszon- ; tagságaiban erőt adjon neki j ahhoz, hogy egyenes marad- \ hasson. \ Mindez csak úgy érhető el, ha őszintén és türelmesen, l következetesen és tapintato- 'isan barátkozunk vele, nem jcaaJc ölbevaló baba korában, l hanem élete nehéz korszakai­ban is. Így fejlődnek ki azok \az erős családi kapcsolatok, I amelyek életre szóló erőt ad­nak, minden körülmények kö­zött. ,\w\w?,\\\\\\\\\\\\\\\\ KÉRDÉS - FELELET ! Legalább 82 lábos kártyaesomae kell hozzá, de érdekesebb 52 1&- Dossal. Névieaykartcmból készít- [ iük. Igen egyszerű módon. A t kártyalapok felén kérdés, felén a j rávágó felelet van leírva. A szö- I vég a lapok felső részén van. s (•legalul egv kis szám. vagy tel f azonosítja a kettőt, amely össze- [ tartozik. A kérdések lehetnek ! akár egy tárgykörből (földrajz, irodalom. művészet. technika) akár különbözőből. kevertem m.véltünk rá. hogy sza-kkönyvek- ből. pontosan feleltünk, nehogy a iái ék ártson haszna helyett. A játék menete: Egyenlő menv- nyiség'oen elosztjuk a kártyecso- [ magot a -játékosok között. Ha va- l lakinek van két összetartozó — í egyforma teld vagy számú __ » kártváta. az kirakta. A továb- ; biakban a kezdő játékos feltesz I egy kérdést, amelyet másnál levő ! kártyáról kell megválaszolni. Aki ; felelni tud. elovassa a választ. ! Ha rossz választ adott, 20 rossz ! pontot kap. s azé lesz a kártyá- í ia. aki a válasz kérdését ínes- ! találla. Ha ilyen nincs, felüti a j kártyát, « íel után meglesz a kér- ; dés is. de nem számít neki 16- ! nak. s nem kérhet helyette más ! kártyát, hanem az kérdez tovább. ! aki nem kapott választ. Aki be- ; Ívesen fe'el. tovább kérdez. Aki- i nek legtöbb kettős lapia van kt- j rakva, az nyer 80—30 nontőt. pá- ; ronként. A kártyák teljes elfó- '■ gyásálg játszunk! Egy erős drótszálra mara­dék pamutot kötözünk, úgy. hogy tenyérnyi hurok ma­radjon minden csomó után. A hurkokat, ha elkészültünk, felvágjuk rojtnak. Régi sep­rűnyélre erősítjük, a fény­képen látható módon, drót- villával és bádoglemezzel. Rövidebb nyélhez másforma portörlő seprűt is készíthe­tünk hasonló módon. A MAI ÖREGEK életútját két rettenetes világháború szegi. Esztendeik java része a testet-lelket őrlő kapitaliz­musban telt. A mi szebb, emberségesebb korunkból már sokkal kevesebbet tudnak él­vezni, mint a fiatalok, mert eljárt felettük az idő. A szocialista társadalom sokféleképpen gondoskodik öregjeiről — de az öregek is sokat tehetnek magukért, a maguk boldogságáért. Ezijttal csak asszonyokhoz szólunk, s reméljük, a férfiak nem les­nek bele sorainkba. így bát­ran leírjuk, hogy elsősorban legyenek az idősebb asszo­nyok is hidak! Adjanak ma­gukra többet! Szinte látom, hogy némelyike erre szégyen­lős nevetéssel szája elé kapja kezét, mert megfVolcta, hogy elővillanó jókedvét takarja, hiszen csak foghíját mutatja vele. Nagyon is kézenfekvő így az első és igen fontos, megszívlelendő tanács: ne ha­nyagolja el a fogait egy idős ember sem! A foghíjas ember rosszabbul rág, elromlik a gyomra, epéje, mája. Szégyelli magát, ha nevet — elromlik a jókedve. Arca torz lesz — csökken az önbizalma. A ki- gömbölyödő képű, jó étvágyú, boldogan nevető nagymamák, akik örvendenek azon, hogy rászánták magukat a fogpót­lásra, tanúsíthatják, hogy iga­zunk van. Érdemes rá időt és fáradságot áldozni. Sok idős asszony árt magá­nak azzal is, hogy félelemből, rosszul értelmezett takarékos­ságból, balhiedelemből nem fordul semmi bajával sem orvoshoz. Ha meg már eljut hozzá, csodát vár tőle. A tu­domány mai állása szerinti gyógymódok csodákra nem képesek, de igen sok felesle­ges szenvedéstől, kényelmet­lenségtől megkímélhetik azt, aki betartja az orvos taná­csait, s pontosan szedi a gyógyszereket. MÉG VALAMIRŐL kell beszélnünk, bármennyire is kényes a kérdés, Sokan elha­nyagolják a tisztasági rend­szabályokat, kényelemből, sze­méremből, nemtörődömségből. Pedig az a közismert mondás, hogy tisztaság fél egészség, helyt áll az ember minden életkorában. Frissebb, kedve­sebb, kellemesebb a tiszta ember. A messziről szagló öregnek szinte a lehelete is taszító! Nem magakelletés az, ha valaki úgy tisztálkodik vagy éppen még jobban, mint fiatal korában. Az ápolt, egészséges öreg önmagának is, környezetének is kelleme­sebb, mint az elhanyagolt. A gondosan mosott fehér haj tiszteletet, szeretetet ébreszt még idegenekben is. Elárul­hatjuk, hogy néhány tsepp kékítő az öblítővízbe nagyon szép fényt ad! Öltözetére is legyen gondja minden asszonynak, akárhány esztendős is. Nem gondol­nánk, hogy divatozzék, de a megszokott viselete rendben tartott, mosott-vasalt és soha­sem szakadt a valamire való nőnek. Pecsétes, foszlott, ápo- rodottá viselt gúnyánkat hoz­zuk rendbe vagy cseréljük fel újjal. Nem igaz, hogy senki­nek sem akar már tetszeni az öregasszony! Tetszeni nem­csak akkor kell, ha párt ke­res az ember! Egész életében tetszenie kell a családjának, ■.xvxxxxxx-.XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXX­a környezetének — önmagá­nak! AZ öregkornak is van szépsége, csak meg kell ta­lálni! Öröme is van, azt is érde­mes megkeresni! Sok bánat származik abból, hogy nem tud az élet változásába bele­törődni az idős ember. Ki el­múlt ifjúságát, ki elveszett szeretteit, ki meg elveszett családfői tisztét siratja. Nagy lelkierő kell hozzá, de le kell gyűrni a bánatot, keserűséget s úgy élni, mintha még az élet java hátra lenne. Azok az öregek, akiknek van mun­kájuk, tennivalójuk, céljuk, sokkal tovább maradnak fia­talok, mint azok, akik úgy érzik, az ő életük már semmi értelmet nem ad. Az idős művészek, fucVsck, szakmun­kások azért maradnak olyan fiatalok, mert van, ami hajtja őket — a tervek, a célok. Amíg a holnapot várja va­laki, addig ifjú marad a szíve. Amelyik nagymama most dohog, hogy tudósok, művé­szek dolgára hivatkozom, an­nak két egyszerű nagymamá­ról is beszélhetek. Egyik var­rónő volt, egyedül nevelte emberré a lányát. Sok meg­próbáltatás, sok betegség után jutott neki békés öregség. Bedolgozik egy szövetkezetbe, s a munkája úgy érdekli, hogy alig lehet egy moziba vagy néha színielőadásra elvinni a varrógép mellől. Hallgatja — szinte egész nap — a rádiót, minden érdekli, s ha kell, vele lakó lánya gyermekeit is szívesen ellátja. 67 esztendős múlt — senki sem nézné 50-nel többnek. A másik asz-1 szony előbb úgy maradt ma-; ga, hogy férje otthagyta két; gyermekét is, őt is egy mási- ; kért. Hiába reménykedett, \ hogy majd visszatér hozzá — • elragadta a hűtlent a halál.: A magára maradt asszony: még sincs egyedül. Sűrűn le- j velezik egyik fiával, aki mész-1 sze idegenben van, a másikat: meg hetenként meglátogatja | a közeli nagyvárosban. Nyá-j ron három unoka hancúrozik j a kertjében, amelyet ugyan \ felesben műveltet, de azért az: ő szakértő szeme, ügyes keze i irányítja mégis a gyümölcsös. \ a szőlő és a szép virágok kö- í rül a munkát. A helyi nóta- í nács pedig el sem tudna ■ lenni Sári néni nélkül, akinek; bölcs tapasztalata, humora, \ talpraesett ötletessége már \ sok nehézségen átsegítette a: község asszonyait. VAGYIS, NAGYMAMÁK: | először meg kell javíttatni az■ elhanyagolt egészséget, aztán: alaposan belenézni kritikus j szemmel a tükörbe: ami javí­tani, tisztítani való van, gyor­san végezzük el. Aztán végig kell gondolnunk helyünket a világban, s abba úgy beleil­leszkedni, hogy magunk is, környezetünk is boldog le­gyen. Hogy örüljenek' ne­künk. Vagyis kevesebb pa­nasz, kevesebb emberszólás, több övömmel végzett munka, a családért, a közösségért — ez a legigazabb 'fiatalítószer. Legalábbis azok a szakorvo­sok, akik a hosszú élet titkát kutatják, így tartják. R. Zs. alkalmas rá. Erős népi hím­zés is. Csak nyugodt, síkban ábrázolt minta legyen, s ne akarjon „képet” mutatni. Mindaz, ami természetim virágot, sőt, alakokat mutat — anyagszerütlen. csúnya. Textilanyagon mindennek az Kötegelő nagymamák, vagy : kötés mellett nem szívesen ülő kislányok számára készít­hetünk kis varázsgombolya­got, amelyből apró ajándékok, cukrok pottyannak ki, ha le­fogy a fonal. A textilanyag mindig al­kalmazottén jelentkezik, nem mint önálló művészeti alko­tás. A ruházat vagy bútor alapanyaga, része vagy ki­egészítője. Tehát célszerű­ségét, szépségét meg is ha­tározza az, hogy mire hasz­nálják fel. Vásárlásnál is mindig arra gondoljunk, hogy mihez kell az anyag, ne ve­gyük meg csak azért, mert tetszik. A korszerű lakásművészet elveti a nemrégen még szo­kásos sötétbordó és sötétzöld bevonatokat, s elveti az azo­nos színnel behúzott szobabe­rendezést. A bútorok fája általában sötétbarna. Volta­képpen azért, mert a sötét szín és a politúr jobban fedi a selejtes fa hibáit. Ma már a drága és nemes bútort a fa eredeti színében tartják. A háztartások nagy részében azonban régi bútor van, s nem is áll mindenkinek mód­jában kicserélni. Felfrissíte­ni, áthúzatni már kevesebb költség. A sötét fájú bútor mellett a sötét színek komoran hat­nak. A mai ember mindenben könnyed, kényelmes. nyug­tató benyomásokat keres, ta­lán felfokozott élettempója i ellentéteképpen. Az az ag- igáiy. hogy a világosabb hu- ; zat jobban piszkolódik, nem ; helytálló, különben is, s í korszerű tisztítószerekkel min- ;dig rendbe lehet hozni va- í lamennyit. A más-más. d£ ! összecsengő színnel bevonl ; fekhely, széksor és karosszé- ; kés sarok változatos, vidám ; hatást kelt. Az azonos bevo­nat unalmas, egyhangú, ko­mor. Láttam egy kis lakást, amelynek vadonatúj búto­raira a gondos háziasszony méregdrágán még védőhuza­tot is varratott; egyik szobá­hoz krizantémos, a másikra rózsás került. Nemcsak azért volt csúnya, mert a bútor fáját eltakarja a huzat, s így minden csas egy alaktalan textilcsomagnak látszik, hanem azért is, mert a sok, egyforma virág zava­ros, kényelmetlen hangula­tot adott. A védőhuzatoknak nagy kastélyokban volt értel­me, ahol hónapszámra zár­va tartottak egyes termeket, amelyeket a nagy személyzet se győzött naponta takaríta­ni. Aki csak a vendégeknek hámozza le a védőhuzatot, az családját becsüli le. Régi francia kastélyok for­radalom előtti ízlésének visszfénye az a fajta „garni­túra”, amely ágytakaróból, asztalterítőből, s egyéb lep­lekből áll, gobelin-szövést utánzó rózsákkal. A jellegze­tesen kispolgári ízlésnek ez a kiáltóan ízléstelen találmá­nya még ma is keresett cikk. A nehéz, horgolt függönyök és cifra díványpárnák ural­ma is ide vezethető vissza. Függönyben az a szép, ami semleges mintájú, átengedi a napfényt és levegőt —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents