Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-10 / 59. szám

CirlaP I960. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK lyMeghívlak a bababázamba finom ÉPÜL, SZÉPÜL, FEJLŐDIK A FÓTI GYERMEKVAROS Még néhány hét és elérke­zik születésének harmadik évfordulójához. Ünnepelni fogják, sokan látni akarják: hogyan fejlődött, izmoso- dott-e, a sok veletörődés nem volt-e hiábavaló? Csupa fény az ég. „Nyitni kék” — kopogtat a tavasz madara és a kemény rügyek már félignyílt, nedves ajkak, de a gyönyörű park felbor­zolt, csupa földtúrás, építő­anyagok szerteszét, árkokat kell átlépni, teherautókat ke­rülgetni — a természettel együtt a fóti Gyermekváros is a megújhodás lázában ég. A 66 holdnyi park körül készül a betonút, kis külön­leges kocsik várják, hogy dieselmotoros berendezéssel a belső közlekedést bonyolít- sák, le. Az egész országot megmoz­gató intézmény már kinőtte első ruháját. A múlt évi 270-es férőhely a kétszer any- nyi gyerek részére már ke­vés, bővítésre, új épületek­re van szükség, modernebb felszereléssel. Őszre elkészül az új otthonépület, benne tízszemélyes hálószo­bák, 30 személyre egy-egy tanulószoba, nappali terem. Magyarországon elsőnek itt vezetik be az érettségivel kap­csolódó pedagógusnevelő ok­tatást, a gyermekfelügyelők képzését. Jövőre már gim­náziumuk is lesz, hogy a ki­váló tanulók továbbtanulhas­sanak. A 16 tantermes iskola már tető alatt van, az ok­tatási problémák ezzel meg­oldódnak. A harmadik ha­talmas új épület a kazánház. Ez látja el meleg vízzel és központi fűtéssel a Gyermek- várost. • Ezek a nagyaiiáoyjí,iPiftSr. zések a múlt év őszén kez­dődtek meg. -s bizDnyr;-.«ldo- zatul estek a gyepszőnyegek, a park virágai is. — Ha az idő és az épít­kezés már megengedi, ma­gunk látunk hozzá a rendcsi­náláshoz — mondja Barna Lajos igazgató. — Karai Im­re, az otthon vezetője, a töb­bi pedagógus, nevelő is kije­lentette: nem mennek nyári szabadságra, a gyermekekkel együtt minden munkát elvé­geznek. Utakat egyengetünk, felássuk az egész kertet az épületek között és körül, lesznek üde pázsitjaink, vi­rágszőnyegek mindenfelé, szebb lesz a park, mint volt. A születésnapi új köntösről nem hiányzik tehát a virág- hímzés sem. A 20—20 személyes megyei óvodaépületek — más-más stílusúak, festésük megkapó, színeik nyarat idézők, a lá­togatók számára a meglepe­tés nagyszerűségei — az egészségházzal együtt a ki­egyensúlyozottság érzetét kel­tik a zűrzavaros' képben. Ró­zsaszín hálóruhájukban már mozgolódnak a délutáni al­vásból ébredő kicsinyek. Szőke négyéves gyerekszép­ség halkan lép le a padlóra, s kijön. Már nem álmos. Egyike a nyolc testvérnek, akik apjukat elvesztették, anyjuk pedig gyógyíthatatlan beteg. Két éve az intézet la­kói, dédelgetett kedvencei. A közös játszóterem falairól, a mennyezetről még csüngnek a tarka lampionok, színes pa­pírfüzérek, amelyek alatt egy nemrégi délutánon az apró­ságok ünnepi uzsonna után játszottak, táncoltak — bo­hócsapkában. parányi álar­cokban életük első farsangi mulatságát élték át. Megsúghattam volna ne­kik, hogy nyáron lesz más. igazán egészen új fajta játé­kuk. Ilyen játéka nem lesz «enklnek. csak a gyerekvárosi gyerekeknek. Babaházakat kapnak. Nem alvó- vagy kaucsukba- báü részére, hanem saját ma­guknak. 3—6 éves gyerekek­nek való. 130 cm magas, igazi téglából. igazi tetővel ké­szült erdei házacskákat, amelyben a soros vendéglátó akár tíz pajtásnak; mondhat­ja: gyertek el hozzám szom­baton délután finom baba­uzsonnára. Igazi, zseblámpa­elemmel fűtött tűzhelyen főz­hetnek, süthetnek, lesz vil­lanyvilágítás is, de ezen a vendéglátó napon nem mos­nak majd babaruhát és nem is vasalnak, s ablakot sem tisztítanak, mint közönséges hétköznapokon teszi azt a ren­des háziasszony. De estefelé a vendégek segíthetnek meg­locsolni a ház körüli kis ker­tet, amelynek minden szál vi­rágját maguk ültették, s ha tudják, meg is simogatják a dúcból ki-be sétálgató, szelíd galambokat, a kis ház állan­dó kedves lakóit. Igen, így fognak felnőttet játszani a Gyermekváros gyerekei a mézillatúr nyárban, s így szokják meg a házimunka szeretetét és szükségességét. Az asztalosipari tanulók rö­videsen hozzá is kezdenek — egyelőre — öt ilyen babaház építéséhez, persze a kőmű­vestanulókkal egyetértésben. Mert mindent a gyerekek csinálnak, hulladék- és mű­anyagból. Előbb azonban komoly munkákat kell befe­jezni: az asztalosipari mű­helyben szép, intarziás do­hányzó asztalkák és kis szekrények készülnek, persze, a tanerők vezetésével. Az egyik munkateremben ruhát­lan felsőtesttel dolgoznak a fiúk. — Az enyvezés miatt kell ez a meleg — magyarázzák. — Jó játék ez? — kérdem megértéssel, a belülről is fű­tött igyekezetei látva, szinte irigyen. — Nagyon jó — mondják — és mosolyuk, szemükben a lelkes fény a bizonyíték. A kőművestanulók a régi épületeket tatarozzák, a kas­tély folyosóit festik. az_ ő munkájuk a hálótermek szép fala is. Az egyik teremben harminc fiú képe a harminc ágy fölött. 8—10 évesek. Mindig együtt van­nak, együtt tanulnak, dol­goznak, zenekart alakítottak, jó tanulók. Hatéves koruk óta egy se szakadt el a kis közösségtől. Vajon mi lesz később? Az életben? Érdekes és érdemes fantáziajáték. A lányok termei is ragyogó tiszták, rendesek. A legtöbb ágy fejénél baba és mackó. Színes kézimunkapárnákon pihennek. Az asztalokon is kézimunkák, a falakon cse­csebecsék. Minden a gyere­kek munkája. A tisztaság is. Ök takarítanak, söpörnek, port törülnek, ágyaznak —'a fiúk ugyanígy. — Mi lesz ezekkel a ter­mekkel, ha az új otthonba költöznek a gyerekek? — kérdem. — Újszerű tervem van — mondja Barna igazgató. — Klubszobákat akarok itt be­rendezni. Az egyikben ma­gyar, a másikban nemzetközi népművészeti anyagot gyűj­tök egybe, hogy a gyerekek megismerkedjenek a hazai és a külföldi országok lakói­nak kultúrájával, népi mű­vészetével. Nagyon szívesen foglalkozom a tervvel és re­mélem. meg is valósíthatjuk. Csupa tégla, malter a régi kastélyépület egyik szárnya. A kőművestanulók lázas munkában. Itt lesz a gyerek­város saját postahivatala A postavezérigazgatóság a postán képez ki évfolyamon­ként 2—4 gyereket, akik mint szakképzett ifjak kerülnek ki az életbe, de addig itt telje­sítenek szolgálatot. Már ké­szen is vannak az egyenru­hák. ami nem kis vonzerői gyakorol a jelentkezőkre. Kü­lön bélyegzőjük lesz a gye­rekeknek. Finom csemege a bélyeggyűjtőknek. Nem szabad kihagyni a -zínjátszó szakkör szép ered­ményeit. A múlt évben a Já­nos vitézzel tettek tíznapos körutat az országban és 10 OOfl forint bevétellel tértek haza Jutott a pénzből bőven t nyári táborozásra. Most a Dzsemir szőnyege című mese­játékkal készülnek az új kör­útra, újból főképpen a bánya­vidékekre, ahol a bányász- családok a 30 gyereket majd­nem „szétszedték”. Sokan akarták örökbefogadni kis vendégüket. Táncszámok is szerepeltek a műsoron. A jel­mezeket a varrólányok készí­tik, akik ügyesen haladnak a szakszerű vezetés, oktatás mellett. Povázsay Sándorné, a kultúrfelelős büszkén mond­ja, hogy a színjátszók között akad komoly tehetség is, le­het, hogy valamelyiket szín­padon látják majd viszont. Fiatal pedagógus-nevelő leánnyal utazom hazafelé. Egy négyéves szőke gyerek pillanatra sem engedi el a kezét. — Hová mész kicsi? — kér­dem. — Icu anyu anyukájához messzire — mondja, s nagy fekete szeme mint a csillag ragyog. Ilonka valóban szabadságra utazik, s magával hozta a kis­lányt az intézetből. — Ha nem akarom, akkor is így szólítanak — mentege- tődzik az „anyu” miatt. — Egyik gyerek — ki tudja, mi­lyen tudat alatti emlék hatá­sára — így szólított, s a töb­bi nyomban utánozta. De én nem is bánom. Mindegyik mintha az enyém lenne. Soha nem megyek sehová anélkül, hogy ne vinnék magammal gyereket. „Anyuka” az igazi anyuka helyett és apukák: az igaz­gató bácsi, az Imre bácsi és a többi pedagógus és nevelő. Az ő gyerekeik valameny- nyien. Ezt láttam a fóti Gyermek­városban. r Somody Erzsébet EGY LOTTÓ-ÖRÖKLAKÁS \ - NÉGY NYERTES i A lotto legutóbbi jutalom- ? sorsolásának hét fő nyeremé- ^ nye közül az egyik Üllői úti ^ kétszobás, összkomfortos örök- ^ lakásért már jelentkeztek. A ^ szerencsés nyertesek Borsos ^ Sándor, Orsóczky Lajos, Vi- £ vony László és Karasz Já- ^ nos, a Landler Jenő Járó- ^ műjavító Vállalat dolgozói. ^ Négyük közül egyiknek | sincs lakásgondja, ezért úgy ^ határoztak, hogy a nyere- ^ ményt eladják. Kárász Já-1 nos házasság előtt áll, s a ^ neki jutó pénzből gödöllői ^ házukat hozza rendbe, Ivony ^ László lakása berendezését | újítja fel, egészíti ki, a másik ^ kettő pedig családjával együtt ^ dönt a rájuk jutó összeg sor- | sáról. i Kétszemélyes turista étkészlet Félautomata paprikaszedőgép A paprika nagyüzemi ter-g mesztésénél a talajművelést, a növényápolást, a palántázást és a növényvédelmet már gé­pesítették, de a szedést teljes egészében kézzel kellett vs- gezni. Az állami gazdaságok két szakembere RS—09-es traktorra szerelhető, félauto­mata paprikaszedőgépet szer­kesztett, amelynek segítségé­vel gyaloglás és hajlongás nél­kül dolgozhatnak a szedők. A Kreseh—Bálint-féle paprika­szedőgépet a Nagyhörcsöki Állami Gazdaságban próbálták ki. A tapasztalatok szerint egy mázsa paprika szedési költsége 11.6 forintról 7.11 forintra csökkent, a kézi munkáéi ő szükséglet a korábbinak csak­nem egyharmadára mérséklő­dik. Az új paprikaszedögépböl, amelyet újítói paradicsomsze­désre is átalakítanak, ez év tavaszára 30-at készít a Mező­hegyes! Állami Gazdaság gép­műhelye. * A Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Válla­lat sok új cikket hoz forgalomba tavasszal. Újdonság lesz pél- ídául a táskában hordozható 22 darabból álló kétszemélyes tn- f rista étkészlet, amelynek súlya mindössze két kiló. Törhetetlen Í tányérok, nylonabrosz, gyapjú pléd és teafőző tartozik a kész- í, leihez. Több szép, korszerűen felszerelt üzlet nyílik Megkezdik az új kereskedelmi gépek és üzleti berendezések sorozatgyártását FÉRFI DOLGOK A kereskedelem és a ven­déglátóipar korszerűsítése az idén minden eddiginél na­gyobb feladatot ró a Belke­reskedelmi Minisztérium ipa­ri trösztjére. Az idén az üzle­tek nagy részét átalakítják a modern kereskedelmi köve­telményeknek megfelelően, a legtöbb helyen korszerű gé­pekkel szerelik fel a boltokat és a vendéglátóipari létesít­ményeket. A Belkereskedelmi Minisz­térium ipari trösztje 1960- ban elsősorban önkiszolgáló boltokhoz szükséges gé­peket és üzleti berendezé­seket gyárt. Az idén már sorozatban ké­szülnek az új típusú hűtő­vitrinek, a nyitott hűtőpultok és a húsboltok részére a szabályozható hőmérsékletű „hentes . kirakatok”. Eddig ezeket a berendezéseket nagy­részt külföldről szerezték be. A korszerű csemegebolt be­rendezéseit az idén már szin^ tén a hazai kereskedelmi gép­gyárak készítik. Újdonság lesz a csővázas, műanyag bur- kolású italállvány, az áru- gondola és a pénztár, ami­ből több ezer készül. A boltokban régóta nélkü­lözik az univerzális darálókat. A tervek szerint a tröszt rö­videsen megszünteti a hiányt: olyan üzleti darálókat gyártanak, amelyek gyor­san megőrlik a vásárolt diót, mákot vagy kávét. Uj fajta automatikus sonka­és szalámiszeletelőt is készíte­nek. Nem feledkeztek meg a vendéglátóipar további kor­szerűsítéséről sem. Bővítik a krémkávéfőző gépek válasz­tékát. A „C Casino” gép si­kere után az idén még szebb kivitelű gépeket gyártanak. A büfék részére a tröszt üze­meiben megkezdik a gépi hűtésű, széf) formájú söntés- pultok és hűtővitrinek gyár­tását. Ezenkívül teljesen önműködő jégké­szítőt és italkeverőt is forgalomba hoznak. Több fajta új konyhagépet is készítenek, egyebek között edénymosogatót és nagy tel­jesítményű szeletelőgépet» Ki­építik ezenkívül az országos javítóhálózatot és szakmai tanfolyamokon ismertetik a boltok dolgozóival és á gé­pek kezelőivel a berendezé­sek működését, használatát. NAPFÉNYENERGIAVAL FŰTÖTT SZÁLLODA A dél-franciaországi Perpig- nanban rövidesen megnyílik az ,a szálloda, amely először alkalmazza a napenergiát fű­tésre és melegviz-szolgáltatás- ra. A napfényes dél-francia klímában épült szálloda tete­jén különleges tükrökkel fog­ják fel a nap sugarait. Szak­értők véleménye szerint ezzel a módszerrel a szálloda fűtési költségei 80 százalékkal csök­kenthetők. Nepss vasúti kocsiban uta­zom. Ahol vedig sokan van­nak, sok a beszélgető is. Ne- hezen haladok miattuk az ol­vasnivalóban. Különösen asz- szonyok beszédfűzése köt le; ők egy kicsit hangosabbak is ... Jobban otthon érzik ma­gukat a fülkében? Az egyik nagyhangú viszi a szót; — ... mégis azt mondom, hogy a rádióban a szívküldi műsora a legszebb. Vgy el tu­dok rajta szontyolodni, ami­kor azt dalolják, hogy „Árva a ház”! — Hát biz’ árva is — sóhaji az egyik halkabb beszédű (azért ezt is egész jól lehet hal. lant). Férjhezment a harmadik lányom is. a legkisebbik aztán ez se maradt itthon. Pestre mentek. — Mind oda töri magát — ; szól közbe az előző. : — Oda. oda. otthon meg lesnie úgy kong utánuk a nag% í lakás. Nemrémben még három hány danájától volt hangos o \norta. most meg egy se ... Pe- j dig a két nagyobbnál mái \unoka is van. I — Látja, az enyimek met í (iágyevokek. azián a kisebbik laki Szombathelyen katona ’’szívküldit küldött az apjánál ötvenedik születésnapjára — meséli a nagyhangú. Elméláznak rajta, hogy sziv- kiildit küldött a kisebbik. Aztán az egyik asszony meg­kérdi: — Oszt’ mit küldött? — Azt, hogy „Deres már a határ’’. — Szép nóta, biztos örült aZ öreg! — Fészkesfenét. Azt mond­ta, felkepeli, ha hazagyün. — De miért? — Hát a második sor miatt, hogy „Őszül a vén betyár”. Nevetjük. — Az én öregem már 27 éves korában őszülni kezdett — mondja az egyik kardos néni. — Azt nem is csudálom — súgja mellettem eay ultizó le­gényke a társának. — Elgon­dolom, mi lett volna, ha han­gosan mondja... Nyílik a fülke ajtaja. Bo­rostás állá őszülő cigány lép be rajta. Lopva, aggódó te­kintettel néz körül. Amikot látja. hogy nincs kalauz­veszély. a szlnehagyott malac- topó alól ütötl-kopott hegedül húz elő. Megcincogtatja, azután játszani kezd: „Most van a nap lemenő­be’ ...” Na, zeneakadémiát biztos nem végzett, de azért el lehet hallgatni. Csend is lesz a fül­kében, elgondolkodva hall- gatkozik mindenki. Vajon ki mire gondol most? ... A vén­ember meg öreges, reszketeg hangján énekelget. Fiatal szomszédaim is abba­hagyják a rablóultit. Amikor az öreg befejezi a műsorát, az egyik ultizó suhanc pénzdara­bot dug a markába, s a fülébe súg valamit. Az örea reszkető igen-eket bólogat. Mindenki feszülten várja, mi lesz ez? Az öreg cigány odalép a pad szélén ülő jamnikalagos le­gényhez. s a fülébe húzza. „Nem vagy legény Berci...” Általános nevetés tör ki. A címzett papucsvörös lesz, a legszívesebben haragudna, de fél a közvéleménytől. Lassan felderül azarca, azután vissza­rendel: „Ezért a legényért nem ad­nék agy almát.. Derül az egész fülke és ne­vetve szurkolja végig a külö­nös szívküldi-párbajt. A be­szélgető asszonyok a leghálá- sabb közönség, visítva nevet­nek egy-egy jól sikerült vissza­vágáson, az olyanon, hogy „tökmag akadt a kezébe”, meg, hogy „maradt itthon kettő- három nyomorult”. Az Öreg Cigány meg csak totyog ide-oda a két hadakozó ifjú közt. Mosolyog, mutatja fogatlan ínyét. Tetszik neki a vetélkedés, segítene is, de a nagyközönség nem engedi. Közben a kalauz is benyit. Az örea későn veszi észre, mene­külő mozdulatot tesz. azután meggondolja: most már mind­egy ... A kalauz azonban most megértő: visszahúzódik, s hony a szabályokon se essék nagy csorba, a peronról finyeli az eseményeket a kisablakon át. Repül az idő. Egy szívvel nevetünk, szórakozunk a szo­katlan szívküldin. s csak azon vesszük észre magunkat, hogy a rendezőnálvaudvaron kattog a vonat kereke. Véne n zené­nek. Az öreg hallott háttal kalapot. záporoznak a forin­tok. sőt a legény bankót ad, Nekihevülve, mosolyog va sziliünk le a pályaudvaron. Remek kis rögtönzött sZ’V- küldi volt. Kölöehn* a rádió sem tudna összeállítani! Fazekas Mátyás Szívküldi a vonaton —- Mi történt nálatok? — Semmi, csak a férjem lement a pincébe fát vágni. • •

Next

/
Thumbnails
Contents