Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

PffT uttiBi k'JCirlap I960. MÄRCTÜS 8. VASÄKNAP AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN .......-------------r~.............................imn.......... ................................................ Ú jabb lehetőségek a tsz-tagok jövedelmének növelésére Az illetékesek válaszolnak a termelőszövetkezeti tagok közérdekű kérdéseire Az utóbbi időben egyre több levelet kap szerkesztőségünk, amelyben a régi és az új termelőszövetkezeti tagok ké­rik, hogy kérdéseikre la­punkban adjunk választ. A levélirók többsége a háztáji gazdálkodással, annak mére­teivel, de főként az állattar­tással kapcsolatban érdeklő­dik. A kérdéseket összesítet­tük és megkértük Szabó Elemér elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét és Szabó Berény elvtársat, a Pest— Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatóját, hogy vá­laszoljanak az olvasók kérdé­seire. — Most, a termelőszövetke­zeti mozgalom nagyarányú fejlődésének időszakában mi­lyen szerepe van a háztáji gazdálkodásnak? — Alapvető feladat, hogy a termelőszövetkezetek szám­szerű fejlődésével egyidőben az árutermelés is növeked­jék. Az árutermelés növelé­sénél nemcsak a közös, vagyis a nagyüzemi táblákon megter­melt árura gondolunk, ha­nem arra is, amit a termelő­szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásában termelnek. A háztáji gazdaságukban különösen az állatneve­lésnek és hizlalásnak van nagy jelentősége. Éppen ezért a kormány le­hetővé tette, hogy a termelő­szövetkezeti tagok előnyösen kihasználhassák a háztáji gaz­daságok nyújtotta lehetősé­geket. — Megfelel-e a valóságnak, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban az alapszabályban megállapí­tott mennyiségnél több ser­tést hizlalhatnak? — Igen, megfelel. A háztáji gazdaságokban korlátozás nél­kül lehet sertéshizlalásra szerződni az Állatforgalmi Vállalattal. A tagok a belé­pés előtt megkötött sertés­hizlalási szerződéseiket is — amennyiben a leszerződött sertést a termelőszövetkeze­teknek nem adták át — egyéni­leg teljesítik. A közös alap javára a ser­tés árából a vezetőség nem vonhat le összeget. — Az előbbiek vonatkoznak a vágómarhára is? — A vágómarhánál kissé más a helyzet. A háztáji te­rületet meghaladó szarvas- marhákat a termelőszövetke“ zet közös állatállománya szá­mára kell átadni, de az olyan hizlalási szerződéssel lekö­tött szarvasmarhákat, ame­lyeket a termelőszövetkezet férőhely hiányában nem vett át, a belépő tag hizlalja meg és egyénileg adja át az Állatforgalmi Vállalatnak. Mi azt javasoljuk a terme­lőszövetkezet vezetőinek, hogy az ily módon meghizlalt és leadott szarvasmarhák után ne kérjenek befizetést a közös alap javára — válaszolta kérdéseinkre Szabó Elemér elvtárs. — Milyen támogatást nyújt az Állatforgalmi Vállalat a termelőszövetkezetek közös sertéshizlalásához? — for­dultunk felvilágosításért Sza­bó Berény elvtárshoz, a Pest— Nógrád megyei Állatforgal­mi Vállalat igazgatójához. — A szerződéssel lekötött süldőkből, valamint a me­gyében felvásárolt süldő­mennyiségből ez évben több ezer darabot adtunk és adunk át a termelőszövetkezet ré­szére. Az újonnan alakult és jelentősen felfejlődött ter­melőszövetkezeteknek — a megyei tanáccsal egyetértés­ben — a hizlalásra lekötött ser­tések után darabonként egy mázsa abraktakar- mány-kölcsönt nyújtunk. A kölcsöntakarmány nagy fe­hérjetartalmú, extrahált szó­jadara, amely elősegíti a fia­tal állatok fejlődését. ,A termelőszövetkezetek jövő évi süldőszükségletének biz­tosítására is történtek intéz­kedések. Az anyakocával ren­delkező termelőszövetkezeti tagokkal szerződést kötünk a koca szaporulatára és ezeket ugyancsak a termelőszövet­kezeteknek juttatjuk. Azért, hogy a termelőszövetkezetek ezeket a süldőket megfelelő időben és minőségben kap­hassák meg, javasoljuk a termelőszö­vetkezeteknek, hogy a ta­gok süldőnevelését tá­mogassák. illetve ad­janak részükre takar­mányt. A takarmány árát a tag akár készpénzzel, akár munka­egységre történő elszámolás­sal kiegyenlítheti. — A háztáji gazdaságokban fokozódó sertéshizlalás nem hátrányos-e a termelőszövet­kezetek részére? . — Olyannyira nem hátrá­nyos, hogy a kormány még érdekeltté is teszi a termelő- szövetkezeteket a háztáji ser­téshizlalás növelésében. Ha a termelőszövetkezet vezetősége megszervezi, hogy tagjai háztáji gazdaságukban húsz vagy ennél több sertést hiz­lalnak, és ezeket egyszerre ad­ják át az Állatforgalmi Vál­lalatnak, a szervező munkáért húsz-ötven darab esetében 50 fillér, 50 darabon felül pe­dig egy forint, lebonyolítási díjgt kap a termelőszövetkezet kilogrammönként. A lebonyolítási díj 20—50 darab sertés esetében egy forintra, 50 darabon felül pedig 1.50 forintra emel­kedik akkor, ha a terme­lőszövetkezet a hizlalás­hoz legalább egy mázsa takarmányt is juttat a tagoknak. Ebből is látható, hogy a ta­gok háztáji sertéshizlalása a termelőszövetkezetnek is előnyt jelent, hiszen tömeges sertés­hizlalás esetén a termelőszö­vetkezet jelentős pénzösszeg­hez jut, amelyet a közös fé­rőhely megépítésére fordít­hat. — Hogvan juthatnak anya­kocához azok a termelőszö­vetkezeti tagok, akiknek je­lenleg még nincsen? — Az 1859. január 1-e után alakult, vagy a területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetek azon tagjaival, akik kocát kíván­nak tartani, erre szerződést köt vállalatunk. A szerződés alapján ivarérett kocasüldőt szállítunk a termelőszövetke­zeti tagnak és a koca ellen­értékét kamatmentesen hi­telre adjuk. A tagnak vállalnia kell, hogy a kocát az átvétel után nyolc héten belül bebúgattatja és annak szaporulatából a búga- tástól számított tíz hó­napon beiül legalább há­rom 40—60 kiló közötti, hizlalásra alkalmas sül­dőt ad át A termelőszövetkezeti tag a koca ellenértékét a süldők vé­telárából fizeti ki. Ez a ren­delkezés nagyon előnyös a termelőszövetkezeti tagságnak és ugyanakkor jelentősen elő­segíti a termelőszövetkezetek jövő évi süldőigényeinek kielégítését — fejezte be a tájékoztatást Szabó Berény elvtárs. Az elmondottakból világo­san kitűnik, hogy a háztáji gazdaságot illetően jelentős eltérések vannak az eddig al­kalmazott gyakorlattól. Tavasz a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben Rügyfakasztó márciusi szel­lő muzsikál a ceglédi határ­ban. A koratavaszi szelek megszikkasztotrák a föld tete­jét, lehet szántani, vetni, a határban dolgozni. ,. Van en­nek az örökifjú márciusnak az idén valami különös íze, hangulata. A márciusi szóra az ember a ki viruló időre, a rügyek növekedésére, a virá­gok kibomiására gondol, meg arra, ami a magyar faluban végbement. Mert nemcsak a földeken, hanem az emberi szivekbe is tavaszt hozott a március. Ahogyan a határ el­dobja téli gúnyáját és. frissen, megifjodva rugaszkodik neki az időnek, úgy ifjodtak meg ezen a tájon az emberek és dobták el az egyéni élet nyű­gös gúnyáját — indultak el új lendülettel a szövetkezeti úton. A Szelei út két oldalán a nagy tábla földek úgy ölelik körül a tanyákat, mint szerető édesanya a gyermekét... — Még a szemnek is meg­nyugtató a távolba futó fekete ugarok és zöldellő búzavetések látása. Babínszki Károly városi párttitkár mondja ezt, akivel az Abonyi út mellett elterülő Vörös Csillag Tsz tanyaköz­pontjába igyekszünk. Van valami varázsa ennek a Együtt a kukori A nyársapáti Haladás Tsz tagjai 120 hold kukorica veté­séhez szükséges csere-vetőmagot adtak össze. Török Mi­hály raktáros átveszi Kovács István és Gyarmati László tsz-tagok kukoricáját. nagy tavaszi átalakulásnak. Mégis az ember fejébe tolak­szik a gondolat; vajon az át­szervezés lendülete megma­radt-e az új tsz-gazdákban? A megelevenedett határ azt mutatja, hogy igen. Az egyik részen trágyázzák a földet, a másik helyen pedig kultiváto- rozzák, a tanyán túl egy cso­port ember hajolgat — fa­csemetéket ültetnek. Bent. az irodában a kék­szemű. pirospozsgás arcú. örökké tevékenykedő tsz-elnök Szabó Ferenc és Kozma Fe­renc párttitkár beszélget. A közgyűlési beszámolót vitat­ják meg. Ezzel a gyűléssel in­dítják be a tavaszi munkákat és öntik végleges formába a nagykátai Március 15 Tsz-nek írandó választ. A termelőszö­vetkezet vezetősége kidolgozta, a taggyűlés megvitatta, most már az egész szövetkezeten a sor. hogy igenlő pecsétjét rá­nyomja, s ?kkor meg''ndu!hat a nemes vetélkedés e két ie’es szövetkezet között. Az történt ugyanis, hogy a nagykátaiak felszabadulásunk 15. évfordu­lójának tiszteletére termelési versenyre hívták ki a Vörös Csillag tagságát. Ki tud több árut termelni, ki tudja jobban az állatállományt növelni, a tejtermelést fokozni... A Vörös Csillag tagjai — nem hiába megyei elsők a tejtermelésben — vállalják a vetélkedést. Ezen a lelkes köz­gyűlésen nem lehettem jelen, de mire e sorok megjelennek a válasz már útban lesz Nagv- kátára: a Vörös Csillag elfo­gadta a kihívást! — Nagyon meg kellett ezt fontolnunk — mondja az el­nök —, mert szövetkezetünk földterülete 2971 holdra, a tag­ság száma pedig 256-ra növe­kedett’. — Még ennél is többen le­szünk — teszi hozzá Koz­ma Ferenc — a háztáji földek kiosztásakor még a téli be­lépők közül többen jönnek majd dolgozni. — A nagykátaiaknak köny- nyebb, mert szövetkezetük nem duzzadt fel úgy, mint a mienk. — No. de még így is áll­muk a versenyt — fűzi to­vább a beszélgetés fonalát a párttitkár. — Megbirkóztunk mi már nehezebb feladattal is, amióta fennáll tízéves szö­vetkezetünk. A Vörös Csillag tagjai figyelembe vették a ta­lajviszonyokat, a gépi és mun­kaerőlehetőségeket, az idő­járást és úgy terveztek. Bú­zából például 395 holdon át­lag 12 mázsát terme’tek, cu­korrépából 200 mázsát. Az elnök szépen sorjázza, hogy mennyivel növelik az ál­latállományt és milyen új épületeket húznak fel az idén. Kellenek az épületek, mert 800 sertést hizlalnak, s el kell helyezni másfélezer baromfit is. — Az idén korán jött a ta­vasz — mondja az elnök —, de minket nem ért váratla­nul, a tagság mar serényen dolgozik. Hat hold mák a földben, hat holdon elvetet­tük a borsót, nyolcvan hold földre kihordtük , az istálló­trágyát, 280 hold őszi vetést fejtrágyáztunk. Készülnek a melegátgyak és vetjük a pap­rikát, meg a paradicsomot.. j A gyümölcsösben nyesik a fákat, a szőlőben folyik a nyitás, a határ más részé­ben pedig traktor búg. Bur­gonya alá szántják a földet. Mindenütt rendben megy a munka. Ez azt. mutatja, hogy a nagykátaiak a ceglédiekben kemény és méltó vetélytárs- ra akadtak. Esteledik, amikor elhagy­juk ezt a viruló termelőszö­vetkezeti központot, a föl­dekről hazafelé tartanak a tsz-tagok. Egy csoport faül­tetésből jön. Egyik emberen vattakabát van, a másik már kiskabátban legénykedik, van aki hajadonfővel kacérko­dik a tavaszi idővel, s köz­tük nem is egy most Ízleli a szövetkezeti életet, a csopor­tos, együttes munkát. Kitá­rult előttük a határ, most már nem egy kis parcellán néz­nek végig, hanem egész ha­tárrészen, övék itt minden, ameddig a szem ellát. A föld, a fű, a zöldellő vetés, a dűlőutakon meghúzódó fa­sor, a gazdasági épületek, még a félettük kitárulkozó ég is, hiszen nekik dalol a ma­dár. Igaz, övék ennek a földnek munkája, gonclja-baia, de ne­kik terem, övéké lesz az öröm is. — Nemigen ültettek itt mostanában fákat. csak a meglevőket vágták ki — mondja egy szélcserzett ar­cú, középkorú ember. — Mi pótoljuk a régieket, és újakat is ültetünk, hogy árnyékában majd megpihen­hessünk. Ha nem mi. a gyere­keink — teszi hozzá egy idő­sebb bácsi. így változnak itt a gondola­tok is. Néhány hónappal ez­előtt sokan még csak a ma­gukéval törődtek, ma már az egész, közösség gondjait hor­dozzák szívükön, vállukon. Ennek a rügyfakasztó már­ciusnak talán éppen ez az ereje, szép üzenete. Gáli Sándor —1 A FÁSÍTÁSI HÓNAP­BAN 55 700 akácfa, nyárfa és cperfa ültetését vállalta őt ceglédi termelőszövetke­zet. «•❖❖❖❖❖❖*•>,>*.>*******•> EZÜST Antik ezüsttárgyak gazdag választékban Icaphatók ÓRA-ÉKSZER BOLTOKBAN \ sj Ma mar ritkaságszámba ^ megy az effajta eszköz. Va- ^ lamikor szinte minden ta- f nyaudvaron volt belőle, mi- ^ velhogy a pusztai ember is ^ szeretett messzire nézni. A ^ látófának ugyanis az volt a £ rendeltetése, hogy a törzsé- ^ bői kiálló ágain felmászva, ^ az ember áttekintse a határt, ^ megnézze, valami garázda ^tolvaj nem dézsmálja-e a ^dinnyét, vagy a tanya kö­bről legelésző aprójószág nem ^ jár-e a tilosban. ^ Ez a határszemle ugyan a | kazal tetejéről, vagy mond- jjuk a padláslyuk mellől is lebonyolítható lett volna, ám ^ ez a művelet igen körülmé- ^ nyes. Erre a legcélszerűbb ! eszközül egy ágas-bogas fa- | törzs kínálkozott, olyan, ami- |lyen minden valamire Való «gazdaságban akadt, s amelyet ^ a földből történő kiásás után «a gazda a tanyának azon a ^pontján helyezett el. ahon- í nét a legjobb kilátás nyílt a £ környékre. ^ Nos, ilyen saját termésű lá- ^tófa állt a szöszösdűlőbeli ^Cseppentő Mátyás tanyája vé­ggénéi is, amit még valamikor A LÁTÓFA a Bethlen-féle konszolidációs időkben idősebb Cseppentő helyezett oda avégből, hogy róla a saját kis öntözéses kertészetére felügyeljen. Ám­bár egyes rossz nyelvek cá­folni iparkodnak ezt, mond­ván, hogy a szóbanforgó lá­tóiénak az idősebb és korán özvegységre jutott Cseppentő idejében kizárólag az lett vol­na a szerepe, hogy segítségé­vel kitapasztalja, vajon az átellenben lakó Kapitány Er­zsébet ura a tanyában tar­tózkodik-e, avagy nem, s amennyiben az utóbbit ta­pasztalta, úgy fogta magát és átballagott látogatóba. Persze, ez már régi histó­ria, talán igaz sem volt. tény az, hogy a látófa még nemrég is ott állt, s korhadt, szúette törzse, valamint hiányos ágai az idők múlását tanúsították. Gyakorlati jelentősége az utóbbi időkben szinte már alig volt, mivelhogy Csep­pentő Mátyás azt a 800 öl háztájit, amit az apjától örö­költ tanyával egyetemben háztáji gazdaságnak megha­gyott, látófa nélkül is be tudta tekinteni, ennélfogva hűséges oldalbordája, szüle­tett Galambos Regina, több alkalommal is kísérletet tett arra, hogy férjeurát a látófa kiszedésére rábírja. — Ugyan minek már az ott? — szokta ilyenkor mon­dani. — Jobban tennéd, ha kiszednéd és felaprítanád, mert így legalább két vasár­napi ebédet megfőzhetnék a tüzénél. Cseppentő Mátyás ilyenkor egy ideig szótlanul szívogatta pipáját, majd kivevén szájá­ból, legtöbbször csak ennyit mondott: — Majd ha meghalok ... Aztán nem bánom, akármit csinálsz vele. S ezzel a látófa kérdését mindannyiszor levette a napi­rendről. A napokban azonban a köz­gyűlésről jövet, maga Csep­4 pentő Mátyás hozakodott elő! a dologgal: í — No. Regina — kezdte j ünnepélyes hangon —, máma ! kiszedem a látófát! Galambos Regina úgy tett,< mint akit már régen nem i érdekel az ügy, ezért kö- j zömbös ábrázattal mondta: j — A tiéd. azt csinálsz ve- j le. amit akarsz! Aztán amikor látta, hogy ; az ura a szerszámos kamra- j ból az ásót. meg a lapátot is ; kihozta, mégiscsak megkér-: dezte: — És ha szabad érdeklőd- i nőm. miért szeded ki? — Mert másikat rakok a i helyébe — felelte Cseppentő i Mátyás. S a szerszámokkal i együtt elindult a tanya végé- i hez. — Másikat? — nézett esu-1 dálkozva emberére Gálám-1 bős Regina. I — Másikat, meg magasab- i bat! — hangzott az újabb i válasz. — Mert mától kezdve i a Szöszös dűlőben én vagyok I a tsz csősze, oszt’ a nagyobb i darab földhöz narvobb látófa : dukál... Ari Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents