Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
1960. MÁRCIUS 1. KEDD ;«^IpIöP 5 MAMA... nyúlhatok én hozzád? Az apád, persze, elkényeztetett! Az ő nevelési elvei most jól beváltak! Hiába elleneztem, rám nem hallgatott! Érdemes itt beszélni? Falrahányt borsó az egész. Hogy ne sírjak? Lehet ezt megállni sírás nélkül? Nem élem túl ezt a szégyent..: Hogy a magyar tanárod pikkel rád? Mondd inkább azt, hogy nem tanultad meg a verseket! Micsoda? Véletlenül írta be? Rossz napja volt? Rossz lesz ám neked, te anyaszomorító, te család szégyene! Csak jöjjön haza apád, majd úgy elver, hogy öreg korodban is megemlegeted! Nesze, ez a tied! Ne bőgj nekem, te csirkefogó! Pszt... Jön az apád! No, ne sírj már! Ugye, nem is fáj, kisfiam? Gyere ide anyukához... Látod, már nem is látszik. Ma ugyancsak korán megjött az apád. Szervusz, fiam Nem, nincs semmi különös. A bizonyítvány? Előfordul az ilyesmi. Te is voltál gyerek! Te, ne merj ahhoz a gyerekhez nyúlni! Gyere, ide, kisfiam! Gyere anyucihoz, mert még agyonvág az a goromba apád! Cser Rózsa Akaratra nevel... Talán ez a legfontosabb. Ösztönöz. Az ötvenkét éves, unokáját váró munkást, a háromgyermekes munkásasszonyt, hogy újra beüljön az iskolapadba, öregedő fejjel pótolja mindazt, amit hibáján kívül elmulasztott. És a fiatalokat: bővíteni, szélesíteni a már megszerzett tudást. Példák beszélnek erről. Csóka Istvánná műszaki ellenőr a Csepel Autógyárban. Két gyermek édesanyja. A nagyobbik már az általános iskola harmadik osztályát végzi. A kisebbik mindössze öt esztendős. A mama: a hetedik osztály tanulója. Bizonyítványa: színötös. A két gyerek mellett tanul esténként. Rajongásig szereti gyermekeit. A szeretet önmagában azonban nem elég a gyermekneveléshez. Az iskolás gyermekeket segíteni kell a tanulásban. Ellenőrizni munkájukat, felkészülésüket. Ehhez pedig kevés a hat elemi. De a másik ok sem kisebb. Csóka Istvánná technikumban szeretné folytatni tanulmányait. Többet kíván magának az élettől, s ezért többet akar adni is. Egy ember a hatvanhárom autógyári munkás közül, akik ma az általános iskolát végzik. És sorolhatnák még jó- néhány nevet. A kitűnő tanuló Herling Ferenc műszerészét, az ötös rendű Nagy Ferenc lakatosét, Pecze Tiborét, Lukács Józsefnéét. Csakhogy kevesen vannak? hatvanhárman. Szeptember elején százketten kezdték a tanulást. Fél esztendő alatt harminckilenc „öreg diák” fordított hátat az iskolának. A gyár vezetői mit sem tudnak erről. Mi több: még százhúsz „diákot” tartanak számon, ameny- nyi a nyár végén jelentkezett. A szakszervezet kultúrfelelő- se úgy gondolta: a szakoktatás vezetője ellenőrzi a „diákokat” és fordítva. A „diákok” jártak iskolába vagy nem, senki sem törődött velük. A gyár igazgatója csakúgy, mint a pártbizottság. S az „eredmény”? Dolgos, becsületes embernek ismerik Keresztúri Imre gépkocsiszerelőt a gyárban. Mindig pontos, lelkiismeretes. Fiatal még, huszonöt esztendős. Mindössze öt osztályt járt az iskolában. Hogy nem többet, nem rajta múlott: az élet volt hozzá mostoha. Az anyja nevelte, de meghalt az is a háború után. Keresztúri Imre kimaradt az iskolából. Csak negyvenkilencben iratkozott be újra, amikor nagybátyja is — aki magához fogadta az árva fiút — beleegyezett. Élete egyszei'ű, szinte eseménytelen, akár a forduló nélküli út. Hajnalban felkel, beutazik a gyárba; délután hazamegy, leül, tesz-vesz valamit, olykor találkozik a menyasszonyával — ennyi az egész. Színházban legalább egy esztendeje nem volt, moziban is csak néhányszor egy év alatt. Könyvet nem olvas. Ebből a szimpla, cél nélküli életből ragadta ki a felhívás: jelentkezzen iskolába! Megvásárolta a könyveket, füzeteket, s az esték is tartalmasabbak, változatosabbak! lettek. Uj, eddig ismeretlen élet bontakozott ki a szeme előtt. A kicsiny ráckevei szoba fala esténként néhány órára kitárulkozott, hogy helyet adjon a nagyvilágnak. A munka, a gép azonban még nem formálta vasaka- ratúvá ezt a fiatal munkást. A sok új, ami a könyvekből áradt felé, elfárasztotta, ösz- szezavarta gondolatait. Elvesztette önbizalmát, s azzal mentegetődzött önmaga előtt: már nem vág az esze. SzéKIMARADTAK, DE MIÉR T? Az ember tengelyt, fogaskereket, motorházat vagy pöfögő motort készít a holt anyagból; az anyag megmunkálása edzi az izmokat, szilárdítja a jellemet, s akaratra nevel. gyenkezm nem akart, inkább kimaradt az iskolából. Ha valaki mellette áll a nehéz órákban, segíti, buzdítja, ma már túl lenne a nehezén. Ilyen ember azonban az egész gyárban nem akadt. Keresztúri Imre KISZ-tag. És „diák” az üzem KISZ- titkára, Tóth János: a hetedik osztályba jár — amikor jár! Nyolc napot mulasztott — hetenként kétszer van tanítás! — fél esztendő alatt. — Nagyon elfoglalt ember vagyok! — panaszkodik. Ez igaz. A gyári és a KISZ-titkári munkán kívül tagja a munkásőrségnek és féléves gépkocsivezetői tanfolyamra járt. íme egyheti munka utáni programja az elmúlt hónapból: Hétfő: szeminárium. Kedd: iskola. Szerda: munkásőrkiképzés. Csütörtök: KISZ-munka. ^ Péntek: iskola. Szombat és vasárnap: egész-^ napos gépkocsivezető tanfo- ^ lyam. Túl mindezen: alig egyesz- ^ tendős férj! A gyár vezetői hallgatóla-1 gosan tudomásul vették kü- ^ lönböző funkcióit. Sőt, min- den alkalommal ellátták iga- ^ zolópapírokkal is, azaz: í V pontosan tudták, mikor ^ mennyit hiányzik az is- ^ kólából. Mégsem könnyí- ^ tett a gyári KlSZ-blzott- ság, sem a munkásőrség ^ parancsnoka, sem az | üzemrész vezetője, Tóth ^ János, terhein. y Csoda-e, ha ilyen körűimé- ^ nyék között az üzem KISZ- ^ titkára nem érdeklődött a ^ gyárrészlegben tanuló mun- í kások, többek között Kérész- í túri Imre előmeneteléről? g Aki maga is kettesekre-hár- g masokra áll, nem szívesen £ beszél mások előtt az iskola- ^ ról! | Vagy: ^ Nagy tervek vezették újra.* az iskolába Vigh Sándornét. £ A férje: szerszámkészítő. Ügy ^ beszélték meg, ha az asszony^ elvégzi az iskola nyolc osztá- ^ lyát, beiratkozik a rajzoló-^ tanfolyamra, utána pedig a ^ szerkesztésen dolgozhat to- g vább. Nagy lépést tehetett | volna előre: beosztásban, fi- g zetésben egyaránt. A hetedik osztályt még je-g les eredménnyel fejezte be. g Jól indult a nyolcadikban is. g Azután, szinte egyik napról ag másikra, meggondolta, kima- g radt. ^ — Nagyon nehéz volt! —| mentggetődzik, de a szeme á mást' mond. Talán odahazag nincs rendben minden. Talán g az üzemben nem segítették, g támogatták... Erről hallgat, g Amikor abbahagyta a tanu-á lást, senki sem kérdezte tőle: g miért? Pedig van műhelyfő-g nők, pártszervezet, KISZ-tit- g kár, szakszervezeti bizalmi ésg ki tudja még, hány felelős be-g osztású ember. Akiknek tő- g rődniök kellene a munkások g dolgával, foglalkozniok a g „diákokkal”, számontartani ^ fejlődésüket. Sajnos, az emberek neve-g lése nem tartozik az autő-g gyári vezetők legfőbb eré-g nyei közé. Ott Ádám segéd- g munkás példája beszédesen g bizonyítja ezt. g A fiatalember mindössze g huszonhárom esztendős. Már g a mi világunkban nőtt fel. g Gondolná az ember: legalább g nyolc osztályt végzett az is- g kólában. Az igazság pedig :g Ott Ádám analfabéta! Eztg eddig még senki sem tette g szóvá a gyárban. ^ Ez a fiatal munkás három g gyermek édesapja! A legidő-g sebb gyerek négyesztendős, g Két év múlva már iskolába ^ jár. És két év múlva Ott g Ádám nem tudja ellenőrizni g gyermeke tanulását. Már az; első osztályban sem! Ma még' Az autógyári munkások tengelyt, fogaskereket, motorházat formálnak a holt anyagból; az anyag megmunkálása edzi az izmokat, szilárdítja a jellemet, s akaratra nevel. Ez azonban egymagában keveset ér, ha maguk az emberek nem formálják munkástársaik jellemét, akaratát. Csak így, a kettő együtt, vezethet eredményre: alakítja ki a holnap képzett, müveit autógyári munkásait. Prukner Pál \\VÄÄ\\\\\V\\V\\V\Ä\\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\V^^^ nem lenne késő elkezdenie a tanulást. Szívesen tanulna írni, olvasni, ha tudná, hogyan kezdjen hozzá. De még senki sem kérdezte tőle: akar-e! Maga pedig — éppen azért, mert analfabéta — gyámoltalan. Szégyelli tudatlanságát, amelyről pedig nem ő tehet! A tíz testvér közül talán neki volt a legsanyarúbb gyermekélete. Ezerszáznyolcvan forint a havi fizetése. Kevés ahhoz, hogy hét ember — ő tartja el a szüleit is — boldog, emberi életet éljen. Ha Írni, olvasni, számolni tudna, tanulhatna szakmát, több lenne a fizetése, gondtalanabbul élhetnének. így azonban ... Csak néhány példát idéztem, pedig folytathatnám a sort. Kimaradt az iskola ötödik osztályából a huszonkét éves Gubacsi Imre segédmunkás; a hatodikból a huszonhét esztendős Flieg Jó- zsefné darukezelő, a hetedikből a harmincéves Nagy György szerszámlakatos. Szinte kivétel nélkül valamennyi fiatal. Ki a felelős ezért? Egyedül csak ők? Ök is, semmi kétség! De a felelősségben osztozik a gyár vezetősége, mindazok, akikre a munkások nevelését bízták! Az első lépés már megtörtént. A gyári pártbizottság javaslatára megalakul az oktatási bizottság, amely március közepén kezdi munkáját. De miért ilyen későn, amikor már harminckilenc munkás hagyta félbe tanulmányait? A múltkoriban azt mondta egyik kul- : túrotthonigazgatónk: | — Fő a fejem az isme\ retterjesztés miatt! Az j emberek mindig újat és : még újabbat várnak — : nem is csoda, hiszen a í technika mérföldlépő csiz- ; mával halad — mi pedig í előadásainkat még csak ; diafilmmel sem tudjuk ; kísérni, hát még mozgó- | képpel! Hát akkor ho- ; gyan? \ Persze, nemcsak az a ! kérdés, hogy hogyan, az ! is kérdés, hogy mit? De í ha már a „hogyan”-nál ; tartunk: akár a legkisebb ! falu művelődésügyének ; irányítója — ha nem ; rest töprengeni — ki- ; tendálhatja azokat a mód- ; szereket, amelyeknek se- ! gítségével megmozgathat- ! ja az embereket, felkelt- í heti érdeklődésüket. ! Domony: Balatoni Dá- ; niel, az (nem saját hibá- ; jából) alig-alig fungáló ; művelődési ház (ha azt az 5 egy termet annak lehet ; nevezni) igazgatója saját ! községéből kilencven, Ik- ! Iádról tíz embert szerve- ! zett, és közösen megnéz- ! ték az Erkel Színházban ! az Állami Népi Együttes ; előadását. ; Dunabogdány: a nép- ; főiskola hallgatói Pestre \ vonatoztak és együttesen £ megnézték a Nemzeti Mú- í zeumot, a Mezőgazdasági £ Múzeumot, a kirándulást í végül színházlátogatással £ koronázták. Cegléd: a Hunyadi Já- £ nos Termelőszövetkezet tagjai közül vagy hatva- nan összeálltak és mcg- / hallgatták, megnézték a j Hunyadi László című ope- j rát. Ahogyan beszélik, J most a Bánk bánra jött ^ meg az étvágyuk. \ Az étvágy — evés köz- \ ben támad. Nemcsak a fő- ; várost, újabb és újabb mú- £ zeumokat, színházi előadá- / sokat szeretne megtekinte- J ni az, akinek már része J volt ilyen és ehhez hason- J ló „lelki táplálékban“. Az j ilyen, „falánkká” lett em- bér szíves-örömest meg- hallgatja azt az előadást, amelyből többet megtud- > hat arról, amit látott vagy hallott. A népi \ együttes közönségét feite- \ hetően érdeklik a nép- £ hagyományok, a gyűjtő- i munka műhelytitkai, a \ néptáncok és dalok, szó- í kások születésének körül- £ menyei. A múzeumláto- gató — attól függően, \ milyen kiállítást látott — \ érdeklődik (hogy a du- í nabogdányiáknál marad- \ junk) a korszerű mező- \ gazdálkodás, a talajmű- \ velő gépek, a növényne- í mesítés iránt, és hallani ) akar arról is, ami a Nem- í zeti Múzeumban meg- i kapta érdeklődését. Es aki í a Hunyadi Lászlóban gyö- j nyörködött és a Bánk j bánt is végig szándékozik j hallgatni, ne érdeklődnék | egy olyan történelmi elő- * adássorozat iránt, amely a ; két opera-ábrázolta kor- < szakról, a kor társadalmi i és gazdasági viszonyairól ! közöl újabb, érdekes is- í mereteket?! Mert abban igaza van : kultúrotthonvezető isme- ! rősömnek: könnyebb il- ; lusztrációhoz — akár dia- \ képhez, akár filmhez — ; kötve megértetni és meg- j érteni azt, ami egy elő- j adásban elhangzik. De • még könnyebb az előadó j dolga, ha nem két dimen- < zióhoz, hanem háromhoz, ! a kézzel tapintható való- í Sághoz kapcsolja a hall- í gatóság képzeletét. A tanulmányi klrándu- ; lások szervezése egye- j lőre ugyan még ötletsze- \ rű, nem tervszerűen, ! megfontoltan válaszják ki ! többnyire a kirándulás i színhelyét, nem tudatos \ célszerűséggel határozzák ! meg programját, a foko- \ zatosság elve sem minden j esetben érvényesül. Mégis: \ nagyon jó, hogy egyre : több művelődési ház szer- ; vez ilyet vagy hasonlót, < hogy a TIT is beillesz- \ tette pragramjába ezt az ; ismeretterjesztési mód- ; szert. Kezdetnek ennyi is ! biztató, mert ha fokozatos- i Ságot kívánunk az isme- í retterjesztésben, el keli ! ismerni a fokozotosság ; létjogosultságát azoknál a J kezdeményezőknél is, akik ; tapogatózva bár, de kere- j sík az új utakat, módsze- ; reket. í ÚJSZERŰÉN! ■— A Jancsi? — Az a sovány. Az a jó tanuló. — A Kovács Jancsi? ■— Gyerekek, hallgassatok!.., — ocsúdik a tanár. — Nem is biztos.,. — Nem igaz! — szipogja csendben Ilma — hiszen ma kettőig volt... hiszen a tanár úrral volt óránk .,. — Nem lehet, persze, hogy nem — mondja Borsányi. — Kutya baja se volt... Ott ült a padban Csongor mellett. — De a szíve — törülgeti szemét Ilma. — Már régóta baj volt a szívével. Csongor lassan nyitja az ajtót. A hős, akit próbált, kap- dosó mozdulataiban bujkál. Kedves kölyökarcát férfivonások szántják. Csak bólogat kitágult szemmel. Ilma felzokog és rázkódik tovább hangtalanul. A többiek, a „csak iskolatársak” legörbült szájjal, hitetlen arccal, értetlenül állnak. S ha a két szempár valahogy összeakad, rebbenve siklik a földre. A pokoli csendbe beíevi. sít az egyik kötény es kislány hisztériás kacagása vagy zokogása. De ők csak állnak, fáradtan, lesütött szemmel és nem fordul feléje senki. A lesütött szemek lassan- lassan a tanárra szegeződnek, valamit, egy szót, egy hangot várva. És Borsányi János felocsúdik. Üres, fakó hangon mondja; — Gyerekek, folytatjuk a próbát! Te jössz, Csongor!... És — habár fáradt öregemberek járnak a dobogón — n nróba folyik tovább. Murányi József Csongor osztálytársa. Nevetés közben ölt színpadi formát a Ledért csábító Balga, nevetés harsan Szőke Mari és Lavics- ka Kálmán majdnem minden szavára, mozdulatára. AU vagy röpül az idő — érzi ezt valaki ebben az önfeledt, levegőt átfutó házban? Ha a nap leszakadna, meglátná-e a húsz virgonc, és féktelen ördögfiókát? Csongor jön vissza_ Biz, tos „kilógott”. És az új derültség — „Nézd azt a bájolgó Balgát! Ni, hasraesik!” szinte az ő arcán csattan. — Hű, azt a fancsali képit! Elkapták biztos, mert cigizett! Csongor tesz is egy félszeg, tétova mozdulatot, csak azután szól: — Tanár úr kérem, ne tessék haragudni — motyogja elfakult hangon — most szólták, hogy ... még nem is biztos ... hogy ... tanár úr kérem, meghalt a Jancsi! Tajtékban árad a nevetés, különösen a hátsó padokból, ahová nem hallatszott, amit mond, csak ijedt arcát látták. — Ki? Kicsoda? — sápad el Ilma. — Csak nem a mi Jancsink? Vállát húzza a Csongor. — Én nem is hiszem .., Nem szól senki hátra, de az elülsők csendje elnyeli lassan a hátsók ribillióját. A dobogóhoz tolulnak. — Mi az, mi történt? — Valami baj van? — és sürgető hangjukra nem kapnak választ. Csongor: — Várjatok... Még egyszer megkérdezem. Kilép az ajtón. Benn sűrűsödnek a hangok: — Kicsoda? szemlélő okoztam, de érződött az is, hogy keveset próbálták még a IV. felvonást. Aki meghívott, Borsányi Jancsi, egytől-kettőig fizikaórát tartott Csongorék osztályában. Színképelemzés helyett most a kép, a jelenet színeit elemzi, mutatja, magyarázza. S a diákszereplők kacagása közben lassan alakul már a jelenet. A húsz fiú és kislány mintha zabszemen ülne. Mintha csínyt váró összezártságuk tömény életkedv-energiája sűrűsödnék össze a levegőben, minden apróságra robban a kisülés. Akár egy félszeg gesztus, akár a rendező profán hasonlata, amely- lyel a csodálatba kövült remekmű életet-rejtő sorait magyarázza, akár a Csongor alatt megbillenő lóca — mindez elég ok erre. Hát még amikor a lángvörös Nagy Gyöngyvér, a szép szőke Tünde reáhajol az alvó Csongorra! Ha tényleg megcsókolná, akkor se csattanna nagyobb kacagás, mint erre a szemérmes-sután megszakadt mozdulatra. Még az a szőke fiú, Bednarik Gyuri is jóízűen felnevet, pedig mindvégig komolyan, figyelve ült az első padban. Akárcsak Tokucz Sári, alfci — olaj a tűzre — eddig tragikus arccal kópéskodta még ingerlőbbé Ilma humorát. Borsányi tanár úr! Nehéz itt rendtartó, szigorú tanárnak lenni!... Csodálatos, hegy a jókedvtől tornyosult hullámok szünetében a gyerekek már tényleg a verssorok drámáját ízlelgetik. Csongor már lassan — Csongor és Tünde — Tünde. Es remekül mókázik Ilma, — Mikor jössz Monorra? Gyere el hozzánk, a Csongor és Tündét próbáljuk a gimnáziumban. Gyere el, nézz szét, és írjál valami szépet, hogy még nagyobb kedvet kapjanak a srácok. Valami kifogás motoszkált bennem, de a szabadkozás szavaival együtt régi, jóleső élmények is előtörtek és szinte a nyelvemre kívánkoztak. ínyemen éreztem újra a régi gimnáziumi próbák za- matát. Akkoriban saját piruló arcunkon mértük a fiúk és leányok közeli, izgalmas kapcsolatát; a tanár úr másfelé nézett és úgy adott nekünk cigarettát; akkoriban mindig mókáztunk, tréfáltunk — főleg ha tudtuk, hogy másnap nem felelünk. Akkoriban úgy éreztük: élővé varázsoljuk az irodalom-tankönyv sorait; és idétlenül vihogtunk vagy látszat-nemtörődömséggel komolykodtunk (de mindig szívesen vettük), ha csókot írt elő a szövegkönyv. És most, hogy az udvarról beléptem a Hl/a. osztályba, rögtön megcsapott a régi próbák hangulata. Talán a feszülő jókedv tette, talán ahogy végigmustráltam ezeket a gyerekeket, újra belecsöppentem a diákos-mü- vészes, erőtől áradó világba. Szépet írok róluk, határoztam rögtön, s amint beültem a leghátsó padba, már fogalmazódott bennem; „Virágos gyepszőnyeg most az olajos dobogó. A tábla fekete lapja kéklő hegyeket láttat”. De — őszintén szólva — nem így indult a próba. A IV-es Csongor (Pátkai Jóska) és Kurrah (Demeter Anikó) diákos leckefelmondása nem varázsolt semmit a táblára- dobogóra. Ludas volt ebben a zavar, melyet én, idegen Ez mégiscsak több a soknál! Az ember kiteszi a szívét-lelkét, s ez a köszönet! Te csak ne beszélj! Bezzeg az én időmben! Lett volna dolga a nadrágszíjnak! Nálunk ilyesmi soha nem fordult elő. Micsoda? Hogy mutassam meg a bizonyítványom? Hát, tudod fiam, elveszett az ostrom alatt. No, persze, az apádé is. Ezt kellett nekem megérnem! Ilyen szégyent! Most hogy dicsekedjek vele a szomszéd néninek, akinek Bandi fia kitűnő bizonyítványt kapott? Adott volna nekem az apám! De
