Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-30 / 76. szám
MST UltGl' I960. MÁRCIUS 30. SZERDA Va Mze sajtóankétot tart lyen ízű volt a pecsenyéje, ő Botanikus kert lesz Székely Bertalan szadai kertje ELŐKÉSZÜLETEK A JUBILÁRIS ÜNNEPSÉGEKRE evett mindenből. — A bivaly nagyon jó volt, a többi húsa is ehető, némelyik egészen finom — mondja Széchenyi. Ismét Dénes veszi át a szót: — Legszebb zsákmányunk mégis a 6800 méter színes film, amit felvettünk. Reméljük, egész estét betöltő film kikerül belőle. Bennszülött zenét és éneket, népdalgyűjteményt vettünk magnetofonra, ezzel majd szinkronizáljuk. Októberben lesz a bemutatója. — Mennek-e újabb vadász- expedicióra? — Szeretnénk, hiszen csak Kelet-Afrikában jártunk és Afrika olyan nagy, annyi állat kellene még a múzeumnak. Csakhogy nagy a költség. Minden attól függ, milyen sikere lesz a filmünknek. Annak a jövedelméből mehetnénk azután újabb útra. Megint Afrikába. Vagy Indiába. De ennél is olcsóbb és mégis rendkívül értékes lenne a Szovjetunióban vadászni. Szibériában szép zsákmányra lenne kilátás. — Igen, Szibéria. Arra még nem vadásztam, pedig régi vágyam. Ez azonban nem számít, jelentősen gazdagíthatnánk azonban a Nemzeti Múzeumot — fűzi hozzá Széchenyi. Több autóút — kevesebb romantika — Milyennek találja most, annyi év után, Afrikát? Megváltozott? — Sokat vesztett a romantikájából. Mindenfelé jó autóutakat építettek, engedély nélkül már sehol, semmire sem lehet vadászni, ami különben nagyon helyes a vadállomány szempontjából. Úgyis egyre kevesebb a vad. Egyébként az engedélyért előre kell fizetni, arra meg ráírják, milyen vadat és melyikből hányat szabad elejteni tarifa szerint. Ha aztán a vadász elejti, elviheti, ha meg nem, elveszett a pénze. Nos, a mi pénzünk nem veszett el, kiaknáztuk az engedélyt. — A négerekről? Csak dicsérni lehet őket. Végtelenül intelligens, tanulékony emberek. A vadonban mindig a maguk primitívségében élnek, meglátszik azonban náluk, mi a különbség kultúra és civilizáció között. Nem civilizáltak, de van kultúrájuk. Mert a becsületességük, udvariasságuk, segítő készségük kultúrára vall. Határozottan kulturált formában érintkeznek egymással és az idegenekkel. Nagyon sok európai tanulhatna tőlük. Sok, nagyon sok érdekeset mondott még el a két Afrika- vadász, de talán ennyi is elég ízelítőbe. A többit majd elolvashatják a könyvükben és megláthatják ősszel a bemutatásra kerülő filmükön. Szokoly Endre Pilisen a földművesszövet- Uezet a megye legszebb, legnagyobb és legkorszerűbb önkiszolgáló élelmiszerboltját hozta létre. Nagy ünnepség volt, beszédek, jókívánságok, minden, ami ilyenkor illik. A „Ieg”-bolt, amikor vége lett az ünneplésnek, megkezdte működését, tárt karokkal várta a vásárlókat, akik örömmel jöttek a tiszta, korszerű boltba, ahol udvariasan fogadták őket, figyelmesei bántak velük. Mindez így tartott egy ideig. Hogy meddig, azt nem tudni, mert csak a legutóbbi ellenőrzés derített arra fényt, hogy mindez már nem így van, ami volt, az a múlté. Ugyanis a „!eg”-boIt megmaradt légnek, de ott már nem a legnagyobb udvariassággal és figyelmességgel fogadják a vevőt, hanem: udvariatlanul, sőt, nem egyszer gorombán. Az A Hazafias Népfront szadai bizottsága a napokban megalakította a Székely Bertalan emlékbizottságot, amely Cse- piga Papp Károly iskolaigazgató elnökletével megkezdte a nagy magyar festőművész születésének 125. és halálának 50. évfordulója alkalmából rendezendő jubiláris ünnepségek előkészítő munkálatait. Az emlékbizottság első ülésén megjelent dr. Bordácsné H. Lenke múzeológus, a Nemzeti Galéria tudományos munkatársa is, aki évek óta dolgoellenőrzés azt is kiderítette, hogy a „leg' -boltban egyes árucikkeket súlycsonkítással hoznak forgalomba. azaz magyarán csomagoláskor eb- ből-abból néhány dekát „megspórolnak”, s az a jogos tulajdonos — a vásárló — helyett máshová kerül. Eddig a történet. Csak annyit tennénk hozzá: örülünk mi is a leg-boltnak. De még inkább őrülnénk annak, ha a fentebb említett visszásságokat nem a megyei ellenőrök, hanem a helyi földművesszövetkezeti vezetők vették volna észre, s a legszigorúbb intézkedésekkel biztosították volna azok azonnali megszüntetését. Mert minden csoda három napig tart ugyan, de a vásárlók megbecsülése nem cso.'a, tehát nem is három napig kell tartania... — m — zik Székely Bertalan monográfiáján. Bejelentette, hogy a Nemzeti Galéria a jubiláns ünnepségek idejére Szadára szállítja Székely Bertalan nemzeti kincsként őrzött alkotásait, csupán az a 'kikötése, hogy a község megfelelő kiállítási helyet biztosítson számukra és kellőképpen gondoskodjék biztonságukról. Magyar István, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke kijelentette, hogy Szada örömmel vállalja a feltételek teljesítését. Ha Székely Bertalan múzeummá átalakított egykori műterme nem felel meg a követelményeknek, a képeket a tanácsházán állítják ki és állandó őrizetükről a községi tanács gondoskodik. Eredetileg az volt a terv, hogy a szadai emlékünnepélyt május 5-én rendezik meg, mivel azonban a Székely Bertalan Múzeumban bizonyos átalakítások váltak szükségessé, úgy döntöttek, hogy június 11-én és 12-én tartják meg az országos ünnepélyt. Ezen az ünnepségen testületileg vesznek részt a magyar rajzpedagógusok, akik előzőleg, június 10-én Budapesten tartják országos közgyűlésüket. Székely Bertalan a magyar rajzpedagógia egyik leglelkesebb úttörője volt és emlékét a rajztanárok mindig nagy kegyelettel ápolták. Neki (hódolnak szadai kirándulásukkal is. Dr. Domonkos Imre, a Pedagógus Szakszervezet rajztanári szakosztályának titkára és Aradi Jenő, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának képviselője, a rajzok- tat'ási ügyek előadója, szintén részt vett az emlékbizottság ülésén és nagy örömmel vették tudomásul azt a tervet, hogy Szada község művésztelepet kíván távlati tervében létesíteni a rajztanárok számára, sőt, már az idén, a nyári vakáció heteiben két-két hétre vendégül kívánja látni a rajztanárjelöltek húsz-húsz tagú csoportjait, A szadai iskola három tantermében biztosítanak számukra megfelelő szállást és gondoskodnak ellátásukról is. A tanárjelöltek kétségtelenül igen hasznos tanulmányokat _ végezhetnek azokon a szadai tájakon, amelyeknek szépsége annyira hatott Székely Bertalan művészetére. Május 8-án, Székely Bertalan születésének 125. évfordulóján is rendeznek Szadán emlékünnepélyt, amelyen Bordácsné H. Lenke tart előadást Székely Bertalanról. Megkapó módon kapcsolódik a szadai Székely Bertalan ünnepségekbe a Tudományos Akadémia vácrátóti botanikus kertjének igazgatója, dr. Ujvárossy Miklós professzor is, aki nemrég megtekintette Székely Bertalan egykori házát, műtermét és kertjét és megállapította, (hogy a szép kertben számos ritka fa és bokor van. Közölte a sza- daiakkal, hogy Székely Bertalan kertjéből botanikus kertet létesít és azt mint a vácrátóti világhírű botanikus kert kis fiókját tartja fenn. A szadaiak persze nagy örömmel értesültek erről az elhatározásról, hiszen Székely Bertalan emléke így különleges érdekességhez juttatja a kis falut. m. 1. GOMBASZÜRET AZ ÜVEGHÁZBAN Harminc mázsa gombát szüreteltek a tavasz kezdetéig a Kertészeti Főiskola egyik üvegházában. Az épület egész évi egyenletes kihasználása érdekében kezdtek itt kísérleteket a gombatermesztéssel, aminek éppen az üvegházak „holtszezonja”, az ősztől tavaszig terjedő időszak felel meg a legjobban. Az elsötétített üvegházban a körülmények még jobbak, köny- nyebben szabályozhatók, mint a pincékben. A főiskola üvegházában ládákban termesztik a gombát, több rétegben egymás fölött, s így egy négyzetméteren háromszor annyi a termés, mint a pincékben alkalmazott, szokásos módszerrel. Az idén már több állami gazdaság is gombatermesztésre használta a télen üvegházait. Minden csoda három napig tart? A fökönyrclö mogmngyarííaaa : A MUNKA BÉREZÉSE A SZOCIALISTA IPARBAN áru — amit a munkás kénytelen eladni a tőkésnek —, a munkabér pedig a munkaerő értékének (árának) átalaikult, pénzben kifejezett formája. A munkás természetesen sokkal többet termel, mint amennyi bért munkaerejéért kap, ezt a többletet azonban a tőkések profit formájában elsajátítják. A szocializmusban nem áru a munkaerő. Államán keresztül ugyanis a munkás maga a termelési eszközök tulajdonosa, nem kell munkaerejét másoknak, a termelési eszközök tulajdonosainak eladnia. A dolgozó és a szocialista iparvállalat között nem a munkaerő adásának és vételének viszonya jön létre, hanem a munkás, mint dolgozó és társtulajdonos részesedik az általa előállított termékből. Ilyen körülmények között a tnunkabér nem a munkaerő ára, hanem a munkás által a termelés folyamán létrehozott értéknek az a része, amelyet a munkás — munkája mennyisége és minősége alapján — közvetlenül megkap. A létrehozott érték másik részét az egész társadalom érdekében használja fel a munkásosztály képviselője, az állam. Ezt a részt így közvetve kapják meg a munkások különböző szociális és kulturális juttatások formájában (iskolák, óvodák, napközik, kul- túrházak, ingyenes gyógykezelés, munkaruha, üzemi étkezde, stfo.) A munkabér tehát a szocializmusban az állami vállalatok és intézmények egyes dolgozóinak részesedése a társadalom által előállított összterméknek a közvetlen személyes szükségletek fedezésére szánt részéből, végzett munkájuk mennyiségének és minőségének megfelelően. A munkabér természetesen a szocializmusban is pénzformát ölt, pénzalakban fizetik. Imre bácsi itt egy kis szünetet tartott, hogy a fiúk mindent részletesen lejegyezhessenek, majd megkérdezte, értik-e az eddig elmondottakat. Kovács Jancsi ugyancsak nyújtogatta a kezét. — Világos minden, Imre bácsi — mondotta —, de szeretném, ha erről a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő részesedésről egy kicsit részletesen is beszélne. Hiszen arról van itt szó, ki hogyan dolgozik, úgy keres. — No, nem is akartam ezt kihagyni, hiszen o javak elosztásának ez a formája a szocializmus egyik legfontosabb objektív gazdasági törvénye. Az államnak munkabérpolitikája, a bérkérdések megoldásában követendő irányelvei kialakításakor a munka szerinti elosztás törvényének követelményedből kell kiindulnia. / A munka szerinti elosztás törvénye kettős érdekeltséget valósít meg. Egyrészt: ha a dolgozó többet és minőségileg jobbat termel, közvetlenül is emeli saját életszínvonalát, mivel többet keres, de növekszik ezáltal a társadalom vagyona is. Másrészt: ha a társadalom vagyona növekszik, ez visszahat a dolgozok életszínvonalának alakulására, mert csak ezen alapulhat az életszínvonal további növekedése. A munka szerinti elosztás tehát lehetővé teszi a dolgozók egyéni anyagi érdekeinek helyes összeegyeztetését a közérdekkel. A munka szerinti elosztás törvényének tehát alapvető követelménye, hogy az egyes dolgozónak a fogyasztási javakból való részesedését a termelésben való részesedése, azaz munkájának mennyisége és ininősége szabja meg. Ez így, egy mondatban természetesen eléggé általános. Konkrétabban és részletesebben a munka szerinti elosztás törvényének követelmé- nyei, a szocialista bérezés alapelvei a következők: A szocialista bérezés fontos alapelve, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Ez annyit jelent, hogy a bér kizárólag a végzett * munkától függ, arra nincs befolyással a dolgozó neme, kora, nemzetiségi hovatartozása. A szakképzettebb munka díjazása magasabb a szakképzettséget nem igénylő munkáénál. Ez azzal függ ösz- sze, hogy a szocializmus építése során a termelés növekedése a legfejlettebb technika alapján kell, hogy végbemenjen. A technika állandó fejlesztése és kihasználása viszont a dolgozók szüntelenül fejlődő szakmai képzettségétől függ, ezért olyan bérrendszerre van szükség, amely anyagilag ösztönöz a magasabb szakképzettség elsajátítására. A vezető iparágak dolgozóit jobban kell bérezni, mint a népgazdaság szempontból kevésbé fontos ágak. dolgozóit. Ez az alapelv a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének szempontjából fontos. A " nehéz fizikai munkát végzők díjazása magasabb szinten történik, mint a kevésbé nehezet végzőké. Alapvető követelmény — ezt kívánják a szocialista felhalmozás érdekei —, hogy a munkatermelékenység növekedési üteme népgazdasági méretekben fetülmúlja az átlagbérek növekedési ütemét. — Úgy látom, nagyon elszaladt az idő — nézett az órájára a főkönyvelő —, be kell fejeznünk a beszélgetést, pedig egy-két fontos kérdésre, mint például a béralap, a munkabér formái, az átlagkereset, a reálbér és a nominal bér, még szerettem volna kitérni. — Azt kérjük, Imre bácsi, hogy legközelebb ne kezdjünk új témát, hanem folytassuk a mai anyagot és beszéljük meg ezeket a kérdéseket — javasolta Molnár Pista. Ebben egyeztek meg. — kő — Jól sejtik, ez a két, nekünk érthetetlen szó valóban egyik tanganyikai néger törzs nyelvének szókincséből származik. Va azt jelenti úr, mondhatnám miszter, mze pedig öreg. Az Öregúr, akit Tanganyiká- ban néhány hónapja így neveztek el a négerek, magyar ember, Széchenyi Zsigmond, a híres Afrika-vadász. Fiatalkori vadászatait és a távoli országokat, ahol megfordult, meg a népeket, azok életét, annyi kitűnő könyvben megírta már. Utoljára 27 esztendeje járt oroszlánvadászaton Afrikában. 1950-ben a Nemzeti Múzeumban nagyrészt az általa elejtett vadak bőréből segített megalkotni a remek Afrika-kiállítást, amely sajnos 1956-ban, az ellenforradalom idején teljesen elpusztult. Tavaly decemberben újból Afrikába indult. Éspedig hivatalos megbízással, az Országos Erdészeti Főigazgatóság expedíciójának egyik vezetőjeként, s a napokban érkezett haza. A másik expedi- cióvezetővel, Dénes Istvánnal, a főigazgatóság emberével, aki eddig hazai erdeinkben kipróbált jeles vadásztudományát ezúttal szintén, de életében először Afrikában gyakorolta, most a Magyar Újságírók Szövetségében a sajtó képviselőivel szemben ül, ankétot tart. Öregúr és Féregúr Dénes István mindenekelőtt közli, hogy az expedíció sikerrel járt, feladatát, az elpusztult Afrika-kiállítás anyagának vótlását úgyszólván 90 százalékig teljesítette. — A rendelkezésünkre álló rövid idő alatt ennél szebb eredményt nem érhettünk volna el — mondja —, majd így folytatja: — A mi négereink — 28 emberünk volt —,, valameny- nyiünknek nyomban nevet adtak. Széchenyit Va Mze- nek, Öregúrnak szólították. Expedíciónk bogarásztagját pedig Féregúrnak. De beszéljünk inkább a gazdag zsákmányról, amely e pillanatban még a tengeren úszik egy április közepén érkező fehérhajón. Nagyon sokfajta antilopot lőttünk, kafferbivalyt, két párducot, hiénát, vad- kutyákat és mindenféle egyéb állatot. Én egy kobrakígyót is elejtettem. Elefántra nem volt engedélyünk, de — bár találkoztunk azzal is —, nem kerültünk abba a helyzetbe, ^ hogy lelőhettük volna. Egy 1 nőstény oroszlán kilövésére í díjtalanul kaptunk engedélyt. { Széchenyi lőtt is egyet. — Életében hányadik volt? } — kérdezzük. í / — A tizennyolcadik. Per- £ sze előző utaimon többet is í lőhettem volna, de minek? { Nem kellett a múzeumnak. J nem tudtam, hová elhelyezni J a bőrét. És csak azért, hogy ^ lelőjem, nem akartam. Hadd j szaladgáljon az a szegény ^ oroszlán... Az igazi vadásznak ezt a £ kijelentését a hallgatóság he- ^ lyeslő morajjal nyugtázza. £ Dénes István folytatja azután ^ a beszámolót. ^ Milyen ízű ^ a kafferbivaly húsa ? i / — ötven különféle mada- / rat is lőttünk. Nagyon szép a S lepke- és a rovargyűjtés ered ménye; vagy 1500 darabot ho- 1 zunk a múzeumnak és ugyan- í annyi bogarat. í — Izgalmas volt az orosz-j lánvadászat? — érdeklődünk.; — Nem. Sőt, nagyon egy-! szerű — jelenti ki Dénes 1st-! ván. — A vízibika elejtése j sokkal nehezebb volt. : — Mit ettek a vadonban? i — hangzik az újabb kérdés, i — Én az elejtett állatok: húsából nem ettem — vála-: szolja Dénes —, de a négerek: az oroszlánon, a párducon és a hiénán kívül mindent megfőztek, megsütöttek és megettek. Még a struccot meg a kafferbivalyt is, ami, gondolom, jó rágós lehetett. Kérdezzék meg Széchenyit, mi$ — Legutóbb azzal váltunk jel, hogy a munkabérről lesz (szó — kezdte magyarázatát ; Imre bácsi, a főkönyvelő a ; Molnár-brigád szokásos heti 'megbeszélésén. — Mindjárt ; elöljáróban felhívom a fi- I gyelmeteket, hogy ez a téma- í kör is rendkívül szerteágazó, ; ezért csupán a leglényegesebb ; kérdésekről lehet szó, azokról 1 is természetesen csak vázlato- S san. í • Legelőször talán arról né- < hány szót, hogy mi a munkabér? \ Nagyon jól tudjátok, hogy a | munkások és alkalmazottak a \ szocialista iparvállalatoknál is £ munkabért kapnak. Ez a mun- £ kabér formájában nagyon ha- í sonlít a kapitalista munkabér- % hez, tartalmában azonban gyö- % kérésén különbözik attól, t — Éppen azt akartam meg- í kérdezni, mielőtt Imre bácsi ^ a magyarázatot elkezdte — í szólt közbe Molnár Pista, a ^ brigádvezető —, mi ez a kü- ^ lönbség, mert azt már hallot- ^ tam, hogy a kettő nem egy. ^ Mintha csak eltalálta volna a ^ gondolatomat. ^ — Igen, arról van itt szó, ^ hogy a munkabérnek a kapi- % talizmusban kialakult elneve- zése, egyes formái megmarad- ^ nak a szocializmusban is. Tar- ^ talmuk azonban, ahogy az ^ előbb már mondottam, alapve- í tőén megváltozik. A Icapitaliz- ímusban a munkaerő maga is
