Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

I960. MÁRCIUS 24. CSÜTÖRTÖK FÜST MEG 1 k/^íHoo Május 20-30-ig tartja nyitva kapuit a Budapesti Ipari Vásár 19 európai ország 350 cége a kiállítók között — Divatszínház Nemzetközi autókiállítás Alig két hónap választ el a Budapesti Ipari Vásár ka­punyitásától. Kinn, a Város­ligetben már szorgos munka folyik: rendbehozzák a régi csarnokokat, új pavilonok épülnek, parkosítják, csino­sítják a vásárváros területét. Az előkészületekről szerdán délelőtt dr. Vitéz András, a Budapesti Vásárrendező Iroda igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit. Bevezetőben elmondotta, hogy az idei vásár legfontosabb feladata tá­jékoztatni a hazai és kül­SÍM I tü; V.,, }i-rVS''/W ' "j földi látogatókat szocia­lista rendszerünk 15 esz­tendejének eredményeiről. Okulva a múlt évi vásár ta­pasztalataiból, az idén na­gyobb gondot fordítanak az exportérdekekre: a különböző iparágak kiállítási anyagát úgy állítják össze, hogy az alkalmas legyen exportképes termékeink bemutatására, a műszaki színvonal emelkedé­sének dokumentálására. Az idei BIV fejlődését az arányok növekedése, s szám­talan újdonság is jelzi. A ta­valyi 220 000 négyzetméterre' szemben a vásár területe az idén 260 000 négyzetméterre bővül. Ezzel a vásár területe ki­terjed a Kacsóh Pongrácz út és a Május 1 út találkozásáig, s magában foglalja a Széche­nyi szigetet is, a Mezőgazda­sági Múzeummal. A városli­geti körút mentén új pavilo­nok épülnek, összesen 8000 négyzetméter befogadóképes­séggel. A tavalyinál szebb és tökéletesebb lesz a vásár vilá­gítása: az új területen létesített pihenőhelyet színes vil­lanyfüzérek világítják majd meg, sok helyütt új kandelábereket szerelnek fel. A vásár nemzetközi jellegét domborítja ki a külföldi ki­állítók számának növekedése. Tizenkilenc európai ország­ból összesen 350 külföldi cég mutatja be áruit. A szocialista tábor országai kollektív kiállítást rendeznek, külön-külön nemzeti pavilo­nokban. A nyugati orszá­gokat képviselő cégek kö­zött jelezte érkezését az an­gol Standard Motor, a francia Dior, a holland Philips, a nyugatnémet BMW és Krupp- cég. Részt vesznek a vásáron a legnagyobb svájci óragyá­rak, köztük a világhírű Lon- gines-cég. A vásár egyik szenzációjá­nak Ígérkezik a tavalyinál nagyobb méretű nemzetközi autókiállítás A baráti országokon kívül kilenc nyugati állam gépkocsi­gyára mutatja be legújabb tí­pusú személyautóit. A kiállí­tó cégek között szerepel a Mercedes-cég, a Simca és a francia Renault-gyár. A tervek szerint az idén is a Műjégpálya csarnokában rendezik be a külföldiéit klubját. Itt tartózkodnak majd a magyar külkereskedelmi szakemberek. A klub gazdag program­mal gondoskodik a kül­földiek szórakoztatásáról: magyar borkóstoló, divat- bemutató és magyar nóta­est szerepe] a tervekben. Innen indulnak majd kül­földi utasaikkal körútjukra a városnéző autóbuszok. A vásár ezernyi látnivalóján kívül számos meglepetés és érdekesség várja a látogató­kat. A Mezőgazdasági Múzeum mögött már épül a nagy befogadóképességű divatszínház, ahol naponta hat-hét revüelő- adásban mutatják be a ma­gyar ruhaipar legújabb mo­delljeit. Első ízben kerül megrendezésre a szabványosí­tási kiállítás s a nemzetközi műszaki könyvkiállítás. Ter­mészetesen nem maradnak el az immár hagyományos nap­pali és éjszakai városnéző autóbuszkörutak s a sétarepü­lések sem. A különféle gyűj- tőszenvedályek hódolóinak örömére ismét kaphatók lesznek a gyufacimke-sorozatok, képes levelezőlapok, a Bu­dapesti Ipari Vásár ciga­retta, s hogy a szalvéta- gyűjtők se járjanak rosz- szul, a rendezőség vala­mennyi helyszínen vásá­rolt belépőjegyhez egy- cgy szalvétakiilönlcges- séget mellékel. A „haspártiak”-ról is történt gondoskodás: négy étterem­ben, egy önkiszolgáló étte­remben és 12 büfében csil­lapíthatják majd éhüket- szomjukat. Ny. É. Budapesten ülésezik a KGST színesfém kohászati állandó bizottsága Budapesten, a Nehézipari Minisztériumban megkezdő­dött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa színesfémko­hászati állandó bizottságának 7. teljes ülése. A tanácskozáson 57 külföldi és 15 magyar kül­dött vesz részt. Egy autóbusz utasainak címére Ezt a kis történetet Tóth Lajos vámosmikolai tanács­elnöktől hallottuk. Szobon zsúfolásig megtelt az autóbusz. Nemcsak ülő-, de állóhely sem akadt már benne. Csecsemőjével a kar­ján, ott szorongott az álló utasok között egy nagybör­zsönyi fiatalasszony. — Kérek egy ülőhelyet! — így szólt jó hangosan és többször is a kalauz, még mielőtt a kocsi elindult. He­lyet szeretett volna szerezni az anyának, de senki sem hallgatott a szavára. Elin­dult a busz, a fiatal anya jobbra-balra dülöngélt, szomszédjaihoz ütődött, hi­szen két kezével fogta a ba­bát, nem kapaszkodhatott. — Kérek egy ülőhelyet! — rimánkodott, kiabált a ka­lauz. — Én is megfizettem a jegy árát! Jött volna koráb­ban! — mormogta mérgesen egynémely ülőhelytulajdo­nos, de egyik sem állt fel. Már percek óta zötyögött az autóbusz, a kalauz nem unta meg, csak szólongatta az utasokat. Az ülők moz­dulatlanul hallgattak, az ál­lók dühös kifakadásokkal próbáltak segíteni a kalauz­nak. Semmi eredmény. Végre nagysokára valaki felállt, átadta a helyét a csecsemőjét cipelő fiatalasz- szonynak. Eg.v letkési férfi volt. Karjában az is kis­gyermeket szorongatott,.. Eddig szól, nincs tovább a történet. Április 4—május 15: a szovjet technika napjai A Magyar—Szovjet Baráti Társaság központi műszaki szakosztálya, a SZOT, az MTESZ és a TIT az idén is megrendezi a már hagyomá­nyos szovjet technika nap­jait. Április 4-től május 15-ig a Technika Házában, vala­mint a legnagyobb vidéki ipari városokban csaknem 500 üzemi és központi előadást rendeznek. Kiváló szakembe­rek ismertetik a magyar— szovjet műszaki kapcsolatok eddigi eredményeit, kiállítá­sokon, filmbemutatókon, könyvankétokon az érdeklő­dők elé tárják a szovjet gaz­dasági élet gazdag tapaszta­latait. Új, földalatti múzeum lesz az Arpád-híd közelében Budapesten, a III. kerület, Flórián tér 3. szám alatti nagy bérház pincéje igen értékes, majdnem kétezer esztendős történelmi kincseket rejteget: a 2. római légió nagy katonai fürdőjét. Ezt a katonai für­dőt már 1778-ban felfedezték. Az egykori római település maradványait Schönwiesner István, Sopronból származott régész találta meg. A száza­Orvoslakást épít Ipolydamásd Mindössze hétszáz ember él a községben, orvos persze nem lakik benne, de Ipolydamásd elhatározta, hogy orvoslakást épít. Már tavaly óta készülő­dik rá, a községi tanács meg is vásárolt sok építőanyagot, 1 a telket kijelölte, az emberek meg feliratkoztak, hogy ki mennyi társadalmi munkával vesz részt az építkezésben és még az idén el is készül az épület. Bíznak benne, hogy nem marad üresen, amint fel­épül, akad gazdája, lesz orvosa Ipolydamásdnak. Hiszen ami azt illeti, eddig is volt, csakhogy nem saját, csupán körorvosa. Mérianoszt- rán lakik, ami nincs is mesz­sze, mindössze a hegyen túl, alig nyolc kilométerre Da- másdtól. Csupán út nem köti össze a két községet. így az­után a nosztrai orvosnak előbb Szobig kell mennie, onnan ke­rülhet csak Ipolydamásd felé az országúton. Szob, a járási székhely közelébe esik, tőszom­szédja Damásdnak, mégsem ottani orvos körzetébe osztot­ták be, pedig az — elég sűrű az autóbuszforgalom — köny- nyebben kijuthatna a faluba. Nem az orvosukra, de a kör­zeti beosztásra régen panasz­kodnak már a községbeliek. Ezért építenek most orvosi la­kást meg rendelőt. dók során azonban elfeledték és 1936-ban dr. Nagy Lajos európai hírű régész, az aquincumi múzeum akkori igazgatója akarta megmente­ni. Az Árpád-híd megépíté­sekor azonban a még megle­vő lejárat is eltűnt, s az érté­kes emléket rendkívül elha­nyagolták. Most azonban a tervek sze­rint újjászületik, egy új föld­alatti múzeum létesül, amely­ben a látogatók megismerked­hetnek a római fürdőkultúrá­val, azaz a kettős padozattal, amelyek közt áramlott a me­leg gőz. Az elgondolás sze­rint három terem lesz. Az el­sőben öt vasállványon régi római oszlopfejeket állítanak ki, amelyeket fényvetőkkel világítanak meg, közöttük pedig vitrinekben apróbb ró­mai használati tárgyakat mu­tatnak be. A második terem­ben helyezik el Jupiter és Herkules szobrát, a fürdő ma­radványait itt tárják a láto­gatók elé, míg a harmadik­ban a medencét tekinthetik meg az érdeklődők. A mú­zeum terveit már készíti a BUVÁTI. Az elgondolások szerint a bérház melletti üres telken újabb ásatásokat is végeznek. A horizont alatt már a főváros házai rejlenek. A monori határban előretolt állásból tüzel a szovjet üteg. (Egykorú fénykép) ? December közepéire befeje- ^ ződik a budai részen is a ^szovjet csapatok nagyerejű tá- ^ madósa, s annak erectonénye- ^ ként a vöröshadsereg egysé­gei eljutnak egészen a néme­tiek által bevehetetlennek tar- ttott Margit-vonalig. A Mar- | git-vonal, amely a Balatontól t a Velencei-tóig s egészen Ér- t dig húzódott, erődítmények' $ kel sűrűn teletűzdelt védelmi t vonalrendszer volt, amely mo­zgott nagy erem német páncélos % egységek tanyáztak. Amint t azonban az események be- t bizonyították, a szovjet csá­mpátok nem ismertek bevehe- í tetlen erődrendszert, g | A Margit-vonal összeroppan jí ^ A németek, a Margit-vonal at t válogatott csapatokkal védték, m A 6. német és a 3. magyar t hadsereg legjobb egységeit í vonták itt össze, támogatásuk- i ra nagyszámú tüzérségi és páncélos alakulatot rendeltek ki. Velük szemben a 3. uk­rán front csapatai álltak, Tolbuchin marsall parancs­noksága alatt. A németek annak érdeké­ben, hogy védjék a Margit- vonalat, valamint, hogy el­vágják a Balaton és a Velen- cei-tó térségében harcoló szov­jet csapatokat a törzstől, de­cember 21-re támadást ter­veztek. A támadás segítésére a fővárosból újabb páncélos egységeket irányítottak a Margit-vonalba. s útbaindítot­tak több gépesített gyalogos oszlopot is. A nagy előkészü­letek közepette teljesen elfe­ledkezett a német hadveze­tés arról, hogy a szovjet csa­patok nem várnak ölhetett ke­zeikkel, s így teljesen váratla­nul érte őket, amilcor decem­ber 20-án hajnalban pusz­tító tüzérségi pergőtűz zúdult a Margit-vonalra, s a hajnali szürkületben felhangzott a szovjet csapatok félelmetes hurrája. Seykunov gyorsbombázói A szovjet csapatok támadá­sát jelentős repülőkötelékek támogatták. Közöttük ott volt Sevkunov kapitány, a Szovjetunió hősének gyors­bombázó köteléke is. Sevku­nov kapta feladatként, hogy az egyik Érd melletti magas­latot, amelyen nagyszámú tü­zérségi üteg és aknavető he­lyezkedett el, támadja meg, mert a német ütegek és ak­navetők jelentősen akadályoz­zák a szovjet szárazföldi csa­patok előrenyomulását. A parancs megkapása után Sevkunov köteléke azonnal felszállt. A magaslat fölé érve azonban áttörhetetlen- nek látszó tűzfüggöny fo­gadta őket. A németek tisztá­ban voltak azzal, hogy ha el­vesztik a magaslaton levő tü­zérségi támaszpontjukat, az egyben a szárazföldi vonalak elveszítését is jelenti. A kör­nyéken elhelyezett vala­mennyi légelhárító ágyú Sev­kunov kötelékét lőtte. A parancsot azonban teljesíteni kell. Sevkunov parancsot adott a visszatérésre, s ami­kor a német ütegek csökken­tették a tüzet, váratlanul visz- szafordult, s zuhanórepülésbe vitte gépét. A többiek utána. S bár a gépeken jégesőként kopogtak a tüzérségi lövedé­kek szilánkjai, a magaslaton egymás után lobbantak fel a bombák jellegzetes füst- és lánggombái, s az előbb még félelmetesen tüzelő né­met ágyúk égnek fordult kere­kekkel és talpakkal igazolták a szovjet bombák célbatalálá- sát. Helmut Jordan vallomása Hogy mennyire váratlanul érte a német csapatokat a szovjet támadás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint két vallomás. Helmut Jordan, a 71. német gyaloghadosztály egyik ezredének parancsnoka többek között így vallott: „A hadosztályt november végén lázas sietséggel Olasz­országból a keleti arcvonalra, Magyarországra dobták át. Ranke altábornagy, a hadosz­tály parancsnoka, azt az uta­sítást adta, hogy az utolsó szál katonáig tartsunk ki. Az oroszok, amikor támadásba lendültek, félresöpörtek ben­nünket. Ellenállásunk igen rövid ideig tartott. Az élet­ben maradt katonák szétfutot­tak.” Egy másik német tiszt, Jo­hann Férd, a 271. német gya­loghadosztály tagja így véle­kedett a szovjet támadásról: „A Margit-vonalon közölték velünk, hogy a hadosztály feladata keményen védeni az állásokat és egy lépést sem hátrálni. Éjjel és nappal egyformán riadókészültségben voltunk. Ennek ellenére az oroszok támadása váratlanul ért bennünket. A tüzérségi előkészítés nagy zavart oko­zott a katonák soraiban, fel­bomlasztotta a harcrendet. Századunknak több katonája bebújt a lövészárokba, s a földre lapulva, nem voltak hajlandók felemelni fejüket mindaddig, míg az oroszok be nem hatoltak a lövészár­kokba, s fogságba nem ejtet­tek bennünket.” A váratlan és nagy erejű támadás eredményeként a Margit-vonal, a németek ál­tal bevehetetlennek ítélt erőd- rendszer széthullott, s an­nak már csak egyes részeit tartották a német és magyar csapatok. Azt sem sokáig. A Margit-vonal összeroppa­násával a budai részen az utolsó akadály is elhárult a főváros bekerítésének előké­szítése elől. A szovjet csapa­tok, túljutva a Margit-vona­lon, a fővárossal közvetlenül szomszédos községekért har­coltak már, s az ágyúk dü­börgése mellett most már a gépfegyverek kelepelése is behallatszott a komor órákra készülő fővárosba. Mészáros Ottó (Folytatjuk.) A rövid pihenőben szót ugyan nehezen cserélnek, de mégis egészen jól megértik egymást. (Egykorú fénykép) ÖRÖMEINK - GONDJAINK A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Községeink most formálódó új életéről, az emberek új élet- szemléletéről ad képet az a minap közölt tudósításunk, amely Pécel erőfeszítéseiről számolt be. Pécelen az történt, hogy a termelőszövetkezeti község lakossága saját jól fel­fogott érdekében, amely pon­tosan megegyezik a közérdek­kel, terven, programon felül teljesen önként vállalt társa­dalmi munkával megépítette a kívánságára meghosszabbított autóbuszvonal új végállomá­sánál a fordulót, felépíti az új végállomást és elvezeti az artézi kút vizét a községnek abba a részébe is, ahol eddig annyi kényelmetlenséget oko­zott az ivóvízkérdés. A gödöl­lői járásnak ebben a gyorsan fejlődő, gyarapodó községében úgy látszik, átszövegezték a régi szólásmondást. Régente, a reménytelenség korszakában* amikor a hanyatlásnak, a her- vadásnak virult a romantiká­ja, az a sóhajtás járta, hogy „a lejtőn nem lehet megállni A péceliek példája viszont most csöndes, komoly szóval azt az új igazságot hirdeti, hogy a fejlődés felfelé vezető útján nem szabad megállni. (m. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents