Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-02 / 52. szám

Most is működik a téglagyár £ Évi termelésük 4 200 000 darab tégla. Ebből körülbelül 1150 házat lehetne felépíteni. Termelési tervüket a gyár dol- | gozói az elmúlt évben jóval túlteljesítették. £ m MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1960. MÁRCIUS 2. SZERDA Az első „vizsga" Tavaszi jelentés az Arany János Tsz-ből állomás három erőgéppel segít. Jó néhány lovunk, saj­nos, henyél. Ha tagjaink több használható szerszámot hoz­tak volna be, jobban áll­nánk ... Kertészetünkben jól halad a munka ... — Egyszóval: az Arany Tsz-ben szorgalmasan folyik a munka. Kit dicsérhetünk a legszorgalmasabbak közül? — Nem tudok nevet mon­dani Aki dolgozik — már pe­dig sokan vannak — szívvel- lélekkel csinálják. Le a ka­lappal előttük. Az első vizsga az Arany János Tsz-ben tehát általá­ban sikeres. P. I. Néhány héttel ezelőtt sok gazdának okozott hosszas töp­rengést annak eldöntése, me­lyik termelőszövetkezetet is válassza, melyik a legjobb? Sokan a Szabadságra esküd­tek, mások a Dózsára, s me­gint mások a Petőfit és az Aranyt tartották a legjobb­nak. E szerint döntöttek, s bármelyikbe léptek is, nem döntöttek rosszul. Tavaly ugyanis minden tsz-ünk na­gyot lépett előre, sokat fejlő­dött. Idén az elsőbbséget — a biztos kezű, hozzáértő veze­tés mellett — feltétlenül a tagság szorgalma dönti majd ed. Az adottságok minden tsz-ünkben igencsak egyfor­mák. Szorgalomból most teszik az első vizsgát minden ter­melőszövetkezetünkben. Az idő kedvez. Nemcsak a ta­vaszi munkáknak: szántásnak, vetéselőkészítésnek, vetés­nek; de jórészt azt is pó­tolni lehet, amit egyesek ősz­szel elmulasztottak. Az Arany János Tsz-ben szemléltük meg ezt az első „vizsgát”. A kocséri út mentén, túl a vásártéren, biztató jelekkel találkozik az ember: jobbról is, balról is a friss szántás nyomán szinte csillogó táb­lákat látni. A határ távolabbi részéről traktor zúgása hul­lik, több helyen pedig foga­tokkal szántanak, brigádok­ban! A tsz-központ környéke is a dologidőről árulkodik. Az ólak környéke kopácsolástól hangos, készítik a csibék lakosztályát. Március 10 kö­rül várják az első — mintegy négy és félezer darabos — szállítmányt. Aszódi Amb­rus bácsi a konzervgyárba indul. Hollandi ládákat pró­bál szerezni, amelyek a krumplicsíráztatáshoz szük­ségesek. Száz mázsát hajtat­nak ugyanis az istállókban, ez a munka már folyik. Bekopogunk az egyik, mű­helynek is beillő terembe s Kirchknopf Lászlóra, a fő- agronómusra akadunk. Éppen eligazítást ad: — Gondod legyen rá, Di­nike, hogy a fogast jó hosz- szan akasszák a gép után, mert különben felágaskodik és kutya fülit sem ér a mun­ka. Aztán nézz ki a mákhoz. Én az imént jártam ott: egy kis szakaszon elhibázták a vetést, de most már katoná­san folyik ... Holnapra meg a műtrágyázást készítsd elő a cukorrépa alá. 150 kilót számíts holdanként, ennyi jut. A szuperfoszfátot és nitrogént •, kétharmad-egyharmad arány- í ban keverjétek... — Igen, meglesz... — és j Orosz Dénes segédmezőgazdász < távozik, teljesíteni a feladató- \ kát. ; A főagronómus, a máris: népszerű Laci bácsi, a követ- í kező emberrel tárgyal. Alá- j csony termetű, őszes hajú J férfi áll előtte, kezében sap- J káját gyűrögeti. A tsz egyik! tagja. — Csak azt szeretném tud- í ni, hogy a zsírosi rész hová j kerül? Ott van az én szőlőm... j A hasonló korú főmező- \ p gazdász barátian mondja: í — Most már nem a „szőlő- ; met”, hanem a „szőlőnket”; emlegetjük és munkáljuk. \ Ami a területelosztást illeti, '> egy-két napon belül eldől, j Mindenesetre, aki szőlővel j lépett be, és háztájinak abból ; kér, minden további nélkül í azt kap. Hallgatom a beszélgetést. A nagykőrösi termelőszö­vetkezetek több mint 1800 hold konzervipari zöldségfé­lére kötöttek eddig szerződést a gyárral. Megállapíthatjuk, hogy átvállalták azt a terüle­tet. amire korábban az egyéni termelők leszer­ződtek. Termelőszövetkezetekbe a ko­rábbi melegágyi felszerelés­nek csak a fele került be, s ez akadályozza a korai para- dícsomtermesztést. A termelők érdeke, hogy a melegágyi felszerelést idejében eladják a terme­lőszövetkezetnek, ez a termelőszövetkezetbe belépett tagoknak — a pár­toló tagoknak is — alapsza­bály szerinti kötelessége. Ezen túlmenően azonban a termelőszövetkezetnek olyan árat kell fizetniük a keretekért, hogy a tsz is és a termelő is megta­lálja a számítását. Jól végezte ezt a munkát például a Rákóczi Tsz. Két- három éve felhasznált kere­tért üveggel együtt 120 forin­tot fizetett. Ezeknek a kere­teknek az új ára üveggel együtt csak 151 forint, tehát a használat arányában jó árat fizetett érte. Nincs értelme, hogy a ter­melők kivonják a termelés­ből a kereteket, mert paprikát és paradicsomot csak termlcszövetkezettől vásárolhat a konzervgyár és a MÉK, így a háztáji területen csak saját fo­gyasztásra érdemes ter­melni ilyen növényeket, A Mentovich utca elhanya­golt, esős időben járhatatlan állapotáról is több panasz ér­kezett szerkesztőségünkbe. Az utca lakói közül többen sze­métdombnak tekintik az út­testet, s a salakkal együtt a házi szemetet is rendszeresen odaborítják. Ezt a problémát egy alkalommal már felvetet­tük. Feltétlenül hasznos len­ne, ha az illetékes tanácstag itt is körülnézne, és valami­lyen módon kezdeményezné a panasz megoldását. — A KONZERVGYÁR minden munkahelyén ez év­ben folyamatosan minden fa- asztalt kerekeken guruló fémasztalokkal cserélnek ki. Az új asztalokat a gyár mes­terei készítik, sőt jónéhányat már át is adtak rendeltetésé­nek. Sok-sok, régen nem is ál­modott gépünk van már. Kü­lönösen örülünk a háztartási villamos kisgépeknek, ame­lyek annyi gondot levettek asszonyaink válláról. Közked­velt ma már a televízió és a magnetofon is és szinte nél­külözhetetlen a rádió. A technika haladásának ilyen közvetlen észlelése fe­letti örömünkbe azonban üröm is vegyül. Mert ugye­bár, akármilyen kitűnő kül­földi vagy még jobb hazai gyártmányú legyen is az a mosógép vagy porszívó, egy­szer elromolhat. Sőt: el is romlik. És akkor? Akkor kez­dődik a kálvária. Mivel „ön­tudatos, haladó gondolko­dású” emberek vagyunk, el­megyünk a reparálandó ké­szülékkel a ktsz-be. Ott sok a munka és talán érthető is, hogy egy-egy kis villanyre- zsó javításához nem látnak hozzá azonnal. Talán nem is örülnek egyik-másik munká­nak, arra meg pláne nem vállalkoznak, hogy mondjuk egy mosógépet háznál javít­sanak meg. Szóval megyünk tovább, „hátunkon a púp”, toljuk a talicskán a megromlott jószá­got. Keresünk egy alkalmas „maszek” mestert. Szó sze­rint: ke-re-sünk. Napokig va­dászunk rá, alkalmasint oda­írjuk a zárt ajtóra, hogy ..maga mikor van itt egyálta­lán?” Mondjam tovább? Újfajta jogcímet kell felvenni a Mun­ka Törvénykönyvébe. Azt, hogy a dolgozónak akkor is jár rendkívüli szabadság, ha a televíziója elromlik. Mert azt vagy Pestre, de legalább Kecskemétre kell szállítani, hogy igazán jól megjavítsák és a javító vállalat csak a mi munkaidőnk alatt van nyitva. Ha a rádiót jótállási idő alatt kell javítani, azt elszál­lítják és várhatjuk, míg visz- szakapjuk. A magnetofont már magunk próbáljuk meg­javítani. (Azt gondoljuk, hogy mert be tudjuk kapcsolni, már értünk is hozzá.) De mi­vel mi még nem vagyunk politechnikailag jól képzettek (mi nem tanultuk az itatásos borjúnevelést az iskolában kötelezően), éjfélkor a szom­szédot kell segítségül hívni, hogy össze tudjuk rakni ezt az ördöngős masinát. Nem nyújtom tovább. Az a javaslatom, kérésem: létesít­senek városunkban egy rá­dió- és televízió-szervizt. Vagy ha ez nem megy: szer­vezzenek egy olyan vállala­tot, villamossági ktsz-t, ahol ezeket a gépeket szakszerűen és gyorsan megjavítják. Vagy nincs elég szakemberünk? Ebből is adódik a feladat: meg kell indítani a szak­emberképzést. (Ko—bor) való. „Jobb ízű a falat, ha mind­nyájan esznek’’ és megkinálgatták egymást kolbász- szál, szalámival, füstölt szalonná­val. Az éber és okos kutya gaz­dája lábánál ült. Vigyázott a ta­risznyára, puská­ra, mindenre, ami az övék, már­mint a gazdájáé meg az övé. A kínálgatás során a gazda is odanyújtotta a csomagját a szom­szédnak, mire az a szíves kínálás­nak engedve, a szalonna után nyúlt. Erre azon­ban feltámadt a kutya igazságér­zete. Hogy még más egye meg az ő szalonnájukat!? Azt nem! Hatá­rozott mozdulat­tal a szalonna után kapott és kivette a megle­pett, megkínált vadász kezéből. Mint aki jól vé­gezte dolgát, le­tette a hátizsák­ra és őrizte a puska mellett ezt is. A gazdának és vendégnek kerek­re nyílt a szeme a csodálkozástól. Tudták, hogy a kutya okos. De hogy a személyi tulajdon fogal­mát ennyire is­meri, ezt még ál­modni sem mer­ték. — M — Milyen okosak az állatok? Beszéd közben sok szó esik az állatok értelmi képességéről. Mondják: annyi esze sincs, mint egy tyúknak. Vi­szont a kutyák, lovak értelmét határozottan az ember fölé he­lyezik. Hát még a va­dászkutya! Állításának iga­zolására T. Z. ismerősöm a kö­vetkező esetet mesélte el. A társasvadászat fá­radalmait pihen­te ki a vadásztár­saság. Az éhes gyomrok delet harangoztak és mindenki háti­zsákjából előke­rült a falatozni KŐRÖS! APRÓSÁGOK Március van. Küszöbön a tavasz. Ezt az emberek öl­tözködése is mutatja. A dél­ceg férfiak megsoványod- tak (letették a mellényt, a pulóvert, meg a dupla jéger alsót!), s a hölgyek lába is karcsúbban villan a tűsar­kúban, mint a bundacipő­ben. Molyirtóba tesszük a nagy sapkát és sokan már kendő nélkül járnak. De mi lesz most tavasszal a divat? Jó lenne, ha a földművesszövetkezet vagy a ruházati bolt idejében di­vatbemutatót rendezne. Ne­hogy feleslegesen vásárol­junk valamit, s így duplán terheljük a pénztárcánkat, k Sápadt, gyűrött arcú is­merősömmel találkoztam a minap. Csak úgy áradt ru­hájából a dohányfüst sza­ga. Sablonos kérdésemre: hogy^ vagy? — szokásától eltérően, szinte vidáman válaszolt. — Most jól. Ma olcsón megúsztam. Csak három gyűlésen vettem részt. — Hát lehet ennél több is egy nap? — lcérdeztem cso­dálkozva, — Tegnap öt megbeszélé­sen voltam, este fél li-kor értem haza — mondotta. — Nem gyűlésezünk is­mét sokat ? !!! k Sokat sivalkodtattuk ezen a télen a disznókat. Ponto­sabban: sok hízót vágtak a városban. Egyik-másik böl- lér közel száz helyen vá­gott. Van tehát mit ennünk, j Szombaton mégis sokan; álltak a húsbolt előtt. Meg- \ unták mar talán a disznó- \ húst? De vasárnap meg a \ piacon a tejbódét fogták kö- ■ rül. Úgy látszik, mégis van \ valami javítani való a la- \ kosság hússal és tejjel va- \ ló ellátásában! —csg— í — MAGYAR CIKKEK a világpiacon címmel hallgat­hatnak előadást az érdeklő­dők ma este 8 órai kezdettel a kultúrotthonban, az értel­miségi klub helyiségében. Előadó: dr. Vajda Imre, egye­temi tanár, a Közgazdaság- tudományi Egyetem külke­reskedelmi tanszékének ta­nulmányi vezetője. Vállai emel az ügyész Széles! Antal, IX, Esed utca 14. szám alatti lakos a DÁV dolgozójának adta ki magát és több helybeli lakostól ki- sebb-nagyobb összegeket csalt ki azzal a fondorlattal, hogy hivatalosan kifogásolható vil­lanyszerelési munkálatokat kell náluk elvégeznie. A szélhámos csaló a pénzt $ egyik sértettnek sem fizette í vissza, de a vállalt munkát ^ sem végezte el. Nevezett ha- % sonló bűncselekmények elkö- £ vetése miatt jelenleg is bör- ^ tönbüntetését tölti. A városi ^ügyészség most újra csalásért í emel vádat ellene. | ­és erővel való takarékosko- ; dást városunk gazdasszonyai. (Legalábbis erre enged kö- ' vetkeztetni a nylonzacskóba '• csomagolt réteslap kelendő- ; sége. Ebből az áruféleség- > bői az önkiszolgáló boltban ! hetenként több mint száz ! darab is elfogy. ; — AZ ARANY JÁNOS í Termelőszövetkezet tagjai- j nak figyelmébe ajánljuk a ; következő kis hírt: A szö- ; vetkezet vezetősége határo- ; zatot hozott, hogy március !8-ig a tsz területéről min­denütt le kell takarítani a szárat és az idáig esetlege­sen kint tárolt szalmát. Ahol ezt elmulasztják a tsz tag­jai, ott a vezetőség gondos­kodik az elszállításáról, de egyúttal a felhasználásáról is« Ki javítja meg a villamossági gépeket? j Kartus Mihály már 20 év óta ; dolgozik a gyárban. Tíz éven : keresztül kézi téglavető volt, j majd szakmunkás és égető- : mester lett. Az ő ügyességén I múlik, hogy a téglák kiváló minőségűek legyenek A jó minőségű téglához nagy mennyiségű szén szükséges. Sajnos, a ringre még mindig kézi erővel kell feltolni a napi 60—70 mázsa szenet. Kallik József széntoló végzi ezt a munkát Válaszol az illetékes A FÜRDŐIÉRT ÉSZREVÉTELEKRE A Híradó hasábjain az utóbbi hetekben több alka­lommal foglalkoztak az ol­vasók a fürdő helyzetével. A felvetett észrevételekre a kö­vetkezőkben kívánunk vála­szolni: 1. A közös medence hasz­nálatával kapcsolatban intéz­kedtünk. Elzáró függönyt helyeztünk el úgy, hogy az a közös medencében fürdőző- ket teljesen elkülönítse a kádhasználóktól. 2. Az öltözőszekrények kul­csával kapcsolatban: már az észrevétel közlése előtt uta­sítottuk a fürdő vezetőjét a vendégek hanyagsága miatt elveszett kulcsok pótlására. Azokat a jövőben a pénztár­nál betét ellenében szol­gáltatják Isi a közös meden­cét igénybe vevőknek. Ugyan­itt adják ki — betét ellené­ben — a fürdőkötényt is. (A betét bevezetése azért szük­séges, hogy a vendégek szol­gáltassák vissza a kulcsokat, ne kelljen azok pótlásáról új­ra és újra gondoskodni.) 3. A közös medence ajta­ján ki volt és ma is ki van függesztve a tábla: „Meden­cébe csak a tus használata után szabad belépni”. 4. A várótermek szellőzet- lenségével kapcsolatban is ve­tődtek fel panaszok. A kö­zeljövőben ezt is igyekszünk megoldani. Kovács Ambrus, a községgazdálkodási váll. igazgatója Levelezőnk írja Az őszes hajú tsz-tag ezzel búcsúzik: — Majd megbeszélem a családdal, mennyi szőlő mun- kálását bírjuk elvállalni. Aztán megint új ember van soron: Monori László, az egyik brigádvezető. A trá­gyaszállítással kapcsolatban „egy ásónyomnyi komposzt- föld szállítására” kap utasí­tást. Utána én foglalom le Laci bácsit, s a munkák iránt érdeklődöm. — Huszonöt holdon vetjük a mákot, ezzel lassan vég­zünk is. Hatvan holdat cu­korrépa aló készítünk. Hu­szonhat fogatunk szánt, ti­zennyolc trágyát hord. A gép­mert kétséges az értéke­síthetőségük. A valóban nagyüzemi zöld­ségtermesztés érdekében szük­séges a gépállomáson levő két palántá'zógépen kívül to­vábbi 6—8 palántázógép meg­vásárlása. Célszerű, ha ezt a termelőszövetkezetek saját maguk veszik, mivel aránylag olcsón beszerezhetők. Általában minden száz hold palántázandó terü­letre célszerű egy gép be­szerzése. A háztáji területeken vagy köztes termelésre uborkát és zöldbabot célszerű vetni. Aki erre szerződést még nem kö­tött, csak úgy köthet, ha a termelőszövetkezet vezetősé­gének hozzájáruló nyilatkoza­tát hozta, de így is csak 400 négyszögöl a legnagyobb szer­ződhető terület. Elérkezett a melegágyi ve­tések ideje, sőt a korai ter­ményeket: paradicsomot és paprikát sokan már elvetet­ték. A termelésben még fel nem használt kereteket mielőbb kínálják fel megvételre a termelőszö­vetkezeteknek a terme­lők, saját érdekükben is és a közösség érdekében is, mert bármilyen munkaegység vagy eredményességi jövede­lemelosztási mód mellett is csak az a jövedelem osztható el, amit elértek. A paradicsomnál a terület 20—30 százalékán a szedés! munkacsúcsok csökkentése miatt célszerű helybe vetett paradicsomot termelni. Konrád Zoltán Városunk zöldségtermesztéséről

Next

/
Thumbnails
Contents