Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-23 / 70. szám
1960. MÁRCIUS 23. SZERDA KST MEf. ÖT BRIGÁD - OT KÉRDÉS • őrseit tf ben a saoviulisia munka hr ifjúd címért A fővárosi villanyújság egymondatos hírszolgálata bizonyára így jelentené: Március 15-én a KLstarcsai Fésűsfonógyárban 14 szocialista munkabrigád alakult. Hiszen — egy mondstban — csakugyan eny- nyi történt A valóságban azonban sokkal több. Mert március 15-ét hosszú hetek felvilágosító és gondos szervező munkája előzte meg. Tapasztalatcsere a Magyar Posztógyárban: ott hogyan fogtak hozzá? Viták, megbeszélések: hány brigádot szervezzenek, nehogy sokat markoljanak és keveset fogjanak. Tanácskozások a műszaki vezetőkkel a reális verseny- feltételekről. S végül a gyűlés, ahol a 14 brigád tagjai megfogadták, hogy harcba indulnak a minőség javításáért. a termelékenység emeléséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a takarékosságért, szakmai és politikai ismereteik bővítéséért. Néhány napja ennek csupán, eredményről nem is lehetne még számot adni. Inkább arról, hogy az egész gyárban érezni; valami elkezdődött. Valami új. ami még nem volt. Érezni abból, ahogy a fonodában elhallgattak a csipkelődők a kettőzőgépen dolgozó Fazekas-brigád munkája láttán. Érezni abból, ahr>gy Kovács Jani bácsi az asztalosműhelyben rászól fiatalabb munkatársára: „A kulcstartó rámához ne a deszkát pocsékold, szakikám! Jó lesz ahhoz a hulladék isr A tizennégy brigádból egy délelőtt ötöt találtam benn a gyárban. Egy-egy kérdésre kértem tőlük választ, s a válaszokban — mint cseppben a tenger — úgy tükröződik a szocialista munkabrigád címért indított mozgalom. Az első kérdés a már említett Kovács Jánosnak szólt, s így hangzott: mit tesz az asztalos-brigád a takarékosság érdekében? Kovács bécsi válaszul körülmutatott a műhelyben: — Az a rengeteg léc, ki- sebb-nagyobb fadarab, amit itt lát, mind hulladék. Pedig higgye el, amennyire lehetett, eddig is takarékoskodtunk az anyaggal. De a takarékosság csak addig terjedt. hogy minél kevesebb hulladékot csináljunk. Ami pedig mégis összegyűlt, átadtuk a konyhának, eltüzelni. Mától kezdve ez megszűnt! Amit csak lehet felhasználunk. A szekrények polcait ezentúl nem deszkából szabjuk, hanem hulladék-lécekből enyvezzük ösz- sze. A pincébe készülő anyagtároló rekeszek aljára a bordafákat hulladékból készítjük; ezzel is első osztályú anyagot takarítunk meg. S ha itt is, ott is megtakarítunk valamit, sok kicsi sokra megy. Azt mondták az üb-iro- dán, hogy eredetileg csak a termelő üzemrészekben akartak szocialista brigádokat szervezni. De amikor a lakatosok megtudták, mi készül, ők is jelentkeztek. Vállalásaik pontokba szedve sorakoznak a brigádnapló első oldalán. A második pontban ez áll: „Vállaljuk, hogy a terven felüli munkákat becsülettel elvégezzük.” Melyek ezek a terven felüli munkák? Szerdahelyi István művezető válaszol: — Elhatároztuk, hogy az új vasraktárba terven felül elkészítjük az állványokat. Ez az egyik. A másik vállalásunkkal a festöde munkáján akarunk könnyíteni. Eddig ugyanis kézi erővel cipelték a festésre kerülő anyagokat a festőkádakhoz. Most - csinálunk piajd egy Demag-pályát a festődébe, aminek segítségével, gépi erővel szállíthatják az anyagot. Úgyis elég nehéz munkát végeznek a vízben, vegyi gőzökben. ' Mivel válaszolnak erre a festők? — kérdezem Borán Vendel brigádvezetőt. — Azzal, hogy javítjuk a festés minőségét. Ennek érdekében szakmai továbbképző tanfolyamot indítunk. A célunk az, hogy valamennyi festődéi dolgozó megismerje az összes festési eljárást, értsen az összes gépek kezeléséhez, sőt elhatároztuk, hogy valamennyien megtanuljuk a dralonfestést. Az alaposabb szakismeret feltétlenül meghozza eredményét a minőségi munkában, az univerzális képzettség pedig lehetővé teszi, hogy dolgozóink helyettesíteni tudják egymást. A kazánházi brigád versenyvállalásaiból a gyár szak- szervezeti vezetői a túlóracsökkentést tartják legfontosabbnak. Mit mond erről Varga István brigádvezető? — Két évvel ezelőtt, 1953- ban körülbelül 260 túlórát használtunk fel. Tavaly már jóval kevesebbet, 175-öt, de még ez is sok volt. Most vállaltuk, hogy a túlórák számát 160-ra csökkentjük. Hogyan? A túlórák magas számának voltak objektív és szubjektív okai. Az objektív okok közé a nehéz munka- körülményeket soroljuk: a csillék sínpályája vagy túl magas volt vagy lesüllyedt, s megnehezítette a szénnel telt csillék tolását. A szenet több helyen, szétszórva tároltuk. A salak gázos volt, egybeállt, nehéz volt összetörni és kikaparni. A salakbukóban nagy volt a tűz- és gázveszély. S most jön a szubjektív ok: mi mindezeken — rosszul értelmezett jóindulattal — úgy akartunk segíteni, hogy túlórapótlékkal próbáltuk kárpótolni a dolgozókat a hehéz munkáért. Rájöttünk azonban, hogy az igazi segítség nem ez, hanem a munkakörülmények megjavítása! Ennek érdekében a sínpályákat rendbehozzuk, így könnyebb lesz a csilletovábbítás. A szenet ezentúl egy helyen tároljuk s hogy könnyen megközelíthető legyen, a sínt egészen odáig vezetjük. Vettünk egy salak- törőt, amit az év közepén helyezünk üzembe. Ez olyan berendezés, amely összezúzza és lehűti a salakot, tehát gázmentesíti, s kidobja az alátolt csillébe. Ezekkel az intézkedésekkel vesszük fel a harcot a túlórák csökkentéséért. Utolsó állomásunk a fonoda. Mint mondták, ebben az üzemrészben elég sok baj van a munkafegyelemmel. Mit szól ehhez vajon Fazekas József né, a kettőző brigád vezetője? — Sajnos, akik vétenek a munkafegyelem ellen, azok nem jelentkeztek a brigádba. Mindössze négyen vagyunk benne, akik egy gépen dolgozunk. Örömmel mondhatom, közülünk senki sem szokott késni vagy igazolatlanul hiányozni. Ezért a feladatunk a munkafegyelem megszilárdítása érdekében inkább az, hogy még becsületesebben kihasználjuk a munkaidőt, mint eddig. Egyébként megmondom: azzal az elhatározással kezdtünk a versenyhez, hogy hat hónap múlva az elsők között leszünk. Mégpedig úgy, hogy a brigádnapló „Munkafegyelmi vétségek” feliratú oldala üresen marad! Ezt is feljegyzi? — fordul hozzám. — Rendben van: hat hónap múlva megláthatja, álltuk a szavunkat! Nyíri Éva Könnyen hordozható munkahelyi szivattyúk A bányákban a lejtős, úgynevezett ereszkei bányafolyosók mélyítésekor gyakran jelentős mennyiségű víz gyűl össze. A bányászok ezt a vizet kannákkal merik a csillékbe. ami sok időt vesz igénybe. A Dorogi Szénbányászati Trösztnél három mérnök, egy lakatos és egy technikus most újszerű, a szén- bányászatban még nem alkalmazott kis szivattyút szerkesztett a munkahelyek víztelenítésére. A könnyen hordozható, mindössze harminc kilós berendezés percenként százhúsz-százharminc liter vizet emel ki a munkahelyekről, s közben a bányászok zavartalanul dolgozhatnak. A szivattyúk villamos- energiával, vagy sűrített levegővel üzemeltethetők. Április 1-én érkezik hazánkba a Szovjetunió Állami Népi láncegyüttese A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese — közismert nevén Mojszejev-együttes — április 1-én érkezik Budapestre és attól kezdve több héten át vendégszerepei hazánk fővárosában és vidéki városokban. Igor Mojszejev, a Moszkvai Nagy Színház balettmestere 1936-ban válogatta ki a legtehetségesebb fiatal táncosokat és táncosnőket a népi tánc országos fesztiválján, Moszkvában. Velük kezdte próbálni a Szovjetunió népeinek táncait s a következő évben ez a kis létszámú, de igen tehetséges csoport megkapta a Szovjetunió Állami Népi Együttese címet. így kezdődött az együttes pályafutása, s művészete azóta szorosan egybekapcsolódik a különböző népek táncainak, zenéjének, öltözködésmódjának, szokásainak alapos tanulmányozásával. Az együttes művészeti vezetője, Igor Mojszejev, kiváló balettmester, táncszakértő és népi tánekutató is. Az együttes vendégszereplései, utazásai során már 300 ezernél több kilométert tett meg a Szovjetunióban és külföldön. Fellépett többek között Finnországban, Bulgáriában, Romániában, Ausztriában, Magyarországon, Jugoszláviában, Lengyelországban, az NDK-ban, Mongóliában, Kínában, Francia- országban. Angliában, Egyiptomban, Libanonban, Görögországban, az Egyesült Államokban, Kanadában. Az együttes hazai és nemzetközi elismerését mutatja, hogy vezetőjét, Igor Mojszejevet számos külföldi országban tüntették ki. Kétszázötvenezer forintért hatszázezer forintos út A ráckevei járás példamutatása a községfejlesztésben nökletével és letárgyalta a vizsgálat eredményét. A járás négy községében, Kiskunlacházán, Sziget- szentmiklóson, Dunaha- rasztin és Dömsödön ellenőrizték. behatóan a községfejlesztési tervek végrehajtását. Az állandó bizottság a vizsgálat eredményeképpen megállapította, hogy a járási tanács és a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak vezetői mindenütt kollektív feladatnak tekintik a községfejlesztési tervek végrehajtását és gondoskodnak arról, hogy ez a munka ne kampány- szerű, hanem rendszeres legyen. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a községfejlesztési terveket a múlt évben teljes egészében végrehajtották. Az egész járásban 1959-ben több mint hatmillió forintot fordítottak a kommunális problémák megoldására. A tanácsok mindenütt felismerték, hogy a községfejlesztési munka politikai feladat is, amely a lakosság aktív részvétele nélkül nem oldható meg. Ezért mindenütt megkeresték annak a módját, hogy a községfejlesztési munka végrehajtásába minél nagyobb mértékben bevonhassák a lakosságot. A járás községeiben a tanácsok mellett működő állandó bizottságok között a községfejlesztési bizottságok a legaktívabbak. Kiskunlacházán még albizottságokat is szerveztek, amelyek hathatós segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a lakosságot választókerületenként mozgósíthassák az A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrég elhatározta, hogy időről időre megvizsgálja az egyes járások és városok tanácsainak ügykezelését. A határozat célja, hogy az esetleges hibákat idejekorán föltárhassa és a vizsgálat során szerzett tapasztalatokat a megye egész területén hasznosíthassa. Márciusban a ráckevei járásra került a sor. A vizsgálatba bekapcsolódott a megyei tanács város- és községfejlesztési állandó bizottsága is, amely munkáját már be is fejezte. Az állandó bizottság hétfőn ült össze Gárdonyi Géza el• • A MÉSZÖV érdekes kezdeményezése a kirándulók érdekében A megye, s elsősorban a Dunakanyar fokozódó idegenforgalma, a fővárosból hét végén kirándulók tömege igen sok gondot okozott a vendéglátóiparnak. A legtöbb helyen alig volt lehetőség arra, hogy hideg ételhez s italV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v ANYAKOCÁK A TSZ-EKNEK hoz juttassák a kirándulókat. Nagyobb beruházásokra már több helyen sor került, de ezek még nem oldják meg a problémát, így átmeneti megoldást kellett keresni. A MÉSZÖV most érdekes tervet valósít meg. A MÁV-tól .megvásárol mintegy húsz kise- g lejtezett, négytengelyes vas- ^ úti kocsit, s azokat átépítteti. ^ így tetszetős külsejű büfék g felállítására nyílik lehetőség g nagyobb beruházás nélkül. y g A vasúti kocsikból átalakított büfék a nyár elején már meg is kezdik működésüket, g egyelőre három helyen: Rác- g keve környékén, Pilisszent- kereszten, s a Királyréten, a g Börzsöny egyik legkedveltebb r—— Tisztasági szabályrendelet Vámosmikolán A túrái Galgamenti Tsz az idén mintegy 60—80 anyakocát ad el a járás termelőszövetkezeteinek, hogy ezekben a tsz- ekben minél előbb fellendüljön a sertéstenyésztés. (Csekő felv.) I g Vámosmikola tanácsa nem- grég az állattartást szabályozó rendeletet hozott, s ezzel g is hozzájárult a község tisz- g tántartásához. Megtiltja ez ga rendelet, hogy ezentúl ba- gromfi legelésszen az utcán; a ^ csirkéket be kell zárni az ud- í varra, a libákat pedig reggel g ki kell hajtani a kijelölt liba- g legelőre, ahonnan este min- j denki hazairányíthatja a gmaga udvarára, g Vámosmikola különben z tiszta község volt eddig is, de azért természetesen lakói között akadt néhány, aki nem sokat törődött a község tisztaságával. Ezért nemrégen a közterületek tisztántartásáról szintén rendeletet hozott a tanács. Most mind a két rendeletet plakátra nyomatják és kifüggesztik a faluban. Ugyanakkor a tanács kezdeményezésére tisztasági mozgalom indul. Ennek kapcsán rendbeteszi a lakosság a pincét meg a padlást. Kívül-belül ragyogni fog a tisztaságtól Vámosmikola. egyes községfejlesztési tervek végrehajtásához. Az így megszervezett munka eredményeképpen a lakosság öt kilométer távolságról, a Duna parijáról mintegy 450 vagon terméskövet és ugyanennyi sódert szállított társadalmi munkában az öt kilométer hosszú új makadámút építéséhez. A község így kétszázötvenezer forint készpénzkiadással jutott egy körülbelül hatszázezer forint értékű úthoz. Ezenkívül a lakosság végezte el az út mentén álló lakóházak előtt is a szükséges földmunkákat. A község lakossága a múlt évben ilyen módon 1 300 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Örömmel állapította meg a bizottság azt is, hogy a járás községei a helyi anyagok feltárásával és felhasználásával is igyekeznek előmozdítani községfejlesztési terveik végrehajtását. Dunaharaszti, Szigetszentmik- lós és Kiskunlacháza például nagy mennyiségű sódert termelt ki saját területén és azt felhasználta a különböző munkálatokhoz. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbb azt is elhatározta, hogy elismerő oklevéllel tünteti ki azokat a községi és városi tanácstagokat, valamint lakosokat, akik eredményesen vesznek részt a községfejlesztési tervek végrehajtásánál a társadalmi munkában. Az elismerő oklevelek igen tetszetős kivitelben el is készültek és azokból minden város és minden járás tanácsa kapott megfelelő mennyiséget. Az állandó bizottság gondoskodik róla, hogy az arra érdemesek minél hamarabb megkapják az elismerő okleveleket. Foglalkozott az állandó bizottság azokkal a panaszokkal is, amelyek szerint a megyei tanács építési és közlekedési osztálya többször késedelmesen adja ki az építkezési engedélyeket. A bizottság a végrehajtó bizottságtól kér megfelelő intézkedést, hogy meggyorsuljon az engedélyek kiadása. Az állandó bizottság végül letárgyalja az év második negyedére szóló munkatervét, amely szerint májusban a váci járás községfejlesztési gazdálkodásának megvizsgálására kerül sor; ÖRÖMEINK - GONDJAINK FELELŐTLENEK Az elmúlt hetekben a Ceglédi Városi Tanács szabálysértési előadója hat szülőt büntetett pénzbírsággal, mert gyermekeiket nem járatták iskolába, illetve, mert a gyermekek alapos indok nélkül mulasztottak. Furcsa dolog. Mindennapi gondunk, hogy sok helyen kevés a tanterem, hogy javítani kell a szertárak felszerelését, mert a gyerekek tudásszomját a régi felszereléssel már nem tudják kielégíteni, hogy egymásután alakulnak a szakkörök az iskolákban — és sikerrel is működnek —, hogy a politechnikai oktatás igen jó eredményeket hozott, s ugyanakkor rövid idő alatt hat szülő, aki nem engedi a gyerekét iskolába! Sajnos, nemcsak ceglédi jelenség az, hogy a gyermekek indokolatlanul mulasztanák. Most nem is olyan mulasztásra gondolunk. amikor számtandolgozat előtti hasfájás miatt marad otthon a gyerek, hanem olyanra, amikor egész egyszerűen azért nem megy iskolába, mert anyja vagy apja megbízással, látja el. A felszabadulás előtt a gazdaság} kényszer vitt rá nagyon sok embert, hogy iskola helyett napszámba járassa a gyerekét, s a tudományok elsajátítása helyett a tehén őrzését, a libapásztorkodást bízza rá. De vajon akad-e ma olyan család, amelynek a megélhetéshez az hiányzik, hogy a nyolc-tíz éves gyerek dolgozzék? Nem is arról van szó, hogy ezek a gyerekek dolgozni járnak. A szülők a maguk kényelme miatt nem engedik el az iskolába. Mert jó, ha nagymosáskor otthon marad a kislány, hiszen kéz alá ad ezt-azt. A fiú sem baj, ha egy hetet otthon marad, túszén ki kell takarítani a kamrát, s így tovább sorolhatnánk azokat az ^indokokat”, amiért a gyerekek mulasztottak. Vajon nem gondolnak arra a szülők, hogy cselekedetük felelőtlenség, mégpedig saját gyerekükkel, azoknak jövendőjével szemben? Akad olyan szülő is, aki szerint: ha nekem elég volt két elemi, akkor a gyereknek se kell nyolc esztendőt járni, elég ha — üsse kő — négy osztályt elvégez. Maradiság? Az is. Felelőtlenség? Igen. De amikor az állam szélesre tárja a fiatalok előtt az iskolák kapuit, amikor mindenkiből az lesz_, amihez kedve, tehetsége van, akkor az ilyen szülők cselekedete nem is csak felelőtlenség. Több annál: bűn. —« mottó —
