Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

4

""M&rlap

I960. MÁRCIUS 22. KEDD

KÉT DERMEDT KŐSZOBOR... \

Két dermedt kőszent áll

~~—------------- a falu köz

épén, az egyik Flórián,, a tűzoltók védőszentje — a másikat nem tudtam „anyakönyvezni”, lemarta a kőarc vonásait a szélkorbácsolta homok, hiszen több mint száz esztendeje forog velük és körülöttük a föld. Nézem őket és önkéntelenül elmosolyodom. Igaz, kicsit savanyúan, mert arra gondolok, hogy a falu jelképe lehetne ez a két merev kőszent. Nem mintha Diósd, ez az ezeregyszáz holdnyi őszibarackos kert túlságosan heves hitű vagy szenteskedő lenne — nem erről van szó —, hiszen láthatóan nagyobb forgalmat bonyolít le itt is a sarki kocsma, mint a templom.

Ha itt állna most mellettem valaki a falu lakói közül, talán megrángatná a kabátom ujját és a község védelmében megleckéztetne, valahogyan

így:

— Nyisd ki a szemed barátom és ne légy igazságtalan. Megsérted ezt a falut, ha a mozdulatlanság jelképét ragasztod a homlokára. Emlékezz csak, vedd elő a jegyzet- füzeted, miről beszélt az előbb a tanácselnök? De még ez sem kell, csak nézz körül: a két kezünkön megszámolhatjuk, hány vén ház áll az utcákon. Lent, a domb aljában tavaly építtette az állam azt a kertes házsort. Mindegyikben van fürdőszoba, szépek, kényelmesek. Most alapozzák az idei újabb harminckettőt, jövőre megint harminchatot.

A magánerőből épített villaszerű új házaktól meg egyenesen olyan a falu arculata, mint valami üdülőtelep. Vagy te nem sóhajtottad az előbb, hogy „biz isten ellaknék itt akár életem végéig?” így van?

— Igen.

— Ez hát a „dermedt” falu?

Nézzük tovább. Ott van a tanácsháza mellett az öttantermes új iskola. Kívül-belül elegáns és modern, s ami fő, most már elérték, hogy délelőtt, „egy műszakban” járhat iskolába minden gyerek. Kukkantás a jegyzetembe, jól emlékszem-e? Június elsejére

— 340 ezer forint költséggel

— elkészül a község víztárolója, s vele a körülbelül három kilométeres vízhálózat; nem lesz olyan utca Diósdon, ahol vízvezeték ne lenne. Rendbehozzák a balatoni mű- úttól a faluba vezető kátyus utat is, sőt (talán előbb kellett volna említenem) itt épül a budai járás legszebb és igazán korszerűen ellátott sporttelepe: lesz ott nemcsak futball-, hanem futó-, atlétika-, tenisz-, kosár-, kézilabda- és korcsolyapálya, két férfi, két női öltöző, női-férfi- fürdő, szertár, bírói öltöző, hideg-meleg víz, „ami az égen- földön elképzelhető, mindennel el lesz látva”... — így mondta szóról szóra a tanácselnök és nincs okom a kétkedésre — eddig sem beszéltek a levegőbe.

Csak helyeslést váró „szónoki kérdésként” ismétlem hát: ez lenne az elején emlegetett „dermedt” falu? Ellenkezőleg: szorgalmas, tevékeny község ez — még az adótartozás is olyan ritka, mint a fehér holló. Jól fizet az őszibarack, némelyik termelőnek lottónyereménnyel felér a szürete.

Mindez az utolsó szóig igaz, sőt biztos, hogy ez í gyorsfénykép nem is tükrözi teljességgel, hűségei részletességgel a falu új vonásait.

De nézzük a szereplőke

— is.

Fönt a dombon rongyosfalú ócska ház, valamikor e: volt a nagykocsma. A pa pírral beragasztott ablakoka befröcskölték az autók sár ral. Az utcára nyíló hodály ban egy rokkant borospul és szenny ... semmi más. Bal ra, a csikorgó ajtó zajára álmos férfi emeli rám kóco fejét, érteden tekintetét a emeletes vaságyról: itt ta nyázik két helyiségben a Csa tornaépítő Vállalat munkás szállása. Jobbra a bezái KISZ-szoba, beljebb films»

nész-fotók és egy nagy terem, a színpadon kifeszített vászon... és szinte ragad minden. Alig várja az ember, hogy kint legyen. És nyel egyet, amikor elolvassa a ház homlokzatán a kifakult táblát: ÁPRILIS 4 KULTUR- HÁZ.

~ Lett volna itt művelődési ház... dehát tavaly a termelői árrendezéskor felment a cement ára, 33 helyett 157 forint mázsája. _

Ezt válaszolta Demjén János tanácselnök, amikor interpelláltam nála Aztán részletesen elmondta, hogy a tanácsházzal szemben jelölték ki a helyet. A községfejlesztési adóból és az eladható állami tartalékingatlanokból körülbelül 400 ezer forint összejött — a csapágygyár is segített volna (ott több mint ezer ember dolgozik, de éppúgy nincs művelődési házuk, helyük, mint a falunak) — dehát másfél millió kellene.

Nem vagyok közgazdász, vagy pénzügyi szakember, de azt hiszem, ha a gyár és a falu vezetői összeülnének ebben az ügyben — egészséges döntés születhetne. Még talán az sem ártana, ha a leendő „ami égen-földön elképzelhető, mindennel felszerelt” sportpálya (némi) kárára születne meg ez a döntés. Ha valahol, itt indokolt a terv- módosítás, mert a rozzant „kultúrház” kimeszelésével és az évi kölségvetésben előirányzott 1500 forintnyi kultúralappal lélegzetnyi időre sem lehet a lelkiismeretet elaltatni — az igényeket kielégíteni.

Mert hogy igény van, arra mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy legutóbb a nőnap alkalmával körülbelül kétszáz asszony és lány jött össze a sivár környezetben a sivár program ellenére.

Jönnének, ha hívnák őket, De hová? Addig is meg kell találni a helyet és a módot, amíg a művelődési ház ügye rendeződik. Ott az új iskola. Alkalmas az összejövetelekre. A gazdakörnek if

van két kicsiny, de csinos szobája. Csakhogy a kártyár es a füsteregető beszélgetésen kívül alig történik ott ií valami. Tavaly rendezte!

aranykalászosgazda-tanfolyamot. Az idén gazdagabb i keret, de tartalmatlanabbal az esték. A faluban külön ben összesen két ismeretter jesztő előadást tartottak égj esztendő alatt.

Pedig jönnének az emberek, ha hívnák őket.

De ki?

Füstér Gézáné tanítónő,

♦ 1- ,------------------ „kultu

rhaz ‘ vezetője lenne a hi vatalos invitátor. Nem aka rom szemére hányni a hav 200 forintot, amit mint kul turotthon-vezető kap, de akár hogy is nézzük, ez egy é- alatt 2400 forint, s ha ezt i summát rakjuk a serpenyi egyik tányérjába, a másikb, a két ismeretterjesztő előadá szervezését — nagyon erősei tulfizették. Sajnálom, hog; mondanivalómat ilyen „üzleti síkra kellett terelnem, ha pénz emlegetésével megszo i borítom. Hiszen tudom, vol . idő, amikor kitűnő színját szógárdájuk versenyeke nyert, amikor szakkörök i működtek, pedig akkor ser [ volt több az anyagi ellenszol i Sáltatás. Dehát mit mondja . egy pedagógusnak, aki „bele . fáradt”?

— Az idén nem megy azt mondja — próbálkoztunl t megszereztük Móricz: „Nei élhetek muzsikaszó nélkül . című darabját. Később visj j szaadtuk, mert lemorzsolóc . tak a szereplők. A régi gái t őa szétszóródott, férjhezmer . tek, megnősültek, „kiöregec . tek”.

t De ki istápolja a falu ku - turális életét, ha a kultúrot i, honigazgató belefáradt? s kezdet nehéz, az újrakezdi z még nehezebb, de nagyc .- várják a kezdeményezést í [- emberek.

i- Beszéltem _ többek ki •t zött — egy idős nénivel í- Békefi-család nagymamáj

val, aki azt mondta, hogy még ő is szívesen játszana.

— Lehet... dehát nem is tudom, van-e egyáltalán értelme a mi műkedvelő gárdánknak, amikor sokkal jobbat láthatunk a Faluszínház előadásain. Ők havonta egyszer igencsak kijönnek... és van a faluban legalább ötven TV-készülék is. — Ez a kultúrotthonigazgató válasza az előbbiekre.

Pesten is van TV, színház és premiermozik. De ezek nem pótolhatják a személyes részvétel, a közös produkció élményét. Más például Csíki Gergely Kaviárját megnézni és más (nagyszerű élmény a költő szavait átélve) a színpadról tanítani. Foton jártam nemrég. Tanítók, szülők és iskolás gyerekek adták elő háromhónapos nekiké- szülődés után a Kőszívű ember fiai című színdarabot. Nehezen ment, eleinte alig tudták összetartani a szereplőket. Voltak ott is személyi és helyproblémák, de sikerült, mert akadt egy (eleinte) kis mag, kis csoport, amely kezdeményezett és akart. Nem azért, hogy a járásnak, vagy a megyének jelenthessék: mi megtettük, amit kívántok tőlünk, hanem, mert látják: akár a Nemzeti Színház hetenkénti venégszereplése sem pótolhatja a falu együtt tanuló, művelődő csoportjainak szétsugárzó hatását. Mint ahogy a TV-ben jelentkező, kitűnő Öveges professzor sem helyettesítheti a faluban élő szóval elhangzó ismeretterjesztő előadásokat, nem válaszolhat a témát tovább feszegető, vagy tisztázatlan kérdésekre, ellentétes véleményekre. És a TV ezermester-műsorai éppígy nem teszik soha fölöslegessé a kul- túrházakban működő kézimunka-szakköröket, szabásvarrás tanfolyamokat.

Lemondani minderről,------------------ annyi,

m

int lemondani a falu önálló kulturális életének kialakításáról. Enélkül pedig — hiába az anyagi gazdagság — a 1 jelkép marad: a két dermedt ■ kőszobor.

Kovalik Károly

INNEN-ONNAN

Közeledik

2 a felszabadulási szemle

y

í járási bemutatóinak ideje

S A KISZ felszabadulási kul- | turális szemléinek járási be- | mutatóit a közeli jövőben ren- S dezik meg megyénkben. Gö- S döllőn április harmadikán a í járás tánccsoportjai és ének- 5 karai szerepelnek; Monoron i április 10 a bemutató időpont- í ja; ugyanezen a napon tartják S a ceglédi járási és városi be- | mutatót — nem Cegléden, ha- f nem Jászkarajenőn;

I

Silvana Mangano Teresa szerepében

A kalandfilmek kedvelői ezúttal nem panaszkodhatnak. Az Emberek és farkasok című színes, szélesvásznú olasz— francia játékfilm nem marad adós az izgalmas kalandokkal. Hajtóvadászat farkasokra a

Előadásra kész a Vitézek és hősök

Már jeleztük, hogy a Petőfi Színpad próbálja a Gergely Sándor Vitézek és hősök című színmüvét. Az elmúlt héten lezajlottak a főpróbák, és az együttes most már közönség elé állhat legújabb produkciójával. A szakmai bemutatót — meghívott közönség előtt — 25-én, pénteken tartják a fővárosi Kis Színpadon.

Á\\\\\\\\\\\\\\\N\W^

EMBEREK ÉS FARKASOK

vadregényes olasz hegyek között, farkasfogás hálóval és puszta kézzel, éjszakai farkastámadás Vischio falucska ellen, hogy csak néhány jelenetét idézzük a filmnek. S akinek még ez sem elég, a: gyönyörködhet az Abruzzc völgyének csodálatosan szép panorámájában, s olyan kitűnő színészek játékában, mini Silvana Mangano vagy Yves Montand. Egyszóval izgalmas, szórakoztató másfél óra ez a 'ilm, de sajnos, nem több vedig a lehetőség adott volt ’ ogy közelebbről megismerjük a szegények és gazdagok kibékíthetetlen ellentétének okait. A film két hőse, a kél vadász, éppen azért választotta hivatásának a „szabad’ vadászatot, hogy senki szol - gái ne legyenek. Ez azonbar 1 csak a szereplők szavában érződik, tetteikben már nem * Igaz ugyan, hogy az életber ■ maradt vadász, Ricuccio, sza i kit a nagygazda lányával, d<

f

Yves Montand mint Ricuccio vadász

í

ezt inkább a szép özvegy *, iránt érzett szerelméből teszi, f mintsem abból a meggyőző désből, hogy szegény legény \ és gazdag lány szerelméből \ kevés boldogság születhet, az} adott körülmények között, '■

Telt ház a kartali körzeti bemutatón

Vasárnap délután rendezték meg Kartal községben a felszabadulási seregszemle körzeti bemutatóját. Amint a járási KISZ-bizottságtól kapott telefonjelentésből megtudtuk, a bemutatón három község — Kartal, Verseg, Aszód — ének- és zenekarai, színjátszói és szavaiéi vettek részt. A két és fél órás műsort telt ház, mintegy 350 főnyi közönség nézte végig.

EGYETEMISTÁK FALUN

S Március első felében fiatal S értelmiségiek, egyetemisták ^ látogattunk el néhány Pest ^ megyei községbe. Négyen-né- ^ gyen mentünk egy-egy falu- ^ ba, ahol tíz napot töltöttünk. S Volt köztünk bölcsész, orvos- ^ tanhallgató, közgazdász, me- ^ zőgépész. A Művelődésügyi ^ Minisztérium küldött ben- ^ nünket kettős feladattal: egyrészt

mérjük fel a falu múve- g lődésének eredményeit, lej hetöségeit, irányát, másrészt segítsünk valamit a ? kulturális élet pezsdttéséí ben.

y

S tartsunk előadásokat, anké- S tokát, foglalkozzunk azokkal, S akik a község művelődésének S támaszai lehetnek.

S Nem akarok — nem is tud- S nék — most a falukutató moz- S galom eredményeiről értékelőén beszámolni, inkább csak farról írok, hogy mit végez- S tünk mi négyen a budai he- S gyek mögött elterülő kisköz- S ségben, Tökön.

S Tök az ősszel lett terme- S iőszövetkezeti községgé. A S tsz vezetése jó kezekben van, S széles látókörű, művelt el- ^nök és jó gazdák irányítják a S szövetkezet életét. De nem- S csak ezt, hanem a község gazdasági és társadalmi adottságait. múltját és jelenét is meg S kellett ismernünk ahhoz, hogy d művelődés kérdéseivel fog- S lalkozhassunk, hiszen végső S soron az ilyen gazdasági té- S nyezők formálják az emberek S tudatát, szellemi igényét és S tevékenységét.

S Azt mondják az idősebbek, S hogy a felszabadulás előtt S élénkebb volt Tökön a kulturális élet, volt dalárda, tánc- S együttes, színjátszó csoport, S gazdakör stb., ma pedig csak S a színjátszók tevékenyked- S nek, énekkar, tánckar nincs. S Persze, ebből nem lehet el- S marasztaló következtetést le- í vonni. Mert

y

S ma már sokkal kevesebb

S az analfabéta a faluban,

% mint akkor volt, sokkal

S magasabb az emberek ál£ talános műveltsége, sok£ kai többen járnak középS iskolába, tanfolyamokra,

S több filmet látnak, több

S könyvet, újságot olvasnak,

Tehát egészében véve a mű- velődés nemhogy csökkent £ hanem fejlődött a múlthoz ké- ^ pest.

Hogy nincs dalárda meg tánckar? Ez baj. De mi ennek az oka? Legfőbb ok az, hogy a fiatalok a fővárosija járnak dolgozni, tanulni. Naponta két órát utaznak, fáradtan érkeznek haza és alig ismerik egymást Ha szórakozni akarnak, a városba mennek. A falu lassacskán csak „éjjeli menedékhellyé” válik számukra.

Mi volt hát első teendőnk? összegyűjtöttük azt a néhány fiatalt, aki lelkesen részt venne a kulturális élet felvirágzásában, akinek a példája, színes

és változatos esti programja a többieket is vonzatúi.

Klubesteket, kirándulásokat, társasjátékokat rendeztünk tehát ezekkel a fiatalokkal együtt a helyi művelődési házban. A kultúrotthon igazgatónője, Balogh József né, a fiúk-lányok aranyos Irénke nénije (nem kora miatt mondják „néninek”, hanem mert tisztelik és szeretik) a legnagyobb mértékben segített nekünk. Irénke néni szemé■ lyében lelkes, becsületes,

• ügyes vezetőt kapott a falusi

• művelődés.

Sajnos, a pedagógusokról ' nem mondhatjuk el, hogy tűl- ; zottan törnék magukat az iskolán kívüli népművelésért, a kultúra „esti terjesztéséért”.

• De

: találtunk embereket a-, tsz-tagok között, akik segíthetnének a kultúrcso- , portok szervezésében.

' Ilyen volt például Juhász ‘ Gábor és felesége. Ök néhány ’ évvel ezelőtt eredményesen ’ foglalkoztak az akkor még ‘ működő tánccsoporttal és ‘ sportkörrel, de valami szemé• lyi ofk miatt ma nem akarják ‘ folytatni, amit megkezdték. ' Pedig jól tudják, hogy a

közösség kulturális élete, a > hangulatos esték, a baráti . összejövetelek, a fiatalok l szellemi és testi izmosodása

■ milyen fontos dolog, és aki ’ ennek szenteli életét, azt

még a gáncsoskodók, irigyek ’ sem tudják megakadályozni.

Említettem a színjátszókat. . Igen, ők dolgoznak. Tavaly bemutatták Bródy Sándor - háromfelvonásos drámáját, a Tanítónőt, most újabb darabra készülnek. Balogh Józsi bácsi rengeteg elfoglaltság: mellett még arra is szakított időt, hogy szerepeljen. A fiatalabbak követhetnék példáját.

Szokatlanul nagy irodalmi érdeklődést tapasztaltunk a faluban. Egyik nap irodalmi estet rendeztünk.

Vav terveztük, hogy majd elbeszélgetünk az érdeklődőkkel néhány könyvről, versről, irodalmi kérdésről, a művelődési ház egyik kis szobájában, de — örömünkre — any- nyian jöttek össze, hogy a nagyteremben tarthattunk előadást.

A magyar költészet legszebb alkotásaiból szavaltunk — már amennyire gyatra szavalótehetségünktől kitellett — olykor röviden ismertettük azokat a körülményeket, amelyek a vers születését kiváltották. A szavalatokat zeneszámok tarkították: ének,

klarinét, harmonika. Azt hiszem, az est sikerét nem a mi szavalókészségünk hozta meg, hanem a versek szépsége, emberi mondanivalója.- Ha legközelebb tartanak nekünk ilyen vagy más

előadást, háromszor ennyien jövünk össze — mondták a falusiak. — Csak aztán meg ne feledkezzenek rólunk! Ugye, máskor is lejönnek Tökre?

Ilyent és ehhez hasonlókat hallottunk ott-tartózkodásunk utolsó napjaiban. Hogy

a kulturális igény megvan, az biztos. Csak kevés az ember és az alkalom, aki, és ami kielégítse.

A mozi csak egyszer egy héten, a városi művészek pedig elég ritkán látogatnak le a községbe.

És a műsorfüzetek egyike- másika: a silánynál is silányabb. Legutóbb egy „humoros” műsorfüzet érkezett Soós András szerkesztette, kiadása a Népművelési Intézet bűne. Ásatag, szellemtelen tréfák tárháza ez, a humort csak egy Karinthy-írás képviseli.

Ne higgyék a kiadványok szerkesztői, hogy „falura ez is jó”. Nagyon igényes nép lakik Tökön — és máshol is. És nem igaz, hogy a parasztokat csak a maguk problémája ér- y dekli.

|ványi Zsiga bácsival például í/o is csak tiszteletből „bácsi”, ^ nincs még a bácsi-korban)

^ nagyszerűen elbeszélgettünk ^ az értelmiség helyzetéről, ^éppúgy, mint a tsz-problé- ^ mákról. Irodalmi kérdésekről, ^írókról, könyvekről is gyakran ^vitatkoztunk vele, sokszor éjszakákba, sőt hajnalokba nyú- í ló vitákon. Megismertük ^ egymás véleményét, problc- ^ máit, vágyait, gazdagabbal: í lettünk mindkét részről.

í

\ Mif adtunk végül is mi, ^négyen, a falunak és mit kap- ^ tunk a falutól? Nehéz lenne j! ezt a kettőt mérlegre tenni.

<! Mi csak annyit tettünk: í erőnkhöz mérten hozzájá- | ruitunk ahhoz, hogy a mű- J velődés, az előadások, műso- Sos estek, teadélutánok iránt ^ fokozódjon a falusiak — fő- Seg a fiatalok! — érdeklődéssé. Egy-két magot mi is elve- Stettünk a jó talajt>a és hogy S kikél-e vagy sem, az a tökie- S ken is, rajtunk is múlik. Raj- £ tunk, azon, hogy ellátoga- S tunk-e majd ezután a községibe és folytatni tudjuk-e, amit S elkezdtünk.

S Remélem, így lesz, ha S másért nem, köszönetül. Mert ^ mi sokkal többet kaptunk tő- |lük, mint amennyit adtunk.

S Szeretettel, barátsággal,

<! bizalommal találkoztunk

% minden házban, és ami különösen kitüntető affé- 'j le városi embernek —

| őszinteséggel is.

$Jó lenne megőrizni ezt a kap- S csolatot, sőt, országosan to- Svábbfejleszteni. A fiatal ér- 1S telmiségieknek csak hasznára [^válhat, ha megismerik a fa- I ^ lut, és talán ... talán szíve- jS sebben mennek majd vidékre , Sdolgozni, ha végeztek.

' ^

Gyárfás Endre