Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

1960. MÁRCIUS 20. VASÄRNAP

AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÜTJÁN

terveiket, biztosították az állatok férőhelyeit és takar- í< mányát, összeadták a közös vetéshez szükséges vetöma- ^ gokat és ahogy az idő engedte, hozzáfogtak a közös tévé- kenységhez. í

y

A napokban Galga mentén jártunk. Arról számolunk be $ olvasóinknak, mit láttunk, mit tapasztaltunk Aszód tér- & meloszövetkezeti járásban. Bármerre mentünk, dolgos, % szorgalmas emberekkel találkoztunk, akik fáradhatatlanul, ^ akadályt nem ismerve munkálkodnak a szocialista mező- $ gazdaság megteremtéséért, a maguk és a köz érdekében. í

í

Püspökhatvan megtartja

A bagi és a hévízgyörki parasztok versenye

A püspökhatvani parasztok hírnevet szereztek maguknak a szarvasmarha-tenyésztéssel. Messzi földről idejöttek te- nyészmarhát és bikát vásárolni, akik igazán szép és értékes állatot akartak.

Hogy mióta foglalkoznak itt állattenyésztéssel, nehéz lenne megmondani. A századfordulón még a tüzesvérű csikó volt a püspökhatvani vásár legkeresettebb cikke, de a 20-as években már a szarvas- marháért kaptak jó pénzt a gazdák. Bátyi István idős parasztember, aki most a Szikra Termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője, úgy meséli el, hogy 1911-ben Svájcból hoztak

27 előhasu üszőt

8 ezek leszármazottai szerezték a hírnevet.

A régi hírnév időközben egy kissé megkopott és bizony fényesítésre szorul. Erről beszélgettünk a Zöld Mező Termelőszövetkezet irodájában Bátyi Istvánnal, Parádi Ferenccel, a Zöld Mező Tsz elnökével és Szűcs Jánossal, a tsz növénytermelési brigádvezetőjével.

Az 50-es évek elején csökkent a tenyésztési kedv, de 1956 után a munkás-paraszt kormány kedvező gazdaság- politikájának hatására ismét kedvet kaptak a dolgozó parasztok. 1958-ban, 59-ben aztán a termelőszövetkezetek megbízottai vásároltak fel rengeteg tenyészállatot a közös gazdaságok részére. Amint elmondják, a püspökhatvaniak szívesen adták jó pénzért a kiváló állatokat. A jó ár mellett egy kicsit szerepe volt ebben annak a gondolatnak is, ki tudja, mit hoz a jövő. Mire .aztán a télen termelőszövetkezeti község lett Püspökhatvan, bizony megcsappant az értékes utódokat adó törzsállomány.

— Mi az elképzelésük a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére? — kérdezzük a jelenlevőktől.

— Csupán idő kérdése, hogy pótoljuk a törzsállományt — mondja Bátyi István.

Egy-két esztendő alatt olyan állományunk lesz, amilyen még nem volt — toldja meg szavait a Zöld Mező elnöke.

— A kedv mindenkiben megvan ehhez — vélekedik Szűcs János.

— Hát akkor mi akadálya van a gyors fejlesztésnek — összegezzük a rövid véleményeket.

— Bátyi István veszi át a szót:

— A háztájiban mindenki megtartott egy-egy tehenet,

egy-két növendéket és a termelőszövetkezetbe is hoztunk jócskán. Pillangós takarmányt mindegyik termelőszövetkezet annyit vet, hogy bőségesen lesz mit betakarítani. Ebben nincs hiba. Nagyobb baj azonban, hogy kevés a férőhely.

— Most 21 tehenünk van, számukat a nyárra 30—35-re tudnánk emelni, ha lenne istállónk — mondja a maguk problémáját Parádi Ferenc.

— Annyi a borjú a tagoknál, mint a hering, szívesen átadnák a szövetkezetnek, de mi egyelőre nem tudjuk megvenni.

— Miért nem építkeznek?

— kérdezzük. *

— Mi a lovak számára építettünk egy 120 férőhelyes istállót és helyükre növendék- marhákat kötünk — válaszol Bátyi István.

— Mi is szeretnénk építeni, de nem jutottunk elég faanyaghoz, illetve fakitermelési engedélyhez. Az igényelt 20 köbméterből 8 köbmétert kaptunk, ebből pedig csak a javításokra telik, de építkezésekre nem — ismerteti nehézségeiket a Zöld Mező elnöke.

Amint a beszélgetésből kitűnik,

a tenyésztési kedv megvan

a püspökhatvani termelőszövetkezeti gazdáknál. Fontos lépéseket is tettek már azzal,

Néhány hónap telt el csak azóta, hogy Aranykalász néven egyesült az állattenyésztéséről híres Ácsa két termelőszövetkezete, majd nem sokkal később kitették a falu határába a táblát: Ácsa termelőszövetkezeti község. Mire vitték azóta? Ezt kérdeztük Lajtos Istvántól, a szövetkezet új elnökétől és Urbán Páltól, az állattenyésztési brigád vezetőjétől.

— Jogos dicsekvéssel kell kezdenem — válaszolta Lajtos elvtárs.

— Március í9-én — a járásban elsőnek — a cukorrépa kivételével befejeztük a tavasziak vetését.

A földbe került a mák, a lencse, a borsó és a here, valamint az őszi vetéssel együtt 650 holdon a kalászosok.

435 vagon műtrágya

Nagy gondot fordítanak az aszódi járás tsz-ei — a nagyobb terméseredmények elérése érdekében — földjeik termőerejének pótlására. A szövetkezetek műtrágyaigénye 1954-hez képest az idén mintegy nyolcszorosára növekedett. Nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákból 435 vagonnal használnak fel.

jó hírnevét

hogy biztosítják a bőséges takarmányellátást. A járás vezetősége részéről azonban szükséges lenne a fokozottabb támogatás az építkezés elősegítésére. Az ugyanis, hogy a községben mennyi tenyésztésre alkalmas szarvasmarhát nevelnek a közeljövőben, nemcsak a püspökhatvaniak ügye, hanem az egész járásé.

— Honnan vették a vetőmagot?

— Közgyűlésünk határozatának megfelelően a tagok adták össze a kalászosok, a kukorica és a burgonya vetéséhez szükséges magot, illetve gumót. Különösen sok, több mint 360 hold herét vetettünk, de lesz 440 hold kukoricánk is 2300 holdas közös gazdaságunkban, mert elsősorban állattenyésztéssel és takarmánytermesztéssel foglalkozunk.

— Nagy az állatállományuk? — fordultunk Urbán Pálhoz.

— Jelenleg 170 szarvas- marhánk Vein, ebből 51 a tehén. Novemberig átadunk az Állatforgalmi Vállalatnak 80 hízómarhát és 110 sertést. Ezeket' március * végén állítjuk hízóba. Ezenkívül lesz legalább 2000 rántanivaló csirkénk is.. Sőt, ha újabb istállókat tudunk építeni, még több állatot tartunk.

— Mit építenek az idén?

— Nem lesz ideje pihenni nyolctagú építőbrigádunknak.

Az állati férőhelyeket

ugyanis saját erőnkből,

saját brigádunk építi fel.

Csak a szükséges építőanyag egy részéhez kérünk kevés hitelt. Már elkészült 120 sertés részére a hizlalda, s most rakják fel a tetőt két istállóra, amelyekben 80 szarvas- marhát tudunk elhelyezni.

— S ha ezzel végeztek?

— Készítünk még a nyár derekáig két darab, egyenként 10 vagon befogadóképességű kukoricagórét, 3000 férőhelyes baromfitelepet és

Alig van látogatottabb hely ezekben a napokban Bagón, mint a Vörös Csillag íer- melőszövetkezet irodája. Pár nap alatt ugyanis mindegyik szövetkezeti családtól megjelenik valaki, hogy rendezze a háztáji ügyét. Az ircda, amelyet az aprómagvak tárolására is igénybe vettek, szűknek bizonyul, s így a padokon, székeken kívül a zsákok is ülőhelyül szolgálnak.

Katona Ferenc tsz-elnök, Katona Vince községi párttitkár és Angyal Sándor, a tsz-község tanácselnöke is éppen az egyik íróasztal körül szoronikodik, amikor az irodába lépünk. „Kisajtolnak” maguk mellett egy kis helyet, s az íróasztal mellé ülve

a termelőszövetkezet dolgáról

beszélgetünk.

az anyakocáknak ólat. Ha pedig bírjuk pénzzel-anyaggal, újabb ólakat, istállókat építünk, mert ezek nélkül nem tudunk előrehaladni, gyarapodni.

Olcsóbb

és gyorsabb a házi építkezés

Holló András, az Aszódi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője örömmel újságolta, hogy a járás termelőszövetkezetei egyre több istállót és ólat építenek saját erejükből, saját anyagaikból. Az acsai Aranykalász Tsz 400 000, az aszódi Aranykalász 193 000, a do- monyi Dózsa Tsz 250 000 forint értékű beruházást végez saját anyagi erőforrásaiból és saját építőbrigádjával.

Az építkezések alapozásához a járás tsz-einek többsége a galgagyörki és püspökhatvani termelőszövetkezeti kőbányából bányászott követ használja. A birtokukban levő erdőkből, vagy a dűlőutakon, a nagy táblák kialakítását akadályozó fák kivágásával teremtik elő a faanyag jelentős részét. Meggyőződtek róla, hogy olcsóbb, gyorsabb és minden szempontból előnyösebb a saját erőből végzett építkezés

Az oldalakat írta és összeállította: Csekő Ágoston és Mihói! Sándor.

— összeadták-e a vetőmagot? — kérdezzük elsőnek.

— Túl vagyunk rajta — válaszolja mosolyogva a tsz elnöke.

— Nehéz volt? — vetjük közbe, az elnök mosolygós és felszabadult arcának láttán.

— Nem mondhatnánk. Minden szépen ment, csak a burgonyánál volt egy kis nehézség. Az elején lassan indult, de az utolsó négy vagont rövid néhány nap alatt összeadták a tagok.

Kicsit furcsának találjuk a választ, ugyanis a szomszédos községekben inkább az ellenkezőjével találkoztunk. Az elején ment könnyen, az utolja pedig nehezebben. Meg is kérdezzük, mi ennek az oka?

— Semmi ördöngösség nincs ebben. Az elején voltak, akik nem bíztak abban, hogy kifizetjük a vetőmag árát és ezért húzódoztak. Azt mondták, honnét is lenne pénzünk. Amikor aztán mégis kifizettük azoknak, akik felajánlották a vetőmagot, alig győztük az átvételt — beszéli.

— Nagyon jó a kezdet — kapcsolódik a beszélgetésbe Angyal elvtárs. — Alig várják a tagok,

hogy munkához kezdhessenek.

Ami a munkák megkezdését illeti, azon már túl vannak, mert a fogatosok földbe tették a borsómagot és előkészítették a talajt a további vetésekhez. A vezetőség jól felkészült rá; amikor mind a 280 tag munkához kezd. mindenki tudja, mit kell tennie.

—. Három brigádba osztottuk be a növénytermelőket.

Sok jogos bírálat érte az utóbbi években az Aszódi Gépállomást. Érthető tehát a járás termelőszövetkezeteinek kíváncsisága, megjavul-e az idén az új vezetőket kapott gépállomás munkája. Ez ügyben a legilletékesebbet, a gépállomás fiatal igazgatóját, Balogh Lászlót kérdeztük meg.

— Bízom abban, hogy munkánkkal elgédettek lesznek a járás tsz-ei — mondottá Balogh elvtárs. — Legjobb tudásunk szerint készültünk fel a ránk váró, jelentősen megmö- vekedett feladatok elvégzésére. A tsz-ekkel időben megkötöttük a szerződéseket.

A tavaszi időszakban 20 000 normálholdnyi gépi munkára van kapacitásunk,

ebből azonban a szövetkezetek csak 15 000 holdat kötöttek le. Ennek egyik oka az, hogy nincs elegendő fűkaszánk, rendsodrónk, trágyaszórónk és néhány fontosabb munkagépünk. A másik ok pedig az. hogy több tsz csak ezután akar velünk szerződést kötni.

— Március elejétől — egy

Egy-egy brigádban 60 gyalogos és 20 fogatos dolgozik majd, a brigádokon belül pedig egyénekre osztjuk a területeket — ismerteti az elnök a termelőszövetkezet munka- beosztását.

— De van még egy újság, amit érdemes megírni — szól közbe Katona elvtárs, a párt- titkár. — Szombaton megyünk át a szomszédos hévizgyör- kiekhez, hogy megkössük velük a versenyszerződést. Erről értesítettük őket és azt a választ kaptuk, hogy

ünnepélyesen várnak bennünket.

— Mik lesznek a verseny- feltételek?

— Most dolgozzuk ki a versenypontokat — válaszolja az elnök. — Aft szeretnénk, ha a termelés és az áruértékesítés növelése mellett egy-egy idénymunka végén a helyszínen értékelnénk a versenyt; így egész évben figyelemmel kísérhetnénk egymás eredményeit.

— Meglepetést is tartogatunk versenytársainknak. Azt javasoljuk, hogy aki alulmarad a versenyben, az „bűnhődjék”. A verseny végső értékelésekor megtartandó ünnepi vacsorán a levágásra kerülő disznót a vesztes adja — mondja a párttitkár, s jót derülnek a javaslaton.

— Az itókát meg a győztes adja — egészíti ki a javaslatot a községi tanács elnöke.

Mire e sorok napvilágot látnak. a bagi Vörös Csillag és a hévízgyörki Dózsa Tsz tagjai már megkötötték versenyszerződésüket. Megindulhat a nemes vetélkedés.

kivételével — mind a 75 erőgépünk kivonult körzetébe és megkezdte a tavaszi munkákat. Biztosítottuk, hogy 45 traktorunk két műszakban, éjjel nappal dolgozzon. Traktorosainkat a téli hónapokban továbbképzésben részesítettük.

— Négyzetesen 900 hold kukoricát tudunk vetni, száz hold vetését még vállaljuk. Silókombájnunk kevés van, ezért a magot — a tsz-ek.beleegyezésével — szakaszosérésűre vetjük, s így mintegy félezer holdról tudjuk a siló- kukoricát betakarítani. A tervek szerint júliusiig gépállomásunk kap egy lánctalpas- és hat Belorusz-traktort, 10 ekét, négy garnitúra műtrágyaszórót, fűkaszákat, fogasokat, kul- tivátorokat, gyűrűshengereket, egyéb munkagépeket, valamint három szovjet gyártmányú kukorica négyzetbevetőgépet és három járvasilózó kombájnt. Ha a tervezett gépeket időben megkapjuk, a tsz-ek gépi munka igényeit ki tudjuk elégíteni.

Több mint tízezer mclegágyi keret alatt nevelik a palántádat a járásban. Az új tsz-ek az idén mintegy 4000 keretre elegendő melegágyat építettek saját erejükből.

A járás új tsz-ei 1960-ban saját erőből mintegy 4 millió forintot fordítanak istállók és ólak építésére.

A tagok adták össze az aszódi járás tsz-eiben a vetéshez szükséges burgonyagumót. A legtöbb tsz-ben nagy területen vetnek korai, előcsíráztatott burgonyát, amelynek jórészét júniusban exportra szállítják.

Befejezték a tavasziak vetését az acsai Aranykalász Tsz-ben

Felkészült a tavaszi munkákra az Aszódi Gépállomás