Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

I960. MÁRCIUS 18. PÉNTEK

"‘^Mís'iap

5

PEDAGÓGUSOK AZ OSZTÁLYHARCRÓL

A jó szó nem kerül pénzbe

Ideológiai konferencia Szentendrén ... Huszonkét pedagógus, három óra hosszat tartó eleven vita, vagy negyven, hozzászólás ...

Izgalmas, nagy élmény: megismerkedni a politizáló pedagógussal! A pedagógussal, aki nem iskolai, hanem társadalmi osztályokról és az osztályharcról — ez volt a szerdai 'konferencia tárgya — vitázik, méghozzá úgy vitázik, mintha a szó szoros értelemben Vett tanügyi témáról mondana véleményt. Alig akadt egy-két nevelő, aki „bemagolta” az anyagot, aki „leckét mondott fel”; itt saját- szülésű gondolatokat hallhattam, önálló véleményeket, .amelyekből könnyű volt megállapítani a részvevőket leginkább érdeklő három tárgykört.

Az egyik: a mezőgazdaság átszervezése, a falu új helyzete, sőt, az úgynevezett „kényes ügy”, a kulákok beilleszkedése a közös gazdálkodásba.

A második csomópont: milyen. lesz a jövő egységes, osztálynélküli társadalma, és mi lesz az a hajtóerő — az osztálytársadalmakban az osztályharc volt és van —, amelyik további fejlődésre sarkall.

A harmadik: elméleti kérdés ugyan, de olyan elméleti kérdés. amelynek gyakorlati kárát keservesen tapasztaltuk saját bőrünkön: miért téves a sztálini osztályharc-elmélet, az állandó éleződés tana?

A három nagy témakörbe számtalan elvi és gyakorlati kérdés belefér, és hallatlanul érdekes volt szemmel és füllel követni, hogy a pedagógusok, akik a köztudat szerint az iskola falai közé szorult emberek, mennyire sokat láttak és tapasztalnak a „külső világban”.

Rögtön az első „érdeklődési csomópontnál”, a falu átszervezéséről szóló vitánál kiderült: igaz, hogy a hozzászólók egy része nem tudja pontosan meghatározni a, .kolhoz és a szovhoz különbözőségét (miért csoporttulajdon az egyik és össznépi tulajdon a másik), de a mi falusi osztályharcunk lényegét ismerik, sőt, ebben a harcban részt is vettek, legtöbbjük házról házra járva agitált, ismeri falujának, községének szövetkezetét, a tsz jövedelmezőségét, összetételét, örömeit és gondjait.

És a lényeget: a nyugati nagyüzemi gazdálkodás és a mi nagyüzemi gazdálkodósunk közötti fő-fő különbséget:

— Az a lényeges, hogy kié a -traktor! Nyugaton a tőkésé, nálunk a dolgozó paraszté ...

És a jövő fejlődésének hajtórugója is kibontakozott: a kommunizmusban is lesz — ha nem is lényeges — különbség a falu és a város, a fizikai és szellemi munka között. Akkor is lesz irányító és irányított, akkor is él majd tanulni- vágyó és a korhoz viszonyítva maradi ember. Ha nem is lesznek kibékíthetetlen ellentétek, de belső ellentmondások igen. Az osztályharc, akkor, az ilyenfajta ellentmondások felszámolásáért folyik majd.

A harmadik felszólalás-csomópont a VII. kongresszuson elhangzott emlékezetes Kádárbeszéd köré tömörült, annas: is egyik mondatához illeszkedett:

„A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztály harc élesedését, ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek ...

Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől és a nemzetközi imperializmustól függ.”

És itt ismét szőnyegre került a kulák felvétele a szövetkezetbe — hagyjuk dolgozni, ha becsületesen akar munkálkodni —: az x-es (osztályidegen származású) fiatalok továbbtanulása — ha szüleik nem ellenünk nevelik őket. és tehetségesek, ám tanuljanak —; a kizsákmányolást visszaszorító törvények és rendeletek. De — és ez volt ennek a konferenciának árnyoldala —. csak egyetlen felszólaló, és az is csak

egyetlen mondatban említette a leglényegesebbet:

— Osztáiyharc az is, ha szocialista öntudatra, új fegyelemre, a tanulás és műveltség szeretetére neveljük a reánk bízott gyermekeket!

A konferencia részvevői — legalábbis én azt hiszem — elsiklottak Kádár elvtárs osztályharcról szóló beszédének igen lényeges része fölött. Nevezetesen :

„Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályharc lényegét azonban csak az ennek lényegét nem érintő emberek foghatják fel úgy és a szocializmus esküdt ellenségei terjesztik azt —, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő."

Hát ha nemcsak ez, ha nemcsak a falu gazdasági átszervezése, ha nemcsak rendeletek születése és érvényesítése — akkor mi voltaképpen?

Csak egyetlen lépés hiányzott, hogy megtalálják a feleletet!

Sok szó esett ugyanis a konferencián a fiatalokról. Arról, hogy nagyszerűek a kereseti lehetőségek. Arról, hogy a viszonylag magas jövedelem nagyon sok tehetséges fiatalt arra csábít: hagyja ott az iskolát, ne tanuljon tovább. Hogy a fiatalok nem tisztelik az idősebbeket, néha még nevelőiket sem. Azután: sok helyütt egy kalap alá veszik az értelmiségieket. Nem bíznak a pedagógusokban. Az eszmei vagy gyakorlati hibából, amit egyikünk elkövet, a többiekre is hátrányos következtetéseket vonnak le.

Mindebből kiderült: akadnak még (szerintem szépszámmal) helytelen nézeteket valló (vagy nem valló, de hívő) pedagógusok. Akadnak még szülők, akik kapzsiságra, önzésre nevelik gyermekeket. Akadnak cinikus fiatalok.

Idealista világnézet, dog- matizmus, cinizmus ..; És mellé: nacionalizmus, sovinizmus, pénzhajhászás..;

Mindez: az emberek tudatában fészkelődő „osztályellenség”.

„A kapitalizmust nem könnyű legyőzni a politikai és gazdasági élet területén sem, a legnehezebb és leghosszantartóbb azonban legyőzése v a kultúrában, az embe- j rek tudatában — hallót- d tűk a kongresszuson. — d Le kell küzdeni a búr- $ zsoá rendszer szellemi d örökségét, a nacionaliz- d mus, a sovinizmus, az d antiszemitizmus marad- d ványait. Következetesen í keli harcolni a szocializ- j mus győzelmét gátló d kispolgári nézetek, az d önző kistulajdonosi szem- d lélet ellen." í

j

És ezt jó lett volna tüze- J tesebben megvizsgálni a kon- ^ ferencián, hogyan fest az el-f mélet a va'óság tükrében — d az iskolán belül!

Osztályharc az iskolán be- d lül? Gyanúsan hangzik. Mint- ^ ha a régi gyakorlat, a nagy- ^ apák és dédapák „exhumá-; lása”, a hatodizigleni „szár-; mazáskutatás” kísértete fe- í nyegetne. Pedig nem erről van; szó. Az osztályharc — a párt J új, helyes, leninista értelme-; zése szerint — nem egyesegye- í dűl az effektiv osztályellen-1 ség ellen folyó háború. Van ; valamiféle „belső osztályharc” ! is. amelyik saját avult néze- í teink, velünkszületett vagy! belénknevelt gyengéink ellen í folyik.

És továbbmenve: osztály-! harc a pedagógusi karon be-! lül... Itt, a konferencián kel- í lett volna és lehetett volna j vitázni arról, mit tesznek, '• mit tehetnek az ideológiai ok- j tatásban részvevő, tehát tisz- j tűit világnézetű pedagógusok, \ elsősorban a kommunisták — ] nem kartársaik ellen, de —j kart&rsaik érdekében. Mit ] tehetnek a vallásos ideológia háttérbeszorításáért, majd leküzdéséért? Mit tehetnek a hivatástudat felébresztéséért?

Mit tehetnek azért, hogy ta- j nártársaikban felébresszék az I állandó, szakadatlan tanulás; utáni vágyat?

És még tovább: az iskola j nálunk a szocialista nevelés; eszköze, erőssége, fellegvára j (vagy az kellene, hogy le- \ gyen). Hát akkor hogyan le-: hetne jobban, eredményeseb- j ben nevelni a fiatalságot, hogy \ szeresse a munkát, hogy tisz- i telje a felnőtteket, hogy ne \ hagyja abba a tanulást? Ta-í Ián már nincs egyetlen általá- ; nos vagy középiskolában sem ! olyan munkásszármazású fia- : tál, aki időnek előtte kima-! radt? Hogyne lenne! Elmond- ! ták, hogy van! Hát akkor nem ! osztályharc az, ha a munkás- j gyerekek tanulását segítve, í biztosítjuk továbbtanulásukat í — és ezzel a munkásosztály i vezető szerepét erősítjük"? j Vagy nem osztályharc, ha a j falu szövetkezeti, (tehát gaz- \ dasági) átszervezése után a j pedagógusok hozzákezdenek a j falu szocialista, (tehát kultu-; rális és ideológiai) átszervezés- \ hez is? :

És ismét tovább, idézve a : kongresszus zárszavát:

„ ... legyünk ingerültek és j türelmetlenek, ha hibák- j kai találkozunk ... Mert j hibák is vannak nálunk, j Ezek részben revizionista, j részben szektás eredetűek, ■ részben azonban olyan tő- \ ről fakadnak, amelyeket j már jóval előbb „feltalál- í tak”, mint akár a revi- j zionizmust, akár a szekta- j rianizmust; ilyen a közön- j séges emberi butaság, a í trehányság, a felelőtlenség : — és ezek elJen is harcol- ! nunk kell.”

Harcolnunk kell, harcolniok \ kell a pedagógusoknak is és \ természetesen nemcsak és nem j elsősorban a konferencián kell j harcolniok. De a konferencia : alkalmat adott volna a harci í területek tisztázására, a harc- : modor megbeszélésére, alapo- l sabb, sokoldalúbb tapasztalat- : cseréié.1 "Äffä,' hagjt 'áz ’élttíé- : letet és a gyakorlatot a leg-: szorosabb összefüggéseiben l megbeszéljék. Érdekes és iz- j galmas volt a szentendrei I ideológiai konferencia, mégis! kór, (hogv az osztáiyharc ke- \ vésbé feltűnő, kevésbé kézzel- \ fogható, kevésbé hangoztatott \ oldalának — az ideológiai j harcnak —• elméleti és gya- ■ korlati megvitatása elmaradt. ] Talán legközelebb ;;.

«»»luuunnwwwwwwvvWWWWWWV

Egy érdekes sorozat első könyve

Lothar Hitziger: A holdbéli ember nyomában

d j cím fantasztikus mesét d ígér — a könyv a mesédnél is fantasztikusabb valósá- d got nyújtja: a csillagok vilá- d gáét.

d Hátborzongatóan szép világ dez; ha az ember letesz arról, da primitív népeket olyannyira d megnyugtató naiv-kedves d szemléletről, amely aranysze- d gekkel kivert bársonykárpit- dnak láttatta velük a föléjük d boruló éjszakai eget, s némi d filozóflkus-természettudomá- dnyos alapállásból mereszti sze- d mét az égre — beleszédül a d távolságok és a csillagméretek dirdatlanába. Igen, a távolságok dszédítőek, de talán soha ihle- d tettebb kéz közelebb nem hoz- dta e távolságoliat a gyerekol- d vasóhoz. mint a Hitzig éré.

d „Megtudjuk, hogy a Föld ép- d pen olyan égitest, mint a töb- dbi. megismerkedünk a Föld d testvéreivel, a bolygókkal dvagy planétákkal, és kiderül, dhogy a naprendszer minden d égitestje közeli rokonságban dvan egymással. — De mesz- d szebbre is kimerészkedünk a d világűrbe: meglátogatjuk az d állócsillagokat, és meg fogjuk d állapítani, hogy Földünk ezek- dnek a végtelen messzeségben dlevő Napoknak is rokona” — dírja az előszóban. A Föld d „testvérei” — „rokonság”, d Igen, valami meghitt-familiá- dris báj lengi körül a hitzigeri dcsillagvilágot; anélkül, hogy a d tudományosság igényéből bár- ^mit is föladna. Testvéri isme- drősünkké teszi, humanizmus- ísai melegíti át a vacogtatóan

dehumanizált világűrt. Nem is tudni pontosan: mivel éri ezt el? Hiszen rengeteg elméletet és adatot közöl, csupa gyermekriasztó „száraz” tényt. Talán a gyermekértelemhez szabott egyszerű fogalmazással, és könyve világos tagolásával? Azzal is — bizonyára. De talán még inkább szemléletesérzéki példáival. Milyen távolságokban keringenek a naprendszer bolygói? Hát figyeljetek ide, gyerekek — mondja. Helyezzelek a földre egy szép, nagy, sárga tököt. Ez lesz a Nap. Aztán a tök-Naptól 30 méterre szúrjatok le egy gombostűt. Ez lesz a Mercur. Földünket egy borsószem képviselje, a töktől 75 méterre ... Hogy hol van ebben a kicsinyített naprendszerben a legtávolabbi bolygó helye? Ó, ehhez 3 kilométert kellene a töktől gyalogolnotok, hogy földbeszúrhassátok a gomboslű- Plútót. Nos, ilyenek a távolságok. Es — ilyenek Hitziger példái. Szellemesek, kedvesek, emberközeliek. Mint ahogyan ilyenek Heinz-Karl Bogdanski illusztrációi is. Igaz, sök eredetiséggel nem dicsekedhetnek; Jean Effel ihletése nélkül bizonyára nem születtek volna meg. Dehát mit mondjunk? Soha szerencsésebb ihletést.

Dicséret a Móra Ferenc Könyvkiadónak a „Búvár Könyvek” ötletéért, s azért, hogy elsőül erre a pompás kis könyvre esett választásuk.

Zoltán Erzsébet

d

£ A riport szereplői: d Nyisztor László,

| Sándor Mihály, d Zsigmond László fiatal ta- d nítók és sokan mások ... d A színhely: a nagykátai d járás egyik tanyaközpontjáéból alakult háromezer lelkes í község: Újszilvás.

* •

d A három fiatalember (min- d két érdeklő) története tavaly d ősszel kezdődött, amikor a d budai tanítóképzőnek búcsút é mondva elindultak együtt ? első állomáshelyükre. Nem d kerekedtek fel nagy. örömmel, d hiszen Nyisztor László és d Zsigmond László pesti fiú, d megszokták a nagyvárost. d Sándor Mihály, a Komárom d megyei Bajna községbe való, íott tanított volna szívesebiben. De belátták, hogy nemiigen lehet válogatni, nem ta- d níthat mindenki Budapesten d vagy a szülőfalujában. Különben is fiatalok, nem sokat d meditáltak, alig várták, hogv d megtarthassák első „igazi” d órájukat. Valahogyan majd í megszokják az új környezettet. Nem lesznek egyedül: ^több mint húsz pedagógus d dolgozik velük együtt a falu- d ban és nyilván segítenek a d tanács vezetői, a községi, a d járási pártszervezet, a KISZ d és persze a falu lakói, az új- d szil vasi emberek.

*

d Az első nap? d Zsigmond László: d — A vasúttól hét kilomé- d tért gyalogoltam idáig (még d szerencse, hogy másodosztályú futóversenyző vagyok)... d Megérkeztem és ... kerestem falut. Pedig régen benne djártam már, hiszen nyolc ki- í lométer hosszúságban húzó- idik. Néhány utcasor keretezi ^ csupán az országutat, ott van d a tanácsház, az orvosi ren- d delő, ez a falu közepe, a dtöbbi: szétszórt, magányos ta- d nyák a nagy határban. Egy ^hetig ott aludtam, ahol éppen d befogadtak, négy helyen. Most évan egy „döngölt padlós” é szobám, de fűteni nem tudok, émert még kéménylyuk sincs. ^ A másik két új tanító? é Együtt laknak. A szállós- é adó család a konyhában, ők éa szobában. Villany nincs. ä Olvasni, tanulni nemigen le- é hét. Korán lefekszenek. d Álmodnak? é Igen.

| Zsigmond László: é — Meguntam. Alig van va- ílami kilátásom a jövőre. Pest

közelébe szeretnék kerülni. Beadtam a kérvényemet, várom a választ.

— Ha nem sikerül?

— Elmegyek. Dolgozom bármit, de nem maradok.

Nyisztor László:

— Apám szakmunkás a hajógyárban. Tanító szeretett volna lenni. Úgy látszik ezt a vágyat örököltem. Gyerekkoromtól szinte rögeszmém, hogy tanítani fogok. Édesapám itt volt az első tanítási napon. Mellettem ült az osztályban. Sírt, amikor a gyerekekhez beszéltem. Ez itt az én életem. Itt maradok mindenképpen — de a fiúkat, kollégáimat is megértem.

Sándor Mihály:

— Nemcsak tanítani, tanulni szeretnék. Tanár akarok lenni. Jelentkeztem a Pedagógiai Főiskolára levelező hallgatónak. Jeles tanuló voltam mindig, remélem, hogy felvesznek. De petróleumlámpa mellett elég keserves .; s

—; Elvágyódik innen?

— Igen. Haza. Bajnára. Most 170 kilométerre élek szülőfalumtól.

•k

Ha csupán ennyi lenne a panasz — ez is elég lenne: kellene megfelelő lakás, villany (most még csak a falu egyik felében van), rendezni kellene az étkezést is, hiszen ötszáz forintot fizetnek (a tisztán maradó havi 950-ből) a „lakásra” és az ellátásra. Ügy érzik nagyon távol élnek a „világtól”. Moziban három hónapja nem voltak, mert a helyi vetítő özönvíz előtti filmeket .játszik. Most pereg az Örs a hegyekben — amit Zsigmond László úttörő korában látott a pesti Urániában.

Tekintsük az eddig leírtakat a .követel” oldalnak, s nézzük most mi van a „tartozik” rovatban;

Több mint húsz pedagógus él a faluban. Hatalmas érő. A pedagógia? (ha valóban hivatásnak tekinti pályáját), a legmostohább körülmények között 6em tagadhatja meg önmagát. Nincs is erről szó. Újszilvás — az elmondottak ellenére sem istenihátamögöttf fészek. És ebben nagy a pedagógusok érdeme, a riportban szereplő három fiatal tanítóé is. Nyisztor László általában 50—60 hallgató előtt tartja rendszeresen előadásait (különóráit) a szülők iskolájában a gyermekek és a serdülő- korúak nevelési problémáiról. Sándor Mihály színjátszógár- | dát, tánccsoportot szervezett,

; megalakította a KlSZ-szerve- ; zetet; Zsigmond László (a ; futóbajnok) sportedzéseket | rendszeresített. Április 4-én j mezei futás, kerékpárverseny í és természetesen labdarúgó- í mérkőzés is szerepel az ün- ; népi programban.

★

í A szóbanforgó fiatal peda- ; gógusok mindennapi tevé- í kenysége, nehéz körülmé- jnyeik ellenére, sem különbö- • zik szerencsésebb helyzetbe Ikerült kollegáik munkájától.

I De nem vitathatja senki, hogy I ilyen körülményele között ta- j nítani, élni és dolgozni — i esetleg tanulni: egy kis ál- ; dozat is. Cédulás József, a í helyi tanács titkára (aki itt I kezdte valamikor mint hiva- ! talsegéd) nagyon megérti ezt: I ..Ügy fest valahogy a dolog, í hogy mi csak követelünk a j pedagógusoktól, de alig-alig í adunk.” Ha mindehhez hozzá- ; tesszük, hogy a mai — kül- ! ső és belső arculatában is ! — átformálódó, újuló falu \ számára döntő kérdés, hogy | van-e elegendő és jószíwel ! ragaszkodó pedagógus, akkor \ természetes a közvélemény ! követelése, hogy ne csu- l pán regisztrálják, tudomásul | vegyék az adott helyzetet a í helyi illetékesek, hanem ad- |janak elfogadható programot I is, távlatot a pedagógusok J számára. Ha ez már előbb ; megtörténik, nem mondott I volna búcsút például tavaly í. három fiatal pedagógus-házaspár Újszilvásnak és a járás más községeinek. Nem hiányozna tizenöt pedagógus a nagykátai járásból, és nem kellene kifizetni havonta körülbelül 41 ezer forintot túlóráért és helyettesítésért a különben is megterhelt pedagógusoknak.

★

De maradjunk Újszilváson és vegyük végül sorba, melyek a legégetőbb bajok és mit lehetne tenni.

Pedagógus-lakás. Most nincs rá pénz. Más tervük van: művelődési házat építenek másfélmillió forintból 1962-re. Lesz benne gondnoki lakás, de olyan gondnokot keresnek, akinek van háza a faluban és pedagógusok kapnák a megüresedő lakást. Kérdés (még van Idő eldönteni) nem lenne-e helyesebb az adott körülmények között művelődési ház helyett pedagógus-lakásokat építeni, a kulturális központ gondolatát néhány évre félretenni, hiszen az ünnepségeket, gyűléseket (ha nem is ideális módon) egy ideig az iskolák tantermeiben is le tudnák bonyolítani.

Étkezés. A helyi komlótermelő állami gazdaság négy forintért ad kosztot dolgozóinak. Az „idegenek”, a tanítók 7,50 forintot fizetnek. Tavaly ők is négyért kapták. Kis jóindulattal rendezni lehetne ismét ezt, az egyik félnek igazán csekély, a másiknak jelentős gondot. Ez a két legfontosabb probléma, és a többi éle is tompulna, ha ezekben segítenének. Mert igaz, hogy vízözön előtti filmeket vetítenek (miért fogadják el azokat?), de van a tanácsházán TV-készülék, így „beülhetnek” esténként akár a Nemzetibe, vasárnap délután a Népstadion lelátójára és így tovább. A Petőfi Színpad is készül, hogy megtartsa Újszilváson első előadását.

Ami a falu külső képének közéli átfortnálását illeti: a tanács titísára az új és nagyon , szép tanácsháza küszöbén állva megmutogatta, hogy a még gazos „kertekalja” helyén hol lesz a bölcsőde, az üzletház, a posta. Két-három év a „türelmi idő”. Ezt kiváratni és kivárni nehéz. Köny- nyebb lenne — kétségtelen — ha nem éreznék elhagyatottnak magukat a falu új és fiatal emberei, közöttük a három pedagógus. Tudták, amikor jöttek, hogy nem viszik őket gyaloghintón az újszil- vási kacsalábon forgó várba. Ha nem is kitörő örömmel, de fiatalos jókedvvel és erőteljes „lelki izomzattal” érkeztek. És reménnyel, hogy nem lesznek egyedül. Most ott tartanak, hogy már csak az „idegennek” panaszkodnak. A helyi pártszervezet titkárát sajnos. ritkán látják. A járási pártbizottságtól Radics elvtárs járt náluk, kaptak is tőle biztatást. Most jólesne a folytatás. A legbántóbb talán. hogy gondjaik ügyében legilletékesebb: a járási

KISZ-szervezet „a füle botját se mozgatja”.

S most nemcsak a személyes panaszaikról van szó. Sándor Mihály összetoborzott 25—30 fiatalt, megalakította a „KISZ”-szervezetet. Idézőjelbe tettem a KISZ-t, mert ez tulajdonképpen afféle fél- hivatalos szervezet. Hetek óta próbálja kihívni a járási KISZ-bizottság vezetőit, hogy alakítsák meg valóban, de még a belépési nyilatkozat nyomtatványait se tudják megkapni. S csoda-e, ha maguk is legyintenek: „ja... Ez Szilvás... Ez csak tanyavi- lág.”

Azt irtam címnek, hogy a jó szó nem kerül pénzbe. De a KISZ-bizottság esetében nem csupán az értelmes, belátás szülte jó szó hiányzik.

A jelenlegi helyzet — és nemcsak az újszilvási — figyelmeztet: nagyon sok mesz- sziről jött fiatalember kereste és keresi a falut. Nagy kár lenne elveszíteni őket. mielőtt megtalálják.

Kovalik Károly