Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

4

:\/£srlap

I960. MÁRCIUS 16. SZERDA

Hivatástudat + segítés + ellenőrzés = eredmény

Olvasó fiatalok

bronzjelvényt. Ha minden jól megy, később talán az ezüstöt is ...

— Rendszerint saját

könyveimet olvasom — mondja Nagy Antal, a hajtóműgyár szerszámjavító műhelyének fiatal esztergályosa.

S hozzáteszi, hogy a „saját könyvtár” még nem nagy, de mindig vásárol egy-két kötetet hozzá. Legutóbb Jókait ...

Az olvasómozgalomban ő is részt vesz, a feltételeket azonban még nem ismeri. Annyit tud csak, hogy olvasni kell, s ö ennek a „követelménynek” szívesen eleget tesz.

Ezen feliül azonban az is jó volna, ha a hajtóműgyári KISZ-szervezet mielőbb tájékoztatná a fiatalokat részletesen mindarról, amit a József Attila mozgalomról tud- niok kell.

Deffent Magdi az igazgatósági épület kifutója rendszerint négy-öt könyvet visz egyszerre haza. Ha elolvasta valamennyit, kölcsönkéri öccse könyveit. Otthon ugyanis a horgoláson kívül az olvasás a főfoglalatossága. Nem csoda, hogy a kötelező irodalom jegyzékéből felolvasott könyvcímeknél gyakran bólint:

— Ezt olvastam, ezt is ...

Magdinak valószínűleg könynyebben megy majd a, beszámoló. Bizonyos előnnyel indul azokkal szemben, akik nem tartoznak a „törzsolvasók” közé. De az olvasómozgalomban nem is a beszámoló a legfontosabb, hanem a könyvadta élmény.

S éppen ezért Magdi a jövőben — a kötelező és ajánlott irodalmon túl is — olvas tovább...

Szaztizenhet autógyári fiatal olvasni kezd tehát ezekben a napokban. Gogolt, Mikszáthot, Jack Londont, Nexőt. Ismerkednek vagy éppen tovább folytatják ba- rátkozásukat a szépirodalommal, s a nyomtatott sorokból kitárul előttük egy világ, amely néhányuk előtt addig oly távolinak s elérhetetlennek tűnt.

Bende Ibolya

KÖNYVESPOLC

Molnár Géza:

MÁR TA

Ü

l magyar regeny, s népi demokráciánk történeté- i nek egyik legnehezebb idősza- | káról: az 1956-os ellenforra- : dalmat követő időszakról, a ; konszolidáció igen bonyolult, \ sokrétű folyamatáról. Molnár ; témaválasztásával eleve meg- I állapította könyvének művészi ; mércéjét is. Mert ilyen fel- : adatba vagy belebukni lehet, ; vagy sikeresen megoldani. Kö- ;zépút nincsen. Molnár Géza < sikerrel ábrázolta könyvében í ezt a kort, bár a társadalmi (háttér itt sokkal szűkebb, mint ! megelőző könyvében, a Hul- j lámverés-ben.

j A történet egy vegyigyárban \ zajlik le, itt, az üzemen belül J csapnak össze az előrevivő és j visszahúzó, erők, s ennek a tör- ; ténésnek középpontjában áll ! Márta, a vegyészmérnöknő, Jakiben a szerző kiválóan meg- J rajzolja az értelmiség akkori, \ hányódó és vívódó típusát, aki Jnem tud eligazodni az esemé- J nvek közepette, de aki végül Jis — a tények megdönthetet- Jlen bizonyítékainak szavára — J megtalálja a helyes utat, le- í számol téves nézeteivel, f . .

2 lDar cime szerint is Márta a ( O könyv főszerep'ője, még- í is van ebben a könyvben egy ^ még jelentősebb főszereplő, ^„akinek” hatása lemérhetetle- ^nül nagy, s ott van az embe- írek sorsában észrevett vagy 'észrevétlen hatóerőként. Ez a

főszereplő: a párt, a kommunisták serege, akiket a könyvben sf párttitkár Juíios alakja testesít meg. Juhosban Molnár Géza, a magyar irodalom legsikerültebb párttitkárát rajzolta meg. aki minden körülmények között a párt álláspontjának képviselője, aki szilárd és megingathatatlan, de aki éppen ezért mélységesen humánus és melegszívű, aki nemcsak a munkájában, nemcsak az emberekkel való törődésben tartja magát szigorúan elveihez, hanem a magánéletben is. Juhos a párt megtestesítője, nem elvont, megfoghatatlan alak, hanem nagyon is közel áll hozzánk.

Van azonban ennek a könyvnek egy aüg megoldott figurája is. Koller, az igazgató — bármennyire is igyekszik az író teljes képet adni róla —. vázlatsz^rű maradt. Nem sikerült tetteinek okait oly világosan megmutatnia, mint Juhos esetében, s nem sikerült emberi arculatát sem olyan éles vonalakkal megrajzolnia. Pedig ebben a regényben Küllemek érdekes, felemás szerep jutott: munkájában már megtalálta, magánéletében még nem lelte meg azokat az elvi, erkölcsi normákat, ame'yekhez tartania kell magát. Kár, hogy nem sikerült alakját hitelessé, teljessé tenni. Sokat veszített vele ez a jól sikerült regény.

S

zólni kell a regény modern szerkesztéséről. A téma adta lehetőséget Molnár Géza a végsőkig kiaknázza, megtalálta azokat a formai lehetőségeket, melyek a legalkalmasabbak a bonyolult mondanivaló érzékeltetéséhez. Remekbe sikerült, szinte önálló novellák az író által miniatűröknek nevezett életképek a szereplők múltjának

egy-egy jellegzetes mozzanatáról, és ezek egyben fontos szerepet is betöltenek: bizonyítják, hogy egy-egy mozzanat döntő hatással lehet a jellem további alakulására. Itt kell megemlíteni, hogy nagy élvezetet jelent a felszabadulás előtti mozgalomról írott sorok olvasása. Molnár Géza emberi közelségbe hozza a nem egyszer mítizált időket, és őszintén megmutatja, hagy milyen volt az üldözött, mégis meg- semmisíthetetlen kommunista mozgalom. (Szépirodalmi

Könyvkiadó)

— mottó —

MODERN ORFEUSZ

Végh György műfordítás kötele

gyík „nemzeti műfajunk” a műfordítás. Valamennyi naigy költői nemzedékünk nekigyűrkőzött, hogy a reá váró műfordítói feladatoknak eleget tegyen. Vörösmarty, Petőfi, Arany — sajnos, torzóként maradt — vá lalkozása a teljes Shakespeare volt; a Nyugat első nemzedékéé: a modern nyugati költészet. Napjaink műfordítói kedve a kortárs szovjet irodalom, s más, eleddig tán kevéssé szemügyre vett irodalmak felé fordul. Az eleven magyar irodalmi közkincs elválaszthatatlan része az elmúlt esztendőkben szép számmal megjelent műfordításkötet. Ezek legfrlssebbike: Végh György Modern Orfeusz című szép gyűjteménye.

Véghben csakugyan buzog a szándék, hogy főként a kortárs költészetek kevéssé ismert egyéniségeit szólaltassa meg. így fordul hasznos kíváncsisággal a cseh. a spanyol, a török költészet jó- egynéhány érdekes alakja felé — egyebek mellett. Amerikai néger költő verseit épp oly szenvedéllyel s gazdag nyelvi leleménnyel tolmácsolja, mint a szovjet Brjuszovot, Blokot, a fiatal Majakovszkijt, vagy Brech- tet. Meglehetősen széles Végh György nyelvi skálája. Lorca modern népiességét épp olyan hajlékonyán költi át magyarra, mint a török költők áradó szabad verseit. A fordító költői egyénisége természetesen ott van a magyarul megszól a tatott költeményekben: néhol úgy érezzük. hogy lágyabb hangolá- súak a kötet versei, mint az eredetiek.

A kötetet — amelynek csinos kiállításáért a Magvető Könyvkiadót illeti elismerés — hasznom életrajzi adatok egészítik ki.

D. L.

| A KISZ Központi Bizott• sága olvasómozgalmat hirdetett, József Attila, a nagy ma- '■ gyár proletárköltő nevével. A 1 felhívás szerint jelentkezhet \minden művelődni szándékozó ■ fiatal, mindenki, aki közelebb :akar kerülni az irodalom ; kincsestárához.

' A mozgalomban részt vevők iarany-, ezüst- vagy bronzjel- l vényt is kapnak aszerint, hogy \melyik fokozatban vesznek t részt. El kell olvasni az elő- íírt kötelező olvasmányt, az í ajánlott művéket s meg kell \ismerkedniük József Attila

! élettörténetével.

*

\ Száztizenheten jelentkeztek ! eddig a Csepel Autógyár ki- íszesei közül. Ez önmagában t nézve szép szám ugyan, de a ! gyár fiataljaihoz viszonyítva \még kevés. Az üzemek K1SZ- \ alapszervezétei éppen ezért to- fvább folytatják a szervezést, tannál is inkább, mivel az első \ lépések e téren akadozóak J voltak.

! A száztizenhét „olvasó” fia- \ tál közül hárommal közelebb- ^ről is megismerkedtünk.

\ Az első: Tan Ferencné. a í Motorgyár dolgozója. Oszin- J tén megvallva, a fiatalasszony ; kicsit „nehezen állt kötélnek”. J Nem azért, mintha nem szedetné a könyvéket, hiszen el- íjárogatott az üzemi könyvtár- J ba már azelőtt is. Dehát asz- J szony, gyermeke van, gondjai Sj és kötelezettségei. Hogyan fogyja majd olvasni mindazt — S panaszkodott — ami az útmu- S tató kiskönyvecskében szere- ( pel ?

y

J Végül mégis meggyőzték. J Kitöltötte a jelentkezési lapot, S s most azon gondolkodik, mit Jis olvasson el a sok közül. Az S Egri csillagok-at egyszer már |elkezdte és abbahagyta. Talán (.azt folytatja majd... Aztán a

y

(Tamás bátya kunyhójá-t és J Berkest András Vihar után cí- (;mü könyvét.

5 Nappal ugyan nincs ideje, í\de majd este, amikor a gyerek (lefekszik, és már túlesett minit den házimunkán...

f

(, Tari Ferencné gépmunkás, j tehát ezentúl a nap néhány

J óráját a könyvéknek szenteli, (s megpróbálja megszerezni a

\ 213 000 MOZILÁTOGATÓ j

f EGY HÉT ALATT j

y *

/ >

(, Elkészült a szovjet film ün- \

népének megyei statisztikája.! ( A számok tanúsága szerint; (, február 18 és 24-e között 213 í J ezer látogató tekintette meg ! J megyénkben a műsorra tűzött \ ^szovjet filmeket. Ez túltesz! J még a tavalyi rekordlátogatá- ■ J son is, hiszen 1959-ben „csak”! J 175 000 nézője volt a szovjet \ film ünnepe műsorainak. A \ (y bemutatott filmek közül A \ J béke első napja vitte el a pál- \ J mát, utána az Egy kislány ke- \ ^ resi az édesapját című film • ^ következik. E két filmnek • ^ úgyszólván minden előadásátj (y telt ház nézte vég;g. Egyéb- • ként ez nem volt a szovjet \ (y film ünnepén ritka jelenség. | ^ A megye filmszínházai kö-; ^ ziil negyvenháromban tették ; J ki a hét minden vetítése al-; fkaiméval a „Minden jegy el- • ( kelt“’ táblácskát.

/ l

? •

| A kulisszák mögött... \

(, címmel tart előadást csütör- i '( tökön délután fél négykor a : ^ Csepel Autógyárban Kazimir : '( Károly rendező a színházmű- i (f vészét és a rendezés problé- i '(máiról. Az érdekesnek ígérke- : ^ző előadás közreműködői: Tá-i '(bori Nóra és Tordi Géza.

|

^ Járja a megyét \ a művelődési autó

Negyvenhárom helyet lát £ el immár rendszeresen könyv- ^ vei a megye művelődési autó- ^ ja. A meglátogatott települé- (sek legnagyobb része: tanya. | Egy-egy helyre 50—100 kötet könyvet visz a mozgó könyv- | tár, és négy-hat hét múlva, S ugyanoda visszatérve, cseré- *Ii a letéti állományt. így a £ tanyaviiág állandóan friss ol- ^ vasnivalóhoz jut. Eddig 1300 ^ olvasót toborzott a müvelődé- ^si autó, a kikölcsönzött köny- f; vek száma pedig a negyedév | vegére előreláthatólag eléri | a hétezret. A kölcsönzésekkel | Párhuzamosan előadásokat is ^ tartanak az autóval utazó ^ TIT-íagok, a KISZ népi ^ együttesének tagjai pedig tár- ^ sadalmi munkában szavaia- ^ tokkal illusztrálják az iro- ^ dalmi jellegű előadásokat. A (művelődési autó a filmet is (f elviszi a tanyák világába. Hét- ^ főn kezdték meg az agregá- ^ tos vetítést, ezzel megindult (, a villannyal nem rendelkező y települések filmellátása is.

A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

dezik: ellenőrízted-e a járási : referenseket, a községi kultúr- i otthon-igazgatókat, mit tettek i a színvonal érdekében? De: továbbmenve: ellenőrizték a :

járási felügyelők, hogy a kul-1 túrotthon-igazgatók mindenütt \ elkészítették-e a művelődés-: politikai tervet? És ha elkészí- \ tették, ellenőrizték a továb-: biakban, hogy amit abba bele- i írtak, megvalósítják-e?

így alakul ki a címül adott i képlet. De ez a képlet azért i mégis hiányos. Mert a műve- : lődési munka negyedik nagyon i lényeges kelléke:

a tudományos megalapozottság.

Sok helyütt nincs hiány lel- : kesedésben. se segítőkészség-1 ben, mégsem jutnak ered- ] menyre a művelődési munká- \ sok. Miért? Az ok egyszerű:! mert saját ízlésükhöz és ér- j deklődésükhöz mérik a fel-1 adatokat és csodálkoznak, ha ; a közönségnek nem kell a tá- í lalt étel. Művelődéspolitikát | (általában mindenféle politi-1 kát) helyesen csak szilárd alapokra lehet építeni. Az alap szilárdságát pedig meg kell állapítani. Június másodikén jár le az a megyei pártbizottság művelődéspolitikai programjában megállapított határidő, eddig kell felmérni a községek és falvak lakóinak iskolázottságát. Ez ideig kevés történt azért, hogy a határozat teljesüljön. Pedig ez és az általános műveltség, az érdeklődés, a lehetőségek felmérése minden művelődési munka — az ismeretterjesztés, a művészeti képzés, az ideológiai felvilágosítás — alapja. E nélkül csak vaktában tapogatódzunk, e nélkül nem tudjuk megállapítani az ismeretterjesztés fokozatosságának arányait, az öntevékeny együttesek alakításának lehetőségeit, a klubélet megteremtésének feltételeit. Ötször, tízszer gyorsabban célt érnénk, eredményeink. (amelyek így sem kis- számúak) meghatványozódnának, ha a tapogatód zás helyett a tudományos megalapozottság lenne a népművelés bázisa.

Tulajdonképpen ezzel kell kezdenünk a képletet:

Tudományos megalapozottság + hivatástudat + segítés -f- ellenőrzés = szocialista kultúrforradalom.

Garami László

zonyára nem ért volna el a járásban ilyen sokat vagy ha igen, hát hosszabb idő alatt, hasonlíthatatlanul nagyobb fáradsággal. Kovács László elmondotta, hogy náluk mindennek alapja: a közös munka, a segítségnyújtás viszonossága. A seregszemlét a KISZ-szel együtt szervezték, bonyolítják le, ha kell, „közös tarisznyából”. Azután: ügyesen felhasználják a művészeti ágak szakreferenseit. Ök segítik a táncosokat, színjátszókat, dalosokat (hogyan is bírna ennyi művészeti együttessel egyetlen ember!? Hiszen csak tánccsoport 11 van!). És az ő szavait idézzük, amikor leírjuk: munkája azért könnyebb és eredményesebb, mint a legtöbb népművelési felügyelőé, mert rendbehozta anyagilag, erkölcsileg a járási művelődési házat, amely most visszaadja, kamatostul visszaadja a beléje fektetett munkát.

Ez — a kamatos megtérülése a fáradozásnak — az elvtársi segítségadás legjellemzőbb sajátossága. És ha azt vizsgálnók, miért gyenge általában a népművelési munka a dabasi vagy a budai járás községeiben, bizonyára megtalálnák az okát — nemcsak egyes kultúrottlion-igaz- gatók hanyagságában, hanem

— abban is, hogy a népművelési felügyelők nem úgy és nem olyan mértékben segítik a reájuk bízott terület többi kulturális munkását, ahogyan azt kellene.

Nem egy szájból elhangzott: alacsony a kulturális szemle művészi színvonala. Miért alacsony? Ezzel már csak Gere Géza foglalkozott, a hozzászólók ügyesen elkerülték a témát. Alacsony azért, mert a felügyelők legtöbbje (és talán jó néhány szakreferens is) csak a helyi, de leginkább a körzeti bemutatón látja, mit és hogyan adnak elő a szemlén résztvevő csoportok! Nagy Pál László, a szobi járás felügye- 4<jje javasolta: körlevélben kérjék fel a tömegszervezetekét és a tanácsokat, segítsék a népművelést. Nos, a körlevél keveset ér, ha a járás művelődésügyének gazdája nem „házalja le” területét, ha nem érteti meg az illetékes állami, párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, miért kell támogatatok a helyi kultúrott- hon-igazgatót és nem ad ugyanakkor módszereket: hogyan támogassák. Ugyanígy (de talán még több munka-, befektetéssel) meg kell ér-j tetni a termelőszövetkezeti J vezetőkkel is, hogy a renge- ^ teg gazdasági feladat mellett (

— éppen ezek megkönnyítése J érdekében — törődniök kell J a kulturális munkával, a sző- J vetkezeti tagok és legelsősor-J ban a szövetkezeti vezetők! tanulásával, művelődésével. { Kevés olyan hely akad, mintj Csemő, ahol a termelőszövet- j kezet elnöke nemhogy immel-J ámmal segít, hanem valóság- J gal lesi-várja a műveltséget! hozó előadást vagy tanfolya-J mot, sőt kötelezi a vezetőségi J tagokat a tanfolyamon való; részvételre. A legtöbb helyen j bizony elmerül az elnök a( napi "feladatokban és ilyenkor! nem a körlevél, de a türel-! mes, személyes meggyőzés se-; gíthet csak.

És végül az ellenőrzésről: j

azt hisszük, Gere Géza is sok j mindent csak az évi statisz-! tikai lapokból tudott meg.! Nemcsak arra gondolunk, j hogy hézagos a tájékoztatás a. \ járási művelődési házakról j (Nagykátán Chmellyék nem-! régiben említették; de jó is \ lenne, ha a megyei csoport-1 vezető egy esztendő után már j ellátogatna hozzájuk; Csende; Béla Aszódon elmondotta, j hogy Balogh Lajos, a művelődési házakkal foglalkozó megyei előadó, vagy három hónapja járt náluk utoljára, akkor is csak rövid időre), hanem arra, hogy a megye nem ellenőriz rendszeresen, nem irányítja céltudatosan kinn. a „területen” a járás kulturális gócpontjait. És ugyanez vonatkozik jónéhány művelődési felügyelőre. Amikor a művészeti csoportok alacsony művészi színvonaláról esett szó, bizony zavarba jött volna ió- néhány felügyelő, ha megkérA címül adott képletet a járási népművelési felügyelők tegnapi értekezletén fogalmaztuk meg, és a megfogalmazás nem is adott sok gondot. Nemcsak azért nem okozott gondot, mert saját tapasztalataink is utaltak erre, a leegyszerűsítve talán leginkább így megfogalmazható, megállapításra, hanem azért Bem, mert Gere Géza a művelődési osztály csoportvezetője úgy tagolta a vitaindító előadás adatait, hogy a következtetés leszűrése szinte magától ment.

Tulajdonképpen sok mindenről szó esett ezen az értekezleten: a KISZ felszabadulási kulturális szemléjéről, a VII. kongresszus művelődés- politikai határozatairól, a termelőszövetkezeti községek kulturális életéről, a művelődési házakról és művészeti csoportokról, a népművelési felügyelők tevékenységéről stb., de a lényeg mégis e három előfeltétele utalt.

Az előadásban kevés volt az „összekötő szöveg”, inkább számok és ismét számok sorakoztak fel előttünk.

„Jó" számok és „rossz" számok.

Néhányat a jó számok közül:

Az aszódi járási művelődési házban tavaly 56 ismeretterjesztési előadást tartottak. Idén megkezdődött a klubélet. Működnek a művészeti csoportok, és jól működnek: nemcsak helyben, hanem a járás községeiben is terjesztik a kultúrát és a művészet tevékeny szeretetét. A járás községeibe kihatott a központi kultúrház példája. íme, mit jelent, ha a járási művelődési ház kulturális és módszertani központtá lesz: Bagón tavaly 17 ismeretterjesztő előadás hangzott el, és nyolc fnűvészeti csoport tevékenykedett. Kartálon 46 ismeret- terjesztő előadáson okosodhatott a. fáki népe, két szakkör, két tánftílyam, három művészeti csoport szolgálta 1959-ben a lakosság szórakoztatását, művelődését...

És most néhány rossz számot, az 1959. évi jelentőlapok adataiból:

Dabason, a járási művelődési házban egy év alatt három (!) ismeretterjeszető előadást tartottak, két szakkör működött 23 taggal, valamint egy színjátszó és egy tánc- csoport képviselte a művészeti munkát. És mindezért három embert fizet az állam, akik összesen sokkalta kevesebbet tettek és tesznek, mint a szomszédos Ócsa egy szál, nem függetlenített kultúrott- honigazgatója! A budai járásban egy sereg olyan község akad, amelyben tavaly szinte semmiféle kulturális élet sem folyt. Nagykovácsiban (pedig itt jó hagyományai vannak a művelődésügynek) egész esztendőben — a jelentés szerint — négy műsoros táncmulatságot rendeztek. Diósdon két ismeretterjesztő előadást tartottak, és egyetlen művészeti csoport működött, kilenc taggal.

Vajon külső körülményekben kell keresnünk a „jó” és a „rossz” számok okait? Véleményünk szerint elsősorban a hivatástudat, a kultúrott- hon-igazgatók hivatástudata (vagy ennek hiánya) magyarázza a szinte azonos adottságokkal rendelkező művelődési intézmények munkája közli hatalmas különbségeket.

Az aszódi művelődési ház igazgatója, Csende Béla, új módszerekkel kísérletezett. Valóságos hadsereget toborozott a kultúrotthon művelődési klubjába, és lassan-lassan ez a klub lett, illetőleg lesz az ismeretterjesztés fő eszköze. a klub tagjai pedig állandó és lelkes segítői a művelődési ház csekély számú függetlenített dolgozójának. Művelődök és népművelők is egyben.

De a hivatástudat

egymagában kevés.

Ha Csende Bélát nem segítette volna a népművelési felügyelő, Kovács László bi-