Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-15 / 63. szám
MF.ett:i I960. MÁRCIUS 15. KEDD Szellemi öttusa - szellemtelen buktatóval I pgy, j vezctt jövő hétre ter- értekczlet hírét vettük: a megyei tanács v. b. népművelési osztálya mához egy hétre összehívja a megye termelőszövetkezeti községeinek kultúrotthon-igazga- tóit, népművelési ügyvezetőit. Kilencvenegy helységből — községből, faluból, városból — gyűlnek össze erre a napra a művelődésügy élmunkásai — tanácskozásra. A napirend: megvitatják a nagyüzemi gazdálkodásra egyesült falvak helyzetét, ezen belül elsősorban azt, hogy az új (esetleg a merőben új) körülmények között hogyan és miként folytassák tovább az iskolán kívüli népművelést, hogyan dolgozzék ezután a művelődési ház, milyen legyen az ismeretterjesztés, milyen legyen a művészeti munka, milyen legyen az újsütetű szövetkezeti parasztok szakmai képzése? Bizonyára erről szól majd az előadó ezen a bizonyos értekezleten. De ez csak a dolog egyik fele. A tanácskozás csak akkor lesz „nem egyszerű értekezlet“, ha a meghívottak is hoznak valamit a közös asztalra. Az idő rövid ugyan: mindössze egyetlen hét, néhány nap. De még az a kultúrotthon-igazgató, népművelési ügyvezető is hozzájárulhat a megbeszélés eredményességéhez, aki nem mérlegelte: az új gazdasági-politikai helyzet milyen kulturális változásokat hoz vagy hozhat a községben. Egy hét alatt mérlegelni lehet: hogyan lehet az erőket egyesíteni. A népművelési munkások már úgy jöjjenek be kedden a fővárosba, hogy tudják: a tanács, a termelőszövetkezet mit tesz vagy mit tehet az elkövetkező hónapokban, sőt években a művelődési házért — hogy a művelődési ház is mindent megtehessen a termelőszövetkezetért. A kultúrotthon- igazgatók keddre már tájékozódjanak: mire költi a szövetkezet kétszázaié- ^ kos kulturális alapját. A £ népművelési ügyvezetők ^ mérjék addig fel (a ta- ^ nács és az egész peda- ^ gógusi kar segítségével): kik azok a szövetkezeti ^ tagok, akik analfabéták ^ vagy nincs meg a nyolc ^ általános iskolai végzett- ^ ségük (egyébként erre a ^ megyei pártbizottság ha- ^ tározata június 2-ig szab ^ határidőt). Próbáljanak | közvéleménykutafást tar- f tani: mire lenne kiván- f esi a község, milyen is- ^ meretterjesztő előadáso- ^ kát várnak érdeklődéssel. Tapogassák ki: van-e va- ^ lamiféle hagyománya az ^ öntevékeny művészeti ^ munkának; volt-e ének- % kar vagy tánccsoport, esetleg műkedvelő színjátszás virágzott-e egy-két évtizeddel ezelőtt. Ha nyomokra bukkannak, fontolják meg: nem lehetne-e újjáéleszteni ezeket a csoportokat? Röviden: az értekezlet csak akkor lesz eredményes, ha nem „hallgatók'’, hanem tapasztalatokat átadó és szerző, alkotó emberek ülnek majd együtt. Ha azok, akik már eddig is tettek valamit, elmondják mit és hogyan tettek. És ha azok, akik csak az értekezlet összehívásának hírére ébredtek rá, hogy új helyzetben vannak, elmondják: mit tapasztaltak az egy hét alatt és mit szándékoznak tenni az egy hét után. Már többször írtunk róla: ahogyan egy-egy község paraszti lakói összefogva segítenek egymásod és önmagukon, azzal, hogy szövetkezetét alakítottak — úgy kell „sző- vetkezniök‘‘ a művelődés- ügy falusi munkásainak is: egymást segítve, egymás segítségével... E zért írtuk e gondolat-- spr címéül;,, „Nem egyszerű értekezlet”. Nem, nem egyszerű értekezlet lesz a keddi — reméljük. Nem egyszerű értekezlet, hanem új gondolatok, új tervek és új tettek szülőhelye. G. L. Paul Guimard: t Hárman Párizsban : Egy Utca regénye — így cí- í mezném Guimard könyvét. í Ez az utca az egyik párizsi ; pályaudvartól a város közép- > pontjába vezető út, amelyen ! minden reggel emberáradat ! hömpölyög végig, azoknak ! áradata, akik peremvárosi la- : kóhelyükről sietnek munkába. ! S ez az áradat délután már ! visszafelé sodródik, hazafelé, í Három sorsot, három életet í ragad ki az író ebből a tö- < megből. \ Az öreg Julien, a minden- í kitől elhagyatott sorsjegyárus l életcélt keres. Elhatározza, ! hogy két fiatalt, egy fiút és 1 egy leányt, akik minden reg- jgel egymás mellett, de egy- ! másról nem tudva, sietnek í befelé a városba, összeismer- í tét egymással. j Lényegében ennyi a törté- j net. Nem sok — mondhatná ;az olvasó, de az írónak mégis [lehetőséget ad arra, hogy egy- ! mástól messze eső területekre [kalauzolja el az olvasót. A í filmvilágba például, ahol ! Catherine most indul a vá- í gyott karrier felé. (Az író í hangja ennél a résznél élessé, j gúnyossá válik, amikor a film | üres fejű, öntelt hatalmasait [rajzolja meg, akik a művé- i szét kúfáraiként mindenből [üzletet akarnak csinálni.) Ér- idekes világ a fiú, Francois : világa is. Reklámirodában í dolgozik, ahol csak a várható ! haszon dönti el, hogy mi milyen reklámot kapjon; és a két életsorsba szövődik Julien, az öreg sorsjegyárus utolsó nagy nekibuzdulása. Guimard jó tollú író. Az sem véletlen, hogy könyvével elnyerte a jelentős Interallié- díjat. Modern, lírában gazdag kisregény ez, élvezetes olvasmány. (Modern Könyvtár, Európa Könyvkiadó.) — m — v\\\V\\\\\\V\\\\\ Ünnepélyes megeml&eiés ai iskolákban március 15-ről Hétfőn az általános és k-Öenrilékiízffck m«g-t848. március 15-ről. a szabadságharcról. A pedagógusok méltatták az ünnep jelentőségét, majd a tanulók műsort adtak. A felsőoktatási intézményekben szintén megemlékeztek március idusáról.-V-» »—— --------------------/ N em egyszerű értekezlet j — Megkérjük a váci festőket, jöjjenek közénk — mondja. — Táguljon a szemünk, ők meg fessenek jó munkásképeket, úgy, hogy magukra ismerjenek az emberek. És negyedévenként legalább egy írót is szeretnénk meghívni. Hadd beszélgessünk a könyvéről — így is gyarapszik a tudás. A telepen nem árusítanak szeszesitalt. Csak egy kisebb lopás fordult elő az utóbbi időben — az illetőt kitiltotta a telepről a szállásbizottság. A céltalan összezártság helyett már egyre több lehetőség kínálkozik. Ki az eddig felsoroltakban, ki a foto- szakkörben, ki a tervezett kirándulások, külföldi utazások sorozatában találja meg érdeklődése tárgyát. A fiatal villanyszerelőt, Bognár József társadalmi klubgondnokot, az alakuló kulturális bizottság izgatja. Tagja lesz ő is. Jó ötletei vannak, amelyekkel még érdekesebbé teheti a klubéletet. A IS éves Oravecz Mihály esti gimnáziumba jár. Eddig úgy érezte, nehéz a munkát és a tanulást összehozni. Mióta Kovács István kérésére ő állítja össze a szellemi olimpia kérdéseit, örömmel veszi kézbe a könyvet és nem panaszkodik, hogy fáradt. • A Naszály hegy oldalát földgyaluk szabdalják, szántják. A lankákon eddig kukoricaszárak szöktek a magasba, most falok, állványok törnek, az égre. A szél eddig csak a levelek zörgését vitte tovább, most másfélezer torok zsivaját. motorok bögését hajtja. Változik a táj — változik az ember. Az ember, aki míg a táj arculatát átformálja, a saját élete k°pét is gyúrja. Murányi József — Ejnye, szaktársak, még azt sem kérdezik meg, menynyit kapnak a föld köbméteréért?! — Hát kifizetik... — mondja bizonytalanul egy negyvenes, bajuszos paraszt- ember. — Nem úgy, szakikám! Magának tudnia kell, mi az a munka, amit vállal. Meg azt is tudnia kell, mit visz haza a családnak. • A legtöbb szobában már ismerik. Januárban helyezte ide a szakszervezet, azóta a szétszórt munkahelyekén talpal napestig, járja a szobákat. Benéz az oktatásra, a számolás- mérés tanfolyamra, bevezetőt mond az ismeretterjesztő előadásokhoz, amiket már egyre többen és többen hallgatnak végig. Az iskolába járók ügyében intézkedik, rohan Pestre, ahol kiverekszi végül, hogy havonta „Szaktárs” címmel lapot adjon ki az építkezés. És tudja: az ő ügye is, hogy ősszel betűvetésre fogják az analfabétákat. Szállásbizottságok alakultak a telepeken. Remek dolog ez: az egymás között élő emberek önkormányzata. A rend, a fegyelem, a tiszta szobák kulturáltsága kapcsolódik így össze a sokszor a világról mit sem tudó emberek kulturáló- dásával. Ahogyan a cementmű körvonalai lassan kibontakoznak az állványok mögül, úgy öltenek testet az otthonteremtés elképzelései. Sportpálya épül. Próbál a népi zenekar. Bővül a könyvtár. A Petőfi Színpad vagy a faluszínház közeli vendégjátékát várják. Nyáron már az új szabadtéri színpadon játszik az új dzsessz-zenekar. A cél: fokonként eljutni a táncdaltól az operáig. lelkendezett őszinte örömmel a vaksötétben, lévén késő este. A groteszkségében is megkapó jelenet arról árulkodott, hogy Kovácsnak szívügye ez a többlet. Szívügye — és ez fontos, mert ő a függetlenített kultúrfelelős. Az építésvezetőség, a pártszervezet és a szakszervezet mellett az ö vállán is nyugszik az otthonteremtés tervszerű munkája. • A meleg szobákban sok még a csellengő ember. Az egyik a lábát lógatja az emeletes ágyról, a másik csak fekszik, a levegőt nézi cigarettázva, a harmadik pepecsel, inkább időhúzó, mint hasznos „háziassággal”, A fiatalember vidáman nyi- togatja az ajtókat. Figyelem, mindig egyforma szöveget mond, de mindig másképpen mondja. — Jó estét, aggyisten, szakik! Kovács vagyok, a kultu- ros. Majd nézzenek be hozzám az irodába. Szép könyvtárunk van, újságok, folyóiratok, pingpong, sakk, rex, klubszoba. Ne unatkozzanak már! Rádiót is lehet hallgatni. Ott a két televízió, meg a lemezjátszó. Aztán tapogatódzik: — Ki tud hangszeren játszani? — Az iskolával hogy állnak? — Erdekli-e magukat ez az előadás? — Eljönnek a filmvetítésre? Az egyik szobában új lakói: rendezgetik a ..betyárbútort”. Ma jöttek Nagybátcrból. Kovács parolázik velük, elmondja itt is, mi járatban van. Beszélgetés indul. Egyszercsak kifakad. zan Vácott vagy a környező községekben laknaJc. Ezerkétszáz ember az ország minden tájáról, mondhatnám ■úgy is: az összes országhatár mellől jött ide dolgozni az ÉM 1-es számú Mélyépítő Vállalattal. Ezerkétszáz ember csak szabadságidejében és a kéthetenkénti szabad szombaton (péntek déltől hétfő reggelig) látja családját. (A szabad szombat kedvéért dolgoznak napi tíz órát.) Ezerkétszáz embernek otthont kell teremteni a váci építkezésen. „Valahol lakni” — ezt a fogalmat kimerítik az öt évre épült, a kezdeti körülményekhez képest jól berendezett téglabarakkok. (Ha az üzletsor, közművesítés elkészül — rendben leSz minden.) De, hogy ezerkétszáz ember (ha jól értesültem: lesz tán négyezer is) otthonra találjon, ehhez a lakáson kívül még jóval többet kell adni. Olyan többletet, amely kitölti igazi tartalommal a munka utáni üres órákat, amely a közös munkának, a közös „hosszú táborozás” minden kapcsolatának „otthonias” tartalmat ad. Erről beszélgettem Farkas József párttitkárral és Karkus Mihállyal, az szb helyettes elnökével. • Ezt a többletet láttam megcsillanni ott, abban a hideg falú, mégis átfűtött levegőjű tanácsteremben. Ezért örültem annak, hogy Kovács István betuszkolt a legnagyobb, 850 embert befogadó barakk-falu félig felépült kultúrpavilonjába. — Itt lesz a nagyterem! Itt meg a könyvtár! Látja? — SZÁLLÁSBÓL - OTTHON Wagner Ferenc a táblánál áll, és felel: — Az a Ludolf-féle szám, a 3 egész 14. Tehát beszorzom ezzel. Aztán — beszorozva S-sel és H-val — befejezi a számítást: — A motornak tehát négy egész 704 ezred liter a lökettérfogata, A tanár bólint. A felelő valami ágaskodó örömmel újra végigfuttatja szemét a feladaton. A teremben a figyelem csöndje feszül. Csak a füzetről felnéző arcokon látni: az eredmény mindenütt megegyezik. A számok összege jó — de a számok formája érdes. A lapáthoz szokott kéz görcsösen szorongatja a krétát. Mert Wagner Ferenc szinte kamaszkorban kezdte a kubi- kosmunlcát. Ma már 32 éves, két gyerek apja. És a diákok — a tanfolyam többi 43 hallgatója — között őszülő, ötvenes emberek is ülnek, fáradtan az egésznapi munkától. A tanulók bakancsban, pufajkában; a tanár — Mihály István gépészmérnök — kalapban, viharkabátban. A hideg tanácsteremben újabb, önkéntes felelő lép az alkalmi táblához. Segédmunkás, alig járt iskolába. • A Dunai Cement- és Mész- mű építkezésén másfélezer ember dolgozik. Félve írom a számot, mert olyan a tempó. hogy mire e sorok megjelennek, talán már felkerekedik kétezerre az építők száma! Maradjunk mégis a másfél- ezernél. Közülük háromszáA kisember most lesimítja haját, megigazítja nyakkendőjét és a szenvelgő nalkság. majd az ablakrepesztő vadság komikus káoszában ... szavalni kezd. Tévedés ne essék: nem a Pestről falura érkező újságíró intellektuális finomkodása nyafog elő toliam alól. Elmondták és tapasztaltam is. hogy ez az ember végtelenül jóindulatú „műkedvelő”, de a szó legrosszabb értelmében Mert a szereplési vágy (és alkalom) elhitette vele, hogy amit csinál, az művészi, ső1 éppen idevaló: népművészi Ügy látszik, az illetékesek is elhiszik ezt (csak a gyerekek el ne higgyék), mert van egy vaskos füzete, amelyben hemzsegnek a pecsétekkel ellátott ajánlósorok, legalább 150 járási, községi, sőt néhány megyei tanácstól. Ajánlják az „Országjáró Miska bácsit” (nem azonos a Rádióéval): szórakoztassa a gyerekeket. És Bódocs Mihály (még alig bácsi), megteszi. Tiszasastól Sár- bogárdig, Hencidától Bonci- dáig ismerik. Jó szándékú, rendes ember. Nemcsak gügye részegeket „alakít” — szép versek egész sorát (A grófi szérűn, A mama) tudja és riiondja. Nem akarom elvenni a kenyerét, dehát: nem az ő kenyere. És bármilyen kegyetlen az igazság, ezt elsősorban a pedagógusoknak látniok kellene. Izlésrontó ez a majd- nem-ingyen produkció. Mert hogyan mond el szép verset majd az a diák, aki elhiszi, hogy ez művészi előadás? És lassan el fogja hinni, mert tanárai jelenlétében, a község legtekintélyesebb irodalmi fórumán, a gimnáziumban hallja, látja, kapja mindezt. Akkor, amikor (csak egy lehetőséget említek) a Rádió hetenként sugároz olyan műsort, amelyben a legkiválóbb előadók tanítják a versmondás művészetét. És az iskolának van magnetofonja, hogy rögzítse a műsorokat. Kérem .,. kapcsolják be Nehogy a következő szellemi öttusa-bajnokság egy kérdésére, hogy: Ki a legjobb magyar versmondó? — ezt a választ kapják: — Ki?... Hát az „Országjáró Miska bácsi r’ Kovalik Károly zőt? (Ez általában olyan ..keresztkérdés“, amelyre az újságíró eiőre tudja a választ: az orvosira.) — Téved, összesen két kiváló tanulónk jelentkezett az orvosi egyetemre. — És hányat keíleft „lebeszélni“? — Diákjaink jól Ismerik a lehetőségeket, hiszen együtt mérlegeltük nagyon józanul és reálisan, hogy mire számíthatnak. Tavaly kilencen jelentkeztek az orvosira és csak egyet vettek fel. Az idén nem volt „roham“, nem volt szükség „rá-”, illetve „lebeszélésre“. Az arány egészséges. Két-három lányunk védőnő, ápolónő lesz. Öt fiú mérnök, egy az agrártudományi egyetemre megy, lesz katonatisztünk, testnevelési főiskolásunk. Körülbelül tizen mennek ipari pályára, műszerésznek, optikusnak, esztergályosnak. Az én lányom is most érettségizik. Közepes tanuló, ö fodrász lesz. Tekintve, hogy mintegy 13 környékbeli községből járnak ide diákok, sokan a falujuk szövetkezeteiben. gépállomásain, vagy a tanácsoknál helyezkednek el, van, aki már az érettségi után és sok az egyetem vagy a főiskola befejeztével. Máris érdeklődnek utánuk. Itt abbahagytuk a beszélgetést, mert a szomszéd teremben, ahol közben tovább folyt a szellemi öttusa (azaz: bár az folyt volna) — olyan nevetés harsant, hogy igazán utána kellett nézni. Tömzsi kis ember csetlik- botlik a padok elölt. Hordónyi pocakján úttörő derékszíj, szemébe hull gyér szőke haja és olyan „részegparódiát” löttyint szegény (a verseny eredményeit tekintve igazán) nagy érdemű diákközönség képébe, hogy... fintorogva nyelni muszáj. És... a legdöbbenetesebb meglepetés: röhög az osztály!... Ez a dupla osztály, amelyik az előbb (feltehetően ismert) zeneművek, színdarabeimek, örökszép versek soraival az üdítő szellemi labdázást rendezte. Az osztály, ahol az imént Mona Lisa mosolyának említésekor egyszerre meglágyultak az arcvonások. Ki zenésítette meg a szózatot? Megszólal az elektromos gong, nekilódul a másodpercmutató. A tanári zsűri súgást hárító szemüvegvillogtatással pásztázza a közönség sorait. Létogzetnyi csönd. És máris hangzik a válasz: — Egressy Béni. Csak az ablak felőli padsorokban csattan a jutalomtaps, mert ott helyezkedtek el a negyedik B-sek és a Forst- ner Ági az „ő emberük”. A fal teljes hosszában húzódó fekete tábla előtt szemben áll a két csapat: a ráckevei Ady Endre gimnázium IV. A. és B. osztásának választolt versenyzőgárdája. Mondanom sem kell, hogy volt „szemük” és Csömöri László KISZ-ve- zető tanár segítségével a jól tanuló lányokat és fiúkat delegálták erre a vetélkedésre. De így is kerekedhet meglepetés, mert lehet valaki kiváló matematikus — nem biztos, hogy tud énekelni, így adódott, hogy az egyik kislány kényszerű magánszámát üdítő kuncogással hallgatta az egész népes drukkertábor. De rákezdett és (cérna- vékonyan, pironkodva ugyan, de) végigmondta becsülettel, hogy „Három éjjel, három nap Nem elég a lábomnak. Bár csak ez az éjszaka Szent György napig tartana” A két pontot persze megkapta, mint valamennyien, akik több-kevesebb gondolkodás után kivágták a választ, a gongok közé szorított 30 másodpercnyi izgalmas fejtörések alatt. Pedig nem is olyan köny- nyű ezekre a kérdésekre hirtelen és pontosan válaszolni. Mert tegyük csak szívünkre a kezünket, mi, kedves olvasók. — Hol van a Pindosz-hegy- ség? (Görögország.) — ‘Mikor volt a nándorfehérvári győzelem? (1456.) —- Uruguay fővárosa ((Montevideo.) — Melyik a legtávolabbi bolygó? (A Plútó.) A könnyebbeket válogattam. De volt egy kérdés (a csaknem 200 között), amelyre még egy lexikonokkal fel- fegyverzett, tudós társaság; sem tudott volna válaszol- j ni. — Ki a Pest megyed közép- | iskolás labdarúgó válogatott j jobbösszekötője? Nevetve, padot csapkodva \ és mennydörögve szakadt j ránk a világ: — Glatz Jancsi!... Glatz, \ a IV. A-bólü Mit lehet tudni? Egyszer ta-; Ián a Népstadion visszhang-; zik így a nevétől. ! Es a többiek... ? a 32 lány! és 26 fiú, akik kabáthajtóká- j jukon, blúzukon az érettségi i bizonyítvány várományosai- i nak hagyományos szalagjá-i val szurkolták végig ezt a i heves-kedves délutánt. Ki merre? A 10. évfordulóhoz közele- í dő ráckevei gimnázium folyo- í sóján Eszlári Zoltán igazga- I tóhelyettessel nézegettük a ré- i gi tablókat. Megáll egy perc- i re. i — A gyerekek ... hm .;: A ; tízéves találkozón furcsa lesz j majd viszontlátni őket. Vala- j mikor — tudja, hogy van ez j — mi minden szerettem voi- j na lenni! Hajóskapitány, zon- i goraművész, költő, orvos, pi- i lóta... De sok ez, ugye, egy i embernek? Nekem mégis si- i került: volt tanítványaim kö- i zött vannak mérnökök, mű- i vészek, orvosok, agronómu-: sok, még futóbajnok is. Ne: vegye dagályos önteltségnek, j ha azt mondom, hogy egy kicsit bennük élek ezután is száz alakban. A költők és az édesanyák után — úgy érzem — mi élünk legtovább, tanítók, tanárok. Nem csodálkoztam ezeket hallva, hogy tizenegyen mennek érettségi után óvón), illetve tanítóképzőbe. Ráckevén úgy látszik népszerű „rendkívüli tantárgy“ a tanítás szeretete. — De hová vonzódnak leginkább, milyen pályák „csábítják” a legtöbb jeientke
