Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-12 / 61. szám
Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1960. MÁRCIUS 12. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Fiataljaink készülődése felszabadulásunk 15. évfordulójára öt hónappal ezelőtt kezdték el KISZ-szervezeteink az „Ifjúság a szocializmusért“ próba-mozgalom szervezését és a fiatalok mozgósítását a mozgalomban való részvételre. A KISZ-szervezetek munkájának eredményeképpen 1076 fiatal vesz részt a mozgalomban. Ha nem is sikerült átfogóan, a járás ifjúságának döntő többségét mozgósítani az „Ifjúság a szocializmusért” jelvény megszerzésére, de elértük azt, hogy a KISZ-tagságnak mintegy 90 százaléka aktívan részt vesz az oktatásban, a kultúr- és sportmunkában. A mozgósítás eredményeképpen a KISZ-fiatalok mellett mintegy 290 KISZ-en kívüli fiatál is jelentkezett a próba letételére. A KISZ-szervezetek jó munkájának eredményeképpen az első feltételt valamennyi fiatal teljesítette, ami azt jelenti, hogy vagy 20 óra társadalmi munkát végzett az üzem, vagy község területén, vagy pedig részt vett a szocialista munkaverseny valamelyik formájában. A második feltétel teljesítését bizonyítja, hogy járásunkban a KISZ politikai oktatásban 14 szervezet 515 tagja vesz részt, ezenkívül 17 szervezetben több mint 500 fiatal ismerkedik a párt VII. kongresszusának anyagával és legfontosabb határozataival. A harmadik feltétel teljesítése eredményeképpen az őszi-téli spar takiúd versenyeken 913 fiatal vett részt a felszabadulási kulturális szemlén, 725 fiatal teljesíti a próba harmadik követelményét. Ennek alapján láthatjuk, hogy járásunkban több mint 1000 fiatal becsületes munkával, tanulással, aktív sportolással és a kulturális munka fellendítésével készül hazánk felszabadításának 15. évfordulója méltó megünneplésére. A KISZ-alapszervezetekben most történik a konkrét felmérése annak, hogy melyik fiatal, milyen formában tett eleget a mozgalom követelményének és máris megállapítást nyert, hogy mintegy 500 olyan fiatal van járásunkban a jelentkezetteken kívül, akik a mozgalomból csak két követelményt teljesítettek és e KlSZ-szerveze- teknek az a feladatuk, hogy a hátralevő időben, április 4-ig teremtsék meg a feltételét a próba mindhárom követelményének teljesítésére. Ahol a társadalmi munka teljesítése elmaradt, ott különösen a sportlétesítmények rendbehozásánál kell biztosítani a fiataloknak a feltétel teljesítését. Valamennyi alapszervezetben, ha szükséges, hetenként kell tartani beszélgetést, vagy politikai oktatást a párt VII. kongresszusának anyagából, mert az a fiatal, aki nem vesz reszt a párt VII. kongresszusa anyagának tanulmányozásában, nem kaphatja meg a mozgalom jelvényét. A harmadik követelmény elmaradása esetén a KISZ- szervezetek által szervezett klubdélutánokon szavalással, a szellemi öttusában való részvétellel, vagy egyéb kulturális tevékenységgel, pl. a „József Attila'* olvasómozgalomban való részvétellel kell biztosítani a követelmény teljesítését. Ugyanez megoldható asztalitenisz, sakk házibajnokság lebonyolításával, s a fiataloknak azon való részvételével. Az elkövetkezendő . időben, március 21 és április 4-e közölt sor kerül a legtöbb alap- szervezetben az ünnepi taggyűlésekre, ahol a fiatalok a követelményeknek megfelelően megkapják az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom jelvényét. KISZ-szervezeteink ezeket az ünnepségeket tegyék színessé, hívják meg a fiatalok szüleit, a párt- és állanii szervek vezetőit és ezeken az ünnepségeken keresztül is mozgósítsák járásunk ifjúságát a további feladatok, a párt VII. kongresszusa határozatainak végrehajtására. Arató András az Egészség őrei semmiség miatt elhagyják munkahelyüket és vizsgálatra jelentkeznek. Vagy indokolatlanul kihívnak bennünket, menjünk a lakásukra, s emiatt a komoly betegekhez ritkábban. vagy későbben tudunk kimenni. Megtörténik például, hogy családi perpatvar, része- geskedés miatt is házhoz^ kell mennünk. Na és ne>m beszélve az éjszakákról. Olykor három- négy helyre is ki kell mennünk. Az éjszaka például két helyen voltam. Jóformán alig van magánéletünk, kikapcsolódási. pihenési időnk*. — Hány éve járja doktor úr a szentendrei utcákat? — Húszéi:;?-'. ■ ;-éVéi '• -VÍKTV OÜ- orv os és ebből nyolc évét Szentendrén töltöttem. A város egyik végétől a másikig mind ismernek az emberek. Szívesen megyek akárhová, hívnak, kötelességem segíteni a szenvedőkön. A nehézségek nem keserítenek el. Egy cél van előttem, s minden orvostársam előtt is. a betegeket gyógyítani, s a- orvosi eskühöz méltóan tevékenykedni. Az elmondott nehézségek legfeljebb bosszantanak. De felháborítanak azok a dolgok, amit egyes éretlen suhancok követnek el. Amikor a házak előtt hagyott járműveinket elviszik. vagy leszerelnek róla valamit, s aztán emiatt késve jutunk el olyan súlyos betegekhez, ahol talán éppen ezen a késésen múlik a gyógyulás, az életbenmaradás. De' ismétlem, ezek csak bosszantanak és nem keserítenek. Még hosz- szú ideig szeretnék dolgozni és sok embertársamon segíteni. S már búcsúzik is. A motor elrobog vele, hogy olyan háznál álljon meg. ahol már türelmetlenül várják. KÖSZÖNET ÉS EGYBEN KÉRELEM „Rövid hír, komemtárral” címen megjelent íráshoz hozzá- I szólva, mindenekelőtt köszön- ■ jiik a városi tanács gyors se- j gítségét az általunk szervezett ; társadalmi munkához. Tervünket a tanács műszaki osztálya anyaggal, betongyűrűvel, cementtel, fogat és gépkocsi fuvarral támogatta. E segítséggel elértük, hegy vállalásunkat, a szarvasfhegyi autóbuszfordulót. még a tavaszi munkák megindulása előtt elvégezhessük. Teljesítményünk 320 munkaóra, melyben 230 négyzetméter földmunkát, 20 folyóméter alapozott, zúzalékkal terített és kiárkolt utat és 36 köbméter kőkiemelést hajtottunk végre. Kérjük a MÁVAUT vezetőségét, hogy az elkészített forduló céljának megfelelően, a helyi járatként szereplő és a kéki kőbányáig közlekedő autóbuszt, Szarvasihegyig közlekedtesse. A szarvashegyi társadalmi munkaközösség Tizenharmadik éve a szövetkezetben 1948 januárjában alakult a Szentendre járási Cipész Ktsz. Hatan voltak: Szatura István, Fodor József, Sóti Illés, Jámbor Gyula, Gyurkovics György és özvegy Tersánszkyné. Ök voltak az első fecskék, akik a városban először alakítottak szövetkezetét a kisiparosok közül. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, de nem hátráltak, s ma, tizenkét év után, a szövetkezetüknek már 39 tagja van. Fodor Józsefet, az egyik alapító tagot kerestük fel és elbeszélgettünk vele a saját és a szövetkezet életéről. Sokat hányódtam az országban, amíg végül Szentendre lett második hazám. Karcagon születtem, édesapám megsebesült az első világháborúban, egyáltalán nem tudott dolgozni. Szülővárosomban kezdtem szakmát tanulni, s ott is szabadultam fel 1919 márciusában, a Tanácsköztársaság proklamálásának hónapjában. Eígy ideig otthon dolgoztam, aztán Bihar megyébe mentem, majd visszatértem Karcagra. 1922-ben én voltam egyik szervezője a cipészszakszervezet helyi szervezetének. A rendőrség 1923-ban feloszlatta a szakszervezetet, engem pedig három évig rendőri felügyelet alá helyeztek. Amint ez alól feloldottak, Budapestre jöttem; Behívtak katonának, de mint megbízhatatlant, leszereltek; 1930. szeptember 1-án részt vettem a nagy tüntetésen, engem is őrizetbe vettek, alaposan összevertek. Kiengedtek, de már nem maradhattam a fővárosban» Távoznom kellett. Az Idegenforgalmi Hivatal is hozzászól... A lap legutóbbi számában Herczeg János a leányfalui gesztenyefák kivágásával kapcsolatban arról ír többek között, hogy „a haladás, a fejlődés útjába nem szabad állni”. Mi, a város és a járás legfiatalabb hivatala is tiltakoztunk a fák kivágása ellen. Mégsem tartjuk magunkat- a .ílftíflóás ,ás fejlődés -kerékkötőjének, már csak azért sem, mert kirendeltségünk éppen a fejlődés, a haladás ügyét szolgálja azzal, hogy a manapság sokat emlegetett Dunakanyar fejlesztése érdekében egyet és mást kezdeményez. Tökéletesen egyetértünk mindazon intézkedésekkel, melyek az új, korszerű úttest kialakításával Icapcsolat- ban történtek, egyet kivéve: a leányfalui fák kivágását. Kormányzatunk azon fáradozik szerte az országban, hogy üdülőhelyeinket minél szebbé, kellemesebbé tegye. Ezeket a felfrissülést adó helyeinket hatalmas költséggel parkosítják, fásítják, ugyanakkor Leányfalun a korszerűsítés nevében kiirtják az árnyat adó fákat. „Az öregek elmennek, fiatalok jönnek, ez az élet rendje’’ írja Herczeg János. Ebben tökéletesen igaza van. Az öreg fákat kivágják, de hol vannak helyettük a fiatalok? Az öreg, küldetésüket teljesített vadgesztenyék helyett fiatalokat ültetnek, melyek szebbek lesznek, mint a régiek voltak — fűzi tovább gondolatait. De mikor? Menynyi időre van szükség ahhoz, hogy újra enyhülést, árnyat adjanak, kirándulónak, üdülőnek? Leányfalu — Móricz Zsig- mond faluja. A Dunakanyar egyik legrégibb, legkedveltebb és legismertebb üdülőhelye. Ezúttal hiába keresik majd a gesztenyesorokat, melyeket az egész ország ismer, helyükön az egyébként korszerű aszfaltjárda áll. Gondolt-e Herczeg János arra, mi az oka, hogy fővárosunk aszfaltrengetegéből menekül nyáron a szabadba a pesti ember? Gondolt-e arra, hogy a Margitsziget még öregebb, még csonkább, még „csúnyább”’ fáit szeretettel ápolják, sebeit gyógyítják? Ugyan miért? Meri-e valaki azt állítani, hogy azok, akik a Margitsziget fáit ápolják, akik meghagyták a Rákóczi út, a Népköztársaság útja sokat szenvedett fáit, akik engedélyezik, hogy a Hűvösvölgy, a Rózsadomb fái a járdatestben maradjanak, a haladás ellenségei, a fejlődés akadályozói? Nem hiszem! Végül: -nem az ifjúkori séták, nem az első randevúk emléke, még csak nem is az, hogy szülőfalunknak nevezhetjük Leányfalut késztet arra, hogy tiltakozzunk — hanem az az egyszerű tény, hogy az életet védeni kell, még akkor is, ha csak gesztenyeiákról van szó. Zerinvári Szilárdné Az egészség drága kincs, s hogy ezt a drága kincset óvni lehessen, nem elegendő csupán az ember elővigyázatossága, szükség van azokra, akik segítenek, ha baj van, betegség vagy baleset esetén. Egy-egy baleset, vagy szerencsétlenség alkalmával elmaradhatatlan az orvos segít- í sége. Ritka az az ember, aki éle- i tében nem fordult orvoshoz, i Sokan talán túl sűrűn is el- ; járogatnak hozzájuk. Ilyenkor téli időben, amikor gyakoribb a megbetegedés, különösen sokan keresik fel az orvosi rendelőket. Dr. Göllner Pált is a rendelőben keressük fel. Éppen most végzett, motorjára ül, hogy meglátogassa fekvő betegeit. — A Tyúkos dűlőből jöttem rendelésre — mondja —, egy fekvő betegemet kellett meglátogatnom. A váró tele volt emberekkel. Pontosan ötvennégy beteget vizsgáltam .meg ma. délelőtt. Délután újra rendelek. s akkor körülbelül ] ugyanannyi betegre számítha- \ tok. Az intfluenzajárvány ; miatt naponta átlagosan min- denik orvosra 80—100 beteg jut, a fekvő betegeken kívül. Nekem például 20 fekvő betegem van. — És milyen a kapcsolat a doktor úr és a betegei között? — Mindent elkövetünk, hogy simán, gördülékenyen végezhessük a munkát, sokszor azonban szükségtelenül megnehezítik azok, akik komolyabb ok nélkül keresnek fel bennünket. Az a tapasztalatom, hogy elég sok beteg van — ka egyáltalán betegnek lehet nevezni ezeket az embereket —. akik a legkisebb Í Hármas kis tükör a címe % annak az 1845-ben Pesten ff kiadott könyvnek, amelyet ff féltve őrizgetek könyvtáram- ff ban. Magyarország földrajzát, ff történelmét és „polgári álla- ff pofját” tárgyalja ez az ér- ff dekes mű és Szent-Endré- ff röl emígy emlékezik: „Szent- 4 Endre privilegizált (vagyis ff kiváltságos!) rendezett ta- j náccsal van ellátva a csö- | dületi bíróság gyakorlására. % Van hat óhitű és 1 katholikus ff temploma, 4200 lakosa. A ff szent-endrei vörös bor híres, ff évente hetvenezer akó bort f termeszt”. y ff Hogy az akkori jómódú í szerb, görög és német ke- ff reskedök egyike-másika oly- J kor-olykor fizetésképtelen $ csődbe is került — egy-egy ff Dimsits, Tyró, vagy más a ff csődtörvényszék elé került —, |jtem tudom, mennyiben iar- ff tozott a város jellegzetessé- ff géhez? Százhúsz éves köny- í vecském mindenesetre ezt í írja. A másik részét, hires Elmélkedés a piszkepancsról vörös borát, már megértem. Ugyanezen évek más kiadványaiban olvasom ugyanis, hogy az akkori angol királynő minden étkezéshez egy pohár „szent-endrei” vörös bort ivott. 1880-ban a f iloxé- ra pusztította el hegyeink kiváló szőlőterületét s az öreg Eachtleitner Mihály sikeres újabb szőlőtelepítése már csak halvány utánzata a gazdag múltnak. A parlaggá vált szőlőhegyeken egy igénytelen, alig ismert tüskés-bokros növényfajtát telepítettek, amely rövidesen Szentendre újabb- kori országos, sőt ismét európai jellegzetességévé vált. Azért mondom, hogy európai, mert híres Daru téri gyümölcspiacunkról a piszlcét évente vagontételekben szállították Angliába és Németországba mint másutt be nem szerezhető kincset, a konzervgyárak részére. Ma már azonban jó piszketermés esetén, mint például az elmúlt évben, hegyi és városszéli derék piszketermelőink, dalmátjaink és magyarjaink feje a gondoktól fő, mert nem tud termésével mit csinálni s tavaly is leszedet- lenül pusztult el temérdelcr je. Nem mintha minőségben romlott volna igénytelen, de nagyszerű helyi gyümölcsfajtánk, hanem a vegyiipar fejlődésével más. könnyebben, olcsóbban és közelebbről megszerezhető kötőanyaggal pótolják a külföldi konzervgyárak a szentendrei piszkét. Lapunk egyik közelmúlt számában olvastuk Jaczkó Istvánná „piszke-pancsát”, amely ezer forint nívódíjat nyert a vöröskereszt alkohol- mentes üdítőital pályázatán. Remek ötlet és megvalósítandó értékesítési lehetőség. Hegyközségünk, avagy föld- müvesszövetkezetünk „profiljába” és munkaterületére tartozik, hogy megkönnyítse piszketermelőink életét. Egy piszkeszörp-termelö, értékesítő és fogyasztási részleg létesítésével. s megfelelő kereskedelmi kapcsolatok és piacok kiépítésével népszerűsíthetnék az említett szervek e jól bevált gyümölcsöt s helyezhetnék ’ el a piszketermést. Nem hiszem, hogy e kellemesen savanykás gyümölcske „pancsa” ne aratna köztetszést. Hiszen vendéglátóiparunk éveken át élvezhetetlen termékeket itatott velünk minden C-vitamintar- talom nélküli málna, vagy narancsszörp elnevezéssel. Nekem csak a neve nem tetszik. Semmiesetre sem ,.pancs”-nak nevezném. Helyette nagyon könnyű tetszetősebb nevet találnunk. De isten ments, valami egres; kezdetűt! Mi nem egrest és : nem köszmétét termelünk, i hanem piszkét. Ez így szent- \ endrei! Csak így. Horváth Levente ’ Hazamentem ismét Karcagra, Itt dolgoztam 1940-ig mint segéd, később pedig, mint önálló kisiparos. Húsz évvel ezelőtt jöttem ebbe a szép kis városba, s mint cipészsegéd dolgoztam a felszabadulásig* j utána pedig a szövetkezet ! megalakításáig önállósítottam magam. A felszabadulás évének őszén beléptem a Magyar Kommunista Pártba. Hogy miért léptem a szövetkezetbe? Még Karcagon dolgoztunk mi kisiparosok többen úgy* hogy elvállaltunk egy munkát* csoportokat alakítottunk, s akkor tapasztaltuk, hogy nagyobb és jobb munkát, meg jobb keresetet is csak így lehet elérni. Meg aztán abban az időben, amikor megalakítottuk a szövetkezetei, anyaghiány is volt. az önállóak csak éppen vegetálni tudtak. És nem utolsósorban a 'kisipar jövője, nem az egyedül való munkálkodás, hanem a szövetkezet. Itt nagyobbak a lehetőségek a fejlődésre, tanulásra, s a munkaidő befejeztével jut idő pihenésre és szórakozásra is. Egy önálló cipész kisiparos, ha jól akar keresni, dolgoznia kell éjszaka is* amíg hullafáradtan nem dűl az ágyba. Nem is panaszkodnak nálunk a tagok. A termelőmunkát 'végzők átlagkeresete 1400,— Ft, nyereségrészesedésként pedig közel három hét munkadíját kapják például most, ezen a héten is. Én már annyira megszoktam és megszerettem a szövetkezetét, hogy nem mennék el akkor sem, ha azt mondanák: itt az anyag, rendszeresen biztosítjuk számodra, dolgozz önállóan. Mem mennék el, itt maradnék. Innen akarok nyugdíjba menni. — És hiányosságok nincse- / nek a szövetkezetben, nem «kell valamit pótolni vagy.ki- í cserélni? ff Nem vagyunk azért annyira ^elégedettek, hogy semmi pa- ff nászunk ne lenne. Van bizony ff az is. És elsősorban a (helyi- ^séghiány. Szétszórva dolgoznak ^részlegeink a város területén. ff Ezen úgy próbálunk segíteni, pogy vásárolunk még ebben íaz esztendőben egy nagy há- ff zat, ahol minden részlegünk plfér és az irodánk, raktárunk ^ is ott lehet. Van ezenkívül ^ még egy nagyobb problémánk. ff A szakmában kevés az utánpótlás, az önálló cipész kisipa- ff rosok száma is elenyésző, Z munka pedig egyre több lesz. ^Gépesítenünk kell. Erre azon- pan majd csak 1961-ben kerülget sor. Meg tudjuk valósíta- pi, mert az egész tagság akar\ jaff Meglátja — mondja búcsu- ff zásul — két-három év múlva ^rá sem ismer a szövetkezetre ffS mire az ország a szövetkezzetek mega'akftásának hu- £szadik évfordulóját ünnepli, pgész kis üzem leszünk, í — y — S —
