Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-12 / 61. szám

jótékonyan takarják a takarni valókat, nyújtják az - í alakot s egyszerű, csinos, divatos formájukkal mégis vonzóak. Tessék bátran utánozni!

\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\v

JEGESMEDVE

Egyél medvém, jó falat: j- 'í Hoztam néked sülthalat.

Fejét rázza — hiába Más kell ide majd nyárra.

A markát úgy szorítja, Mintha volna forintja.

Pedig nincs — csak bundája, Ránöve a hátára.

Ha tehetné: lehúzná,

Hóna-alá szorítná.

A cukrászhoz ballagna S becserélné fagylaltra.

Darázs Endre

Udvariasságra nevelés

— példamutatás nélkül ?

| KISKERTBEN

^Ültetni megy Márta ^ konyhakert sarkába,

^ hóna alatt a szatyorban í saláta-palánta.

y, Jobb kezében kanna ^kacsingat a napra,

^ várja, hogy egy vödör vízzel í Márta megitassa,

\

Ültetőfa készül £ megvívni vitézül £ akaratos kemény röggel, í tegnapelőtt ásott földdel.

^Hallgat a szél, tudja, ^kezdődik a munka,

£ s ’holnapra már a saláta í kényes bőrét fújja.

y

Győri D. Balázs

ILI ÉS PANNI

ü

Teltebb alakra

ceglédi asszonyok azon pa- ! naszkodnak, hogy kevés olyan ( ruhát közlünk, melyek » • kissé jobban táplált asszo- ! nyoknak is jól állnának. Kí- í vánságukra a Német Nőta- ; nács lapjából közöljük a mel- j lékelt új tavaszi kosztümöket

kisírt szemmel állított be Pannihoz.

— Jaj, Pannikám' Mi lesz velem! Pörköltei ígértem vacsorára, gondoltam, nem baj,} ha kicsit zsíros a has és most, hogy főzöm, látom, tiszta tnó- csing az egész. Ezt ugyan ná- : lünk meg nem eszi senki! \ Pedig a galuskatésztát isi megkevertem már! — Ezzelj esett be Ili az ajtón.

— A galuskatésztát ugyani jobb lelt volna frissiben ke-} verni, mert ha áll, nem olyan } könnyű, de gyere, mulasd azt} a pörköltet — mondja a jár } szívű Panni, s átmentnek a í „rettenetes” húshoz. Annak \ bizony nincs valami étvágy-; gerjesztő külseje. — Át kel-} lene ezt darálni, Ilikém, az-;

, Ián úgy elkeverni a galuska- } í val. Még ha kétszer áthajtod } la darálón, az sem árt. Meg-} (lásd, finom lesz! — ítélkezik’} •Panni, s hazamegy. Mire'} I rendberakja a konyhát, fel- j j bukkan Ili.

I — Ja j, te, te drága! Kiiszö- } inöm! Olyan finom lett a da-} ! rált pörkölt, hogy ki sem } ;mondhatom! Most már nemi \ félek, hogy éhen marad az ; \uram! — nevet Ili. Mert hogy \ \ neki még „ura” van, jó, hogy j ( nem teszi azt is hozzá, hagyj } parancsolóm.

\ nANNA KÖZBEN komóio- i l 1 sara nekilátott a pala- j ! csintasütéshez. Kéznél vanj \ hozzá minden, kényelmesen! j ül, s hallgatja Ilit.

! — Nahát! — csodálkozik j

\ Ili. — Te a palacsintát ülve} Isütöd? Nekem még állva sem } (szokott sikerülni!

! — Nem gondolnám, hogy }

lattól függ, ülve vagy állva j l sütjük — mosoly odik élj l Panni. — Nálam a palacsinta} lakkor kerül asztalra, ha fá-í l radt vagyok és a pénzem is í l kevés. Gyorsan, kényelmesen j l készül, s minden hozzávaló \ l megvan itthon. Sem vásárol- j } nőm, sem álldogálnom nem ( l kell hozzá. Igaz, hogy vala-i l mennyien nagyon szeretjük!< í — teszi hozzá mentegetődzve. \ l — Nekem nagyon szakad. — ] l vallja be szemérmesen Ili.

\ — Én fél liter tejre két to- i

l jást, pici sót, 1 dkg porcuk- \ írót és 22 dkg simalisztet szó-\ i mitok. Az élesztős palacsin-; \ tához fél liter tejre 1 dkg: í, élesztőt, 3 dkg porcukrot, esi-: $ pet sót, 1 tojást, fél citrom \ í héját és 27 dkg lisztet — ok- i } tatja barátnőjét Panni.

$ — Hát az meg milyen, |

£ hogy élesztős? — csodálkozik j £ a főzés titkain Ili.

£ — Én le szoktam rakni egy \

j.sor dióval, egy sor gyümölcs-': f ízzel — aztán még átforrósi-: $tom a sütőben. Egyébként' $ egészen úgy sül, mint a má- j isik — mondja Panna, s köz-': $ ben pillanatig sem szűnik ka- : ^szíteni a palacsintákat. Ili j ^ nagyot nyel.

'/, — Nesze, egy kis csemege!

$— teszi elé a forró palacsin-: $ tát, egy kanál tejföllel, re- ^ szelt sajttal meg sóval töltve. £ Másikat sóval-borssal maga % kapja be. — Finom ugye? Ha % a gyerekek itthon vannak, ez £ jár velük is! De ma későn ^ jönnek meg.

Í — Jaj, de finom! — eszeseit az új-ízű tésztát Ili. — ^ Én is akartam tegnap sütni, 'fde megsavanyodott a tejem, |hál inkább kiöntöttem. j Panna felszisszen.

y

^ — Vetek ám kiönteni a tétjét, te csacsi! — mondja fejcsóválva. — Savanyú tejből iis jó a palacsinta. A kalács, | bukta s egyéb kelt tészta meg £ különösen. Ha nem isszátok \ meg aludt tejnek, akkor sem \ ^ kell kiönteni! ^ jLlERT SZERENCSÉRE: £ í beszólnak hazatérő gye- j ^ veket, Pannáé is megérkez- j % nek. s kézmosás után terítés- ': Cez látnak. A két asszony el-\ ^ válik — de legközelebb újra '• ^ jó lesz kihallgatni őket — j ' mert Pannától lehet tanulni. ‘

$ QZOMSZÉD ASSZONYOK.

í *3 Panni messze könvyéken füQyes háziasszony hitében $áll — Hi elég ügyetlenke. % Anyósa vezette a háztartását, £ amíg el nem költözött tőlük C lányához. Ott ugyanis kis- {baba született, s nagy sziik- f ség lett a nagymamára. Ili } gyerekei már iskolások — de í bizony nemigen segítenek Í neki. Ö kimaradt a munkálj bői, de azért fut nála min- t den. Soha sincs vége a mun- J kának, soha sincs rend a la- }kasban. Panni dolgozik is, } meg otthona is rendes, étele J ízletes, a gyerekei tanulás- \ ban, jómodorban, ügyesség- í ben elől járnak — és tiszta, j csinos ruháikban igazán ked- ‘ vélni valók. A napokban Ili

! ..... I

Nyílt levél Laci öcsémnek

: Kedves Lacikám!

> \

Megkaptam a leveledet — s azt sem tudtam hamarjában.- í boeszankodjam-e vagy mulassak rajta. Azt írod, felköltöznél! ! hozzánk, te úgysem bírod ki otthon, mert a szüleid nem ér-! ! tenek meg. Anyád állandóan azt vitatja, hogy miért olyan í ! rettenetesen szűk a nadrágod, legutóbb aztán végképpen ki-í í csordult a pohár, mert anád — életedben először — pofon- í ; ütött, mikor gyönyörű tartóshullámmal a hajadban tértél haza. í í Azt írod, én bizonyára megértem, hogy haladnod kell a kor- i jvai, s 17 éves létedre nem öltözhetsz úgy, mint „egy maradi! (kisbaba”. A technikumi társaid között van olyan is, aki kö-í

1 römlakkot használ, mégsem szólja meg senki őket. Ez így;

(városias. , !

Kedves Lacikám, attól félek, engem is az értetlen rokonok! ( közé fogsz sorolni. Ezért is nem azzal hozakodom elő. hogyan! (is volt az a mi fiatalkorunkban habár azon talán nevetnél,: ! hogy apád az első pofont egy irgalmatlan bő nadrágért kapta,! ! tanúja voltam! Akkor ugyanis a bő nadrág volt „jampecos”! ( és az első keresetéből azt vett, használtan ugyan, aa én ügyes i j unokatestvérem. Mert mi is szerettünk öltözni, ha kevesebb I ; pénzünk is volt rá, mint most nektek, fiataloknak. Úgy gon-í í dolom, a szüléidét nem kellene otthagynod az öltözködési vi-j (ták miatt. Nem mintha pesti rokonaid nem látnának szíve-; ! sen, de mert itt sem hallhatsz mást nálunk. Félek, hogy’ az j ! a bizonyos pofon a tartóshulláméx-t — habár elvem ellenére; !— az én tenyeremből is elcsattant volna! El tudod apádat: (képzelni tartós hullámmal és körömlakkal? Ugye, nem. Kire: ! akarszt te hasonlítani? Azokra a férfiakra, akiket becsülsz.: ! vagy..., nem, ffam, nem magyarázóm meg neked, hogy kiki j szokták férfiatlanul bodorítani a hajukat és fényezni a kör-: ( műket. Sok híres színészt, táncost, művészt ismerek — éie-; ( lemben nem láttam még egyet sem a nőies kozmetika ilyen: \ furcsa ékességeivel! Légy ápolt, tiszta — a férfinak dísze ( nem a pomádé, r.em a lakk és különösen nem a tartóshul- ä lám. Jó fodrásszal nyírasd a hajad, ne járj rendetlen frizurá- ( val; ha tetszik, s ügyetlenségedben magad nem tudod a kör- j möd rendben tartani, s jobb helyre nem tudod a zsébpénze- ; det adni, ám mamkűröztesd meg ünnepélyesebb alkalmakra a ; körmöd — de maradj ápoltan is férfi s ne nőies majom, í Ami az öltözködést illeti, sohasem elegáns a túlzásba vitt ( divat. Ahogy éretlen fiúcskák jártak csak a mi ifjúságunkban (szoknyaböségű nadrágban, úgy a lábikrára feszülő sem szép 5 ma. Persze nem gondolok arra, hogy ne tarts lépést, mérték- ; kel és ízlésesen a divattal! Nyugodtan viselhetsz szűkebb, sőt ( hajtóka nélküli nadrágot, ha társaid — és nem utolsósorban a } kislányok — ezt most így tartják szépnek. Majd beszélek ; Anyáddal, hogy értse meg. Hiszen Apád is az ő kedvéért vette ; azt a bizonyos bővet, amivel az ő pofonja elődjét kiérdemelte.

Az, hogy tréningnadrágban járj iskolába, valóban nem he- ! lyes, mert készen kaptok jóformájú és olcsó kasha nadrágot,

( amely tweed zakóval vagy sötét pulóverrel hétköznap igen jó 5 viselet. Ahogy hazaérsz, vedd le, akkor megkíméled. Otthonra, kertbe, ház körüli munkára, sportra remek a tréningruha! \ Ballonkabátot érdemes venni, mert a régi lódenból varrt bé- ( léssel hűvösebb időben, bélés nélkül meg tavasszal, nyáron, 5 ősszel elegáns is és nagyon célszerű. Olyan fazont válassz, ami nem túl hosszai — most a rövid kabát a divat. Anyádnak

2 mond meg, hogy nem nőssz már olyan nagyot, hogy még min- j dig hosszabbat kelljen vennie! Ha meg kinőtted, úgyis kopik

a nyaka, ujja, át kell majd alakítani derékig érő, gumis al- j júra.'

} A kockás ingek csinosak is, praktikusak is. Az egyszínűt } mosni is nehezebb — Anyád így talán majd megbarátkozik } a mintás ing gondolatával. A csíkos, kivált a ^keresztben csí- kos nagy divat. Ünneplőre is a fehér-fehér csíkos. Én nagyon \ szépnek találom! Kockás vagy csíkos inghez azonban ne vi- $ selj mintás nyakkendőt! Az egyszínűhöz most harántcsíkos, esetleg keresztbencsíkos a szép. Vigyázz, ha az inged egyszín- Ij ben keresztcsíkos, akkor sem jó hozzá más, csak sima nyak- £ kendő. Remélem, a kézzel festett pálmafák és egyéb borzal- mák, amelyeket néhány fiatalember viseletén megcsodáltam, neked legmerészebb álmaidban sem fordulnak meg. Ha ilyes- ^ miben látnálak, bármilyen megértő vagyok is, felmondanám a rokonságot!

} Nylon zoknid színe ne üssön el a ruhádtól. Legegyszerűbb. ^ ha drapp vagy szürke. Ha azonban sötétkék vagy bordó, ak- ^ kor a nyakkendőddel és ingeddel legyen összhangban. Drapp- } barna-zöld, vagy szürke-kék-bordó színek harmóniájára építsd á ruhatáradat. A szürke azonban a barna összeállításhoz is ^ megy!

í Ünneplőre nem tudok csinosabbat télire, mint sötétkék í öltönyt, tavasszal azonban börberi vagy tropikál is nagyon megfelel, bárhová mégy. Ami a cipőt illeti, a helyedben nem ragaszkodnék méregdrága „maszek” cipőhöz. Az állami boltok- ban nagyon változatos és szép formákat látok. Hétköznapra ^ szebb a vastagabb talpú, „angolos”, ünneplőre vehetsz vékony- talpú, keskenyebb, „olaszos” fazont. Aki hétköznap is úgy jár, mintha bálba menne, nevetséges, mert a céiszerűtlenség min- ^ dig komikus.

Meleg időben járj hajadonfőit, az úgyis egészséges — hi- ^ degben meg elégedj meg a sapkával. Ünnepélyes alkalomra ^ azonban vedd csak fel nyugodtan a kalapot.

Ha bármi hasonló gondod lesz, mindig készséggel adok tanácsot öltözködési kérdéseidre. Ha valamelyik társad akar írni nekünk, azoknak is. Szeretettel ölellek, á Zsuzsi néni

köszönési módokat. De hányszor fordul elő, hogy a szülök alig köszönnek egymásnak, ugyanakkor megkövetelnék, hogy gyermekük tiszteletteljesen üdvözölje őket. Egy családban az apa kényelmes karosszékben ül, az anya szorgalmasan dolgozott körülötte. Munka közben az anya leejtett valamit, mire az apa „udvariasan” figyelmeztette, hogy azt fel kell venni. Nem hiszem, hogy ezeknek a szülőknek a gyermeke túlzott gyorsasággal sietne a leeső tárgy felvételére. Valószínűleg helytelenül értelmezi a nők megbecsülését, a segítő készséget is, még akkor ts, ha az apa erről hosszas előadást tart számára.

Egy családban az anyának szíüksége volt valamire. Szólt az apának: „add ide már azt a tálat”. Az apa szó nélkül odanyújtotta, az anya ugyancsak szó nélkül átvette. Hol tanulja meg a gyerek a „kérem, tessék, köszönöm” használatát?

Hány családban fordul elő az, hogy az apa az ajtón előremegy, míg felesége utána jut csak be a szobába. Hány apa hagyja, hogy felesége csomagot vigyen, miközben ő mellette megy üres kézzel. Tanul-e figyelmességet az ilyen családban élő gyermek?

A szülők egymás iránti apró figyelmessége is udvariasságra "nevel. Szükséges, hogy a szülők egyike a gyermeket is bevonja a másik szülő meglepetésének előkészítésébe. A legtöbb helyen az idősebbek iránti tisztelet hiányát érzik, főleg ott, ahol nagymama van a családban A gyermeket a .nagymamától két generáció választja el, nehezebben értik meg egymás problémáját. Hogyan viselkednek a szülők a nagymamával szemben? Mindig udvariasak, előzékenyek vele szemben? Nem fordul elő, hogy az idősek apró szokásait a gyermekek előtt szidják, kritizálják? Ez pedig a gyermekben nem kelt tiszteletet az idősebbek iránt.

Sokan úgy vélik, ha a gyermeket helyezik előtérbe s mindenki csak az ő kényelmét szolgálja, akkor kellő példát mutatnak s ezzel a gyermeket udvariasságra nevelik. Igaz, hogy nem elég, ha a szülők az idősebbekkel szemben vagy egymás között udvariasak, a gyermekkel szemben is megfelelő hangot kell megütni, de a gyermeket a családban a maga helyére kell tenni. s ez a hely nem a központ. Családon beiVM közösségben senki sem lehet fontosabb a másiknál, hanem a család egy- egy tagja a maga feladatát kell, hogy ellássa. A társadalmi érintkezés formái a családban nem lehetnek eltérőek a családon kívüli udvariassági formáktól. A kö- : zössági élet megköveteli ezeknek a formáknak megtartá- i sát, ez a társas érintkezés ; egyik alapfeltétele.

; Az udvariasság alapja a fi- i gyelmesség. Megfigyelni azt, j hogy a másiknak mi a kelle- ; mesebb, s ennek megfelelően ■ cselekedni. Ha elvárjuk, hogy ! velünk szemben figyelmesek ! legyenek, nekünk is figyel- ! mesnek kell lennünk mások í iránt. Ha elvárjuk, hogy ve- (lünk udvariasan viselkedje- \ nek — nekünk is fegyelmez- ( nűnk kell önmagunkat olyan í esetben is, ha ennek ellenkezőjét kívánnánk tenni. í Önfegyelemmel, az embe- rek iránti türelemmel, példa- } mutatóak leszünk, s ha £ } syerfflek ilyen légkörben ne- } velödik, az udvariasság belsí j szükségletévé válik s neu £ külső kényszer hatása alat ^ cselekszik. Ha minden csa- ^ Iádban ügyelnek az udvariai ^ légkör megteremtésére, nerr lesz többé kifogás a gyerme! í modora ellen, í M. L.

A vonat lépcsőjéről fiatal fiú ugrott le, majd lesegített egy idős asszonyt, elvette csomagjait, belekarolt s kivezette az állomás épületéből.

— Milyen udvarias — hallom a mellettem haladóktól —, igazán ritkaság a mai világban.

— Meglátszik a mai gyerekeken, hogy nem törekednek arra, hogy úriembernek tartsák őket — így egy hang.

— A gyerekszoba hiányzik *— válaszolt erre egy harmadik.

A kapuban összetömörültünk, az „úriember” nagyot taszított rajtunk, előre törtetett. A villamosmegállóhoz érve a

t.gyerekszobás” könyöke lökte félre a felszállni igyekvő terhes anyát.

Igaz, hogy gyermekeink sokat vétenek az udvariasság szabályai ellen, de a járműveken, az utcán, az üzletekben a felnőttek udvariatlan magatartását tapasztalják s ezt a stílust veszik át ők is.

Sajnos, sok esetben a család sem segíti őket megfelelő példával. A szülők egy része úgy gondolja, hogy ez kizárólag az iskola feladata, más része az udvariassági formákat elavultnak, a múlt maradványának tartja, ismét más csoportjuk úgy véli, elég, ha összeszidják a gyermeket azért, mert udvariatlanul viselkedett.

Ifjúságunknál nagy problémát okoz a köszönés. A szülők megszoktál^ a „kezeit csó- kolonV’-köszönést. Nálunk ez szokásos, forrósa a múltból származik. Akinél tiszteletből megtesszük, azoknak köszönhetünk ilyen módon. De ez a köszönési mód lassan, lekopik, zsugorodik: „keszcsókolom,

jtzcsókolom, csókolom” s mint mór tö_bbs?.ör hallottam, csti- pón „kólóm” lett belőle.

Az iskolában jobban szeretjük a napszaknak megfelelő köszönést. „Jó napot kívánok”, milyen szépen hangzik ez a kívánság. Ez a köszönési mód csak nálunk szokatlan, az összes többi államokban már évszázadok óta használatos.

A tegező viszonyban levőknél a szervusz köszöntés szokásos. Ez a szó is variáló- dott: „szavasz, szia” szavakká s legutóbb az olasz eredetű j.csao” az üdvözlő szó. A család egyes tagjai is használják ezeket a kiirtásra szorult

1