Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

Néhány esztendeje sorra látogattam Biatorbágyon a világra szóló hírű vasúti me­rénylet élő tanúit: az özvegye­ket és árvákat, a segélycsa­pat tagjait és a sebesültápoló­kat, a látókat és az emlékező- ket. Ami leginkább megdöbben­tett, valósággal mellbevágott: negyedszázaddal a Maluska- ügy után lúdbőrző háttal fél­ték ezek az emberek a titok­zatos merénylőt, és még 25 esztendő után sem tudták, miért kellett a bécsi gyors­nak lezuhannia a viaduktról, miért kellett halálra zúzódnia húszegynéhány embernek. Az emberi képzelőerő visz- szaborzad, megriad a ször­nyűségektől. És ehhez még hozzájárul az is. hogy a bia- torbágyi szemtanúk túlságo­san közelről láttak mindent, a vért, az összeroncsolt te­temeket; túlontúl harsá­nyan hallották a jajveszéke­lést, a hörgést, a mentőautók szirénázását. A tragédia ször­nyű közelsége pedig megza­var: elfedi a tulajdonképpeni okokat, a háttérben dolgozó erőket. A többiek, az ország lakóinak nagy többsége, vi­szont csak a hecclapokból ér­tesülhetett a Matuska-ügy fej­leményeiről. Ök távolról néz­ték mindazt, ami történt, ezért nem láttak az esemé­nyek mélyére. De mindezektől eltekintve, ugyan ki pillanthatott be an­nak idején, a harmincas években, büntetlenül a poli­tika boszorkánykonyhájába? Ki követhette nyomon a bia- torbágyi katasztrófát — akár mint szemtanú, akár mint újságolvasó — a kezdet kez­detétől az ítélethirdetésig? Ki bizonyíthatta volna: ezt a merényletet nemcsak fel­használták Horthyék a közép- európai kommunistaellenes hajsza kirobbantására, de ezen túlmenően: az egészet ők maguk ókumlálták ki. ter­vezték és szervezték, hajtot­ták végre — természetesen komplett rendőri segédlettel?! Pedig ez történt. A dolog ma már tiszta, és világosan nyomon követhető. A rendőri anyagot tanulmá­nyozhatjuk, az egykori kül­földi lapokat szintúgy, a szem­tanúk — ha még félelemmel küszködve is, de — elmond­ják, amit tudnak, és a mozai­kokból összeilleszthető a tel­jes kép, hasonló Dürer apo­kaliptikus lovasaihoz, A dolog ma már tiszta: Ma- tuska Szilveszter a Horthy- rezsim kreatúrája. A Pró- nay-különítmény egykori tisztjét tízéves pihenő után ismét előrángatta a „nagy gazda1’, aktivizálva a „kon­szolidáció” éveiben tönkre­ment fűszeressé degradáló­dott, szakképzett tömeggyil­kost. A volt falusi szatócs egyik napról a másikra Bécs- ben tűnik föl, nem kérdéses A mozi előtt ban, hogy Vartha kitüntetést kapott és Józsáné megfogyva visszatért külföldi útjáról. Né­hány pletyka, néhány hivatali összekoccanás, ez volt minden, ami tegnappá vénítette a napo­kat. De nélküle lobbantak el a viták, a pletykák sem neki szóltak. Láthatott, hallhatott, mint akármelyik bútordarab. Fejtő Ibi a másik asztalnál a harisnyakötöjét igazgatta a múltkor, kis kék nadrágja szé­lén, a fodor mögül, egy bab- szemnyi anya jegy barnállott, feszült a harisnya a combján. Józsáné odanézett, aztán sze­mével Koncsek felé c sapott, de Ibi csak legyintett és kun­cogott a szeme. Hetek jöttek, hónapók és ar­ra ébredt Koncsek egy napon, egy reggelen, amikor kint még fel sem szálltak a ködök és a sarkokban még az éjszaka ku­corgóit — arra döbbent Kon­csek, hogy egyedül van a ten­gernyi irodában. Ült és der- medten fülelte a csendet. Va­lahol ajtó csapódott. Aztán Grubei jött, szelesen, hogy dongott az ajtó. Vissza­kiáltott a folyosóra. —! Ide, srácok! Ismerősök gS ismeretlenek tülekedtek az ajtóban és bel­jebb karéjban elrendeződtek Koncsek asztala előtt. Néztek. Nézték Koncseket, az asztalra terített iratokat, néhánynak a szeme körbejárta a falakat. — Hát maga? — nevetett Grubei, aki legjobban ismerte. — En kérem? ... — Maga, maga. — Én kérem ... — tétován felállt, nem ülhetett, amikor annyian álltak. — Én ké­rem ... Nem figyelt rá senki. Grubei sugdosott nekik, megértet­ték, nevettek. Koncsek uj- jaiban pedig a megszokott mozdulat bizsergett. — Ide figyeljen édesapám!... — egészen eléje állt Grubei. — Ide figyeljen édesapám! Maga most kiállít nekünk egy utalványt negyven pa­lackra, tudja hogyan kell, na gyorsan. — Nem lehet... — této­vázott, aztán magabiztosabb lett. — Nincs itt Vartha kartárs. Nincs itt — mondta és kifelé fordította a tenye­rét, de mindjárt erőt kellett vennie magán, hogy ne a ci­pőjénél fejeződjék be a moz­dulat. Rántott a fején, köze­lebb n yomakodott Grubel- hez, hogy le ne hajolhasson a cipőjéhez. Érezte: lóg és egy­re löttyedtebb a csomó. — A forradalmi bizottság nevében felszólítom, hogy azonnal állítsa ki az utal- 'ványt, és a forradalmi bizott­ság nevében megbízom min­den további anyagkiutalásr- sal! — Grubei hangja maga­san tornázott, szavalt, szin­te kisiskolásán, a szeme köz­ben arcról arcra járt, hogy csodálják-e a többiek. — Itt a tömb — lökték elé. — De én nem tehetem. — Ne ellenkezzék, nem érünk rá. — Sajnos nem tehetem. Grubei vörös lett, és a sze­me sötét. — Maga most ne hülyésked­jen. Vagy még mindig azok­kal paktál? Nem tudja, hogy más szelek járnak? Maga hü­lye irodakukac! — Tátogoit még néhányat, aztán legyin­tett. — Bircsák! Állítsd ki az utalványt. Mit vacakolunk ezzel a hülyével?! Ezután te intézed a kiutalásokat! A for­radalmi bizottság nevében ... Kicsi, szögletes ember fu- ralcodott az asztalhoz. Szét­nyíltak fülei, ahogyan a tömb fölé hajolt. Lassan, ci- kornyásan írt. Felnézett né­ha, keskeny szája szélét nyal­ta, tetszett neki, hogy min­denki csendben ügyek Már többen kifordultak az ajtón, amikor Grubei me­gint Koncsek elé dobbant. — Ide figyeljen, édesapám! Maga most azonnal eltűnik Hável (Páger Antal) és Marschalkó (Básti Lajos) viadala az összekötő vasúti hídon kisembert, a passzív rezisz­tenciába húzódott polgárt előttünk avatja harcossá, sőt osztályharcossá. A másik nagy alakítás Ma­jor Tamás nevéhez fűződik. Nem szimpla Horthy-hóhér Halmágyi főkapitány! őszin­tén megborzad, amikor a ka­tasztrófa színhelyére ér. Meg­rendül az emberi kínok lát­tán. Megveti azokat, akik poggyászukért, pénzükért si­ránkoznak, nem törődve a va­gonok roncsai alatt gyötrő- dőkkel. De Major érzékeltet­ni tudja, hogy mindezeken az emberséges érzelemnyilvání- tásokon túl Halmágyi első­sorban igazi magyar úr, ■~,yan magyar úr, akit a már idézett Gábor Andor így jellemzett: .......tetőtől talpig magyar úr, t ehát hitvány himpellér, gyá­va betyár, aljas akasztóiavi- rág, és minden már meg­történt és még történendő gyilkosság gyatra cinkosa és eltussolója ..." Major Tamás művészi megjelenítő ereje kellett ahhoz, hogy ez a lelki szörnyszülött, ez a Halmá­gyi, minden becstelenségével együtt megmaradjon a reali­tás határain belül, hogy ne legyen belőle maga Lucifer, de ugyanakkor ne sekélyesül- jön holmi polgári liberálissá, ne szürküljön gonoszsága kényszeredett cselekedetek so­rává. A harmadik főszereplő: Básti Lajos, ö a film leg­problematikusabb, legkevés­bé logikusan formált alak­jának, Marschalkónak ala­kítója. Mi a baj ezzel a fi­gurával? A merénylő közvet­lenül a robbantás után mint véresszájú politikai agitátor mutatkozik be: nyakunkon a vörös veszély! — szavalja, és sebtiben vádbeszédet alkot a kommunisták ellen. Később, Bécsben, a rádióriportereknek már egy új Marschalkó nyi­latkozik, az üzletember: ha az én biztonsági fékjeim let­tek volna a vonaton, istenem­re, nem történhetett volna tömeghalál. És végül már sem agitátor, sem üzletember, csak őrült: úgy lesz minden, ahogyan akarod, Leopold! A „csak” szócska nem vé­letlenül került a mondatba. Az egyébként véges-végig he­lyes politikai vonalvezetésű film mondanivalóját, esz­mei kicsengését határozottan gyengíti (a figura zavarossá­gán túlmenően),' hogy a tu­datos cselekvésből, a politikai gengszterből vagy a gátlás­talan tőkésből schizofréniás beteget faragtak a filmírók. Itt nem a történelmet kérem számon. Matuskát, a Horthy- bérencet, hanem a hármas megokolást sokallom. A há­rom koncepció — az agitátor, a tőkés és az őrült — nem erősíti, de gyengiti egymást! Ez az „agyonindokolás”, az ellentétes okok közömbösítő hatása végül is azt eredmé­nyezi, hogy maga a merény­let voltaképpen — indokolás nélkül marad. Marschalkó szá­la elkülönül a többiekétől, és a valóság — ahogyan ő a színre lép — kicsorbűl. Ezen a hibán pedig Básti remek, sokoldalú művészete sem tud segíteni. A Merénylet — mint írtam — nem dokumentfilm. A leg­sokoldalúbb, legösszetettebb művészet méltó eszközeivel teríti elénk a harmincas éve­ket, az akkori idők harcait, apropóul használva csak a vonatrobbantást. Művészi ka­landfilm, és ennél több: mű­vészi társadalomrajz. Ugyan­akkor izgalmas és feszültsé­gét nem szokványeszközökkel teremti. A rendező nem ál­dozza fel a mondanivalót az idegek öncélú borzolásának oltárán. Nemcsak eseménye­ket, elsősorban embereket fényképez, és ezeket az em­bereket nemcsak kívülről, ha­nem belülről is megmutatja. Hável és Marschalkó pár­harcai, Halmágyi és Hável késhegyre menő vitája; a merénylő, beágyazva családi otthonába; a hegedű összetö­rése — hogy csak néhányat említsek a sok közül — olyan jelenetek, amelyek nemcsak a mondanivalójuk­ban jó, de művészi megfogal­mazásukban is kitűnő fil­mek között biztosítanak he­lyet a Merényletnek. És még valami: érdemes elgondolkodni azon. hogy a film alkotói mennyire indi­rekt eszközökkel és mégis mennyire hatásosan mutat­ták meg néhány rövid jelenet­tel a kommunisták harcát. A kommunista orvos kihallgatá­sa hang'- és fényhatások ke­reszttüzében; a gyári razzia felvillantása; és a legszebb montázs; a bírói jelenet, ami­kor a felálló vádlottak ár­nyaiból a sztrájkra sorakozó munkások tömege bontakozik ki... Ezek a jelenetek, kép­sorok bizonyítják, hogy nem a mennyiség, hanem a mi­nőség adja meg valaminek a hangsúlyosságát. Kár, hogy a szerencsétlen­ség ábrázolásának kisszerűsé- ge (mennyivel több lett vol­na csak néhány ember, né­hány arc a sokadalomnál!): az Angol-park Borzalmak kas­télyában forgatott jelenet mesterkéltsége kisebbíti Vár- konyi Zoltán rendezői mun­kájának dícséretét. Ugyan­csak hiba, hogy a rendőrségi kihallgatás elnagyoltsága és jelentéktelensége miatt nem tisztázódik közérthetően az a tény, hogy Halmágyi pon­tosan tudja; ki a merénylő. Az már Marschalkó szerepé­nek ellentmondásosságából fa­kad, hogy a film lélektanilag nem indokolja: miért isme­ri fel a merénylő egyik pil­lanatról a másikra gyűlölt üldözőiében, Hávelban. őrült víziói inspirátorát, Leopol- dot. Végül zavaró, hogy a kezdeti narrátor-hang helyé­be a későbbiek során Hável gondolatainak hangos kivetí­tése lép. A film — siker lesz. Ennek megjövendöléséhez nem kell különösebb jóstehetség. Az is bizonyos, hogy a Me­rénylet sok mindent tisztáz, megmagyaráz, bizonyít. És hogy erre szükség van, még ma is szükség van, mi sem igazolja jobban, mint a bia- torbágyiak — a merénylet élő tanúinak — szemlélete. Ha ott szükség van az igaz­ság feltárására, Horthyék arcának kendőzetlen bemuta­tására, mennyivel inkább kel] ez a leleplező erejű film másutt! Garami László eredetű pénzen gyárat vásá­rol, és a viszonylag nein nagy összegért megteszi, amit várnak tőle: megkezdi a robbantások sorozatát, kettőt külföldön, a harmadikat Bia- torbágyon. A Prónay-különítménytől Biatorbágyig az út éppen olyan rövid és síma, mint Or- goványtól Somogyi és Bacsó legyilkolásáig. ® A Merénylet azonban nem dokumentfilm. A szerzők — Bacsó Péter és Thurzó Gábor — nem kötötték magukat szo­rosan a megtörtént esemé­nyekhez. A kritikus feladata sem az (bármennyire csábító az alkalom és a lehetőség), hogy összevesse a filmtörté­netet a tények történelmével. A feladat: vajon a Merénylet, mint műalkotás, híven tük­rözi-e azt a társadalmat, amely a Matuska-féléket szül­te, és- amely nemcsak három vonatszerelvény, hanem az egész ország pusztulását oly sikeresen előkészítette. A filmírók egyébként azzal is dokumentálni akarták a megtörtént eseményektől való bizonyos fokú függetlenségü­ket, hogy az egy Biatorbágy- tól eltekintve, megváltoztat­ták a neveket. Matuska Szil­veszter Marschalkó Juliusszá lesz. Hetenyi főkapitány Hal- mágyivá. Schweinitzer Schvetzcé és így tovább. A kötöttségektől szaba­dult képzelet azonban nem szárnyalta túl a valóságot. De egyáltalán túl lehet-e licitál­ni azt, ami itt, nálunk Hor- thyék 25 éves uralma alatt történt? Gábor Andor már 1920-ban, a Bécsi levelekben megírta: „Ha mi itt (Bécsben — szerk. megj.) kigondolnánk egy tortúrát, s rízt mondáitok, hogy azt otthon végrehajtot­ták valakin, akkor kiderülne, hogy a mi elgondolásunkat réges-régen gyakorolják oda­haza azok a vadállatok, akik WOAVW,V,VAW«V\'ír.VW>W.V\N'«V\VA\V,\\' innen! Veszt a kalapját és el­tűnik inneni Veszi a kalapját, kabátját, megköti a cipőfű­zőjét, igen, megköti a cipő­fűzőjét és eüűnik innen, de gyorsan! kortesek csodálkozott. Cso­dálkozott, hogy a rettenetes szenvedély félelmes kis ördö­ge csendben lapul valahol, gondolatai mögött, a másloor erőszakos kis ördög csende­sen gubbaszt. Befelé figyelt, nem is tudta, hogyan került rá a kabát, meg a kalap. Ment is volna csendespn. elégedet­ten. Grubel rákiáltott. — Azt mondtam, hogy meg­köti a cipőfűzőjét! , Megálltak a többiek te. Né­hányon visszajöttek a folyo­sóról. — Na! — Grubel pisztollyal hadonászott. — Megköti a cipőfűzőjét, aztán eltűnik a fenébe! . — Én? ... Ugyan kérem ... — Állj! A szűzmáriáját az anyádnak! De Koncsek csak ment az asztalak között. Már senki sem nevetett. — Állj, vagy bizisten lö­vők, a szűzmáriádat! Nem állt meg, még mosoly­gott is. Dörrent a pisztoly, nem állt meg, kiment az ajtón. Grubel nem lőtt többet. Ta­lán mert visszatartották a többiek, talán mert csak egy töltény volt a tárban. Koncseknek pedig hazafelé menet jó kedve kerekedett. Üresen kongtak az utcák. A nap sütött, nem messze a há­zak mögött dörgött az ég. Vagy a pisztolydörrenés zengett a fülében. Cipői táncoltak a kö­vön, és arra gondolt, hogy milyen felesleges rajta meg­kötni a csomót. Pedig a fűző ezegyszer valóban lógott rajta. az emberölésnek nem hazug teoretikusai, mint mi, hanem valódi praktikusai, akikre mi nem foghatunk olyan kegyet­lent, rondái, hajmeresztőt, aminél sokkal kegyetlenebbet, rondábbat és hajmeresztőbbet ők valósággal meg ne csele­kedtek volna." A Matuska- ügy is olyan kegyetlen, ronda és hajmeresztő, hogy épel­méjű ember — ha csak felét, ha csupán tizedét, ha nem többet, mint század részét el­hiszi — már hideglelősen iszonyodik. A film talán éppen ezért — hogy ne terhelje túl a nézők idegrendszerét — nem is fog­lalkozik a merénylet előké­szítésének, megszervezésének szövevényeivel, inkább arra szorítkozik, hogy egyetlen Ariadne-fonalként a Horthy- rendőrség munkálkodását és „igazságkeresésének” útját kövesse. ® A film nem operál előre­gyártott, emberektől elsza­kadt politikai sémákkal. Az operatőr felváltva három em­bert fotografál, ez a három személy nagyon összetetten, nagyon árnyaltan és nem ke­vésbé nagyon ellentmondásos módon megtestesíti mindazo­kat, akik a gazdasági válság éveiben egymásnak feszültek: az elnyomottak seregét és a Rendet. Hável, a Tanácsköztársaság bukásakor nyugalomba vo­nult bíró, tisztán látó ember. Éppen tisztánlátása késztette arra, hogy ne vállaljon részt kommunisták elítéléséből, meggyilkolásából. Elhúzódik a világtól, a politikától (van ugyan barátja, éppen egy kommunista, de erről sem tudja, hogy a tiltott párt tag­ja), kertjének, virágainak él, és alkalmi magánnyomozásból tartja fenn magát. Ez a passzív ember, aki nem ke­veredik bele semmibe, vé­letlenül éppen abba a vonat­ba száll, amelyik sohasem jut el Bécsig. És Hável ezután ,.már nem mondhatja — hi- í szeri becsületes ember —, hogy \ nem avatkozik be a nagyok ^dolgába. Kutat, keres. nyo- ímoz, bizonyítékokat szerez, a \ rendőrség elé tár mindent, ^küzd az igazságért. ( Halmágyi, a nyomozás hi­vatalos vezetője (egyébként ( Hável volt diáktársa) tudja, (mi az igazság. Ő sem vak, ő (is kezében tartja a merény­lőt, de ahelyett, hogy szét­választaná a szálakat, inkább (összekuszálja azokat. Ö ugyan­is két igazságot ismer. Az (egyik, a kevésbé fontos, a £ merénylő leleplezése; a másik, (a mindennél lényegesebb: a (merénylet ürügyén hirdetett (statárium kihasználása * — (nem Marschalkó ártalmatlan- (ná tétele érdekében, hanem \— a kommunista párt szét- \ verése végett. Az uralkodó \ osztály puskaporos hordón (táncol, és levegőbe repülhet £ akárhány vonat, ennek a 5 hordónak nem szabad fel­robbannia! \ Tulajdonképpen ez ■ a két É ember, a két volt kolléga áll ^egymással szemben. Az ő \ élet-halál küzdelmükből bon- '( takozik ki a film igazsága, ! magvas és tiszta politikai í mondanivalója. Emberek csap- gnak hát össze, és nem lemez- í telenített eszmék. Emberek, g akik nem egyszerűen angyal- í szárny-fehérek vagy ördög- g farok-feketék. ( Páger Antal Hávelja nem f egysíkú pozitív hős. még- \ csak nem is teljesen tudatos \ hős. „Csak” becsületes em- \f bér. Még visszarettenéseinek g gyáva pillanataiban is az. \ Amikor Halmágyi megfenye­geti. ideiglenesen vissza "o- gnul. Amikor barátját elfog­yják, nem küzd érte foggal- \ körömmel, ahogyan előtte gelhatározta volt. Hável nem ^is afféle Sherlock Holmes-i gmesterdetektív. Páger éppen gazzal teszi emlékezetessé ezt ‘ az alakítást, hogy a szürke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents