Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

U L O N X I IV. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1960. FEBRUÁR 5. PÉNTEK í A jó terv segítség a nagy hozamok elérésében várják az új tagok is, akik bíznak a nagyüzemeink ter­melési fölényében, s ennek tu­datában vitték földjüket kö­zös használatba, s vállaltak kötelezettséget azok megmű­velésére. A tsz-ek vezetőinek kö­telességük az alapszabály ismertetése és annak be­tartatása, Él VAN A D1ÁKHÍRADÓBAN? SZEMLE Több mint egy év óta je­lenik már meg a gimnázium­ban a diákok újsága, a „Diákhíradó’* 1. Ötletes, szel­lemes összeállítású kis új­ság, mely különösen azzal hívja fel magára a figyel­met, hogy a tanulók maguk készítik. Különösen kiemelkedik a lapból a „Mi történt isko­lánkban í959-ben?’1 című cikk. Szerzője végigfut az év fontosabb eseményéin és ki­emeli azokat, amelyek lénye­gesen befolyásolták az iskola életét. így említi meg a diák- egyenruha, a matrózruha be­vezetését, a politechnikai ok­tatás megszervezését. Ki­emeli a nyári munkatáboro­kat, melyek a közösségi élet szempontjából fontosak vol­tak és ír a diáktanács meg­alakulásáról. Egy másik cikk a diákok takarékossági mozgalmának jelentőségét méltatja, s rá­mutat arra, milyen szívesen vesznek részt ebben a diá­kok. A „Fullánk" rovat a szak­köri újságokat veszi célba és lerántja róluk a több hó­napos port. Igen érdekes a Diákhíradó versenyrovata is, amelynek neve „Szellemi olimpia". Szé­les témakörét csak két ki­emelt kérdéssel illusztrál­juk: Ki volt Frederico Gar­da Lorca? Mit tudsz a nép- számlálásról? Az önképzőköri Híradóban arról értesülhetünk, hogy sza­valóversenyt rendeznek a gim­náziumban február folya­mán. íme, csak néhány kiraga­dott példa. A cikkek azt bi­zonyítják, hogy a szerkesztők jól dolgoznak. Igazgatósági ülés a földművesszövetkezetben Ha most azt mondom, van abban valami nagyszerű, hogy az ember elmegy egy igazga­tósági ülésre és ott csizmás parasztembereket, fejkendős asszonyokat talál, közhely­nek hangzik. Gyorsan hoz­zászoktunk, hogy egyszerű emberek nagy dolgokban oko­san határozzanak. A földmű­vesszövetkezet igazgatósági ülésén vagyunk. Mérlegen az igazgatóság és a felügyelő bi­zottság elmúlt évi munkája van. Ezek az emberek ültek itt egy évvel ezelőtt és arról be­széltek, mit és hogyan kell megvalósítani 1959-ben. Az eredményekről valamennyien meggyőződhetünk, ha beté­rünk a Kecskeméti úton a szövetkezet maradékboltjá­ba és a csinos, új üzletben olcsó, leértékelt árú anya­gok között válogathatunk. Esti sétánk közben megállapítjuk, hogy szépek a neonfeliratok, örülünk annak, hogy folyik az építkezés és 1961-ben meg­nyílik a nagy áruház és kor­szerűnek találjuk a mozi mel­letti élelmiszerboltot. Persze, sok mindent észre sem ve­szünk. Például, hogy jég­szekrényből vette elő az el­adó nyáron a fölvágottat, amiből tíz dekát vásároltunk vacsorára. Hogy itt az új pénztárgép, ott az új polc, frissen van festve a fal. Egymillió forintot kellett okosan beosztani, felhasznál­ni, hogy mindez megvalósul­jon. Amivel elégedettek va­gyunk, ami tetszik, az az ő munkájukat is dicséri. 1210 ellenőrzést tartott a felügyelő bizottság és a pa­naszkönyvben egyre kevesebb az elmarasztaló bejegyzés. Az évvégi leltározás eredménye kielégítő, sehol nem fordult elő nagyobb visszaélés. Szövetkezeti város vagyunk, ezt mindenki tudja. De azt nem, hogy pár hónappal ez­előtt tíz egyéni gazdálkodó volt a bizottságban, ma kettő kivételével termelőszövetkeze­ti tagok. Van közöttük bri­gádvezető, főkönyvelő és van. aki egyszerű dolgozó. Vala­mennyien jól dolgoznak és amikor munkájukról beszél­nek, öröm hallgatni. Egyikük ezt mondta: (le­írom, mert nekem nagyon tetszett) „Ott nálunk minden változik, napról napra nő, forrong, olyan ez, mint ahogy a világ születését el­képzeli az ember.” A két egyé­ni hallgatott. Velük szemben a bizottság véleménye egyön­tetű volt: nem lehet szö­vetkezeti vezető az, aki kerék­kötője a munkánknak. Minden évben nőnek a fel­adatok, nőni kell a tudásnak is. Tanulnunk kell — mond­ták és megbeszélték, hogy politikai és szakmai tanfolya­mokon vesznek részt. B. D. A magasabb hozamok el­érésében nagy segítség a jó terv, lebontva brigádokra, majd egyénekre az eredmé­nyességi munkaegység alap­ján. Igen fontos, hogy a tsz- tagsággal minél gyakrabban tár­gyaljunk az éves felada­tokról, s magyarázzuk meg, hogy a vállalásokkal a saját munkájukat‘köny- nyítik meg. Tehát nem mindegy, hogy milyen talajerőben, előké­szítésben, növénysűrűségben és művelési állapotban tartja a vállaló tag a területét. Az sem közömbös és jelen­tősen befolyásolja a termés mennyiségét, hogy mikor vég­zik a növényápolást, az egye- lést, a ritkítást, kacsozást, permetezést vagy porozást, de még az is befolyásolja a jövedelmet, hogy mikor sze­di, ássa vagy töri az elvál­lalt és értékesítésre érett terményt. Az értékesítési idő megvá­lasztása különösen a kerté­szeti termékek értékét befo­lyásolja, mivel a korai zöldségfélék ára sokszorosa a tömeges érésűeknek, s nem közöm­bös, hogy a területről mennyi az értékesített áru utáni pénzbevétel, ami után a dolgozó tag a részesedést kapja. A földterület hozama nö­velhető még a köztes terme­léssel is. Az Arany János Tsz tagjaival olyan megegyezést köt, hogy a vállalt területre,, a kukorica közé a bab vető­magját biztosítja. A betakarított termés egyharmad részét a tag- ■ nak adja, s egyben meg­engedi, hogy a vállaló tö­köt is vessen saját szük­ségletére. Az ily módon elvállalt terü­letre is szerződést köt a Ter­ményforgalmi Vállalattal, hogy ezzel is növelje az áru­értékesítési szintjét. Adva van tehát a közös gazdaságokban is az egyéni boldogulás lehetősége, de itt is a jól végzett munka hozza meg csak gyümölcsét. Éljen hát minden termelőszövetke­zeti tag ezekkel a lehetősé­gekkel. György Endre Az elmúlt héten üzemi bi­zottsági ülést tartott a DÁV szakszervezeti bizottsága. Megtárgyalták az elmúlt évi eredményeket és tényként megállapították, hogy a dol­gozók jövedelme 1953-hoz vi­szonyítva 3,1 százalékkal nö­vekedett. A DÁV-nál 16 brigád 136 részvevővel küzd a szocialista Hangácsdülőbeli asszonyok, a Szabadság Termelőszövetke­zet új tagjai a múlt héten is­merkedésre, barátkozásra hív­ták meg a tsz régi asszonyait. Szombaton délután a tsz nő­tanácsa részéről fel is kereked­tek az asszonyok, s a szövetke­zet elnökével együtt a hangá­csi iskolába látogattak. Az ismerkedés első percei kérdés-felelettel teltek. A han­gácsi asszonyok kérdeztek, a központbeliek válaszolta!!:. Hogy milyen kérdések hang­zottak el? Például: hogyan fog­janak hozzá a munkához, mi­kortól meddig kell dolgozni, vajon lesz-e annyi jövedelműik, mint idáig, egyéni korukban volt? Az egyik hangácsi idős néni például megkérdezte a vendég Németh nénit, hogy vajon ru­házkodásra telik-e ezentúl? A válasz egyszerű volt: Németh néni megfogta rajta levő kar­digán csücskét, s ezt mondta: „Négyszázötven forintért vet­tem. Ezelőtt ilyesmire nekünk nem telt. Valamikor gyerme­keimnek az édesanyámtól örö­költ rékliből csináltam inget, most pedig, az unokáimra min­dig csak új holmi jut’". A. későbbiek során az ismer­kedés vidám nótázgatásba csa­pott át, majd az asszonyok ru­mos teán látták vendégül a szomszéd teremből kíváncsis­kodó férjeket, akiket ezt „csú­szós” borral viszonozták. brigád címért, három brigád a felszabadulási verseny ke­retében tett jelentős felaján­lásokat a takarékosság és ön­költségcsökkentés terén. Az ülés részvevői a mun­katervben fő szempontként jelölték meg az 1960-as évi terv teljesítését (amely lénye­gesen magasabb a tavalyinál). Az újítások fokozásával, be­vezetésével, a szocialista munkaverseny kiszélesítésé­vel, a dolgozók szakmai tu­dásának növclésévél kívánják azt még túl is teljesíteni. A bizalmiak továbbképzé­sére fokozottabb gondot kí­ván fordítani az üzemi bi­zottság, hogy eredményeseb­ben tudják képviselni a dol­gozókat és a Munka Tör­vénykönyvében biztosította): alapján jól ellássák a szak- szervezetek helyesen felfo­gott, érdekvédelmi feladatát. Ktmi KI A HIBÁS? Nagy csaták végén az egyik \fél vigad, másik fél sirat. A í mohácsi vész évfordulója a í törököknek örömünnep, ne- i künk viszont nemzeti gyász : napja. A sportban is így van. Egy futballmérkőzés után a győztes csapát örül — a vesz­tes lógatja az orrát. Ha a munkaverseny során az egyik brigád megszerzi a másiktól a vándorzászlót, az csak ne­kik büszkeség, míg a másik­nak szégyen. Így van ez az iskolában is. Bizonyítványosztáskor az egyik gyerek a kitűnőt nézve édesanyja mosolygós arcát, si­mogató kezét, a keresztapa ál­tal megígért tízest látja, míg a másik az elégtelen mögött a szigorú dorgálásra, anyja könnyes szemére gondol. A kitűnő bizonyítvány nem fér a táskába, kézben kell vinni. Így, ha ismerősökkel táláHtozik az ember, könnyen megmutathatja. Az út is na­gyon hosszú, pedig ilyenkor fele idő alatt haza lehet érni. Máskor olyan sok ismerős iön erre, most nagyon kevés. Az elégtelen hamar hazaér. Pedig az óra szerint kétszer ; annyi időbe telt, mint máskor. ■Ami érthető is, hisz kerülővel kell menni, nehogy találkoz­zunk valakivel. De hiába. Mennyi ismerős van! És va­lamennyit érdekli a bizonyít­vány. Jani a fal mellé húzódva ol- dálog hazafelé. Óvatosan ki­kerül minden pocsolyát, köz­ben gondolkozik. Hogy is kezdődött? Hogy lett ebből a számtanból egyes? Elsősorban Peti a hibás: neki mondta a tanító néni, hogy foglalkozzon vele. Első két alkalommal pont olyankor jött, mikor esett a hó. Csak természetes, hogy ilyenkor szánkózik az ember? Harma­dik alkalommal meg a szom­szédban próbálták ki a kis vo­natot. Pedig akkor megvár­hatta volna, öt órakor már haza is ment. Alig kellett vol­na két órát várnia. Ráadásul még a füzetét sem adta oda, hogy a házi feladatot lemá­solja. Aztán ott van a tanító néni. Megígérte, hogy minden hé­ten egy nap bent marad az iskolában egy órát. hogy se­gítsen. Mindig délelőtt szólt, nem gondolt arra. hogy neki még egy órát ét kell izgulnia. Persze, az ő feje sem lehet kalendárium. Aztán csodálko­zott, hogy mindig elfelejtett ottmaradni. Anyu is csak napi két órát foglalkozott vele. Hát miért vállalt olyan munkát, hogy csak négy órakor jöhet haza? — HÁROM VAGON kel­káposztát szállított Miskolc­ra tegnap a MÉK helyi ki- rendeltsége, s még e héten Csehszlovákiába is irányít egy vagonnal. Ezenkívül ugyancsak Csehszlovákiába egy vagonnyi petrezselymet is küldenek. — JÖL KEZDTE az evet a ládagyár munkáskollektí­vája. A január havi terme­lési tervüket 104,2 százalékra teljesítették. EKKORÁT TÉVEDNI! Nem megnyugtató ugyan, de elég sűrűn előfordul, hogy egy-egy utca nevét nem helye­sen írják. Főként az „y”-nál van baj. Sokszor nem oda kerül, ahová való. A Rákóczi utcát láttam már „Rákóczy”- nak, ugyanakkor a Kisfa­ludy utcát „Kisfaludé’-nak el­keresztelve. Az sem dicsőség, de még érthető, hogy nem mindenki tudja, ki volt Mentovich Fe­renc. Népszerűsítésén nem sokat segített a közelmúlt években megjelent pedagó­giai témájú könyve sem. Saj­nos, még mi körösiek sem tettünk eleget, hogy utcáink névadóinak munkásságát is­mertessük. Nemcsak Mento­vich Ferencet (akinek Kő­röshöz közvetlen kapcsolata veit), hanem még jó néhány nevezetes országos hírű em­ber emlékét kezdjük felejte­ni, Vagy úgy gondoljuk, hogy mivel utcái neveztünk el róluk, megtettük, köteles­ségünket? Termelőszövetkezeteink ve­zetői napról napra jobban megbirkóznak a megnöveke­dett feladatokkal. A területi megnövekedés az üzemi szer­vezésen felül még arra köte­lezi az új és régi tagokat, hogy kitavaszodáskor a ter­melési munkákat olyan módon készítsék elő, %mi lehetőséget nyújt a magasabb hozamok elérésére. Ezt feltétlenül el­Hol lehet házhelyet vásárolni ? A házhelyek vásárlása iránt élénk az érdeklődés az OTP helyi kirendeltségénél. S a kínálat? Nem mondható megfelelőnek. Jelenleg a gép­állomás mellett a Salamon Ferenc ulcában vár gazdára mintegy 15 darab 200 négy- j szögölcs telek és Bokroson a Szultán, illetve Keglevich ut­cában 3—4 házhely. Bizo­nyára a távolság miatt ezek-; tői idegenkednek az érdeklő-; dók. Sokan a konzervgyár kiize-i lében keresnek eladó leiket,: az Örkényi út környékén sze-i retnének megtelepedni. Ezen-: kívül igen nagy az érdeklő-; dés az Alpári út környéke iránt. Itt azonban már nin­csen eladó házhely. Okos dolog lenne, ha a vá­rosi tanács felmérné az igé­nyeket és a konzervgyár .kör­nyékén kijelölne területet házhelyek céljára. S talán nem lenne haszontalan felül­vizsgálni azokat a juttatott házhelyeket sem, amelyekre idáig nem építkeztek, s azo­kat építeni szándékozóknak juttatni. (Erre tavaly a vá­rosi tanács egyik ülésén ha­tározatot is hozott.) A bő keresetet Bársony Antal új tsz-tag szállítja haza a régi tagoknak. Bényeiné megelégedetten, a jól végzett munka örömével és eredményével indul haza \\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\^^ 16 szocialista brigád a DÁV-nál Vidám ismerkedés — PÄRTNAPOT tartanak ma délután 5 órakor az ál­lami gazdaság dolgozói szá­mára. A pártnap tárgya a VII. pártkongresszus határo­zatainak ismertetése. Előadó R ívó István, a gépállomás igazgatója, — 21 000 FORINTOS több­letnyereséget ért el tavaly a Községgazdálkodási Válla­lat. Ebből az összegből még e héten prémiumot osztanak ki a vállalat legjobb dol­gozói között. •/ — A GIMNÁZIUM poli­f technikai oktatásával kap- t csolatos műhely felszerelésé- re ez évben 10 ezer forin- tot irányoz elő a községfej- lesztési alap költségvetése. \ — MOST FOLYIK az új, ^ a megnövekedett termelőszö- ^ vetkezetek és a konzervgyár £ között a termeltetési szer- ^ ződések megkötése. Eddig ^ minden szövetkezet a terve- £ zett mértékben kötött zöld- í ségtermesztési szerződést. A i legnagyobb területre a Sza- badság Tsz szerződött. A p Rákóczi Tsz előreláthatóan \ 100 holddal növeli szerzödé- ses területét. Csütörtökön a J Dózsa és a Petőfi szövetke­zetekben fo'ytak tárgyalások. S A Petőfi Tsz _ hozzávetőleg í 400 holdon termel zöldséget. \ A szövetkezetek főként para- \ dicsőm és uborka termelésé- \ re szerződtek. A Szabadság \ és a Dózsa tsz 150—150 hol- j dón borsó termelését is ter- ! vezi. i í t —--------------------­- ■ » I köszönetnyilvánítás : Köszönetét mondunk mind- ; azoknak, akik felejthetetlen ; kislányom, testvérünk. Kovács Rőzsika temetésén megjelen­tek és részvételükkel fájdal­munkon egyiiíteni igyekeztek. A gyászoló család Még a füzeteit is vele akar­ta becsomagoltatni! Hát csoda, hogy megbukott, mikor ennyien összeesküdtek ellene?! — Szolga — Akad ezeknél azonban sú- j lyosabb hiba is. A napok- ^ ban a 920. számú Hunyadi János úttörőcsapat címére le- ; vél érkezett az egyik buda-; pesti szövetkezettől. A cím-; zés: „Nagykőrös, IV., Metter- ; nich u. 2.”. Azt, hogy Men- ; tovich Ferencet a levélíró; nem ismeri, elnézzük, de már p azt, hogy Metternichről nem p tud, az nagy hiba! Azt elkép- \ zelni, hogy ennek az ország- p nak akadna egy olyan rá- í rosa, ahol a magyar nép el- $ lenségéről, hírhedt osztrák !> elnyomójáról utcát nevezné- f nek el — óriási tévedés. % Több: tudatlanság! Metter- J nichet még saját népe sem % szerette, hazájában is csúfo- f san megbukott. Gyáván, asz- í szonyruliában, szökve mene- í killt, a népharag elől. Ezt ? minden iskolában, mindig így % tanították. És most akad í egy ember, aki a mi nya- $ kunkba akarja varrni! Méghogy Metternich! Ezt $ visszautasítjuk! % (Ko-bor) i | BÉNYEINÉ ÜZENI í. j özvegy Bényei I.ászlőné, VII., Mintakert utca 14/a. szóm alatti lakos már négy éve tagja a Szabadság Tsz-nek. Az ^ elmúlt évben mint baromfigondozó dolgozott. Szorgalmas ^ volt és jól keresett. Ezt a mostani zárószámadás utáni mé- | rés is bizonyítja. 854 munkaegységet szerzett és erre 25,56 J mázsa búzát, 6,80 mázsa árpát, 1,71 mázsa zabot. 17 mázsa ^ kukoricát, 83 kilogramm cukrot és 8000 forint készpénzt ^ kapott. Ezenkívül a háztáji földön 30 mázsa kukoricája és ^ 3,70 mázsa burgonyája termett. Az elmúlt évek keresetéből már egy házat is vett. | Üzeni az új tagoknak, hogy bátran vágjanak neki az új 4 életnek. £

Next

/
Thumbnails
Contents