Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

1960. FEBRUAR 23. KEDD ;^irIop A műhelyben a csengő vas zenél. Skorán Sándor, a fémipari szövetkezet elnöke mestere a kalapácsnak. Hármat a tüzes vasra vág, a negyedikre meg — amíg megfordítja, amit ka­lapál — játszatja a pörölyt az üllő acélján. Diákok nézik nagy buzgalommal, lesnék el az őszülő elnöktől a mester­fogásokat. Később átveszik a kalapá­csot, de az csak nem akar olyan szépen zenélni, mint a mester kezében. Pedig Ud- vardi Bandi a szívét-lelkét beleadja. A mester szigorú arccal nézi, csak a szeme mo­solyog, s belül a lelke. Talán tovatűnt ifjúsága izzik fel újra a tüzes vasban vagy a ma még esetlen gyerekkéz idézi fel ifjúi emlékeit. Nem tudni pontosan, de amióta szerdánként megjelenik a műhelyben ez a tizennyolc gimnazista, mintha szebb, de­rűsebb lenne a többi hétköz­nap is. Tizennyolc gimnazista is­merkedik az élettel. Az élet iskoláját járják hetenként egyszer — ahogyan Skorán Sándor találóan megállapí­totta két kalapácsütés között. Azután büszkélkedik. Alumí­niumból öntött hamutálakat, kovácsoltvas függönytartót, ru­hafogast, hidegvágót mutat. Valámennyit a tizennyolc gimnazista öntötte, ková­csolta. Amikor ősszel elkezdték a munkát, még maga a mester sem gondolta komolyan. — Ha megismerkednek a szerszámokkal és elsajátíta­nak néhány alapfogást, már nem lesz haszontalan a fára­dozás — biztatta Porpáczy István, a gimnázium igazga­tója. Több történt ennél. Nem­csak azért, mert ma már az elkészített munkadarabok mu­tatják a megtett utat, de azért is, mert emberségben, munkaszeretetben is léptek egyet az ácsai gimnazisták. A munkások kézzelfogható kö­zelsége, barátsága és segíteni akarása — akár a fiatalok a vasat — alakította, formálta a tizennyolc gimnazista jelle­mét. Nincs intő, de ha lenne, akkor sem kapott volna sen­ki. A kovácsok és öntők mun­kája fegyelemre nevel! Egy hibás mozdulat elég... A munkások mellett, Skorán Sándor mellett lehetetlen hi­bás mozdulat; ügyetlen igen, de az is csak félig, mert máris közbenyúl a munkás keze és helyreigazítja az ügyetlennek induló mozdula­tot. Öntő vagy kovács lesz Ud- vardi Bandi és a többi tizen­hét diák? Egyikük sem tudja még. Talán éppen mérnök vagy tanár. Csak azt tudják, hogy alkotni olyan nagyszerű! Látni, amint az izzó vasat az 6 akaratuk formálja. ízlelik az élet sokszínűségét, s köz­ben új arcokkal, új emberek­kel, egy eddig ismeretlen vi­lággal ismerkednek, a mun­kások világával. Ez talán az egészben a legizgatóbb, a leg­nemesebb ... Az osztályteremben ezalatt különös óra kezdődik. A tanár valójában nem is ta­nár, hanem az Új Barázda Termelőszövetkezet fiatal, energikus elnöke, Ladoniczki József. Nem olyan régen még maga is az iskolapadban ült, az agráregyetemen. Most el­nökből tanárrá „lépett elő”. Szigorú, hivatását értő és érző tanárrá. Amit mond, sú­lya, íze van. Nincs szurkolás és nincs drukk, mint a többi órán. pe­dig a kérdések sokszor nehe­zebbek. s feszült gondolko­dásra késztet valamennyi. Mert ősszel így és tavasszal más­ként ... azután időjárás, föld­minőség, géperő, technika ... új fogalmak... Az élet és a tanár nem tűri a sablont, a formulákat, mégis izgalmas, mégsem remegve várt óra ez. Ize van. akár a tavasznak vagy a földnek. Mert a föld csak akkor kezes — akár a gyerek —, ha ismerik jelle­mét. Mit kíván tavasszal és mit ősszel? Mikor szereti, ha mélyen megforgatták, s mi­kor éri be buktatással? Mi­kor kíván táplálékot és mi­lyet? Azután... A föld gazda­gon terem, ha az ember nem sainálja tőle két karja ere­jét De a töld mén gazdagab­ban terem, ha az emberi erőt sárlók is türelmesebbek len­nének ... Különösen azok, akik csak azért mennek szer­da délelőttönként a boltokba, hogy büszkélkedhessenek a kislányukkal, aki már nem is olyan kislány, aki már nem is egészen gyerek. Brasnyó Ági tanár szeretne lenni. Tanár, dé mi keresni valója van az üzletekben? Gondolkozik, mosolyogva fo­galmazza meg. — A tanár „munkaanyaga” a gyerek, az ember. A keres­kedő nemcsak áruval, de em­berekkel is „dolgozik". Nem­csak türelmetlen, izgága, fe­gyelmezetlen, ideges gyerek van, de türelmetlen, izgága, fegyelmezetlen, ideges vásár­ló is. Itt kapcsolódik össze a kettő: a tanári hivatás és a kereskedői pálya. A jó keres­kedő egy kicsit nevelő. Leg­alábbis kell. hogy az legyen! Nos, Brasnyó Ági és társai megtalálták már a munka szépségét, érdekességét, felfe­dezték varázsát és bizonyos, hogy hasznosítják is, mihelyt sor kerül rá. A kezdet kezdeténél tartunk még csak! — vallja az igazgató. — Egy esztendő múl­va... Akkor igen! Akkor is­merkedjen majd ezekkel a gyerekekkel. Ha ugyan rájuk ismer még ... A kezdet kezdetén... Igaz. De ha visszatekintünk egy esztendőre... A diáklány. Bölcs Zsuzsa, aki tavaly vásárolni indult, elsőnek akart távozni az üz­letből is. Ma csendben, türel­mesen várakozik, míg reá ke­rül a sor, ahogyan szerdán­ként ő elvárja a többi vásár­lótól. Ha Vágó Balázs édesapja esténként hazaérkezik a gyár­ból, fia csendesebb szóval be­szél. Nem veti többé a sze­mére, hogy miért fáradt, ami­kor kirándulást ígért vasár­napra. És becsüli a hét végén kapott forintokat — a zseb­pénzt — amelyért apa ötven- szer vagy tán százszor is megemelte a nehéz kalapá­csot. Horváth Róza kétszer is meggondolja, mielőtt ki­mondaná: unom már ezt a zöld ruhát! Vegyél másikat! A gondolat talán még ott él benne, de ez a gondolat már terveket szül: anya, megen­geded, hogy átalakítsam a zöld ruhát? Ha szól az édesanya: sza­ladj át, fiam, a boltba, egy palántafáért, Gogh Ferenc, Dönti Károly ma másként fe­lel, mint felelt volna egy éve. „Megcsinálom magam, édes­anyám!” Es fiúk — mint például Hru- mó Jóska, Kuli Sándor és a többiek —, akik eddig halla­ni sem akartak arról, hogy a gimnázium után odahaza maradjanak, a földeken, ma más véleményt vallanak. Ma­radunk! ... Talán csak annyi a változás, hogy a kasza he­lyett a kombájnra szavaznak. Az öt-tíz hold helyett az ezer holdakra! „A kezdet kezdeténél” —■ cseng vissza az igazgató sza­va. Hát ha ez a kezdet kezde­te, legyen ilyen kezdet na­gyon sok helyen! És legyen ilyen gyors és eredményes a folytatás. Akkor tiszta szív­vel mondhatjuk majd: a gimnázium valóban az élet iskolája. Prukner Pál ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\VÍ^V^\\\W Néhány megjegyzés egy elmaradt előadás margójára Pár nappal ezelőtt let­tem a TIT irodalmi szak­osztályának tagja. Száza­dunk magyar költészete címmel február 18-án kel­lett volna előadást tar­tanom Örkény községben. Lelkesen és örömmel ké­szültem a feladatra, össze­állítottam előadásom anya­gát, amelyet versek felol­vasásával terveztem szem­léletessé, közvetlenebbé tenni. A költemények tol­mácsolására — felesége­men kívül — Marosy Ele­mér általános iskolai igaz­gatóm és két úttörő szava­lom vállalkozott. Az előadás hirdetett idő­pontjában az előadókon kívül — értsd és mondd — két általános iskolai tanu­ló volt jelen a kellemesen befűtött televíziós terem­ben. Később érkezett négy pedagógus és néhány KISZ-tag. (Az utóbbiak színjátszó-próbára.) A létszám a türelmes vá­rakozás ellenére sem gya­rapodott. — Majd Inárcson töb­ben lesznek! — vigasztal­tuk magunkat. (Ezt az előadást ugyanis a ter­vek szerint még két köz­ségben — Inárcson és Da- bason is megtartjuk.) Ekkor lépett be Szluka bácsi, a postás, örömmel fogadtuk, mint az ötödik felnőttet, de az öröm ha­mar elpárolgott, amikor láttuk, hogy „hivatalos mi­nőségben” egy táviratot nyújt át. A távirat szövege: „Az inárcsi előadás elmarad!” Rövid idő múlva szár- nyaszegetten hazaballag­tunk. A tanulság: több gondot és figyelmességet kérünk a népművelés vezetőitől a TIT-előadások szervezésé­re. S talán tegyük hozzá; minden előadás szervezé­sére, amely a falusi nép­művelés ügyét szolgálja. Elgondolkoztató tény, hogy amikor az érdeklődés középpontjában levő atom- problémáról tart előadást fa- \ 7 4 k nnak idején a világsajtó ^ A — a magyar lapok is — 4/ beszámolt arról a megdöb- ^ bentő felfedezésről, amelyet 4 szovjet műszaki katonák 4 Kurszk városában tettek. Egy ^ véletlen napfényre hozta a '4 német fasiszták által a II. vi- } lágháború idején felhalmozott, 4, robbantásra előkészített kü- lönféle lőszerek és aknák £ valóságos arzenálját. Olyan 4, hihetetlen mennyiséget, ami­dnek láttán az első pillanatban ^ még a leggyakorlottabb tűz- 4f szerészek is visszariadtak, j Ahogyan megállapították, 4, nyilvánvalóan a szovjet csa- 4, patok gyors előrenyomulása ^akadályozta meg a terv vég- 4, rehajtását. Az elföldelt halál í azután anélkül, hogy tudtak ^ volna róla, ott maradt a 4, mélyben. Telt, múlt az idő. A 4, föld hallgatott. A gyilkos há- 4, ború ütötte sebek begyógyul- ^ tak. Űj épületek, sőt városré­szek emelkedtek a magasba. 4, Míg egy napon ... \ Ennyi a valódi mag — az 4, élet diktálta történet. S az is £ valóság, az a hősi, emberfe­letti munka, amit a szovjet £ tűzszerészek egy maroknyi főnként jelentkezett csoportja 4, végzett — megmentve Kurszk 4, városát, s a lakosságot a 4, pusztulástól. Arganovics és 4, Szahnin írók ezt a tényanya- 4, got dolgozták fel feszült lég- }\ körű forgatókönyvvé. Az iz- 4f galom ebben a filmben nem 4f öncél. Nem azért dobog gyor- }I sabban a néző szíve, mert 4t egyedül a hőst félti, hanem ^ mert együtt él vele, akinek 4 kezében, mint a cím jelképe- 4, sen is kifejezi: ott az élet! £ Egyetlen hibás mozdulat, s }j megsemmisül mindaz, amit } itt a teremtő ember alkotott, ís vele együtt pusztul az ön­KEZEDBEN AZ ÉLET kéntesek bátor csapata is. Az izgalom tehát — nemes izga­lom! Ami az alaphelyzetet illeti, az nem új. Az élet is ismétli önmagát. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunión kívül máshol is akadtak művészek, akik ezt a témát filmre alkalmasnak ta­lálták. Emlékezzünk: hasonló alapokon indult el a nálunk is bemutatott csehszlovák Bomba és a magyar A tettes ismeretlen is. Figyelemre mél­tó azonban a feldolgozás mód­jában megmutatkozó eltérés. A csehszlovákok a talált légi­bombát mintegy ürügynek használták, hogy az így elő­állott feszült szituációban be­mutassák választott szerep­lőik reagálását. A mi művé­szeink viszont rosszul értel­mezett irodalmiságból nagyon is általánosan fogták fel az „ismeretlen” tettest. A tár­sadalmi kép — a bérház la­kóinak sötét vonásokkal meg­rajzolt élete került az előtér­be és a Háború nagy H-val maradt a háttérben. N yikolaj Rozancev, a szov­jet rendező helyesen nem jelképekét keresett. Irodalmi síkon sem óhajtott különö­sebb babérokat szerezni. Meg­elégedett azzal, ha a tanulsá­gokat majd a közönség vonja le. Szándéka világosan kiele- mezhetően annyi, hogy a kéz­hez kapott forgatókönyv alap­ján a valóban megtörtént esetet szinte krónikás tárgyi­lagossággal megörökítse. Film­jének ez az erénye, de tegyük hozzá, egyszersmind a hát­ránya is. A Kezedben az élet puritán egyszerűséggel építi a történetet. Rövid bevezető ér­zékelteti a fasiszta visszavo­nulás feszült hangulatát, meg­örökíti a robbanóanyagok földbe süllyesztését. (Megjele­nik tehát tüstént az első per­cekben a voltaképpeni fősze­replő) ... Váratlan képváltás — és máris merőben más vi­lágban vagyunk. Több mint egy évtized múlott el. A nagy város éli békés, min­dennapos életét. Gépek dol­goznak, ekszkavátor robusztus karja markolja a földet. Ke­zelőjének gyermeke kis éte- leskosárral ebédet visz. A vas — vasat ér. Valami elő­bukkan a földből... iszonyú robbanás és két élet kihunyt. A múlt árnyéka elhomályo­sítja a fénylő napot is.*.. Megindul a vizsgálat és ki­derül a szörnyű titok. A szak­emberek megállapítják: ha a lőszert a helyszínen robbant­ják, elpusztul a város. Ha vi­szont elszállítják, akkor a ka­tonák életét kockáztatják. Ek­kor jelentkezik önként Dugyin százados, hogy embereivel megkísértse a lehetetlent. Raj­ta múlik, vajon az ész és az ügyesség legyőzi-e a halált. D ugyin százados alakjában a forgatókönyv hőst rajzol. Nem szélesvállú óriás, hanem egyszerű, szinte jelentéktelen ember, akinek éppenúgy megvannak a maga gondjai, mint bárki másnak. Felesége állapotos, s a nagy feladat éppen akkor vár rá, amikor az asszony mellett kellene lennie. Ez önmagában is dráma, s a két író mérték- tartásán múliík, hogy a köz­érdek és a magánügy között pillanatra sem billen fel a reá­lis egyensúly. A film lényegében a tűz­szerész katonák áldozatos munkáját mutatja be. Ismét Nyikolaj Rozancevet, a rende­zőt dicséri, hogy nem csigázza feleslegesen a nézők idegeit. (Itt-ott érezünk csak némi mesterkéltséget, mint például a patakmedren történő átko- csizásnál, ahol Dugyinnak kell elkapnia a csúszkáló tüzérségi lövedéket.) Bár látványos a megoldás, de valahogyan nem illik az egész nryű fegyelme­zettségéhez. A Kezedben az élet átfogó módon próbálja ábrázolni nemcsak a katonák munká­ját, de a városi pártszervek, a hatóságok, az önkéntes tár­sadalmi aktívák tevékenységét is. Ez az igény utóbb megbosz- szulta magát. Keveset tudunk meg az egyes figurákról, bele­értve magát a központi hőst: Dugyin századost is. A forga­tókönyvírók figyelmét sok esetben szemmelláthatólag el­vonta a különféle lövedékek hatástalanítása a legfontosabb­tól — magától az embertől. Holott a művészi ábrázolás szempontjából többet mond a bensőséges lélekrajz, mint a tűzszerészet szakmailag pontos rajza. A másik hiba, hogy Argano­vics és Szahnin túlságo­san ragaszkodtak a tényékhez, nem engedték szabadjára kép­zeletüket. Pedig az élet min­dig csak nyersanyag, amit a művész képzelőereje, teremtő­képessége formál remekké. Dugyin százados alakját Oleg Sztrizsenov eleveníti meg mértéktartó egyszerűség­gel. A gyermekét, férjét vesz­tett Násztja szerepében Klara Lucskó drámai tehetségét csil­logtatja. Ábel Péter Kiállítás nyílt Cegléden ezernyi más elfoglaltsága £ mellett az iskola igazgató- } ja, tízen hallgatják, s eb- ; bői a létszámból kilenc pe- } dagógns, egy pedig az S egyik jelenlevő tanárnő j férje. ^ Az Ócsárol érkező tanár- } nő előadására négyen ki- ^ váncsiak, A Munkásmozgalmi In- } tézet kiküldött előadója- ^ nak tiszteletére a mező- } gazdasági szakiskola egyik } tanfolyamának hallgatóit ^ „vezénylik ki”, mert két- } három ember kicsit fúr- 4, csán hatna, mint a leg- $ frissebb politikai esemé- í nyékről, s a VII. pártkong- \j resszusról tartott. beszá- } móló „közönsége”. Nem sorolom tovább. 4/ Csupán annyit jegyeznék } meg, használjuk ki a 4/ meglevő lehetőségeket. Ha 4f szükség van a szervezésre 4f — márpedig szükség van ^ — akkor minden előadást }\ gondos előkészítés és pro- } paganda előzzön meg. Ha ^ szükség van erre szórakoz- 4f tató jellegű műsoroknál, 4/ táncos összejöveteleknél, 4, hogyne lenne szükség is- 4f meretterjesztö előadások- 4/ nál. 4/ A járási TIT előadói \ munkaközösségének nyom- 4, tatott plakátjai ne a szék- ^ rény mélyén porosodjanak, ^ ragasszák ki ezeket a fa- ^ lakra és ne kettőt-hármat. 4y Valamennyit! Milyen szépen sikerült a ^ Milyen ember lesz belőle? ^ című előadás, ötven szülő ^ hallgatta Solymári Béla ^ gyáli iskolaigazgatót. Hasz- ^ náljuk hát továbbra is az '4 itt bevált jó módszereket: ^ a gyerekek ellenőrzőköny- ^ vét, a mozi hangszóróját, 4/ s nem kímélve a fáradsá- ^ got — a személyhez szóló ^ meghívókat. Csak így toborozhatunk Í előadásainkra lelkes törzs- ^ közönséget. 4. y Csak így tudja a nép- ^ művelés betölteni felada- 4/ tát: a falu új arcú embe- 4/ rének kialakítását... Dubravecz Attila 4 központ osztályvezetőjének üdvözlő szavai után Mészáros István, a Hazafias Népfront elnöke nyitotta meg a kiállí­tást. Megnyitójában többek között köszönetét mondott a két festőművésznek, Radnai Józsefnek és Ecseri Elemér­nek, akik e fontos témával kapcsolatban nagyszerű alko­tásokat nyújtottak át. A megnyitó után a festőmű­vészek elbeszélgettek a megje­lentekkel, és az egyes alkotá­sokhoz magyarázó előadást nyújtottak. A Mezőgazdasági és Erdé­szeti- -Dolgozók Szakszervezete és a Művészeti Dolgozók Szak- szervezete február 20-tól már- j cius 6-ig Szocialista mezőgaz- | daságunk címmel nagyszabású : kiállítást rendez a Ceglédi í Építők Jókai Mór Kultúrottho- ! nában. í A kiállítást február 20-án, í szombaton nyitották meg. A ! megnyitáson megjelentek a í város társadalmi és politikai j vezetői és képviseltették ma- ; gukat a helyi képzőművészek is. ' Maróthy Kálmán, a MEDOSZ a gép segíti. Sokan még a fel­nőttek közül sem értik ezt, vagy ha igen, hát idegenked­nek tőle. A fiatalság azonban könnyen lángra lobban, ha látja a célt. Ladoniczki József pedig nem olyan ember, aki talányokban beszél. Es a fiatalság lángra lob­ban akkor is, ha olyan esz­ményképet lát maga előtt, mint a szövetkezet elnöke. Még egy esztendeje sincs, hogy az Uj Barázdában átvette a vezetést. Mégis negyvenkilenc forintot osztottak munkaegysé­genként. Vagy: Ladoniczki Jó­zsef esztendőkig mint járási mezőgazdasági osztályvezető dolgozott; íróasztala volt, autó­val járta a községeket — és tavaly lemondott minderről. Hazajött szülőfalujába. Néhá­nyon megmosolyogták: „Elte­metkezett a szövetkezetben De ő boldog! Véletlen dolog, hogy eddig három diák: Kuli Sándor, Klacko István és Gogh Ferenc határozta el: agronómus lesz vagy semmi más!? Most, a téli időszakban, tan­teremben folyik az oktatás, a pillangósokról, a vetésforgóról. De ez nem „csak" elméleti ok­tatás. A diákoknak most a ládába helyezett termőtalaj az, amit ősszel, tavasszal a határ holdszámra kínál. Sziszeg a gyalu az aszta­losműhelyben, formálódik a sárgásszín akácfa... veszít szögletességéből, s kerekedik, egyre kerekedik, ahogy Dönti Karcsi alkarja. Palántafa ké­szül, meg gombolyítófa, kopja­fa. Az egyik sablon szerint készül, a másikat már az egyéni ízlés alakítja. Például a kopjafát. A tetején félarasz­nyi faragott szobor. Egykor a pásztorok formálták ilyenné a görcsös bot végét, hogy ne csak hasznos legyen, de szép s is, nyugtató a szemnek, ha rá- 4, tekint, s dicsérő je gazdájának nem akármilyen ember, aki£ fogja! Az asztalosmühely csaUk de-} cember óta működik. A mü--_> hely szó sem illik rá ponto-l san, egy csöppnyi helyiség azt iskola pincéjében, egyetlen\ rozzant gyalupaddal. Csak a\ gyerekek szíve, lelkesedése tá- i gítja hatalmas teremmé, tart- \ ja a lelket a bicegő gyalupad- \ ban. De a szív és az akarat nagy dolgokra képes! Talán ötven munkadarab elkészült már december óta, s közben eze)k a diákok szorgalmasan látogatják a szövetkezet elnö­kének óráit is. Az asztalos- munka csak afféle téli szóra- _ kozás, míg hó borítja az ácsai i határt... : i # J A fizika-előadóban ruhát \ próbálnak a lányok. A leg-: főbb kritikus: Mayer Gusz-t távné szabónő, „civilben" az is- } kola KISZ-titkárának édesany-} ja. Közel húsz tekintet sze- } gezödik a sebtében kinevezettí próbakisasszonyra, Imre Ibo-; lyára. A világoskék délutáni} ruha remekbe sikerült/ Ki } készítette? Az első gimnazis-! ta Imre Ibolya... Maga szaö-í ta, varrta, s viseli is, amint', újra virágba borul a világ. i Nehéz eldönteni, ki boldo- } gabb: anya vagy leánya? A• leányok vagy az édesanyák? } Pedig még csak a kezdet kéz-’, detén tartanak. Néhány átala-: kitott szoknya, blúz, ruha jelzi f az eddig megtett utat. Fél esz-} tendő útját! Szakmát tanul Imre Ibi és a ; többiek? Lehetséges, hogy két-; három lány ezt választja majd.} De a másik tizenöt sem vall-} ja kárát! A tű, az olló, a var-} rógép jóbarátja marad vala- } mennyinek egész életében. g Kár, hogy a lehetőségek ma} még korlátozottak. Legalább} két varrógép kellene — jelen-} leg egy sincs —, hogy ne sza- ladgáljanak barátokhoz, szom- 5 szádokhoz, hogy a „tanárnő” £ felügyelete alatt varr javak a leányok, ügy lenne teljes, iga-j «... \ Szerda délelőttönként í megif jódnak az ócsai üzletek.; Csupa fény, csupa virág va-} lamennyi. Virágok a télben.} Élővirágok — gimnazista Iá-; nyok. Üdék, fiatalok, okosak,} türelmesek és figyelmesek.} Igaz, olykor még eltévesztik; az árakat. Néha másutt kere-} sik a kért árut, mint ahol az} található. De ezt senki sem} veti a szemükre. Mintha a vá-'t AZ ÉLET JA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents