Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
2 ^^tirlap I960. FEBRUAR 21. VASÁRNAP PARASZTI ÉLET ÜTJÁN :::22s:sH::Hs:Hs»sHHHHst»:?ssississs:: i:n:;H:in2sülsü5isKÍsiSHiHSi!H?IS:Hsg£Üi5Í5g;H«SgHStt^i*iSBH£5g! Mi a legfontosabb? Nyilvánvalóan az, hogy megkezdődjék a közös munka. Természetesen az, hogy az új szövetkezeti tagok olyan szorgalommal és akarással dolgozzanak a közösben, mint a sajátjukban — hiszen abban munkálkodnak. Mindenekelőtt való feladat: megnyerni a fiatalokat a paraszti munkának, a paraszti nagyüzemnek. Senki sem vitatja: össze kell kovácsolni a rádi termelőszövetkezet 312 tagját, ki kell alakítani a közösségi szellemet. Ha mindez így van — és így van —, akkor viszont a művelődésügy. a kultúrház dolga sem másod-, harmad- vagy hatodrendű. ★ A termelőszövetkezeti tagok életkori statisztikája: Húsz éven aluli: egyetlen egy sincs. Húsz és negyven év közötti tag: 92. Negyven és hatvan között: 135. Hatvan esztendőn felüli: 85. Még egy statisztika: A 312 ember között főiskolát végzett: 1 fő (az elnök). Középiskolát végzett: 1. Szakiskolát végzett: 5. Dolgozók iskolája? Nincs jelentkező. Ezüstkalászos tanfolyam? Volt, de — ahogyan a szövetkezet elnöke mondja — bedöglött. Márpedig nagyüzemi gazdálkodás — kisüzemi szaktudással vagy anélkül: lehetetlenség. És itt bukik ki az első elvi kérdés: elsőnek a szövetkezet vezetői — brigádvezetők, ellenőrző bizottsági tagok stb. — sajátítsák él á Szakmát, Szerezzék még a műveltség y ‘Ohméit. A földből többet kihozni csak így képesek. ★ Márpedig nagyon sok ezen múlik. Közérdek, hogy a szövetkezet többet adjon, mint a kisüzem. És a másik oldal: az emberek csak úgy dolgoznak kedvvel, szorgalommal, ha számításaikban nem csalatkoznak. A lehetőségek nagyok, mondhatnám fényesek. A rádi szövetkezet földje nem nyomja agyon az embereket. Két és fél holdnyi kapás jut a tervek szerint egy-egy tagra. Azután: telepítenek 15 hold málnást, és telepíthetnének hozzá még 85 holdat. A sertés- törzstenyészet kiváló, a tehenek fejési átlaga 18 liter, az istállóátlag is meghaladja a 10 litert. De... az adottság — még csak lehetőség. Ha nem lesz fiatal munkáskéz, ha nem ifjúi meg a szövetkezet, az adottságokat csak részben tudják kihasználni. A faluban kell tartani, a szövetkezethez kell kötni (majd- hogy azt nem írtam: édesgetni) az ifjúságot! És ha megkérdeznék: hogyan? — ismét csak azt válaszolnám, hogy a szórakozás és művelődés lehetőségeinek megteremtésével. Azt mondja Madácsi László, az elnök: Madácsi László: .. el se lehetett tölünk zavarni a fiatalságot .. — Taksonyban, ahonnan jöt- 1 tem, el sem lehetett zavarni tőlünk a fiatalságot. Volt kul- j túrgárda, virágzott a sportélet. Itt pedig. .. A kultúrház- ban csak a mozi működik, és hellyel-közzel egy-egy előadás hangzik el. Ez minden... ★ Ez minden, azaz csak valamicskével több. A KlSZ-szer- vezeten belül működik tánc- és színjátszócsoport, nemsokára létrehoznak egy klubszobát is a művelődési házban, ugyancsak az ifjúságnak. De a KISZ-tagok — nem szövetkezeti tagok! Hogy hogyan lehetne közelebb hozni őket a szövetkezethez? A tanácselnök, aki a klub születésénél dicséretreméltóan bábáskodik, vállát vonja: — Ezt kérdezem én is magamtól, és hányán kérdik ugyanezt tőlem! Nem, nem olyan egyszerű a válasz. Tudja, hány munkakönyvét adunk ki fiatal leányoknak, akik most hagyták ott az iskolát? A baj: közel hozzánk a város, többet ad, mint a íalu, a kereseti lehetőségek is csábítóak ... Stahl Margit: „...a szakköri szobába telepítették a traktorosokat .. .” Saját eróhól opítkesih az aszódi Aranykalász Tsz Ha csak ennyit csinálnak, nem jutnak messzire. Vajon összeült-e már a pártvezetőség, a szövetkezet vezetősége, a tanács végrehajtó bizottsága, a KISZ vezetősége, a helyi pedagógus testület és a többi értelmiségi, stb., hCigy megbeszéljék: a szövetkezeti község milyen kulturális életeit „telepítsen”? Mert a málnás az fontos, de a műveltség se utolsó dolog. Talán ott, Rádon, nem is látják. észre sem veszik, hogy a kettő milyen szorosan összefonódik. Észre sem veszik, nem látják, mert sok, nagyon-nagycn sok a közvetlen tennivaló. Ha mindent az elnök csipálna, elveszne a munkában. De csak Madácsi László gondja ez? A tíztagú pedagógus testület (amelynek tagjai szinte kivétel nélkül nagyszerű, áldozatkész munkát vállaltak a szervezésből) nem vehetné vállára ezt a gondot? A kérdés — válaszra vár. — Az idén csaknem 700 000 forint értékű beruházást végzünk el saját erőből — újságolta büszkén a minap Aszódon a december végén alakult Aranykalász Tsz irodájában Lajtos János állattenyész- tészi brigádvezető és Miesinai bácsi, a tsz örökifjú mezőgazdásza. — Mikor kezdik majd az építkezéseket? — kérdeztük kíváncsian. — A kezdetén már túl is vagyunk — mondták rniind- keten. — Alakuláskor megkaptuk az egykor BELSPED használta lóistállót. Az elhanyagolt épületet teljesen átalakítottuk, s azóta van egy 30 állásos tehénistállénk. ahol elfér még tíz borjú is. — Sok munjtát kellett végezni? — Két hét alatt a legnagyobb hidegben, kokszkály- hiák mellett végeztük az átalakítást — válaszolta Lajtos János. — Újra kellett készíteni az állásokat, 19 méter hosszú jászlat, s a falakat is vakoltuk, meszeltük. — Ott vannak már a tehenek? — Néhány nappal ezelőtt vittük át oda harminc tehenünket és a növendékeket. A tagoktól- is vettünk azóta öt vemhes üszőt és tehenet. — Mit építenek még az idén? — Saját erőnkből építkezünk. Ezt úgy kell érteni, hogy az építkezést a szövetkezet tagjaiból alakult, hat kőművesből cs 18 segédmunkásból álló brigádunk-------------• - végzi: —................. E gymás szavába vágva sorolták: — Negyven vagonos kuko- ricagórét, 400 férőhelyes juh- hodályt, 200 férőhelyes sertés- hizlaldát, 80 lónak istállót, ezer férőhelyes törzsbaromfi telepet és átépítjük 3000 férőhelyes csibenevelőnket. Legkésőbb - az ősz elejére felépítjük a felsorolt férőhelyeket, s aztán tovább megyünk egy lépéssel. Sőt, március I5-re felépül a 60 férőhelyes növendékmárha és sőreistálló, Lajtos János most írja az állásokba a tehenek „névtábláit'*. A párhetes borjak is „érdeklődéssel” figyelik munkáját Több lesz a péceli paradicsom A tanácselnök: ,,...Nem olyan egyszerű a válasz...” Ez utóbbi persze azon is múlik, mit fizet a szövetkezet. Ez pedig ismét attól függ: ho- í gyan dolgoznak és kik dolgoz- | nak benne. A hetvenéves apó- j kák és hatvanesztendős anyó- j kák persze hogy nem termel- j nek annyit, mint amennyit a j fiatalok termelhetnének! íme, az önmagába vis&zaté- | rő kör, a saját faikát harapó j kígyó! i Akkor hát? Legalább szórakozás és kultúra dolgában versengeni kell j és lehet a várossal. Ha Tak- ■ sonyban lehetett, Rúdon is le- j hét. A klub legyen a szövetke- j zet klubja! A tsz támora&sa a i művelődési házat, ha pontosan j akarnám fogalmazni, így is írhatnám: a művelődési ház legyen a termelőszövetkezeté! ★ Igen, de az épület önmagában semmi. Úgy különösképpen semmi, ha az épület egy részét a szövetkezet traktorosai, illetőleg szállásuk foglalja el. Igaz, szövetkezeti érdek, hogy a traktorosokat elhelyezzék. De az talán nem, hogy a fiatalokat a kultúrhúz révén itt tartsák?! Ez Staid Margit, kultúrotthonigazgató panasza. Az én észrevételem: az a terv, amit Stahl Margit készített, mint idei művelődési- szórakozási programot — nem terv! Egyetlen gépelt oldal az egész, néhány sablonos céllal: ismeretterjesztő előadás (közelebbi téma nélkül) ekkor és akkor; az öntevékenyek próbája ekkor és akkor; bál vagy színházi előadás ekkor vagy akkor. Ez — nem kultúrpolitika. T avaly ősszel Pécel is termelőszövetkezeti község lett. Ez a község évtizedek óta híres paradicsomtermeléséről. És éppen ezért ma elég sokan kérdezik: vajon a termelőszövetkezetben ter- melnelc-e majd annyi paradicsomot, mint amilior a dolgozó parasztok egyénileg gazdálkodtak. A paradicsom ugyanis kényes és munka- igényes növény. Az aggodalmaskodóknak ez úton adunk választ. Az elmúlt évben az egyéni parasztok mintegy 250—300 holdon termeltek paradicsomot. A Zöld Mező Termelő- szövetkezet húsz holdon foglalkozott ennek a jól jövedelmező növénynek a termelésével. Az idén a felfejlődött Zöld Mező Termelőszövetkezet tervei szerint 300 holdon, tehát szántóterületük hét százalékán termelnek paradicsomot. Ezek szerint tehát szó sincs terület- csökkenésről. Ha a Zöld Mező Termelőszövetkezet és az egyéni parasztok tavalyi ter- másátlagait figyelembe vesz- szük, azt mondhatjuk, hogy az idén lényegesen több paradicsomot szállítanak majd el Pécelrői, mint tavaly. A Zöld Mező Tsz tavaly 20 holdján átlagosan 200 mázsás termésátlagot ért el, míg az egyéni parasztok 125— 150 mázsát. A tsz-tagok ezt az eredményt a jobb talaj- munlcával, a gondosabb palántaneveléssel, az alaposabb műtrágyázással és a növény gondosabb megművelésével érték el. Ha tehát nem is a legjobb termésátlagokat számítjuk, akkor is többet termelnek, mint tavaly a több száz parcellán. Nincs tehát aggodalomra ok. A termelőszövetkezet tervei szerint a 300 holdon he- terózis, illetve kecskeméti 343-as paradicsomot termelnek majd. A termelőszövetkezeti tagok erejükhöz mérten vállalnak ,.védnökséget” a paradicsom felett. Amikor a tsz vezetősége a tagokkal beszélt, egynémely tagnál azt tapasztalták, hogy nemcsak a családtagok munkaerejére számítanak a paradicsom megművelésénél, hanem még a rokonokéra is. Tetszik a tagoknak az, hogy felosztják a területet egyénekre, mert így mindenki úgy részesedik a jövedelemből. ahogyan egész évben dolgozott. Jól érzik magukat a szövetkezet tehenei a kényelmes, átépített istállóban Helyes kezdeményezés a gödöllői járásban Az előző évekénél nagyobb területen vetnek burgonyát a termelőszövetkezetek Megyénkben régi hagyományai vannak a burgonyatermelésnek. A parasztság gondos munkával, körültekintő fajtakiválasztással mindig jó minőségű burgonyát termelt, amely mind belföldön, mind pedig külföldön igen keresett volt. Különösen kiemelkedik e tekintetben a gödöllői járás néhány községe: Valkó, Vác- szentlászló, Dány és Zsámbok. Miután a termelőszövetkezetek ezekben a községekben elkészítették tervüket, kiderült, hogy az idén sem csökken a burgonya vetésterülete. A termelőszövetkezeti útra lépett parasztok továbbra is ragaszkodnak a burgonya termeléséhez. Egyes községekben a korábbi évekéhez viszonyítva még nö is a vetésterület. Valkón például az elmúlt években általában 400—450 holdon termeltek, az idén pedig kereken 500 holdon — területük 18 százalékán — termelnek burgonyát. Kétszázötven hold termésére már meg is kötötték a szerződést a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központjával. Vácszent- lászlón 600 holdon — szántóterületük 20 százalékán —, Dány- ban 300 holdon, Zsámbokon pedig 150 holdon termelnek majd az idén burgonyát. A gödöllői járás termelőszövetkezetei nem állnak egyedül ezzel a törekvésükkel, mert mind több termelőszövetkezet termel az idén az előző évekénél nagyobb területen korai és őszi érésű burgonyát. Ez az elgondolás januárban, a termelőszövetkezeti tervek elkészítésének időszakában vált nyilvánvalóvá. Részben a területnövekedés, részben pedig a tavalyi termelési nehézségek miatt a központi vetőgumó mennyisége átmenetileg kevésnek bizonyult. Ez azonban nem lehet akadálya e fontos népélelmezési cikk kellő mennyiségben történő termelésének. Több községben a termelőszövetkezet tagsága úgy gondolkodik, hogy nem vár központi intézkedésre, hanem — a maga erejére támaszkodva oldja meg a vetőgumó-problc- mát. A termelőszövetkezeti tagok ugyanis rendelkeznek elegendő vetőgumóval, Különösen Valkó termelőszövetkezeti község parasztsága tett tanúbizonyságot öntevékenységéről. Már meg is kezdték a tagok vetőgumó felajánlását. Elsőnek Papp Mihály ajánlott fel 20 mázsát és példáját sokan követték. Juhász József termelőszövetkezeti elnök, Duszor János, Papp Gábor, Túrái János, Hunyázs Gáborné és még vagy harmincán 20—30—40 mázsa vetésre való krumplit ajánlottak fel. A termelőszövetkezet a felajánlott vetőgumó felét készpénzben kifizeti, másik felét pedig a betakarításkor adja vissza a tagoknak. A valkói kezdeményezés mindenképpen helyes és követésre méltó. Elsősorban ugyanis a termelőszövetkezeti tagok érdeke, hogy minél többet termeljenek e jól jövedelmező növényből. Az oldalt írták: Csekő Ágoston, Garami László. Mihók Sándor, Tenkely Miklós.
