Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

1960. FEBRUAR 20. SZOMBAT '""h'Mirlan 3 Viszik az állatokat a közösbe, biztosítják a takarmányt és a vetőmagot A GALGAMÁCSA1 ÚJ ÉLET TSZ-BEN A múlt év decemberében lett termelőszövetkezeti köz­ség Galgamácsa, így az újon­nan alakult Üj Élet Termelő- szövetkezet ma már több mint kéthónapos múltra te­kint vissza. Mit tettek azóta a közös gazdaság megszerve­zése érdekében a 220 tagol számláló és 1563 hold földön gazdálkodó termelőszövetke­zetben? Ezzel a kérdéssel akartunk bekopogtatni a termelőszövet­kezet irodájába, amely köz­vetlenül a tanácsháza mellett van. Egy idősebb termelőszö­vetkezeti tag azonban arról tá­jékoztat bennünket, hogy az elnököt a szomszédos ház ud­varán találjuk, így hát ide igyekeztünk, ötven év kö­rüli pirospozsgás, fekete csiz­manadrágba, csizmába, ugyan­ilyen színű mikádóba, s ugyancsak fekete színű kucs­mába öltözött férfi jelentke­zik az előbb említett tsz-tag hívó szavára. — Tóth István vagyok — mutatkozik be az elnök, amint elénk jön. A hivatalos „formaságok” után a termelőszövetkezet ügyeiről beszélgetünk. — Ha megengedik az elv­társak, inkább itt beszéljük meg a dolgokat, mint az iro­dában, mert a szecskázógépet . várjuk — mentegetődzik. — A napokban vonjuk ugyanis össze a tehénállományt és ta­karmányt készítünk számukra. Szívesen beleegyezünk Tóth István kérésébe, s miközben az udvar vége felé sétálunk, elmondja, hogy 22 tehenet, 18 növendékmarhát és 104 lovat bárhogyan is lesz, nem ma­radnak bevetetlenül földjeink — adja a választ az elnök. — Különösen burgonyából kelle­ne jó minőségű vetőmag. A járástól azonban már értesí­tettek, hogy vetőmagra nem­igen számíthatunk, s így a magunk erejére vagyunk utalva. Igaz, kellene burgonyavető­— A vetőmagot és a takar­mányt kifizetik a tagoknak? — kérdezzük az elnököt. — Természetesen. Kifizet­jük, de a hiteligénylés körül egy kis baj van. Megbetege­dett a könyvelő és az agronó- mus, s így nem tudtuk elin­tézni a hiteligénylést. — És fedezetük van a hitel­re? Megbontják a takarmánjoskazlat mag a felfrissítés céljából, de ha az államtól nem telik, megoldják a maguk erejéből. A terv szerint száz hold bur­gonyát vetnek. A tagokkal már megbeszélték, hogy 35 kiló burgonyát ad össze holdan­ként minden család, aszerint, Kukoricaszárral és takarmánnyal „etetik” a szecskázógépet adott össze a tagság a közös gazdaság megalapozására. Há­rom, nagyobb istállóval ren­delkező. tagnál helyezik el a szarvasmarhákat, de szándé­kuk, hogy kialakítják a ta­nyaközpontot, vagyis építkeznek. — Az előkészületeket meg- tették-e már? — kérdezzük az elnököt. — Bizony, eléggé elhúzó­dott a dolog, mert sokára kaptuk meg a működési en­gedélyt. Olyan hangok kezd­tek emiatt lábrakapni a tagok között, hogy „úgyis egyesíte­nek bennünket a régi termelő- szövetkezettel”. s ez a tagság egy részének kedvét szegte. Őszre azonban felépítjük a tanyaközpontot — válaszolja Tóth István. A termelőszövetkezet tagjai egyébként, amíg az időjárás kedvezett, tettek egyet s mást a közös gazdaságban. így pél­dául 697 szekér trágyát hord­tak ki a földekre, s száz hol­dat szántottak fel. — Ha az idő engedi, to­vább folytatjuk a trágyahor­dást — jegyzi meg a tsz el­nöke —, mert ha bejön a jó idő, bizony a nyakunkba sza­kad a munka. Beszélgetés közben elérkez­tünk az egyik legfontosabb problémához, a tavaszi mun­kák előkészületeihez. — Hogyan lesznek a vető­maggal? — kérdezzük. — Nem mondom, hogy a legjobban állunk, de azért mennyi földet vitt a közösbe. Ugyanilyen módon biztosítják a többi tavaszi vetőmagot is. Az állatállomány ellátásához szükséges takarmányt is esze­rint adják össze. — Fejből nem tudom pon­tosan megmondani, de majd­nem minden termény értéke­sítésére szerződtünk az állam­mal. Fedezete van tehát a galga- mácsai Üj Élet Tsz-nek a hitei megnyitására. De az admi­nisztrációs munkában járatlan dolgozó parasztok még nem ismerik a hiteligénylés mi­előbbi lebonyolításának mód­ját. Helyes lenne, ha a járási tanács szakemberei ilyen te­kintetben is segítséget nyújta­nának a közös munkát meg­kezdő termelőszövetkezet ve­zetőségének. Idáig éltünk a beszélgetés­sel, amikor megérkezik a szecskázógép. A közben összeverődött négy­öt tsz-tag munkához látott, készítették elő a szecskázni valót a géphez. Tóth István elnök egyre türelmetlenebbül tekinget a gép felé, úgy lát­szik, jelen akar lenni a mun­kánál. Bizonyára nem azért, mert nem bízik egykori gazda- társaiban, hanem mert az el­nöknek mégis csak mindent látni kell. Mielőtt búcsút vennénk a tsz elnökétől, még néhány fel­vételt készítünk az új útra lé­pett dolgozó parasztok első lé­péseiről. Szöveg: Mihók Sándor Kép: Csekő Ágoston Őszinte jelentés Az Aszódi Gépállomás felkészül a tavaszi munkára A minap csodálattal adóz­tam Túra, G algahév íz, Hé- vízgyörk szebbnél szebb há­zai — óh nem, inkább vil­lái — előtt. Néztem a járdák szélem halomba hordott kö­vet, téglát, amelyekből új há­zak, új villák épülnek. S hogy ezek még szebbek lesz- nek-e, még módosabbak, rangosabbak-e, számban sok­kal gyarapednak-e — a közös munka, az új élet alakításá­nak sikerén is múlik. A veze­tők irányításán, a tagság szorgalmán, a patronálok se­gítésén és nagyon-nagyon hat majd gazdag termésükre a gépállomás segítése, lelkiis- meretias munkája is. Az aszódi járásban min­den felelős ember, legyen ki­sebb vagy magasabb beosz­tásban, az új, még frissiben összeállóit termelőszövetkeze­teket figyeli: miként eresz­tenek gyökeret? Hogyan in­dulnak a közös munkára? Ki- lesik-e a legelső alkalmas pillanatot a szántás-vetésre a tavaszon? Sikerül-e a kez­det nehezével megbirkózniuk? Összemelegednek-e a tagok? Erről .beszélgettünk Balogh László elvtárssal, az Aszódi Gépállomás igazgatójával, a helyi pártszervezet vezetősé­gének tagjával. — Amikor a gép végigdü- börög a földeken és a kis parcellák mezsgyéjét felszánt­ja: egybeolvad a hajdani szomszédék búzatáblája a másik gazda rozstáblájával 1— akkor alakul a közös. Ak­kor tűnik el igazán a régi, a maradi. Nincs olyan ember talán, akinek ne dobogna torkában a szíve, amikor egy-egy talán öt-hat gép ber­regése hasít a csendbe, veri fel az egész környéket. Olyan­kor teli a határ a tagokkal. Mérik a szántás mélységét, ismerkednek a tájjal és le­sik, mintha távolba látná­nak: mit hoz a jövő — mondotta Balogh László igaz­gató. — A föld megművelésé­ben az utolsó években nagy szerepe volt a gépállomás­nak. Mégis más ma, mint volt tegnap! — folytatta. — Volt idő, ami­kor úgy kellett agitálni a gép mellett — féltek tőle a p; rasztok. S milyen gyorsan megszerették, még az egyé­ni gazdák is versengve kö­töttek szerződést gépi műve­lésre. A múlt őszön az aszó­di járásban már kilenc köz­ség volt szocialislta község — s az is nagy feladatot rótt a gépállomásra. Hát még most, amikor az aszódi já­rás már termelőszövetkezeti járás lett! '— Ebben nagy része van a gépállomás dolgozóinak is. Hiszen sokan közülük részt vettek a termelőszövetkezetek szervezésében, s néhányan most is meglátogatnak egy- egy termelőszövetkezetet, hogy tanácsaikkal segítsék. Természetesen nem ez a fő formája a gépállomás segíté­sének, a termelőszövetkeze­tek megszilárdításáért foly­tatott küzdelemnek. — Mi itt benn. a gépállo­máson készülünk igazán a termelőszövetkezetek támo­gatására. Már előre gondol­tunk arra, hogy az idén megnövekedik majd a gépek iránti igény. Több traktoros­ra, szakemberre lesz szükség. Jelenleg is harmincnyolcán tanulnak gépészképző isko­lán. Ezek a „tanulók" tsz-tagok. Az iskolán azt mon­dották róluk: szorgalmasan, nagy igyekezttel tanulnak. A gépállomáson két tanfolya­mon folyik továbbképzés. A vontatóvezető-képzőn 48-an, az alapfokú traktorostanfo­lyamon 18-an tanulnak. Az előadók? Mi magunk adunk elő, a gépállomás nyolc kép­zett vezetője. Tavasszal 104 olyan dolgozónk lesz, aki már részt vett oktatásban. S a legközelebbi tanfolyamra már ismét van harminc jelent­kező. Az oktatás nemcsak azt je­lenti, hogy növekszik a szak­emberek száma, hanem azt Három hét múlva tartják az I., az V. és a VI. békekölcsön-kötvények húzását Három hét múlva, már­cius 12-én és 13-án Budapes­ten rendezi az Országos Taka­rékpénztár az idei első béke­kölcsön-sorsolásokat: az első, az ötödik és a hatodik béke­kölcsön 1960. első félévi hú­zását. Március 12-én az Első Bé­kekölcsön-kötvényekre össze­sen tizennyolc és félmillió fo­rintot sorsolnak ki. Március 13-án, vasárnap délelőtt két óra alatt húzzák a másik kettőt Az ötödikre huszon- kilencmillió forint, a ha­todikra pedig harminchat­millió forint jut. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből nyolcvan- három és félmillió forintot kapnak vissza a szerencsés kötvény tulaj ionosok nyere­mény és törlesztés formájá­ban. is, hogy a gépállomáshoz fű­zik a dolgozókat. Mert aki vállalja a továbbképzést, az szerződést ír alá: két évig nem válik meg az Aszódi Gépállomástól. — A másik nagyon lénye­ges feltétele a tavaszi, majd a későbbi munkáknak: a szerződéskötések lebonyolítá­sa. Ez már meg is történt a járásban. Most már csak az összesítések folynak. Az a ta­pasztalat, hogy a kaszálás és a műtrágyaszórás kivételével elégedettek a termelőszövet­kezetek; a legtöbb helyen ba- rátian, jól meg tudtak egyez­ni. A kaszálás természetesen sok gondot okoz. Itt bent so­kat törtük a fejünket, mivel könnyíthetnénk a helyzeten? Egyik dolgozónk, Juhász Pál szerelő, be is adott egy újí­tást. Ha beválik, lényegesen enyhít gondjainkon. — A gépállomás első félévi terve húszezer normálholdra szól, s ebből már 18 ezerre meg is van a szerződés. Ehhez csak annyit: az elmúlt év első felében összesen nem egészen 9 ezer normálholdra volt szer­ződésünk — s az idén 20 ezer­re. A gépállomás kapacitása nem nőtt ilyen arányban, mégis úgy érezzük, megoldjuk a feladatokat. A gépeket job­ban kívánjuk kihasználni: két műszakban dolgozunk. A mun­kát jobban megszervezzük és gondosabban ügyelünk a mun­kafegyelemre. Ezt segíti majd az is, hogy a termelőszövetke­zetek jelentik: mennyivel emelkedett egy holdon a ter­melés értéke, milyen szerepe volt abban a gépállomás dol­gozóinak. És könnyíti majd a megkétszereződött munka elvégzését az is, hogy nagyüze­mi táblákon egyszerűbb a gé­pi művelés, mint a kis parcel­lákon. .. — A téli gépjavítást is igyekszünk jól megszervezni. Először az erőgépeket vettük sorra. Későbbre hagytuk a munkagépek javítását. Ma már a tervezett 18 erőgép he­lyett 19 már „arccal” a kapu felé áll. A tervezett 35 eke ja­vítása helyett már 45, két kombájn helyett már három áll készen, s tizenkét cséplő­gép helyett húsz várja a csép- lési időt... — Van azonban több olyan gondunk, ami akadályozza a munkát. Több új szakember került a gépállomásra, akik most ismerkednek majd a fel­adatokkal, emelkedett a mű­helylétszám, valamint a bri­gádszerelők száma is, ami újabb szervezési feladatot ró a gépállomásra. Nehezíti ezt, hogy nincs a gépállomásnak főmezőgazdásza. — Még jobban fő a fejünk amiatt, hogy nem rendelke­zünk annyi aratógéppel és kombájnnal, mint amennyire a járásnak szüksége lenne. — Szeretnénk azt is, ha a pártszervezet ebben az új helyzetben feladata magasla­tán állana, s az eddiginél még nagyobb segítséget adhatna. Ezt azonban keresztülhúzza az, hogy a párttitkár elvtársat, aki szakember is, elvitték párt­iskolára. Most kérjük, hogy visszaengedjék és a felső szer­vek ősszel tegyék lehetővé a továbbtanulást, mert a párt- szervezet, de az egész gépállo­más megérzi hiányát. — A járási párt-végrehajtó­bizottság a jövő héten beszéli meg a gépállomás munkáját, feladatait. A jelentést mi ké­szítjük. Jelentésünkben igyek­szünk valódi képet festeni a gépállomás tevékenységéről: nem rosszabbat, mint ami van, de nem is jobbat. Mert tud­juk, hogy a téli gépjavítás, a szerződéskötések, a munka megszervezése — csak előké­szület. Hogy milyen lelkiisme­retes volt a munkánk, azt ak­kor tudja meg, amikor a ter­melőszövetkezetek tagjai elis­merései szólnak többlettermé­sükről, amiben nekünk is ré­szünk lesz — fejezte be nyi­latkozatát Balogh László eív- táns. Sági Agnes * ; A kertészetben, a modem \ üvegházikban lázas munka ; folyik. Mindenütt nők, fiata- ; lók, idősebbek, csupa vidám- (ság mind, dúdolnak, tréfálkoz­1 nak, így könnyebben megy a \ munha. Az egyik csoport gyé- ! kényt fon szalmából és nád- j ból; 4000 takaró kall az abla- j kokra, félteni kell az érzékeny j palántákat. A másik csoport t már a palántádat babusgatja. '} Fürgén járnak az ügyes asz- í szonykezek, a kis ültető pálci- \ ka pontosan a vékonyka gyö- \kér mellé talál, s máris tágab- í ban lélegzik a palánta a több ; táplálékot és a fejlődésnek bő j helyet adó új földben, 3200 hold egy tagban. Ennyi ; a régivel egyesített Vörös- \ marty Tsz birtoka. Farkas Já- % nos tsz-elnök mondja: 2 — Kellenek nagyon az ügyes (női kezek, nélkülük nem is Í menne a munlca. Egyelőre 30— ; 40-et tudunk foglalkoztatni, í pedig sorra jönnek a többiek $ is a közösbe. Van nap, hogy % ötven asszony is jelentkezik. % Kis türelem, lesz szükség min- fdenkire, sőt, félünk, hogy a í nyáron és ősszel, a betakarí- ftás idején kevés is lesz a női %segítő kéz. Sokan bejárnak £ még Pestre, gyárakba. Pedig fárasztó az utazgatás ide-oda. — Legtöbb helyen valaki otthon marad, vagy nagyma­ma, vagy egyik lány vállalja a háztartási murikát. Amíg nem kap ö is kedvet idejönni — szól és mosolyog hozzá. Jól ismeri a község apraját-nagy- ját, s a női természetet is. Négy órakor nevetgélve siet hazafelé az asszonynép. Gyulai Mihálynét szólítjuk meg, akit egész kis csapat kísér. — Szívesen dolgoznak a kertészetben? — Nagyon. Szép munka. S amit az ember kedvvel vé­gez, az könnyen megy. — Mikor végzik az otthoni munkát? — Este, s szombaton több­nyire szabadnaposak vagyunk — persze felváltva. Ekkor látjuk el a háztáját. Többünk­nek van mosógépe, s akinek nincs, az majd vesz az őszi elszámolásból! Ugye, asszo­nyok? — szól nevetve a töb­biekhez. Azok visszanevetnek. Előleget már kaptak. Az a kis kiadásokra elég, az elszámo­lásból meg futja a mosgógép- re is. a fóti REKORDEREK — És a gyerekek? — Most megyek az enyé­mért — mondja egy szőke, vé­kony asszonyka. Elkísérem, A maholnap vá­rossá fejlődő híres fóti gyer­mekváros közelében van a község gyermekeinek napközi otthona és bölcsődéje. Kicsi, szűk, de most ez is megnő, bővítik, korszerűsítik, erre is van gondja a tsz vezetőinek, s a tanácsnak. Cziráki Józsefné, a bölcsőde vezetője fehér köpenybe búj­tat. Lábujjhegyen megyünk be a fényesre kefélt, szőnyeges padlón, A kicsinyek hófehér ágyneműn, többen még mély álomban nyújtóznak a rácsos ágyacslcákban. A nagyobbacs­kák — három éves korig — egy másik szobában. — Ez az én gyermekem — emel magához egy kisfiút Czi- rákiné. — No, nem egészen, de nagyon szeretem — mosolyog. — Az apja, Csekő János, Új­pesten tűzoltó. Ez a harmadik gyereke. Mi gondozzuk kicsi kora óta. ■XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXX Egymás után ébrednek fel a többiek is. Némelyik szemén még az álom fátyolának sely­me, de a legtöbb már csacsog, nevet. Legalább hatvan férőhelyre lenne még szükség. Hiányzik a rendesen felszerelt fürdőszoba is, és sok minden. Amit lehet, megoldanak a vezető és a nő­vérkék, még azt is, hogy két parányi szekrénybe kell gyö­möszölniük saját ruhájukat. De remélik, rövidesen ez is megváltozik. Az itteni gyerekek — mi­ként az Élelmezéstudományi Intézet statisztikája megálla­pította — országos viszonylat­ban rekorderek: az első helyet foglalják el súlygyarapodás szempontjából. Kiváló ered-, mény! A kis szőke asszony már sa-i ját ruhácskájába öltöztetett', gyerekével indul hazafelé. \ — Nagyon jó ez a bölcsőde. \ Nem tudom, mit is csinálnánk\ nélküle — mondja hálás ml-'< lantást vetve az épületre. —j Egy nehéz gonddal kevesebb.} És nyugodtan dolgozhatom. Ezi pedig mindennél több. S. E. '*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents