Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-19 / 42. szám
pm MEGV£I WtivUiV I960. FEBRUÁR IS. PÉNTEK Az újítómozgalom néhány hiányossága a Csepel Autógyárban Az újítómozgalom eredményeit. s az elfogadott újítások sorsát kutattam a minap a Csepel Autógyárban. Kutatás közben • néhány olyan problémára bukkantam, amelyek indokolttá teszik, hogy ne csak az eredményekkel, hanem az árnyoldallal, a hibákkal is foglalkozzam. Ez úton szeretném közreadni tapasztalataimat — tanulságul. Előre kell bocsátanom, hogy a Csepel Autógyárban igen fejlett, széleskörű az újítómozgalom. A gyáregységekben százával dolgoznak az olyan műszakiak és munkások, akiket nem hagy nyugodni a „hogyan lehetne többet, jobban és olcsóbban” kérdése, s akik tettekkel— újításokkal — adták meg a választ. Tucatjával akadnak, akik méltán érdemelték ki a többszörös újító címet. Mégis, miközben dicsérettel kell megemlékezni a hétköznapok eme hőseiről, akiknek nevét legfeljebb csak munkatársaik ismerik, nem lehet elhallgatni azokat a tényezőket sem, amelyek gátolják az újítómozgalom még szélesebbkörú, még szabadabb kibontakozását. Az egyszerűség kedvéért válasz- szunk ki egyet az óriási gyár üzemei közül, vegyük például a járműgyárat. A technológiai osztály munkatársai nem hiába dolgoznak olyan összezsúfolva, valósággal úgy terjed közöttük az újítási kedv, mint a járvány. Pedig nincsen könnyű dolguk; csak konstrukciós újításokra tehetnek javaslatot, hiszen a technológiai újítás — kötelességük. Mégis, innen kerül ki aránylag a legtöbb újító: Kreisz Gáspár, Farkas József, Szakola András, a fiatal Séllei Ferencné, s a többiek. Kreisz Gáspár többszörös újító. Egyedül, vagy társaival kidolgozott újítási javaslatai sok tízezer forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Szomszédja, Sélleiné legfiatalabb szerzőtársa: alig egy hete adták be utolsó, közös újítási javaslatukat. Sélleinét első pillantásra inkább pályája kezdetén álló tanító néninek vélném, mint a járműgyártás szakemberének. Négy elfogadott újításával ő is többszörös újítónak számít. Legkiemelkedőbb közülük az állítólemez anyagának megváltoztatására tett javaslata, amely előzetes kalkulációk . szerint évi 24 000 forint meg- ^ takarítást eredményez. ^ Itt, a technológiai osztályon ^ vetődött fel az első probléma, J mégpedig a javaslatok átfutási ^ idejével kapcsolatban. Talán ^ minden bíráló szónál többet ^ mond, ha felsoroljuk Mátyásig György újítási előadó elfog-J laltságát: beruházási felelős, ^ munkavédelmi megbízott, tűz- ^ rendészeti felelős, újítási elő- í adó — egyszemélyben. Mun- ? katársai szerint néhány tár- J sadalmi megbízatása is van. J Nincs ezzel szemben gépírónő-J je vagy más, adminisztrációs J segítsége, egymaga dolgozza ^ fel a gyáregységből beérkező^ havi 150—180 újítási javasla- ^ tot, kézzel írja a véleménye-? zést s a kivitelezési szerződé-? seket. | Nem kétséges: ennyi megbi-? zatással a vállán más sem len- J ne képes kifogástalanul és J gyorsan ellátni az újítási elő- J adói teendőket. í © | Ha már az elfogadott ujita-? sok átfutási idejénél tartunk,? el kell mondanom egy-kétj megtörtént esetet. Az egyik J éppen a járműgyár újítási elő- J adójának „lelkén szárad”. Aj gyáregység két dolgozója: Agij Jánosné adagoló és Csókáig Lászlóné adminisztrátor az el- ; múlt év májusában újítási ja-; vaslatot tett szerszámrajz; megtakarításra. A javaslat^ megjárta az illetékes fórumo-; kát; jónak találták. Szakem-; berek kiszámították, hogy! egyedül a járműgyárban évi! 4440 forint megtakarítást ered- j ményez, gyári viszonylatban: pedig még többet. Kimondták,! hogy be kell vezetni valamennyi gyáregységben. Az egész iratcsomó ezután visszakerült Mátyási György újítási előadó íróasztalába. Onnan ásta elő” a központi újítási iroda januári revíziója. Mi történt? A javaslat — ahogy mondani szokták — elfeküdt. A járműgyáron kívül — ahol tavaly szeptemberben került bevezetésre — egyetlen más gyáregységbe sem jutott el. Ilyen mulasztást pedig semmiféle bokros elfoglaltság nem magyaráz! © Semmiképpen sem lehet az elismerés hangján szólni arról az esetről sem, amelynek a járműgyár két technológus- újitója, Farkas József és Szakola András a főszereplője. 1959 júliusában javaslatot adtak be a billenő csapágyöntvények helyett hegesztett kivitelű csapágyak készítéséig Az ebből származó megtakarítás elérné a félmillió forintot évente! A javaslatot elfogadták s — egy hónappal ezelőtt — utasították a központi szerkesztési osztályt, hogy készítse el a szükséges rajzokát. Sok munkájukra hivatkozva, az osztály dolgozói a rajzokat nem készítették el. Mirif mondották, munkaidőben nem érnek rá, túlórában pedig nem lehet. Illetve, úgy látszik, mégis lehet. Legalábbis, amikor közreműködés címén az újítási iroda bizonyos összeget ajánlott fel a szerkesztési osztály dolgozóinak, megígérték, hogy elkészítik a rajozkat... Tiszta sor — a pénz szél. beUtoljára hagytam azt a példát, amely talán a legnagyobb súllyal veti fel a központi szervek felelősségét a Csepel Autógyárban. Stocker Józset csoportvezető, Szobosz- lai István és Doszkocs Lajos lakatosok 1958 novemberében — lassan tehát másfél éve! — közös javaslatot nyújtottak be a kábelsaruk gyáron belüli készítésére. Ezeket a fontos alkatrészeket jelenleg külső vállalatoktól vásárolják, méretüktől függően 85 fillértől öt forintig terjedő áron. A különböző típusú kábelsaruk egy részét felhasználás előtt azonban még meg kell munkálniuk. Javaslatukban felajánlották, hogy elkészítik a kábelsaruk gyártásához szükséges szerszámokat, szám szerint nyolc darabot. Mint mondják, az újítás bevezetése évente mintegy 100 000 forint megtakarítást eredményezné! Az újítók csaknem egy évig, 1959 augusztusáig nem kaptak választ javaslatukra (!). S talán mai napig sem kaptak volna, ha maguk nem járnak utána. Reklamációjukra a központi szerkesztési osztály foglalkozott a javaslattal, s jónak találta. Kérték az újítókat, hogy készítsék el a szerszámokat — mind a nyolcat — s megszavaztak érte 1000 forint újítási díjat. Stocker Józsefék ennyiért nem vállalták a szerszámok elkészítését. Ekkor azt mondták nekik, hogy még egyszer felülvizsgálják az egész javaslatot, pontos előkalkulációt kérnek, s az eredményről értesítik őket. Az értesítés a mai napig is késik ... Félreértés ne essék: nem láttam a javaslatot, nem ismerem az előkalkuláció eredményét. nem is mérhettem le tehát, hogy megfele’ő összeg lett volna-e ezer forint az újítás honorálására. Azt sem tudom, az újítás valóban hasznos, gazdaságos-e. Egyet azonban tudok: semmilyen indokkal sem szabad válasz nélkül hagyni másfél éven keresztül a dolgozók újítási javaslatait. Különösen akkor, ha az olyan szóbeszédnek ad tápot, amilyennel — éppen az eset kapcsán — a Csepel Autógyárban találkoztam. Azt beszélik, hogy megkülönböztetést tesznek az újítások elbírálásánál műszakiak és fiziNii dolgozók között, az utóbbiak rovására. Meg hogy csak akkor vezetik be gyorsan az újításokat, ha a „fejesek” is megkapják a pénzből — valamilyen közreműködés címén — a maguk részét. S mindez nemcsak a járműgyárban terjedt el, de — mint tapasztaltam — a motorgyárban is. Két eset lehetséges: vagy van alapja az ilyen mendemondáknak, s akkor nagy baj van! Vagy nincs alapja, de a látszat ezt igazolja. Ügy érzem, így is, úgy is szóvá kellett tennem. A többi már a gyár műszaki és gazdasági vezetőinek a dolga. Nyíri Éva 330 istálló és más új tsz-létesítmény helyét jelölték ki eddig A termelőszövetkezetek új létesítményeit az idén három ütemben készíti el az építőipar. Az első két szakaszban még az év végéig átadják a meglevő régi termelőszövetkezetek és az ősszel alakult közös gazdaságok új épületeit. A Földművelésügyi és az Építésügyi Minisztérium szakemberei az elmúlt hetekben felülvizsgálták a tsz-építkezés első szakaszának programját. Sok helyen megváltoztak az eredeti tervek. Több községben egyesültek a termelőszövetkezetek, s nagyobb, vagy más épületet kértek, mint az egyesülés előtt. Gyakori eset volt az is, hogy a tsz saját erőből vállalta az épitkezést. Az országban ösz- szesen 69 tsz-létesítményt töröltek jegyzékeikből az ÉM vállalatai, s ugyanakkor újabb 94 gazdasági épület elkészítését vették be tervükbe. A felülvizsgálat alapján most már kialakult a tsz-beruházás első ütemének végleges terve. így 14 400 helyett 18 400 tehén és növendékmarha elhelyezésére összesen 299 istállót építenek az ÉM vállalatai. Az országban eddig 330 tsz- létesítmény helyét jelölték ki és az építőipari vállalatok már a hideg idő ellenére is megkezdték az anyagok szállítását. Az ÉM intézkedett gazdasági épületek műszaki terveinek, a típustervek helyszíni átdolgozásának meggyorsításáról is. E feladat összefogására az ország öt regionális tervező központjában és minden megyei irodában külön megbízottat jelöltek ki. A tervező intézetek pedig utasítást kaptak, hogy még akkor is, ha nincs külön írásos megbízásuk, február végéig készítsék el a terveket és az építkezések költségvetéseit. 30 millió éves fa A dimitrovoi szénmedence egyik bányájában megkövesedett fatörzsre bukkantak. A bolgár geológusok megállapították, hogy az értékes geológiai lelet a medencében 30 millió évvel ezelőtt nőtt gigantikus méretű tűlevelű fák közül való. A leletet a dimitrovoi múzeumban helyezték el. Miért nem előbb? Aki csak egy nappal a tárgyalás előtt fizetett Zs. Gy. kisiparos, agárdi lakos 1954-ben elvált feleségétől. A gyermekek az asz- szonynál maradtak, így Zs. Gy. terhére a bíróság havi 600 forint tartásdíj fizetését állapította meg. Zs. Gy. a válás után azonnal megnősült, míg az asszony azóta is egyedül neveli két gyermekét. Szerény jövedelmű tisztviselőnő lett a Csepel Autógyárban. A válás óta havonta megújuló harcot folytatott volt férjével a tartásdíjért, amit csak ritkán és részben kapott meg. Örömmel üdvözölte tehát az új családjogi törvényt, amely lehetővé tette tartási kötelezettség elmulasztása miatt a bűnvádi eljárás megindítását. Megtette feljelentését, a férj ekkor egy jelentéktelen részt törlesztett, majd újra abbhagyta a pénz- küldést. Pedig arra gyermekeinek nagy szüksége volt. A tanúk vallomása szerint ruházatuk bár mindig tiszta, de szegényes. Az anya 1150 forintos keresete a nagyobb beruházást nem teszi lehetővé. Újjáépítik a törteli filmszínházat (Gábor Viktor felv.) Nem egyszer még ebédjegyet sem vett, csak zsíroskenyéren, meg negyed kiló gyümölcsön dolgozott egész nap, hogy a gyerekeknek iskolaköpenyt vagy cipőt tudjon venni. A Ráckevei Járásbíróság Zs. Gy.-t a tények alapos mérlegelése után, tartási kötelezettség elmulasztása miatt hat havi börtönbüntetésre ítélte, három évi próbaidőre való felfüggesztéssel. A férfi ekkor megférte a hátralék rendezését és a további pontos fizetést. Az ígéret azonban csak addig tartott, amíg az első nagy ijedtség el nem múlt. A következő hónapokban két alkalommal küldött 200—200 forintot. nehéz anyagi helyzetére és a rossz üzletmenetre hivatkozva. Űjabb feljelentést újabb tárgyalás követett, elmarasztaló ítélettel. Fellebbezés folytán került a másodfokú bíróság elé az ügy, ahol meglepő forulat következett: Zs. Gy. ellen az eljárást megszüntették büntethetőséget kizáró ok miatt. A tárgyalás előtti napon ugyanis a hátralékos ősz- szeget postán elküldte volt feleségének. Lehet, hogy Zs. Gy. egyszeriben ráébredt arra, hogy első feleségénél levő gyermekeivel szemben is vannak kötelezettségei? Lehet. De az is lehet, hogy csupán ügyes taktikai húzással a börtön- büntetést elől akart menekülni. Nemfizetés esetén ugyanis a másodfokú bíróság az előző ítéletet jogerőssé emelte volna és akkor Zs. Gy.-nek kétszer hat hónap, egy év nyomná a vállát. Eddig a történet. Vajon miért várta meg Zs. Gy., mig esetéből bírói „ügy” lett? Bebizonyosodott, hogy ha kell, tud fizetni. Árendátor Szaplonczaj úr üzelmei és a Tsapláros esküvése Érdekességek Ráckeve múltjából „Egy Asszonyon erőszakot akarván tenni, tisztétől meg- fosztatott, Molnár András választatott helyébe. Ezeknek ideiekbe vétetett a város árokkal környül az Fehérvári Törökök fenyegetése miatt.” 1720. "Rácz Szabó István választatott Bíróságra Kiss Jánossal és Debreczenyi Varga Istvánnal. Ezen Bíró sokakra terjeszkedni igyekezvén, a jó és fris lakást szeretvén, a könyü életet és sétálást inkább gyakorolván, semire sem mehetett a szegény városunknál, retenetes költségbe való hozással és nagy nyomorúságba való hagyással számot adott emígy-amúgy mind Csapiárosával, mind az által még is maradott adóssá 80 frtal a Summát is motskos- sággal szintén ki pótolni kö- lött. sokszor Aristommal és törődéssel. Egy kocsit hogy szerzett egy lóval edgyütt az a város számára, a menyire jó. annyiban semmire való volt. Éz idejében a vortio meggravescált 1410 frtokba. hagyván a mtomorúságot a következendő Bíró nyakába. Egy Istállót építeni kezdett volt azt sem végezte el." 1770. „Ebben az esztendőben kezdődött a Dunának rendkívül való áradása annyira, hogy májusnak ele- jin mindgyárt kiönteni kezdvén, annak pedig eleit akarván venni, hogy mind szüléinkbe kimehessünk, mind marháinknak legelő mezeje megmaradjon, kéntelenitetett ezen szegény város a munkának, úgymint aratásnak, kaszálásnak üdéjén, a Kastéllon fölül töltést csinállni, a mely majd egész az Ürge-hegy tájékáig protendáltatik, úgy magunk, és jószágunk rajta szárazon járhatunk; de ennek a vizeknek majd három holnapokig megtérése nem lévén, végbenvitele és megcsinálása oly terhes volt. hogy azon tölltést mindennap föllyebb vinni és hogy a szelek tetejét és széleit el ne vennék, strásálni kelletett.” 17 i 9-ben „Dacsó István Görög, vagy Rácz vette az Bírói pálczát kezeibe, Szőnyi Pál Ref. pedig a Város Cas- sája kulcsát, mint perceptor... Ezek idejében Arendátor Szaplonczaj ur sok és Rácz- keve várossá előtt ismeretlen újságokat kezdett. Elsőben az apraján akarván kezdeni a vásárt, leküldötte a Vejét Putnyik Demetert oly panaszolással, hogy p városunkban áruló Mézes Bábost tiltsák el az árulástól; de a Tanács azt nem cselekedte, a városnak is Privilégiuma lévén a Vásár eránt, azon mézes bábosnak mesteisége folytatását megengedte... Ezek után a Dézmát a kukoriczá- ból ki akarta venni s ki is vette. A gazdák tulajdon borait a pinczébe bépecsétel- tette, hogy senki ne ihasson; hanem az ő Kortsmájából igyék.” A czéhek működéséről szóló korabeli oklevelekből a mesterlegényekre vonatkozó dolgokról szerezhetünk tudomást. Lássuk például, mit mond a 17. cikkely: „Senki a’ legények közül az úgy nevezett korhely hétfőn vagy más dologtévő napokon, ne merje a’ munkát elkerülni, fél, vagy a kömyűállások szerint egész héti bérezésének vesztesége alatt, melyet a’ Mestere ki fogni, ’s a’ Czéhlá- dába adni tartozik, némelly részét belőle az el-henyéltt időhöz képest vissza kapván. Ha a’ Mester az illyetén kor- helykedés miatt, a’ legényét a’ Czéhnél fe] nem adja, az azon legényt külömben illető büntetést duplán fizesse. Egyéb- aránt a Legények, az efféle többszöri általhágás esetében, keményebb büntetéssel is illettessenek.” Érdemes idézni az akkori város fontosabb posztjain levők esküszövegéből, amelyet hivataluk elfoglalása alkalmából tartoznak letenni. íme, a bakter esküje: „Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú és Szentlélek teljes Szent Háromság egy bizony Istenség, hogy én ezen Bakteri Hivatalomban oly hívségesen eljárok, hogy városunknak minden javats- káját, mely kezemben törté- hetszerint forog, takargatni fogom. Városunkba valamely excessus, pipázás, Dombérozás, korhelység fog esni, reá vigyázok, káromkodókat á rostomba behajtom, úgy Feő Bírómnak s Tanátsomnak bejelentem, kurta korcsmákra reá vigyázok, egy szóval valami ezen Bakteri kötelességemet illeti, híven és igazán tellyesí- tem.” \égiil közreadjuk a „Tsap- láros vagy korcsmáros” esküjének a szövegét, melyet egynémely földművesszövetkezeti italbolt-, illetőleg vendéglátóipari vezető is megszívlelhetne: „Én N. N. esküszöm az ölő Istenre, a ki Atya, Fiú, Szent Lélek tellyes Szent Háromság egy bizony Istenség, hogy e mostani Tsaplárosságomban a bort és sert igazán igaz mértékkel mérem és mindeneknek Személy válogatás nélkül az iczét és meszelt szintén csordultig töltvén ki adom: a bort és sert vízzel nem elegyítem, a sentés allyát pénzen el nem adom, városomnak kezemen forgó javacskáját magam hasznomra nem fordítom, a számadásban és pénzek visszafizetésében az egy igazságot követem és senkit eltökéllett szándékomból megkárosítani nem igyekezem, hanem mindenekben az egy igazság szerint cselekszem”. Ari Kálmán Regi, megsárgult könyvben lapozgatok. „Diplomata- rium Ráczkeviense” — olvasom a címlap latin szövegét, amely magyarra fordítva eképpen hangzik: Ráckevei okmánytár. Aztán az előszót böngészem, amely a könyv anyagának összegyűjtője, azaz Magdics István, Székesfehérvár egykori püspöki szertartója és könyvtárnoka tollából származik és amely a nagy- multú Ráckeve kialakulását, s történetét adja közre. De lapozzunk csak át néhány évszázadot és álljunk meg — mondjuk — az 1643-as dátumnál, amikoris a város bírája Kun Gáspár és Biró Tamás. „Ez Biró Tamás két holnapig viselte az Kis-Bíró- \ súgót, Isten ez világból kiszó- l Irtotta. Varga Miklós válasz- : látott helyébe. Ez Varga Mik- \ lós egy holnapig viselte az \ Kis-Biróságot. Ifjú Szűcs Pé- \ tér választatott hellyébe. Ez ; esztendőben regnált ország- ; szerint az nagy döghalál. ; Ezeknek ideiekben és gond- iIviselésekbül épült meg az \ Templomnak kisebbik része (újonnan, az Eclesia-házártak a t folyosójával edgyütt.” í í Az 1685-ös esztendőről / Jmentudjuk, hogy az egyik í bíró, Aporkai Balog János
