Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

19««. JANUÁR 13. SZERDA WJf MEGYE WCirlop Jól hasznosítják a külföldi tanulmányútokat a Forte-gyárban Üzemeinkben nagyon fon­tos feladat a műszaki fejlesz­tés. Erre a célra jelentős ösz- szegeket fordít államunk. A kapott százezreket és a mil­liókat úgy kell hasznosítani mindenütt, hogy tartósan ala­pozzuk meg velük a termelés mennyiségi növelésének és a minőség javításának feltéte­leit. S a kézhez kapott pénzt meg lehet toldani a kül­földi, elsősorban a baráti államok üzemeinek láto­gatása közben szerzett ta­pasztalatokkal. Ott járnak el helyesen, ahol ezt teszik. A váci Forte-gyár­ban is a műszaki fejlesztés szolgálatába állították a kül­földi tanulmányutakat. Meg­kértük Lenyó László elvtár­sat, a gyár igazgatóját, hogy tájékoztassa olvasóinkat hasz­nos tapasztalataikról. Elmondta, hogy tavaly 13 és félmillió forintot kaptak az üzem fejlesztését szolgáló beruházásokra. Az idén ez az összeg mintegy hatmillió fo­rinttal növekszik. Még az el­múlt évben értekezleten be­szélték meg a műszakiakkal az üzem fejlesztésével kap­csolatos feladatokat. Ezen a megbeszélésen 14 külföldi utazást helyezett ki­látásba az igazgató. A lehetőségek jobb ki­használásával elérték, hogy huszonheten jutot­tak ei külföldre 1959- ben. A csehszlovákiai FOIvIA gyárban a gyártási technoló­gia mellett elsősorban a mű­szerezettséget tanulmányoz­ták. Itt ismerkedtek meg pél­dául a távhőmérővel és az úgynevezett regiszteres hőmé­rők rendszerével. Ezek a ta­pasztalatok jelentősen előse­gítik, hogy a Forte-gyár emulziófőző- és öntőhelyisé­geit is elláthassák a szüksé­ges berendezésekkel. A KGST keretében az NDK lehetővé tette, hogy a gyár három szakembere tanulmá­nyozza az AGFA-gyár film- klimaberendezéseit. Ez a Forte azonos berendezésének rekonstrukciójához szükséges. Ritlop Károly elvtárs, fő­mechanikus, aki részt vett ezen a tanulmányúton, el­mondta, hogy német kollé-j gáik minden segítséget meg-j adtak számukra. A film-; klímaberendezés rekonstruk- ; ciós tervének a német szak- ; emberekkel való megtárgya-; lása elsősorban azt a meg-; nyugtatást adta, hogy egy na-; gyobb tapasztalatokkal ren-j delkező gyár szakemberei is: egyetértenek vele. / Nagyon hasznos volt az - AGFA-gyár légtisztító ; berendezésének tanúimé- ; nyozása is. Ez a gyár ugyanis nagyon j szennyezett levegőjű környe- > zetben termel. Ez a kedve-j zőtlen körülmény megköve-! telte a légtisztító berendező-í sek fejlesztését, tökéletesítő-; sét. A porvizsgálati eljárásba: tett betekintés ugyancsak sok: segítséget adott a Forte-gyá-; riaknak. Örömmel újságolta Ritlopj elvtárs, hogy a volt KODAK-: gyárban, a berlini filmgyár-, ban tett látogatásuk alkal­mával az üzem igazgatója ja-: vasolta, valósítsák meg az ifjú­munkások cseréjét. Ez azt jelentené, hogy öt-hat fiatal bizonyos ideig on­nan ide, innen meg hoz­zájuk menne dolgozni. A Forte-gyárban örömmel fogadták a javaslatot. Lenyó elvtárs elmondotta, hoigy a megállapodás már el is in­dult a megvalósulás útján es reméli, hamarosan útrakel­hetnek az első fiatal dolgo­zók. A múlt év őszén a Forte­gyárból hárman vettek részt Szófiában a KGST foto- ülésszakán. Igen komoly együttműködési feladatokat beszédek meg itt A magyar fotoipar jelentős feladatokat kapott, de segítettek is bará­taink a megoldásban. Őszinte elismeréssel beszél­nek a szovjet elvtársak segít­ségéről, akik a filmöntő klí­maberendezésének rekonst­rukciós anyagát egy hónap alatt áttanulmányozták és naigyon hasznos megjegyzé­sekkel vissza is küldték. Ez a gyors, de alapos ba­ráti segítség lehetővé tet­te, hogy az IPARTERV határidő előtt elkészít­heti a kivitelezési ter­veket és az építkezést is mintegy fél évvel előre tudják hozni. Ha a beruházás megvalósítá­sát nem késleltetik zavaró körülmények, 1961-ben már termelhet az üzem. Ez a be­ruházás 20 százalékos kapa­citásnövekedést jelent és na­gyon jelentős mértékben hozzájárul a filmek minősé­gének további javításához. Kapitalista államok gyá­raiba is ellátogattak az üzem­ből. Hasznos tapasztalatokat szereztek például a Ferámia- gyár olaszországi üzemében. Főként a vizsgáló üzemré­szek fejlesztését illetően sze­reztek itt tapasztalatokat. Olyan műszereket is­mertek meg, amelyek nagy fontosságúak a ter­melésben és amelyeket házilag is elkészíthetnek. Szükségessé vált egy új fo- topapír-öntőgép beszerzése. Radó Antal, a gyár kutatója Belgiumban, a Steinbach fo- topapír-gyárban szerzett hasz­nos tapasztalatokat az ezzel kapcsolatos technológiai kér­déseket illetően; Piaclátogatást is végeztek a Forte-gyár szakemberei. E munkájuk közben Egyiptom­ban például igen hasznos szakmai tapasztalatokat is szereztek. Mivel a helyszínen vizsgálhatták a papír és a film emulziójának trópusi viselkedését, olyan javításo­kat eszközölhettek, amelyek nyomán a fényérzékeny be­vonatok a legmelegebb idő­járást is kibírják. Nyilvánvaló, hogy a 27 lá­togatásnak csak apró mo­zaikjait adhattuk itt közre. E külföldi utak valóságos haszna ennél sokkal nagyobb. Sok-sok apró fogást, módszert hoztak maguk­kal a kintjárt szakembe­rek, amelyekkel összes­ségében egy lépéssel is­mét előbbre léphet a ma­gyar fotóipar a fejlődés útján. Ezáltal tovább javul a Forte­gyártmányok minősége és jó hírneve az egész világon. — fi — Kiigazították a világidőt A világidő, amely a Föld saját tengelye körüli forgásán, alapszik, a forgás aránytalanságai miatt általában pontatlan. Az arányta­lanságokat a Hold mozgásának megfigyelésével lehet tanulmá­nyozni. A pulkovói obszervatórium csil­lagászai holdkamera segítségével (a holdkamerával fotográfiai mó­don lehet meghatározni a Hold helyzetét) körülbelül 300 felvételt készítettek a Holdról és a Holdat környező csillagokról. A csillagá­szok csaknem száz felvételt már feldolgoztak, s az így nyert ada­tok alapján számításokat végezve megállapították, hogy a világidő­höz még 31 másodpercet kell hozzátenni. Ez a különbség száza­dunk első évtizedétől kezdve ke­letkezett. A különböző országok tudósai 1%0-tól kezdve már a ki­igazított világidőt használhat ják az égitestek mozgásának tanulmányo­zásánál, továbbá rádiófizikai koz­mológiai stb. kutatásoknál. Hogyan végeztethetnek kisiparosokkal építési munkákat az állami vállalatok? Január elsejével új kor­mányrendelet lépett érvénybe, amely szabályozza, hogyan végeztethetnek kisiparosokkal építési munkákat az állami vállalatok. A rendelet ki­mondja, hogy az építőipari kisiparosok fő feladata a lakosság kiszolgálása, ezen­kívül e rendelkezés nagyobb lehetőségeket nyújt a kis­iparosoknak a különböző ál­lami karbantartási és javí­tási munkák elvégzésére, de a nagy átalakítási és beruhá­zási feladatokat továbbra is az állami építőipari vállala­tok látják el. Egy-egy kisiparossal 10 ezer forint értékhatárig engedély nélkül köthet­nek szerződést a válla­latok. Ezen az összegen felül 50 000 forintig a megbízást adó vállalat felettes felügyeleti szervének vezetőjétől, az il­letékes minisztertől, illetve tanácsi intézmények esetén a megyei tanács elnökétől vagy helyettesétől kötelesek a jó­váhagyást beszerezni. Az en­nél is nagyobb értékű mun­ka megkezdéséhez már az építésügyi miniszter enge­délye szükséges. Az építés­ügyi hatóság által megál­lapított közvetlen életveszély esetén azonban kérdezés nél­kül hozzáfoghatnak a mun­kához, de a szerződésről nyomban értesíteni kell az engedélyezésre jogosult szer­vet. A rendelet intézkedik az állami megbízatások ará­nyosabb elosztásáról is. A kisiparosnak például a különböző állami szervek részére vállalt munkájának együttes értéke negyedéven­ként nem haladhatja 'meg az 50 000 forintot. Kivételes esetekben azonban a tanácsi iparhatóság ez alól felmen­tést adhat. A rendelet az épít- tetőket is kötelezi, hogy egy létesítmény készítésével kap­csolatban évente csak 50 000 forint értékű munkára köt­hetnek szerződést kisiparosok­kal. A magasabb értékű megbízatáshoz már az épí­tésügyi miniszter jóváhagyá­sát kell beszerezni. A ren­delet egyik fontos pontja megszabja, hogy az állami építőipari vál­lalatok alvállalkozói meg­bízatást nem adhatnak kisiparosnak, s ettől csak nagyon kivételes alkalommal térhetnek el, ha az építésügyi miniszter is hozzájárul. A kisiparosok állami meg­bízatásaira előírt értékhatárok megtartását, a pénzügyi és a felügyeleti szervek, valamint a tanácsi iparhatóságok rend­szeresen kötelesek ellenőriz­ni. A rendelkezések megsze­gőit szabálysértés címén 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatják, az állami szerv felelős dolgozója ellen pe­dig a fegyelmi eljárást is meg kell indítani. A kormányrendelet végre­hajtási utasítása még ebben a hónapban megjelenik. /Aedtnémjts vadászat Hajtóvadászatot rendeztek a Tápiósüly és Mende kö­zötti terü’eten. Hogy a vadászat eredményes volt, azt képünk is bizonyítja azt hittem, a magam akaratá­ból van úgy, ahogyan van. Szerencsénk talán, hogy László Domonkost kaptuk el elnök­nek. Az olyan igazán jó em­ber, hogy a kabátját is leadná magáról... Elduggattatta ve­lünk a hagymát, a spárga is a földben van, azt mondja, két esztendő múlva másfél-két­milliót hoz ... Forgatom ma­gamban azt, amit hallok, hogy száz hold zöldség, meg száz­ezer forintok, sertésből, birká­ból egész falka, tehénből már száz felé számolunk. Aztán csirkét, tyúkot ezer számra ne­velünk, meg most hallottam, hogy három Zetcr is jön. olyan, amelyik maga , 21 féle munkát elvégez... Olyan nagy dolgok ezek... Még ma­gam sem hiszem egészen, hogy ezután már mindig így kell elgondolni a tavaszi ültetést, borsóból, paprikából, paradi­csomból százezrekre, meg mil­lió forintokra kell számolni... Pedig tudva tudom, hogy ez lesz a sorsunk, jobb is lesz, de mégis van bennem még mindig egy kis „hátha”... Rí könyököl « f italra és--------------------elrevedo szem­mel nézi a lámpa sárgáspiro- san izzó lángját. — Ügy vagyunk mi, asszo­nyok a közös élettel, mint amikor az első gyerekünket vártuk. Mert a lány csak gon­dol rá, hogy egyszer anya lesz. Aztán asszony korában már eszébe jut, hogy a szülés na­gyon fájhat. Ha meg már vár­ja a kicsijét, örül is, fél is, fiút is akarna, lányt is, bar­nát is, meg szőkét, de min- denkévpen erős, egészséges gyereket. Tán ezért mondjuk, vagy ki se mondjuk, csak érezzük, hogy: hiszem, ha lá­tom. Déri Károly neheze nekem jár. Kimele­gedtem. Ma a lányom ment helyettem. Nem akarom, hogy azt mondják: Soósné csak be­szél, mint a pap, de ahol munka van, ott ne keresd ... Nem tehetném azért se, mert a nőtanácsba elnöknek vá­lasztottak. Karácsonyra már ajándékot osztottunk a falu gyerekeinek. Valósággal úgy, mint a gyárakban. Az elnök adott rá kölcsönt. Ilyen még nem volt, hogy egyszerre 186 csomag cukor, csoki, narancs. Minden 12 éven alulinak egy csomag. Aztán bált rendez­tünk, abból adtuk vissza a kölcsönt az elnöknek. Hatvan- hetven asszony mindig össze­jön, ha hívjuk. Most szokom én is, a többiek is, hogy ne csak a magaméira legyen gondom. Lassan a^fconyodifc. Lám­-------------pút gyújtanak. — A villany a jövő hónap­ban ide ér — jegyzi meg a háziasszony. Idős Soósné lekászálódik a padkáról, magára veszi a tuli­pánokkal díszített báránybőr- bekecset és elköszön. Indul haza. ő a falu másik végén lakik, jó félóra járásnyira. Amikor egyedül magadunk, Soósné azt mondja: — Biztatni kell az öregeket, pedig én is milyen nehezen találom meg magamat az új­ban ... Értem, hogy ez más és a régi elmúlt egészen... Szín­házban, moziban láttam, hogy milyen az az élet, ami jön ránk, de azért mégis nehéz elfelejteni, hogy az öt holdun­kon úgy tettem, ahogy nekem jólesett... Vagy legalábbis Hiszem, ha látom... vog az ajtó előtt. Beereszti. A cirmos felugrik a padkára, összegömbölyödik és dorom­bolni kezd. Az öregasszony keze rátéved, simogatni kez­di. Nyugodtabb hangon azt mondja: — Még fiatalabb voltam, azt mondták rám, prókátor­nak is elmehetnék. De most már... Ifjabb Soós Istvánná elmondja, hogy ő hatszáza­diknak lépett a szövetke­zetbe. — Nem egyszer úgy tettem én is, hogy becsuktam kaput, ajtót, ha jöttek hozzám. Itt van a földünk, a ház sarká­nál kezdődik, azért is jöttünk ide lakni, a falu végére, ahol még villany sincs... De az­után úgy gondoltam: ha mar ötszázkilencvenkilencnek jó, én se maradhatok ki. A do­loggal is úgy voltam: ráérek. Mint anyám, én is úgy mond­tam: hiszem, ha látom. A fér­fiemberek élelmesebbek vol­tak. Októberben vetni kezd­tek ... Én meg csak forogtam az ágyban éjszaka: hogy lesz, mint lesz? Az uram — Pestre jár dolgozni, a SZEFU-nál kapott könnyebb munkát, meri beteges — meg csak egyre bíztatott: „Kezdd el, aztán ha jó, én is hazajövök. Nem kell Pesten csavarognom.'’ Most már bejárok mindig, ha mun­ka van. Tizenöt asszonnyal vagyok egy csapatban, most kukoricát morzsolunk ... Ott fáztam meg, mert a morzso- lót majd’ egész nap én haj­tottam. Erős vagyok, meg ve­zető is, hát úgy gondoltam, a Az indulat talpra szökkenti az idős asszonyt és inkább ne­kem magyarázza. — Ki tudja, mi lesz velem, ha leesek a lábamról? Orvos, patika, tán még kórház is ... Mehetek a szegényházba! A menye nyugtató hangján érződik, hogy nem először mondja: — Hál’ istennek, anyám most jól van. Ha meg rosszul érzi magát, Domonkos, az el­nök ad írást, hogy maga is tag. Ha nem dolgozott, az se baj, mert a koron túl van. Sezgényház nincs is már, meg nem is marad magára ... — Hiszem, ha látom! — így az idős asszony. A menye elneveti magát. — Mindenre ezt mondja anyám. Amióta aláírt. Ha dok­tor kell, majd együtt megyünk az írásért. Meglátja, nem ke­rül pénzbe. Idős Soósné a derekán szo­rosabbra köti a háromszögre hajtott barna gyapjúkendöt. — Tudom, kinevetnek. De én ahhoz szoktam, hogy tő­lem sokat visznek, nekem meg keveset adnak. Nem ér­tem én az olyan világot, ahol valami is ingyen van... Ha te nem írsz alá, akkor én se. Maradt volna az öt holdam. — Megél így is, gond nél­kül. Ennyit mond a fiatalabb asszony, ki tudja, hányadszor. Az anyósa pedig, miközben visszaül a kemencepadkára, csendesen ismétli: — Hiszem, ha látom. A fiatalasszony felugrik, az anyósa kemény szárú csiz­mába bújtatott lábai alá iga­zítja a sámlit. Macska nyá­Mínt horgolt f^göny sze- --------------------szelyesen ka­nyargó szálai, úgy húznak a faluszéli ház ablaka előtt a hópelyhek. A kocsiút szürkés­feketéjén túl csak néhány fa törzse áll, árnyék a friss fehér hótakarón. E zt nézzük hárman Soós Istvánék szobájából, Az anyós és a menye a padkán ülnek, hátúkat a szalmával fűtött kemence palástján melegítik. A bemutatkozás, az érkező­nek hagyományosan kijáró szí­ves szavak után az asztal mel- i lett a lócán kínálnak hellyel. i Amikor elmondom, hogy i Zsámbok község nőtanácsáról : szeretnék egyet-mást megtud- : ni, az idős asszony is egyene- ; sebbre húzza a derekát és sár- í gás arcát pír vonja be. Gya- \ nakvó és figyelmes pillantás- í sál méregeti a menyét, aki el- 1 neveti magát. \ — Hiszen csak jó egy hó­• napja, hogy elnöknek válasz­• tottak — szabadkozik. — Még \ alig csináltunk valamit. ! — Mit is lehetne csinálni — l toldja hozzá idős Soósné —, í amikor az asszonyok nem na- í gyón akarnak ... Varrni-szab- ) ni, ha jó volna az egészségem, \ még én is eljárnék, de aszt- \mám van. Inkább már csak ; a doktort látogatom ... Meny- \ nyi pénzben van az is! De mi- 5 bői fizetek, ha elfogy az a ki­1 esi is, amim még van. \ 2 Egy pillanafra cs^d fe~ j ---------------------- fizui a szó­b ára, ifjabb Soósné tekintete % hol az anyósára, hol rám té­pned. % — Menjen anyám az irodá­$ ra, Domonkos, majd ad írást. $ Mondtam már. a doktor nem $ kerül rténzbe a tsz-tnnnak. ^ — Hogy adna. amikor még d egy napot sem dolgoztam! „Vetkőziétik” a tapsifülest .»»»» vx»xv»xvxxvxWWVXVVWVVWVVWVV\WW\\\>

Next

/
Thumbnails
Contents