Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

U S'' 7 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? PEST MEGYEI '<JÍ irta p M S Z M P /P E S T MEGYEI BIZOTTSÁGA M EG Y El TANÁCS LA PJ A IV. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM •nnT/:, > ARA 60 FILLER 1960. JANUÄR 10. VASÁRNAP Megjelent a kormány határozata a tizenötéves lakásfejlesztési tervről Lakbérpótlékot vezetnek be a lakások jobb kihasználásánakr a lakásállomány korszerűsítésének és növelésének előmozdítására Rendelettel szabályozták az albérleti szobák díját A hivatalos lap vasárnapi száma közli a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány határozatát a 15 éves lakásfejlesztési tervről. Ugyan­ekkor megjelent a hivatalos lapban a lakbérpótlékról és az albérleti díjakról szóló kormányrendelet. A nagy jelentőségű távlati lakásfejlesztési határozatról és az ugyancsak a lakáshely­zet javítását célzó lakbérpót- lék-rendeletről az Építésügyi Minisztériumban a következő tájékoztatást adták: — A kormány határozata értelmében a következő évek­ben az állami és a társadal­mi szervek egyik legfontosabb feladata a lakosság lakásvi­szonyainak gyökeres megjaví­tása. Köztudomású, hogy je­lenleg — főként a gyorsan fejlődő városokban és ipari településeken — a lakások zsúfoltak, sok családnak nem jut önálló lakás. Lakóépüle­teink jelentős része elavult, műszaki állapota és közmű­vekkel való. ellátottsága nem kielégítő, hiszen nagy részük még a századforduló előtt épült. Az elmúlt társadalmi rendszer nem gondosko­dott a lakásállomány megfelelő fejlesztéséről. Ismeretesek azok a nyerész­kedési szempontok is, ame­lyek a két világháború kö­zötti időszakban a bérházak tulajdonosait vezették. A la­kások bére a keresetekhez képest igen magas volt, ezért nagyobb méretű és jól fel­szerelt lakáshoz csak a nagy jövedelműek juthattak. A munkanélküliség veszélyé­nek kitett dolgozók felsze­reltség nélküli kis lakásokban zsúfolódtak össze. A második világháborúban több tízezer lakóház, illetve lakás pusztult el, a lakásállo­mány jelentős része pedig megrongálódott. Súlyos örök­ségként maradt ránk az is, hogy a lakóépületek felújítá­sa és karbantartása már a vi­lágháborút megelőző években sem volt kielégítő. A felszabadulás után népi demokráciánk nagy erőfeszí­téseket tett a lakáshelyzet ja­vítására. Legyőztük a háborús rombolások maradvá­nyait és mintegy 300 000 új. nagyrészt közművek­kel ellátott, jól felszerelt lakást építettünk meg. Évszázadok mulasztásait azonban lehetetlenség másfél évtized alatt helyrehozni, ezért a lakáshiány napjaink­ban még mindig a lakosságot legjobban foglalkoztató szo­ciális kérdés. A most megje­lent határozat kimondja te­hát, hogy a párt és a kormány a legközelebbi évek egyik legfontosabb feladatának tartja a kapitalista Ma­gyarországtól örökölt rossz lakáshelyzet gyökeres megjavítását. Ez okból a nem termelés célját szol­gáló beruházások közt feltétlen elsőbbséget biz­tosít a lakásépítésnek. Erőforrásaink és gazdasági lehetőségeink módot adnak arra, hogy 15 éven belül a lakáshiányt lényegében fel­számoljuk és minden arra igényjogosult családot lakás­hoz juttassunk. A határozat értelmében az 1961-től 1975-ig terjedő terv­időszakban mintegy egymillió lakás építését kell előirányozni a járulékos és kapcsolódó lé­tesítményekkel együtt. A program szerint 1961-1965­(Folytatás a 2. oldalon.) Nagykőrös termelőszövetkezeti város, Tápiósüly termelőszövetkezeti község December elején indult meg a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egyik legjelentősebb mezőgazdasá­gi városunkban, Nagykőrö­sön. Az alig 40 nap alatt 2288 család 2475 taggal és 13 940 hold földdel kérte felvételét a város terme­lőszövetkezeteibe. Ezzel a taglétszámmal és a földterülettel Nagykőrös ter­melőszövetkezeti város lett. A felvilágosító munka után most más irányú feladat vár a város vezetőire, kommu­nistáira, szakembereire, vagyis mindazokra, akik szívügyük­nek tekintik a város mező- gazdaságának fejlődését. S már hozzá is kezdtek a fel­adathoz, a munka megszer­vezésének feladatához. A tagok közül pedig so­kan már megkezdték a munkát a közösben. A Szabadság Tsz-ben pél­dául a Hangácsi-csoport már munkához kezdett és ugyanígy bekapcsolódtak a közös mun­kába a Petőfi Termelőszövet­kezet új tagjai is. Tápiósüiyön 303 család 1866 holddal választotta a nagyüzemi gazdálkodást és így Tápiósüly is termelőszö­vetkezeti község lett. A köz­ségben már a fejlesztés ide­je alatt megalakult a szer­vező bizottság 12 taggal. Ve­zetője Tari János dolgozó pa­raszt, és tagjai is mind köz- tiszteletben álló, jól gazdálko­dó parasztok. A szervező bi­zottságnak az a terve, hogy Virágzó néven új termelőszövetkezetet alakítanak és ehhez csat­lakozik majd az eddig kis taglétszámmal gazdálkodó Dózsa Termelőszövetke­zet. Már a szervezés idején élénk vitát folytattak a dolgo­zó parasztok arról, hogy a termelőszövetkezetben mit termelnek majd, melyik lesz az a termelési ág, amelyik a legnagyobb jövedelmet hoz­za a tagságnak. Az állatte­nyésztés fejlesztését tartják a legfontosabbnak, ezen belül a baromfi- és víziszárnyas- tenyésztést. Ehhez kiváló adottságaik is vannak. Rövi­desen megkezdik a közelben levő halastó rendbehozását is, ezenkívül a Grósz-tanyán le­vő száz férőhelyes istálló ta­tarozásához is hozzákezdenek, A száz férőhelyes istál­lóban helyezik majd cl a közösbe vitt állatokat. Tápiósüllyel szomszédos község Tápiósáp. A tápiósü- lyi parasztok belépésének hí­rére itt is mind többen ír­ják alá a belépési nyilatkoza­tot. I AZ ELSŐ NAPOK A KÖZÖSBEN Néhány hete alakult termelőszövetkezeti községgé Mende. ^ A falu dolgozó parasztjai a II. éve munkálkodó Lenin Ter- ^ melőszövetkezetbé léptek. Az új tagok — amint erről a na- ^ pókban beszámoltunk — a leltározással igvedejűlég meg­í kezdték a közös tevékenységet á szövetkezetben. *3 Sok ezer budapesti dolgozó kísérte utolsó útjára Antos Istvánt Szombaton délelőtt a Nem­zeti Galériában ravatalozták fel Antos Istvánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagját, a forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminiszterét, országgyűlési képviselőt, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanárát. Délelőtt II órától a fővá­ros dolgozói sűrű sorokban Meghökkenést váltott ki nyugaton az új szovjet rakéta híre A TASZSZ-közlemény további nyugati visszhangja Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy a Szovjet­unió átnyújtotta az Egyesült Államok moszkvai nagykövet­ségének azt a jegyzéket, amelyben közli a Csendes­óceán térségében végrehajtan­dó rakétakísérlet tervét. Henry Jackson amerikai szenátor annak a véleményé­nek adott kifejezést, a szovjet kísérletsorozatok azt jelzik, hogy a Szov­jetuniónak sikerült 5000 mérföldnél is nagyobb hatósugarú lövedékeket előállítania. Saltonstall és Jackson szená­tor rámutatott, az amerikaiak nem vonhatják kétségbe a Szovjetuniónak azt a jogát, hogy kísérleteket hajtson végre a Csendes-óceán térsé­gében. „Ez nemzetközi terü­let és különben is mi szol­gáltattuk az előzményeket” — mondották. Számos angol rakétaszak­ember hangoztatta, lehetséges, hogy a Szovjetunió a közeljö­vőben űrhajót indít a 35 millió mérföld távolságra levő Marsra. Nyugati megfigyelők igyekez­nek erős politikai motívumot magyarázni a szovjet kísér­letsorozatba, mondván, hogy Hruscsov szeretné, ha egy újabb látványos rakétadiadal­lal érkezhetne a kelet—nyu­gati csúcstalálkozó színhe­lyére. A New York Times szom­bati vezércikke szerint a szov­jet rakétakísérletek bejelen­tése újból felveti azt a kér­dést, vajon megfelelő-e az a rakéta-és űrkutatási program, amelyet Eisenhower körvona­lazott. — Lehetséges, hogy szá­munkra futurista fantáziának tűnik a TASZSZ-nak az a közleménye, amely szerint az űrhajózásra alkalmas ra­kétákkal kísérleteznek a Szov­jetunióban. Az azonban már egyáltalán nem futurista el­képzelés, hogy a Szovjetunió a kísérle­teihez olyan ballisztikus rakétákat használ, ame­lyek szükség esetén kato­nai célokra is használha­tók — írja az amerikai lap. A szovjet tengeri flottaügyi minisztérium szóvivőjének nyilatkozata a szovjet óriásrakéta várható becsapódási színhelyéről Az a térség, ahol a Csendes­óceánon a feltevések szerint becsapódik a szovjet óriási rakéta utolsó előtti fokozata, lényegesen távol esik a szoká­sos tengeri útvonalaktól és a csendes-óceáni szigetektől. E körzet körülbelül 43 000 négy­zetmérföld, a tenger itt több mint ötezer méter mély. A környéken levő szigetek koráll- szigetek. A becsapódás körzetétől a legközelebbi korá’l-sziigetig. a Palmirig a távolság körülbelül 250 mérföld. A Johnston koráll- szigetig pedig a távolság 400 mérföld. Közelebb szárazföldű területek nincsenek. A Csen­des-óceán e részének növény- és állatvilága gyér és így (ha- lászhajók jóformán fel sem keresik. A Csendes-óceánon egyéb­kén); gyakori tájfunok ezt a körzetet csak ritkán érik, vi­szont gyakoriak az erős tro­pikus esőzések. A moszkvai la­pok szombati számukban tér­képet közölnek a Csendes- óceánnak arról a szakaszáról, ahol a kísérletek során a ra­kéta becsapódások várhatók. keresték fel a Nemzeti Galéria oszlopcsarnokait, hogy a ravatalnál kegye­lettel adózzanak Antos István emlékének. A ftivatalnál díszőrségek váltották egymást. Díszőrséget állt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszlcu Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő. Kállai Gyula, Marosán György, Nemes De­zső, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szirmai István, a Politikai Bi­zottság póttagja. Díszőrséget állt az MSZMP Központi Bi­zottságának, az Elnöki Ta­nácsnak, a kormánynak szá­mos tagja, országgyűlési kép­viselők, a munkásmozgalom régi harcosai, a politikai, gaz­dasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. A gyászszertartás délután a Kerepesi temetőben folytatódott. A Kossuth Mauzóleumnál felállított ravatal körül több ezren gyűltek össze a végső tisz­tességadásra. Ott volt az MSZMP Politikai Bizottságának, az Elnöki Ta­nácsnak, a Minisztertanácsnak számos tagja, a közélet sok kiváló képviselője, az elhunyt barátai, tisztelői, munka­társai. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Koszorút küldött a teme­tésre Tadeusz Dietrich, a Lengyel Népköztársaság és Willi Rump, a Német De­mokratikus Köztársaság pénzügyminisztere is. A Himnusz hangjai után Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnök- helyettese búcsúzott Antos Istvántól. A tsz gazdálkodásának alapja a jó terv. Kiss Imre mező­gazdász, V. Tóth Mihály, a járási tanács képviselője, Gutái István mb. tsz-elnök és Piros Bertalan, a községi tanács elnökhelyettese a tsz-község jövő évi gazdálko­dásának tervét készí i Találtak munkát az idősebb asszonyok is. Savanyú­káposztát készít a tsz, s három új tag is dolgozik a savanyítóüzemben: Benyovics Pálné, Glózik Jánosné és Fabók Istvánné (Csekő felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents