Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 5. szám

Aiiláiii 7fír CEGLÉD, ALBERTI USA, CEGLÉDBERCEL, TÖRTÉL ÉS CSEMŐ KÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1960. JANUÁR 7. CSÜTÖRTÖK Irodalmi színpad alakult Cegléden Néhány hónapja a Ceglédi Hírlap hasábjain vetette fel Farkas László az irodalmi színpad szükségességének gondolatát. A cikk nyomában támadt élénk visszhang mu­tatta, hogy írása sok ember ki nem mondott gondolatának adott hangot. S most, az elő­készületek csendesebb hetei után előttünk fekszik a még friss, nyomdaszagú bérletfü­zet, címoldalán a felírás: A ceglédi Irodalmi Szín­pad 1960. első félévi mű­sora, De túlzás-e „színházinak nevezni egy háromhetenként rendezett irodalmi sorozatot? — kérdezhetné valaki. Meny­nyivel fog többet nyújtani az eddigi rendezvényeknél? A műsor alapján úgy lát­juk, hogy színesebb, szórakoz­tató, sőt: látványosabb lesz a megszokott irodalmi össze­jöveteleknél. A művelődési ház szín­padának deszkái az egy­mást váltó szavalok, ze­nészek, énekesek, balett­táncosok, színjátszók fel­lépésére szolgálnak. A közönségnek hosszadalma­sabb előadások helyett az irodalom s a művészetek köz­vetlen élményét kívánja az irodalmi színpad nyújtani. A műsoron szereplő nevek arról is biztosítékot nyújta­nak, hogy a legkényesebb íz­lésű nézők is eg'y-egy szín­házi este élményével távoz­hatnak. A szavalok között az or­szág legjobb előadóművé­szei szerepelnek (Jancsó Adrienne, Surányi Ibo­lya stb.) a zenei előadók, a zeneiskola tanárai, szintén országos hírű művé­szek. Az esteket költők, iro­dalmi folyóirataink szerkesz­tői fogják bevezetni, (Csoóri Sándpr, dr. Szabolcsi Gábor stb.). A program is sokoldalúnak ígérkezik. A hangulatos köl­tői estek mellett (A tél köl­tészete, A tavasz költészete) helyet kapnak irodalmunk nagy öregei (Áprily Lajos ép­pen most jelentette be levelé­ben, hogy személyesen kíván­ja néhány művét felolvasni szerzői estjén). Mai irodalmunk kiemel­kedő alakjai (pl. Dobozy Imre) mellett a fiatalabb nemzedék kiemelkedő költői, írói szintén be­mutatkoznak városunk közönségének a Kortárs, illetve a Tiszatáj íróinak közös szerzői estjén. Természetesen a ceglédi alko­tók is helyet kapnak. Közös estjük egyik érdekessége az lesz, hogy a Magyar Tudomá­nyos Akadémia irodalomtör­téneti kutatója fogja szaksze­rűen elemezni alkotásaikat. A terv készen áll. Január 29-én már fel is megy az el­ső előadás függönye. A „Ma hull a hó, és álom hull a hó­ban” című nyitóelőadás ki­emelkedő eseménye lesz, hogy az Állami Operaház ze­nekarának tagjaiból ala­kult vonósnégyes ezen az esten mutatkozik be a ceg­lédi közönségnek. Amint hallottuk, a művelő­dési ház. a járási könyvtár és a kultúrfelelősök már árulják az irodalmi színpad bérleteit. Ezek a bérletek 50 százalékos anyagi kedvezményt és a zsúfoltnak ígérkező estekre is állandó helyet biztosítanak tulajdonosaiknak. Az iroda­lom és a művészetek kedve­lői bizonyára támogatni fog­ják az új kulturális intéz­ményt. — K. S. — Statisztika a szerencséről Nincs mód hosszabb beszél­getésre a totó-lottó-iroda ve­zetőjével. Náluk állandó „csúcsforgalom” van. A múlt évi statisztikát azért összeál­lítottuk. íme: a ceglédi lakosok a műit évben 256 867 lottó- és 111 302 darab totószelvény­nyel próbáltak szerencsét. Lottón: 5-ös találat nem volt, 4-es találatot 7 fogadó ért el s ezek a szerencsés lot­tózók 371 216 forintot kaptak. 9782 darab kettes és hármas találatra 336 871 forint össze­get fizettek ki. A tárgynyere­mény sorsolásokon 49 ceglé­di szelvény hozott tulajdono­sának kisebb-nagyobb nyere­ményt. Tizenkét totózó ért el 12-es találatot a múlt évben. A sze­rencse (vagy a totó-tudás?!) 247111 forinttal jutalmazta a nyerőket. Az 1346 kisebb totó- találatokért 138 946 forintot fizettek ki. Aki a jövő évi statiszti­kákban, ha személytelenül is, de szerepelni akar, vásárol­jon lottó-szelvényt. Mindössze öt számot kell esetenként ki­találni ... — II. I. — Beszélgetés egy üzemvezetővel A Pesti úton haladva, az acél csengő hangja és a vil­lany-fúrógép monoton zúgá­sa hívja magára a járókelők figyelmét egy alacsony, föld­szintes épületből. — Ez az üzem az Állami Kordélyozási és Fuvarozási Vállalat kocsijavító, illetve kocsikészítő üzeme — mond­ta kérdésünkre Fehér Lásgjp részlegvezető. — A vállalat ezen üzemegységé 1951-ben alakult. A kongresszusi mun­kaversenyben igen szép si­kerrel vettünk részt és évi tervünket is jóval határidő előtt teljesítettük. Jó dolgo­zóink közül talán Reggel Já­Fiatal katonáink eskütétele Ismerue Ceglédet és tudja-e ? A bürokrácia remekül vizsgázott A nyílt árusítású üzletek elengedhetetlen tartozéka — sajnos egyelőre még nem nél­külözhetjük — az egészség- ügyi mellékhelyiség (WC). Ahol ily.en nincs, természetes, hogy a közegészségügyi ható­ság „záros határidőn belül való pótlását” írja elő. Ez történt a ceglédi Vendég­látóipari Vállalat hármas szá­mú italboltja (Jászberényi út 9.) esetében is. A vállalat hosszas után­járással pénzt szerzett az építésre, ami nem is volt olyan egyszerű, hiszen „maszek” épü'etben csak külön engedéllyel lehet építkezni. Szóval megvolt a pénz, a tervrajz és a kivitelező. A ki­vitelezés megkezdéséhez azon­ban szükség volt a városi tanács v. b. műszaki osztályá­nak engedélyére. Beadták, te­hát a kérelmet és megkapták a választ is hamarosan. A műszaki osztály az engedélyt csak a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság engedélye alapján adhatja ki. Mentek a vízügyi­hez Szolnokra. — Hogy mi az engedélyünket kiadhassuk szintén engedélyre és szak- véleményre van szükségünk — mondották. — Hozzanak 1— 1 engedélyt. a városi közegészségügyi felügyelőtől, az Országos Közegészségügyi Intézet­től, az Országos Mezőgaz­dasági Intézet Vízélettani osztályától, a Budapesti Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomástól. Fenti intézetek pedig az alábbiakat kérték az engedély kiadásához: műszaki leírás 2— 2 példányban, átnézetes helyszínrajz, rész’etes hely­színrajz, 'hosszkereszt szel­vényrajz és a befolyó mennyi­ség tervezete. Ennyit és nem többet! Mi azonban úgy gondol­juk, hogy ez egy kicsit ta­lán túl sok lesz! Itt ugyanis nem egy város szennyvízhálózatának kiépíté­séről, hanem csak egy „egy­szerű ámyékszék” sürgős létrehozásáról van szó. Ahogy az események mu­tatják, ta'án 1970-re el­készülhet. — Z — Levél a szerkesztőségnek Kedves elvtársak! Nagyon boldog voltam, ami­kor apám 1919-es bajtár­sait Cegléden meglátogattam a 40 éves jubileum alkalmából és baráti fogadtatásban ré­szesültem. Az idő rövidsége miatt nem jutott lehetőségem arra, hogy minden vasutas veteránnal találkozzam. Azóta viszont nem jutottam ahhoz, hogy Ceglédre utazhassam. Ezúton kérem az elvtársa­kat, hogy az új esztendő al­— AZ ALKOTMÁNY TERMELŐSZÖVETKEZET az 1960-as év I. félévére 638 mázsa pétisót, 1180 mázsa kálisót és 1290 mázsa fosz­fort kíván vásárolni, a ma­gasabb terméseredmény el­érése érdekében. — A KÖRÖSI ÜTI malom előtti járda felemelését az 1960-as év folyamán végre­hajtják. halmából adják át szívből jö­vő jó kívánságaimat az első proletárdiktatúra öreg har­cosainak, közöttük is Szál­kái István, Zsadon Miklós, Ozsgyáni Pál, Göbölyös Pál, Szabó Mihály, hitauszky And­rás és a többi elvtársaknak. Boldog és eredményes új esztendőt kívánok a pártszer­vezet összes tagjainak. Lebovits Imre Budapest, V., Néphadsereg u. 14. — ÜJ SZAKSZERVEZETI vezetőséget választottak teg­nap a MEDOSZ kultúrottlion- ban a gépállomás dolgozói. — AZ MHS ceglédi járási elnöksége január 12-én nagy- motorkerékpár- és személy­gépkocsi-vezető tanfolyamot indít. A nyolchetes tanfo­lyamra még lehet jelentkezni Sárik László műszerész szak- í oktatónál, Bercsényi út 19/a. ^ alatt. ^ — CSÜTÖRTÖKÖN a ME­í DOSZ-ban tovább folytatódik a már igen szép számú hall­gatóval megkezdett tánctan­folyam. Zenét a vasaszenekar £ szolgáltatja. í — A TÜZÉP jelentése sze- ! rint a tegnapi nap folyamán \ négy vagon szén érkezett a \ telepre. A legnagyobb keres- ! let, különösen a lakosság ré- ! szérűi a német és magyar ! brikettben van, de lignitet is ! korlátlan mennyiségben lehet ! kapni. | — TERSÁNSZKI J. JENŐ­! EST a szabadegyetemi soro- ízat előadása miatt elmaradt f ; és a jövő héten kedden lesz ! a MEDOSZ-ban megtartva. iVWVWWWWWVWVWV««««««««»»"' egy szikár, magas férfi is, mint utóbb kiderült, orvos, aki megpróbálta a lehetet­lent, a kocsi belseje felé fu- rakodott, megtudni, nem le- hetne-e a padok között elhe­lyezni néhány embert. Bizony lehetett. Az orvos erélyes szavai nem maradiak hatástalanok. Csak az a három férfi nem hallgatott rá, akik az ultizás gyönyöreit fonto­sabbnak ítélték, mint azt, hogy embertársaik, ha állva is, de meleg helyen utazhas­sanak. Annyit beszéltünk, különö­sen karácsonykor a szeretet- ről! Mi lenne, ha ezemúl nemcsak a padok között szo­rítanánk helyet utastársaink­nak, hanem egy-egy negyed­órára felajánlanánk nekik ülőhelyeinket is. — Ke. — CEGLÉDI MOZAIK Bizony, így van. Akkor mindjárt kevesebb félelem meg bosszúság fordulna elő a világon. ■k T?iy másik elkedvetlenítő J-j eseménynek is tanúja vol­tam az ünnepek utáni napok­ban a vonaton. Zsúfolásig meg­lelt a szegedi gyors, mire a Nyugatiba értem, alig tudtam a kocsi peronjára felpréselni magam. Még a nyitott ajtajú WC-ben is álltak, egy gom­bostűt sem lehetett volna le­ejteni közénk. A gyöngébb egészségnek és az öregek szé- delegve támogatták egymást és arra gondolni sem volt jó, mi történnék, ha valaki rósz- szül lenne. Volt közöttünk szedre. Meg is mondtam a véleményemet rögtön: — Ejnye, ejnye, Esztike néni! Maga is beállt a rém­hírterjesztők közé? Egy ilyen intelligens asszony! Én lát­tam az iveket, beszéltem is már az összeirókkal. Nem kí­váncsiak azok ilyesmire. Csak azt jegyzik fel, hány lakó van, miből épült a ház, a személyi adatokat, meg a va­gyoni állapotot. Még a helyi­ségeket sem járják végig, nemhogy a szekrényekben kutatnának. — Jól van, jól — szégyellte el magát a nénikém. — Hisz én is csak úgy hallottam — Az ilyen fecsegők is jobban tennék, ha előbb utánajárná­nak, igaz-e, amit állítanak. T egnap a nagynénikémnél voltam látogatóban. Lát­tam, hogy nyomja valami a lelkét, alig várja, hogy el­mondhassa. A csésze tea után, amivel megkínált, fel is tette a bevezető kérdést: — Nálatok voltak már a : népszámlálók? \ — Nem. Hát Esztike né­Iniéknél? • — Itt se — sóhajtott egy \ nagyot. — De bár inkább ne jis jönnének. Azt hallottam — j hajolt a fülemhez, pedig nem \ volt a szobában rajtunk kí- j vül senki —, hogy még a \ szekrénybe is benéznek. Bú- l torokat, berendezést, mindent | fölirnak. Aztán ha valakinek \ értékes holmijai vannak, jó í nagy adót vetnek ki rá. % Az én szemem kikerekedett Í a csodálkozástól erre a be­EGY LEVÉL MARGÓJÁRA Miért volt kenyérhiány január harmadikán? helyett 80-at, a 23-as 200 he­lyett 150 kilót. Nem sokkal jobb a helyzet a Népboltnál sem: a17-es 130 kiló helyett 100-at, a 24-es 130 helyett 100-at, a 27-es 140 kiló helyett 50-et, a 25-ös bolt 150 kiló helyett 100 kilót. Mindezeknek az eredménye az volt, hogy nagyon sok csa­lád asztalára nem került ke­nyér. Ki vagy kik ezért a felelő­sek? Szerintünk a fő felelő­sek azok a boltvezetők, akik­nek elsősorban kötelességük lett volna a megfelelő meny- nyiségű kenyér rendelése. De felelős a felettes szerv is, mert a kenyér rendelését a boltvezetőkre bízták. Az esetből le kell vonni a tanulságot és a jövőben ün­nepnapokra, amikor a ke­nyérfogyasztás változik — a központok és egyes boltok — közösen állapítsák meg a ren­delt kenyér mennyiségét, mert közösen felelősek érte. —Zs— Kellemetlen meglepetés érte a közönséget január harma- dikám -Délután'két óra félé már csak egy-két üzletben lehetett kenyeret kapni. A vásárlóközönség nyugtalanul kutatta ezeket az üzleteket. A kereskedelem dolgozói is látták már a kora délutáni órákban, hogy nagyon kevés a kenyér, de már nem volt mód a segítésre. Kik a felelősek a hiányért? A pékek nem, mert három­szor annyi kenyeret is tudtak volna sütni, mint amennyit a kereskedelem rendelt. A ke­reskedelem — úgy a földmű­vesszövetkezet, mint a Nép­bolt külső boltjai felelőtlenül, még a szokásos, naponta fo­gyasztott kenyérmennyiséget sem rendelték meg. Például a földmüvesszövet- kezet egyes boltjai: a 13-as 120 kilogramm napi átlaggal szemben 50 kilogrammot, az 5- ös 130 helyett semmit, a 6- os, 57-es semmit sem ren­deltek. Az 1-es 120 kilogramm Rövid levelet hozott a minap szerkesztőségünkbe a postás. Nem foglalkozunk névtelen le­velekkel, de ennek tartalma azonban mégis említésre mél­tó. Annyira említésre méltó, hogy az alábbiakban egy rész­letet közlünk belőle. „Gyakran járok Budapestre s hazafelé jövet már a Budai út után kimegyek a peronra, hogy minél előbb láthassam szeretett városomat, örömmel szemlélgetem az elém táruló képet, amely mindig új. Min­dig a szemembe tűnik valami épülő ház, új létesítmény. így fedeztem fel hosszú hetekkel ezelőtt — amikor a répaszelet- szállítás megkezdődött —, hogy a kirakás helyén ebből a fontos takarmányból vastag szőnyeg keletkezett. No — gon­doltam magamban —, ezek is óvatosabban rakhatnák ki a vagonokat, kellemetlen lesz a földről felhánynj a kocsikra a répaszeletet. Pár nap múlva azt láttam, hogy a takarmány- szőnyeg nincs eltakarítva, sőt pár méterrel megnövekedett. Most már rendszeresen figyel­ni kezdtem ennek az „új léte­sítménynek” fejlődését. Váro­sunk nem épül olyan ütemben, mint ahogyan ez nőtt. Ma már — ha a robogó vonatból jól láttam, van vagy hatvan-het- ven méter hosszú, három-négy méter széles s gondolom kb. fél méter vastag. Ezek az ada­tok lehet, hogy nem felelnek meg a valóságnak centiméter pontosságra, de azt hiszem, nem sokat tévedek. Ma például egy teherautót láttam a sző­nyegen álldogálni. Szorgalmas munkásak rakták rá a takar­mányt. A hátsó kereke majd­nem agyig besüppedt a sző­nyegbe. Azt szeretném meg­kérdezni, ki a felelős ezért a vétkes pazarlásért” ... Mi is ezt kérdezzük, örül­nénk, ha az érdekeltek sürgő­sen felfigyelnének a levélben említett új „létesítményre” s gondoskodnának annak azon­nali megszüntetéséről. .\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v :.. hogy már 1500 előtt is­mert nevek voltak Cegléden a Bán, Demeter, Farkas, Jó- zsa, Tóth és a Zsengellér csa­ládi nevek, ... hogy Cselebi az 1660-as években járt Cegléden és eze­ket írja a vidékről: „Igen sok lóhere, lucerna, más­féle réti fű, foghagyma és vö­röshagyma terem itten, . hogy Cegléden a közép­korban a kovács, a kádár és a faipar volt a leghíresebb, ... hogy a XVII. században a csizmadia céhlevelek ná­lunk is az alábbiak szerint szabták meg a mesterlegény munkaidejét: „Az mesterle­gény keljen fel három óra­kor éjfél után és kilenc óra­kor fekügyék le, azaz 9 óra­kor hadgya el dolgát, ha Urá­nak szorgos dolga nincsen.”, s..hogy 1679. év nyarán Thököly Imre és Wesselényi Pál a város vendégei voltak, ... hogy Cegléden is so­káig használt és elterjedt fegyver volt a fokos. Ez a török idők emlékeként ma­radt fent, mint védelmi esz­köz, ez a fegyver ugyanis megengedett volt, ;.. hogy az első cséplőgé­pet Ceglédre 1870-ben Sági Károly hozta, azelőtt a ga­bonát csak úgy nyomtatták lóval, ... hogy jelenleg évenkéni a városi tanács mintegy egy­millió forintot fordít a kul­túra, népművelés cs a spon fejlesztésére. — R — — Tudod-e hol voltam szombaton? — állít meg az utcán Gaál Ferencné, a nőta­nács egyik aktivistája. — A fiamnál. Most volt az eskü­tételük. — Meséld el hamar, hogy történt? — Huszonnegyedikén meg­hívót kaptam a parancsnok­ságtól. Másodikán kilenc órakor érkeztem meg Vár­palotára, tíz árakor kezdő­dött az ünnepség. Az esküté­tel alatt minden szülő odaáll­hatott a fia mögé és úgy hallgathatta a fogadalmat. Ezután az egyik tiszt elv­társ beszélgetett egy apával, egy menyasszonnyal, meg egy édesanyával és a beszél­getést magnetofonra vették. Az édesanya én voltam. — Mit kérdezett? — Maradt-e otthon gyer­mekem, aki segít? Mondtam, hogy nem. Mit éreztem — kérdezte —, hogy az egyet­len fiamat ideküldtem? — Azt feleltem: Bár tudtam, hogy nem veszedelembe megy a fiam, mégis úgy éreztem a szívem is vele indul, ami­kor kilépett a kapun. — Mit kíván az új esztendőben a fiának, meg saját magának? — Ez volt a harmadik kér­dése. — Én csak annyit mondtam: békét, békét, bé­két! — És? — mi volt még. — Mire ez befejeződött, dél lett. A mi „kiskatonáink” ün­nepi ebédet kaptak, úgy, hogy a sok elemózsia, amit vittünk mind visszakerült a táskákba, kosarakba, mert a fiúk hozzá sem tudtak nyúl­ni, olyan jóllaktak. — Nekem még külön örö­möm is volt — fejezi be a beszélgetést ragyogó szem­mel Gaálné. — Sok jót hallottam a tiszt elvtársaktól a fiamról, pedig itthon nem mindig voltunk vele megelé­gedve. Úgy látszik, használ neki a közösségi élet. nőst kell megemlítenem, ki minden tekintetben a legjobb munkásaink közé tartozik. Dolgozóink átlagkeresete 1400—1700 forint. — Most nagy fába vágtuk a fejszénket — mutat moso­lyogva az, udvar vége felé, hol betonoszlopok emelked­nek ki a földből. — Saját -erőnkből 25—30 ezer forin­tos költséggel egy áruraktári: építünk, mert bizony nagyon ráfér a mi üzemünkre is a bővítés és korszerűsítés — fejezte be nyilatkozatát Fehér László üzemvezető. — A. Gy. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents