Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 5. szám
«ft MECI v-ffirlon I960. JANUÁR 7. CSÜTÖRTÖK Amit nem kérdez a népszámláló ív Sok mindent kérdez, összesen vagy íélszáz kérdést tesz fel mindenütt a házról házra járó népszámláló biztos, de higgyék el, ha háromszor any- nyit feltenne, az sem lenne elég, hogy akárcsak hozzávetőleges pontossággal is felmérhessük a lakosság életszínvonalának emelkedését, műveltsége növekedését ebben a most záródó másfél évtizedben Mert a népszámlálási íven arra sincsen rovat például, begyújtanak-e minden áldott nap a tűzhelyben és mit főznek rajta. Járja-e még valahol falun a sózott-paprikázott száraz kenyér reggel, délben, este? Hetenként hányszor kerül hús az asztalra? És életében hányszor látott színházat, mennyi könyvet olvasott a megszámlált állampolgár? Erre gondolok, amikor nem is messzire a fővárostól, a Szentendrei-szigeten a számlálóbiztos nyomában benyitok Sziget- monostoron a Lenin utca 20 alá, özvegy Vass József né 64 éves nyugalmazott postakézbesítő házába. És az öreg Vass néni, mivel a lakószobát nem fűti, a fürdőszobába tessékel bennünket. Alacsony házacskája Szigetmonostor legrégibb negyedében áll. Uj ház alig akad ebben az utcában. S mert a számlálóbiztos arra is kíváncsi, Vass néni megmondja: — Bizony, nem tudom, mikor épült ez a ház. Gondolom, száz esztendősnél jóval idősebb. — Ebben a kis utcában az ósdi házak között ez már a második fürdőszoba — mondja a számlálóbiztos és bejegyzi a rubrikába. Aki a statisztikai kimutatásban, majd ha megjelenik, elolvassa, hogy ennyi meg ennyi egy lakószo- ba-konyhás falusi házban van fürdőszoba, talán modem épületeket sejt a számok mögött, afféle „garzonlakásos” parasztházakat. Nos, az egyik fürdőszoba"-»- gök' közüli egy öreg szigetmonostori néni, a helybeli nyugdíjas postakézbesítő évszázados házacskájában található. mindössze két esztendő óta. De erre ugyan ki gondolna? Tahitótfalun, a Táncsics Mihály utca 3. szám alatti szép új házban nincs fürdőszoba, viszont van mosógép. Juhász István 57 éves szakképzett gépkocsivezető és műhímző lakik itt a feleségével, meg egyetlen lánya, férjezett Diósi Károlyné családjával. A vő autóbuszsofőr. Apósával közösen tavaly építették ezt a házat. Az idősebb, meg a fiatalabb asszony a ház körül otthon dolgozik. Három apró gyerekük van Diósiéknak. Kis- haszonbérben darabka, talán másfélszáz öl szőlőt művelnek. Tisztaság, jólét, szép bútorok, szépen öltöztetett,' jól táplált gyerekek — nincs rája rubrika, ez mind nem kerül bele a népszámláló ívbe. — Vajon járnak-e színházba? — kérdem. — Hogyan lehetne ilyen házunk, ha járnánk — ezt Juhászné mondja, a lánya azonban mosolyogva megcáfolja: — Néha-néha azért elmegyünk, még pesti színházba is. Ha meg ide jönnek a színészek, ide is. Moziba inkább járunk. Könyvet nem vesznek, ritkán olvasnak, de járatják a Népszabadságot. Majdnem a szomszédságukban, az Ifjúság útja 13. alatt A. Szenteék portáján ellenben olvasgat a család. A hatodikos Esztike az iskolai könyvtárból hozza haza a könyveket, az egész család átböngészi azokat. Üjság is jár a házhoz, a Szabad Föld, A. Szente János egyénileg dolgozó paraszt az előfizetője. Öt holdon gazdálkodik, négy gyermeke van. Báti Magdolna számlálóbiztos sorjában bejegyzi: Eszter, született 1943- ban, foglalkozása VI. osztályú tanuló. János egy évvel fiatalabb. neki IV. osztályos tanuló a foglalkozása, Mária még csak 9 esztendős, ennek Halász József, a MEDOSZ főtitkára a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzetének javulásáról 1959-ben mélyreható változások történtek a magyar mezőgazdaság szerkezetében. Szervezetileg és gazdaságilag megerősödtek, számszerűen tovább fejlődtek a szocialista nagyüzemek, mind az állattenyésztésben. mind peditg a növénytermesztésben kiterjedtebben hasznosították a korszerű termelési módszereket. A hozamok számottevően meghaladták az elmúlt évek legjobb eredményeit, A termelés általános színvonalának emelkedése közvetlenül hatott a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzetének javulására. Mint Halász József, a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott, mindezek megvalósulását nagy mértékben segítette a mezőgazdasági dolgozók körében a párt VII. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny. — A mezőigazdaság állami szektoraiban — mutatott rá Halász elvtárs — a terveket általában túlteljesítették. Az állami üzemek — állami gazdaságok, gépállomások, erdő- gazdaságok stb. — több mint 300 millió forint értékű eredményjavulást értek el az előző évhez viszonyítva. Ha ehhez hozzáadjuk a termelőszövetkezetek több mint 250 millió forint értékű eredményjavulását, láthatjuk, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek egy éven belül több mint félmilliárd forinttal tudták növelni a gazdálkodásuk jövedelmezőségét. A jobb gazdálkodás tette lehetővé, hogy az utóbbi évek átlagánál jóval nagyobb meny- nyiségű kenyérgabona. hús, tej, tgjás, gyümölcs .és zöldségféle került a piacokra. Nagyrészt ez magyarázza, hogy az állami gazdaságok főigazgatósága, a Földművelésügyi Minisztérium vállalatai, az erdészeti és vízügyi főigazgatóság az eredetile? tervezettnél sokkal nagyobb összegekkel tudott hozzájárulni dolgozói életés munkakörülményeinek javításához. Az említett szervek az elmúlt évben több mint 84 millió forintot fizettek ki csak munkaruhára. A szociális beruházásokra fordított összeg megközelítette az 50 millió forintot, ugyanilyen célú felújítási munkákra pedig több mint 33 millió forintot költöttek. Ezekből az összegekből — egyebek mellett — lakásokat, munkásszállásokat építettek és hoztak helyre. Az állami gazdaságokban folytatódott a régi közös-konyhás cselédlakások átépítése. E célra 13 millió forint állott rendelkezésükre. Lakások és szociális létesítmények rendbehozására az előbbieken, illetve előirányzaton felül újabb csaknem 50 millió forintot kaptak.* A jövedelmezőbb gazdálkodás természetesen együtt járt a dolgozók átlagbérének növekedésével. Sokat javult az üzemi étkeztetés is. Napi 8—10 forintért háromszori étkezést kapnak a dolgozók s az ételek minősége és kalóriatartalma a legmagasabb követelményeket is kielégíti. Az ellátás további javítása érdekében mind a konyhavezetőket, mind a szakácsokat tovább képezik és ahol még nem áll rendelkezésre a konyha részére külön kert és sertéshizlalda, ott mindkettőt megszervezik. Lényegesen sikerült javítani a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátottságát, a munkásszállások tisztábbak, rendezettebbek. mint bármikor. Az ágyneműt mindenütt hetenként váltják: szinte mindenütt világvevő rádió, több mint ötszázban pedig televíziós készülék szolgálja az ott lakók kényelmét. Ugyanígy valamennyi munkásszállásnak saját könyvtára van és a legváltozatosabb sportfelszerelésekkel látták el. — Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a hároméves terv második évének végén mind a termelés eredményeit, mind pedig az élet- színvonalat illetően a mezőgazdasági dolgozók elérték a terv harmadik évének végére kitűzött szintet. Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a jövő év végén jól megalapozva fogjunk hozzá a második ötéves terv végrehajtásához — fejezte be nyilatkozatát Halász József, a MEDOSZ főtitkára. sajátunkba költözünk, mert megépült a házunk, a bútorunk is ott van. — S nehogy sajnáljuk őket, sorolja: — Havi 850 forint az uram fizetése, meg egy hold illetményföld, szabad lakás, fűtés és világítás ... Értelmes tekintetű és szavú ember Hajdemár Péter. Szép, szabatosan válaszol a biztos kérdéseire. Született 1908-ban, Bernecebarátin. — ír, olvas? — Nem. Nem jártam iskolába. Dac is, szégyenkezés is cseng a hangjából, aztán egykedvűen folytatja: — Tanyán laktunk. Az apám számadó gulyás volt hol ennél, hol annál az ura- ságnél, káptalannál. Még a váci püspöknél is. Törődtek is akkor azzal, hogy a cselédgyerek iskolába járjon ... — Eddig harminchárom házban jártam, analfabétát egyetlen egyet sem találtam, ez az első — súgja a fülembe meg- illetődve a számlálóbiztos. Hajdemár Péter pedig kihúzza magát, büszke hangon mondja: — Hej, ha ími-olvasni tudnék ... Nem itt lennék én akkor, de az állattenyésztési osztályon ... Mert azért elismert szakember vagyok, kérem ... — Miért nem tanult meg felnőtt korában írni-olvas- ni? — Próbáltam... belefogtam ... Nem ment. Nehéz már az én kezem... — Az arca most nagyon szomorú, ahogy ezt mondja. Egyetlen ország sem dicsekszik statisztikájában az analfabétáival. Magyarország se. De csak írják őket össze nagyon pontosan a biztosok! A statisztikusok majd kiszámítják, hány percenttel csökkent a számuk a legutolsó össze-' írás, 1949 óta. Ez az ő guk. A . rpiénj; .Etedig. jLSsámgfe. ra teki ntvft' "az emlékezés" olyan időkre, amikor voltak még'gyermekek, akik nem tanulhattak. Erre is, emlékeztetőül is nagyon jó dolog a statisztika, meg a népszámlálás. Szokoly Endre \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^^ A tájfun martaléka lett egy csendes-óceáni sziget Az Üj-FIebridák csoportjához tartozó legfőbb szigetet egy rendkívül erős tájfun elpusztította. A brit—francia közigazgatás alatt álló sziget- csoport fővárosa, Port Vila (2500 lakos) teljesen eltűnt. Ausztráliából és a környező szigetcsoportokról mentőexpe- diciók indultak a szerencsétlenség színhelyére. Tárlaton — Tulajdonképpen mit ábrázol a képed? — Még nem tudom. A kritikusok majd kitalálják! A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A JUHOS BARTA eladta az állami tulajdont képező állatokat, s kiderült az is, hogy a gyapjú szállítására felvett előleget — több mint tízezer forintot — is elköltötte, de egy kiló gyapjút sem szállított le. A in/hiluf azonnali magyarázatra szólította fel Bar- tát, aki ekkor nagyszabású manipulációkba kezdett, hogy a hiányt valamiképp pótolni tudja. Nagyarányú juhfelvá- sárlási körutat szervezett, s úgy többek között eljutott a pilisborosjenői Szikra Termelőszövetkezetbe is. Hatvanöt juhot vett meg a tsz-től, de azokért egy fillért sem fizetett, hanem későbbi elszámolásban egyeztek meg. A későbbi elszámolásból persze nem lett semmi. A felvásárlási körútnak igen sok magános is áldozatul esett, több tucatra tehető azok száma, akiktől juhoKat vásárolt, s így sikerült is több száz juhra szert tennie, amelyeket büszkén mutatott be a vállalatnak. A vállalat azonban, amikor közelebbről szemügyre vette a juhokat, kiderítette, hogy azok nem azonosak a Bartának kiadottakkal. Addigra a Szikra Tsz és a magános hitelezők is követelni kezdték jussukat, végül is kiderült Barta minden disznó- sága. s a károsultak feljelentést tettek ellene. A nyomozás megállapította, hogy a narrrstí'ű szélhámos a Gvapjú- és Textilforgalmi Vállalatnak mintegy 150 ezer, a pilisborosjenői Szikra Tsz- nek mintegy 15 ezer. a magánosoknak pedig mintegy két- saázhúszezer forint kárt okozott, összesen tehát majdnem négyszázezer forintot. Nem kis summa. Amikor Barta a bírói emelvény elé áll, nem is hinni róla, hogy ez a megnyerő modorú ember, aki szabatosan, pontosan válaszol a bíró kérdéseire, alti a legkisebb tévedést is precízen kiigazítja, még akkor is, ha az az ő javára történik, szemrebbenés nélkül csapta be emberek sorát, megkárosítva az államot, a szövetkezetben dolgozó parasztokat, s azokat az embereket, akik a jó vásár reményében reábízták juhaikat. — Mikor történt az első jogtalan juheladás? — Ha jól emlékszem, 1957 júliusában. — Amikor a vállalat először ellenőrzött önnél, már adott el a iuhokból? — Igen kérem, már adtam el. — Ezt elhallgatta a vállalat elöl, igaz? Barta meghúzza a vállát. Szinte bocsánatot kér. Mintha azt mondaná: hiszen nem mondhattam, hogy eladtam a juhokat, mert azonnal botrány tör ki... így legalább húztam a dolgot... — Igyekezett pótolni a hiányt? — Nem, kérem. Sajnos, a többit is eladtam. — Nem gondolt arra, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül a dolog, s akkor felelnie kell a jogtalan eladásért? — Arra számítottam, hogy szerencsésebb eladásokból visszajön annyi pénz, ameny- nviből pótolhatom az eladott juhokat, meg számítottam a szaporulatra is ... — Mire költötte a juhokért kapott összeget? Bár már kihallgatása során Barta elmondta a tényeket,5 most mégis kínban van. Hiszen tele a tárgyalóterem, itt vannak azok is, akiket becsapott, kellemetlen dolog nyílt színen mindezt kimondani: — Elköltöttem. Szórakozásra, erre-arra. Motort vettem ... igaz, azt később eladtam ... A juhos Barta szeretett mulatni. Ha mulatós kedvében volt, semmi sem számított soknak. Pezsgőzött, költötte, szórta a pénzt, hiszen nem az övé volt. Neki csak annyi köze volt ahhoz, hogy eladta a juhokat. Bartának a pénz volt a mindene. Mint kertész is spekulált, felvásárolt másoktól, s busás haszonnal adta tovább az árut. A tisztességtelen életmódhoz tisztességes úton nem lehetett elég pénzt keresni. — A hitelezők nem reklamáltak önnél? — De igen. A Szikra Ts2 pert is indított, s akkor kifizettem kilencezer forintot, hogy elodázzam a dolgot. — Honnét szerezte ezt az összeget? — Másoktól vettem át juhokat, s azokat eladtam. Mint a mesebeli zsúít, amelynek foltjait foltokkal takarják, de mégis hullik belőle a búza. Barta is az egyik rést másik nyitásával akarta betömni, dehát a végtelenségig ez nem mehetett, az egész ingatag juhüzlet egyszercsak a nyakába szakadt. A bíróság nemcsak kemény börtönbüntetésre ítéli a juhos Baltát, hanem kötelezi is az okozott kár megtérítésére. Jó időre elvették a kedvét a mulatóstól. De hiszen miért iszik valaki előre — a juh bőrére... Mészáros Ottó következtében III. osztályú tanuló, az ötesztendős Erzsikének viszont még nincsen foglalkozása, csupán: óvodáskorú gyermek, ez kerül á neve mellé a foglalkozási rovatba. Az adatokat egyébként Esztike diktálja, tiszta kitűnő, tudja az otthoni dolgokat is pontosan. — Mit csinálsz Esztike, ha a nyolcadikat is kijárod? — érdeklődünk. — Gondolkodás nélkül rávágja: — Gimnáziumba megyek. Apja, anyja még csak hat elemit végzett. De ennyi iskolát kijárt a nagymama, özvegy Szén te Jánosné is. Az öregebb Szenténé kisebbik fiával, Istvánnal szintén ebben a kétszobás házban lakik. István 33 éves, még nőtlen. Foglalkozására nézve autóbusz-sofőr. Nem sokáig lakik már a mamánál. Kétszobás Háza épül, már tető alatt áll, ha minden jól megy, még az idén beleköltözik. — Talán ha háza lesz, megházasodik — sóhajt reménykedőn a mama. Kevesli a négy unokát. Hagy járnak-e színházba? Erre a kérdésre is özvegy Szenténé válaszol: — Ilyen nagy családban hogyan lehetne? Elsők a gyerekek kérem, sok pénzbe jönnek, de ugyabár mindent meg is kell nekik adni. A fiatalok még moziba is ritkán mennek. No, azért Esztikét a szülei tavaly elvitték Pestre a bábszínházba, odahaza meg háromszor is, ha jött a Faluszínház. Szenténé nagyanyja, özvegy Szenténé életében csak kétszer látott színielőadást. A község dunántúli negyedében, a régi Tahiban Szenté János Szentendrei út 23. szám alatti háza konyhájában a malacnak meg a baromfinak kukoricát morzsol. Saját termése, 760 négyszögöl föld birtokosa ugyanis. Egyébként segédmunkás a Szentendrei Papírgyárban. Szakképzettsége? — Valaha Jó favágó voltam, de kiöregedtem. Ez- idén 61 éves leszek, régen nem való már nekem az olyan nehéz munka — így felel. Hat elemit végzett a fele- , sége is. Négy élő gyermeke : közül két lányuk is velük la- ! kik, ők már nyolc általánost í jártak. Mindketten szakmun- j kások, szövőnők a Budakalá- j szí Textilművekben. Az ablakpárkányon könyv. < — Igen, a lányok mindig j hoznak könyvet a gyárból. \ Mi aztán szintén elolvassuk í mind. Szeretünk olvasgatni, í járatjuk a Népszabadságot, í meg a Pest megyei Hírlapot i is. — Ezt az asszony mond- í ja. De arra a kérdésre, mikor j volt utoljára színházban, így i felel: —- Soha életemben nem! voltam. — Minket már nem érdé-; kel a színház — teszi hozzá j a férje. — Sós Árpád, a szám- j lálóbiztos viszont megjegy- j zi: í — De a lányok, tudom, sokat járnak színházba. \ — Igen — hagyja helyben: az anyjuk. — Budakalászon a: gyárban is szokott színház; lenni, meg Pestre is járnak, i Újra átmegyünk a hídon ; Tótíaluba. Most Bella György ] számlálóbiztost kísérjük a\ Táncsics Mihály utca 10. \ szám alá, a községi apaállat- ] gondozóhoz. Egyetlen szoba, : amely egyszersmind konyha j is, az otthona Hajdemár Pé- \ tér apaállatgondozónak, fele-; ségének. két lányának, az < asszony különváltan élő húgának és két kisfiának. A családfőt az istállóból szólítják be. Bizony, szegényes ez a szoba, nagyon emlékeztet a régi cselédházak nyomorult lakásaira. Ahogy körülnézünk azonban, a szemünk járásában észre vehetett valamit Hajdemárné és szerénykedve megszólal: — Az idén télen még itt lakunk. csak néha alszunk odaát, de tavaszra már egészen a A juhos nem valami elő- név, nem megkülönböztetés az egyforma nevűek között. Azt az ügyet nevezik így, amit Barta Miklós pestlőrinci kertész produkált. Ez az ügy nem mindennapi. Barta sikkasztott, de nem pénzt, hanem juhokat. S nem is kis számban. A felszabadulás után Barta kertészkedésbe kezdett, s nem volt kevés a jövedelme. De ő mégis kevesellette, mert ja kertészkedés mellett juhok- i kai is foglalkozni kezdett. A i mérhetetlen pénzsóvárság, a i semmi sem elég juttatta bör- j tönbe. Mert míg a kertből | csak azt adhatta el, amit meg- i termelt, addig a juhokból i annyit adott el, amennyit csak ; szerezni tudott. Igaz, hogy ő i nem fizetett értük. Mások vi- i selték Barta üzelmeinek ; költségeit. ! 1957 tavaszán Barta addig í járt-kelt, míg szerződést nem ! kötött a Gyapjú- és Textil- í forgalmi Vállalattal juhte- I nyésztésre és bizonyos menyíny iségű zsíros gyapjú leszál- I lítására. Először 204, majd í 262 darab juhot vett át a vál- í lalattól továbbtartásra, s I mindaddig nem is volt baj, í míg a vállalat nem ellenőriz- !te, hogy a szerződés alapján í milyen sora van a juhoknak ÍBartánél. A juhoknak azon- ! ban csak egy részét találták í meg. Barta azzal indokolta a S dolgot, hogy a többi legelni jván „egy távolabbi legelőn”, í s a vállalat ellenőre ebbe í bele is nyugodott. Amikor j azonban hat hónap múlva is- J mét ellenőriztek, már egyet- í len juhot sem találtak. Barta
