Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

1960. JANUAR 6. SZERDA Mit HEC\et \'1[ i rin Kilenc ember tanácskozott Az első vezetőségi ülés Majosháza termelőszövetkezeti községben Újévre termelőszövetkezeti községgé alakult Majosháza is. A kis falu dolgozó parasztjai — mintegy 130 család csaknem 800 hold földdel — a helyi Űj Élet Tsz-be léptek. Az etső közgyűlésen bővítették ki az immár 1460 holdas szövetke­zet vezetőségét. — Inkább újjáválasztotta azt a közgyűlés, hiszen a régiek közül csak Józsa Lajosné és én maradtam továbbra is ve­zetőségi tag — mondotta Szá­lai Gyula, a tsz elnöke. — A kilenctagú vezetőségben és az öttagú ellenőrző bizottságban több, most belépett tag is he­lyet kapott Éppen most tart­juk első vezetőségi ülésünket. Tiszteljen meg bennünket, ve­gyen részt első tanácskozá­sunkon. Jó másfél óra múlva már csak Szalai Gyula tsz-elnök, Csizmadia elvtárs, a járási ta­nács tsz-főkönyvelője és az újságíró ültek a szobában. Arról beszélgettünk, hogy alig 120 perc alatt milyen sok fon­tos, egy falu sorsáí érintő dolgot lehet magvitatni és eldönteni, — Ennek egyik magyarázata az, hogy Majosiháza az ellen- forradalomig már szövetkezeti község volt — vélekedett Sza­lai Gyula —. A falu lakói az akkori Vörös Csillag Tsz-ben és egy termelőszövetkezeti cso­portban ismerkedtek meg a szövetkezeti élettel. A Vörös Csillag Tsz akkori­ban nem gazdálkodott rosszul. Talán az volt a hiba, hogy túlságosan sok hitelt kaptak a tagok, aminek következtében eladósodott a tsz, ez pedig nem nagyon kedvezett annak, hogy alkotóerejük megfelelőképpen kibontakozzon. Ennek egyéb­ként a mostani vezetőségi ülé­sen is hangot adtak és szinte állandóan visszatérő szó volt. hogy: „hitel nélkül”, „saját erőnkből”, meg „magunk csi­náljuk”; — Az Üj Élet Tsz nemrég kapott 30 férőhelyes új istál­lót — magyarázta az elnök.— A szövetkezet állatainak egy helyen kell lenniök. Ezért mondta Konta Gábor vezető­ségi tag, hogy a házánál levő, 18 gerendás, erős tetejű épü­letet, amit nem használ ezután semmire, felajánlja a tsz-nek: bontsák le, szerezzenek hozzá még anyagot és építsenek eb­ből is istállót. Konta Gábor javaslata nagy tetszést aratott s elihatározták, hattagú ,,e*ermesfer"-brigá«Iof szerveznek. A brigádot a tsz- be nemrég belépett kőműves, Makra Gábor vezetné, s köz­tük lenne a tapasztalt Szadai Gyula, meg Udvardi Lajos bá­csi, akik még a nád felverését is elvégzik. Lesz munkájuk az „ezermestereknek”, csak győz­zék elvégezni. — Hét hold nádasunk és 70 holdas erdőnk van — vette át a szót ismét az elnök. — Eb­ből szerezzük az építőanya­got. A brigád januárban lát munkához. Júliusra el kell ké­szíteni egy 50 férőhelyes bor­júnevelőt, akkorra 100 férő­helyre bővítjük a meglevő, 30 férőhelyes tehénistállót, s 25 férőhelyesre a sertézfiaztatót. A 3004/2-es kormányhatározat alapján Zetort veszünk, összes tartozékaival, annak és a 23 szekérnek is kell színt emelni. No, de hosszú még felsorolni is, amit mind a saját erőnkből, építőanyagunkból építünk fel. Az biztos, hogy hitelt csak vég­ső esetben veszünk fel, s azt is idő előtt visszafizetjük. A vezetőség első ülésén a 7. számú tsz-törvényt és az alap­szabályt is megvitatták, azon­kívül megbízták Réső E. Sán­dort és K. Kontha Gábort a két 650—650 holdas növényter­melési és Vörös Lajost, az ál­lattenyésztési brigád vezetésé­vel. A fiatal Gyebnár János agronómust, a községi KISZ- szervezet titkárát pedig a tsz mezőgazdászi teendőinek ellá­tásával. Sőt, utólag ifjú Mol­nár Gábort megbízták a tsz 30 holdas — nagyrészt öntözéses — kertészetének irányításával Komoly felelősségérzettel, hoz­záértéssel vitatkoztak, tanács- koztak a szövetkezet újdonsült vezetői. (■azilag szövetkezet lesz az Uj ÉI«t Tsz, gazdagabb, mint valaha is a volt Vörös Csillag. Elsősorban állatte­nyésztéssel kíván foglalkozni. Rendelkezésükre áll 140 hold legelő, s mivel kedvező az idő, 150 holdon vetnek lucernát. Ma még csak 50 tehenet, 70 borjút, meg a 23 pár lovat mondhatják magukénak, de néhány hét múlva vásárolnak 200 hízónál; való sertést, a két kilométernyi mellék Duna- ágon haitenyészetet és mintegy ötezer kacsával víziszárnyas- telepet alakítanak ki. A szük­séges takarmányt meg tudják termelni, hozzáértésük, akara­tuk van, így semmi akadálya annak, hogy jövedelmező ál­lattenyésztést teremtsenek, ter­mészetesen a növénytermelés­sel együtt. — Rendszeresen fizetünk majd készpénzelőleget a telje­sített munkaegységekre — foglalta össze beszélgetésünket Szalai , Gyula. Uj jövedelem- elosztási módszert vezetnek be, amely az eredményességen alapul. Ez a módszer tetszik a tagoknak. Részletesen kidol­gozzák. majd megvitatjuk azt közgyűlésen is. Kilenc ember tanácskozott egy termelőszövetkezet jelené­ről és holnapjáról. Mégis több volt ez egyszerű vezetőségi ülésnél, mert. az ott elhangzot­tak a község minden lakosát érintették, s a hozott határo­zatok kihatással lesznek a falu egészére, hiszen Majosháza ter­melőszövetkezeti község. Csekő Ágoston 1 NYUQDÍJBAN Sittkei Sándor elvtárs egyfolytában negyven évig volt gyári munkás. Régen, talán négy éve is annak, hogy a Csepel Autógyárban utol­jára találkoztunk. Hallottam, azóta nyugdíjba ment az öreg. S az idő múltéval, ami­kor a Csepel Autógyárba lá­togattam, már nem is keres­tem. Nyugdíjban van, pihen. Ez a természet rendje. Ez? Nem, dehogy. A nyugdíjasok nem nyug­hatnak. Mind megtalálja a módját, hogy itt vagy ott nélkülözhetetlen legyen ... .. . Tegnap hallottam: Szigetszentmártonban gyű­lés volt az egyénileg dolgozó parasztoknak. Jól sikerült. Sok vita volt. Mindenki kér­dezett valamit: — Mi lesz az öregekkel? — Jó lesz-e az, ha a több­llalbollok lieljTtí: kisvendéglők, önkiszolgáló éttermek, bisztrók a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat idei tervében Nagykőröstől Vecsésig több mint hetven étterem, ital­bolt, eszpresszó és cukrászda működik a Ceglédi Vendéglá­tóipari Vállalat kezelésében. Ez a vendéglátóipari hálózat az utóbbi időben nagyon so­kat fejlődött; éppen ezért fel­kerestük Kovács Károly igazgatót, mondja el, mit szándékoznak tenni az idén a hálózat további fejlesztése ér­dekében? — 1959-ben — mondotta Kovács Káról}' — keleken 1 200 000 forintot fordítot­tunk a különböző átalakítá­sokra és új üzemegységek lé­tesítésére. Vecsésen rendbe­hoztuk egységeinket, Üllőn kisvendéglővé ala­kítottuk az italboltot. Cegléden megnyitottuk a magyar borok házát, a nagykőrösi Arany Ka­lász Étterem 130 ezer forintba került. Ezenkívül ugyancsak Nagy­kőrösön nyolc vendéglátó­ipari egységet korszerűsítet­tünk. Gyomron modern ét­teremmé alakítottuk a Ha­lászkertet, január 15-ig itt az egyik helyiséget Mackó­szerű presszóvá alakítjuk. A vendéglő konyhája a régi 200 helyett ezentúl 300 fő részére készít ételeket. Ve­csésen a vasútállomás mel­lett ugyancsak január 15-re készül el a vállalat legújabb kisvendéglője, amelyet 200 fő ellátására alkalmas meleg konyhával látunk el. — Ebben az évben a válla­lat még többet tesz a kultu­ráltabb vendéglátás kialakí­tása érdekében. Március 31-ig az összes hozzánk tartozó italbol­tot kisvendéglővé ala­kítjuk át. Uj megoldással választjuk le a söntést, s így teljesen meg­szüntetjük az állva fogyasz­tást. Nagy gondot fordítunk a cukrászdái hálózat bővítésé­re és az új kereskedelmi for­mák bevezetésére is. — Hol és milyen egységek­kel gyarapszik 1960-ban a vállalat vendéglátóipari há­lózata? — Cegléd. Monor és Nagy- káta új rendszerű önkiszolgá­ló éttermet kap. (Pesten, a Váci úton és a Lenin körúton működik jelenleg ilyen rend­szerű étterem.) Az önkiszolgá­ló étteremben a vendégek maguk szolgálják ki magukat: a kívánt ételeket a pultról veszik el. Pincér nincs. Az új rendszerű éttermek au­gusztus 20-ra készülnek el. — Monor március 31-ig a vasútállomás mellett korsze­rű bisztrót kap. A vállalat egyik legna­gyobb idei létesítménye a vecsési Totó-lottó Vendég­lő lesz. A Szép utca 6. szám alatt megnyíló éttermet televízió­val is felszerelik, a vendégek itt tölthetik ki totó- és lottó­szelvényeiket, szórakoztatá­sukról pedig zenekar is gondoskodik. A vendéglő áp­rilis 4-re nyitja meg kapuit. Nagykőrösön a Fő téren már­cius 31-ig elkészül a Presszó Cukrászda. Cegléden, a Rá­kóczi úton új cukrászda nyí­lik, mellette a gyerekeknek is berendeznek egy kisebb cuk­rászdát. Emellett természete­sen egész sor átalakítást, korszerűsítést hajtunk végre az év folyamán. —- A növekvő igények mind több szakembert kíván­nak. Hogyan gondoskodik a vállalat a szakmai utánpótlás­ról ? — Kétségkívül komoly ne­hézséget jelent ez, de már itt is megtettük az első lé­péseket. Bővítjük a szakmai oktatást: azokat a dolgozóin­kat, akik eddig nem részesül­tek szakoktatásban, tanfo­lyamra küldjük. A lakosság növekvő igé­nyeinek kielégítésében már eddig is nagy segítséget je­lentett a munkaverseny. Dolgozóink megálltak a helyüket, hisz a megyei vendégláíóipari vállalatok közül mi szereztük meg az első helyet. A. versenyt tovább folytatjuk. Nagykőrösön, Monoron és Gyomron már ezen a héten megalakul a szocialista mun­kabrigád címért versenyző vendéglői brigád. fajta nemzetiségű együtt gaz­dálkodik majd? — A ház cserepezését be­fejezhetem-e, ha tsz-tag le­szek? Aztán a gyűlés végeztével néhányan még az este bejöt­tek a tanácsházára, hogy ők nem várnak — aláírják a be­lépési nyilatkozatot. Azóta már sokan követték őket. Egy nap alatt több mint har­mincán írtak alá, közöttük — nem kis dolog! — tizenhárom asszony. Sándor Balázs elvtárssal, Molnár Ferenccel, a szigetúj­falui párttitkárral a vacsora- időbe hajló estén beszéljük az eseményeket: — Milyen érdekes. Hogy megváltozik az ember, ami­kor aláírja a belépést. Volt egy dolgozó paraszt, aki se­hogy sem akart tsz-tag lenni. Ki tudja, hány órán át bi­zonygatta, mi a rossz a kö­zösben. Nem kellett azután egyet sem aludni ahhoz, hogy aláírjon. És mihelyt aláírta, beállt az agitátorok közé. Most már eszébe jutott mindaz az érv, ami a közös előnyét példázza — mesélte az egyik elvtárs. — A Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár munkásai milyen nagyszerűen dolgoz­nak! Borbély Sándor brigád­jának híre van. Olyan lelke­sen, türelmesen végzik felvi­lágosító munkájukat, hogy mindenütt hamar szívükbe férkőznek az embereknek — loldja a másik elvtárs. — Persze nem menne jól a munka, ha már tavasz óta nem tartottak volna sok elő­adást, gyűlést, felvilágosító munkát a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséről. Ha nem adtak volna minden ké­telyre őszinte választ. Ha elő­ször nem a kommunistákkal beszélték volna meg a fel­adatokat. És először nem a kommunisták mutattak volna példát. Ha ... Ha ... De a helyi pártszervezet­nek mindenre volt gondja. A munkában részvevők egyön­tetű véleménye: a helyi párt- szervezet talpon van. A helyi pártszervezet megértette: ne­héz a küszöbön átsegíteni a dolgozó parasztokat. Csak nagy-nagy szeretettel, együtt­érzéssel érhetnek el ered­ményt. Az egyik belépő például ráíratta a belépési ívre: mint termelőszövetkezeti tag is ki­vághatja az öt szál fát, mert az istállóját akarja kijavítani vele. A másik azt: tud-e majd disznót hizlalni, ha terme­lőszövetkezeti tag lesz? Mosolyogni valóan ked_ vés aggodalmak. Mi mosoly- gunk is rajta. De épp ez az érdekes: a helyi pártszervezet tagjai nem mosolyognak. Megnyugtatják a kétkedőket és ha kérik — az ívre is rá­írják bizonyítékul. Újból és újból kezdik a meggyőzést. Együtt a tanáccsal, a gyáriak­kal. Természetesen a helyi párt­titkár irányításával. A nyug­díjas Sittkei Sándor irányítá­sával. Mert amióta nyugdíj­ban van, nem nyugszik. Pi­henhetne, mert negyven mun­kásév után nagyon megérde­melné. De ha ezt megtennék vele — büntetésnek venné. Nem azért született munkás­nak, hogy itt, a faluban ne találja fel magát, ne találja meg az utat a parasztember szívéhez is. Nap mint nap. Fáradhatat­lanul. Most is csak késő este mondja: — Tegyük el magunkat holnapra. De aztán reggel, mindenki jókor itt legyen! Sági Agnes Megkezdték a kurszki mágneses anomália kincseinek kiaknázását A kurszki mágneses ano­mália, e hatalmas vasérc­medence területén körülbelül 22 milliárd tonna igen gaz­dag, 44—65 százalék vastar­talmú érc található. Decem­ber 26-án délelőtt 10 óra­kor óriási erejű robbanás jelezte, hogy megkezdődött a vasérc ipari kiaknázása. A mágneses anomália kör­nyékén levő vastartalmú kvarcit-készleteket legalább tízezer milliárd tonnára be­csülik. Ezzel a mennyiséggel a világ egész kohászatát sok ezer éven át el lehetne látni nyersanyaggal, a fémből pe­dig, amelyet kiolvasztanak, hidat lehetne építeni a föld­ről a holdra. December 29-én a kurszki mágneses anomália ércével megrakott első vonatot útba­indították a lipecki kohómű­vekbe. ' _______ Ú jabb ritka tengeri állatokkal gazdagodott az Állatkert Az Állatkert akváriumaiból évtizedek óta hiányzó tengeri állatok „érkeztek” Triesztből. Az értékes szállítmány: egy langusta, három homár, igen ritka tengeri pókok, biborcsi- gák, fúrófésűs-és feketekagy­lók, amelyek már láthatók az ak váriu mokban. Az aranyérmes késesmester van már a Juhász-féle bics­káknak. Valamikor a híres szegedi halállású bicskákat is Juhász mester készítette. A bicskák pengéjén ma is ott áll a védjegy: egy juhászfi­gura. Juhász István sokszor kapott már oklevelet. 1932-ben pél­dául a IV. Országos Kézmű­vesiparai Kiállításon arany­éremmel tüntették ki. A3 Iparkamara is felfigyelt rá, s mint ösztöndíjast, Solingenbe vitték tanulmányútra. József főherceg udvari szállítójának nevezte ki, bár a hercegnek mindössze 25 bicskát szállí­tott. Annál sűrűbben járta a környező falvakat vásárok idején, ahol mindig szívesen fogadták. A Nagykőrösi Múzeum ma is őrzi a mester remekbe készült, 37 darabból álló, gyöngyháznyelű étkészletét, s Európa legtöbb országába is elkerültek a Juhász-féle kések, bicskák. Aki a szakmájának él, s akit nem a pénzhajszolást hanem az alkotás vágya fűtt az nem gazdagszik meg. Ju­hász István se szerzett va­gyont, de mint mondja, soha nem is vágyott ilyesmire. Mindig arra törekedett, hogy a híres magyar kézműipar hagyományait a lehetőségek­hez képest 6 is ápolhassa. Több mint húsz kiváló késes szakembert nevelt, akik ma már tovább gazdagítják, fej­lesztik a szép hagyományt. Az idős mester tavaly kap­ta meg a Szakma Kiváló Kis­iparosa oklevelet és most ti hosszú téli estéken, már a tavaszi vásárokra készíti a bicskákat. Súlyán Pál lemlött, a vásárokat jártam. Sokszor IS—20 kilométerre is elgyalogoltam, vállamon a nehéz későkkel. Möntem Do- rozsmára, Pusztamérgesre, de Szögedön is nagyon sok hal­állású bicskát elkommendál- tam. — Miért hagyták ott a Ti­sza partját? — Azé’, mert Tápén min­dent kézzel kellett csinálni — folytatja most az öreg. — A nagy kereket még nem volt könnyű forgatni. Hogyan készül z halállású bicska, mi a titlca a rozsda- mentes pengék készítésének, hányféle kést csinál Juhász bácsi? Ilyen és ehhez hason­ló kérdések körül folyik to­vább a beszélgetés s közben a mester kinyitja a vásári lá­dát is. — Ez a kisbicska — csoma­golja ki az egyik kis remek­művet. — Emez bontókés — mutat egy villogó pengéjű fanyelűre. Nem nehéz megállapítani, hogy Juhász István valóban alapos szakértője ennek a mesterségnek. Minden egyes darab szinte művészi szaktu­dásról tanúskodik. Rangjuk a régi műhely érdekességeit, amikor egyszeresük karonfog és átballagunk a lakószobába. Szelíden duruzsol a cserép­kályha s az andalító meleg­ben most már kelten idézge­tik a múltai. Tulajdonképpen Juhász István is — akárcsak az élete párja — molnárcsa­ládból származik. De hogy, hogy nem, gyermekkorában a késesmesterséget választotta. Akkoriban Szabad,kán is (in­nét származik a mester) na­gyon lenézték ezt a foglalko­zást, de a 12 esztendős Ju­hász Pista mit sem törődött a szóbeszéddel. Amint meg­kapta a segédlevelet, évekig csak vándorolt. Becsben egy esztendőt, Zentán három hó­napot, s az Újvidék környéki falvakban éveket töltött. — A fő célom az volt — magyarázza részletesen —, hogy minél többet tanuljak, így keveredtem azután Tá­péra 1909-ben, ahol mint már említettem is, megnősül­tem. Igaz, a szakmát csak a háború után. 1922-ben foly­tattam, s akkor váltottam ki a mesterlevelet is. — Bizony leiköm — szól közbe Juhász néni — én is csináltam a későket. Mikor mög a sok bicska összegyü­v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,N\\\\\\\\\ í ; Nagykőrösön az Encsi lutca 7. szám alatt ma is áll \ még az a mohás tetejű öreg (kis házacska, amelyben kerek iszáz évvel ezelőtt Papp Sán- 1 dór, az akkori idők egyik leghí- ! resebb mestere késesműhelyt 'fnyitott. A gépek — néhány 'í köszörű, csiszoló, az öreg í présgép, meg a szerszámok í— még megvannak, de volt í gazdájuk rég a sírban pihen. A műhelyben most a 77 esz- $tendős Juhász István késes- % mester dolgozik. £ Juhász bácsi a 20-as évek % végén került Szeged környé- % kéről Nagykőrösre. Amint f mondja, valamikor hallani ísem akart arról, hogy ott- í hagyja a tápéi szélmalmot, í (Ugyanis hosszú ideig nem $ dolgozott a késesszakmában. % Amikor a tápéi szélmalmos $lányát, Török Rozáliát felesé- %gül vette, egy időre abba- $ hagyta a halasbicskák készi- % tését.) No, elég az hozzá, hogy £ hosszúi vándorlások után végül £ is a Juhász-házaspár Papp mesterék nagykőrösi házában f telepedett meg s Juhász Ist- % ván azóta szorgalmasan re- $ szeli, élezi, csiszolja a pom- pás gyöngyháznyelű bicská- á kát. í | Keifen éldegélnek a kis ^ h izöan: a mester, meg a 83 ^ éves felesége. Már vagy fél í órája mutogatja Juhász bácsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents