Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
I960. JANUÁR 31. VASÁRNAP "^JCirlap GÖDÖLLŐTŐL - MONTE VIDE ÓIG — Monte vide en (hegyet látok). — kiáltotta lelkesen a végtelen óceánt kémlelő matróz, a Dél-Amerikát 1519-ben körű Iha.józo Mageihaes legfiatalabb matróza a vitorláshajó árboc- kosarából. — Monte vide en — kiáltotta a fiatal matróz s a vitorlás kikötött a szeles Rio de La Plata folyam torkolatában. A hajósok az első felkiáltás, felfedezés emlékére Montevideonak nevezték el a kikötés helyének közelében hamarosan alapított települést, Dél-Amerika egyik milliós városának, Uruguay fővárosának elődjét. Gödöllőn a Ganz Árammérőgyár igazgatói irodájában ülünk Dunajszki Andrásnak, a gyár 31 éves, fiatal igazgatójának élménybeszámolóját hallgatjuk dél-amerikai útjáról. — Október 22-én indultunk el a gyár külkereskedelmi vezetőjével, László Tiborral, hogy árammérők eladása végett bejárjuk Dél-Amerikát. Első utunk Prágába vezetett. Magyarországon ugyanis nincsen brazil követség, és mi Brazíliába is szándékoztunk eljutni. Kétnapos prágai tartózkodásunk alatt megtekintettük a Krizsik-árammérő- gyárat és gazdag tapasztalatokkal utaztunk tovább. —Hoí jártak még Európában? — Párizsban és Amszterdamban két-két napot töltöttünk, itt vettük át a dél-amerikai vízumok nagy részét. Sajnálom, hogy Párizsban olyan rövid időt tölthettünk: szívesen számolnék be az itt látottakról. — És Amszterdam? — Nagyon érdekes, barátságos város. A hollandok kedvesek, takarékosak, este hét órakor már néptelenek az utcák, nem szórakoznak úgy az emberek, mint nálunk. Taka- r " osságuk egyik megnyilvá- nn ísa Amszterdam utcáin a . léntelen kerékpár. A közlekedési rendőr lámpáinál 100 —200 kerékpáros is összejön. Feltűnően sokan járnak népviseletben. A várost egyébként az egy utca — egy csatorna jellemzi: ez a város a Nyugat Velencéje. Itt egyébként igen jól éltünk, mert a KLM, a holland repülőtársaság vendégei voltunk. — Ha már itt tartunk: milyen közlekedési eszközöket, milyen társaságokat vettek igénybe? — Mindvégig repülőgépen utaztunk. Ilyen rövid idő alatt nem is lehetett volna másképp. A pálmát a holland KLM viszi el. Egy DC—7C típusú, 80 személyes gépükön repültük át az óceánt. Mindvégig figyelmesek és udvariasak voltak. Genovában és Lisszabonban két-két órát vesztegeltünk motorhiba miatt: eleven bocsánatkérés voltak. Az észak- és dél-amerikai társaságok a közelükbe sem jöhetnek. — Lisszabont elhagyva nekivágunk az óceánnak. Az olvasónak az első csalódást most okozom: este 9-lcor indultunk — és kényelmes üléseinkben átaludtak az utat. Európai időszámítás szerint délután két óra volt amikor megérkeztünk, Amerikában délelőtt 10 óira. Hiúiba, a föld forog és mi a forgással szembe repültünk!. . Négy árát újra kellett élnünk! — Mi volt az első nagy állomás? — Venezuela fővárosában, Caracasban kezdődött tulajdonképpen üzleti utunk. Venezuela, a legészalcabbra fekvő dél-amerikai állam, Közép- Amerikátólt Panama és a Ka- rib-tenger választja el. Az Egyesült Államok óriási befolyása mégsem a közelség miatt van, hanem a maracai- bői olajvidék az oka. A venezuelai olaj USA monopolt lium és az Egyesült Államok dollárral fizet, méghozzá élég jól. Nyilván megéri nekik. — Ebből az következik, hogy Venezuelában jólét van? — Igen, Venezuela a leggazdagabb dél-amerikai ország. Helyesen mondva: az egyetlen gazdag dél-amerikai ország. Alig van korlátozás a nemzetközi kereskedelemben, dollár bőven van és szambád forgalmú. a vásárlóereje a harmada, mint bárhol Dél-Ameriká- ban. Mégis nagy a drágaság: a kapitalisták, kereskedők, a korrupt állami tisztviselők kezén minden jövedelem elúszik. Öriásiak a társadalmi ellentétek. Vagyon és éhezés, legmodernebb, gyors , autóutak és tizezerszámra Caracas-ban a bádogkunyhók. És ez nemcsak Caracasban van így, hanem egész Dél-Amerikában, a korrupció terén és a társadalmi ellentétekben egyaránt. — Caracasról sokat hallottunk az utóbbi időkben. Még magyar színdarabban is szerepelt. Milyen a város? — Nagy fejlődésnek indult fiatal amerikai jellegű város, az utóbbi 5—6 évben csaknem háromszorosára növekedett. Nagyméretű építkezések, útépítések folynak. Sok nagyméretű észak-amerikai gépkocsi fut, ami a nagyzási hóbort egyik jele. Más dél-amerikai országok gépkocsiellátása semmivel sem jobb, mint nálunk, és végeredményben több használt, ócska kocsit látni például Bogotában, Montevideóban sitb. mint Pesten. — Hogy néz ki a fehér—színes kérdés? — Hivatalosan nincs megkülönböztetés. Az idián és a néger egyenértékű ember, de szellemileg és kultúrában igen elmaradottak. Alantas munkát fehér, ember nem is végez. Dél-Amerikában mindenütt, de Venezuelában a világ minden népe megtalálható, az araboktól, japánoktól, a német fasiszta menekültekig. A régebbi lakosság ferde szemmel né- mindenütt rájuk: nekik tulajdonítja a gazdasági helyzet fokozatos romlását. —- Még valami jellemzőt meséljen Caracasról! — Talán a nőkről, a férfiolvasók kedvéért... A párizsi nők bizonyos mértékig csalódást okoztak: elmaradnak a magyar nők mögött. De a venezuelai nők túltesznek az eddigi látottakon: magasak, szépek, büszke tar— A dél-amerikai államokban jelentős volt a gazdasági fellendülés a második mlágháború éveiben, ezek a semleges államok a háború haszonélvezői voltak. Ez a háborús konjunktúra megszűnt, a tartalékok kimerülöf élben vannak. így azután veszély fenyegeti azokat a szociális intézkedéseket, amelyekre Uruguay büszke. Ilyen az ingyenes iskolai oktatás. Meglepve vették tudomásul, hogy ezek a reformok nemcsak Uruguayban találhatók ... — Montevideo élénk kikötőváros és kulturáltabbnak tűnik mint a többi dél-amerikai város. De itt is csak egy színház van. Általános jelenA KLM holland légiforgalmi társaság óriásgépe praziliába, a már egyszer érintett Rio de Janeiróba. — Rio de Janeirót a világ legszebb városának tartják. Ugyanez a véleménye? — Az ilyesmi egyéni ízlés dolga. Talán a nagy beharangozás, talán a nyomasztó, 40 C fokos nedves, trópusi meleg, — s emiatt napjában liétszer is Dunajszki András igazgató Caracas - i felhőkarcolók előtt (Venezuela) tásúak. A legtöbbön néger beütés látszik. — De gyerünk további Bogotába repültünk. f Kolumbia fővárosába. Ez a főváros 2640 méter magasan fekszik a Coordilleros de los Andes vonulatában. Ez magyarázza azt, annak ellenére, hogy az egyenlítő közelében van, az idő mégis olyan, mint nálunk szeptemberben. Hiába szomszéda „Venezuela”-nak, itt már nagy a szegénység, nincs az a virágzó, fellendülő élet, noha az USA befolyása itt is nagy. A következő útszakasz hosz- szú volt; a Dél-Amerika déli részében levő Uruguayba utaztunk. Uruguay egy kis európai sziget Dél-Ameriká- ban, indiánt, négert alig látni, európai bevándoroltak a lakói. Kis ország, az összes lakója 2 700 000 ember. Ebből a fővárosban, Montevideóban 838 000 ember él. Az országnak két fő jövedelmi forrása van: a marhatenyésztés és az idegenforgalom, — Uruguayban milyen a nazdasáai heluzet? Bogotái piaci jelenet (Kolumbia) ség, hogy nincs opera, színház, hangverseny.-^-MisSZ&ralfpitiJtja okkert • a dM-aifieHkaícikaf? — Elsősorban a mozi. Háromféle filmet vetitengk. Bibliai-történeti filmeket (Tízparancsolat, Mózes története), rémtörténetet, valamilyen szörnyről vagy tartalmatlan limonádét, bárgyú amerikai filmeket. Az ember sajnálja a kiadott pénzt és az eltöltött időt. A mozik elegánsak, de drágák és üresek. A rádió és a televízió egyaránt reklámból él, nincs is előfizetési díj. A TV-társaságők műsorait úgy teletűzdelik reklámmal, hogy az ember megundorodik a nézésétől. Az utam során látottak csapján csak annyit mondok,: becsüljük meg a televíziónk színvonalas műsorát. — Uruguayban vásároltam egy pár holmit s volt alkalmam az árakat megismerni. A 800 pesos átlagkeresetű dolgozó 50—80 pesóért kap egy pár cipót, nem drága a szövet sem. A viszonylag jó árakat azonban ellensúlyozza a roppant drága lakás: a fizetés harmadától a feléig terjednek a lakbéreik s ez a helyzet az egész kontinensen. — Montevideóban ismeretséget kötöttem egy régi kivándorolt magyarral. Az egyik áruházban magyar tolmácsot kértem s az áruház szabója tolmácsolt. Azután elmondta, hogy 30 évvel ezelőtt vándorolt ki, sokra nem vitte: 800 pesót keres és arra a kérdésemre, hogy ezért érdemes volt-e kivándorolni, elmondta, hogy a kivándorlás az akkori munkanélküliségben kényszerűség volt. — Dél-Amerikába a húszas-harmincas években sok magyar vándorolt ki. Találkozott-e útja során magyarokkal? — Erre azt válaszolom, hogy Dél-Amerika minden városában a magyar nyelvtudással eligazodhat az ember, annyi a magyar mindenfelé, különösen vonatkozik ez Brazíliára, ahol hozzávetőlegesen közel félmil- íió magyar él. — Talán éppen ezért kérjük, beszéljen brazíliai benyomásairól, tapasztalatairól. Útjuk Montevideóból hová vezetett? — Montevideóból tulajdonképpen visszafelé indultunk — De engem jobbam, megragadott a fejlődés, a nagyütemű iparosítás, építkezések. Rio is és a négymilliós Sao Pauló is felhőkarcolókkal teletűzdelt, modern autóutakkal és a felhőkarcolók tövében meghúzódó nyomornegyedekkel igazi amerikai jellegű nagyvárosok. A nagyméretű iparosodást papírpénzzel fedezik és ezzel az infláció egyre nő, a Crusero napról napra, veszít értékéből. Kirendeltségünk gépkocsivezetője 10 000 Cruseróval jól meg van fizetve, de egy méter szövet 1000—1500 Cr., egy előkelő étteremben 400—500 Cr, egy ebéd! A lakás itt is rettenetesen drága, arra keresnek az emberek. Itt mondhatjuk el leginkább, hogy Amerika már nem az az Amerika... — Felkeresett egy híres magyar labdarúgó edző, nem mondom a nevét. Spanyolországban volt edző, majd a chilei válogatottnak volt az edzője. Ma már kiöregedett, s felesége kis üzletéből tartják, el magukat. Eladási bizományt kért, mert létbizonytalanság fenyegeti... — A dél-amerikai államok súlyos gazdasági helyzetben vannak s ez Brazíliában is erősen érezhető. Brazília — a kávén kívül nagy természeti kincsekkel rendelkezik, de mégsem tud talpraállni. Nyomasztó az USA befolyása, nem használnak a behozatali tilalmak. Már kezdenek a nagy készleteik értékesítése végett másfelé is körülnézni és megállapodások születnek elsősorban a Szovjetunióval s ezek « kapcsolatok a kibontakozásukat jelenthetik. — Milyen a dél-amerikai államok politikai helyzete? — A legjellemzőbb az a törekvés, hogy megszabaduljanak a diktátoroktól és tartalmukban is demokratikus államformában éljenek. Venezuelában elűzték Jimenez dikHárom generáció indián férfi Bogotában (Kolumbia) — Fürödtünk — s nem talál- tátort, Paraguayban kitört a tunk benne nagy élvezetet. A forradalom. Mindenütt meg- nap nagyon erősen süt. A víz mozdultak a diktatúrák ellen nagyon sós, nem tudtunk ben- és rokonszenvvel kísérik a kuné jót fürödni. Egyszóval: nem bai átalakulást, adom oda a hires Copacabana- (Folytatjuk) ért a mi Balatonunkat. Fazekas Mátyás 300 ÉVES A GYŰSZŰ Háromszáz évvel ezelőtt még nem ismerték a háziasz- szonyok, szabók és varrónők egyik fontos munkaeszközét — a gyűszűt. A gyűszű a XVII. század végén született és Hollandiában találkozunk vele először. Létét egy Nicolas von Benscho- ten nevű szerelmes ékszerész ötletének köszönheti. Ez a gáláns férfi ugyanis nem birta elviselni, hogy menyasszonya, bizonyos Reus- selaara kisasszony a menyasz- szonyi fátyol hímzése közben össze-vissza szurkálja finom ujjacskáit. A gondos vőlegény ezért aranyból „ujj-sapkát” készített a fiatal lánynak, hogy megóvja a tűszúrások okozta „szörnyű fájdalmaktól”. A menyasszony barátnőinek is nagyon megtetszett az „ujj- sapka” és az aranygyűszű hamarosan divattá vált. Az ügyes ékszerész rövidesen meggazdagodott az aranyból, ezüstből és később más fémekből is készített gyűszük- böl. Alig néhány év múlva enész Nyugat- és Közép-Euró- pában már csak gyűszűvel varrtak. inget kellett váltani — okozta, hogy nekem nem tetszett annyira, mint számítottam. A fiki&se^a \ tengeröböl köré emelkedő magaslatok, a hires Cap d’Acucar, a cukorsüveg, a Corcovado a hatalmas, kivilágított Krisztus-szoborral (Brazília katolikus ország), világhírű strandja a Copacabana tengerre nyíló szállodasorával valóban szép. — Fürödtek-e a tengerben?
