Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
19M. JANUÁR 31. VASÁRNAP ^v^irlrtP 3 Véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) függetlenségünk és szocializmust építő rendszerünk ellen irányuló minden cselszövést meghiúsíthassunk. — Ez a békepolitika vezet bennünket, amikor mindent megteszünk, hogy biztosítsuk a békés egymás mellett élést a világ valamennyi országával, függetlenül azok állami és társadalmi rendszerétől, s normaüzáljuk kapcsolatainkat a kapitalista országokkal. A külügyminiszter ezután ,a Magyar Népköztársaság más országokhoz fűződő viszonyáról beszélt, majd a Szovjetunió békelépéseiről szólott. Befejezésül ezeket mondotta: — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek létszáma évek óta csupán annyi, amennyi határaink védelméhez múlhatatlanul szükséges. Honvédelmi leadásaink a most beterjesztett költségvetésinek mindössze 4.6 százalékát teszik ki. Ezt számunkra egyedül az teszi lehetővé, hogy a Szovjet- unió-vezette szocialista tábor tagjaként élvezzük a szocialista rendszer erejének és óriási ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldásait. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ehhez a győzelmes táborhoz tartozhatunk. Bízunk abban, hogy a többi országok követni fogják a Szovjetunió példáját és boldogok leszünk, amikor eljön a nap. hogy hadseregünket a többiekkel együtt megszüntethetjük és országunk valamennyi fia a békés építőmunká- nak szentelheti erejét, képességeit. Kormányunk nevében kijelentem: teljes szívvel csatlakozunk a szovjet lépéshez, üdvözöljük és támogatjuk azt. Nagy és megtisztelő feladat a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájának végrehajtásán munkálkodni. Felelősségteljes kötelesség a béke védelméért dolgozni. Mi, a Külügyminisztérium dolgozói, mélyen átérezziik ezt a felelősséget, s mindent megteszünk. hogy* tevékenyen kivegyük részünket a tartós béke megteremtéséért vívott harcból, s a magunk szerény erejével is hozzájárulunk a világbékének biztosításához. Ebben a szellemben dolgoztunk eddig is és a jövőben is így fogunk dolgozni. A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá. (Lelkes, nagy taps.) Vita a külügyi bizottság határozati javaslata felett A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívására vonatkozó határozati javaslat vitájában elsőnek Szakasits Árpád országgyűlési képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta: Soha még úgy nem nőtt meg a népek reménysége egy jobb, békés és derűs korszak eljövetelére, mint napjainkban, s ez a reménység még magasabbra szökkent a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi határozata nyomán. A világpolitikának ez a nagy meg eseménye arról győzhet mindenkit, hogy a Szovjetunió szavai és cselekedetei között nincs és nem is lehet szakadék. A felszólaló többek között beszélt még a csúcstalálkozó jelentőségéről, az égető nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásának fontosságáról. Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság első miniszterelnökhelyettesének újabb kekezdeményezéséről. A beterjesztett határozati javaslatot a párt, a külügyi bizottság és a maga nevében elfogadta. Dr. Beresztóczy Miklós képviselő, protonotárius kanonok volt a következő felszólaló. Arról szólt, milyen helyesléssel, egyetértéssel fogadja minden becsületes magyar ember a szovjet leszerelési javaslatot. — Mint magyat ember, mint ember, mint katolikus és mint pap egyaránt csak elismeréssel szólhatok a szovjet leszerelési javas’atr ól. Ennek a benső meggyőződésemnek nyíltan és le’kiismeretem szavát követve tanúságát adom és az előterjesztett határozati javaslatot elfogadom — fejezte be felszólalását nagy taps közben dr. Beresztóczy Miklós. Pr. Ortutay Gyula budapesti képviselő a határozathoz szólva emlékeztetett a második világháború mérhetetlen szenvedéseire, s rámutatott arra: — Helyi és világpolitikai okok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy ne feledjünk. Utalt azokra a fasiszta jelenségekre, amelyek egyre fokozódó erővel nyilvánulnak meg Nyugat-» Németországban és az ottani fasiszta szervezetek révén — amelyekben nem kis szerepet játszanak a disszidens magyar fasiszták, a nyilasok is — a Nyugat más országaiban is. Ezután — mint a Hazafias Népfront főtitkára — fűzött néhány megjegyzést a javaslathoz. Rónai Sándor elnök ezután — mivel a javaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett — bezárta a vitát, majd szavazást rendelt el a külügyi bizottság határozati javaslata felett. Az ország- gyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Beszámoló a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkáiéról Dr. Jáhner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be ezután az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkájáról. — A beszámolási időszak alatt a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása hatékonyan biztosította a szocialista törvényesség betartását — mondta. — Népünk érdekeit és igazságérzetét fejezték ki döntéseink, amikor lesújtottunk a tudatos ellenforradalmárokra, a levert fasizmus felbukkant alakjaira, és ezektől megkülönböztettük azokat a dolgozókat, akik félrevezetés, az eszmei zűrzavar hatására követték el kisebb súlyú bűncselekményeiket. Ez utóbbiaknál, amennyiben addig kifogástalan magatartást tanúsítottak, messzemenőkig érvényesítettük a nevelés szempontjait, Az ellenforradalmi bűnügyek gyors befejezésének politikai jelentősége is Volt. Ezután megállapította: a Legfelsőbb Bíróság állandó jellegű és legfontosabb feladatként az alsófokú bíróságok elvi irányítását jelölte meg. — A büntetőpolitikánk konkrét alkalmazását tényleges gazdasági és politikai viszonyaink befolyásolják. A legutóbbi években a bűnözés alakulásában kedvező változások állottak be. Ez elsősorban az államhatalmunk megszilárdulásának, társadalmi és gazdasági rendünk következménye — de jelentős szerepük volt ebben bűnüldöző szerveinknek, köztük a belügyi és ügyészi szervek egyre fejlődő munkájának, A valamennyi bíróságra kötelező elvi döntés hangsúlyozza, hogy a szocialista büntetőpolitikánk alrpvetö különbséget tesz, egyfelől a népi demokráciánk tudatos ellenségei, valamint a súlyos bűncselekmények elkövetői — másfelelő pedig a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető megtévedt , dolgozók között. Az előbbieknél a törvény teljes szigorát, a megtévedt dolgozókkal szemben pedig az ítélkezés javító-nevelő funkcióját kell érvényesíteni. — A polgári ítélkezésnek nemcsak az a feladata, hogy két fél jogvitáját eldöntse, hanem az is, hogy döntésével nevelje a társadalom tagjait — folytatta. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában máris tapasztalható a büntetőügyek számának csökkenése, ami a polgári perek területén nem észlelhető. Víztorony épül Elkészül az új iskola 'JUtis-szentUe-zcscded-<VVV\/VV\MVVVVVVVVA'\M/'^ Az állami költségvetés terhére kétmillió forintos költséggel új iskola épül Pilis- szentkereszten. Az építkezés szépen halad, úgyszólván már' csak a belső munkák folynak. Minden valószínűség szerint hónapokkal az augusztus 31-i határidő előtt teljesen befejeződik az új iskola építése. Öt tanterem és egy kétszobás, összkomfortos pedagóguslakás lesz benne. Az új iskolaév kezdetétől már itt és ezenkívül természetesen a régi két- tantermes iskolában szintén tanítanak. A régi iskola épületének felújítása már befejeződött. Kora tavasszal nagyrészt társadalmi munkában tovább építik a vízvezetéket a Rákóczi utcai új iskola épületéig. Pilisszentkereszt vízvezetéke egyébként idén lesz tíz esztendős, jubileumának megünneplésére főleg B vezetés további kiépítésével készülődnek. 1950 óta az utcai kifolyócsapos kutakon kívül 26 házba, leginkább középületekbe, de több magánlakásba is bekötötték a vízvezetéket. A két természetes forrásból táplálkozó vízvezeték részére 60 köbméteres új víztornyot is emelnek az idén. Ennek az építkezésnek a költségeit a községíejlesztési alapból fedezik. bé- | Beszámolója további részében hangsúlyozta: hazánkban az elmúlt években a bűnözés csökkent és a bűnügyi statisztika lényegesen kedvezőbb képet mutat, mint bármely nyugati tőkés országban. Dolgozó népünk nagyobb bizalommal fordul bíróságainkhoz, orvoslást kér és vár olyan esetekben is, amikor a jogerős határozat ellen egyébként már fellebbezéssel élni nem lehet. — Kedvezően alakul a he’y- zet a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények, valamint az élet- és testi épség elleni bűntettek tekintetében is, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek. A társadalmi tulajdon védelmében büntetőjogi téren is megfelelő határozottsággal kell fellépni. Foglalkozott a beszámoló az élet- és testi épség elleni bűn- c&lekményefckel is. Megállapította, hogy hazánkban nagymértékben megszilárdult a közbiztonság. Felhívta a figyelmet az alkohol káros hatására, amely gyakran vezet például balesetekhez a körúti forgalomban. A mértéktelen italfogyasztás egyes súlyos kihatásai — hangsúlyozta — csak fokozzák a társadalmi szervek nevelő szerepének fontosságát, az alkoholizmus elleni harc jelentőségét. Ezután a beszámoló kitért a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának munkájára, szólt a társadalmi tulajdonnak po gári jogi védelméről, a munkajogi szabályok alkalmazásáról, a házassági bontóperekről, majd a bírói ítélkezés színvonalának emelését szolgáló feladatokról. — Bíróságaink és a dolgozó tömegek között tovább kell mélyíteni a kapcsolatot. Ennek egyik, de nem kizárólagos módja a népi ülnökök bevonásával történő ítélkezés. A jövőben is igen gondosan kell eljárnunk a népi ülnökök választásánál. A termelésben, s a magánéletben egyaránt- példamutató, nagy élettapasztalattal, politikai szilárdsággal rendelkező dogozókat kell jelölnünk. Az eddigi tapasztalatok arra is köteleznek bennünket, hogy a jövőben jobban foglalkozzunk a népi ülnökökkel és szorosabbá tegyük kapcsolatukat a szakbírókkal. Jáhner-Bakos • Mihálynak, a Legfe’sőbb Bíróság elnökének beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette. Ezután Lombos Ferenc képviselő, a Csehszlovákiában járt magyar parlamenti küldöttség tagja beszámolt a delegáció csehszlovákiai látogatásáról. A beszámolót az ország- gyűlés elfogadta, s ezzel az ülés befejezte munkáját. Vass Istvánná, az országgyűlés alelnö- lse zárta be az ülésszakot, s jó munkát, erőt. egészséget kívánt-a képviselőknek. A SÉRÜLT MEGGYÓGYUL Az autóbuszról leszálltában a ’ jeges úton Vencel- né elesett. Kovácsáé a munkásellátásról telefonált a mentőkért és bekísérte a kórházba. A sérültet megröntgenezték. A jobb karja került sínbe, a kificamodott bokát pedig helyretették. Amikor Vencelné megtudta, hogy legalább három napig a kórházban kell maradnia, az egyébként csendes asszonyka, keservesen sírni kezdett. Az orvosok nyugtatták, hogy a baj nem komoly, de feküdnie kell. Hiába kapott csillapítókat. a beteg továbbra is ké’ség- beesetten sírt. Amikor Vencel- nét a kórterem doyá-a fektették. Kovácsr.é anyáskodva igazította el a párnáját. — Nyugodjon már meg! Három nap nem a világ. — De mi lesz addig a kislányommal? — tört ki az asszonyból. — Majd a férje ... — Nincs ... Két hónapja nem láttam ... Kovácsné csitította, vigasztalta az asszonyt, aztán a telefonhoz sietett. Fügedinével beszélt, akinek az automata. gépe Vencelnéé mellett állt. Műszak végén Fügediné azt mondta Sásnénak, aki lakásszomszédja. hogy nem hazamegy, hanem az óvodába Vencel Zsuzsikáért. Együtt indultak. Az úton mind n kelten a kislány kézé* fogták. A lépcsőházban megálltak. Egyik sem akarta elengedni a Zsuzsika kezét. — Rámbízták — így Fügediné. — Két nagy fiad van. Jobb helyen lesz nálam — érvelt Sósné. — Neked is van elég bajod a magadéival ... Végül megosztoztak az időn. mert a gyereket nem lehetett kettévágni. Az asszony kijött a kórházból. Filgediné és Sósné hetenként egy- szer-kétszer továbbra is elmentek Zsuzsikáért az óvodába. Mert ahogy Fügediné mondja: — Fiaim vannak. de eoy kislányt; js szere'fem volna..'. Meg Vencelné sincs minden bnfnVal egyedül.. . —dk— A SAJTÓ NAPJÁRA... H a a magyar sajtóról, a magyar újságírásról esik valahol szó. mindenki legelőször Kossuth Lajosra, a magyar újságírók örök példaképére gondol. Hadd kezdjem hát én is kossuthl szóval ezt a sajtónapi írást. „... Az időszaki sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében; legyen a jelennek izzadó munkása, mely a jövendőt előkészíti; legyen élesztő fuvalma a rejtekben csillámló szellemszikrának; legyen őre a jogszerűségnek, remény horgonya a szenvedőknek, a bűnnek ostora, a szerény érdem koszorúzója; legyen zászló, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szívökben egyenlő érzelem ég." Négy évvel a forradalom előtt, 1844-ben vetette papírra ezeket a márványra kívánkozó sorokat, abból az alkalomból. hogy búcsút ■ kellett vennie lapjától, az általa alapított Pesti Hírlaptól. Furcsa mesterség ez a mi mesterségünk, újságíróké, legfőképpen abban a hosszú korszakban volt furcsa, amely a kossuthi gondolat letiprása és felszabadulásunk között terpeszkedett el ezen a földön. A szabadságharcot követő Bach- líorszakban az osztrák császár cenzorai porkoláboskodtak a magyar sajtó fölött, a kiegyezés után ezt a porkolábszerepet a diadalmasan előretörő feudálkapilalizmus vette át és a mindenható tőke finomabb, de annál könyörtelenebb eszközeivel töltötte be, fölhasználva hozzá a hatalomban is osztozkodó klérus ájtatos segítségét. Aztán jött az első világháború és a sajtó láthatatlan pórázát a katonai cenzúra ragadta kezébe, hogy aztán „sértetlenül” — eltekintve az első proletárdiktatúra ragyogó, bár rövid hónapjaitól — továbbadhassa a Horthy-rend- szer urainak. Ebben a hosszúra nyúlt tarka korszakban az újságíró csak bérmunkása lehetett a lapnak, amelyhez szegődött, Majdnem mindig azt írhatta csak. ami „kenyéradó gazdái” szájaízének megfelelt. A rendszernek, amely 1945- ig basáskodott ebben az országban, természetesen nem volt rokonszenves, szalonképes alakja az újságíró. Ha ellenzéki vizeken evezeti, csendőrrel, detektívekkél, rendőrrel, sajtópörök özönével, társadalmi bojkottal, fogházzal és valamilyen módon kikényszerített elbocsátással igyekeztek elhallgattatni, vagy jobb belátásra bírni. Ha az úri rendszert szolgálta, akkor sem becsülték sokra. Szóba álltak ugyan olykor vele. de az úgynevezett „társaság” nem fogadta be. Ha már újságíró: mindenképpen gyanús. Szóval így éltünk, csatároz- tunk szép Magvarországon néhány esztendő híján egy teljes évszázadig. A szakmabeliek azt mondják, hogy az újságíró nem lesz, hanem születik. Ebben van is némi igazság. Sohasem a véletlen sodorfa a pályára a vérbeli újságírókat. Talán a velük született hajlamnak volt ebben döntő szerepe, hiszen az újságírópálya rózsásnak sohasem volt mondható. Aki rálépett, annak a szerzetesi fogadalom letétele nélkül is fel kellett hagynia minden reménnyel. Ha igazi volt, vérbeli, nem számíthatott sem vagyonra, sem dicsőségre. Szégyenletesen kicsi volt a bére, és nem is maradt ideje, ereje, hogy a maga dolgában ügyeskedjék. Legremekebb alkotásainak élete pedig szabályszerű kérészélet volt, legfeljebb huszonnégy óráig tartó kérészdicsőség, hiszen a „tegnapi” újságot ki venné a kezébe — ma? A múltban, a haladó újságíró akármilyen poszton szolgált, elszigetelten kellett harcolnia és csak titokban rakhatta le a jövendő építőköveit. És falak, szakadékok választották el a dolgozó tömegektől, amelyekért dolgozott. Ma — egy velük, önmagába olvaszthatta azokat és beléjük olvadhatott. Valósággal eltűntek a szerkesztőségi keretek, ha pedig nem tűntek el, akkor mérhetetlenül kitágultak. Az újságot ma. már tulajdonképpen nemcsak az újságírók esi nál jak, szerkesztésükben, megírásában részt kér és vesz az egész magyar társadalom. Nincs éles határvonal újságíró és újságíró között, hiszen egyre több az olyan újságolvasó, aki valamilyen formában munkatársa is a lapnak. És ez természetes, magától értetődő valóság. Hiszen a cél közös: egy új. emberibb, becsületesebb, igazságosabb világ felépítése. És ehhez a világépítéshez „készen a kövünk” — amint Ady kiáltotta a régi, süket társadalom fülébe — készen a kövünk és napról napra, újsághasábról újsághasábra szakadatlanul rakjuk és szabadon rakhatjuk belőlük az új falakat. Ez az új viszony, a kapcsolatnak ez az új, lenyűgöző formája azonban roppant arányokban megnövelte az újságíró munkájával kapcsolatban felmerülő jogos igényeket. Tervszerűen gondoskodnunk kell az újságírás színvonalának fokozatos emeléséről, mert hb szén ez a színvonal visszahat a nép életének, érdeklődésének, kultúrájának színvonalára. Ha eddig nem állhattunk meg az úton, most még kevésbé szabad megállnunk. Haladnunk kell. fejlődnünk kell. hogy be- tölthessük történelmi hivatásunkat. Az út már szabad és szélessé tárult előttünk. — Az igazat írd! — fogalmazta meg hajdan 1 szakaszból álló sajtótörvényét Deák Ferenc. De a végrehajtási utasítás megszövegezésével már adós maradt. I tt simul a mi mesterségünk az ítélőhíróéhoz, de a költőéhez is. Mert valameny- nyien örökkön örökké viaskodunk ezzel a filozófiai problémával. Mint ahogyan József Attila sóhajtotta el Thomas Mannhoz írt, de nekünk krónikásoknak is szóló versében: Te jól tudod, a költő sose . lódít. Az igazat mondd, ne csak a valódit. A tényt; amelytől világlík agyunk, Hisz egymás nélkül sötétben vagyunk Az igazat, mondd, ne csak a valódit... Az írás, az újságírás első parancsát ennél szebben. tömörebben és igazabban soha még nem szövegezte meg senki. Magyar László Utcai frontján üzlet nyílik. A házba előreláthatólag augusztus 1-rc beköltözhetnek a lakók (Gábor Viktor felvétele) Tizennyolc-lakásos ház épül Vácott
