Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

MONOR® VIDÉKE ÍRÁS EGY TÁBLA ÁL A A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA n. évfolyam, 4. szám I960. JANUÁR 27. SZERDA SÉTA TÖBB MINT EGYMILLIÓ FORINT NYOMÁBAN Jóleső érzés, tudatos büsz­keség fog el, amikor köze­lebbi szülőföldemen, Mono- ron, a főtérre vezet utam. Igazi . Városias kép fogad. Szemlátomást izmosodik, te­rebélyesedik községünk. Utjai megjavulnak, új állami lé­tesítmények, egész lakótelepek épülnek. A szocializmus épí­tésének erős ütemű előbbre- haladása községünk egész arculatán jelentősen változtat. A közhivatalok, állami in­tézmények épületeinek új köntöse, a gondosan parkí­rozott, virágos járdaszegély már messziről felhívja ma­gára a figyelmet. Hogy csak a járási tanács barna, vagy a Vigadó erdőzöld épületeit említsem példaként! 1959 tavaszán a községi tanács vezetői rendkívüli tanácsülést hívtak össze, amelyen határozat szüle­tett, hogy felhívást adnak ki a főtéri épületek kül­ső tatarozására. Az érde­kelt felek rövidesen ösz- szeültek a község veze­tőivel, s konkretizálták a felhívás végrehajtásának módozatait, egyetértve valamennyien abban, hogy a járási székhely főterének épületei, por­táljai nem nézhetnek ki akárhogyan. Azután már csak a magas- baszökő állványerdők soka­ságának, kőművesek, segéd­munkások szorgos tevékeny­Néhány hete cikk jelent meg a Pest megyei Hírlapban, mely arról adott számot, hogy a monori járás a benevezések terén a legutolsók között kul­log. Nos, azóta lényegesen megváltozott a helyzet s re­méljük, felvérekedtük magun­kat az elsők közé. Nézzük, mi a helyzet? Hat község színjátszó cso­portja nevezett be a szemlére, ezek között ott találjuk Ecser, Maglód, Üllő, Gomba. Vecsés, Nyáregyháza színjátszóit. Ez a hat együttes 140 főt szerepel­tet. Hat község népi tánc együttesének 71 tagját láthat­juk majd a színpadon. Vecsés, Maglód. Pilis, Nyáregyháza, Gyömrő és Tápiősüly tánccsö- portjainak műsorában gyö­nyörködhetünk. Énekkarok terén már gyengébben állunk, de Maglód, Gyömrő, Úri. Ve­csés énekesei bizonyára szóra­koztatni fogják hallgatóságu­kat a helyi, körzeti és járási bemutatókon. Összesen mint­egy 120 énekes vonul föl, nem beszélve Üllő 3. Vecsés 1, Maglód 3 és Gyömrő 6 szóló­énekeséről! A járásban kevés a zenekar. Ami van, azok is „félhivatá­sos” tánczenekarok. (Ezek mű­vészi produkciójáról lehetné beszélni!) Benevezett a vecsési kamarazenekar és a monori harmonika-zenekar. Újra talál­kozunk majd a járás kedven­ceivel, a monori zenetanfolya- mistákkal. Hangszerszóló is bőven akad, mert Gyömrőről, Monorról és Vecsésről összesen 8 jelentkező van. . A szavaló versenyben 12 gyötmrői és 2 maglódi szavaié­val találkozik a járás közönsé­ge. Kiállításainkat díszíteni fogják azok a képek, amelye­ket a fotópályázatra küldenek be jelentkezettek, összesen öten. A jövő költői és írói 5 pályaművel neveztek be a ver­senyre. Itt kérjük, azokat, akik pályaművüket még nem küld­ték be, tegyék meg. Gyengén áll azonban még mindig a József Attila olvasó­mozgalom. Az egész járásból Gyömrő 18, Vecsés 15, Maglód 14 fővel nevezett be. Mi ennek az oka? Nem szeretnek olvas­ni a járás dolgozói? Vagy a könyvtárosok nem tudatosít­ják az olvasómozgalom jelen­tőségét? A szellemi öttusában is mindössze három község vesz részt, s itt is. Maglód, Gyömrő és Vecsés neve szere­pel. Ha számbavesszük. áz ered­mény mégis igen szegényes, mert a járás hat községének fiatalsága alszik. Vagy a köz­ség kultúrfelelőse alszik? De még nagyobb a hiányérzet, ha Monór, a járás székhelyének nevét keressük. Négy hónapja van már a járási művelődési otthonnak igazgatója. Művé­szeti csoport még nincs, okta­tás nem folyik semmiféle for­mában. Avagy a monori kö­zönségnek elég a hivatásos művészek esetenkénti szerepel­tetése? És hol van a monori területi KISZ? Vagy ott nincs fiatalság? Ki mutat példát a járás fiataljainak, ha nem a járási székhely? Nehéz kérdé­sek, amikre a járás fiatalsága választ szeretne kapni. Vagy tán nem is nehezek? — esjó — Különös keresztelők kedésének lehettünk tanúi. Mintha valami színekben gazdáig festő ecsetje szántott volna végig a házak falain. S hogy ez mibe került? Summa summárum: több mint egy­millió forintba! Hatalmas összeg ez, érté­kes befektetés. S ha a rész­letes elosztást nézzük, meg­győződhetünk annak helyessé­géről is. Vigadó Étterem tatarozása: 400 ezer forint. (Az összegben bennefoglaltatik az étterem konyhájának tatarozása is!) Tűzoltólaktanya tatarozása: 50 ezer forint. Járásbíróság épületének ta­tarozása: 90 ezer forint. (Az összegben benne van a vízve­zeték-beszerelés és a csator­nahálózat, derítővel.) Községi tanács épületének tatarozása: 80 ezer forint. Járási tanács épületének tatarozása: 70 ezer forint. (A régi, zsalugáteres ablakok vászonredőnyt kaptak.) A Nemzeti Bank épületé­nek tatarozása: 15 ezer forint. Húsbolt (Smiterer-féle ház) tatarozása: 10 ezer forint. A gyorskiszolgáló boltot 40 ezer forintért tatarozták. (Ben­nefoglaltatik nagyméretű elekt­romos hűtőszekrény besze­relése és a villanyhálózat bővítése is.) A járási tanács rendelőinté­zetének belső átalakítása: 295 ezer forint. (Az űj röntgeno­lógia szakrendelés helyisé­geinek építése, valamint ön­álló, nagyteljesítményű vil­lanyhálózat bővítése.) Ezek a számok híven 1 öklö­zik községünk fejlődéséi, szó- pülését, mutatják, hogy vá- rosiasodunk, levetjük régi. el­használt ruhánkat, mert szűk és elavult. Hörömpő Jenő Számok a megnövekedett bizalomról Ilyentájt — az új év első hónapjában — különböző sta­tisztikákat tesznek közzé, amelyekben tulajdonképpen értékelik, kimutatják az el­múlt év eredményeit, eset­leg sikertelenségeit (bár ez utóbbival nem szoktunk di­csekedni, inkább csak sze­rényen vonunk le belőle kö­vetkeztetést). A járási tanácsnál igen ér­dekes számadatokat dolgoz­nak fel a napokban. Egye­lőre mi is csak számokat köz­lünk, igen sok mindenről be­szélő számokat: 1958-ban a járási tanácshoz 251 panasz, bejelentés érke­zett, míg 1959-ben 305. A felsőbb szervektől 1958-ban 186-ot adtak át intézkedésre a játáshoz, míg 1959-ben 194-et. A községekben tanács­tagi beszámolók alkalmával 1858-ban 25 esetben, míg 1959-ben 58 esetben fordult a lakosság panasszal, beje­lentéssel a tanácsi szervek, il­letve azok képviselőihez. Míg két évvel ezelőtt a fe­lek közvetlenül 65 esetben fordultak a járási tanácshoz, 1959-ben már 87-szer. Bizonyos, nagyon is világos esetekben szoktuk azt monda­ni: „csak a vak nem látja...” Nos, valahogy így van ez most is. Csak a vak nem lát­ja ezekből az adatokból is azt, ami kitűnik, szinte kia­bál: megnövekedett a la­kosság bizalma (és hadd te­gyem hozzá, hogy a felsőbb szervek bizalma is) a járási, illetve községi tanácsok és azok képviseletét ellátó em­berek felé. Bizonyára nem ók nélkül! — BM — IFJÚSÁGI ORJARAT Újjáalakult a gépállomás KlSZ-szervezete A gépállomáson nem most alakult meg először a KISZ- szervezet. Az alakuló gyűlé­sen a pártszervezet nevében Győri elvtárs vállalta, hogy segíti a kiszeseket. A párto­ló tagok közt elsőnek az igaz­gató, Száva György elvtárs nevét olvassuk, de ott van­nak a többi gazdasági vezetők is. A gyűlés lelkes volt. A fia­taloknak volt mondanivalójuk. A vezetőségválasztást is vita előzte meg. Hárs Istvánt, a mindig vidám, „belevaló” traktorost választották titkár­nak. A fiatalok, ahogy mon­dani szokás, nem üres tarisz­nyával jöttek. A gazdasági vezetés segítségét kérték az ifjúsági traktoros-brigád meg­alakításához és elhatároz­ták. hogy beneveznek az 1000 normálholdas mozga­lomba. A társadalmi munká­ból is kiveszik részüket. A kultúrterem építésénél a fal­bontási munka elvégzését vál­lalták. Nemcsak vállalásokat tet­tek, de a hiányosságokról is beszéltek. — Jó dolog közösen szín­házba menni, a téli estéken szívesen olvasok egy jó re­gényt, vagy szakkönyvet. Ami­óta a múlt év elején leváltot­ták a könyvtárost, azóta se könyvtár, se közönségszer­vezés nincs a gépállomáson. Kérjük fel öt ismét — java­solta az egyik fiatal. — Csak jöjjetek hozzánk bátran a problémáitokkal — mondotta búcsúzóul Nánai elvtárs, a járási KlSZ-bizott- ság szervező titkára —, mi minden segítséget megadunk. Mi bátran számítunk rátok, mert itt már megmutatták a fiatalok, hogy tudnak dolgoz­ni. A cséplési versenyben két éve jó munkájukkal ennek a gépállomásnak ifi-brigádja érdemelte ki a 10 000 forintos jutalmat. * :i< itfgj A i (Kalotai Gábor felvétele) * • Egy nagy-nagy számvetés végső összegezését mutatja ez a tábla. Háromszáz paraszti család vetett számot az el­múlt napokban jelennel, jövendővel, a megélhetés, a boldo­gulás, az előbbrejutás gondjaival, problémáival. Megfontolt gondolatok, osztott gondok és felszorzott remények sum- mázalaként született meg az elhatározás: az új, a közös­ségiV élet útjára kell lépni, együtt, s egyszerre. Az elhatá­rozást tett követte, megfontolt, de gyors cselekvés. Példás rendben, nagy fegyelmezettséggel, jóformán két nap alatt ment végbe az átalakulás: Czövek Mihály, Gál József, Gál János, Rab László, ifjú Újvári Jenő, Huszár Károly, idős és ifjabb Poiondi Mihály gazdák, s nyomukban többszáz pa­rasztcsalád, másfélezer holddal gyarapítva a közös gazda­ságot, új életet kezdtek: közösségit, szövetkezetit, boldogí- tóbbat, rsményteljesebbet. Jövőtlátó, okcsszavú, szépszándékú emberek dicsérete is ez a tábla. Népnevelők: kommunisa és pártonkívüli munkások, községvezetők, pedagógusok, vagy éppen házi­asszonyok dicsérete. Azoké, akik itt Gyomron már sok-sok éve fáradoznak azon, hogy szótértve a dolgozó parasztokkal, elvezessék őket a szocialista jövő útjára. Vetésük beért, fá­radozásuk gyümölcse megtérült. Az, hogy ilyen zökkenéste- lenül, példásan ment végbe az átalakulás, bizonyítja: dere­kasan dolgoztak, jó munkát végeztek. A falu szélső házai a távozónak a falu végét, az érkező­nek a falu elejét jelentik. Ez a tábla is, itt a faluszélent nemcsak véget — kezdetet is jelez. Nemcsak azt mutatja4 hogy befejeződött egy folyamat: az „átszervezés" —, hanem azt is, hogy megkezdődött egy új, még sok gonddal-bajjal járó, sok munkát adó folyamat: a megszilárdítás. Elvtársaki gyömrői kommunisták, népnevelők! Segítsük községünk pa­rasztságát továbbra is minden erőnkkel, hogy megszilárdul­jon talpuk alatt az új élet útja, bátran léphessenek előbbre a jövendő, a boldogulás, a szocializmus felé, Radványi Barna A monori járás részvétele a felszabadulási kulturális szemlén MÚLIK AZ IDŐ... voltak - Gyomron mostaná­ban. Igen, kedves olvasó és tisztelt illetékesek. No, nem azokról van szó. akik az el­múlt hetekben születtek, s nevük ott szerevei az anya­könyvi hírekben, hanem né­hány történelmi nagyságunk­ról, akiket megtiszteltünk az­zal, hogy utcákat neveztünk el róluk. Gondolok itt Dózsa Györgyre, aki valamilyen ok­nál fogva vissza lett minősít­ve, mert a róla elnevezett út­ból utca lett, mint ahogy a Mendei út is utcává vedlett az új utcanév-táblák szerint. A Dobó utca tábláján, az egri vár hős védőjének nevében megtakarították az ó betűről a vesszőt. De a legbántóbb az Apaffy utca táblája. ott ugyanis ez van kiírva: Appafy utca. Vdy véljük, hogy ha a festőnek nem is volt érzéke a helyesíráshoz, a tanácsnál valakinek ezeket a hibákat észre kellett volna venni. Még most is az a javaslatunk: ; sürgősen ki kell javítani! T. J. WWWWNXWAXVXXWWVWWVWWWWWWWWXWWVWWXWWWWMSWWXWVWWWWWWVWWWWWWXWWWVWVWVWWW MINDENNAPI KENYERÜNK A ropogósra sült, meleg ke­nyeret polcokra rakják Kemencébe vetik a kenyeret Szakítják, mérik, formálják a kenyértésztát J ' Munkában a dagasztógép Mészáros Imre fotoriportja Közvetlen szomszédomban egy jóforgalmú népbolt van. Nemrégen léptetek elő, s azóta ,,önikiszolgáló bolt” megtiszte­lő címet viseli. Árukészlete bő­séges, az üzlet esztétikus, a ki­szolgálás, nos a kiszolgálás előzékeny, hiszen mindenki maga választhatja ki a kívánt árut, válogathat tetszése sze­rint. A környék férfilakosai (különösen a fiatalabbja) élen velem, szeretünk ebbe az üz­letbe járni vásárolni. Szeretjük az újat, a modernet, a szépet. Hogy a kép teljes legyen, el kell mondanom, hogy az üzlet­ben a pénztáros, az eladónők és a boltvezető előzékeny, ked­ves fiatalasszony, illetve lány­ka. Feleségem lassan már gya­nút fog, miért szeretem a be­vásárlást én végezni, s miért jövök mindig olyan sok idő múltán a szomszédból. Mondo­gatom is, hogy elnézelődök a boltban, szeretem a szépet, az újat, a modernet. Eddig még nem kockáztatta meg a kér­dést: „Más nem tetszik ott ne­ked?” Pedig ha megkérdezte volna, már előbb elárultam volna e nagy titkot. Dolgozik az üzletben egy kislány, (no ne tessék mind­járt rosszra gondolni), aki olyan idős, hogy ha története­sen egy-két évvel ezelőtt Gyömrőn tanítottam volna, ép­pen tanítványom lett volna. Akár tanítványom volt, akár nem, köszönt ő nekem „ke- zétcsókolom”-ot is. Most pedig ahányszor belépek az üzletbe: kedves közvetlenséggel, szép, udvarias hangon megszólít: ,„Mit parancsol Misiké?” Hogy ! van a kislánya, Misiké?” ..don­'t nek ma a sportbálba, Misiké?” ! S mindig így: „Misiké!” ! Először megdöbbentem; í majd elgondolkoztam, s most í elárulom: jólesik, hogy mások > nem veszik észre, hogy múlik ! az idő. Mert bizony múlik fö- \ lőttem is, mások fölött is. Pe- ; dig de jó lenne neki is, nekem • is, és mosóiknak is, ha ma egy \ kicsit, egy icipicit, csak húsz '. évet megállna. Akkor én még í húsz évig „Misiké” maradnék, \ ő bájos kislány, s nem kellene ; azt mondanom neki, amit talán \ évek múlva, amikor már a • mellettem tipegő kislányom- ; mai bemegyünk (akkorra már : elavult boltba), Marika kislá­nyom, ebből a szincsokiből mérjen a kicsinek húsz dekát. ; Mert akkor már ismét Ikislány- nak kell szólítanom .. Bi- í zony, múlik az idő! ! — B —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents