Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

1960. JANUAR 21. CSÜTÖRTÖK

MST

MBcrei

yfírloif)

Szépek uz eretlmények*

még sines minden rendben

Metsző szél kergeti a havat az áporkai főutcán. Északnyugat felől fúj, s ezt itt úgy mondják, „csépi szél”, aminek ilyenkor, a téli időszakban „foga van”. Nem csoda, ha elvétve lehet csak az utcán embereket látni, mert aki teheti, a melegre húzódik.

A községi tanács elnöké-, nek, Gyarmati elvtársnak az irodájában is duruzsoló kályha ontja a meleget. Amikor belépünk, éppen akkor fejezte be a beszélgetést ifjú Vörös Jánossal, a tavasszal alakult Aranykalász Termelő- szövetkezet elnökével, aki távozni is akar. Kérésünkre azonban az asztalhoz ül, tájékoztat bennünket a termelő- szövetkezetben folyó munkákról, a tavalyi eredményekről, a közelgő zárszámadás várható jövedelméről.

— Készülődünk a tavaszra — kezdi tájékoztatóját az elnök. — Az állomásról hordjuk a műtrágyát, meg a burgonya előcsíráztatásához a rekeszeket. Néhányan a melegágyakhoz szükséges trágyát és földet készítik elő.

— Mikor tartják a zárszámadási közgyűlést? — kérdezzük.

— Pénteken.

— Milyen jövedelemre számítanak?

— Munkaegységenként

45 forintot fizetünk

— adja kérdéseinkre a választ.

Elmagyarázza, hogy az októberben, novemberben és decemberben teljesített munkaegységekre fizetnek terményt és pénzt. A tavasz- szal ugyanis úgy beszélték meg a tagokkal, hogy még mindenki elveti földjeibe a tavasziakat, meg is munkálja és egyénileg be is takarítja. Azért, hogy legyen alap, amivel ősszel megkezdik a közös gazdálkodást, a betakarított termények negyven százalékát a közösbe adják.

— Nem is panaszkodhatunk, mert a tagok többsége állta szavát. Néhány taggal van még vitánk, de ezt is rendezzük a napokban — mondja.

— Mennyi közös alap jött össze? szakítjuk félbe beszédében az elnököt.

— Négyszázötvenezer forint készpénzforgalma volt a termelőszövetkezetnek. A termelési költség és a munkaegység részesedés kifizetése után 127 ezer forintot tettünk a közös alapba — válaszolja.

Megtudjuk, hogy ebből a pénzből Zetort vásároltak, ku- koricagórét építettek, s 33 ezer forintjuk van a bankban, amelyből hízónak való szarvasmarhákat vásárolnak.

Idáig jutunk a beszélgetésben, s éppen dicsérni akarjuk a szép eredményeket, amikor egy 60—65 év körüli paraszt- ember lép be az irodába.

— Elnök elvtárs,

nincs aki takarmányt hozzon

a birkáknak — jelenti az elnöknek.

— Mindjárt intézkedünk, Vörös bácsi — nyugtatja meg az idős parasztembert a tsz elnöke.

Alig, hogy az előbbi kilép az ajtón, Szombati János, a tsz julhásza toppan az irodába.

— Elvtársak, ilyen körülmények között nem tudom vállalni a birkák gondozását. A takarmányosok két nanja nem hoztak takarmányt. Én hoztam, amit tudtam.

Kérdően tekintünk a tsz elnökére.

— Igen, nagyon összetorlódott a munka. Egyidőben érkezett a műtrágya, meg a sok láda is az állomásra — men- tegetődzik a tsz-elnök.

— De a birkáknak mindenképpen enni kell — szól közbe a juhász.

— Mindjárt küldök fogatokat takarmányért — nyugtataz áporkai Aranykalász Termelőszövetkezetben

telünk céljáról tájékoztatjuk.

— Hát igen,

a jövedelemelosztás

körül folyik most már jó ideje a vita — mondja, miután helyet foglalunk az asztal körül.

— Mi a maga véleménye? — indítjuk a beszélgetést.

— Szerintem is a részesművelés lenne a legcélszerűbb. Negyven százalék termény a tagé, aki a földet megművelte, hatvan százalék meg a közösé

— válaszolja határozottan.

Miért nem bízik a munkaegység szerinti elosztásban? — kérdezzük ismét.

— Látjuk mi, hogy a Vörös Csillagban sem mentek sokra a tagolt, pedig ott munkaegység szerint számolnak el.

— És ennek a munkaegység az oka?

— Hát nem egészen, mert baj volt ott a vezetéssel. De az is hiba, hogy nem tudják kimutatni, ki mennyit és hogyan dolgozott. Aki szeret és tud dolgozni, annak aztán elment a kedve.

— Maga szerint csak a részesműveléssel lehet ezt mérni?

— Hát igen. Ki mennyit takarít be az általa megművelt területről, aszerint részesedik — tart ki továbbra is véleménye mellett.

— Hallott-e már az új jövedelemelosztási módszerről?

— kérdezzük Vásárhelyi Zsigmondiéi.

— Hallani hallottam, de alapjában nem ismerem.

— No, látja, pedig ennek alapján a munkaegység szerinti elszámolás megtartásával kiválóan ki lehet mutatni, ki mennyit, s főként milyen becsületesen dolgozott.

— Itt van ni, az útmutató — húzza ki a ids könyvecskét zsebéből Cserna Zsigmondi

— Sok jó dolog van benne, de van, amin vitatkozni ig lehet. Például a kertészeti résznél.

— Helyes, vitatkozzanak rajta — értünk egyet Cserna Zsigmonddal —, dehát dolgozzanak is a szövetkezetben. Hiszen akkor lesz mit osztani, ha termelnek is. Ehhez a feltételeket pedig most kell megteremteni.

Ezzel mindkét termelőszövetkezeti tag egyet is ért. Arról beszélgetünk a továbbiakban, hogy ismertetni kellene az új jövedelemelosztási módszert a tagokkal és esetleg néhányan el is látogatnának olyan termelőszövetkezetbe, ahol ezt már

eredményesen alkalmazzák. Elbeszélgetnének a tagokkal, s

maguk győződnének meg előnyeiről.

Az első csonka esztendő szép eredménnyel zárult az áporkai Aranykalász Tsz- ben, de még sincs minden rendben. Helyes az, hogy vitatkoznak, keresik az utat- módot ahhoz, hogy munkájuk minél eredményesebb legyen. Elég hosszúak a téli esték, kiválóan alkalmasak erre. De vigyázni kell arra is, nehogy eddigi munkájuk veszendőbe menjen. Segítsen a járás a termelőszövetkezet és a község vezetőinek, hogy mielőbb megszűnjenek a jövedelemelosztás körüli nézeteltérések. Ennek pedig egy módja van, a meggyőzés, a felvilágosítás az új jövedelemelosztás előnyeiről. Ez hiányzik Áporkán.

Mihók Sándor

Ötven termelőszövetkezetben szerveztek gyakornoki állást az új agrármérnököknek

Ötszáz állás 280 most végzett hallgató részére

A gödöllői Agrártudományi Egyetemen és a Kertészeti Főiskolán kifüggesztették a megpályázható gyakornoki állások listáját. Ezen nemcsak azt tüntetik fel, hogy az egyes gazdaságokban milyen munkaterületre, milyen képzettségű szakember mellé osztják majd be a gyakornokokat, hanem azt is, hogy

milyen lakást, ellátást és kulturális lehetőségeket tudnak részére biztosítani.

A mozi, könyvtár, televízió mellett sok helyen még azt is megjelölik, milyen időközönként szerepel hivatásos

színtársulat a gazdaság művelődési otthonában.

A januárban és februárban végző 280 új agrármérnököt 500 állás várja. Zömmel a legnagyobb tanulási lehetőséget nyújtó állami gazdaságokba kerülnek.

Az idén első izben ötven termelőszövetkezetben is szerveztek gyakornoki állást.

Az állami gazdaságok nagy része vállalta, hogy az egyéves gyakornoki idő letelte, a legalapvetőbb gyakorlati nagyüzemi tapasztalatok megszerzése után átadja az új szakembereket a termelőszövetkezeteknek.

Készül az első homoktalaj-genetikai térkép

Agrotechnikai kísérletek a homoktalajok javítására

A Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetben megkezdték hazánk homoktalajainak átfogó genetikai térképezését. Ez a munka ad majd első ízben

A Budapest—Vác közötti magasfeszültségű vezeték oszlopainak fémvázát szerelik az OVIT 2. számú fóti ki- rendeltségének dolgozói Vác határában

(Gábor Viktor feiv.)

pontos képet az ország mezőgazdaságilag művelhető területének .negyedrészét kitevő homoktalajok, keletkezéséről, főbb típusairól, jelenlegi helyzetéről, s így tudományos alapot leggazdaságosabb hasznosításukhoz.

A térképezéssel egyidejűleg kísérleteznek a homoki kultúrák nagyüzemi agrotechnikájának kialakításával. Elsősorban a már régebben kidolgozott és több helyen jól bevált réteges homokjavításhoz szükséges gépekkel és műtrágyával foglalkoznak. Nemrégen próbálták ki egy olyan eke kísérleti példányát, amely megfelelően lazítja a homokot és a tápanyagot a tartós javításhoz szükséges mélységben juttatja a talajba. . Üzemi kísérletekben kezdeti eredményeket hozott egy olyan műtrágya is, amely a homoknak nemcsak táperejét, hanem vízgazdálkodását is javítja.

Mezőgazdasági dolgozók üdülnek külföldön

A pártkongresszus tiszteletére indult munkaversenyben elért kimagasló eredményeikért a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete 315 mezőgazdasági dolgozót ötnapos ingyenes csehszlovákiai üdüléssel jutalmazott. A csoport szerdán utazott el Csehszlovákiába. Az üdülőkkel együtt utazott az Öhati Állami Gazdaság népi együttese, amely Karlovy Varyban bemutatót tart.

ja a juhászt, akit azonban láthatóan nem igen nyugtatott meg az elnök ígérete.

— Hogyan fordulhat elő ilyesmi? — kérdezi helyettünk a tanács elnöke.

— Hiába. Kevés a munkaerő — válaszolja az elnök.

— Hányán dolgoznak ma?

— Huszan-huszonöten.

— Mennyi a taglétszám?

— Százhúsz.

— És a többi tag?

— Éppen az a baj, hogy kevesen jönnek dolgozni — fakad ki végre az elnök.

Elérkeztünk tehát az Aranykalász Tsz legnagyobb problémájához. Százhúsz tag közül hűsz-üiuszonöten jelennek meg rendszeresen munkára. Mi az oka a tagság munkától való tartózkodásának.

Az okokat keressük

a tsz és a tanács elnökével.

— Még mindig nem tisztázódott a termelőszövetkezetben a jövedelemelosztás módja. A tagság egy része a részes művelés bevezetése mellett kardoskodik. Ezt pedig nem lelhet megcsinálni, mert alapszabály- ellenes. Azt mondják, ha munkaegységben dolgoznak, kevés jövedelmük lesz — ismerteti a vitás kérdést az elnök.

— Ismertették-e a tagsággal a néhány termelőszövetkezetben már meghonosított új jövedelemelosztási módszert? — kérdezzük ismét az elnököt.

— Vezetőségi ülésen beszéltünk róla, de a tagsággal még nem ismertettük. A vezetőség tagjai között is akad, aki ellenzi, illetve változtatni szeretnének az arányokon — válaszolja.

— Az a baj, hogy a járás szigorúan ragaszkodik a kiküldött útmutatóhoz. Azt mondják, attól nem lehet eltérni, vagy azt megváltoztatni — toldja meg az elnök szavait Gyarmati elvtárs.

— Különben azt javaslom, beszéljenek olyan tagokkal, akik a részesművelés bevezetése mellett vannak, majd ők elmondják a véleményüket — indítványozza a tsz elnöke.

Nem nehéz ilyen tagot találni. Közülük Vásárhelyi Zsig- mondra esik a választás, aki 8 holdat vitt a tsz-be, s jó gazda hírében áll.

Apósánál találjuk meg, a községi tanács elnökével Vá- sáithelyi Zsigmondott. Itt van Cserna Zsigmond kertész is, aki ugyancsak az Aranykalász tagja. Vásárhelyi Zsiigmond (fiatal parasztember. Hellyel kínál bennünket, miután jöve‘.XXXXXXXXWXXXXXXXXXXX'.XXXXXVvXWvXXXXVvXXXXXXV^XXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXVOCÄV^X.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.

A behavazott utcán

bajuszú öreg, meg egy alacsonyabb barna képű fiatal, nagy bozontos • szemöldökkel a kucsmája alatt. Szótlanul és óvatosan lépegetnek, kerülik a fényesre taposott síkos részeket.

— Fázik a lábam, hallod-e! — szólal meg az öreg.

— Pedig máma csak nyolc fokot mondott a rádió — így a másik. Majd kisvártatva még hozzáteszi: — De nem is bánnám, ha enyhülne egy kicsit, mert megfagynak a mala_ caim.

— Mennyi idősek?

— Egynaposak.

— Akkor vigyázni kell rájuk csakugyan, mert köny- nyen bajuk eshet — vélekedik a másik.

— Ha így marad az idő, alighanem beviszem őket a tehénistállóba. Ott kerítek nekik helyet. Ott jó meleg van. Csupa párás még a gerenda is.

— Az se jó, ha nagyon melegben vannak. Akkor meg befüllednek, oszt’ megkoszmó- sodik a szőrük.

Eltávolodnak. Egy ideig nézek utánuk, majd látom, hogy a magas öregember egy nád- fedeles ház kapuja előtt megáll, s búcsúra nyújtja a kezét.

— Átjöhetnétek estére —> mondja. — Kelemenék is itt lesznek. Lejátszunk vagy néhány partit.

Azzal bemegy. A másik meg tovább ballag. Végig a behavazott utcán ...

Ari Kálmán

a behavazott szalma- és takarmánykazlak helyezkednek el. Itt látható az öreg ágas- kút is, amelynek gémjén egy jókora fogaskerék szolgál nehezékül. Az előtér inkább virágoskert féle, meg bejáró út a szekérnek. Ugyanitt egy földbe ásott sok ágú fán szájukkal lefelé fordítva kiakasztott tarlui cserépköcsögöket látni, amelyek egy ittfelejtett színes virágcsokorra emlékeztetnek.

Nyílik a konyhaajtó. Egy fehérkötényes, kövér kis fiatalasszony perdül ki rajta, a kezében levő óriás fakanállal megkeveri a sercegő szalonnadarabokat.

— Én azt hiszem, hogy jó lesz ez már! — szól vissza félig hátra fordulva.

— Nézzük csak — lép ki utána egy idősebb asszony, s a fakanállal néhány szem tö- pörtyűt az üst oldalához nyomkod. — Sülhet ez még — mondja —, kell a zsír. Soká lesz még jövő január.

— Anyám tudja — veti oda a fiatalasszony, s jókedvűen perdül vissza a konyhába.

S

Két ember jön az utcán. Egy magas piros arcú, fehér

tudod, mert gyenge borjas a tehenünk. Oszt’ ez az ember meg kelt pitére éhezett, azt mondja, süssek neki egy tepsivel az ebéd mellé. Ezért jövök most, hátha nektek volna egy kevés tejetek ...

— Jöjjön csak, Julis néni beljebb! — mondja biztatóan az ember. — A Manci tudja, mi van a háznál, ő kezeli a tejesköcsögöket.

Mindketten bemennek az udvarra, s a gazda belülről becsukja a kétszárnyú nagykaput.

m

Pár házzal odébb az egyik portáról frissen sült töpörtyű illat száll ki az utcára. Dróthálóból van a kerítés, ezért jól látni, hogy disznóölés van a háznál. Az udvaron még kint hever, véresre festve a kocsiszín ajtaja, amelyen a hízót felbontották, s a munka további részét — a bélmosást, a hurka- és kolbásztöltést — most már bent a konyhában végzik. Csak a zsírnak való szalonnát sütik a ház előtti nyári • katlanon egy hatalmas fekete üstben.

Az udvar egyébként — a disznóölés maradványaitól eltekintve — csinos és rendezett. Leghátul a léckerítéssel elkerített részen az ólak, meg

bakkal gombolódik. A fején kucsma, a lábán csizma. Előtte pedig a kiskunoknál elmaradhatatlan kékkötény, a végén csomóba kötve, hogy ne akadályozza a munkában.

Szán siklik ki az udvarról. Rúdja mellett két gangos fekete ló ficánkol. Fiatal, húsz év körüli legény fogja a gyeplőt, egyujjas bőrkesztyűben. Állva hajtja a lovakat, miként tavasszal a háromgyűrűs fahengerekről szokta. Csak most feszesebben tartja a szárat, mert pihentek a lovak, vigyázni kell, hogy duzzadó kedvükben el ne ragadják a szánt és a rajta levő két zsáknyi darának való kukoricát.

— No, csak vigyázz aztán

— szól a legényre a bekecses ember —, el ne szaladjanak tőled!

Álldogál még kint egy ideig, jobbra is, meg balra is végigtekint az utcán. Már éppen indul vissza, amikor észreveszi, hogy a szemközti oldalról, kezében köcsöggel egy idős parasztasszony óvatoskodik át a síkos úton.

— Hozzánk jön, Julis néni?

— kiáltja feléje.

— Eltaláltad — mondja az öregasszony. — Egy liternyi tejet akarok kérni Mancitől, ha maradt volna neki reggelről. Mi még nem fejünk,

Ülünk a kocsiban, s unatkozva várjuk egyik kollégánkat, akinek a községi tanács- házán akadt dolga. Mit lehet itt ilyenkor csinálni? A gépkocsivezető egy könyvben lapozgat, én meg a párás ablaküvegen át a behavazott utcát nézem. De nem sok látnivaló van rajta. Mondhatnám, hogy semmi. Hó, meg hó mindenütt. Hó a tetőkön, hó az udvarokon, hó kint az utcán és hó a szekérúton is, ahol várakozva állunk. Sehol egy lélek. Csak kutyák. Mintha kikergették volna valamennyit az utcára. Van, amelyik a nyitott kapu előtt ül, s kíváncsi tekintettel nézi a setnmit, s van olyan, amelyik szaglászva futkos ide-oda vagy lustán nyújtózkodva ásít.

Fázósan dörzsölöm össze tenyeremet.

— Hideg van — mondom.

Aztán kiszállok a kocsiból és topogva sétálok egyet. Csikorog a hó a csizmám alatt. Ez is hideget jelent. Egy-két : szippantás a metsző levegőből, s máris úgy érzem, hogy : az orrom nyílása a hidegtől \ összeszűkül.

13

j Valahol kapu csapódik. 1 Egy parasztember tárta ki a 1 nagykaput. Kiskabát van \ rajta, s azon egy ujjatlan í bőrbekecs, amely elől apró í tekebábukhoz hasonló fagom-