Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 15. szám

196«. JANÜÄR 19. KEDD 3 Nyársapát is lépést tart Péntek déflelőtt futótűz­ként terjedt szét a hír a nyársapáti tanyákon: a Kos­suth Tszcs szövetkezetté ala- Az ulti — Akkor pedig mi sem maradhatunk le — súgtak össze a szomszédos Haladás Termelőszövetkezeti Csoport vezetői; És alig múlt el né­hány óra, itt is összeült a rendkívüli közgyűlés, s még aznap egyhangúlag kimond­ták, követik a Kossuth Tsz példáját, ólt is hozzákezdenek a fej­lettebb gazdálkodáshoz. Nársapáton azóta másról se folyik szó, mint a két új termelőszövetkezetről, meg arról, melyik tsz-t válasz­szák a még egyénileg gaz­dálkodók. Igen, ez nem is olyan könnyű feladat, hisz a községben most már há­rom termelőszövetkezet mű­ködik, a hagyományokkal ren­delkező József Attila, az újonnan alakult Kossuth, mag a Haladás Tsz. A Kossuth Tszcs története mindössze három esztendőre nyúlik vissza. 1957 tavaszán Zöld Mező elnevezéssel kezd­ték, mint szakcsoport. Alig telt el egy esztendő, egyes típusúvá, azaz tszcs-vé ala­kult át. Tagjai már ekkor is példát mutattak, hisz a közel ezerholdas gazdaságuk­ból 200 holdat már közösen műveltek; Ilyen tszcs az or­szágban is kevés akadt. Azt is elhatározták, hogy mihelyt alkalom kínálkozik, tovább lépnek s a fejlettebb utat vá­lasztják. Decemberben még úgy számítottak, hogy majd csak őszre alakulnak át XII. típusú szövetkezetté, vagyis tsz-szé. Minthogy azonban a járásban is egyre több tszcs kéri a termelőszövetkezetté nyilvánítást, a Kossuth Tszcs tagjai is úgy döntöttek, nem -várnak tovább, ők is meg­kezdik a közös munkát A közgyűlés a régi vezetőséget választotta meg, így tovább­ra is Halász József lesz az elnök. Tegnap már megkezdték a közös munkát, hozzáfogtak a trágyahordás­hoz. A régi tagokon kívül már több egyéni gazda is kérte a felvételét, például Tóth János 19 holdas és Im­re István 15 holdas még pénteken belépett Kádas Já- nosné 9 holdas ugyancsak ide kérte felvételéti A jó példa ragadós, a Ha­ladás Tszcs sem akart lema­radni. A rendkívüli közgyű­lés itt is a régi vezetőség­re bízta a szövetkezet irányí­tását, s akárcsak a szom­Károly is ebbe a termelősí vetkezetbe kérte felvételét s tizenöt hold szőlővel gyarapította széd tsz-ben, itt is azonnal hozzákezdtek a közös mun­kához. A Haladás Tsz tagjai túlnyomórészt szőlőtermelés­sel foglalkoznak majd. Már százötven kát. hold szőlője van a szövetkezetnek, de olyan nagy az érdeklődés a tsz iránt, hogy szőlőterületük valószínűleg a 300 holdat is eléri. A község legtekinté­lyesebb szőlősgazdája, Bíró Majosháza nemcsak a rác­kevei járásnak, hanem magá­nak Pest megyének is egyik legkisebb községe. Lakóinak példás összefogása azonban megmutatta, hogyan lehet megoldani a legnehezebbnek látszó helyi problémákat is. A kis falu egyik legsúlyosabb problémája az orvoskérdés volt A községnek sohasem volt külön orvosa. A szomszé­dos Áporka orvosának kör­zetébe tartozik, de az ápor- kai orvos számára épp elég elfoglaltságot jelent a székhelyén Is az egészség*- ügyi szolgálat ellátása, így nem sok ideje marad Ma- jőshaza számára; Súlyosbítja helyzetét, hogy Áporkán sem rendes lakása, sem megfelelő rendelőhelyisége nincs. Majosháza éppen az orvos­hiány miatt a közelmúltban néhány súlyosabb eset is adó­dott, ez késztette a község ve­zetőségét arra, hogy orvost kérjen a megyétől. A válasz az volt, hogy kap a falu külön or­vost, ha megfelelő lakást és rendelőhelyiséget biztosít szá­mára. Ettől kezdve az orvoskérdés a község központi kérdésévé vált. Madarász Lajosné, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának agilis elnöke állt a mozgalom élére. Szívós mun­kával, fáradhatatlan agitáció- val megszervezte a község la­kosságát, segítségül meg­nyerte a járást, a pártszer­vezetet, a tömegszervezete­ket, a Csepel Autógyár munkásságát. A községfejlesztési alapból megteremtette a szükséges a közös vagyont. A köztiszte­letben álló Papp Aladár ugyancsak ebbe a szövetke­zetbe lépett. Farkas József 11 holdas gazda is a Haladás Tsz tagja már. Nyársapáton egyébként most már tömegesen lépnek be a szövetkezetekbe, az utóbbi két nap alatt több mint há­romszázan kérték felvételü­ket a község gazdái közük — sn — anyagi fedezetet és munkája eredményeképpen a nyáron, pontosan augusztus 15-én meg­kezdték hézikezelésben a kor­szerű kétszobás orvoslakás és a hozzá tartozó rendelő építését. Ebben a munkában úgyszólván a község egész népe részt vett. Az építés szakszerű vezetését Makra Gábor helybeli kőmű­vesmester vállalta társadalmi munkában, a földmunkákat, az anyagszállítást a lakosság végezte el, — a társadalmi se­gítség értéke meghaladja a 26 ezer forintot ■— és így az épít­kezés költsége 272 ezer fo­rintból kitelt. Szombatim került sor a na­pokban elkészült épület ünnepélyes felavatására. Az avató ünnepélyen a megyei tanácsot dr. Farkas Mihály vb- titkár képviselte. Megjelentek az építési osztály, az egészség­ügyi osztály, a községfejleszté- si csoport képviselői, valamint a tömegszervezetek és a Csepel Autógyár munkásságának ki­küldöttei ÍS; A bécsi országút Pilisvörös- váron átvezető szakasza men­tén félbemaradt épület falai láthatók. Még a háború idején kezdett hozzá a községbeli kis mozj tulajdonosa ehhez az épít­kezéshez, új mozit akart léte­síteni. Meglévő mozija ugyanis, ahová mindössze 150 ember fért el, szűknek bizonyult. A Pest megyei Gyógyszer-, tári Központ néhány évvel ez­előtt érdeklődött a községben alkalmas ház, vagy telek iránt, ahol teljesen új, modern pati­Baráti megbeszélésre hívta össze szombat délutánra leg­jobb levelezőit, tudósítóit a Pest megyei Hírlap szerkesz­tősége. A vitaindító összegezte a szerkesztőség és a levele­zők együttműködésének ed­digi eredményeit, s örömmel állapította meg, hogy a me­gye jelentősebb helységeiben lapunk már rendelkezik ál­landó levelezőkkel. Ugyanak­kor a jövőben tovább kell szélesíteni a levelezők háló­zatát, a szerkesztőség részé­ről az eddigieknél is nagyobb támogatást kell nyújtani azoknak, akik leveleikkel, tu­dósításaikkal elősegítik a me­gye közvéleményének jobb tá­jékoztatását, a lap sokolda­lúbbá tételét. A vitaindító utón a jelen­levők közül igen sokan hoz­zászólásra jelentkeztek, s a felszólalók szinte kivétel nél­kül azzal a hatalmas átala­kulással foglalkoztak, amely napjainkban falun végbe­megy. Őket is ez foglalkoz­tatja legjobban, s nem vélet­len, hogy az utóbbi időben leveleik nagy része is ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ugyan­akkor beszéltek arról is, hogy akad még olyan helyi vezető, aki nem örül a levelező tevé­kenységének, mert attól tart, hogy a hibák feltárásával kellemetlen helyzetbe kerül­het. Ez azonban nem tartja vissza azokat, akik a közös­ség érdekében fáradoznak. A felszólalók közül többen foglalkoztak a lap és a leve­lezők közötti kapcsolattal és megállapították, hogy az mindkét fél részére hasznos, kát létesíthetne. Már akkor felmerült az a terv, hogy a fél­bemaradt moziépítkezés he­lyén emelnek épületet gyógy­szertér és a vezetőgyógyszerész részére szolgálati lakás céljá­ra. de anyagi keret hiányában a terv nem valósult meg. Most azonban a Gyógyszertári Köz­pont ismét érdeklődik a telek és a telken levő építőanyag iránt. Ha a tárgyalások ered­ményre vezetnek, rövidesen megkezdi az új gyógyszertár építését. gyümölcsöző. Igen sok hasz­nos és érdekes javaslat is el­hangzott a levelezők és tudó­sítók részéről, amelyek nagy részét a szerkesztőség a kö­zeljövőben megvalósítja. „Cegléd termelőszövetkezeti város” feliratú táblák fogadják a városba érkezőt. Jelenleg 11 termelőszövetkezet munkálko­dik Cegléd városában, mivel az ősszel Május 1, Rákóczi, Al­kotmány és Aranymező néven négy új termelőszövetkezet A mintegy három óra hosz- szat tartó baráti beszélgetés befejezéseként a szerkesztő­ség a tudósítók és levelezők legjobbjait jutalomban része­sítette. alakult. A legkisebb ceglédi termelőszövetkezet, az Alkot­mány Tsz 1334 kát. holdon, míg a legnagyobb, a Lenin Tsz, 3548 kát. hold területen gazdál­kodik. összesen 24 000 hold terüle­tet mondhatnak magukénak r Cegléd város termelőszövetke- ízetei, amelyek időben eivégez- fték az őszi munkálatokat. Be- ^ fejezték a leltározást, össze- J hordták a közösbe, az állato- $ kát, s a felszerelési tárgyakat. % Jelentősen növekedett a kerté- % szetefc területe. $ Az elmúlt évben csak 120 $ holdon kertészkedtek a vá- ros tsz-ei. míg az idén már 2 588 holdon. / J Legjobban a szövetkezetek £ szőlőterülete nőtt meg. Az £ 1958-as zárszámadáskor még j mindössze 148 kát. hold szőlőt j gondoztak a szövetkezetek, míg jelenleg a 11 tsz szőlőterü- lete meghaladja a kétezer hol- dat. ^ Jelentősen fejlődött a szö- £ vetkezetek állatállománya is. £ A szarvasmarhák száma 51, a £ teheneké 35 százalékkal nőtt. Száz kát. holdra pillanatnyilag 2130 darab törzsbaromfi jut. Ez • nem valami sok, elegendő J azonban ahhoz, hogy a szövet- j kezetek erre alapozzák barom- ! fitenyésztésüket. 5 Ezekben a napokban tart- í ják a város termelőszövetke- \ zetei zárszámadó közgyűlései- < két. ! A statisztikai adatok sze- ! rint 1958-ban egy munka- : egység értéke átlagosan ; 41,50 forint volt, most ke­reken 47 forint.- A tervek szerint 1960 végén ; átlagosan 50 forintot osztanak • egy-egy munkaegységre a vá- ; ros tsz-eiben. Az idén a ter- í melőszövetkezetek mindegyike • bevezeti az eredményességi 1 jövedelemelosztás módszerét : és rendszeresen fizetnek a tel- : jesített munkaegységekre : készpénz-előleget. A társadalmi összefogás gyümölcse Majosházán: ORVOSLAKÁS ÉS RENDELŐ Az ünnepséget társasvacsora fejezte be. — ............ • • A Monori-erdő lakóinak kedves Vadász nénije, legfáradhatatlanabb levelezőink egyike I \ Cegléden 24000 holdon gazdálkodnak a tsz-ek SamfÁka i'dt%ak Szombaton délután két órakor Aszódon az Ipari Mű- szergyár klubszobájában. A megjelent vendégek ünneplő­ben, kicsit didergősen, mert a szobát még nem melegítette át a két cserépkályha. A le­mezjátszó már forog, csen­den muzsika tompítja a be­szélgetők. hangját. Az ajtó feltárul. Hidegtől csípett arcú lányok vonulnak be. Rózsaszín és fehér papír­ba burkolt csomagokat tesz­nek le, a letakart asztalra. Aztán kihámozzák magukat vastag kabátjukból. Igazgat­ják fehér blúzukat, kezüket dörzsölik, szemük csillog, hangjuk kedves csivitelés. A főszereplőt várják, a gép­kocsit már elküldték érte. A vendégek állandóan sza­porodnak, már vagy negyve­nen vannak itt. A férfiak az asztalok mellé telepszenek, az asszonyok a kályha közelébe húzódnak. Az ajtó sarkig tárul, a ze­ne elhallgat, a főszereplő be­vonul. De nem látni belőle semmit, mert a kék takaró az arcát is elrejti. A várva várt valaki — akinek köszöntésé­re most összegyűltek komoly férfiak, csinos asszonyok és kíváncsi lányok — 3510 gramm súlyú, 52 centiméter hosszú. két öklét szorosan összezárva a füle magasságá­ba húzza és alszik. Mert most ez az egyik legfontosabb életfunkciója. Az asszony, aki a karján hozza — szőke, kék szemű, vidám , és gyerekes arcú — átadja az élő csomagot a mö­götte haladó, éles arcvonásé, ünneplőbe öltözött férfinak, aki, talán a megilletödöttség- től, ügyetlen-kínosán moso­lyog, áll és körülnéz. Az asszonyok biztató és lágy, a férfiak kedvesen-gú- nyoros, de együttérző mosoly- lyal nézik a jelenetet. Rokonok, barátok köszöntik az érkezőket, mozgás támad, mindenki elhelyezkedik. Az úttörők felsorakoznak. A terem végében a hosszú asztalnál Kiss Károly, Aszód tanácselnöke áll, mellét ke­resztezi a címerrel díszített háromszínű szalag. Ö is meg­lepett, ünnepélyes. A szőke asszony, a barna férfi az újszülöttel, mögöttük alacsony, kerek arcú, fekete asszonyka és egy majd’ két­méteres szőke fiatalember, megindulnak a teremvégi asz­talhoz. Az ünnepség kezdetét veszi. A csecsemőt a Virággal díszített asztalra helyezik. Kiss Károly tanácselnök hang­ja az elnémult teremben tisz­tán cseng. — Aszód tanácsa nevében üdvözlöm Sáfrány Sándort és feleségét, akik elhozták új­szülött gyermeküket, hogy utónevének kihirdetését meg­ünnepeljük. Üdvözlöm a név­adó szülőket. Szomszéd And­rásáét, a járási nőtanács tit­kárát és Jakus Józsefet, a já­rási KISZ-bizottság titkárát, akik vállalták azt a szép és nemes feladatot, hogy segí­tenek a szülőknek a gyermek emberré nevelésében. — Sáfrány Sándor és Mohá­csi Erzsébet újszülött fiát Sándor utónévvel a Magyar Népköztársaság polgárainak sorába bejegyeztem, s a név­adó szülők aláírásával ellá­tott okmányt erről kiadom. — Kívánom, hogy ifjabb Sáfrány Sándort egészséges, becsületes, a hazához és a néphez hűséges emberré ne­veljék. A hang hivatalos, méltó­ságteljes, mégis természetes. Ünnepi és megható. Az asz- szonyok könnyekkel küszköd­nek, a férfiak arca ellágyul és lehajtják fejüket. Egy embert indítanak útnak a nép közösségébe. A feszültség tapsba oldódik. Szomszéd Andrásáé, a név­adó anya — küzdve a meg­hatottságával — feláll: —■ Valamikor nagy gond volt, ha gyerek érkezett a családba. Ma is az, de ez a gond más. Nem elhordott, át­alakított rongy várja a kicsi­nyeket és a szülők szívében az öröm mellett nem üt ta­nyát a félelem, hogy lesz-e az újszülött számára kenyér, ci­pő, iskola... A kis Sándort, Sanyikat, szeretni fogják a szüleik, szeretni fogom én is, mert a segítség, amely az ő felneveléséhez szükséges, nem elvont falat, nem megron- gyoskodott fillér. Van miből élni, gyereket nevelni, segí­teni ... Boldog s békés éle­tet, vidámságot és egészséget akarunk a kicsi Sándornak, a szüleinek. Ezért dolgozunk mi, s ha majd felnő, dolgozik ő is... Jókora csomagot emel fel és nyújtja az anyának. Benne gyermekmackó, pelenkák, ta­karók, pipereholmik. — A fiad névadó szüleitől fogadd ezt a csekélységet a további gondoskodás előle­géül. A két asszony — édes- és névadó anya — megcsókol­ják egymást. Az arcokra mosoly telep­szik, a tapsot félbeszakítja Jakus József hangja. — Őszinte örömmel válla­lom az aszódi járás kilenc- száz fiatalja nevében a név­adó megtisztelő szerepét és megbízatását. Ígérem a szü­lőknek, hogy gyermekük fel­nevelésében segíteni fogunk, hogy az ifjú kommunisták közösségében erős, egészsé­ges, becsületes emberré vál­jék. Sanyika névadó szülei örök ifjak, mert ha mi már nagyapa sorba is kerülünk, a járási KISZ-bizottság hatá­rozata értelmében ifjabb Sáf­rány Sándor emberré nevelé­sének gondját utódainknak is kötelességévé tesszük. Mosoly és taps kíséri Jakus József szavait. A megyei rendőrfőkapitány vaskos borítékot nyújt át az anyának, amelyet az apa, Sáf­rány Sándor dolgozótársai küldenek. Aztán az úttörő- lányok kettős sorban — o csomagok burkát eltüntették már — cserepes virággal kö­zelednek az asztalhoz. Elől a legkiseb a pólya elé helyezi a virágot. — Az aszódi úttörők nevé­ben köszöntelek Sáfrány Sa- nyika, napyra nőj, derék út­törő váljék belőled! A virágból jut a mamának és az apának is. Az egyik kislány megbontja a sort és Sáfrányáéhoz hajol. — Tessék már megmutatni a babát! — Az anya leemeli kicsi­nye arcáról a takarót, az út­törők odahajolnak és úgy né­zik, mint valami csodát az apró öklöket, a rózsás arcot, a kékesen ragyogó szemeket, a gombnyi orrot, az epernyi szájacskát. A névadó szülök közben már töltöttek a poharakba, hordják a vendégek között a süteményestálcákat. A poharak összecsendülnek, vidám, évődő, kedves szavak cserélődnek. A vendégsereg ünnepel. A zene halkan zson- gani kezd. Déri Károly „A falu nagy átalakulása foglalkoztat bennünket is a legjobban“ Levelezők megbeszélése a Pest megyei Hírlap szerkesztőségében Gyógyszertár építését tervezik Pilisvörösváron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents