Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

1980 JANUÁR 4. HÉTFŐ

“^gfCirlap

3

Népszámlálás, tsz-jövedelemosztás, lakáskérelem, beruházási tervek foglalkoztatták a tanácsokat az év első munkanapján

I960, ahogy minden esztendő, természetesen január 1-én kezdődött, de az év első munkanapja csak 3-án. Körülnéztünk Pest megye tanácsainál ezen a napon, hogy megállapítsuk, hogyan és mivel kezdődött el a munka az idén.

Az év első aktája

Először is a megyei tanácsot kerestük fel.

— Az első munkanap csak úgy kezdődött és folyt le, ahogy a tavalyi munkás hétköznapok — mondja Szabó Károly, a megyei tanács vb- elnöke. — Ma is kora reggel mindenki pontosan megjelent a megyei tanácsházán, kivéve persze a betegeket, meg akik éppen szabadságon vannak. Magam is jókor bejöttem, de még jóformán kabátomat sem akasztottam fel, máris hivatalos látogatók kopogtattak, Borbás Lajos és Sándor Ferenc elvtársak, az előbbi a Pest megyei Gépállomás igazgatóságának új, a másik meg a volt vezetője. Számomra az idei hivatalos év ezzel a bemutatkozó és búcsúlátogatással kezdődött. Megbeszéltük, hogy Sándor elvtárs január 5-én adja át hivatalát Borbás elvtársnak. Amikor eltávoztak, nekem is sietnem kellett, hogy idejében megérkezzem a járási tanácselnökök értekezletére, ahol a termelőszövetkezeti jövedelemelosztás új módszerét tárgyaltuk meg. A járási tanácselnökök arról számoltak be, hogy általában örömmel fogadják a tsz-tagok az új módszert. Egyébként az értekezlet a kora délutáni órákig eltartott, akkor szokás szerint hamarosan megebédeltem. íróasztalomon ezalatt összegyűlt egy sereg aláírásra váró akta. Nézzük csak meg az elsőt, a járási és városi tanácsokhoz szóló értesítést, arról, hogy január 18-ától 30-ig a tanácsakadémia elsőéves hallgatói részére vizsgaelőkészítő tanfolyamot szervezünk.

Cegléd Város Tanácsánál Hegedűs vb-titkár elvtársnál telefonon érdeklődtünk az első munkanapról.

— Az új év a népszámlálás jegyében indult — felelte Hegedűs elvtárs. — Másodikén, szombaton megkezdődött és ma, vasárnap reggel a népszámláló biztosok bejöttek a tanácshoz, hogy a munkájuk közben felmerült apró problémákat megbeszéljék. A népszámlálás különben simán, zavartalanul folyik. Az év elém került legelső ügye egy pedagógus lakáskérelme. Nem lakik megfelelő körülmények között. Remélem, kérelmét kedvezően tudjuk elintézni. Az új esztendő egyébként sok újat hoz városunknak. Márciusban megkezdik a víztorony építését és ezzel Cegléd egyik legégetőbb problémája, az ivóvízellátás, nagy lépéssel közeledik a megoldás felé. Másik nagyszabású munkálat a szennyvízelvezető csatornahálózat fő gyűjtőcsatornájának építkezése, amihez még e hó közepén hozzáfogunk.

Szomszédok

perpatvarkodása

Sőregi János, Kartal vb-el- nöke telefonkérdésünkre így válaszolt:

— Az év első munkanapján bennünket 'is a népszámlálás foglalkoztat. Simán folyik a számlálás. Ma az idei községfejlesztési tervvel foglalkozunk, most hajtjuk végre az utolsó simításokat, hogy a január 15-i tanácsülés elé beterjeszthessük a tervet. Az új esztendő első ügyfele ma reggel egy panaszos volt, A szomszédjára panaszkodott, aki pontosan a határmezsgyére fát ültetett. Behivattam a panaszlottat és kibékítettem a két szomszédot. A mezsgyéről elkerül a fa. Tehát az új évnek békeszerzéssel indulhatok.

Sz. E.

Őszinte beszélgetés a munkáról

a Diósdi Csapágygyár műszaki szakembereivel

— VÉLEMÉNYEM szerint azért értünk el ilyen szép eredményeket, a kongresszusi munkaversenyben, mert a verseny szervezésénél biztosították a teljes önkéntességet és a kitűzött jutalmak is ösztönöztek bennünket. A vezetésem alatt álló esztergaüzemben a munkások rájöttek, hogy brigádokba tömörülve, egymást segítve jobban megy a munka, amiből mindannyiuknak közvetlen haszna is származik. Nyolc brigádot alakítottak, ebből egy a szocialista brigád címért versenyez. 1959 első negyedévében az üzemrész 94 százalékra teljesítette tervét, de ma már 108 százalékos átlaggal dicsekedhetünk. Szerintem ez elsősorban a brigádok kialakulásának, egymást segítő munkájának köszönhető — vélekedik Pácolt Lajos mérnök, a Diósdi Csapágygyár eszterga- üzemének vezetője, amint együtt ülünk a gyár főmérnökének szobájában rendezett műszaki értekezleten.

— Elismerem, hogy a kongresszusi verseny hajtóerői között szerepet játszott a jutalmazás és az önkéntesség — szól közbe Kiss Sándor mérnök —, de azt hiszem az a lényeg, hogy az emberek értelmét látják a versenynek. A legnagyobb rosszakarattal sem lehetne azt mondani, hogy az utóbbi három-négy évben nem javult a helyzet

az országban. Az életszínvonal javulásán túl én a párt és a pártonkívüliek viszonyá- I nak, a pártvezetés és a műszaki értelmiség viszonyának gyökeres megjavulásá- ban is látom azt az erőt, amelynek eredményeképpen a kongresszusi verseny hangulata kialakult. Egyszerűen; hiszünk abban, hogy a verseny eredményeiből részesülünk; hogy több lakás, munkaidő-csökkentés, vagy egyes területeken béremelés, árleszállítás következik be. Ez ad értelmet a munkánknak.

Ezután Gyökhegyi János, a szerszámszerkesztés vezetője mondja el véleményét:

— A pártonkívüliek számára megnyugtató a párt vezetése, gazdasági és politikai téren egyaránt. Bár mindig így dolgoztak volna, ilyen alapos előkészítéssel, meggondoltan! ...

ÜGY LÁTSZIK, mindenkit

érdekel a téma, mert egyre többen szólnak hozzá, mondanak róla véleményt.

— Véleményem szerint az eredmények okait a mostani párt- és kormányvezetés reális politikájában kell keresni ■— vélekedik Molnár elvtárs, a gyár főtechnológusa. — Az a reális gazdaságpolitika, amit az ellenforradalom óta folytatunk, a műszakiak és a munkások teljes egyetértésével találkozik. Sokat beszélgettünk arról — a kongresszusi tézisek nyilván osSzilveszter éjszakáján megemlékeztek Petőfi Sándor születésének 137. évfordulójáról

Petőfi szülőfalujában, Kiskőrösön, minden évben Szilveszter éjszakáján megemlékeznek a költő születésének évfordulójáról. Az óév búcsúztatásakor most sem maradt el a hagyományos ünnepség. Éjfélkor fáklyákkal

gyülekeztek a költő szülőháza előtt, ahol a Petöfi- emlékbizottság rendezésében megemlékeztek a község nagy szülöttjéről. Ezután a költő legszebb verseit szavalták el szülőháza előtt.

Disznótor Csemőn

Juhász Pál, a csemői Ezerjó Szőlőtermelő Szakcsoport elnöke 250 kilós „malackát” vágott. Dobos Mihály biil- lérrel az esti szürkületben vidám kedvvel készítik füstölésre a méter hosszúságú kolbászokat

(Csekö felv.)

Ságra hozatala után és most, a kongresszus után is —, hogy a megjelölt feladatok végrehajthatók, kitűzésük pedig alapos és józan előkészítésre vall. A politikai légkör megváltozását pedig Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszéde fejezi ki a legjobban. Az abból kicsendülő emberség, a sallangmentes, józan hang nagyon megfogta az embert. Érezzük, hogy bíznak bennünk és erre a bizalomra mi még nagyobb bizalommal akarunk válaszolni. Az emberek hisznek abban, hogy egyre jobb lesz a sorsunk. Azt hiszem ez már az öntudat jele.

— Nagy erőt jelent, ha a vezetőket szeretik az emberek. Merem állítani, hogy Kádár Jánost — és nemcsak a politikai vezetőt, hanem az embert is — nagyon szeretik és tisztelik a dolgozók — veti közbe Kiss Sándor mérnök.

— Ezt én is aláírom — erősítik meg többen is, párttagok és pártonkívüliek egyaránt.

A beszélgetést hallgatva, egymást követik az ember fejében a gondolatok. Valóban fontos, hogy vezetőink úgy dolgozzanak, hogy szeressék, becsüljék őket az emberek, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom, hogy jókedvvel dolgozzanak együtt a vezetők és az egyszerű emberek.

Igen. A helyes politika és gyakorlati intézkedések eredményeképpen a dolgozó emberek hisznek a pártnak és biznak abban, hogy napról napra szebb lesz az életünk. Tudatosan törekszenek is ennek elősegítésére — a jobb munkára — és ez a tudatosság az öntudat. Az, amikor az ember belátja, hogy az egyén boldogulásának útja a közösség, az egész nép fel- emelkedésén keresztül vezet.

VAJON MI KÉNYSZERÍTI Inglis Mihály brigád- vezetőt, hogy háromszor is nekifogjon a szocialista brigád szervezésének? Vagy miért dicsekszik a Diósdi Csapágygyár esztergaüzemének vezetője, hogy a nyolc brigádból egész évben egyetlen ember sem követett eh fegyelmi vétséget? Anyagi érdekek miatt? Nem, hiszen ezekért nem jár fizetség. Az ilyen embereket nem elsősorban az anyagiak mozgatják, hanem az öntudat, a közösségi érdek, a szocialista emberség.

A közösség az egész ország érdekében cselekedjék akkor is, amikor leküzdötték a sok-sok kezdeti nehézséget Mert a Diósdi Csapágygyárban sem ment és megy minden simán. A rohamléptekkel

.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXX',

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

A TOLVAJ

SZEMÉLYAZONOSSÁGI igazolványában ugyan az áll a foglalkozás rovatban, hogy: segédmunkás, de sokkal jobban illene az, hogy: tolvaj és kalandor.

Pivnyik István nem először áll bíróság előtt. Nem is másodszor. Most várja ötödik büntetését. Még fiatalkorú, amikor lopásért három évi javítóintézetre ítélik. Három kemény esztendő után kiszabadul, de alig van kinn pár hónapja, folytatja tovább. Most már börtönbüntetésre ítélik, amit csak azért nem tölt ki, mert a szovjet csapatok felszabadítják hazánkat, s Pivnyik szabadlábra jut. Kezdhetett volna új, becsületes életet. A munka, a becsületes boldogulás helyett azonban kalandorságra adja a fejét, Franciaországba szökik, s beáll az idegenlégióba. Öt évet írt alá, öt évet tölt le Indokínában, a mád Vietnamban. Hogy ott mit tett, mit nem, kideríthetetlen. De: nem „dolgozhatott” rosszul, mert „megbízhatóvá” vált, s így, amikor 1951-ben hazatért, Pivnyik nem akárki, hanem a francia kémszolgálat ügynöke. Hamarosan lebukik, még abban az esztendőben elítélik, 12 évi börtön- büntetést kap, melynek hát- la levő részét 1956 nyarán kegyelemből elengedik.

Még mindig kezdhette volna újra. De Pivnyiknek a bűnözés, a kalandorélet az, ami másnak a hivatás. A pipereszappangyárba megy dolgozni, s alig melegedik meg, már megint tolvajkodik. Zsákokait, nylontasakokat, gépszíjakat lop. Szállítómunkás, így könnyen hozzáférhet mindenhez. Észreveszik, bíróság elé kerül, ahol társadalmi tulajdon dézsmáláséért nyolchónapi börtönre ítélik. Letölti a nyolc hónapot, 1959 nyarán szabadul. Alig van pár hete szabadlábon, beüzen a vállalathoz — ekkor a Növényolajipari Vállalat csepeli telepén dolgozott —, hogy beteg, nem tud bemenni dolgozni, s betör egyik ismerősének házába, mert tudja, hogy nincsen otthon senki.

Ezért áll most a bíróság előtt.

Bíró és vádlott váltják a szót:

— Készült a betörésre?

— Készültem.

— Miben állt ez a készülés?

— Ahogy a nyomozás során tett vallomásomban elmondottam, több ízben végignéztem a környéket, az ajtók, az ablakok elhelyezkedését, A vállalatnál álkulcsokat készítettem. Amikor mindezzel megvoltam, alkalmas pillanatot vártam.

— Hogyan tudta meg, mikor alkalmas a pillanat?

— Aznap, amikor a dolog történt, reggel munkába indultam. Útközben hallottam, hogy a férfi szanatóriumba került, az asszony meg az édesanyjánál van pár napig, mert a mama beteg, azt ápolja. Összetalálkoztam egyik társammal, akivel egy helyen dolgozunk, s beüzentem vele, hogy beteg vagyok, orvoshoz mentem, nehogy igazolatlan mulasztónak tekintsenek.

— Mit tett azután.

Pivnyik egy pillanatra elhúzza a száját. Látszik, nem könnyen leli a választ:

— Mit tettem? Hát... hát elkövettem... elkövettem a betörést,..

— Mondja el, hogyan történt?

PIVNYIK mesél. Elemében van, részletesen és aprólékosan sorolja, hogyan nyitotta ki a lakatot, az ajtózárat, hogyan ügyelt arra, hogy ne hagyjon ujjlenyomatot sehol sem, hogyan rámolta össze három nagyobb csomagba a család évek alatt összegyűjtött értékeit, ruházatát, s hogyan osont ki a házból, hogy éjszaka majd visszajöjjön a csomagokért.

Vissza is ment. S agyafúrt körültekintéssel mindenre volt gondja. Minden nyom, minden áruló jel eltüntetéséről gondoskodott, s annyira elővigyázatos volt, hogy még a lopott holmit sem vitte a lakására, hanem több helyen rejtette el, s apránként kezdte azokat eladogatni.

— Nem gondolt arra, hogy akit meglop, az beteges, kétgyerekes munkásember?

Pivnyik a vállát húzza. Mit is mondjon? Hiszen mérlegeli-e a tolvaj, hogy kitől lop? Él-e egy tolvajban bármiféle erkölcsi mérce, hit mások iránt? Tudja-e, mit jelent fáradságos munkával otthont teremteni, gyermeket nevelni?

— Én ... én nem is tudom, hogyan követtem el...

Percekkel ezelőtt még részletesen sorolta az előre kiszámított tolvajlás minden

részletét. Most mór összehúzza magát. Mentegetődzik.

RAVASZ ember. Nemcsak a betöréses lopás körülményei bizonyítják ezt, hanem az egész ügy alatti magatartása. Először megpróbált bolondot csinálni magából. Megvizsgálták az elmeszakértők, megállapították, hogy szimulál. Akkor azzal vonta visz- sza vallomását, hogy kényszerítették annak megtételére. Amikor az ügyész megvizsgálta a dolgot, visszavonta a visszavonást. Végül ál-öngyilkosságot produkált. De túljárni azok eszén, akik a Piv- nyikek ellen a társadalom becsületeseit védik, nem tudott.

Sunyi szemmel pislog a bíróra. Prakszisa van, tudja, mit illik ilyenkor mondani:

— Beismerem a bűnösségemet ... de nagyon megbántam ... soha többé... megváltozom ...

Üresen, hitel nélkül hullanak le a szavak. Ki hisz Pivnyiknek, aki — akták tanúsága szerint — minden alkalommal ezt fogadta meg, s alig várta, hogy a börtönből kikerüljön, folytatta tovább.

A bíróság két és félévi börtönre ítéli, öt évre eltiltja egyes jogainak gyakorlásától. A tolvaj-kalandor megfelelő helyre került.

Mészáros Ottó

.fejlődő termelés napról napra újabb problémákat állít a műszakiak elé is. Zsupán elvtárs, a gyár főmérnöke mondta el, hogy négy év alatt 98—100 százalékkal növelték az egy főre jutó termelést, tehát a termelékenység ugrásszerűen emelkedett.

Igaz, hogy a Szovjetuniótól kapott automata'gépek a korábbi 12 perces műveletet másfél perc alatt végzik el, de ők maguk is sokat tettek a termelékenység emelése érdekében. Régebben például 67 féle befogókészülékkel dolgoztak az esztergályosok, így a késcseréknél sok idő veszett kárba. Szerkesztettek egy általános késbefogó típust — három nagyságrendben —, amelyek teljes egészében pótolják a 67 féle befogókészüléket. Ugyanígy a közel száz fajta présszerszámot cserélhető bélyegekkel három alaptípussá egyszerűsítették, amelyekkel el tudják végezni az összes műveleteket. Ezek a törekvések azt is bizonyítják, hogy a műszaki fejlesztés érdekében nem várnak mindent „felülről”* hanem saját maguk is igyekeznek kihasználni a helyi lehetőségeket.

AKKOR IS A KÖZÖSSÉG

érdekeit nézik, amikor megkeseríti szájuk ízét, hogy törekvéseiket némelykor nem támogatják. Az említett szerszámok megszerkesztése természetesen feleslegessé tette a régebbi több száz készüléket, így néhány százezer forintos inkurrens érték keletkezett. Egyes szűk látókörű emberek szemére vetették ezt a gyár vezetőinek, holott dicséret illetné őket, mert több milliós megtakarítást és a termelékenység jelentős emelkedését érték el. Vizsgálat vizsgálatot követett a gyárban azért is, mivel a Szovjetunióból érkezett automata gépet megérkezése után nem helyezték azonnal üzembe. Pedig a jó szándék megvolt, de a gép hatalmas teljesítményét összhangba kellett hozni a meglevő gépsor teljesítményével. Csak így biztosíthatták a legjobb kihasználást. Nem beszélve arról, hogy az automata beállítása következtében a gyártástechnológia megváltoztatása is szükségessé vált. A vizsgáló szervek csak nehezen értették meg* hogy ezt egyik napról a másikra nem lehet megoldani.

Ez a tény egy időre kedvét szegte a műszakiaknak és kifejlesztette az íróasztalok közötti levelezést. Minden apró dolgot, véleményt írásban adtak egymásnak, hogy egy vizsgálat esetén minden oldalról „fedezve” legyenek. A pillanatnyi elkeseredés miatt ? terjedt el az a nézet is, hogy ^legjobb nem csinálni semmit ^ — nem foglalkozni kockázatos műszaki fejlesztési problémákkal —, akkor az ember ^nem követ el hibát. Szerencsére ez csak rövid ideig tartott, hiszen olyan mozgékony Cs tehetséges műszaki gárdádnál, mint amilyennel a Diós- d di Csapágygyár rendelkezik, géz a szellem nem élhetett «soká. Ma már százféle új ^ módszer, okos ötlet, szervetési és fejlesztési probléma ^ megoldásán dolgoznak.

í EGYETÉRTÜNK VELÜK,

g hogy bővíteni kell a vállalatok hatáskörét, hogy a vezetést közelebb kell hozni a termeléshez. Fejlődésük mos- dtani fokán nagyon helyesel- dnének egy olyan intézkedést, d amely a gyárak számára csu- dpán néhány főbb mutatószá- dmot írna elő és ezen belül a dgyárak önállóan dolgozhatná- dnak. Ügy vélik, minden politikai és gazdasági feltételük 2 megvan ehhez.

| A főmérnök Zsupán elvtárs g szavaival élve:

| Haa valamikor segítő ren- ^ delkezések az előbbrejutást d akadályozzák, akkor ezeket a d rendeleteket félre kell tenni dés olyanokat kell alkotni he- dlyettük, amelyek jobban szol- d gálják a fejlődést, d A VII. kongresszus erre a g kérdésre is választ adott és í Diósdon várják az intézkedé- ' seket.

Lovász Vince