Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

BEFÚTTA AZ UTAT A HO IV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1960. JANUAR 15. PÉNTEK MÉG EGYSZER AZ ÉPÜLETKARBANTARTÓ KTSZ-RŐL .a sírkövekre gondoltunk. Mi az élőknek szeretnénk építeni szobákat, házakat. Vagy a határidőnél. Az új­ságcikkben ez áll: „A munka még áprilisban megindult”. A ktsz ezt kétségbe vonta, s nehezményezi, hogy a cikk író­ja ezt nem a ktsz irodájában kérdezte meg. Bizony nem, mert a helyszínen tapasztalta! Azon természetesen nem vitatkozunk, hogy a bontási munkát a földművesszövetke­zetnél ki kezdte. Azt a cikk­író sem állította, hogy a bon­tást a ktsz végezte. Arról volt szó, hogy ez az építő munka jóval a ktsz által vállalt határ­idő után lett kész — és ez a lényeges! Erre viszont a ktsz nem vá­laszolt. De beszélgethetünk még. Nézzük a munka minőségét. Ajánliuk a ktsz vezetőségé­nek, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést. Mi ebben is segítünk, elég tényanyag áll rendelkezé­sünkre. Nem soroljuk fel min­det. de megemlítjük, hogy pél­dául az ipari osztálynak tudo­mása van arról, hogy a la­kosság körében vállalt villanytűzhely beszerelését hónapokon keresztül ha- lasztgatta a ktsz. Ha a szerelő megjelent, 10— 20 percig dolgozott, majd tá­vozott, s csak 2—3 nap múlva rpent vissza. Végül, amikor a munka elkészült, a DÁV a rosszul végzett szerelés miatt nem kötötte be az áramot. Új­ra kellett csinálni. Ezt nem folytatjuk tovább. Nagyon jól kell. hogy ismer­jék a ktsz vezetői és tagjai sa­ját problémáikat. S azt is tudniok kell, hogy a bírálatra nem egy viszont-bírálat, egy gyanúsítgató levél, hanem az önbírálat, a hibák kijavításá­nak a megkezdése lehet a vá­lasz. Mert egy újabb levélben a ktsz sajtófelelőse azt rekla­málta, hogy a ktsz bírálata miért nem jelent meg a lap­ban. Azt kérdezi: „Talán a posta nem kézbesítette? ... Vagy tartanak a bírálattól?” Nem, kedves ktsz-dolgozók! Levelüket megkapta a szer­kesztőség, de válaszuk nem kielégítő. Nem nyugtatja meg az érdekelteket, nem erősíti a lakosság bizalmát. Mi helyet aduhk minden olyan írásnak, amely előre mutat. De csak ezeknek. Még valamiről. Hívei vagyunk a szövetke­zés gondolatának, támo­gatói a ktsz-eknek. De nem elvtelenül, elnézően. A hiba í!l hiba, akár ktsz- ben dolgozó, akár önálló kisiparos követi el. Tudjuk, hogy a ktsz-dolgozók között igen sok kiváló szak­ember, szorgalmas munkás van. El is ismeri őket mindenki, ebben mi is segítünk. És most is az ő szaktudásukra, szorgal­mukra, lelkiismeretességükre apellálunk. Járjanak elől a hiányosságok megszüntetésé­ben! Tagadhatatlanul itt van a tél. A szemnek szép, a szunnyadó termé­szetnek kedves a fehér hóbunda. Az ablakon át, a bok­rok ikörül . kevés madárkát látunk. Hol vannak, mit esznek, eszünkbe jut-e a kérdés? A fürge testű és igen falánk énekes madaraink térített asztalát a hó beta­karta. Ekkor is kell táplálkozniok, mert a cinkék egy­két napon túl nem bírják az éhezést. Nyáron naponta százával szedege­tik össze a her­nyókat, a petéket parányi csőrükkel. Fizetést nem kér­nek hasznos mun­kájukért. Ilyenlkor jöjjünk segítsé­gükre, etessük az éhező madarakat! Szalonna, zsira­dék, napraforgó és tökmag kedves és hasznos csemege, amit dobozkába a gallyakra akasz­tunk, kiszórjuk ez ablak párkányára. Csak olajos mag­vakkal etessük a madarakat! A ke­nyérmorzsa a be-« tegségüket okozza, hiszen az a nedves helyen könnyen megsavanyodik. Deszkából készí­tett etető az ab­lakban még gyö­nyörűséget is okoz az embernek, ha látja a csipegető madarákat. Ezek­ben a napokban szoktathatjuk há­zunk tájához a se­gítő társakat. Téli fáradozásunkat majd a nyáron ön­kéntes szedegeté- sülákel meghálál­ják. Vigyázat, síkos az út! Szórjuk be a járdát! Az OTP munkájáról A BÖRZSÖNY TETEJÉN sportra, de kezdő sizők találták ki, meg-talán nem is olyan új. így hangzik: a síelés a legos­tobább sport, mert az ember húsz percig kapaszkodik föl­felé a dombra, aztán fél perc alatt leér, s a végén esik egy nagyot. Mentségére legyen a mon­dásnak az, hogy ennek elle­nére mégis mindenki állan­dóan sielt. Amikor az utolsó napon bú­csút intett a húsz körösi diák a Csóványosnak, ezt tette hoz­zá: „Viszontlátásra jövőre!’’ A város lakosságának növek­vő jóléte igen pontosán lemér­hető az Országos Takarék- pénztár nagykőrösi fióKjána-k évi munkáján, forgalmán. 1952-ben létesült az OTP-fiók, kezdetben négy alkalmazottal dolgozott, a megnövekedelt forgalmat most már hét ember alig győzi. A pénztár munkája titkos, tehát a megtakarított milliók­ról számot adni nem lehet. De néhány adat mégis szépen tük­rözi, hogy érdemes és igen hasznos a takarékosság. A hi­telt pedig az OTP-fiók igen kedvező feltételekkel, két szá­zalék évi kamat mellett adja az igénylőknek. Tizenhat új családi ház épí­téséhez nyújtottak segítséget a város dolgozói, öt személygép­kocsi, 30 motorkerékpár, vá­sárlásánál szintén a takarék- pénztár támogatása működött közre. Hogy hány száz lakos­nak adtak segítséget szobabú­tor, rádió, televízió, zeneszek­rény vásárlásához, azt hirtelen meg sem lehet mondani. Közben jelentősen növeke­dett a betétkönyvek száma is. Úgy látszik, a felnőttek gyűjté­si vágyai ilyen irányba terelő­dött. Természetesen a forintér­ték is jelentősen magasabb, mint a múltban vagy akár az 1956-os esztendőben volt. Sökan keresik meg az OTP­fiókot totó- és lottószelvénye­kért. A szerencsés nyertesnek egy ízben 280 ezer forintot és sok ízben kisebb nyeremény- összegeket fizettek ki. — M — Az igazi tél beálltával meg­szaporodott a mentők munká­ja. A beszóratlan, síkos járdán elcsúszik a gyalogos, elesik a kerékpáros, elindul a falhoz támasztott létra, s máris kész a baleset. A napokban több ilyen szerencsétlenséghez vo­nultak ki a mentők. D. V.-né kerékpáron közle­kedett, megcsúszott, s szemét a kerékpár kormányába ütötte. A mentők a kórházba szállí­tották, ahol a fél szemét el kel­lett távolítani. Egy másik bal­esetet szenvedő a megcsuszam­lott létrával vágódott el és nyílt kartörést szenvedett. Egy harmadik sérültet pedig boka- töréssel vittek a kórházba. H. R. másféléves kisgyermek balesete nem hozható össze­függésbe az időjárással, de a fokozottabb elővigyázatosság céljából, okulásul minden szü­lő figyelmébe ajánljuk. H. R.-t nagyobbik testvérével együtt egyedül hagyták a szülei, s a nagyobbik gyerek leforrázta a kicsit. Súlyos égési sebekkel kellett a kórházba szállítani. KÖRÖSI EMBEREK Tanácstag, főkönyvelő. Deresedé haja munkába:!, küzdelemben töltött évekről beszél. Azok közé az emberek közé tartozik, akikről elmond­hatjuk: tetőtől-talpig becsüle­tes. Nemcsak elvégezte mindig a kötelességet, de többet is tett: egész szívéi-lelkét, tudá­sát latbavetetíe az akár legki­sebbnek tűnő feladatnál is. Emberiességét, jószívűségét mindenki ismeri. Nagyon sok­szor felkeresik kéréssel, pa­nasszal, de senki nem távozik tőle csalódottan. Különösen az öregeket pártolja, karolja fel. Egész életét a kommunizmus eszméje töltötte be, s aszerint is élt. Tudása, képességei elle­nére nem méltányolták, hát­térbe szorították emiatt. A fel- szabadulás hozta meg számára is az emberhez méltó életet. Magánélete kifogástalan. Mindenki ismeri. Ha a fenti jellemzésről eset­leg nem ismertek volna eddig rá, kiírjuk a nevét: Erei tág Béla. «SUű — KÖZGYŰLÉSRE hívja tagjait január 16-án délelőtt 9 órára a művelődési ház színháztermébe a megnagyob­bodott Dózsa Termelőszövet­kezet. A közgyűlésen a soron következő feladatokról tár­gyalnak. — FEHÉR HÜSSERTÉST szállított a hét elején az ál­lami gazdaság a ferencvá­rosi sertésfelvásárló válla­latnak. A nyolcvan, dara­bonként 120 kilós sertést ex­portálja a felvásárló válla­lat. — ELÍRÁS TÖRTÉNT teg­napi lapszámunk egyik hí­rében. A Petőfi Termelő- szövetkezet holdanként nem 260 mázsa, hanem 2,60 má­zsa, vagyis 260 kiló műtrá­gyát kíván felhasználni. Amint már előre jeleztük, az Arany János Gimnázium az idén is rendezett sítábort a Nagyhideghegyen. A szép ha­gyományokra visszatekintő vállalkozás most is sok kedves emlékkel gazdagította az isko­la tanulóit. Olyan volt, hogy nem lehe­tett elhinni. Húsz merész em­ber elindult Körösről síléccel a vállán, számolva azzal, hogy mindenki nevet rajtuk. Mert hónak híre-hamva se volt. És hó nélkül a síléces ember ne­vetséges. Amikor a húsz ember felért a Nagyhideghegyre, elámáit a ; szeme-szája: tíz centiméteres : hó várta őket. A húsz ember síelt délelőtt, \ délután... Azaz akart sietni mert sok nem tudott közülük, \ és ha a hónélküli síléces em- \ bér nevetséges, még inkább az, \ a kezdő síelő. Olyan esetlenül, \ sután tud állni a lécen, míg el j nem indult, olyan nagyot tud ] esni, ha elindult, s olyan ne-] hezen tud felállni, ha elesett, j hogy azt nem lehet elmonda-j ni. Persze, mindez egy csöppet ] sem zavarta a kezdőket. Ne­vettek, ha elestek, s ha sike­rült egy lesiklás, ők voltak a világ legboldogabb emberei. Kellemes, hangulatos tíz nap volt az a több mint nyolc­száz méter magas hegyen. Iga­zán pihenés volt. kis kikapcso­lódás. s tulajdonképpen ez volt a cél. Az alföldi levegő után szinte harapta mindenki a friss hegyi levegőt. Igaz, született egy mondás, mely nem éppen hízelgő a sí­: í Minden körösi ember büsz- 5 kén gondol a kultúrház mel- \ letti kétemeletes lakóépület- \ re. Hát még az új lakók! £ Ha én is lakástulajdonos £ lennék ebben az épületben, £ biztosan úgy mutatkoznék £ be, hogy nevem mellé óda- { tenném: az új ház lakója. Miután az első három lakó, \ az „első fecskék" beköltöz- \ tek, elmentünk, hogy gratu- \ láljunk nekik, hogy velük £ együtt örüljünk, í Az első fecskék a kon- j zervgyár dolgozói: Jávor Pé- ter a feleségével, s nem- sokára a trónörökössel. Szűcs ^ Sándor a feleségével, két íiá- £ val, Hegedűs Dénes felesé- ^ gével, fiával és leányával. \ Mindhárman vegyészmérnö- í kök. | A „C’‘ lépcsőház hartna- ^ dik emeletén Jávor Péter ^ vi ágosít fel: most szereli a csillárokat, s kivette a biz- Ítosítékot. Pár percre íélbe­Boldog emberek között szakítja a villanyszerelést, a szép, elég nagy, modern bú­torokkal berendezett szobá­ban beszélgetünk. — Mi a véleményük a lakásról? — Minden elképzelhető igényt kielégít! S miután végigvezetnek a lakáson, nemcsak elhiszem, de meg is győződöm erről. A sok helyiséget, a beépí­tett szekrényeket nézzük. Az előszobában ott áll a régi konyhaszekrény. Eladásra vár. Hiszen a beépített konyha- szekrényben 14 polc van, kisebbek, nagyobbak. Búcsúzásul még utánam szól: — Nagyon kedvesnek ta­láljuk, hagy a Községga:’ dálkoöási Vállalat megbí­zottja eljött érdeklődni, nincs-v •ami hiba? Az első emeleten becsön­getve, boldog emberektől bol­dog emberekhez jutunk. Szűcs Sándor nyit ajtót. A han­gulat itt is ugyanaz, mint Jávoréknál. Nagyon őszinte örömmel, szinte rajongva be­szélnek a lakásról. — Mindent kipróbáltunk: fürdőszobát, fűtést! Jól mű­ködik minden. — Panasz? — Az nincs, inkább prob­léma: jelenleg az építkezés idejére bevezetett ipari áram- inai világítunk. Ha ezt ki­kapcsolják, akkor tesznek be villanyórát, s erről olyan híreket hallottunk, hogy 600—800 forintba kerül. A jövőre nézve lelkesen fejti ki. hogy a 15 éves la­kásépítési terv szerint váro­sunkban 2000 lakást építe­nek. Ebből majd jut a fiai­nak is! v\\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v A harmadik lakó Hegedűs Dénes, szintén az első eme­leten. Nem csodálkoztam, amikor ő is boldog öröm­mel fogadott. Náluk is mo­solyognom kellett, tőlük is nehéz volt megválni, mert mindenütt jó, ahol boldog, megelégedett emberekkel le­hetünk együtt. Egyik fiatal lakóval külö­nös interjút csináltunk: He­gedűs Máriával, aki nemso­kára óvodás lesz. — Hogy tetszik a lakás? — Jó! Jó érzéssel jöttünk el a há­rom fiatal, boldog, tervezge­tő lakótól, akik közül a leg­idősebb 30 éves. Hegedűsek hat • éve. Szűcs Sándorék három éve, Jávorék két és í fél éve élnek egy kenyéren, : s ez idő alatt talán ez a la- | kás volt egyik legnagyobb j örömük. i Szolga ; — EGYRE TÖBB a mun, kaiehetöség városunkban. Az új év első két hetében 92 munkavállalót közvetített a tanács munkaügyi csoportja üzemekbe, vállalatokhoz és különböző intézményekhez. Az elhelyezettek közül 77 férfi és 15 nő. Egy kivételé­vel valamennyien fizikai munkakörben nyertek elhe­lyezést. — A PETŐFI TERMELŐ­SZÖVETKEZET kertészeté­nek ez évi jövedelme a terv szerint meghaladja majd az ötmillió forintot. Ezt a cél­kitűzést azonban csak úgy tudják megvalósítani, sőt túl is teljesíteni a tsz tagjai, ha időben, jó hozzáállással és az eredményességi mun­kaegység alkalmazásával fog­nak hozzá. : — JÖVÖ HÓNAPBAN hoz­j záfognak a Faáru- és Do- hányzócikk-gyártó Vállalat két új szerelőcsarnokának építéséhez. Az építkezéshez szükséges előregyártott ele­meket a cifrakerti arénában készíti majd a kivitelező vál­lalat. — BOTI ISTVÁN, Ko- csér, VIII. dűlő 6. szám alatti lakos lovait egy napig őrizetlenül hagyta a piac­téren, ő pedig részegen a tanácsházára ment és ott botrányt okozott. Az állam- polgári fegyelemsértésért 300 forint pénzbírsággal sújtotta a városi rendőrkapitányság szabálysértési előadója. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, a rokonuknak, jó ismerősöknek, szomszédoknak. férjem kedves dolgozótársainak hálás köszönetét mondok, akik oly meleg szeretet­tel igyekeztek fájdalmunkon eny­híteni. özv. Sóki Istvánná és édes­anyja. Tettekkel válaszol j az illetékes Január 7-i számunkban aj városi tanács figyelmébe aján- j lőttük Papp Dénesné, Török' Ignác utcai olvasónk levelét, amelyben az utca lakóinak járdaépítési kérelmét tolmá­csolta. „ígérhetem — írta többek között Papp Dánesné — ha erre sor kerül, társadalmi munkával szívesen segítünk”. Az észrevétellel foglalkoznak az illetékesek. A városi tanács elnökének utasítására az ipari és műszaki osztály máris ösz- szeírta városunkban azokat az utcákat, amelyekben kövezet- len a járda. Huszonegy ilyen gyalogjárót tartanak nyilván. A számbavételnek az a célja, hogy addig is. amíg valameny- nyi járda kikövezésére, illetve betonozására sor nem kerül, salakozással javítják meg, te­szik járhatóvá. E munkálatoknál számítanak az olyan társadalmi vállalá­sokra, mint amilyet a Török Ignác utcaiak tettek, s a járda- javításra elsősorban ott kerül sor, ahol a salak szállításában, illetve terítésében tevékeny se­gítséget nyújtanak a környék lakói. A Török Ignác utcaiak dicsé­retes kezdeményezését a kör­zeti tanácstagok felkarolják, tovább szervezik és irányítják. Kismadarak védelmében Nem véletlenül foglalkozunk lapunk hasábjain egy-egy problémával. Szeretnénk se­gíteni, előre mutatni, a soron következő feladatok megoldá­sára mozgósítani. Kiemeljük a példamutató teljesítményeket, eredményeket, s javító szán­dékkal feltárjuk a hibákat, bí­ráljuk azok elkövetőit és ke­ressük a probléma megoldá­sának leghelyesebb útját. Ezt tettük akkor is, amikor egy országosan is nagyon fon­tos, egyik legfontosabb fel­adat: az építkezés helyzetét elemeztük. Városunkra vo­natkoztatva vizsgáltuk, ho­gyan építkezünk mi. Az épületkarbantartó ktsz munkájáról is szó esett. Sőt, mi több: bíráltuk munkájukat. Megállapítot­tuk. hogy az országosan általában előforduló hibák nálunk is tipikusak. Sum­mázva ezeket: lassan, drá­gán és sokszor gyenge mi­nőségben építkezünk. Mi is, a mi ktsz-ünk is! Ezek tények! Az építtető személyek, vállalatok és intézmények ve­zetőinek véleménye, az illeté­kes tanácsi szervek és^ a ma­gunk személyes helyszíni ta­pasztalatai alapján tettük ezt a megállapítást. Javító, segí­tő szándékkal! S mit tett erre a ktsz veze­tősége? Válaszolt. Válaszában a lényeget megkerülte, a ma­guk áltál is jól ismert hi­bákat elhallgatta, azok javítására wem hogy konkrét ígéretet nem tett, de azokat be sem ismerte! Röviden: nincs önkriti­ka! A tanács ipari osztálya meg­állapítására, hogy laza az épí­tők kapcsolata a lakossággal, így válaszolt: „A ktsz kőfaragó részlege kizárólag a lakosság felé dol­gozik”. Köszönjük szépen a ha­lottak nevében, de mi nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents