Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

«w MEGVEI hírlap 1960. JANUÁR 15. PÉNTEK Méltó keretet kíván a világhírű zsámbéki műemlék A világhírű zsámbéki rom­templom állagmegóvó mun­kálatait néhány héttel ez­előtt befejezte az Országos Műemléki Felügyelőség. A hosszú hónapokon át meg­szakítás nélkül folytatott munka, amely közel nyolc- százezer forintba került, a szakértők szerint legalább huszonöt évre mentesíti a további romlástól a művé­szettörténeti szempontból fel­becsülhetetlen értékű és je­lentőségű, több mint hétszáz éves műemléket. A Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal fontos idegenforgalmi att­rakcióként tartja számon és elhatározott szándéka, hogy igen széleskörű vonzóerejét a megye idegenforgalmának szolgálatába állítja. Dr. Nagy Gyula, a hivatal vezetője azért szervezte meg ezt az előre bejelentett zsámbéki látogatást, hogy a községi tanács vezetőivel megbeszél­je a szükséges tennivalókat, a helyszínen tanulmányozza a lehetőségeket és aztán ki­dolgozhassa a szükséges ja­vaslatot. Varga Lajos, a község p'é- bánosa is egyik, igen lelkes harcosa a zsámbéki temp­lom ügyének. A községi ta­nácsban, a lakosság körében, az illetékes szervek előtt fá- radhatalanul érvelt ő is azért, hogy a község minél mél­tóbb kerete legyen a világ­hírű műemléknek. A kívánság hangoztatóinak —- sajnos — igazuk van. A hepehupás zsámbéki utcák vedlett házsorai, kétes tisz­taságú udvarai, latyakos jár­dái nem nagyon alkalmasak arra, hogy fokozzák a mű­emlék-templom vonzóerejét. Inkább elriasztják a láto­gatókat. De nem válnak díszére Zsámbéknak sem, amelynek határában azt hirdeti a jelző­tábla, hogy a vendég „szö­vetkezeti1' községbe érkezik. A rom monumentális tor-» nyai és falai mellől eltűn­tek már az állványok, ame­lyek a nyári hónapok alatt olyan sűrűn körülhálózták, amikor az állagmegóvási munkálatok folytak a mű­emléken. A látogató most már akadálytalanul gyönyör­ködhet a hétszáz éves épí­tészeti remekmű részletei­nek szépségében is. Csupán a feljutás hozzá körülmé­nyes kissé, olyan rosszak a felvezető utak. M. Nagy Sándor tanácselnö­köt otthonában kerestük fal. Sürgősen le kellett vágnia hí­zóját. Készségesen abbahagyta a kolbászokon, hurkákon, ol­dalasokon és sonkákon folyta­tott „állagmegóvó” munkála­tait, hogy megbeszélhessük a tennivalókat. Dr. Nrgy Gyula elsorolta, hogy idegenforgalmi szempontból mi mindenre len­ne szükség Zsámbékon. Kel­lene egy szépen megépített gyalogút, amelyen a látogatók Külföldi társasutazások a dolgozó parasztok számára Az állami gazdaságok és ter­melőszövetkézetek felkérésére az IBUSZ külön társasautóbu­szokat indít külföldre, elsősor­ban a Szovjetunióba, Csehszlo­vákiába, a Német Demokrati­kus Köztársaságba és Lengyel- országba. A kirándulóknak módjuk lesz egyrészt termelő­szövetkezeti, illetve állami gaz­dasági tapasztalatcserére, más­részt az illető ország népének és természeti szépségeinek megismerésére. Befejezték az állagmegóvó munkálatokat a romtemplomon zsámbéki kényelmesen följuthatnának a templomihoz, kellene egy he y a községben, ahol a társas ki­rándulások utasait szállító autóbuszok veszélytelenül megfordulhatnak. A földmű­vesszövetkezetre az a feladat hárulna, hogy a templom kö­ze'ében valami csinosabb (he­lyiséget rendezzen be, ahol a kirándulók frissítőkhöz, enni­valóhoz jutnának. A tanácselnök — amint sza­vai elárulták — szintén lelkes híve a zsámbéki idegenforga­lom megszervezésének, mert tisztában van azzal, hegy mi­lyen sokat jelenthet ez a köz­ség fejlődése, gyarapodása szempontjából. A községfeilesztési terv is elég jó tükre már ennek a felismerésnek. A rendelkezés­re álló 350 ezer forintból az idén közel 250 ezer forintot fordítanak betonjárdák építé­sére. Nem kevesebb, mint négyezer méter hosszú járda készül belőle. A nagyon gyatra állapotban levő kultúrház át­alakítására 50 ezer forintot szántak, de ehhez a megye is ígért 150 ezer forintot. így ta­lán végre méltó hajlékhoz jut a zsámbéki tájmúzeum is, amelynek igen értékes anyaga jelenleg hozzáférhetetlenüí he­ver szanaszét. — Kellene még egy legalább húsz személy befogadására al­kalmas turistaszállás is — mondja az idegenforgalmi hi­vatal vezetője. — Ha vala­milyen módon belesegítene a község, az Idegenforgalmi Hi­vatal bizonyosan tudna még támogatást szerezni hozzá más forrásból is. Abba maradunk, hotr>'" min­den meglesz, ami csak az erőnkből telik. De a tűzhelyen türelmetlenül fortyog már az abáló'é, az üstben rózsaszínű­re pirította a forró zsír a tö- pörtyűt. hát nem tarthatjuk föl tovább a háziakat. Az autó nrgyokat zökkenve távolodik Zíémbcfctól, de mö­göttünk teljes szépségében raj­zolódik a ködös háttérre a világhírű romtemplom felejt­hetetlen képe. M. L. Indulnak a síhuszok Az IBUSZ megkezdi hétvégi másfél, illetve egynapos síbusz kirándulásait Budapestről Ké­kestetőre. A másfélnapos túrára az autóbuszok minden szombaton délután 14 órakor indulnak a Mátrába. Vasárnap a busz in­gajáratban háromszor közleke­dik Mátraháza és Kékestető között, hogy a síelőket a lesik­lás után visszavigye Vendé­geit Mátraszentimrén magán­házaknál helyezi el az IBUSZ. Az egynapos kirándulásokra minden vasárnap reggel 7 óra­kor indulnak az autóbuszok s aznap négyszer fordulnak meg Mátraháza és Kékestető kö­zött. A kirándulóbuszok az IBUSZ József Nádor tér 12. szám alatti Autobus Tours irodája előtt veszik fel az uta­sokat. Az idén 14 000 tehén és 24 000 növendékmarha elhelyezésére készítenek istállókat az EM-vállalatok a régi termelőszövetkezeteknek Tizenhárom százalékkal emelkedik a rövidáru ipar termelése Huszonöt százalékkal több fiiggöny készül A rövidáru ipar idei ter­ve mintegy 13 százalékkal magasabb a tavalyinál. Kor­szerű, nagy teljesítményű új gépek üzembeállításával nö­vekszik a különböző szalagok, csipkék és más rövidáru­ipari termékek gyártása. A Rico Kötszérművekben üzcmbeállítják a Lengyel Népköztársaságtól vásárolt új bontó-, tisztító- és kártológé­pet és így a tavalyinál 120 tonnával több, mintegy 1200 tonna ház­tartási vattát gyártanak. Ezzel megszűnik a vatta­hiány. Lényegesen, de még mindig nem kielégítően emelkedik a különböző függönyök gyár­tása. A Lőrinci Szalag- és Csipkegyárban 50 új csipke­verőgép üzembeállításával 25 százalékkal — mintegy száz­ezer négyzetméterrel — nö­velik a legkeresettebb klöpli- fügtgöny gyártását. A Gar­dénia Csipkefüggönygyárban két nagy teljesítményű angol gépet állítanak üzembe. En­nek segítségével 200 000 négyzetméterrel — a terme­lés húsz százalékos növelé­sével — több, úgynevezett bobin-függönyt szőnek. A gyártás ilyen arányú növekedése ellenére bi­zonyos fokig az idén is hiánycikk marad a füg­göny. Uj törülközőfajta is készül az idén. A Paszományáru- gyárban üzembehelyezték a nagy termelékenységű, új technológiai eljárással dol­gozó törülközőgyártó .gépet. A gép teljesítménye körülbelül hat szövőgép termelésével egyenlő. Színes televízió a Szovjetunióban A moszkvai televíziós köz­pontban bevezették a színes te­levízió kísérleti adásait. A központi stúdió színesfilmeket, valamint színes szalagra vett programokat sugároz. A Szovjetunióban az idén megkezdik a színes televízió­vevőkészülékek sorozatgyártá­sát. A mezőgazdaság belterjes termelésének fokozására, a szövetkezeti nagyüzemi gaz­da'kodás megerősítésére és fejlesztésére népgazdaságunk az idén több beruházási hitel­lel támogatja a termelőszö­vetkezeteket, mint tavaly. A múlt évi tapasztalatok alapján ebben az évben a tsz-eknek nyújtott beruházási hitel mér­tékét már állatférőhelyek sze­rint állapítják meg és nemcsak a tehenek, ha­nem a többi állatok elhe­lyezéséhez szükséges igé­nyeket is figyelembe- vcszik. A gazdasági bizottság még tavaly jóváhagyta a tsz-épít- kezések menetét. Eszerint az építőipar három ütemben fog hozzá a munkához. A régi ter­melőszövetkezetekben kezdő­dik meg legkorábban az épít­kezés. Ez a közös gazdaságok tatgjainak és az építőiparnak egyaránt előnyös. A termelő­szövetkezetek képesek arra, hogy fuvarral és segédmunká­val segítsék az építkezést, s a tsz-tagok így már az év ele­jén munkaegységhez jutnak. A tervek szerint a régi termelőszövetkeze­tek részére 14 000 tehén és 24 000 növendékmarha el­helyezésére készítenek kor­szerű istállókat az ÉM vállalatai. Ezenfelül 110 000 baromfinak építenek ólakat. Az idén még annyi új magtárat is átadnak, ami együttesen 330 vagon ter­mény befogadására elegendő és a . kertészeteket összesen 7965 négyzetméter alapterü­letű üvegházi építményekkel fejlesztik. Az ősszel létrehozott és a tavasszal megalakuló új ter­melőszövetkezetek a tanácsok mezőgazdasági osztályaival közösen március végéig állít­ják össze, adják át az állat- férőhely-igényeket az Építés­ügyi Minisztériumnak. Ezzel kezdődik meg a tsz-építkezés második munkaüteme, amely különösen nagy feladatok elé állítja az építőket, mivel eze­ket a létesítményeket is még az idén kell elkészíteniök. Csupán azoknak a gazda­sági épületeknek átadása húzódik át a jövő évre, asnel» ekre március után kap megrendelést az építőipar. A termelőszövetkezeti épít­kezések múlt évi tapasztala­tai alapján az idén nagyobb hatáskört. több önállóságot kapnak a megyei mezőgazda- sági beruházási irodák. Erő­södnek szervezetileg is. Ezért már az építkezés gyorsabb megkezdését segítik azzal, hogy maguk is el tudják vé­gezni a létesítmények helyé­nek műszaki kijelölését, ami tavaly még a Földművelés- ügyi Minisztérium tervezőiro­dájának feladata ' volt. Sok műszaki támogatást tudnak adni azoknak a termelőszö­vetkezeteknek, amelyek saját erejükből építkeznek. Átve­szik a házilag készülő tsz-lé- tesitmények műszaki vezeté­sét, sőt építőanyag-ellátásá­nak irányítását is. A megyei mezőgazda- sági beruházási Irodák­nak lehetőségük nyílt például arra is, hogy a kisebb építmények mű­szaki terveit maguk ké­szítsék el. Hasznos műszaki tanácsot tudnak adni a helyi építő­anyagok felhasználására, elő­állításának szakszerű meg­szervezésére s a jó helyi kez­deményezések elterjesztésére is. Hazai építőanyagiparunk az összes szükségletet az idén sem tudná kielégíteni, ezért szükséges, hogy a termelő­szövetkezetek minél több he­lyi anyagot használjanak a házilag készülő épületekhez. EGY INTÉZET TITKAI AVAGY A BÜROKRÁCIA V isegrád most olyan, mint­ha téli álmát aludni. Még alig alkonyodik, de már elnép­telenednek az utcák. A szállin­gózó hópelyhek lassan bete­metik a bakancsok és gumi­csizmák nyomait. A legtöbb ház is behunyta ablak-szemét, szundikálni látszik fehér hó- sipkája alatt. Mátyás király egykori pa­lotájának szomszédságában, a Faipari Ktsz műhelyeiben azonban szorgos munka folyik. Itt készítik a lakásművészeti bolt kirakatából ismert, mű­vészi-kivitelű kolonial búto­rokat. Az egyik műhelyben, mindjárt az ablaknál dolgo­zik egy kihalóban levő szak­ma művésze, Schmidt Hugó faszobrász. A gyalupadon vésők tucat­jai sorakoznak, ezekkel fúrja­faragja az élettelen tölgyfát — valóságos élővirágokká; ro- zetta díszítésnek a kolóniái szekrényekre. Az életéről szűk­szavúan beszél Schmidt Hu­gó. Inlcább akkor ered meg a szava, amikor a szakmájáról, munkájáról faggatom. ... Nem sok jót értem meg fiatal koromban. Korán árva­ságra jutottam, s apámtól nem örököl'em mást, mint a fa­szobrász tehetséget, meg a Aki megérti a fa lelkét faszobrászok. Már a 20-as % években is keveset tartottak $ számon belőlük, s nagy ré-% szűk azóta meghalt. Vedig % szép ez a munka. Aki meg- ^ érti a fa lelkét, csodákat mű-fj vethet vele. Véső kell hozzá, $ tehetség, meg sok-sok türe-% lem. í í Ot Óra van, mára kitelt4 Schmidt Hugó megtisztogatja $ szerszámait, s gondosan visz- % szarakja a vászonfasakba. $ Szép rendbe, sorba, ahogy 0 még édesapjától tanulta. Mert 0 becsülni kell a szerszámot: % kevés van belőle, ma már£ nem csinálnak ilyet. j Búcsúzás közben megpil-f lantok a falon egy dombor- fj műidet. Zenélö-táncoló an- % gyallcákat ábrázoló reve- g szánsz-stilusú plakett. Szabad-0 idejében csinálja, kedvtelés- % bői. Lehet, hogy ezt meg is £ tartja magának. Mert több ^ mint 30 évi munkájának jó- £ formán egyetlen darabját sem ^ őrzi. Amit megcsinált vagy % eladta vagy elajándékozta. £ Aszerint, hogy hozta a szük-% ség. De ezt nagyon szereti, f S lehet, hogy megtartja — 'j emlékbe. ^ Nyíri Eva Z szerszámait. Kétszáz darab Véső... egész életében dol­gozott, s ennyi maradt utána. Ezzel az örökséggel vágtam neki az életnek ... Tizenhat éves korában szabadult fel a szakmában, Nagymaroson. Mire segéd lett, a mestere tönkrement. Pes­ten kellett munkát keresnie. Négy évig ismét kismesternél dolgozott. Olaszországba, Ame­rikába szállítottak faragott stil-bútorokat. A harmincas évek elején azonban megvál­tozott az ízlés: divatbajöttek a simavonalú, modern bútorok. Schmidt Hugó ismét vándor­botot vett a kezébe. Hat év telt el így: hol kőművesek mellett, vagy fakitermelésnél, hol pedig katonáskodással. Hat év után visszament Visegrád- ra. Kis gyalupad az ablak előtt, a konyhában — ez volt a mű­helye. Itt csinálta a remekbe faragott Buddha és Shiva szobrocskákat, a magyaros sakkfigurákat, — és madon­nákat. Megrendelője, az is­mert belvárosi kereskedő, meg­gazdagodott belőlük. Schmidt Perbál és Budakeszi kö­zött fut az autónk. A táj gyönyörű. A tél már föl- ekesítette ragyogó díszeivel a hegyek lejtőit. Jobb kéz felől hirtelen feltűnően szép, vasrácsos kapu tűnik fel, tetején a fölírással: Erdésze­ti Tudományos Intézet. — Ni csak — gondolja az újságíró —, ide talán érde­mes lenne bemenni és föl­fedezni a tájékozatlan nagy- közönség számára ezt a szép­nevű és bizonyára nagyon szép munkát végző intéz­ményt, hiszen a nyilvános­ság vajmi keveset hallha­tott róla. Tulajdonképpen megyei intézmény, tehát a miénk, Pest megyeieké. A megyénk területén működik, mégpedig festői környezet­ben. A kapu vasrácsán ke­resztül jól látszik a szép, oszlopos homlokzatú ház — bizonyára az intézet köz­pontja. Gondozott utak ve­zetnek hozzá szabályos vi­rágágyak között. Mögötte és mellette fiatal facsoportok, cserjék és bokrok, elvesz­tett lombjukat meztelen ágaikra rakódott friss hó pótolja. A kapu nyitva van, aka­dálytalanul eljutunk az épü­let ugyancsak nyitott bejá­ratáig. — Az intézet vezetőjével szeretnénk beszélni — mond­juk az előszobában egy elénk siető nőnek. — A vezető nincs itt — kapjuk meg a választ —, de Koltay kartársnak szólha­tok. Amíg várunk Koltay And­rásra, az intézet tudományos munkatársára, gyönyörködve nézegetjük a falakat díszitő képeket. Pompás erdörész- letekról. hatalmas fatörzsek­ről készült fényképfelvételek. Koltay András néhány perc múlva már pontosan tudja, kik vagyunk, mit akarunk. — Nagyon szívesen meg­adnám a felvilágosítást inté­zetünkről, munkánkról, de sajnos, nem tehetem. Enge­dély nélkül nem mondhatok semmit a nyilvánosság szá­mára. — Kitől kérhetnénk enge­délyt? — Bartös Gyulától, inté­zetünk igazgatójától. Telefo­non esetleg felhívhatom, mert nem tartózkodik most itt. Pillanatok alatt megvan a telefonkapcsolat. Bartos igaz­gató szintén nagyon udva­riasan hallgatja meg a ké­rést és ugyancsak sajnálkoz­va mondja, hogy az engedélyt ő sem adhatja meg. — Hát ki? — riad fel már kissé sötétebben a kér­dés. — Csak az országos fő- igazgatóság — szól a félre­érthetetlen válasz. A vitának semmi értelme sem lenne. Köszönettel tu­domásul vesszük a nyers valóságot és miután nincs nálunk az engedély megfo- l.vamodásához nyilván szük­séges miniszterpapír és a cí­meres okmánybélyeg, ezen­felül már szürkül a dél­után és fogytán az időnk is, nem nagyon jutna belőle a hivatalos döntés bevárására: fájó szívvel bár, de lemon­dunk a minden bizonnyal nagyon szép, eredményes és kétségtelenül igen fontos munkát végző tudományos intézet felfedezéséről. Búcsúzás közben egy-két elejtett szóból megtudjuk, hogy ha történetesen nem újságírók lennénk, hanem csak kíváncsiskodó kirándu­lók, minden különösebb bo­nyodalom nélkül feltárulná­nak előttünk az intézet tit­kai. Magyar László Hugóba kevés üzleti szellem szorult, így hát — szegény maradt. Fővárosi sznobok, új­gazdagok mutogatták dicse­kedve vendégeiknek „műgyüj- teményüket”, benne Schmidt Hugó finom állatfiguráit; ő maga pedig filléres gondokkal küzdött. , Négy esztendeje, hogy itt dolgozik a szövetkezetben. Madonnák és giccsss apró­szentek helyett gyönyörűen faragott stílbútorokat készít. Szabadidejében pedig művészi munkákon dolgozik. Vésője alól csodálatos dombormű- vek, karikatúrához hasonló, mulatságos állatfigurák ke­rülnek ki. Dohányzókészlet­nek használt, kutyafiguráját Hruscsov elvtárs is ismeri: múlt nyári visegrádi látoga­tása alkalmával ajándékozta meg vele a szövetkezet. Hogy érzi magát a szövet­kezetben? Amíg vésőt foghat a kezébe, amíg dolgozhat, ad­dig jól. Csak egy dolog bánt­ja: nincs utánpótlás. Több mint fél esztendeje keresnek fafaragó segédeket, de nincs egy sem. Lassan kihalnak a

Next

/
Thumbnails
Contents