Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

ets r NICKI v; JClriav 1959. DECEMBER 10. CSÜTÖRTÖK Kultúr otthont és sirmdot épít Óm KÉTEZERNYOLCYAiSHAT ÚJ CSALÁDI HÁZ 196Ö-IG December közepére elkészül a Budapesten működő Város- tervező Intézetben Öcsa köz­ség tízéves fejlesztési terve. A nagyszabású terv legfőbb eszmei célját Konkoly Pál, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke így hatá­rozza meg: a község előkészí­tése ahhoz, hogy város lehes­sen. Első hallásra kissé áb­rándosnak tűnik ez a cél, pedig komoly alapja van. Öcsa ugyanis szerepel azok­nak a községeknek a listáján, amelyek a kormányzat regio­nális terve szerint előbb- uióbb városokká fejlődnek Egyelőre persze még igen sok, komoly előfeltétel vár biztosításra. Azonkívül ugyan­is, hogy szép, széles utcái vannak, jó hírű gimnáziuma, józan, szorgalmas népe, sok százados műemlék-temploma, lakóinak száma pedig a fel- szabadulás óta megkétszere­ződött, már közel jár a tíz­ezerhez és a józan számítás szerint a következő tíz év alatt eléri a húszezret is, eb­ben a pillanatban mást nem nagyon tud felmutatni. Legfeljebb ragyogó terveit és a komoly elhatározást, hogy ezeket a terveket a leg­rövidebb időn belül megvaló­sítja. A hosszú Vasút utcában, amely az állomástól a ta­nácsházáig vezet, mégpedig kifogástalan betonjárdával, az egyik üzlet kirakatában érde­kes tervrajz és makett állítja meg a látogatót: a jövendő­beli ócsai kultúrotthon terve és gipszből készített modellje. Nincs messze innen az a vi­harvert külsejű, alacsony há­zikó, amely ez idő szerint töl­tené be a kultúrotthon szere­pét, ha alkalmas lenne rá. Az utca szemközti oldalán pedig egy másik roskadozó há«--falán elhelyezett „cég­tábla” azzal hivalkodik, hogy mögötte mozi van. Van is, legalább még ezekben a pil­lanatokban egy százötven fé­rőhelyes, kopott, töredezett székekkel berendezett ter- mecske, de hír szerint hama­rosan sor kerül a bezárá­sára. Az épület ugyanis élet- veszélyes. Ha bezárják, nem lesz mozija öcsának egy sem. Pedig akar­ták, hogy legyen. A község is, a járás is, a megye is, sőt a MOKÉP is. Az új mozi cél­jaira szabályszerű kisajátítási eljárással megvásároltak mintegy hétszáz négyszögöl nagyságú telektömböt és megrendelték a mozi mű­szaki terveit is. A tervezés^ munkája már végső szaka- ^ szába érkezett és február kö- £ zepéig be is fejezik. Min- ^ denki biztos volt abban, hogy i a jövő évben megkezdik az ^ új, korszerű mozi építését. ^ Annál nagyobb meglepetést j keltett a hír, hogy a Film- ? főigazgatóság lefújta az új £ ócsai mozit, csupán ahhoz já- \ rul hozzá, hogy a régit fel- ; újítsák. Az ócsaiak szerint ^ viszont a régi mozi hajléka, í amelynek mennyezete már \ háromszor leszakadt, még is- ^ tálló céljaira sem felelne meg J és minden fillér kidobott / pénz lenne, amit felújítására | költenének. A községi tanács; most sürgős fölterjesztést in- í téz a Művelődésügyi Minisz- \ tóriumhoz és a Filrnfőigaz- \ gatóság érthetetlen határoza- í tának megváltoztatását kéri. ! Amilyen rosszul áll az ócsai í mozi ügye, olyan örvendetes aj helyzet j * a tervezett kultúrotthon j * í dolgában. A nagyszabású léte- j sítmény minden előfeltételét] megteremtették már az] ócsaiak. A válóban impozáns: épület, amely a különböző i ócsai szervezetek, valamint: négy szakkör számára nyújt hajlékot, s 550 személyes szín­házterem és ugyanakkor zárt csarnok lesz benne, a község­nek abba, az állomáshoz kö­zel fekvő, részébe, kerül, ahol rövidesen Ócsa új központja alakul ki. Ha vállalati úton építenék föl a kultúrotthont, hat és félmillió forintba kerül­ne. De a község házi kezelésé­ben építi és így kitelik három­millióból. Óéra lakossága ugyanis igen nagy értékű tár­sadalmi segítséget ajánlott fel hozzá. Nyolcvan ócsai kőmű­ves két-két heti munkát, a ta­nácstagok aitációja eredmé­nyeként a különböző körzetek lakói eddig már 2046 nap: munkát és szekérfuvart aján­lottak Cél. de a felajánlások még tovább folytatódnak. A községfejlesztési alapból a ta­nács egymillió 200 ezer forin­tot szavazott meg a kultúrott­hon építésére. A többit azoknak a telkeknek az árából fedezik, amelyek most kerülnek eladás­ra. Ezek a telekeladások jel­zik Ócsa további fejlődésé­nek irányát és arányait. A község azt, a jelenleg szérűs- kertnek használt területet parcellázza 250—300 négy­szögöles házhelyekké, amely a vasút közelében, a Dózsa-te- lepnél terül el. 1963-ig itt 2086 házhelyei osztanak ki azok között az igénylők között, akik vál­lalják, hogy a telek átvéte­létől számított két éven be­lül megkezdik rajta családi házuk építését. Háromszáz házhely kiosztására már most sor kerül. A 6000—7000 forintos vételár negyedrészét azonnal ki kell fizetni, a töb­bit két éven belül. A telkek kiosztására március elején ke­rül sor, de már valameny- nyire van igénylő. Csak­nem mind ipari munkás és a legtöbb fiatal házas. Ocsá- nak ez a része már váro­sias jellegű lesz, mert a te­rületet előzetesen közműve- sítík, megépítik csatornahá­lózatát és vízvezetékét. Ez lesz különben Ócsa terve­zett vízmüvének a kiinduló pontja. A község vízellátását eddig tizenhat jó vizű ásott kút biztosította, most mély ar­tézi kutak fúrásának tervével foglalkoznak. Ilyen kutat kap Ócsa strandja is, amelynek helyét a régi község leg­szebb részén, a műemlék­templom közelében jelölték ki, ahol öt és fél holdas par­kot létesítenek. Ebben a park­ban épül egy 20x33 és egy 8x8 méteres betonmedence, de lesz itt csinos vendéglő, kertes szórakozóhely is. Az első artézi kút fúrása már folyik a strand számára kijelölt területen. Fúrás köz­ben kincsre bukkantak. Kiderült, hogy a legfelső keskeny agyagréteg alatt ha­talmas kavicsréteg kezdődik, amelyben már hatvan mé­tert haladt a fúró, de mág mindig nem jutott el az a’- só végéig. A szakértők sze­rint a sóder minősége ve­tekszik a legjobb dunai ka­vicséval és olyan hatalmas mennyiségben hever a föld alatt, hogy az ország egész sóderszükségletét hosszú időn át ki lehetne belőle elégíteni. A jelentős felfedezésre már felhívtál! az illetékesek fi­gyelmét.' Ezek a kérdések foglalkoz­tatják most leginkább Ócsa népét, amely egyre szebbnek látja a község jövőjét. Magyar László A községfejlesztés idei tapasztalatai Ami a helyieken múlik, s ami másokon A községek építésében, szé­pítésében mind nagyobb része vesz -részt a lakosságnak, de éppen, a társadalmi munka eredményei azt bizonyítják, hgy még ezer rejtett lehetőség van e területen. Ugyanakkor azonban jelentős akadályt je­lent a társadalmi munka széle­sítésében, továbbfejlesztésében az, hogy a tanácsok nem bizto­sítják a társadalmi munfea megjelelő értékelését, nyilván­tartását és nem részesítik az élenjárókat megjelelő dicsé­retben. Vecsésen például a sportpálya lelátók, valamint az igazgatói szolgálati lakás épí­tésénél a község lakossága kö­rülbelül 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Ezt azonban csali a megyei vizsgá­lat állapította meg, mert a községi tanács semmiféle ki­mutatást nem vezetett és nem is népszerűsítette az élenjáró­kat. Pedig a járás nem egy községében, így például Mén- dán, Ecseren, Monoron a taná­csok ilyen irányú tevékenysége Új iskola épül Budakeszin Teljesen modern új iskolát kap Budakeszi. Nyolc tan­termen kívül kényelmes, teljesen komfortos igazgatói lakás, úttörőszoba, napközi otthon és tornaterem is lesz benne Kibernetika a magkutatásokban A dubnai nemzetközi tudo­mányos központban automa­tikus berendezéseket készítet­tek különböző magkutatások elemzésére. A szinkrofazotronnal és a többi bonyolult berendezéssel végzett kísérletek folyamán tízezer számra készülnek a fényképfelvételek, amelyeket gondosan, milliméterről milli­méterre tanulmányozni és mérni kell. Sok ország fiziku­saiban felmerült a kérdés: nem lehetne-e ezt a munkát automatizálni? Ma már az automaták el is készültek Dubnában. A gépek gyorsan „átnézik” a fényképeket, elvégzik a méréseket, a logikai elemzé­seket és az eredményeket lyukkártyákon kiadják. Ezeket a kártyákat gyorsan működő elektronikus mate­matikai gépek dolgozzák fel. Az új módszer lényegesen meggyorsítja a magfizikai ku­tatásokat. jó és ez megmutatkozik az i eredményekben is. Hegyesnek bizonyult az is, hogy a járási tanácsok a legjobban dolgozó tanácstagokat és választókat dicséretben részesítik. Kcmo.y lehetőségek rejlenek a helyi anyag felhasználásá­ban is, általában a helyi erő­források hasznosításában. Év­ről évre nagyobb az a szám­adat, amely a fokozott helyi anyag felhasználást bizonyítja. 1957-ben majdnem egymillió forint, 1958-ban egymillió- négyszázezer forint, 1959-ben egymillió-hatszázöivenkilenc- ezer forint értékű helyi anya­got használtak fel tanácsaink. A közságfejlesztés érdekében végzett tömegmozgósító mun­ka újabb vonása — a verseny­mozgalom — ig sok jelentős eredményt hozott. A községek között folyó verseny, amely Ócsa község tanácsának felhí­vása alapján Indult, nagy visszhangra talált a megyében és a legtöbb járás valamenyl községe csatlakozott hozzá, ki­véve a szobi járást, ahol egyet­len község sem tette magévá a versenyfelhívást. A verseny volt az elősegítő je annak, hogy az év első felében a tervtelje­sítéssel elmaradt községek, já­rások a második félévben ja­vítani tudtak eredményeiken, így például a váci járás június 30-ig csak 25,4 százalékra tel­jesítette a tervét, a verseny ha­tásaként azonban november hó 15-ig már 80 százalék volt az évi tervteljesítése. A f ntl hibákon tudnak se­gíteni a helyiek, de van egy sor olyan kérdés, amelyek megoldása már nem rajtuk múlik. így elsősorban a terv­dokumentációk megrendelése és elkészítése. A tervezés — az ez évi tapasztalatok is bi­zonyítják — nehézkes, hosz- szú hónapok telnek el, míg a megrendelő község a ter­vezőintézetektől a ko­rántsem teljes terveket meg­kapja. Sok nehézséget okoz az is, hogy az állami válla­latokkal és a ktsz-ekkel tör­ténő kivitelezésnél az építő- vállalatok igen sok esetben nem tartják be a szerződés­ben előírt határidőket, vagy ha be is tartják azokat, . a munkát nem megfelelő minő­ségben végzik el. így például a monori községi mozi ki­vitelezése egyhónapos késés­sel fejeződött be. Nagytarcsa jelentős társadalmi munka segítségével új iskolát épített házikezelésben. Az asztalos- munkákat, ajtókat, ablako­kat a Solymári Fatömegcikk­ipari Vállalatnál rendelték meg. A vállalat a sürgeté­sek ellenére hónapokon ke­resztül húzta-halasztotta a le­szállítást és így az iskola be­fejezése — kizárólag fenti késedelem miatt — fél év­vel eltolódott. Tök község tanácsa járdaépítésre kötött szerződést a Budai Járási Épületkárban tartó Vállalattal. A vállalat késedelmesen és kritikán aluli minőségben végezte el a munkát. Arra van szükség, hogy a megyei tanács illetékesei, il­letve a vállalatok közvetlen felügyeleti szervei lépjenek fel az ilyen munkát végző vállalatokkal, illetve dolgo­zókkal szemben. Nem szabad hagyni, hogy felelőtlen em­berek selejtes munkával súlyos tíz- és százezreket ve­gyenek el a községfej iesztés összegéből, s a nagy össze­gek mögött ne volóségos, mi­nőségi munka húzódjék meg. Az év: feladatok megvalósítá­sában sok gondot okozott a házikezelésű munkák kivi­telezése. Megyénk tanácsai a községfejlesztési tervek 50 százalékát valósítják meg házikezelésben. A házikezelés nagyobb lehetőséget nyújt társadalmi munka igénybevé­telére és ugyanakkor olcsóbbá is teszi az építkezést. A házi­kezelés azonban minden elő­nye ellenére igen sok problé­mát is okoz. Elsősorban a bé­rezés az, amely tanácsonként változik és nincs kialakult ál­láspont ezzel kapcsolatban. Ugyanígy gondot okoz a házi­lagos úton történő építkezés adminisztrációja, ellenőrzése. Arra van szükség, hogy a me­nyei tanács már a jövő esz­tendőre dolgozza kis a házike­zelési munkák ügyrendjét, mert csakis ez teheti egysé­gessé és egyben igazán ered­ményessé a különböző fokú tanácsok ilyen irányú tevé­kenységét. Az idei eredmények azt bi­zonyítják, hogy a községfej­lesztésre fordított energia po­litikai hatásában és anyagiak­ban jelentkező eredményeiben többszörösen visszatérül. Az állami vezetés jelentősen könnyítette a tanácsok hely­zetét, amikor nagyobb önálló­ságot biztosított ilyen terüle­ten, emelte a községfejlesztés­sel foglalkozó szakapparátus létszámát stb. Most már arra van szükség, hogy az alsóbb szervek, járási, községi taná­csok, a kivitelező vállalatok fordítsanak nagyobb gondot ezekre a kérdésekre és a számadatok mögött fedezzék fel a falu életének, válto­zásának fontosságát, jelen­tőségét. Az ez évi eredmé­nyek biztos alapot képeznek a lövő évi még sikeresebb mun­kához. Mészáros Ottó Marxizmus és antimarxizmus az osztrák szociáldemokrata párt kongresszusán hogy az osztrák szociáldemok­rata párt funkcionáriusai és tagjai, akik számára Marx még mindig legalábbis munkásmoz­galmi hagyományt jelent, úgy érzik, hogy a kispolgári op­portunisták háttérbe szorítják őket. Nemcsak munkásbizal­miak fejezték ki nyugtalansá­gukat emiatt. Még a szociálde­mokrata államtitkár, Weikhart is azzal a követeléssel lépett fel a vitában, hogy a párt leg­alább annyi megértést tanúsít­son az ateisták iránt, mint amennyit a katolicizmus iránt óhajt tanúsítani. S az egyik szakszervezeti vezető, Hindels azzal kapcsolatban, hogy a pártvezetőség támogatásával egy úgynevezett „katolikus szocialista munkaközösség” működik, kifejtette, hovato­vább szükségessé válik, hogy munkaközösséget alapítsanak a szocialista szocialisták számá­ra. Különösen a katolikus egy­házhoz való viszony, amelyet a vitában ismételten úgy jelle­meztek, mint „opportunista térdreborulást”, adott okot he­ves összecsapásokra. Hogy a tulajdonképpeni okok azonban mélyebben rejlenek, azt az egyik kongresszusi küldött ezzel a megjegy­zéssel jelezte: semmikép­pen sem szabad a pártot az ideológiától megfoszta­ni. Egy másik pedig kije­lentette: itt nyilvánvalóan a szocialista alapelvek fel­adásáról van szó. Az adott helyzetben nem csoda, hogy a kongresszus az élénk kritikák ellenére sem volt képes ezen az alapvető je­lentőségű területen semmiféle lényeges eredményt elérni, és ami a legfontosabb pontokat illeti, minden maradt a régi­ben. Egy reformista párt poli­tikája semmiképpen sem fér meg a szocialista alapelvekkel. Az a körülmény azonban, hogy ezúttal sok kongresszusi kül­dött síkraszállt a szocialista eszmék védelmében, ezt a kongresszust mindenképpen érdekesebbé teszi a megelőző­nél. További érdekes mozzanatot hozott a kongresszuson a párt elnökének, dr. Pittermannak a fejtegetése. A legutóbbi időszak nemzetközi eseményei kétség­kívül gyakoroltak némi hatást dr. Pittermannra, aki ugyan a szocialista országok szocializ­musát a maga sajátos termino­lógiájával még mindig „állam­kapitalizmusnak” nevezte, mindazonáltal azt is hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió, a szovjet gazdasági és társadalmi rendszer tíz év leforgása alatt olyan gazdasági fej­lődést volt képes elérni, amelyhez a nagytőkés ipa­ri államoknak egy évszá­zadra volt szükségük. Kijelentette továbbá, hogy a Szovjetunió feltétlenül képes „fölényét a magánkapitalista rendszer túlszárnyalására is felhasználni, anélkül, hogy ez­zel kapcsolatban háborúra vol­na szüksége”. Rendkívül érdekes volt dr. Pittermannak az úgynevezett nyugat-európai gazdasági in­tegrációval kapcsolatos állás- foglalása is. Ezzel kapcsolatban Pittermann kijelentette, hogy itt tulajdonképpen a konzerva­tív erők kísérletéről van szó. Ezek az erők egy szuperkartell létrehozásával, a különböző konszernek összeolvasztásával és „nemzetek feletti piacszer­vezetek” kialakításával akar­ják folytatni a dolgozó emberek kizsákmányolását, továbbá ugyanezekkel az eszközökkel arra törekszenek, hogy tevé­kenységükét messzemenően ki­vonják a parlamentek ellenőr­zése alól. Ebben az összefüg­gésben Pittermann szólott az osztrák nem demokratikus, konzervatív erők olyan tervei­ről, hogy az osztrák gazdaság lét- fontosságú alkotórészeit borravalónak beillő árért akarják kiszolgáltatni kül­földi tőkés csoportoknak. Határozottan visszautasította Ausztria bármiféle csatlakozá­sát az úgynevezett európai gaz­dasági közösséghez, mert ez az osztrák gazdasági önállóság feladását jelentené, és veszé­lyeztetné az ország semlegessé­gét. Nyomatékosan hangsú­lyozta azt is, hogy a csatlako­zás az úgynevezett Európai Gazdasági Közösséghez (ame­lyet nyugatnémet konszernek vezetnek) megismétlése volna a rossz - emlékű „Anschluss”- nak — azzal a különbséggel, hogy Ausztria ezúttal nem egy államhoz, hanem egy állam­csoporthoz csatlakoznék. Ha mindezeken kívül figye­lembe vesszük, hogy a szocia­lista kongresszussal egyidőben az újfasiszta osztrák „szabad­ságpárt” salzburgi kongresszu­sán olyan programot dolgoztak ki, amelyben egyebek közt ar­ról van szó, hogy „biztosítani kell Ausztria németségének fenntartását” továbbá, hogy ugyanennek a járatnak a veze­tő testületéi nemrégiben a Semmeringen megtartott kon­ferenciájukon kimondták a polgári politika fokozott jobb- ratoJásának szükségességét — mindezt mérlegelve, csak foko­zottan szembetűnik a szociál­demokrata pártkongresszus említett megnyilatkozásainak a jelentősége. Végső soron per­sze a kongresszus kül- és bel­politikai jelentőségét nem a vi­ták és a szónoklatok, hanem az azokat követő politikai tettek határozzák majd meg. Otto M. Horn (Bécsi tudósítónktól.) A nemrégiben lezajlott osztrák szociáldemokrata pártkongresszus sokkal ér­dekesebb volt, mint az oszt­rák szociáldemokrata párt ezt megelőző, soron kívül össze­hívott kongresszusa. Annak idején, a rendkívüli kongresz- szuson, a pártvezetőség ke­resztülhajszolta az új elvi program elfogadását. Ez a ke- resztül-kasul reformista prog­ram nyíltan szakított a marxis­ta ideológiával. A mostani ; kongresszuson, a kongresszus i vitájában — nemegyszer éles i összecsapások formájában — : megmutatkozott, hogy a szociáldemokrata párt- I tagság széles körei elkese­; redett kritikával fogadják azt a pártvonalat és politi- ] kai gyakorlatot, amely az ! említett reformista prog­ramban gyökerezik, í Az annak idején elfogadott ! program valami joviálisán jó- \ indulatú kispolgári békülé- ; kenységet nyilatkoztat ki min- ! denféle elképzelhető ideológiai í irányzat iránt, még azt is meg- ! engedi, hogy a maga módján Marxot is „elfogadhatónak” nyilvánítsa — anélkül persze, ,f, hogy levonja a megfelelő kö- '> vetkeztetéseket. Most kitűnt,

Next

/
Thumbnails
Contents