Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

Az ebédlő Szűcs Ernő Béla: Hegyek a föld alatt A Bácskától a Tisza-hajlatig mogorva, vén szörnyű nagyságú gránithegy lakik a föld ölén. Átbámult egykor az Alpok felett — nagy volt az út — majd megrázkódott, mélybe süllyedt sírt és — aludt. Homok, meg termőföld temette be a homlokát s ő görnyedett a Nagy Tüzek felett, alább, alább... A tigris is, ha szökkenésre kész, még meglapul, talán egy rémes felemelkedés készül alul? Miért vártok, ti óriás hegyek a föld alatt? A robbanással már elkéstetek, a sík: — szabad! Ma már népeké a nagy vidék, munkásoké! Sziklád ne mártsa romboló fejét a sík fölé! Feszítsétek ki roppant vállatok a mély’be, lent most építik a boldog századok a nagy jelent! diákjaik munkáját, vagy a tanulás után egy-egy mesé­vel, szórakoztató játékkal te­gyék még tartalmasabbá szá­mukra a délelőttöket, délutá­nokat. A nőik lelkes munkája azonban örimagában még nem minden. Az anyagi ellátottság szintén döntő tényező. A duna- haraszti iskolai napközire ép­pen az elmúlt napokban for­dítottak tízezer forintot, fel­újításra, konyhafejlesztésre. A szülői munkaközösség se­gítségével gyalupadot vásá­roltak. a gyerekek úgy örül­tek neki, mintha új játékot kaptak volna. Pedig ez a gyalupad: előkészítője a jö­vőre kezdődő politechnikai oktatásnak. A fiúk szabad idejének he­lyes felhasználósa ezzel meg­oldódott A lányok kézimun­kázni, varrni tanulnak; tű­párnát, kézimunkadobozt, babaruhákat készítenek... Nyolcvan gyerek meleg otthonra talált. De mi van a többivel? Nyolcszázötven gyerek jár ebbe az iskolába. Legalább százan vannak olya­nok, akiknek édesanyja, édes­apja is dolgozik és nagymama sincs a háznál; Nem volt irigylésre méltó dolga a tanév kezdetén annak a társadalmi bizottságnak, amelyik ezt a nyolcvan diá­kot kiválasztotta a közel két­száz jelentkező közül. Solt szóbeszéd indult altkor dön­tésükről, pedig a legbecsü­letesebben jártak el. Hiába; Azóta szinte naponta jönnek az iskolába újabb és újabb szülők: miért a más gyer­mekét vették fel a napközi­be s miért nem az övékét? Majd minden esetben in­dokolt a kérés. A mintegy tizenhat-tizennyolcezer lel­ket számláló község lakói­nak többsége bejáró dolgozó. Bővíteni kellene tehát az iskolai napközit mindkét du- naharaszti iskolában. Csáki Illés igazgató keresi a megoldást. Bővítésre saj­nos ebben a tanévben már nincs kilátás. Tanulószobára azonban legalább negyven tanuló járhatna. Terem kel­lene, az iskola nevelői vál­lalnák a többletmunkát. így tanári felügyelet mellett ké­szülhetnének a következő ta­nítási napra a diákok. Csak­hogy nehéz megmagyarázni a szülőknek, hogy az ő gye­rekük miért ..csak” tanulószo­bás lehet, míg a másik nap­közis. (A kettő közötti kü­lönbség: a napközis ebédet is kap — csekély térítés el­lenében — a tanulószobás nem.) Ez az, ami gyelőre még akadályozza a tanulószoba létrehozását. Véleményünk szerint egyet­len dolog segíthet: az őszinte sző. Megbeszélésre kellene összehívni azokat a munkás- szülőkét, akiknek gyermekük igényt tarthat a tanulószobá­ra, és nyíltan, kertelés nél­kül megmondani nekik: je­len pillanatban nem adha­tunk többet, talán jövőre; akkor pedig azok kerülnek • majd napközibe, akik idén a tanulószobát látogatják. As őszinte szó meg­hallgatásra, megértésre talál. És akkor nincs többé akadá­lya a fészek bővülésének; Melege újabb diákok életét teheti szebbé, tartalmasabbá. Prukner Pál . HŰK Wíi ' qmm f >:-x. Ilii iltlíiiS ,<XXXXXX\\XXVvV^NSXXXXXXXXV>.XXXXXV>X\\XVv\XX\V^XXVvYiX\N^V\\S££X'>XNNSXXV^XX\N\XXXX' Hogy ne legyen átjáróház... A FÉSZEK MELEGE A tanulószoba, i de kivétel nélkül valamennyi ; gyermeké is. Némelyük estén- ! ként alig akarózik hazaindul- |ni. j Két' tanulócsoport, nyolcvan | gyerek. Közülük negyvenen < tavaly még az utcán kóborol­< talk, vagy a hideg lakásban fa- ; gyoskodtaik délutánonként, ! amíg édesanya, édesapa haza- : jött a gyárból. ! — Pótolni az otthoni, a fé­í szék melegét.;; — ez a cél ve- ; zette Csáki Illés igazgatót, < amikor egy hosszú esztendőn J át járt fáradhatatlanul irodá- í ról irodára, hogy kiharcolja a napközi bővítését. És ez vezet­te akkor is, amikor a legkivá­lóbb tanerőt állította a napközi élére. Boros Belőne, a napközi otthon vezetője az Oktatásügy kiváló dolgozója. Tudására, ta­pasztalataira nagy szükség len­ne az iskolai munkában is. Osztálya minden bizonnyal a legjobbak közé tartozna, s ez emelhetné az iskola összered- ményét. Mégis Csáki Illés he­lyesen döntött akkor, amikor így határozott. Az elmúlt esz­tendőben egyetlen diák sem bukott a negyven napközisből. Most a negyedév végén, nyolc­van gyerek közül mindössze egy kapott intőt és három fi­gyelmeztetőt. Ezek is az újak közül kerültek ki. Beszédes számok, nehéz kö­rülmények között születtek ezek az eredmények, hiszen egy napközis tanulócsoport hat-hét osztályból tevődik ösz- sze! Nem egy helyen éppen a napközis diákok rontják le az iskola tanulmányi eredmé­nyét. Másutt ők az iskola ré­mei. Természetesen az érdem nem egyedül Boros Béláné és Csáki Illés nevéhez fűződik. I Pólyák Pálné. a másik nap- \ közis tanítónő is tudása leg- | javát nyújtja. Fiatal még, ke­1 vesebb a tapasztalata, de a 2 közös munka nagyszerű ered- 1 mények forrásává válik. S a 1 közös munka itt, a duna­1 haraszti iskolában nem isme­2 retten fogalom. Az iskola ne- 2 velői nem hagyják magukra í két kartársukat. Makay Tiva- f damé, Gothard Sándor, Ba- £ logh Ferenc, Nagy Flórián, \ Fazekas Lajosné. Rosta Györgyné, Nagy Flóriánná, de ^ mások is gyakran megfordul- £ nak a napköziben, hogy kor­< repetáljanak, ellenőrizzék 4 címmel nyílott meg — mint hírt adtunk róla — Kristóf László és Szinyéri Sarolta fotokiállitása Vácott, a Vak Bottyán Múzeumban. Képünk egy fotót mutat be a több mint száz kiállított mű közül: Műemlék-szobor a Gombás patak hídjáu----------------""""""'^-.^NVXXXXXNNVVXVXNNNXWWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN K IÁLLÍTÁSOKRÓL - RÖVIDEN Az Erden élő képzőművészek nemrégen alkotó közösségbe tömörültek és az érdi művészeti : tanács rendezésében november 23-án megnyitották első kiál­lításukat. A bíráló bizottság közel félszáz alkotást talált ér­demesnek a bemutatásra, a következő művészek munkái ; közül: Abonyi Ervin, Botond Károly, Dettre Károly. Farkasdy ; Zoltán, V. Gábori Jolán, Jancsó Erzsébet, Kluták István, : Kulifay Gyula, F. Ribár Júlia, Sárosi Béla és Stahl József’ : Részt vesz a kiáil.láson Bleicher Nándor faszobrász. Kemény ; József csontszobrász, valamint Apró Attila és Schindler Fe- i renc fafaragó népművész. A kiállítás december 13-ig az érdligeti Sportszálló üveg- j termében tekinthető meg. azután átviszik a község központ­ijába, a KlOSZ-székház nagytermébe, ahol 23-ig áll a nagy- i közönség rendelkezésére. sak, lakályosak. A falakat ké­pek, háziszőttesek díszítik. Az asztalokon ízléses térítők. Az ablakokon függöny, virág. A padló fényesre kefélve. Öröm itt élni, tanulni, játszani. Nem­csak a látogató véleménye ez, : Jól emlékezem egy jQsti I fecskepárra nagybátyám \ csöppnyi házának eresze alatt. : A fészek, benne a kicsiny fió- i Icákkal, sohasem maradt őri- i zetlenül. Ha a fecskemama i járt élelem után, a fecskepapa í pihegett a fészek szélén, őrizve ; csemetéit. Akaratlanul ez a fecskepár jutott eszembe, amikor belép­tem a dunaharaszti iskola nap- : közi otthonába, ahol egyetlen : gyermek sem marad felügyelet nélkül, sőt talán különb ott­honra lelt, mint ami este vár- ja­Csak egyetlen apróságot, bi­zonyítékképpen: amikor a gye­rek belép a napközi előcsarno­kába, első kötelessége, hogy az utcai cipőt papuccsal, szandál­lal — kinek mi van — cserél­je fel. Vajon hány otthoniban él még ma az a régi, szép szo­kás, hogy a lakószoba egy ki­csit olyan, mint a szentély? Itt, ebben a napköziben újra ^megtanulják a gyerekek. S ve- lle együtt szinte a vérükké vé­lik a rend, az otthon szeretete. A tanulószobák barátságo­A falu elismeri a pedagógu­sok munkáját. Mi több, se­gít is abban, hogy a lehető legtöbbet nyújtsák a diákok­nak. A falu vezetői éppen az elmúlt napokban adták szép példáját ennek. Az iskola igazgatója kéréssel fordult a Petőfi Termelőszövetkezet el­nökéhez, dr. László Domo­koshoz: ifjúsági termelőszövetke­zetet szeretnének alakíta­ni, hogy a tanulók meg­ismerkedhessenek a kö­zösen végzett munka szépségeivel, örömeivel. A termelőszövetkezet elnöke készséggel sietett az iskola se­gítségére. Nyolc hold földet ajánlott fel nekik. És tá­mogatják majd a gyerekek tsz-ét a gépi munkák elvégzé­sével is. A termelőszövetke­zet agronómusa, Csepeli Já­nos felajánlotta, hogy szak- tanácsadóként segíti az új egyesülés munkáját. Dudás József, a helyi földműves­szövetkezet elnöke a gazdasá­gi ügyek intézését vállalta. Vajon valóra válhatott vol­na mindez, ha a zsámboki is­kola nevelőinek nagy része nem a községben lakik? Alig­ha. Ha gondot okozott is le­telepítésük a község vezetői­nek, a pedagógusok lelkes, oda­adó munkája nyomán többszörösen megtérült már eddig is a rájuk for­dított fáradtság. Pedig még csak a kezdet kezde­tén tartanak. A jó indulás után azonban nem nehéz elképzelni a köz­ség holnapját derűs, megelé­gedett, művelt emberek ott­honává válik néhány eszten­dő múltán Zsámbok. — r. — 1. — lásra, önképzésre, szórakozás­ra és pihenésre is lényegesen kevesebb az ideje. Mindez azonban csak a dolog egyik oldala. S a másik: a helyben lakó pedagógus a falu közös­ségi tagjává válik, a falu problémája az ő problémája is. S hogy így legyen, már nemcsak emberség dolga — ez már politikai tisztánlátás kérdése is, bár a kettőt soha­sem lehet elválasztani. Az, hogy a község egy akaratra lépett még a ta­vaszon — a pedagógusok lelkes, fáradságot nem is­merő munkájának is kö­szönhető. A magukénak érezve faluju­kat, nem volt mindegy egyetlen tanárembernek sem, hogy a község lakói a haladás útját választják-e. Rövid idő telt el azóta, de ez az idő is már az ő igazukat bizonyítót'* ta: együtt, közösen könnyebb és gazdagabb az élet. Kétségtelen, hogy ez volt eddig a legjelentősebb fel­adat, amit a nevelők a falu érdekében végeztek. De nem az egyetlen. Hesz Ernő tanár a községi kultúrotthon igazgatója. Hogy a faluban kibontakozóban van az egészséges, tartal­mában is elmélyült kultu­rális élet — elsősorban az ö érdeme. Amióta átvette a kultúrotthon vezetését, gyakrabban és szí­vesebben járnak el oda az emberek. Ketten az iskola nevelői közül (Dudás József né és Tóth György) tagjai a községi KISZ-szervezet vezetőségé­nek. Drózding Dezső az iskolai könyvtárat vezeti. Január el­sejétől ő veszi ót a községi könyvtárat is, ami — minden bizonnyal jelentősen fellen­díti majd a könyvtár láto­gatottságát. Cseke Ferenc igazgató a he­lyi pártszervezet szemináriu­mát vezeti. Az úttörőcsapat munkáját Tóth György, a kisdobosokét Cseke Ferencné irányítja. És sorolhatnánk tovább, hogy az iskola pedagógusai hogyan és miként kérnek és vesznek részt a falu életé­ben, a közös, nagy munkák­ban. És visszatérve az iskolába: megszilárdult a tantes­tület, a nevelők a saját otthonuknak érzik a termelőszövetkezeti köz­séggé alakult falut. Ez azonban csak azáltal vál­hatott lehetővé, hogy nemcsak otthon érzik magukat Zsám- bokon, de maguk is otthonra találtak a községben. \v\\w\\\.\w\wv\\vvvtvwxkw%%%xx Nehéz lenne utánaszámlálni, hogy az elmúlt évtizedben hány pedagógus váltotta egy­mást Zsámbokon. Maga az igazgató, Cseke Ferenc is csak három esztendővel ez­előtt került a községbe. A községbe, amely akarva-aka- ratlan átjáróház volt a ta­nítók, tanárok számára. Még a legtávolibb megyékből is érkeztek ide, hogy egy-két itt töltött esztendő után a fővá­rosba kérjék áthelyezésüket. Zsámbok afféle ugródeszká­nak számított — sok Pest megyei községhez hasonlóan — a vidékről a fővárosba. Akarva, akaratlanul, de így igaz. Mert nem mindig a pedagógus volt a hibás, néha maga a község is, amely nem minden esetben nyújtott otthont a nevelőknek. Mindez ma már a múlté, és a jelen biztató. A tizenegy nevelő közül tíz a faluban talált ott­honra. Hozzátehetjük nyomban: nem is akármi­lyen otthonra. Az igazgató és felesége (aki szintén tanító) két szoba összkomfortos lakásban lakik. Hesz Ernő tanár egy szoba összkomfortban. Drózding Dezső és pedagó­gus felesége két szoba össz­komfortban. Balkai Árpádné, aki most ősszel került az iskolába, szo­ba összkomfortos lakást ka­pott az elmúlt napokban. Janda József tanító a saját házában lakik. Özv. Győré Béláné a volt kántori lakás tulajdonosa. Dudás József né a szüleinél lakik. Tóth György, képesítés nél­küli nevelő részére egyelőre az óvoda épületében biztosí­tottak egy szobát. Egyedül a gyakorlóéves Bor­széki Erzsébet jár át Gödöllő­ről naponta. Tizenegy közül tíz helyben lakó. Bárcsak minden köz­ségben így lenne! Hogy más községekben nincs lehetőség erre? Itt sem volt, hosszú ideig. Amióta azonban a tanács vezetői egyik leg­fontosabb feladatuknak tekintik a pedagógusok letelepítését, jelentős a változás. Nehéz fel­adat volt, senki sem tagad­ja. Sok álmatlan éjszakát okozott a tanács vezetőinek, de becsülettel átverekedték magukat az akadályokon. Csak emberségből tették a község vezetői, amit tettek? Kétségtelen, az emberség is vezette őket. A bejáró peda­gógus mindig fáradt az uta­zástól, ereje hamarabb el­használódik, mint azé, akit nem köt idő és utazás. Tanú-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents