Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

3

:™gfCirlap

1959. DECEMBER 6. VASÁRNAP

A párt szervezeti szabályzatának módosítása

MAROSÁN GYÖRGY ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE

• A pénteki tanácskozáson dr. Mohse Sneh, Izrael Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, Paulino Gonzales Alberái. az Angentin Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Ahmed Kacemi, az Iráni Tudeh Párt Politikai Bizottságának tagja, továbbá a Szudánt Kommunista Párt küldötte, Törökország Kommunista Pártja küldötte, majd Jesus Lara, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja üdvözölte a magyar kommunisták tanácskozását. Ezután Brutyó János bejelentette, hogy rátérnek a harmadik napirendi pontra, amelynek előadója, Marosán György elvtárs, a Politikai Bizottság tagja.

A vitában felszólalt Kiss János, a XIII, kerületi Pártbizottság első titkára, Árvái János, a Jászberényi Járási Párt- bizottság titkára, Maros Józsefné, az V. kerületi Pártbizottság titkára, Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság titkára és Tóth Gyula Vas megyei küldött.

Ezt köpetően Fodor Gyula, a Központi Revíziós Bizottság jelentését terjesztette elő, Harmati Sándor pedig a Fellebbvi- teli Bizottság jelentését ismertette. A délutáni ülés a testvérpártok. üdvözletével ért véget. Felszólalt Philibert Duféal, a Martiniquei Kommunista Párt titkárságának tagja. Steinper Gudmundsson, Izland Egységes Szocialista Pártja Politikai Bizottságának tagja és Fuad Nassar, Jordánia Kommunista Pártjának főtitkára.

A kongresszus áttért a harmadik napirendi pont: „A párt Szervezeti Szabályzatának módosítása” tárgyalására. A napirendi pont előadója Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt.

— Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak! Pártunk három alappillére: a marxista—leninista ideológia, a tömegek érdekét, előrehaladását szolgáló politika, valamint a szervezettség, amely feltételezi a megbonthatatlan egységet — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta, hogy a forradalom győzelmének és előrehaladásának a legfőbb fegyvere a jól szervezett marxista—leninista forradalmi párt.

— Ma már nem szorul bizonyításra — folytatta —, hogy a marxista—leninista világnézet nemcsak helyes, de legyőzhetetlen is. Afelé a korszak felé menetel az emberiség, amelyet nagy elődeink előre láttak. Egymilliárd ember már nemcsak menetel felé, de benne él a szocializmus felemelő világában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek megváltozott élete, fellendülése és kitáruló jövője a gyakorlatban igazolta a kommunista eszmék és forradalmi módszerek igazságát, helyességét. Felemelő, lelkesítő tudat, hogy azok a szervezeti elvek, amelyekért Lenin 1903-ban oly nagy harcot vívott a men- sevikekkel, a mai napig élnek és hatnak, irányítanak valamennyi kommunista,

marxista párt életében. A proletárforradalom fejlődése, győzelme, a szocializmus építése szükségessé tett bizonyos változásokat, de a fő elvek ma is fényesen és érintetlenül ragyognak. így van ez a mi pártunkban is. A Szervezeti Szabályzat nemcsak a pártélet összesített törvénye, de elvei társadalmi életünk egészére kihatnak, irányt rautatóak a tömegekkel való kapcsolatunkban.

Marosán György ezután emlékeztetett arra, hogy 1957. évi országos pártkonferencia módosította a Szervezeti Szabályzat különböző pontjait, s felsorolta az elvi jelentőségű módosításokat is.

A Magyar Szocialista Munkáspártnak múltja, forradalmi tradíciója van, az egész országban szeretik, megbecsülik, elfogadják, mint a dolgozó nép vezetőjét. Jellegét nem a név határozza meg, hanem eszmei alapja, politikai célkitűzése. Elnevezését az egész párttagság elfogadta, mert a Magyar Szocialista Munkáspártot marxista—leninista kommunista pártnak, a munkásosztály élcsapatának tartja. A párt újjászervezésével megerősödött a párt élcsapat jellege. A pár tba a munkásosztály fiai és legöntudatosabb küzdőtársaink léptek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt osztálybázisa a munkás- osztály. A párt része a nemzetközi munkásmozgalomnak és a proletár internacionalizmus talaján áll.

A párt vezető szerepét 1956 októbere előtt szektás oldalról, helytelenül értelmezték, eltorzították, a revizionisták pedig tagadták. Az országos pártértekezleten rögzítettük: a párt csak akkor teljesítheti feladatát, őrizheti meg egységét és szilárdságát, ha engesztelhetetlenül harcol mindenfajta revizionista árulás és dogmatikus torzítás ellen, mert a párt egysége létkérdés a párt, a munkáshatalom szempontjából. A Magyar Dolgozók Pártja mindennapi gyakorlati munkájában nem folytatott megfelelő elvi harcot az elhajlások ellen. A harc szervezeti intézkedésekre szűkült. A párt nem tűrheti soraiban az ellenséges, revizionista nézeteket vallókat és nem hányhat szemet a

szektás hibák előtt, azokat sem tarthatja bocsánatos bűnnek. Ez tette szükségessé azt a módosítást, amely szerint: „Ha a párttag nem ért egyet bizonyos határozatokkal, akkor e határozatokat párt- szerűen végrehajtva kifejtse ellentétes véleményét a felső pártszerv előtt.”

Űj módszer bevezetését jelentette az a módosítás, amely kimodja:

„A Központi Bizottság egyes határozatok kidolgozásába és megvitatásába bevonhat pártonkívüli szakértőket is. Egyes országos jelentőségű határozatok tervezetét nyilvá- nös megvitatásra az egész párttagság elé terjeszti.”

A párt Központi Bizottsága azóta már többször élt ezzel a jogával. A széles tömegek bevonása a kérdések megvitatásába, továbbfejlesztette közéletünk demokratizmusát, ezzel nőtt a párt tekintélye a pártonkívüliek előtt, helyes határozatok születtek és egységes volt a végrehajtás. Elég utalni a munkásosztály helyzetének felülvizsgálására, vagy a művelődéspolitikai irányelvekre.

— Az országos pártértekezleten elfogadott Szervezeti Szabályzat a két év tapasztalatait figyelembe véve helyesnek bizonyult, javasoljuk a kongresszusnak, hogy erősítse meg az országos pártértekez- leten elfogadott módosításokat.

— Tisztelt elvtársak! Pártunk alaptörvénye, vezetési irányelve, módszere és gyakorlata a demokratikus centralizmus, amely most teljes mértékben érvényesül pártéletünkben, állami életünkben. A régi vezetés megsértette a demokratikus centralizmus elvét. Gyengítette a vezetést, korlátozta a pártáiét kibontakozását, lazította a párt és a tömegek kapcsolatait.

Pártunk — kctl'rontos harcot folytatva — fejlesztette a párton belüli demokratizmust és megszilárdította a központi vezetést.

A tapasztalatok azt bizonyítják, helyesen jártunk el. Megszilárdult a pártban és egész állami életünkben a központosítás, ugyanakkor tovább erősödtek, mélyültek a demokratikus vonások.

— A jövőben a demokratikus centralizmus mindkét oldalát párhuzamosan kell fejleszteni. A párton belüii dej mokrácia egészségesen fejlő- I dött. Tovább fejlődik a párt- szervezetek eleven, friss, öntevékeny élete, s ez mutatja legjellegzetesebben a párton belüli demokrácia erejét, hatékonyságát. A kényes problémák, a tömegeket foglalkoztató kérdések nem szorultak és nem szorulnak a párt kapuin belül. A párt ismeri ezeket, nyíltan beszél róluk, foglalkozik velük. A személyi kultusz elsorvasztotta a demokratizmust, elszürkíiette a pártéletet. Ma nyugodtan elmondhatjuk: a demokratizmus tiszta levegője hatja át a pártéletünket. Ez biztosítja a többi között a kollektív vezetés általános érvényesülését is. Pártunkban helyreállítottuk a kollektív vezetést, a választott pártszerVek irányító, vezető szerepét. Mi a kollektív vezetés lényege?

— A kollektív vezetés megköveteli, hogy a párt Központi Bizottsága a szocialista forradalom és a szocialista építés minden egyes kérdésében a marxizmus—leninizrous elvei alapján alakítsa ki a part helyes politikáját.

A kollektív vezetés feltételezi, hogy nem egyes elvtársak, nem is az elvtársak egyes csoportjai, hanem maga a Központi Bizottság, mint a kongresszus által választott vezető szerv tartja kezében a politikai irányvonal kidolgozását, annak végrehajtását és a munka ellenőrzését.

— A pártpolitikának fő vonalát és annak alkalmazását a szocialista forradalom egyes kérdéseiben a Központi Bizottság, mint választott vezető testület dolgozza ki, ezért a Központi Bizottságnak rendszeresen üléseznie kell, s a pártélet és az ország életének minden fontos kérdésében beható vita alapján kell kialakítania az álláspontját. A Központi Bizottság ülésein biztosítani kell a széleskörű és sokoldalú vita lehetőségeit.

— A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a Központi Bizottság álláspontja kialakításánál és a határozat meghozatalánál — amennyire lehetséges — kérje ki és vegye figyelembe az alsóbb pártszervek és a párttagság véleményét a napirenden levő kérdésekben.

— A kollektív vezetés elvéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a pártszerű kritika és önkritika széleskörű kifejlesztése és rendszeres gyakorlata a párt életében, mégpedig kritika felülről lefelé és alulról felfelé.

— A pártunkban kialakuló és egyre erősödő kollektív vezetés új vonása, hogy fontos kérdések eldöntésébe — még a határozathozatal előtt — bevonjuk a velünk szövetségi viszonyban levő párton- kívülieket is.

Mi azt valljuk, hogy a szocializmus felépítése a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók közös műve. Ha tehát a kommunistáknak és pártonkívü- lieknek közös erőfeszítéssel kell régrehajtaniok a párt határozatait, helyes, ha e határozatok meghozatala előtt megfelelő formában és módon kikérjük a pártonkívüliek véleményét is.

— A kollektív vezetés megköveteli, hogy az így hozott határozatokat az alsóbb szervek és az egész párttagság egységesen, ingadozás nélkül hajtsa végre. A Központi Bizottságnak ugyanolyan gondot kell fordítania a határozatok végrehajtására, annak ellenőrzésére, mint amilyen gondot fordított a határozat meghozatalára.

— A kollektív vezetés elvét az összes alsóbbíokú választott párt szervek tevékenységének élő gyakorlatává kell tenni. Gondosan vigyáztunk arra, hogy az alsóbbíokú pártszervek helyesen értelmezzék a Központi Bizottság határozatait, s a gyakorlati munkában ne torzítsák el azt.

— A Központi Bizottságnak és az összes többi választott pártszervnek állandó feladata, hogy a szocialista építésben szerzett gazdag tapasztalatokat összegyűjtse, értékelje, általánosítsa és a további pártmunka szerves részévé

tegye.

— Elvtársak! Meg kell mondanunk, hogy a múltban éveken át nem volt ez így, de most a lenini elveknek megfelelően érvényesül nálunk a kollektív vezetés és alkotó szelleme mindjobban átjárja nemcsak a pártot, de egész társadalmi és állami életünket is. Egyek vagyunk abban, hogy a kollektív vezetésre úgy vigyázunk, mint a párt féltett kincsére, mint olyan forrásra, amelyből állandóan friss erő buzog. Úgy érzem, rá kell itt mutatnom arra, hogy ennek a nagy erőforrásnak, a kollektív vezetésnek legbuzgóbb szószólója, legharcosabb kialakítója és védelmezője a Központi Bizottság, élén Kádár János elvtárssal. A Központi Bizottság továbbra is azon lesz, hogy fejlessze és mélyítse a kollektív vezetést, amely elért eredményeinknek és további sikereinknek alapvető módszere.

— Ma már a vezető pártszervek, sőt az alapszervek üléseit is a bátor vita jellemzi. Ez a munkastílus segítette a pártot, hogy helyes határozatok jöjjenek létre és végrehajtásukhoz mozgósítani

tudja a széles dolgozó tömegeket A pártvezetőséget újjáválasztó taggyűlések vagy a pártkonferenciák beszámolói és határozatai is kollektív munka eredményei. A pártszervezeti vezetőségek, kerületi pártbizottságok számba- vették a dolgozó emberek javaslatait, kívánságait, akaratát. Ezért nem véletlen volt az a nagy aktivitás, amely ezeket a taggyűléseket jellemezte. Az eredmény:

a demokratikus pártélet növelte a párttagság fe- lelelősségérzetét, a választott szervek jelentőségét és szerepét.

A fejlődés azonban még nem mindenütt egyenletes. A jövőben a pártszerveknek határozottan felelősségre kell vonni azokat, akik megsértik a párttagság jogait.

— Több gondot kell fordítani a vezetés színvonalának emelésére is — folytatta Marosán György. A vezetőségválasztás eredménye jó képet mutat. A kommunistáknak az ideológiai, politikai felkészültségük mellett most nagyobb gondot kell fordítaniok a gazdasági élet ismeretére, kulturáltságuk emelésére.

Át kell vinnünk a köz- tudatba, hogy a pártnak művelt pártmunkásokra van szüksége, hiszen területűik gazdasági, valamint ideológiai, kulturális, tudományos kérdéseinek ismerete nélkül ma már nem dolgozhatnak.

Hatékonnyá, színessé, elevenné kell tenni a politikai tömegmunkát, s ez is nagyobb felkészültséget követel. Fokozni kell a bírálat és az önbírálat szellemét, mert a bírálat és az önbírálat egyik lényeges fegyvere a pártnak. Nemegyszer hallottunk olyan véleményt: helyes-e bírálni önmagunkat, nem használja-e ki az ellenség? A kérdés így gyökerében helytelen. Inkább azt kell kérdeznünk, mi lenne, ha nem tárnánk fel hibáinkat, mi lenne, ha hagynánk, hogy egyes, magukról megfeledkezett párttagok megsértsék a párttagságot és a pártonkívülieket. Nem azzal tennénk szívességet az ellenségnek, ha erről hallgatnánk? Minden kommunistának tisztában kell lennie azzal, hogy a hibák eltussolása vagy el- kenése előbb-utóbb bizalmatlansághoz vezet, bizonytalanságot szrül, lazítja a párt kapcsolatát a tömegekkel.

— A munkásosztály pártja csak a tömegek aktív támogatásával tudja építeni a szocializmust. ”

A tömegek támogatását csak akkor tarthatjuk meg, ha a dolgozók helyeslik pártunk politikáját, annak végrehajtásában felismerik a maguk érdekeit, ha beleszólhatnak az állam ügyeibe, egyszóval érzik a demokrácia légkörét.

Ennek pedig mindenekelőtt magából a pártból kell kisugároznia. A demokrácia szelleme akkor érvényesül életünk minden vonalán, ha a demokrácia légköre és módszere hatja át a pártot, ha állandóan figyelünk a tömegek véleményére, kívánságára, javaslatára, kritikájára és levonjuk belőlük a szükséges tanulságokat, valamint megmagyarázzuk az idő előtti követelések teljesíthetetlensé- gét is. Az ilyen módszerek biztosítják, hogy a párt ne szakadjon el a munkásosztálytól, a dolgozó tömegektől. A tömegek vezetésének fő formája tehát a politikai felvilágosítás, a meggyőzés legyen.

— Pártunk vezető szerepéből szükségszerűen következik, törvényszerű, hogy a párton belüli demokrácia szűkítése, megsértése mindig kiindulópontja lehet az elégedetlenségnek egyes embereknél és ha ezt tűrjük, a tömegek soraiban is. Nekünk kommunistáknak hinnünk és bíznunk kell a munkások, a dolgozók alkotó erejében, emberi becsületességében, a rendszer iránti őszinteségében. Politikánk immár három esztendős gyakorlata megmutatta, hogy a tömegek iránti bizalom meghozza a maga gyümölcsét. Ha viszont a vezetés nem bízna a párttagságban, a párttagok is elveszítenék a bizalmat a széles dolgozó tömegek iránt. Mellőznék a dolgozók véleményét, elszakítanák magukat a tömegektől.

— Sose tévesszük szem elől, hogy a széles tömegek nagyon is érzékenyen értékelik a bizalmat. Ha bizalmatlanságot tapasztalnak, bezárkóznak, ha bizalommal vagyunk irántuk, feloldódnak. Ha kívánságaikat, javaslataikat figyelembe vesszük, elnyerjük lelkesedésüket, aktivitásukat és az megint rajtunk múlik, hogyan tudjuk ezt a jó ügy érdekében állandóan éberen tartani.

Bizonyos, hogy ez bonyolultabb vezetési mód, mint a parancsolgatás, de hatásában és eredményében összehasonlíthatatlanul eredményesebb és egyedül helyes. Ez a vezetési mód képes állandóan szélesíteni a proletárdiktatúra demokratikus bázisát, másik vezetési mód csak szűkíti azt; Míg az egyik az élő, dolgozó emberrel számol, a másik csak bábukkal, sakkfigurák- kal. A vezetésnek éppen ezért sok-sok kezdeményezéssel kell hatékonnyá tenni munkáját és mindenütt fel kell lépni a lélektelen, bürokratikus módszerek ellen, mert ezek eltorzíthatják a pártéletet, s az egész állami életet is. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy

pártunkban most is minden vonatkozásban érvényesül a demokratizmus levegője, ugyanakkor a centralizmus elve is.

— Mi ennek az alapja? A párt eszmei, politikai és szervezeti egysége a jobb és baloldali torzulások elleni harcban született meg. Ez az élő elvi egység teremtette meg a párt cselekvésbeli egységét is. Ma meg lehet állapítani, hogy pártunk Központi Bizottsága rendkívül nagy tekintéllyel bír, nemcsak a pártban, hanem a pártonkívüliek széles tömegében is; A párt Központi Bizottsága elvi, politikai vonalának helyességével, ennek következetes megvalósításával, és valóban emberséges kommunista munkastílusával vívta ki ezt a tekintélyt. Megnőtt az alsóbb pártszervek tekintélye is a dolgozók szemében. A Központi Bizottság adta lehetőségekkel, jó irányt adott a dolgozóknak.

— Tisztelt elvtársak 1 A párt munkájának eredményessége döntő mértékben a helyes határozatok jó végrehajtásán múlik — folytatta Marosán György. A Központi Bizottság tekintélye többek között abból is fakad, hogy a kitűzött feladatokat végrehajtja. A Központi Bizottság munkájában fedik egymást a szavak és a tettek. Vannak azonban egészségtelen tendenciák is, részben a párt- szervezeteknél, részben a párttagoknál. Egyes elvtársak vagy szervek szavakban egyetértenek a párt politikájával, de a gyakorlatban azzal ellentétben cselekszenek. Formálisan tudomásul veszik a párt egyik vagy másik határozatát —■, bár nem értenek vele egyet, s nem is tesznek semmit a határozat végrehajtásáért. Ezzel magyarázható például a pártonkívüliek funkcióba állítása körüli sok huzavona; egyes gazdasági vezetőknél a népgazda(Folytatás a 3. oldalon)