Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1959, DECEMBER 1. KEDD

Mff

Mit

K^Cirlap

i

5

Megkezdte tanácskozását az MSZMP f II. kongresszusa

(Folytatás a 4. oldalról.)

a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet.

Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János.

— A magyar dolgozó nép

műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas meny- nyiségi fejlődés minőségi változást is jelent: közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású,

sokoldalúan képzett, kulturált emberéhez — a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában.

— A felszabadulás időszakában kereken 600 000 volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette ár nyolcosztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új, nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre.

A tudományos kutatómunka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segítik iparunk, mezőgazdaságunk és a népgazdaság általános fejlődését.

— Felépült a kísérleti atomreaktor, izotópelőállítás is folyik és a rövid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő.

— Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el a homok-, láp- és szikes talajok hasznosításában, kiváló hibridkukoricafajtákat, jó minőségű nemesített répamagvakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közreműködésével nemrégiben konstruált, univerzál traktorra szerelhető kukorica-betaka- rító gép.

— A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett biztató eredmények vannak az irodalomban, a nTívészetben.

Az új szocialista-realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma- és a filmművészetben.

A legújabb termésből megemlítjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket. Örvendetes egy új, pártos fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben és az irodalomban.

— Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális fel- emelkedését jelzik \ könyvkiadásunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 200 000 példányban, addig

1958-ban már 2700 mű jelent meg 27 300 000 példányban. Az ország majdnem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is.

— A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és1 félszeresre emelkedett és 1958-ban elérte a 6 800 000-et. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben háromszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást etekin- telben is álljuk: egy lakosra

Ezt másképpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult

egy évben Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut.

— Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. ' Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavartkeltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban

erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is.

Uj, jó harci fegyvereink: a párt művelődéspolitikai

irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmányok.

— A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában.

Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson.

Elengedhetetlen követelmény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon- és azt szolgálja.

— Le kell küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus,

Kádár János ezután szocia- ’ lista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt.

— A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjainak megteremtése, a kulturális forradalom végig- vitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezését a legközelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban ^gyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek;

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglevő ellentmondásokat és örökre megbonthatatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget; legyőzhetet- lenné munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköz- társaságot.

A mezőgazdaság szocia-j

lista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges.

A kisparcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk 1 gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelé— Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése is.

az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a marxizmus—lendnizmus eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak.

— Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást, esti iskolák rendszerét — amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit.

Uj ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatuk: a vallásos és más idealista nését is. Korszerű mezőgazda- sági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kispar- céllás egyéni gazdaságokban

8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el.

Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon.

A Szovjetunió már régen, több mint huszonhét esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország.

A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban nem az a parasztság útja — hogy erőit egyesítve — a szocialista termelőszövetkezetekben ura és gazdája maradjon a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat. A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarzetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát.

A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének formálásában.

Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárdan marxista— leninista eszmei egység fogja össze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. Pártunk természetesen elsősorban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő szocialista irányzatát mozdítja elő.

A nép vjlágos színvallást vár — elsősorban műveikben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart.

A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatósára;

A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a televíziónak, a filmnek, színházainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az eddiginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését.

Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben.

országon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házból is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—1950 közötti 30 év alatt 1 220 000-rel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezésben és a megszilárdításhoz nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára,

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye és mindenkinek segíteni kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, a mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek: kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk.

Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkopasztásával. Nem gondolnak arra, hogyha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt vagy tíz válhat kulák- ká; kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen

azért, hogy tíz meggazdagodjék.

Vannak parasztemberek, akik a kapitalista világ farkas-törvénye szerint kínlód- ták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a paraszt- emberek szerencséjére is — örökre elmúlt.

Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik, aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben.

Türelmes, és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól és nem lesznek rabszolgái többé se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak.

Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézben tartó „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbevette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista- földesúri osztályok már régen elárultak és a földre dobtak. A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946-ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az állam- igazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.

A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért .A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellen- forradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében, a konszolidálásért folytatott harcban.

Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, a munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain.

Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabb- jai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát.

— Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében

a pártonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését.

A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és biztató az a folyamat, amelyben a „régi” és az „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik.

A pártszervezeteknek le kell küzdeniök az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy ne csak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye- .ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből.

Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. Száztizennégyezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és

1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat.

A párt és a kormány szembeszáll és küzd a spekuláció, a jogtalan jövedelem- szerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját;

Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért.

A pórt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológialilag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse.

Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük, mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott;

Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt ki- zsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével.

Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehe(Folytatás a 6. oldalon.)

csalód önálló lakáshoz jut.

A kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatai

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye