Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-30 / 305. szám

HONOR ©VIDE A KRÉMKAVE • A PEST MEGYE/ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • I. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1950. DECEMBER 30. SZERDA Monorí is meghódította. A cukrászdát sűrűn keresik fel a. vendégek ízletes feketéje miatt (Mészáros Imre felvétele) ÚJÉVI LEVELEZŐLAP Miklós Kálmán és eltávozáson levő „kiskatona“ társaihoz A KISZ Központi Vezetősé­ge felszabadulásunk 15. érfor­dulója tiszteletére az egész ifjúságot megmozgató kulturá­lis versenysorozatot indított. Járásunkban is megindult a szervezés. Megalakult a szem­lét irányító járási operatív bi­zottság. Az alapszervezetekben megkezdődött a szervező mun­ka, s lassan befutnak a neve­zések a járási KlSZ-bizottság- hoz. Az MSZMP járási bizottsá­gának irányítása mellett a le­bonyolításban részt vesz a já­rási KISZ-bizottság, járási ta­nács, FJK, Hazafias Népfront járási elnöksége, a járási nő­tanács, a járási úttörőelnök­ség, a TIT, a járási kultúrott­hon és a járási népkönyvtár. Az operatív bizottság mun­katervéből idézzük a követke­ző sorokat: . a bizottság ellenőrzi az alapszervezetek helyi tevékenységét, vidéki ven­dégszereplését, községi operatív bizottságot hoz létre.. Itt meg kell állnunk egy pil­lanatra. Az első bizottsági ülé­sen minden szerv képviselője £JSk w EZ MÁR NEM MAGÁNÜGY! így kezdte a beszélgetést Hunyadi Lászlóné, a monori Kossuth Lajos úti általános iskola igazgatóhelyettese. A kislány, F. M. III. o. tanuló sok-sok bajt, bosszúságot, és főleg kárt okozott már vi­selkedésével. — Ez a gyereklány nem­csak afféle kis szarka, hogy ami a kezeügyébe kerül, azt elteszi, — hanem raffinált kis perszóna. Tudatosan ke­resi az alkalmat, hogy azután meglopja az illetőt! — Hihetetlen! — szólok közbe. — Ilyen fiatalon, hi­szen csak 11 éves! — Ezen már mi is elgon­dolkoztunk és nem találtunk más magyarázatot, mint azt, hogy a gyerek egy kissé de­terminált. Elmesélem magá­nak, milyen fondorlattal lop­ta el Oravecz tanárnő pén­zét A gyömröi nőtanács vendégei m.' A Vas- és Fémipari Ktsz űj műhelyépületének utcai látképe Hová lett a kultúr csoport- pénze — miért tűntek el a szereplők? A helybeli kultúrcsoport ve­hetője megbeszélte a csoport hat tagjával, hogy a karácso­nyi ünnepek egyik napján be­mutatják a „Nem vagyunk an­gyalok” című faáromfelvonésos darabot. öt szereplő Pesten dolgozik, este vacsora nélkül jártak próbákra, bizony éjjel 11—12 óra tájban kerültek ágyba. Egyik fiatal- szereplő makacs­ságával, dacos viselkedésével hátráltatta a csoport munká­ját, de türelemmel, szép szóval megigyőzték, s kezdett ő is hozzánőni a kis kollektívához. Lelkesen, örömmel dolgoztak. A színpadra szükséges lett volna néhány egyszerű kellék. Ezeknek beszerzését és felsze­relését Magócsi Károly vállai­t\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\v KÉT GYÖMRÖI ÚJDONSÁG ta, aki a csoportnak a pénztá­rosa. Bár a csoportnak volt egy kis pénze, a pénztár üres volt. A KISZ titkára ezt a pénzt a tanácskirendeltség ve­zetőjének nevében kölcsön­vette. A lakosság közül akad­tak olyanok, akik kölcsönt ajánlottak a kuHúrcsoportnak, nehogy kedvüket szegje a pénzhiány. Elérkezett a főpróba ideje, azonban a szükséges kellékek nem voltak meg. Az előadás előtt 48 órával a kis csoport új, könnyű műsort állított össze. Éjjel-nappal folyt a próba az egyik szereplő laká­sán. Az előadás napján reg­geltől, délután kettőig tanul­tak. Hazamentek ebédelni, s azzal váltak el, hogy öt óra­kor találkoznak. Délután há­romra meghozták a ruhákat. Ám délután 4 órakor Mé­száros János, az egyik fősze­replő elment a rendező laká­sára, s kijelentette: ő pedig nem játszik! A többi szereplő — mit sem tudva Mészáros pálíordulásá- ról —, meg is érkezett öt órá­ra az iskolához. De kulcs nem volt, a bezárt ajtók előtt várakoztak a hideg szélben, fáztak, s elmentek. A közönség is összegyüleke­zett, ám mindenütt csak sötét­ség uralkodott, amelyet mél­tatlankodó hangzavar vert fel. A csoport vezetője nem volt otthon, a legszorgalmasabb, leglelkesebb szereplőket a ma­mák keresték — hova lettek, mi lett velük? A lelkes cso- j port, amely fáradtságot nem j ismerve tanult, készült, már ! díjmentes előadást akart ren- ! dezni, hegy a közönségnek ne ! okozzon csalódást —, de nem í volt kulcs, nem lehetett be- \ menni a terembe. t \ Ki a felelős mindezért? — ! tehetjük fel a kérdést. Miért \ költik el másra a kultúrcso- \ port pénzét? Ki bíztatta fel í Mészáros Jánost, hogy az utol- ! só órában mondja le szereplé­sét? 5 Kinek telik ilyesmiben örö- < me? Vadászné 5 ____________________________ m egjelent, elmondta észrevéte­lét, javaslatát, Úgy látszott, ez a seregszemle valóban olyan lesz, amilyen még ,a járásunk­ban nem volt. A KlSZ-szerve- zetek megkapták a szükséges instrukciót, nevezési lapokat... s ezzel a bizottság tevékenysé­ge megrekedt. Spenger elvtárs elmondta, hogy a második bizottsági ülésen sem a nő tanács, sem a vöröskereszt, sem a Hazafias Népfront, de még a népművelési szerv inté­zője sem jelent meg. Ha az operatív bizottság egyes tagjai nem is tekintik szívügyüknek az egész ifjúság­ra kiterjedő kulturális ver­seny szervezését, azért az alapszervezetek (és saj­nos eddig még csak a KISZ-szervezetek) megin­dították a szervezést s a járási KISZ-bizottság e célra felfektetett dosszié­jában gyűlnek a nevezé­sek. Vecsésről a József Attila ol­vasómozgalomba 15, Gyömrő- ről 15 nevezés máris beérke­zett. Itt találjuk Csető Albert, Varga János, Ádám Károly gyömröi, Drabek Károly vecsé- si fiatalok nevét. Ferenczi Jo­hanna, Palonyi Pálma vecsési fiatalom versmondással, illetve zeneszólóval, Nagy Dénes, Dra­bek Károly fotóval, Farkas Márta vecsési énekszólóval, Szakóra Ilona, Urbán János gyömröi fiatalok énekszólóval, Prekler Károly, Kiss Péter, Varga János zeneszóiéval ne­vezett be a seregszemlére. —BM— Kedves Barátaim! A karácsonyi ünnepek alatt meglepetten tapasztaltam, hogy itthon vagytok. Beval­lom, egy kissé csodálkoztam is, hiszen azelőtt a kéthóna­pos katona nem jöhetett sza­badságra. Az itthon töltött órákat nem akartam megrö­vidíteni azzal, hogy kérdé­seimmel zaklassalak benne­teket... s így csak pár per­cet tudtunk beszélgetni. Elmondtátok, hogy lövé­szetből elért kiváló eredmé­nyeitek, jó magatartásotok és a politikai ismeretekben mutatott jártasságotok ju­talmául jöhettetek az ünne­pekre haza. Fityi! Barátaidat, a gyöm­röi kiszeseket örömmel tölti el a rólad kapott hír. Az a KISZ-szervezet, ahol nőt­tél, erősödtél, büszkén köny­veli el, hogy egyik katona fia KISZ-titkár lett. Büszkék va­gyunk rád! Bízunk abban, hogy továbbra is csak jó hí­reket hallunk rólad! Farkas Marci is itthon volt. Boldogan szívta a ha­zai levegőt és a hazai föld édes nedűjét. Gondolom, saj­nálod Marci, hogy nem volt karácsonyi mérkőzés, mert szívesen beálltál volna a jó öreg csapatba. Bízunk ben­ne, mikorra hazakerülsz, ál­landó tagja leszel a gyömröi válogatottnak. Most is ját­szol, úgy hallom. Tagja let­tél az ezred válogatottnak. Csak így tovább! Ne hozz szégyent a gyömröi sportra. Kedves barátaim! Látjá­tok, milyen jó, ha békés hangulatban ünnepelhetjük a karácsonyt, az óesztendő utol­só napjait. S ha a világ bé­kéjét biztosító törekvések to­vább folytatódnak — mert kell, hogy tovább folytatódja­nak: a népek akarata ez —, akkor az új év is boldog, szép esztendő lesz. Veletek pedig még többször találkozhatunk itthon. Addig is jó munkát, erőt, egészséget kíván: Blaskó Mihály — A tanárnő csak rövid időre hagyta el a tantermet, és az asztalán hagyta kézi­táskáját. Ez idő alatt a kis­lány a rendre felügyelő két hetest azzal küldte ki az osz­tályból, hogy a tanárnő hív­ja őket! Ezután kivette a táskából a pénztárcát, amely­ben kb. 80 forint volt. — Amikor rájöttünk a lopás­ra és kikutattuk, nem talál­tuk meg a pénztárcát. Erre levetkőztettük, de sehol sem találtuk meg a pénzt. Meg­néztük újra ruhazsebeit — és képzelje — megtaláltuk benne a pénztárcát!! Amíg levetkőztettük, visszacsem­pészte a zsebébe! Bűnlajst­romában az iskola igazgatója, Fülöp elvtárs, számos esetet tart nyilván, a kislány pá­ratlan kézügyességének bizo­nyítására! — Na és a gyerek szülei? — kérdezhetné bárki! Miféle emberek? Az anyával is el­beszélgettem. Fáradt arcú, szelíd tekintetű, 40 év körüli asszony, négy gyerek anyja. Most jött ki a kórházból, ope­rálták! — Nincs mit mellébeszél­nem —, mondja, amikor is­mertetem miben járok. — Higgye el kérem, a kis­lánynak mindent megadok, a jóra, a becsületességre tanít­juk férjemmel együtt, de hiába ...! — Sírva fakad. — Beteg ez a kislány, idegbe­teg ... — Elborul az arca és beszélni kezd. — A nagyob­bik fiamat pár évvel ezelőtt elütötte egy autó! A kislá­nyom, Marika is végignézte a borzasztó esetet. S azóta teljesen megváltozott a gon­dolkodó képessége, felelős­ségérzete, mind-mind! Ké­rem, higgyen nekem! — Be­csületes munkásemberek va­gyunk. — Én a Lőrinci Fo­nóban dolgozom, sztahano­vista, a szakma kiváló dol­gozója vagyok. Férjem is megbecsülésnek örvend. — Mit csináljunk?! Mit?! Mi nem tudunk már segí­teni, bárhogy szeretnénk! Férjem bevitte a gyereket Budára egy intézetbe, de nem vették fel!? Monoron dr. Fóthit, a gyámügyi hatóság képviselőjét kértük, segít­sen, a rendőrség is megígér­te...! De semmi eredmény! Én meg nem győzöm visz- szafizetni az eltulajdonított tárgyak ellenértékét. Ügy szé­gyellem ... Ennek a? asszonynak min­dent el kellett hinnem, érez­tem, tiszta, őszinte fájdalom tépi, marcangolja szívét. S mikor eljöttem, útközben Hunyadi elvtársnő szavai ju­tottak eszembe. „Ez már nem magánügy” — mondta — mindannyiunk ügye, felelős­sége. Segítenünk kell ennek a munkásanyának, hogy ne­gyedik gyermekében is meg­találja örömét! Hörömpő Jenő rult hozzá gyermekeinek Ba­laton melletti üdüléséhez. — Sok gyereke van? — Jelenleg 80 gondozottam van, öt környékbeli község­ben, de sajnos, csak a gyöm­röi nőtanács segíti a mun­kámat. Maradf volna még sok kér­dés. de „Dóra nénit” vissza­hívták a fiúk, s a lányok a körbe, játszani. Magam is el­búcsúztam. További jó mun­kát és sikereket kívánok. De úgy érzem, a megajándéko­zott harminc gyermek nevé­ben még ide kell írnom: Köszönjük, kedves nevelő­szülők, Dóra néni, Novák Margit, Németh Ágnes, He­gedűs Istvánné, Király Em­ma, Bárányi Pálné, Melegh Jánosné és sokan mások, kö­szönjük, hogy az otthon he­lyett nemcsak otthont, de szeretetet is tudnak adni! Tarró József gyan azt készítették a nő­tanács tagjai. A gyermekek vidám já­tékba kezdtek, én pedig meg­kérdeztem Novák Margitot, a nőtanács vezetőjét: — Hogyan született meg az ünnepély gondolata? — Ez már nem az első eset. Jövőre már azt mondjuk, hogy hagyományos. Ugyanis már tavaly is rendeztünk ha­sonlót, de sajnos, az idén ke­vesebbet tudtunk adni. — És hogyan teremtették meg az anyagi alapot? — Előadásokra és rendez­vényekre jegyeket adtunk el, valamint az MSZBT-től és a Vöröskereszttől kaptunk némi segítséget, a többit a nőtanács tagjai adták össze. Közben Szilháti Dóra, a gyermekek kedves „Dóra né­nije” is közelebb jött és el­mondta, hogy az elmúlt nyá­ron ugyancsak a nőtanács több mint ezer forinttal já­Meghívást kaptam az ál­lami gondozásban levő gyer­mekek karácsonyestjére. Fur­csa érzésekkel indultam el az ünnepélyre. Eszembe ju­tott néhány iskolatársam az elemiből, akik egyféle, fe- gyencszerű ruhába voltak öl­töztetve, s cselédként dolgoz­tak módosabb gazdáknál. Nagy volt azonban a megle­petésem, ahogy jöttek a gyer­mekek az ünnepély előtti mesefilm-vetítésre: nem volt között/ük kettő, aki egyfor­mán lett volna öltözve. A mese világából az életbe léptünk: a tanácsháza nagy­termébe, ahol 30 állami gondozott gyermek részére dí­szített a nőtanács fenyőfát és rakta alá az asszonyok aján­dékát. Király Emma adta át az ajándékokat Szilháti Dórának, a gyermekvédelmi felügyelőnek, hogy fogadják olyan szeretettel, mint aho­Végre megnyílt a kisáruház! i Ízléses kirakata előtt öröm j megállni és nézelődni zat és a gimnáziumot, Gyöm- rönek egészségházat, Vecsés- nek új vízműveket. S mind- annyiunkat megvesztegetett már egy-egy személyes ígé­rettel: egyiknek új bútort, másiknak külföldi utazást, harmadiknak jó érettségi bi­zonyítványt helyezvén kilá­tásba. S ne haragudjék; mi hi­szünk is neki, bízunk is benne. Mert ilyen az ember: nem tud megélni bizalom és reménykedés nélkül. De Önt sem fogjuk elfelej­teni. Mégiscsak az Ön nevé­hez fűződik hat termelőszö­vetkezeti község alakulása járásunkban; Káva község és ezzel az egész járás villamo­sítása; valamennyi községünk bekapcsolása az autóbuszfor­galomba; Monor főterének megcsinosodása, — s még na­gyon sok hasznos és jó do­log ... Köszönjük, hogy erőt adott, s egészséget, dolgainkban elő­rehaladást, bőséggel bort és búzát, s békességet is hozzá. Búzáját megesszük jó étvágy- gyal, borát megisszuk egész­séggel. A békességet pedig meg­őrizzük. Radványi Barna Tisztelt Óesztendő Kartárs! Meg kell önnek monda­nom, hogy eddigi 363 napos tevékenységével fölöttébb elé­gedetlenek vagyunk, s bí­zunk abban, hogy a hátra­levő két nap alatt tovább öregbíti jó hírét-nevét. Elbocsáttatása tehát nem azért történik, mintha szolgá­latát nem látta volna el be­csülettel, — de lássa be, ké­rem, megöregedett, s már egynémely dolgokat képtelen megoldani. Mást ne mond­jak: az utóbbi időben már nem tudott kellően erélyes, kemény lenni. így aztán kénytelenek voltunk a kará­csonyt sárban-lucsokban meg­ülni. Pedig a sízök foga hóra vásik; a gyerekek szeretnék kipróbálni a karácsonyfa alatt talált korcsolyát; a köz­ségi tanácsok is szívesen szert tennének egy kis mel­lékjövedelemre a jégpályák bevételéből; az emberek disz­nót ölnének... Az ön kiszemelt utóda, az 1960-as esztendő, igen ke­ménykötésű, agilis legénynek látszik. ígér hetet s havat, ígéri, hogy újralombosítja a fákat, visszacsalogatja az ősz­szel elszalasztott madarain­kat. Monornak két ragyogó új középületet: a pártszékhá­ELISMERÖ HANGÚ LEVÉL AZ 1959-ES ÉVHEZ: BORBÓL, BÚZÁRÓL, BÉKESSÉGRŐL... ! IFJÚSÁG A SZOCIALIZMUSÉRT KÉSZÜLŐDÉS A FELSZABADULÁSI KULTURÁLIS SZEMLÉRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents