Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-30 / 305. szám

1959. DECEMBER 39. SZERDA «H «Mm hírlap SZEQÉNY QAZDAQOK EGY ÚJ MAGYAR FILM BEMUTATÓJÁRA FÖLDEM, SORSOM HERNÁDI GYÖRGY válogatott versei Hamarosan a fasizmus sötét­sége borul Közép-Európa re­ménytelen egqre, „A nagy homályban vakon kalapálunk S kovácsoljuk önmagunk börtönét” — panaszolja keserűen, mert érzi, hogy minden dolgozó, minden szabadságra vágyó em­ber ezen a tájon ebben az időben, ha dolgozott, hogy megéljen, ellenségét: a fasiz­must segítette bizonyos fokig. És a börtön el is következett, a börtön, az internálótábor, amelyben összekerült a sza­badságharcos azzal, aki egy­szerűen csalt nem felelt meg a fasizmusnak, bőre, szárma­zása miatt. Prédikáció című hatalmaslélegzetű nagy ver­sében írja ezt meg felejthe­tetlenül. Aztán megéri a felszabadu­lást, hazatér szülővárosába Fehérvárra, ahonnan emigrál­nia kellett, keresi a régi bará­tokat, akik elpusztultak a fasizmus valamelyik poklában, de emlékük él. mert „Erőszak, hatalom, hiába tépte szét Áldatlan sorsunk közös gyökerét. örökre eeyüttmaradunk, hogy számontartsuk A kiontott vért a korunk szégyenét.” A harcos kommunista nem lankadt el, tovább küzd, most már szabad hazában a szabad­ság végleges megszilárdítá­sáért, úgy, ahogyan írásunk elején idézett verse végén — az első strófa indulását ismé­telve — viszi tovább a gon­dolatot: „Akkor is rólad ábrándoztam: szabadság És neked köszönhetem most napjaim Vezess hát tovább és lobogtasd előttünk újra Vérvörös zászlóidat.” (Szépirodalmi Könyvkiadó) Máté Iván A BAJUSZ MARAD! A Pest megyei Petőfi Színpad előadásáról A főhős, a szimbólummá magasodó bajusz gazdája: Kol- tai alispán. A korabeli haladó nemesség becsületes, őszinte, a valóságos élet talaján állő fér­fias típusának képviselője. Hidvéghy Lajosi: alkati és hangbeli adottságai alkalmas­sá teszik erre a szerepre. A fe­lesége szeszélyeit teljesítő sze­relmes embert, de e gyönge- ségei ellenére is: a talpig fér­fit ábrázolja, aki meglepetten kapja fel a fejét a „szörnyű” kívánságra, aztán udvariasan, kedvesen, végül keményen, férfiason és sziklaszilárdan vé­di a bajuszt. Jól érzékelteti a váltást: mikor megfogalmazó­dik benne, hogy igazi célja, családi életének nyugodtsága érdekében le kell „férfiúi dí­széről" mondania. A nagy ba- jusz-tercettben, az előadás fénypontjában — ahol a rende­ző, a Várközit játszó Máday Endre és a Bandit játszó Pus­kás Tibor együtt remekel vele — érezzük át igazán fonák fáj­dalmának őszinteségét. S mivel „Tudod te, hol van Tornóc, Babeti?” (Bandi: Puskás Tibor, Babctt: Illésy Stefi) «2 a fájdalom fonák — szívből kacagunk rajta. Koltai nagy ellenlábasa, Thusnelda grófnő, a párizsi vendég: Ágh Éva. Belép, be­hozza a maga „nagyvilágá­nak” bűbájos szavakba bur­kolt, de könyörtelenül önző és embertelen levegőjét. A szí­nésznő eléri, hogy ezt a kis- sserüségében is nagystílű — és nagy stíl-őségével imponáló, ve­szélyes figurát nemcsak kine­vetjük — de meggyűlöljük is. Ha lemondana néhol kellemet­len affelctálásáról, túlzott rá­játszásáról (Várközi és különö­sen Bandi csábítása), ha belé­pőjét kidolgozná és csak be­széd helyett ének és beszéd megfelelő kombinációjával ad­ná elő, ha jobban belefeledkez­nék szerepébe — még jobb Thusneldát. kapnánk. Babettet, Thusnelda komor- náját Illésy Stefi, Bandit, Kol­tai inasát, Puskás Tibor játsz- sza. A színpadon ők élnek, mozognak a legfelszabadultab- ban. Mindketten hamisítatlan „népi figuráik.”, akiken ugyan látható átformálást végzett úri környezetük (különösen Bábel­ien), de akik megmaradtéit őszinte, romlatlan embereknek: Puskás remekül beletalált « csavaros eszű, „fondorkodó”, szókimondó, Babettel kakasko­dó — végül is szerelemre lob­banó inas jópofán bumfordi fi­gurájába. Illésy Stefi, az úrnőjét után­zó, finomkodó komornából kedvesen és mindvégig hitele­sen jut el a szerelmes, igazi, romlatlan — és épp ezért Kol- taiék mellé álló — Babettig. Nagyon jó páncélba bújása és ..metreszkénf’ való jelenete. Nemcsak a helyzet: a szokat­lan, „rémületes” dolgokba való belecsöppenés, hanem őszintén kivetített félelme, riadtsága, tanácstalansága teszi jeleneteit igazán kacagtatóvá. F égh József (Hugolini gróf), ha túlkarikírozva is, jól, mulatságosan oldotta meg sze­repét. Nekik és természetesen Galambos Gabinek (Adelaide) és Ágoston Évának (Erzsi) kö­szönhetem, hogy olyan jól szó­rakoztam ezen a szívből jóked­vű előadáson. Murányi Józsr > József Aítila-estet j ! rendezett a KISZ felszaba- ! dulási kulturális seregszem- í léje keretében a vecsési köz­t < ségi könyvtár és az irodalom­! barátok körének vezetősége ; ' december 27-én. Az est beve­> zetőjét dr. Fenyvesi Margit ! mondotta, a verseket Jancsó J ; Adrienn előadóművésznő, ! valamint Varró Judit, Ko- ! vács Dezső. Fekete József í ; és Szersén Gyula, az Egressy; ! Gábor Klub tagjai adták elő. i í A hangulatos esten közremű- ! küilött a vecsési művelődési i otthon kamarazenekara is. ! -----------------­• Sikeres bemutató Dunakeszin ! „ . ... 5 Karácsony másnapján nagy ! sikerrel mutatkozott be új l műsorával a Dunakeszi Ma­: gyarság kultúrotthonának í színjátszó együttese. Műso­j rukon Innocent Vince Ernő— ! Kállai István: Tavaszi kerin­í gő című háromfelvonásos j operettje szerepelt. > ! A huszonnyolc tagú együt- ] ! tes műsorát Keszeg Istvánná i ] rendezte, aki egyúttal Flóra: t ! ] szerepet is alakította az ope- : í rettben. Jó alakítást láttunk | > , ] még Boldi szerepében Ga- : : ramvölgyi Imrétől, a Kele-; ! < : ment alakító Gemzer And- j ; rástól és az Éva szerepét j ! játszó Gelencsér Évától. Piri] , j szerepében Bárány Imréné, ] ; Gátai szerepében pedig Papp i ! Kiss Károly játéka jelentett ] í még maradandó élményt a j ; bemutatón megjelent közön- i • , J : seg szamára. • } Ez a bemutató volt az első ‘ l j | a váci járásban, amely már ! ! a KISZ felszabadulási kulin- ] ; ralis seregszemléjének kere- í : tében zajlott le. : j Fedor Judit 1 í színjátszó szakreferens j „Akkor is rólad ábrándoztam, szabadság Mikor döglesztő fürdőjében a láznak Megválni készült a testtől a gondolat És a fantázia lebegő rongyai Fedték már csak a pőrén ma­radt csontokat” — ezzel a verssel tekint vé­gig életén Hernádi György poszthumusz kötete utolsó költeményében. Ez a töretlen hit árad végig az egész köte­ten: egy kommunista költő pátosza szól a világhoz mind­arról, amit.átélt, versbe öntött az utókor, a mi számunkra. És volt is mit átélnie! „Nyakunkon a kivertsés keresztje Kígyót küld az Cr... mindenki kapkodja bokáit” így szólal meg, ezen az Ézsaiás könyvéből ismert prófétai han­gon, amikor a levert proletár­diktatúra után sikerül átver­gődnie osztrák földre. Mögötte a vesztett forradalom, előtte a bizonytalan jövő. Menekülnie kellett annyi mással együtt akkor, 1919 után, mert „A nagy Szabadító keresésére cseréltük el a mosolygó tükröket és a zengő nótákat Ezért bujdossuk a Szomorúság erdőit és a Nyomor piszkos alagútait” A Walt Whitman-megterem- tette szabadvers — úgy, aho­gyan akkoriban Kassákék kö­rében kialakult — volt iskolá­ja, de ennek a hangnak nagy történelmi elődje a protestáns bibliafordítás költői pátosza. Történelmi jelenét pedig a ki­táruló végtelen világ lemér- hetetlen perspektívái adták akkor, a nagy orosz forrada­lom győzelme után fellángoló első forradalmak idején. A magyar forradalom azonban elbukott és Hernádi György emigrációban sóhajt fel ván­dorló élete során: „Mikor lesz vége e cudar állomásoknak, ötperces megállások, ötperces biztatások Nyergetlen életének” szórakozást kapunk három órán keresztül. Tabi — Szigligetiből és sa­ját egyéniségéből merítve — ezt becsülettel megtette. A történet, a XVIII. századi Becsbe plántálva, olyan alap­helyzetet teremt, hogy az egy­szerű szőrpamacs, a bajusz: sorsdöntő szimbólummá ma­gasodik. A nemzeti jellegért kiálló férfias, komoly és min­den vonatkozásában becsületes életszemlélet szimbólumává. A bajusz körül bonyolódik a cselekmény. Thusnelda gróf nő, a párizsi vendég és Hugolini gróf nemcsak Koltaiék és Vár- köziék becsületes életmódját, tiszta érzéseit akarja megvál­toztatni, felrúgni — hanem Koltaiék pénzét is igyekszik megkaparintani. Céljuk érde­kében Koltai bajuszát is le akarják borotváltatni. Koltai keményen ellenáll. De ahogyan megszerveződnek körülötte a becsületes erők, úgy döbben rá, hogy a látszat, a cél ked- véért — bármilyen fájdalmas — le kell bajuszáról monda­nia. A bajusz „elesik” — de Thusnelda és Hugolini is csú­nyán lelepleződik. A házi béke helyreáll, a család itthagyja Bécset és indul vissza Tornác­ra. Thercsényi Tibor díszletei-D között Földeák Róbert rendező a kelleténél nehézke­sebben, kissé mesterkélten mozgatja a szereplőket, gyak­ran állítja őket a rivalda elé. Azért feltűnő rendezésének ez a gyenge oldala, mert külön­ben jól bontja. ki a darab humoros sodrását, mén nevet­ségesebbé élezi a különben is kacagtató helyzeteket. Meg­találja a karikirozásnak azt a halvány árnyalatát, amivel Tabi még a ..pozitív” szerep- j löket is szemléli. Hogy ezt a halvány árnyalatot néha túl- lépi: megértem. így akarja el­lensúlyozni a szövegkönyvből is fakadó, bántó üresjárata,' kai. $ Alighanem Bartsay László % 1 Jártas-költés vőlegény-e $ ragadhatta meg Szigligeti Ede $ figyelmét, amikor vígjátólcá- $ ban csattanósan állította pel- $ lengérre a külföldet majmoló, % a „nagyvilági életet” élő mág- $ násokat és a földbirtokos osz- $ tály egyéb tagjait. Ebből a $ vígjátékból írta Tabi László a % Párizsi vendég című zenés f vígjáték — jobban mondva: fkisoperett — szövegkönyvét, gamely az operett-librettók fel­színes nyelvén, de nevetésre J ingerlőn és szórakoztatva me- % séli el egy Bécsbe került ma- f gyár nemesi család tanulságos történetét. (A rendező a sok- ( kai kifejezőbb: A bajusz ma- % rád címmel játszatja.) ( Bartsay darabja (igaz, már ez sem eredeti munka) élő J problémákat feszeget. A \ XVIII. század végi és a XIX. század eleji nagy magyarosí- | tási mozgalom, a nemzeti jel- •leg megtalálása- — politikai í állásfoglalás, a Beccsel szem­ig beni ellenállás egyik formája f volt. Különösen akkor, amikor • f/faraink hosszú külföldi utá­nzásaikkal és Bécsbsn-lakásuk- í kai nemcsak ezt a mozgalmat ! gyengítik, hanem külföldön 1 herdálják el az ország pénzét, \ vagyonát. ; Szigligetinél a probléma a • felburjánzó kozmopolitizmus \ elleni tiltakozássá szelídül, ; míg Tabi a külfölddel — főleg í a Nyugattal — szemben meg- j mutatkozó túlzott csodálatot, • a „jó, mert külföldi” szemlé- ! letét teszi nevetségessé. t Az egykor nagyon fontos \ kérdés ma már nem érne meg egy egész estét betöltő dara­í bot. De lia kibélelik azzal, • > amit ezzel kapcsolatban álta- í lános emberi dolgokról el le- \ hét mondani, ha feloldják J zenével (jelen esetben Vincze • Ottó szellemes, pajkos, vidám ! muzsikájával), humorral, ka- ! cagtató helyzetekkel — akkor I tanulságos, jókedvre derítő Bara Margit féltékeny sze-J retője talán a legjobban el- í talált figura valamennyi kö-£ zótt. Rátarti szépségére, büsz-J ke legyőzhetetlennek hitt sze- £ retőjére. Forró szenvedélyét £ megmételyezi a féltékenység, de még megcsalatva sem ké-^ pes arra, hogy végezzen bál- ványával. Játékában semmi J mesterkéltség, semmi merev- \ ség, szinte feloldódni látszik^ szerepében. Láng József Vámhidy Szi-J lárdja erőtlen, színtelen. (Ez ^ a színészt és a forgatókönyv-^ írót egyaránt terheli.) S ami £ ebből következik: nehéz el- { képzelni, hogy ez az inkább ^ csendes széplélek, mint me- rész, bátor, lenyűgöző hős sa- rokba szorítja E’atia NegrátJ Krencsey Mariann Hen- \ riette-je inkább csak szép, £ mint jó. Néhány képsor vitán J elszürkül, jelentéktelen figu- rává törpül; így Henriette £ alakítója semmiképpen, csu- J pán szenvedő részese lehet aj körülötte dúló véres kalan-í dók sorának. « Kár ezért a szép Jókai- ^ regényért. Méltóbb feldolgo- ^ zást érdemelt volna. í 3 Prukner Pál ^ Fatia Negra nyomában (Mádi-Szabó Gábor és Láng József) megérkezése az útszéli foga­dóba. Pergő ritmusú, gyors sodrú jelenet ez, egy villa­násnyi időre sem teátrális vagy vontatott. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el a film további jeleneteiről. Ami ugyancsak a rendezőt ter­heli: néhány jelenetben erő­sen naturalisztikus vonások­kal dolgozik. így például Juon megvakulása, az égett arcú Anyica gyakori és túl­zott előtérbe helyezése, az üldözési jelenet és így to­vább. Kevesebb ezekből hí­vebben tükrözte volna a Jó- kai-regériy szellemét. A kiváló színészek ezúttal nehezen birkóznak gyengén megírt szerepükkel. Benkő Gyula kettős szerepé­ben erőtlen. Ez nem csupán a forgatókönyv hibája, de té­ves szerepfelfogásából is fa­kad. Kevés különbséget fe­dezhetünk fel a két, teljesen ellentétes szerep között. Mint I-Iátszegi báró, túlságosan ki­mért, hideg, olykor ellenszen­ves; mint Fatia Negra nem egyszer rokonszenvesebb, ér­zelmekben és érzésekben gaz­dagabb. A nagy romantikus mesélő- nek, Jókainak sikerültebb mű­vei közé tartozik a Szegény gazdagok. A regény falakjai­nak, a Lapussáknak alapter­mészete az arany hajszolásá­nak őrületéből fakad. Ez kísér­te végig a legidősebb Lapus- sát, Demetert egész életútján, s még halálakor is zsarnokos­kodik az ,egész családon, hogy így gyarapítsa tovább vagyo­nát. János, a fia, minden gaz­ságra kész az örökség mara­déktalan megszerzéséért. (Ká­roly kisemmizése az örökség­ből.) Hiába a fény, a pompa, a mérhetetlen vagyon, lélekben szegények mindahányan. Ezt bontja ki regényében Jókai, és zsugoriságukat tűzi pellengérre akkor is, amikor szélesen ára­dó mesélő kedvében messzire elkanyarodik tőlük és új szál­ként fűzi a regénybe Fatia Negra történetét. Nem vélet­lenül. Fatia Negra csak erősíti a Lapussa Demeterek és Jáno­sok embertelen farkasvilágát. Ez a regény. S amit a film nyújt: szinte teljes egészében csak Fatia Negra drámája. Lapussa Demeter, János és annak ál- nok szolgája, Margari, csakúgy mint az örökösödési ha jsza ál­dozata, a kis Károly gyerek, súlytalan figurává törpül a fil­men Fatia Negra kalandor éle­tének tükrében. Persze, a filmírónak joga van ahhoz, hogy maga válasz- sza ki a regény hősei közül azokat, akiket akar. Ha Fatia Negra történetét alkalmasabb­nak találta filmforgatókönyv­ben való feldolgozásra, mint a Lapussákét, ezért nem érheti vád. A hiba azonban jelen eset­ben az, hogy Fatia Negra drá­mája sem teljes a filmben. Bán ’Frigyes a romantikus ka­landhős helyett, bestiális ka­landort farag belőle. Hiányzik alakjából a Jókai megrajzolta viharos erejű szenvedély, a pénz mámora okozta őrület. Filmalakja sem lélektanilag, sem társadalmilag nem meg­alapozott. ' Nem ismerjük cse­lekedeteinek rugóit, jelleme hományos, kidolgozatlan. Cse­lekedeteinek nincs logikai lán­ca, s ezért nemegyszer a film meséje már a naivitás határán mozog. Például ékszert rabol, mint egy utolsó haramia, s ezt az ékszert Vámhidy Szilárd nevében (Vámhidy Henriette régi szerelme) küldi feleségé­nek. Vagy: amikor felesége nyakán az igazi tulajdonos megpillantja ellopott ékszerét. Hátszegi — magára vállalja azí ékszer ajándékozását. Igaz,: így van ez a regényben Is, de i ott pontosan tudjuk. Hátszegi i mit miért tesz. A film nem ad i választ egyik kérdésre sem. A; jellemábrázolás fogyatékossá- \ gából következik az is, hogy] szinte már az első filmkockák] után világosan áll a néző előtt: ] Fatia Negra és Hátszegi báró] egy és ugyanaz a személy. Deí ha ezt jó előre tudjuk is, azt! már nem, hogy mi vezette* Hátszegit a kettős életre. Azután! : Míg a regényben Fatia í Negra elpusztítására szinte az í egész vármegye összefog, ad-; dig a filmben ez a leszámo- j lás csupán Hátszegi és Vám- \ hidy személyes ügyévé tör- \ pül. Nemcsak a sorozatos bű-; nők megtorlásáért üldözi! Vámhidy a haramiát — már í sejti, hogy az álarc mögött '• Hátszegi lapul —, inkább j személyes bosszúvágy vezeti: $ fizetni megcsalatott szerel- / méért. í y A filmíró Eán Frigyes hi- í oái miatt *„ 5 a rendező Bán Frigyes 5 / sem adhatott többet a néző- í nek a puszta kaland-történet- \ nél. Pedig a kezében volt a ^ lehetőség, mint filmíró és; rendező egy személyben na- \ gyot alkothatott volna, azt,; ami valóban nemes és mara- í tíandó ebben a Jókai-regeny-! ben: a kor társadalmának bí-! rálatát. Kivételes rendezői te-; hetségét is mindössze egyet- J ien képsorban csillantotta fel:í Hátszegi és ifjú feleségének \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents