Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

MŰEMLÉKEINKRŐL Készülődés a felszabadulási kulturális szendékre Néhány hónap választ el bennünket attól a naptól, amikor a vöröshadsereg kato­nái felszabadították hazánkat. A felszabadulás tényével né­pünk előtt megnyílt a fejlődés ■’tja. Népünk biztosan halad a szocializmus teljés győzelmé­hez vezető úton. A felszabadulás 15. évfordu­lójára a KISZ Központi Bi­zottsága felszabadulási kultu­rális szemlét hirdetett meg, melyhez járásunk is csatlako­zott. A meghirdetett szemlére jel­lemző, hogy a kultúra minden ágában lehetőség nyílik a ver­sengésre. Az eddigi hagyomá­nyok, « n-épi tánc, a színjátszás mellett megrendezésre ke­rülnek a helyi felszaba­dulási kiállítások, tbvábbá pályázatot lehet beadni foto-, rajz- és népművé­szeti munkákra. Ez az oka annak, hogy mind ez ideig csak 7 fiatal csatlakozott a mozgalomhoz. Községi könyvtárainknál, de az üzemi könyvtáraknál is biztosítva vannak azok a mű­vek, amelyek az olvasómozga­lomban kötelező vagy ajánlott irodalomként szerepelnek. Ma, amikor művelt, kultu­rált ifjúság neveléséről beszé­lünk, szinte elengedhetetlen az a követelmény, hogy fiataljaink rendszeresen olvassanak általános mű­veltségűket fejlesztő szép- irodalmi műveket. Éppen ezért a lemaradás be­hozása érdekében a KISZ- alapszervezetek vezetőinek, de a községi könyvtárak vezetői­nek is mindent meg kell ten­ni, hogy a hátralevő időben minél több olvasó, de különö­sen sok fiatal tegye magáévá a mozgalom követelményeit, és felszabadulásunk 15. évfordu­lójára minél több fiatal szerez­ze meg a József Attila olvasó­mozgalom bronz, ezüst, vagy arany fokozatú jelvényét. Felhívjuk valamennyi szervezet és valamennyi fiatal*figyelmét, hogy a ne­vezési határidő még nem járt le, és úgy az olvasómozgalomban, mint más. művészeti ágban ne­vezéseket még elfogad az ope­ratív bizottság. Azt kívánjuk elérni, hogy a felszabadulási kulturális szemle körzeti és já­rási bemutatóin minden köz­ség és üzem fiatalja ott legyen s hirdesse a felszabadulás óta eltelt 15 év kulturális eredmé­nyeit. Arató András, KISZ járási titkár Széles körben helyet kap a kulturális szemle keretében a József Attila olvasómozgalom. A nevezéseket valamennyi Intézmény és szerv a KISZ já­rási bizottsághoz juttassa el és az itt működő operatív bizott­ság ellenőrzi és segíti a beér­kező nevezések alapján a szemle lebonyolítását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy községi szerve­zeteink jelentős többségénél'a munka jól halad — és számos nevezés érkezett be, különösen színjátszás, népi tánc, szavalat s énekkar művészeti ágakban. Ezeken a helyeken nemcsak a nevezések történtek meg, ha­nem a gyakorlati munka is fo­lyik. Eredményesen próbálják pl. Tahitótfaluban a Néma le­ventét, Pócsmegyeren a Ta­nítónő egy jelenetét, Csobán- kán Nyitva van a kiskapu c. művet. Ugyancsak folynak a népi tánccsoportok próbái is. A budakalászi textilben a Nagymama c. színmű próbái Maiadnak eredményesen. 'Vi- '„sjegrádon nfár hprom alfajom­mal szerveztek a KISZ fiatal­jai közös mozilátogatást. Ezen a vonalon/ az eredmé­nyek, az előrehaladás jónak mondható, ami elősegíti, hogy fiataljaink teljesíthessék az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom harmadik követel­ményét is. Sajnos, a József Attila olvasómozgalom területén komoly lemaradás mutat­kozik. KISZ-szervezeteink vezetői, de a KISZ-fiatalok sem értették meg ennek a mozgalomnak a fontossá­gát. Az ötödik Pest megyei képzőművészeti kiállításról Vasárnap délelőtt nyitották meg a Ferenczy Károly Mú­zeumban a hagyományos me­gyei képzőművészeti sereg­szemlét, melyen 38 mű­vész mutatja be a legutóbbi év termését. A kiállító mű­vészek legtöbbje már szere­pelt a megyei kiállításokon, néhányan viszont most mu­tatkoznak be először a me­gye képzőművészeti fórumán. Az évenként rendezett me­gyei kiállítások nagy jelen­tőségűek már csak azért is, mert a kisebb, tájjellegű kiállítások mellett itt nyí­lik alkalmuk a megye terü­letén szétszórtan élő képző­művészeknek fejlődésük be­mutatására. egymás munkás­ságának megismerésére. A kiállító művészek, il- lefyé a beküldött művek nagy száma. Ichétőv^ . tett3i#z anyag gondosabb válogaíá-' sát, amely a kiállítás" szín­vonalának komoly emelke­dését eredményezte. Az egy év fejlődésének mérlegét fel­állítva, örömmel állapíthat­juk meg, hogy művészeink úgy szakmai tudás, mint mű­vészi elmélyülés tekinteté­ben jelentős lépést tettek előre. A megyei kiállításon váro­sunk képzőművészeti életét méltóan képviselik. A kiállí­tás anyagát végigtekintve, elfogultság nélkül megálla­píthatjuk, hogy városunk a megye képzőművészeti életé­ben úgy a színvonal, mint a kiállító művészek számával élen jár. Kilenc művészünk: Balogh László, Deim Pál, Deli Antal, Gallasz Magda, Ilosvai Varga István, Ónodi Béla, Pirk János, Szösz Jenő és Szánthó Imre képviselik műveikkel Szentendrét. Ne­héz lenne va1 amelyiket is külön kiemelni, hisz vala- mennyiök alkotását a mély humanizmus jellemzi. Akár Ilosvai Varga színpompás szentendrei tájai, és Balogh dinamikus előadásmódja, vagy pedig a fiatal Deim mély tónusú festményei, mind-mind Szentendre nagy- multú művészi hagyomá­nyaiban gyökereznek. Az egész kiállításra jellem­zően állapította meg Vörös Gyulcfy-oszlalyx ézélö elviéi* megnyitó beszédében: ..öröm­mel kell megállapítanunk, hogy a kiállító művészek túlnyomó többsége szakított már a fővárosi művészeti éléttől távol élőkre jellem­ző naturalista szemlélettel s egyre bátrabban igyekeznek kialakítani az egyéni forma­nyelvet.” Örömmel üdvözöljük váro­sunkban a megyei képző­művészeti kiállítást és to­vábbi sikereket kívánunk a kiállító művészeknek. 200 ÉVES A SZENTENDREI POZSEROVACSKA TEMPLOM (1759—1959) SZENTENDRÉN a XVUI. században épült hét szerb templom egyike az 1759-ben épült úgynevezett Pozserovacs- ka templom. Ez az elnevezés onnan származik, hogy a templom alapítói' építői Pozse- rovác (németül Passarovitz és ennek nyomán magyarul Po- zsarovác) szerbiai város kör­nyékéről telepedtek át a XVII. század utolsó évtizedében Szentendrére. Nyomban átte- lepedésüket követően, tölgyfá­ból, ideiglenes templomot emeltek, a mai templom he­lyén. Ez a templom Szentendrén, a Bükkös-part jobbpartján, az úgynevezett Nagyhíd köz­vetlen közelében, a Paprika­hegy tövében épült. Ez a hely nyilván már a rómaiak itt- tartózkodása idején is jelentős pontja volt a városnak. Amikor az áttelepültek a’ XVIII. század folyamán már gazdaságilag is megerősödtek, a fatemplomot lebontották és annak helyére kőtemplomot építettek. Ez történt 200 évvel ezelőtt. A város e fontos pontján épült műemlék, talán a legke­vésbé jelentősnek tűnik a töb­bi hasonló helyi műemlékek közül. Az ilyen megállapítás azonban csupán a felületes szemlélet ítélete lehet. Kétség­telen ugyanis, hogy az egész templomépület, de különösen annak tornya igen szép, nemes kivitelű. Maga a torony csupán 1794-ben készült és magán vi­seli a későbarokk stílus jelle­gét. Különösen szép a torony a Paprika-hegyről nézve. Nyu­gat felé néző homlokzata szé­pen tagolt, párkányzatos. Mind ezt a toronyhomlokzatot, mind pedig magát a templom hajóját, különböző ajtó és ab­lak kőkeretek díszítik. — a képfalon elhelyezett — középső, kétszárnyas ajtó. Kü­lön figyelmet érdemelnek a képfalon elhelyezett egyes iko­nok is. Különösebb szakérte­lem nélkül is megállapítható, hogy egész más, különleges képanyaggal állunk szemben, olyannal, amilyet egyik szent­endrei templomban sem fe­dezhetünk fel. Ez az ikon­anyag nélkülözi a barokk fes­tőművészet hatásának minden jelét. Eredetisége éppen tiszta, bizantikus jellegében van. Az ábrázolt alakok elvonatkozta- tottsága. átszellemültsége, asz­kéta jellegének kidomborítása volt a művészi ábrázolás fő célja. Egyelőre ismeretlen ugyan az ikonok készítőjének, művészének neve, műhelye és az egyéb erre vonatkozó adat; az ábrázolási mód és a képfa­lon történt elhelyezésük mód­ja is amellett szól, hogy azok 1759. évet megelőzően készül­tek. Egyes feltételezések sze­rint az áttelepültek még Po- zserovácból hozták azokat ma­gukkal. KÉTSÉGTELEN. hogy a templombelsőnek uralkodó jelentőségű műtárgya a kép­fal; van azonban a templom­ban még számos egyéb, nagy művészi értékkel bíró tárgy is. Így a többi, ott elhelye­zett ikonok is hasonló stílus­jegyekről tanúskodnak, úgy­szólván valamennyi fára festett, tábla kép. Említésre méltók az oldalfalak mentén elhelyezett állóstallumok, me­lyeknek egy nagy része. kézi. faragással díszített. Ugyan­csak szép hatást kelt a kora­beli kristály csillár, a püspöki trónszék és a különlegesen szép kivitelű püspöki sírfel­irat, mely az 1834-ben elhalt Justin Jovanovics budai gö­rögkeleti szerb püspök, vörös­márvány síremléke. Ez a műemlék is azonban, nemcsak — a fentiekben heve­nyészve vázolt — építésfor­ma. művészettörténeti anyag és történeti emlék szempont­jából bír jelentőséggel, ha­nem azért is, mert a körülöt­te zajlott élet, amely a XVIII. és XIX. századi városi és tehát közéletünknek egy ré­sze volt, ugyancsak méltó módon nyert megörökítést a templom értékes könyv- és levéltári anyagában. Ez az anyag pedig általános érdek­lődésre is számot tarthat, mert nem csupán a templom, annak lelkészei és hívei éle­téről számol be, hanem szá­mos adatot tartalmaz váro­sunk történetére nézve is. A MEGYEI TANÁCS kez­deményezése folytán létrejött műemléki topográfia váro­sunk általá.nos műemléki le­írását tartalmazza és köztük e templomot is érinti. Itt vol­na az ideje azonban annak is, hogy az egyes fontosabb műemlékek, a művészettörté­neti szempontokon túlmenő, történeti, társadalmi, nyelvé­szeti szempontból is feldolgo­zást nyerjenek. Szentendrei vonatkozásban ezzel elsősor­ban nekünk, szentendreieknek kell a kezdeményező lépést megtennünk. Számos hazai és külföldi, jól bevált kezdemé­nyezés és siker után reméljük, hogy a helyi illetékes szervek is programjukba veszik ha­sonló kiadványok megjelen­tetését. — e — ey A n, \IPLOM i^jiiso u-énénél sokkal jelentősebb azonban belső kiképzése. E vonatkozás­ban elsősorban a templom bel­ső ikonostasara (képfalára) gondolunk. A képfal összhatá­sa, de külön-külön minden egyes ikonja (szentképe) is. hű kifejezője, a bizantikus forma­művészetnek. A 'képfal egysze­rűsége, zártsága, a templom­belsőben elfoglalt centrális do­mináló jellege, mindenképpen magára vonja az ember figyel­mét. Azon is, kiemelkedően szép a csipkeszerűen áttört, kis ikonok és aranyozott szőlőin­dák allzalmazásával díszített SPORTHÍREK December 13-én este 17 órai kez­dettel a Szentendre JTST-elnöike Tompach Jakab elvtárs élmény- beszámolót tartott az NDK-beli tapasztalatairól. Beszámolója meg­elevenítette a sportfesztivált, a Buchvald-lágerben történteket, az utazás élményeit. A mintegy 50 darab színes kép kézről kézre járt a jelenlevőik között. A megjelent sportaktívák nagy megelégedéssel köszönték meg az értékes elő­adást. ★ Sportolóinknak ezúton kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendőt, erőt, jó egészséget a további jó sportmun­kához. A járási TST elnöksége. Asztalitenisz csapatbajnokság já­rási eredmények: Szentendrei állami gimná­zium—Leányfalu 5:4 Szentendrei Építők—Leányfalu 8:1 * Sakk járási eredmények: Leányfalu—Visegrád- 3:2 ★ 1959. december 26-án Pomázon 13 óra 30-kor Budakalász-Pomáz válogatott labdarúgó csapata barátságos mérkőzést játszik Szentendre válogatottjával. ★ Szentendrén az Építők kultúr­termében a Szentendrei Építők megrendezik a városi asztalitenisz egy éni b aj noksá got. V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^^ Az 1951-ben meghalt Egry József festészete elképzelhe­tetlen a „magyar tenger”, a Balaton ihlető levegője nél­kül, amelynek ő leghivatottabb tolmácsolója volt. Hasonló a helyzet Szőnyi Istvánnal, aki a ma élő művészek közül legtöbbet foglalkozott a Dunakanyar szépségével. Ferenczy Károlynak tanítványa X'Olt az Országos Képzőművészeti Főiskolán. Ez a két tény indít bennünket arra. hogy kissé bepillantsunk Szőnyi István művészi világába. 1894-ben született Újpesten. Középiskolai tanulmányai­nak befejezése után a Képzőművészeti Főiskolára került. Stílusa a nagybányaiakéhoz kapcsolódik. Mint említettük. Ferenczy Károlynál kezdte tanulmányait, s Nagybányán is dolgozott 1914-ben, 1917-ben és 1918-ban. mint a főiskola ösztöndíjas növendéke. Tanulmányait idehaza végezte, a háború ismételten megszakította. Mire a külföldjárás ideje elérkezett volna, katonának kellett bevonulnia. Így fejlő­désének eredői közül kiesett a nagy európai stílusok köz­vetlen tanulmányozásának hatása. Nagybánya eszméltette rá a természetre. A nagy­bányaiaknál tanulta a festői motívum keresését. Nagy­bányán festette első kiállított képét, egy kettős arcképet. Művészete összekötökapocs a nagybányai mozgalom és a két világháború közötti kor művészeti törekvései között. Nagybánya szempontjából, az úgynevezett ..harmadik nem­zedékhez” tartozik, mert nyilvános fellépése az első világ­háború utáni időre esik. bár Nagybányát előbb, még az első világháború idején ismerte meg. Ferenczytől elsőnek kapta meg a nagybányai ösztöndíjat. Mikor Szinyei Merse Pál a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett. akit Nagy­bánya művészei „ősüknek” tekintettek, s aki maga is igen sokra becsülte a nagybányaiakat, legelőbb Ferenczy Károlyt vitte be oda tanárnak. Később ugyancsak az ö javaslatára kapott Réti István is katedrát. Szőnyi 1919-ben tanulmá­nyait Rétinél folytatta. Réti budapesti és nagybányai tanít­ványai közül számos kiváló művész került ki, első helyen Szőnyi. Később a főiskolán Réti tanári katedráját örö­költe. A főiskolának így lettek tanárai egymás után a Nagybányát járt művészek: Csók István. Rudnay Gyula, majd Szőnyi István. Lyka Károly állapítja meg Szönyiröl. hogy Nagybánya szellemének legigazabb képviselője: Nagybányának jelen­tékeny szerep jutott a század első évtizedeiben a magyar Szőnyi István, a Dunakanyar művésze fiatalság művészi kiformálásában. Ebben az időben Nagy­bánya és Párizs neve egymás mellé került. Szőnyi Nagy­bánya szellemét vitte tovább, anélkül, hogy akár utánzója, akár pedig epigonja lett volna. Izmos tehetsége megóvta az utánzás veszedelmétől. Ugyanakkor ez a szellemiség visszatartotta attól is. hogy vakon engedelmeskedjék diva­tossá vált stíluskísérletek csábításának. Szőnyi művészi pályájáról oly találóan állapítja meg Genthon István, hogy „Ferenczy stílusa a naturalizmussal, az impresszionizmussal és az xíjabb dekoratív törekvések­kel, a korszellem Cézanne kompoziciós elveivel és a kez­deti expresszionizmus kifejezésre törő szenvedélyességével ismertette meg.” Az 1920-as esztendő meghozza a fiatal, 26 éves művész számára a sikerek sorozatát. Ebben az évben állí­tott ki először az Országos Képzőművészeti Társulat tár­latán. Ezt követte első gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban. Emlékezetes siker! A nagybányai iskola ne­veltje oly képekkel lépett a közönség elé. amely alkotások elsősorban a szinegységet hangsúlyozták. Megkapta a Szi- nyei Merse Pál Társaság első ízben (!) kiadott nagydiját és egyben a társaság tagjai sorába is választotta. Mindez egy évben! Egymást követik gyűjteményes kiállításai. 1925-ben az Országos Képzőművészeti Társulat aktkiállításán meg­nyerte az ifjúsági díjat. Közben — a 20-as években — bejárta fél Európát. Hosszabb időt töltött a római Colle­gium Hungaricumban. Számtalanszor állított ki külföldön is. A külföldi sikerek is egymást érték. Szőnyi pedagógiai munkásságot a 20-as évek közepé­től folytatott a Belvárosi Szabad Iskolában, majd pedig saját festőiskolájában. 1938-ban lépett Réti István örö­kébe. Az alig egy évvel előbb kinevezett tanártársával és barátjával, Aba Novákkal iga'zi művészi légkört teremtett a főiskolán. Az új tanárok közül ö volt a „legnagyobb súlyú”. Szinte már közhellyé váll a magyar művészeti élet­ben ekkorra, hogy ő Nagybánya szellemének leghívebb képviselője. Szőnyi Kossuth-díjas festőművészünk. Nemcsak mint művész, hanem mint tudós is jelentős. A képző művészet iskolája című hatalmas műnek első kiadását szerkesztette, s ő irta mindkét kiadás számára a rajzról és a festötech- nikákról szóló fejezetet. Vezéri szerepe főként a második világháborút meg­előző időben domborodik ki. Szőnyi István azért jutott vezéri szerephez és a követők hosszú sorához, mert a hagyományokból indult el. és új hagyományt teremtett, s mert a romantikus realizmus halmazállapotához igen hasonló korszerű stílust alakított ki — állapítja meg Genthon István. Az 1920-as években a Dunakanyar természeti szépsége édesgette magához. A Duna melletti festői szépségű falu­nak, Zebegénynek és környékének változatos tájait, hét- köznapiságát s a vidéki életet örökíti meg xsásznain. A ter­mészethez való viszonya meleg és bensőséges. Érdeklődése kiterjedt, tárgyköre végtelenül széles. Vásznainak hosszú sora foglalkozik a művész családjával, feleségével, gyer­mekével. Arcképeket inkább csak tanulmányként festett. A csendélet szinte teljesen hiányzik nála. A monumenta­litás iránti igény végig észlelhető művészetén. Nem vélet­lenül állapították meg róla a harmincas évek első felében, hogy a freskófestés is kitűnő terepe lenne. Mintha tem­peratechnikája is a freskók színvilágát kereste volna. Ily rátermettségére mutatott az is, hogy sokszor kisméretű vásznai monumentális elgondolások tanulmányaként hatot­tak. Valóban a művész nem váratott sokáig magara, hanem megalkotta a győr-nádorvári Szent Imre-templom gyö­nyörű freskóit. A III. magyar képzőművészeti kiállításon mutatta be Domanovszky Endrével együtt alkotott hatalmas képsoro­zatát, amelyet a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára készített. A hatalmas panneau-k a mezőgazdaság gépesítését illusztrálják. Szőnyi István már fiatalon nagy tekintélyre tett szert és nemes értelemben véve hangadója lett művészeti éle­tünknek. (Folytatása következik) Boros Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents