Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
1959. DECEMBER 25. PÉNTEK pp*r l/K6‘ WCirtap f) ZésH expedíciója JORDÁNIÁBAN „Átlépjük az Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartományának határát” — hangzott a legutóbbi üzenet, amelyet Zikmund és Hanzelka, a két csehszlovák világjáró expedíciója küldött rövidhullámú rádióval Prágába, a Csehszlovák Tudományos Akadémiának. Az expedíció práZikmund a volánná] gai ..főhadiszállása” ugyanis a CSTA mellett létesült, s vezetője Frantisek Svoboda. Ú intézi Z és H expedíciójának ügyeit, gondoskodik az útleírások, fényképek és filmek továbbításáról, ő küldi az „utánpótlást” a mozgó expedíciónak, s természetesen rádió, levelek és táviratok segítségével állandó összeköttetésben van a két világjáróval, akik április 22 óta bizony tízezernél is több kilométert haladtak világkörüli útjuk második szakaszán ... „Főpróba“ és azbesztruha — Albániában Becs, Budapest. Belgrad, Tirana, Szófia, Isztanbul, Ankara, Bejrut s legutóbb Damaszkusz volt Zikmund és Hanzelka állomása az Ázsián át Ausztráliába vezető úton. Első hosszabb „megállójuk" Albániában volt, ahol több mint egy hónapig tartott négyöt esztendőre tervezett távol-keleti útjuk „főpróbája”. Albánia területe — tenger menti fekvése, magas hegyei, meredek útjai s viszonylag meleg éghajlata — kedvező lehetőséget nyújtott számukmagukat a világjárástól elválaszthatatlan „tábori élethez”. Albániában találkoztak egy csehszlovák filmszakemberrel, aki a szélesvásznú filmezéssel ismertette meg őket, s a tanulást természetesen összekötötték a hasznos munkával: külön színes filmet készítettek az Albán Népköztársaságról. Kalandjaik is voltak, többek között egy óriási, lángoló földgázkitörés állta útjukat Durrestól nem messze. Zikmund és Hanzelka Afrikában szemtanúja volt egy új tűzhányó születésének, s most ugyanaz az izgalom fogta el őket. Sebtében azonnal forgatókönyvet készítettek s hozzáláttak egy izgalmas film készítéséhez: hogyan oltják el a hatvan méter magasra törő, 1500 Celsius fokos lángcsóvát... Ehhez azonban — a nagy hőség miatt — azbesztruhát kellett ölteniük. Felszerelésükben szerepelnek mocsárgázló gumicsizmák, a Himalája megmászására készült különleges hegyi öltözékek, de arra nem gondoltak, hogy azbesztruhára is szükségük lesz. Szerencsére albán vendéglátóik ebben segíteni tudtak őket... A sátor csődöt mond... Remélik, hogy azbeszt védőöltözetre nem lesz többet szükségük, s ezzel ez a „hiány” megoldódik. Sátorra azonban annál inkább! Libanonban ugyanis, ahol mintegy két hónapig táboroztak, a Földközi tenger mentén, a 40 Celsius fokos hőség valósággal kikergette őket a két Tátra 805-ös típusú gépkocsi közé kifeszített sátor-lakosztályból. A nagy meleg ugyanis beszorult a, sátorba, s a fülledt levegőben "csak néhány percig tudtak tartózkodni. Uj sátrat terveztek, s a rendelést azonnal elküldték Prágába, Frantisek Svo- bodának — a „főhadiszállásra”. Azután rövidhullámú adókészülékükkel sürgették a küldemény postázását. Egyéb kisebb-nagyobb tárgyakkal is ki kellett egészíteni felszerelésüket — az első fél esztendő tapasztalatai szerint. Libanoni tartózkodásukat — amelyet a tervezettnél jóval meghosszabbított az arab országokba szóló beutazási vízumuk késése — arra használták fel, hogy feldolgozzák különösen a Törökországban szerzett élményeiket és megTankolás útközben ... ra, hogy kipróbálják felszereléseiket: tucatnyi fényképezőgépből álló készletüket, filmfelvevőiket, gépkocsijaikat, rádió adó-vevő készülékeiket, s távol a nagyvárosoktól, a tengerparton, majd a magas hegyek között sátorban lakva hozzászoktassák látogassák a Libanonban levő híres ásatásokat, amelyről külön filmet készítettek. Mindezekről az élményeikről Miroslav Zikmund és Jiri Hanzelka folytatásos riportsorozatban számol be a Kvety című képes csehszlovák hetilapban, rádióbeszéigetéseket folytatnak a Mladá fronta című prágai ifjúsági lappal, s írásaikat más újságok is közük. Az expedíció másik két tagja — dr. Robert Vit orvos (aki egyben az expedíció szakácsa is) és Old- rich Chalupa gépkocsiszei e- lő — pedig a Svet Motorú című autó-motorkerékpár szaklapban számol be élményeiről. Táborverés folyóparton A lapok természetesen sok levelet kapnak olvasóiktól, amelyben arra kérnek választ: hogyan telnek a világjárók hétköznapjai? Nos, erről csak annyit, hogy megosztanak, s közösen végeznek minden munkát. Felváltva végzik a bevásárlást, segítenek a „konyhán” a szakács Vitnek, s Chalupa éppúgy segít a filmezésben, mint dr. Vit — ha a helyzet úgy kívánja. Általában folyóparton vernek tanyát — különösen ha hosszabb Hanzelka a ..mozgó dolgozószobában” ideig állnak meg —, hogy biztosítva legyen a tisztálkodási lehetőség, s fürödni is tudjanak. Mert a pótkocsis Tatra 805-ösökben van íróasztal, fotólaboratórium sötétkamrával, rádiófülke, két-két fekvőhely — de a fürdőszoba nem fért bele ... Mint ahogyan annak idején az elektromos jégszekrényt is otthon kellett hagyniok, pedig a 40 fokos hőségben bizony elkelt volna, hiszen a nagy melegben a konzerveket sem kell melegíteniük ... Az expedíció átlépte a szíriai határt... Ez volt Z és H utolsó rádióüzenete. Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai területén ugyanis nem használhatják rádióadójukat — készülékeiket leplombálták. Egyelőre Jordániától sem kaptak rádióhasználati engedélyt S így az összeköttetésnek ez a közvetlen módja ideiglenesen megszakadt Prága és az expedíció között. Az első nyolc hónap alatt egyébként olyan sok rövidhullámú amatőradóval teremtettek összeköttetést, hogy Prágából kétszer is kértek „utánpótlást" a rádiókapcsolat létesítését bizonyító QSL-lapokból. amelyeket rádiós partnereiknek küldenek el... Ezekben a napokban már valószínűleg Jordániában tartózkodnak a csehszlovák világjárók, azután Irakba, majd Iránba mennek, s onnan folytatják útjukat Afganisztánon keresztül — Távol-Kelet felé... S. T. I§I9z ncigf ess íisr ©stifOüMf b Ha a szovjet tudósoktól megkérdezik, mit tartanak az év legnagyobb tudományos és technikai eredményének, habozás nélkül egytől-egyíg ezt válaszolják: az űr ostromát, amelyet a szovjet rakéták 1957. október 4-én kezdtek meg. A Szovjetunióban akkor lőtték fel Földünk első mesterséges útitársát, az első szputnyikot. Az orosz szputnyik szó azóta nemzetközi kViejezés lett és a világ minden nyelve használja. Az első szputnyik súlya 83.6 kg volt. Egy hónap múlva, 1957. november 3-án követte a második szputnyik. Az 508 kg súlyú új szputnyik nagyobb és pontosabb felszereléssel rendelkezett. Sok új adatot szolgáltatott a szovjet tudósoknak a magaslégkör és a Földünket körülvevő kozmikus tár fizikai tulajdonságairól. Az 1953. május 15-én fellőtt harmadik szputnyik már 1327 kg-ot nyomott. Azóta több mint nyolcezer keringést végzett a Föld körül, s tájékoztat bennünket a magaslégkör sűrűségéről, ioniaálódásának mértékéről, a kozmikus sugarakról, a Nap korpuszkuláris sugárzásáról, a mikrometeorokról, a Föld mágneses teréről stb. Továbbá mozgásának tanulmányozása révén sikerült meghatározni a Föld lapultságát. Miért nincs a Holdnak mágneses tere? 1959. legelején fellőtték az első szovjet űrrakétát. A második kozmikus sebességgel (másodpercenként 11,2 kilométer) kilőtt űrrakéta elhaladt a Hold körzetében, majd a Nap körül keringő önálló bolygóvá vált. A második szovjet űrrakéta eljuttatta a szovjet felségjel- vényt a Holdra. A rakéta az Esők Tengerének körzetében ért Holdat. A szovjet űrrakéták i tudományos megfigyelései révén sikerült megállapífa- ni, Ihiogy természetes úti társunknak a Földtől eltérően nincs észrevehető mágneses tere. Ez kétségkívül összefüggésben van a Holdnak a Földtől eltérő összetételével, s a két égitest eltérő eredetével. Földünk anyagának közepes sűrűsége a vízhez viszonyítva 5,52. A Föld kérgét alkotó kőzetek sűrűsége azonban csak fele ennek. Ebből következőleg Földünknek fémekből álló súlyos maifja van. A mag fel- tételezhetőleg vasból és nikkelből áll. Ezek a fémek mágnesesek. Nagyjából ezzel magyarázható Földünk mágnesessége. A Hold anyagának közepes sűrűsége csupán 3,33. Ennélfogva a Holdnak nincs fém magja. George Darwin (a híres természettudós fia) angol geofizikus elmélete szerint a Hold a Földből szakadt ki a gyors forgásból adódó nagy centrifugális erő következtében, s így anyaga érthetően a Föld eredeti tömegének felületi rétegeiből származik. Egyes geológusok egyenesen azt tételezik fel, hogy Földünk nagy bemélyedése. a Csendes-óceán az a hely, ahonnan a Hold kiszakadt. Ezzel azonban már nehezen érthetünk egyet, mert a Hold csak abban az időben szakadhatott ki. amikor Földünk egész tömege még cseppfolyós volt. Ennélfogva a ki szakadás nyoma nem maradhatott meg. ■ Fényképezés — 65 000 kilométer távolságból Az első szputnyik fellövése után két évvel bocsátották fel pályájára a harmadik szovjet űrrakétát. Pályáját úgy számították ki, hogy a rakéta kerülje meg a Fioldat, s azután újra közeledjen a Föld felé. A rakétáról levált egy űrállomás, amelyet két fényképező készülékkel, továbbá megfelelő előhívó és televíziós képtovábbító berendezéssel szereltek fel. Az önműködő űrállomás lefényképezte a Hold láthatatlan oldalát, s továbbította a képeket a Földre. A harmadik űrrakétáról levált önműködő űrállomás október 7-én reggel elhaladt a Hold mellett, s a Flold és a Nap között tartózkodott. A Hold ebben az időpontban megvilágított oldalát fordította az űrállomás felé. Az űrállomás helyén telihold volt. A Földről ekkor rádió- vezérléssel a Hold felé fordították az űrállomás fényképező berendezéseit, amelyek 40 perc alatt számos fény- képfelvételt készítettek a Holdról, 65 000—68 000 km távolságból. Ez a Holdat a Földtől elválasztó távolság egyhatoda. A Hold rövid fó- kuszú kamrával beállított 10,5 átmérőjű képe tökéletesen elfért a filmen. A hosszú fókuszú kamra 26 mm átmérőjű képet adott, s ez már nem fért el egészen a filmen. A „túlsó" és az „innenső" oldal A Hold láthatatlan oldaláról készült s televízió útján a Földre továbbított fénykép- felvételek óriási értéket képviselnek. Reprodukálásuk még nem történt meg véglegesen és nem is tanulmányozták még minden részletüket. Az a helyzet, hogy ez volt az első televíziós képtovábbítás 470 000 km távolságból, s ráadásul a kép tisztasága nemcsak a bonyolult berendezés munkájától, hanem a rádiózavaroktól is függött. A rádiózavarok pedig, sajnos, eléggé erősek voltak. Ilyenformán nagy és hosszadalmas munkát igényel a képek minden részletének előhívása és megfejtése. De már az előzetes adatok alapján is képet alkothatunk a Hold túlsó oldalának általános felépítéséről. Megkönnyíti ezt, hogy a felvételeken a Hold látható oldalának egy része is rajta van, úgy, hogy meg tudjuk ítélni a kontrasztokat és a fényességet a Hold túlsó felén. A Holdnak a Földről látható oldalán erős kontrasztokkal válnak ki a tengerek. (Maré Crisium, Maré Foeco'u- ditatis, Mare Australe, Mare Smythii.) Az utóbbi két tenger a Hold túlsó oldalára is átterjed. A túlsó oldal jóval szegényebb részletekben. Csak a legszélén válik ki egy nagy tenger, amelynek az Álmok tengere nevet adták. Jól látható továbbá a Moszkva krátertenger. A Földről nem látható holdfelület fennmaradt nagy része szegény részletekben. Valószínűleg fennsik, esetleg tele elszórt gyűrűs hegyekkel és kráterekkel, amelyeket meredeken világít meg a Nap, s így nem vetnek árnyékot. Ennélfogva pedig nem emelkednek ki, mint ahogy telihold idején a Földről látható holdfelszínen is eltűnik a legtöbb részlet. A Hold túlsó oldala tehát észrevehetően különbözik az innensőtől. Eléggé egyhangú a felszíne, hiányzik a tengerek övezete. A két tényező Egyelőre nehéz volna megmagyarázni a holdíelszín két felének különbségét. Hiszen a felszínt alakító tényezők mind a két oldalon lényegében egyformák. Csupán két eltérő tényező van. Az első tényező az, hogy a látható oldalon, ha ritkán is, de előfordul napfogyatkozás. Ilyenkor a Föld útját állja a napsugaraknak és árnyékát a Holdra veti. A Földön ilyenkor holdfogyatkozás van. Kiszámították, hogy amikor napfogyatkozás van a Holdon, a Hold felszínének hőmérséklete egy-két óra hosz- szára több mint száz tokkal csökken. Állítólag ez az oka az innenső oldal erősebb tagoltságának. Szerintünk azonban ez csak a Hold egészen felszíni rétegeit befolyásolhatta. A holdkőzetek rossz hővezető képessége folytán nagyobb mélységben nem érvényesülhetett. Ennélfogva nem válthatta k; a felszín jelentősebb szerkezeti módosulását, aminek a tengerek köszönhetik létüket. A második tényező: a Föld vonzóereje. Ne feledjük el azonban, hogy a vonzás dagályérők formájában nyilvánul meg,, amelyek két dagály- hullámot idéznek elő: egyiket a Hold innenső, a másikat a Hold túlsó oldalán, s ilyenformán jószerint egyformán hatnak mind a két oldalra. Az innenső és túlsó oldal dagályerői csak abban az esetben különböznének észrevehetően, ha a Hold igen közel volna a Földhöz. Ebben az esetben az innenső oldal dagályerői dominálnának. Ennélfogva a Föld vonzóereje csak akkor hathatott eltérően a Hold két oldalára, amikor a Hold — kiszakadása után — még közel volt a Földhöz, sokkal közelebb, mint ma. Feltételezhetjük, bár ez is kevéssé valószínű, hogy ez magyarázza meg a Hold innenső és túlsó oldalának felszíni különbségét. • * Önműködő csillagvizsgáló a Holdon ? Egyébként a Föld két féltekéjének fe-lszíne is jelentősen különbözik egymástól. Köny- nyűszerrel észrevehetjük, hogy a víz és a szárazföld egyenlőtlenül oszlik el a két féltekén. Az egyik féltekén szemmel láthatóan több a szárazföld, mind a másikon. Fel kell tételezni, hogy ezt inkább belső okok idézték elő, mintsem külsők, mert gyakorlatilag mind a két féltekére egyforma külső erők hatottak. Ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy a Hold felszínének két oldala is eltér egymástól. A felsorolt kérdések és számos más probléma megoldása az önműködő űrállomás adatainak gondos elemzését igényli. Éppen ezzel foglalkoznak most a szovjet tudósok. A szputnyikoktól és az űrrakétáktól kétségkívül további eredményeket várhatunk már a közeljövőben a kozmikus tér és a legközelebbi égitestek kutatása terén. Lehetőség nyílik arra, hogy közelről lefényképezzék a Mars és a Venus bolygót és a felvételeket a Földre továbbítsák. A Holdon valószínűleg önműködő csillagvizsgálót létesítenek. Mindez az ember űrutazásának előkészületei közé tartozik, amelyeket megnehezítenek az űrhajó visszatérésének és biztonságos leszállásának bonyolult problémái. Az új, 1960-as év remélhetőleg közelebb hozza a megoldást. A. Mihajlov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja
