Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! YEI 'djP • Jt _ ^/Cirían ÚJ TERMÉS (4.—5. oldalon) MSZMP PEST MEGYEI BÍZOTT SÁG A MEGYEI CS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM /VkÄ'1 ! ffi r > ' * 1959. DECEMBER 25. PÉNTEK , * / A z Idén a szigligeti vár alatt ért a késő őszi lombhullás; az ottani alkotó­házban dolgoztam egy regény­fordításon. A történet cselek­ménye az Adriai-tenger sziget­világában játszódik, s a vélet­len úgy akarta, hogy alig pár héttel a munka megkezdése előtt találkoztam a regény szerzőjével is. ö elvitt abba az ősrégi kicsiny faluba, amely­ben gyermekkorát élte, egy olyan házba, amelynek közép­kori részében egyik őse, Jan- kovics szerdár lakott. Ennek a Jankovics szerdárnak az emlé­két nem egy délszláv vitézi ének őrzi s különös élmény volt egyszerre találkoznom a hajdani mondavilág környeze­tével, ugyanakkor, amikor a huszadik század első évtizedé­ben történő cselekmény rekvi- zitumaival is szembekerültem. A legkülönösebb azonban az volt, hogy a Velebit-hegység égnek emelkedő tömbje és a tengerpart között elterülő táj mediterrán derűje, könnyeden lebegő szépsége mennyire fel­idézte bennem a mi dunántúli pannon tájainkat, s ezek közt is elsősorban azt a délszaki pa­norámát, amelyet Badacsony, Gulács és Szigliget vidékén mindig megcsodáltam. S lám, a véletlen úgy akar­ta, hogy alig néhány héttel a tengerparti utazás után, éppen ez a táj, a szigligeti alkotóház nyújtott otthont, hogy a két­szeresen is megélt regény szö­vegét magyarra ültessem, s ha napközben kibújtam a félho­mályos szobából, hogy kinyúj­tóztassam dermedt tagjaimat, megint csa^ ez a délszaki, tün­dért táj vett körül, a késő őszi lombhullás ezernyi gazdag szí­nével és káprázatával. Alig tudtam betelni ennyi szépség­gel s a fellélegzés perceiben bejártam az ősi kis magyar fa­lu minden bejárható részét, a sejtelmesen álmodó Balatontól kezdve egészen a várromokig. I n gyík ilyen megpihenő sé- J támon találkoztam azzal a kicsiny ligettel, amely olyan volt, mintha valami el­varázsolt mesevilág kellős kö­zepéből bukkant volna elő a gazdag ősz méla békességébe, és már akkor valami sötét szim­fónia nyugtalanító mély mu­zsikáját zendítette volna meg, s ez a muzsika azóta is csak zeng. egyre zeng valahol a lel­kem mélyén s arra figyelmez­tet: milyen nagy érték is a bé­ke, amelyben ma élünk s amelyben az egész emberiség élni szeretne. A kicsiny akácliget két út szögletében búvik meg s az ar­ra haladó valami furcsa érzés­sel a szívében torpan vissza: vagy negyven megnyírt gömb­akác áll egymás mellett, kato­nás glédában, sejtelmes csend­ben s a negyven akác alatt negyven különös fejfa. S a negyven különös fejfa Ady Endre szavait búgatja föl a lélek mély tárná ban: „Mi lesz belőlem? Temetői fejfa, amely a világnak egy nevet mutat”. A liget árnyából elővilágító fejfák fehéren csillogó zo­mánctábláján azonban a név alatt, egységesen ez a két év­szám áfl: 1914—1918. S ha az ember első pilla­natban temetőnek látja a kis ligetet, kisvártatva rá­döbben, hogy az akácok tövé­ben nem emberi testek por- ladoznak, hanem „csupán” emberéletek emlékei. Mert ennek a különös emlékmű­nek a „lakói” úgy lehet, Európa minden táján szerte­szórva porladoznak, ismeret­lenül s minden bizonnyal jel­telenül. Annak a negyven szigligeti katonának a nevét őrzi ez a negyven tábla, akiket az első világháború sodort el ottho­nukból, hogy soha többé visz- sza ne térjenek. Azt a világ­háborút is — akárcsak a má­sodikat — az imperializmus robbantotta ki, őrülten és ér­telmetlenül s hogy a kicsiny falu zsellérnépe milyen arány­ban fizetett ezért az őrültsé­gért, arról beszél az a negy­ven tábla ott az akácok tö­vében. Ügy éreztem, verset mozdít meg bennem a gondolattársí­tás: elkésett szigligeti tünte­tés ez a negyven fehér transz­parens ott a vár tövében (a várat a habsburgi reakció rob­bantotta szél, Rákóczi sza­badságharcának vérbefojtása után), a szigligeti zsellérnép kísérteties tüntetése a há­ború, minden háborúk ellen s egyben figyelmeztetés is a mai nemzedéknek; néki már a szocialista rendszer bizto­sítja, hogy nem haló porai­ban, de munkás életével és kiállásával tüntethet a béke, a cselekvő béke mellett. S még ne álljon meg a gondolattársítás folyamata. Negyven halott — negyven esztendő. Igen, most negyven esztendeje egy más értelmű harcban is fegyvert fogott a magyar proletár. Akkor már égett ama csillag ott Moszkva fölött, a csillag, amelynek je­gyében a magyar nép meg­próbált újból a világszabad­ság és a világbéke mellé állni. Hogy elbukott abban a harcban, nem kisebbíti a di­csőségét, sem az áldozat ér­telmét. Azt a csillagot azóta Ady Endrétől kezdve Juhász Gyulán, József Attilán át mindmáig a magyar költők egész sora énekelte meg. M ost már a tel ködei száll­nak a Duna fölött s én újból itthon, az érdi dombok tövében meghúzódó kis ház­ban kopogtatok gépemen reg­geltől napestig, s ha ki-ki- megyek a kertbe megpihenni, odaföntről, a dombon álló is­kolaudvarból, mint távoli és vidám kórus csap az égnek az új életnek örvendő gye­reksereg játszadozó öröme. S oly jólesik a diadalmas élet­nek és diadalmas békének ezt a derűs és ujjongó szim­fóniáját hallani s szembeállí­tani azzal a másik, sötét és kísérteties zenével, amely ab­ból a komor, lombhullató és múltat idéző különös ligetből tört elő. Harminc év előtt itt még üresen és elhagyottan húzódtak a grófi földek, de mennyi megpróbáltatáson és szenvedésen kellett ennek a vidéknek is átmennie, hogy a dombon álló iskolából ilyen vidáman csapjon az égnek az új élet új öröme. A béke ünnepének hangu­lata lebeg a ködös levegőben s mire e sorok végére érek. napsugár csillan meg az író­gép fehér billentyűzetén. S milyen jó tudni, hogy ezt a békét nemcsak megszervez­zük, tudatosan megépítjük^ de meg is őrizzük, hogy velünk együtt gyermekeink, is boldo­gan és biztonságban élhesse­nek. A dolgos emberek béké­jének biztonságában. Folytatta munkáját \ az SZKP KB plénuma | Csütörtökön reggel a Kreml- í palotában tovább folytatta 2 munkáját a Szovjetunió Kom- 2 munista Pártja Központi Bi- 2 zottságának plénuma. Az ülé- 2 sen folytatták a mezőgazda- 2 ság továbbfejlesztéséről, az 2 ezzel kapcsolatos határozat 2 megvalósításáról szóló beszá- 2 mólók megvitatását. 2 Ma Budapesten sorsolják a lottót Ezen a héten az idén utol- ^ jára perdül meg a sok sze- ^ rencsét, százezres, nem egy- 2 szer milliós nyereményeket 2 hozó lottógömb. Az év utolsó, 2 ötvenkettedik játékheti lottó- 2 sorsolását ma délelőtt 10 órai 2 kezdettel a fővárosban tartja 2 a Sportfogadási és Lottó Igaz- 2 gatóság. 2 Sorsolással döntik el azt 2 is, hogy a decemberi játék- 2 hetek közül melyik hét szel-^ vényei vesznek részt a ja- ^ nuári tárgynyeremény-húzá- 2 7 Békekölcsön-sorsolás december 29-én és 30-án Az év utolsó államkölcsön- 2 sorsolását december 29-én 2 és 30-án Budapesten, az 2 Egyetemi Színpadon bonyolít- 2 ja le az Országos Takarék- 2 pénztár. í A Második Békekölcsön hú- 2 zása december 29-én, kedden 2 délután fél négy órakor kéz- 2 dődik, s ebből a kölcsönből 2 80 000 kötvényt sorsolnak ki 2 25 millió forint nyereménnyel. 2 A sorsolás másnapján, decem- 2 bér 30-án a Harmadik Béke- 2 kölcsönből 230 000 kötvényre 2 43 millió forint, a Negyedik ^ Békekölcsönből pedig 140 000 ^ kötvényre 26 millió forint 2 jut a nyerteseknek. Az év 2 utolsó államkölcsön-húzásain “ tehát 450 00Q kötvényre 94 millió forintót kapnak a má­sodik, harmadik és a ne­gyedik békekölcsön szeren­csés tulajdonosai. A nyeremények kifizetését, a hivatalos nyeremény] egyzák megjelenése után, január 6- án kezdik meg az OTP fiók­jaiban és a postahivatalokban. 'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXS* A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Megtárgyalta a Pénzügyminisztérium előter­jesztését a lakosság és a mező- gazdasági termelőszövetkéze- ‘ Kiszélesedik az együttműködés az atomenergia békés felhasználásában a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között A szívélyes barátság és köl­csönös megértés szellemében sikeresen befejeződött tárgya­lások eredményeként 1959. december 22-én Moszkvában aláírták a Magyar Népköztár­saság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kö­zött az atomenergia békés fel- használása terén való együtt­működésről szóló egyezményt. Mivel a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az a om_ energia békés felhasználásá­nak. a meglevő együttműködés további kiszélesítésére törek­szik. Az egyezmény előirá­nyozza az együttműködést kí­sérleti és erőműyi atomreak­torok tervezésében és szer­kesztésében, magfizikai tudo­mányos kutatómunkák foly­tatásában. az atomenergia bé­kés felhasználásához szükséges műszerek szerkesztésében és gyártásában, valamint a su­gárzó izotópoknak a népgazda­ság és az orvostudomány kü­lönböző területein történő fel- használásában. Az együttműködés kiterjed műszaki és tervezési, illetve szerkesztési dokumentációk cseréjére, tájékoztatására, va­lamint minta műszerek át­adására, kölcsönös konzultá­ciók és szakvéleményezések szervezésére, magyar - szak­embereknek a Szovjetunió­ban és szovjet _ szakemberek;- nek a Magyar Népköztársa­ságban történő képzésére, gyakorlatszerzés és tudatná-- nyos. illetve műszaki tapasz­talatcsere. céljábóL..való -ki-, küldetésére, továbbá beren­dezéseknek, műszereknek és különböző ariyágöknák ’ a fe­lek megegyezése szerinti szál­lítására. tek 1959. évi adóbefizetéseinek várható alakulásáról, s elfogadta a lakosságtól és a termelőszövetkezetektől származó 1960. évi adóbe­vétel tervét. A Minisztertanács meghall­gatta és jóváhagyta a Munka­ügyi Minisztérium jelentését a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. E törvényere­jű rendelet alapján — mint is­meretes — felemelték az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján folyósított — úgynevezett régi — nyugdíja­kat. S ennek eredményeként ezeknek a nyugdíjaknak átla­gos összege havi 676 forintról 723 forintra emelkedett. - Az. 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet alapján folyósított — úgy­nevezett új — nyugdíjak átlagos összege havi "87 forint. A Minisztertanács tudomá­sul vette a Munkaügyi Minisz­tériumnak a családi pótlék emelése tárgyában 1959. már­ciusában hozott kormányren­delet végrehajtásáról előter­jesztett jelentését. . A kormány meghallgatta és j jóváhagyta a Földművelésügvi | Minisztériumnak a külföldről behozott’ mezőgazdasági gé­pek felhasználásáról szóló jelentését. A Minisztertanács jóvá­hagyta a magyar—lengyel ál­landó gazdasági együttműkö­dési bizottság második ülés­szakának jegyzőkönyvét, va­lamint a nerpzetközi gazda­sági kapcsolatok bizottsága e tárgyban hozott határozatait. A kormány tudomásul vette Kiss'Árpád, az Országos Terv­hivatal elnöke, az Országos Atomenergia Bizottság alelnö- ke jelentését, a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió között az atomenergia békés felhasználása terén való együttműködésről szóló egyez­mény aláírásáról. Péter János, a külügymi­niszter első helyettese tájékoztatta a Miniszter­tanácsot a Magyar Nép- köztársaság ENSZ-kiildölt- ségének az ENSZ 14. ülésszakán végzett mun­kájáról. A Minisztertanács a tájékoz­tatást tudomásul vette. Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökének első helyette­se tájékoztatta a kormányt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 12. (szófiai) ülés­szakáról. A kormány tudo- másu. vette Apró Antal tá- iékoztatóját az ülésszak jegy­zőkönyvéről. A Minisztertanács ezután fo­lyó ügyeket tárgyalt. Tüntetés a békéért IRTA: CSUKA ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents