Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

1959. DECEMBER 23. SZERDA

PMI

MM,

V-fCirlan

ÍRÓT VÁRÓK

\ kinek fejében az öt- let megszületett:

Vállas, mokány ember. Csupa izom, ín, pirospozsga,

derű.

Olykor kiált egyet, az asztalra csap. Ha nem nézném a szemét, azt hinném: haragos. De a szeme — örök árulója

— nevet, kacag, vidám. Szinte vitázik, felesel a hangerővel és ő, a néma fél, a győztes.

Mert Kudelich Géza, az üzemből jött tsz-elnök, végül is elneveti magát és vele a többiek, akik a füstöt szívják a szövetkezeti irodában.

Lehet, hogy máskor másféle, bizonyára akadnak pillanatok, amikor a szeme is szikrát szór és nemcsak a hangja verdesi a mestergerendát, de ezek az órák, amelyeket én a ceglédi Petőfi Termelőszövetkezet irodájában töltöttem, nem ilyennek mutatták.

Érdekes lenne megtudni, vajon még az üzemben zo- máncozódott-e rá ez a derű vagy a hétesztendős falusi élet közben vált életfilozófiájává, hogy vidáman — köny- nyebb a gond.

Talán mégis inkább itt.

Mert másképp esik az, ő is tudja, ha mosolyogva szól oda:

— Bácskai elvtárs! Maga megint nem borotválkozott ma reggel!

... Másképpen esik, mintha riasztó módon rádörrenne a belépőre, mintha fejét akarná venni az apró hanyagságért. De szólni... szólni azért kell. 1.

Vagy... amikor a reggeli ellenőrzésről bejönnek az emberek az irodába, ezzel fogadja a vezetőjüket:

— Mennyit ittál az ellenőrzés előtt?

A kérdezett nevet, mert hát az elnök is azt teszi, de amit mond — az komolyan hangzik:

— Semmit! Azért is éreztem meg (a nevet most kihagyom) ... bácsin, hogy bizony alaposan bepálinkázott... A lóvá mégolyán mocskos,...

A derű azonban nemcsak a szigorúság ellenponíozását szolgálja. Hogyan is mondjam.. . Ez ennek az embernek az igazi, belső, lényegi életstílusa.

Ahogyan beszélgetünk, ránknyitja az ajtót egy idősebb ember, valami céduláért szalasztották ide a másik, szomszédos szövetkezetből.

— Zsíros vagyok! — adja körbe a kezét mosolyogva, csak amikor az elnökhöz ér, hervad le arcáról a jókedv.

— Ugye, ugye! Mi már találkoztunk valahol! — formed rá az elnök, de a szeme tovább nevet. Szent isten! Egész délelőtt mosolygott ez a szem, de most szinte kacag, vigyorog, viháncol.

— Ügy rémlik nekem is ..,

— nyögi Zsíros bácsi.

— Mondja, akkor, amikor ott összejöttünk, tényleg nem tudta, hogy én vagyok a Kudelich?

OTTLIK GÉZA:

Iskola a határon

Diákregény — lenne ez a könyv. De sokkal több ennél. Az iskola a határon nem akármilyen határmenti iskola, hanem kadétiskola, a I-Iorthy-rendszer tisztjelöltjeinek előkészítője a Ludovi- kára, s ebben az iskolában — mint cseppben a tenger — összesűrűsödik a rendszer minden ridegsége, kegyetlensége, képmutatása. A regény szereplői: gyerekek. De ezek a gyerekek az úriosztály csemetéi, akik a maguk osztályának gőgjét, ridegségét hozzák magukkal és az iskolában döbbennek rá arra, hogy ide mindez — kevés. Még gőgösebbnek, kegyetlenebbnek kell lenni. Szinte észrevétlenül válnak még „igazabb” urakká, lesznek olyanokká, mint azok, akik nevelik őket, mint Schulze tiszthelyettes, akiben a Horthy-haösereg nagyon árnyalt figuráját mutatja meg Ottlik, nem a megszokott zupást, hanem igazi ■„őrmestert” rajzol, azt a sajátságos figurát, akit a rendszer tenyésztett ki, akire szükség van, akinek ember- íalása, kiszámított kegyetlensége szükséges a nemes csikók betöréséhez, de akit a növendékek és a tisztek egyaránt megvetnek, akiben nem látnak mást, mint „áruló parasztot”.

Érdekesek a könyv triumvirátusának tagjai. A három növendék összefogása, barátsága, lázadása a többiek ellen: sikerült ábrázolás. Homály — s teljesen indokolatlan homály — takarja azonban a három fiú múltját.

És ha már a könyv gyengéinél tartunk, el kell mondanunk: amíg növendékekről beszél Ottlik, árnyalt, hiteles figurákat rajzol, de tisztek esetében a figurák kétfélék: vagy jószívűek — mint Me- notti százados —- vagy pedig ostoba fajankók — mint Molnár őrnagy. Kovách Garibaldi iskolaparancsnok-ezre- des romaniizáit figurája

ugyan se ide, se oda nemi tartozik, de annyira jelenték-! leien szerep jut néki, hogy! nem enyhíti a többi tiszt egy-! síkú mivoltát. Ebből követke-! zik, hogy az olvasó a kegyet-: lenségekért, az embertelen í szellemért már-már csak \ Schulze tiszthelyettest és a j többi altisztet tenné felelőssé, j holott Schulze és a többiek j

— a valóságban — nem tét- j

tek mást, mint amit a tisz-! tek parancsoltak nekik, még! akkor is így van ez, ha a i tisztek, úriemberhez illőeni „csak” a háttérből irányítót- í tak. I

Gyengéi ellenére a könyv!

— összességében — érdekes, í élményt adó olvasmány, s ; hiányt is pótol. A múltról —; így „belülről” alig jelent megj olyan könyv, amely éppen j mértéktartásával, tárgyilagos- \ ságával annak a világnak \ embertelenségét ilyen nyers í őszinteséggel mutatná meg.! (Magvető Könyvkiadó.)

— m — f

— Hát ha tudtam volna!...

Bárcsak tudtam volna!... — fohászkodik az öreg, aztán nekilát magyarázkodni vég nélkül, mert kellemetlen neki az eset.

Az eset röviden:

Összetalálkozott valahol a két ember, és az öreg Zsíros elkezdte szidni a Petőfi elnökét — a Petőfi elnökének. Kudelich elvtárs pedig — hogy kis önismeretet szerezzen — a másikkal versengve szidta — önmagát. És a dolog talán soha ki nem fénye- sedik Zsíros gazda előtt, ha most ide nem küldik azzal a cédulával.

Igaz, ml se vidámodturk volna fel akkor ezen a történeten.

De az már nem tréfadolog, nagyon is komoly elhatározás, amit ez a derűs ember elgondolt:

Jöjjenek írók Ceglédre, a termelőszövetkezeti városba, legyenek pártos krónikásai mindannak, ami itt a földeken. a házakban, az emberek között és legfőképpen az emberek lelkében végbemegy.

H

ogyan képzeli a dolgot? Egyszerűbben, mint hinném:

Fogta magát és levelet írt az írószövetséghez.

Többek között ezeket vetette papírra:

.. életünkről, különösen a termelőszövetkezeti parasztok mai életéről csakis akkor lehet eev-egv jó kisregényt va.?v komolyabb könyvet írni, ha az író egészen közelről ismeri meg a szövetkezeti életet. Ahhoz pedig, hogy valakit vagy valamit komolyan megszeressünk, lakva kell megismerni..; Nagyon (hasznos lenne egy író- n-'v - "é'dául látna egy hai- nali lóetetést vagy éjfél körül a szövetkezet öreg bakterivel folytatna eszmecserét, vasy meghallgatná a közgyűlésről hazatérő pásztorok hangját, vagy a téli estéken egy-egy du- rákparti mellett megismerhetné a paraszt* emberek lelkivilágát. a tanyasi disznótoros vacsorák vidám hangulatáról, nem is szólva ..; Azzal a ká- j réssel fordulok önökhöz, hogy! egy vagy több írót, aki hoz-! zánk közelállónak érzi magát! és hajlandó lenne hosszabb: időre közénk jönni — szeretet- ; tel elvárnánk ... Részemről i í?érem, hogy nyugodt, szép: környezetben adunk lakást, és; meggyőződésem, hogy a többi; szövetkezet vezetősége és tag-; sága is közös erővel igyekszik: a legnagyobb segítséget adni a i vállalkozó író munkájához.” : A levél olvasása után meg-: látogatta .a szövetkezetét az; Élet és Irodalom riportere, ta- i Ián egy kicsit „háztűznézői” j céllal is. (Lássuk, hogyan akarják tartam odalenn, a ceglédi tanya világban azt a bizonyos meginvitált írót?), végül megjelent a levél, a riport és Cseres Tibor író válasza — nyomatékül — az Élet és Irodalomban.

A meghívást, lám, már el is fogadták.

Persze, ez a dolognak csak egyik része. Ezzel még nem magyaráztunk meg semmit.

V

ajon miért tartja olyan fontosnak egy szövetkezeti elnök a tollfor- gatók részvételét a szövet- kezesítés munkájában?

Mert Kudelich elvtárs tisztán lát néhány dolgot.

Például azt. hogy a földek egybeszántása. a munka felosztása, a közös istálló építése — a munkának csak egyik része, nem is legnehezebb része.

— A nagy dolog, a legnagyobb és legnehezebb — mondja — az emberek tudatának átformálása. Hogy a tsz-paraszt ne csak aláírása után, ne csak jog szerint, de szivével, vérével is közösségi ember legyen! És hozzá:

— Hát ezért szeretnénk, hát ezért tartanánk szépnek, hasznosnak, eredményesnek, ha eay író vagy több is akár, lejönne közénk. És nemcsak a Petőfi Termelőszövetkezethez... Cegléd minden szövetkezetében találni érdekes látnivalót... A szeme ismét nevet.

— ... találni, ha olyan író jön. aki nemcsak néz, hanem lát is!...

— Nézze csak meg azt az embert! — mutat rá az ellenőrzésről érkezett csoport egyik falatozó tagjára. — Nem akarok ujjal rámutatni, de ő volt az a valódi nyakas közép- paraszt!

összemoso’.yog a két ember. — Hát azt hiszi, hogy az ilyen 15—20 holdasok kibontott vörös lobogóval jöttek közénk? Hát azt hiszi, nincs olyan a Petőfi tagjai között is, aki szívesebben lépne kettőt hátra, mint egyet előre?

És az asztalra könyököl és a szeme elkomolyodik.

— itt a téma! Mi folyik ezeknél az embereknél itt. itt belül... Hogyan dől el a belső vívódás, ez a háborúnál is keményebb küzdelem, amit a régi vív az újjal — az emberen belül! Megírni, hogy a többinek és ezeknek is, köny- nyebb dolga legyen ezután..;

t

4

;

Körülbelül ennyit mond er- ! ről.

É

5 még valamit a ho- ! gyanúkról és mikén- ! tekről, de ezek már nem ! „elvi”, nem is gyakorlati, \ inkább technikai kérdések. !

Például: jön-e író végleg le- j telepedni vagy nem és ha j igen, akkor a szövetkezeti el- ! nökök értekezletén meg kell j beszélni ellátása, elhelyezése j módját.

Vagy, ha nem végleges le- i telepedésre érkezik íróember, : egy hétre, egy hónapra, (hogyan és miként legyen? Kinél találhat majd kosztra, kvártélyra, hogyan és miből tartja magát?

Ezekre a kérdésekre könnyű a felelet. Legalábbis a Petőfi Tsz elnöke könnyűszerrel megtalálja — a tagság és a többi szövetkezet segítségével.

Nem olyan ember, akit mankókkal kell agyontámogatni.

Csak egy példa. Amikor a pénztáros tanácstalanul kifordította tenyerét és azt mondta az egyik tagnak:

— Hát pénzt ugye, a közgyűlés határozata szerint csak születéskor, esküvőkor, költözéskor és temetéskor adhatunk— akkor az elnök közbevágott:

— Hát ennek a szegénynek talán nem temetésre kell? Hát disznót ölnek, ember! A halál pedig — köztudomású — temetéssel jár!

Azt hiszem, azóta a vezetőség jóváhagyta az előleget vagy a segélyt — amit a disznót vásárolni akaró tag kért — és talán azóta a város szövetkezeti e’nökeinek ülésén arról is határoztak, mi legyen a meghívott íróval.

Mindesetre — ami biztos, biztos alapon, számítva a nagy forgalomra — az újesztendő elejére helyet biztosítottam a Petőfi Tsz-ben a Pest megyei Hírlap Űj Termés melléklete egy munkatársa számára.

Meggyőződésem, jó vendéglátásban lesz része.

Garami László

CSALÁD ÉS ISKOLA

S

okat beszéltünk már a szülői munkaközösségek tevékenységéről, megváltozott feladatköréről. Legutóbb a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium rendezett országos szintű ankétot erről a kérdésről. Nem véletlenül. Rendeletileg kimondható: a szervező és gazdasági funkció helyeit szeptembertől kezdve az ifjúság nevelése, mi több: a szülők nevelése az elsődleges feladat — a megvalósítás azonban nehezebb, nem történhet egyik napról a másikra. Még sokat és gyakran kell beszélnünk erről, hogy a kimondott szó élő valósággá váljon. Miről van szó?

A gyermek nevelése az iskolában és a családban történik. Fontossági sorrendet tenni a kettő között nem lehet, nem is szabad. Csakhogy több családban másként nevelnek — ma még —, mint az iskolában. Eddig is beszéltünk erről, de tenni már sokkal kevesebbet tettünk ellene. A pedagógusok egy része megkísérelte ugyan, több-kevesebb sikerrel, akkor is csak egyedi esetekben, Egyetlen ember harmincöt-negyven családdal képtelen szoros, bensőséges kapcsolatot ki- j alakítani. Akik pedig se- | gíthettek volna — a szülői I munkaközösségek tagjai—, i csak szerveztek és rendez- j tek. Ez volt.

I S ami van? A változás \ napjait éljük. A szülői \ munkaközösségek egyre ; több iskolában alakulnak \ át szülők és pedagógusok \ munkaközösségévé. Együtt j beszélik meg a gyermek- ! nevelés kérdéseit. Együtt ! látogatnak el a családok- ! hoz, hogy felmérjék a ta- ! nulók otthoni életkörülmé- ! nyeii, a szülői ház neve- ! lesi módszereit. Hogy kö- ! zqs. nevezőre juthassanak \ a szülők — elsősorban a ! nevelést illetően — a pe- '■ dagógusokkal. Együtt ne- \ vélni ugyanis annyit je- ! lent, mint jobban nevelni. i A kettős nevelés megza- í vaiia a serdülő gyereket. ! Sok szülő azonban nehe- ! zen akarja észrevenni ezt ! és ha fel is figyel rá, a \ pedagógust hibáztatja — \ tévesen. A gyermek, aki j már a mi világunkban, a f szputnyikok világában nő ! fel. nehezen hiszi a világ \ teremtésének idealista ma- ! gyarázatát. De mivel a ! szülei mondják — akik f életet adtak neki, akik el's látják minden szükségesig sei —, kétkedve fogadja í tanítója, tanára magyará- í zatát is. S ami ebből fa- í kad: cinikussá, közömbössé i, válik, nem hisz sem szü- i. leinek, sem tanárainak.

t

i Ezt megmagyarázni, egyik i, új feladata a szülők és í pedagógusok munkakö- it zösségének. A másik: se- i gítséget nyújtani abban, Z hogy nevelési egység ala- % kulhasson ki a két szülő f között. Sok családban, de \ különösképpen falun, ma i is azt tartják: a gyermek ít nevelése csak az édesig anya dolga! Valóban így

lenne? Nem. Vannak dől- j gok a gyermek életében, % amelyekre feleletet csak % édesanyjától vagy csak ^ édesapjától kaphat. A gya- i korlat mégis ennek el- i lenkezőjét bizonyítja: még ! ma is ritka az olyan szü- ! löi értekezlet, amelyen az j édesapák is megjelennek, ; s személyesen beszélik ; meg a nevelővel gyerme- J kük munkáját és élőmé- netelét.

Külön fejezetet lehetne ! írni arról, milyen nagy ! a különbség a gyermekek j fegyelmezését illetően az ! iskola és az otthon kö- i zött. Az iskolából szám- 1 űztük a verést és az eh- í hez hasonló megalázó bűn- ! tetőseket. Szép szóval, kedvezményelvonással, \ okos beszéddel nevelik ma j már pedagógusaink a gond- \ jaikrá bízott gyermeke- \ két. De vajon mennyi- ‘ ben hatásos ez mindad- \ dig, míg számos otthon- j ban továbbra is a pálca ! és a szíj marad a fegyel- \ mezes egyetlen eszköze? ! Erről is beszélni kell a \ munkaközösségek tagjai- ! nak a meglátogatott szü- ! lökkel; türelmesen, egy- i aránt hatva a szívre és az \ észre. Esetleg példák so- ; rával kell bizonyítani, i hogy mennyire megalázó ; a gyermek számára, ha i okos szó és fokozottabb ; ellenőrzés helyett verés- ; sei fizetik ki a rossz ősz- \ tályzatát, bizonyítványát. | Természetesen a szülök : nevelése nem korlátozód- : hat csupán a családláto- : gatásokra. Ennek számla- i lan más, célravezető mód- i ja van. Néhány város- ; ban például gyermekne- í velési előadásokat ren- i deznek az üzemekben i olyan dolgozóknak, akik- i nek gyermeke iskolai ta- \ nuló. Hasznos kezdeményezés. Másutt értekezletre hívják össze az édesapákat áz'Tskólában.

Hasonlóképpen több útja van annak is, hogy a munkaközösségek tagjai közelebb kerüljenek az ifjúsághoz. Van például, ahol önként jelentkező szülők ellenőrzik a tanulószobákat, napköziket, megint máshol társadalmi korrepetáló mozgalmat indítottak. (Mérnök és más értelmiségi munkakörben dolgozó szülők segítik c diákok felkészülését.)

T

alán kissé furcsának tűnik, hogy mindezt ma. a téli vakáció első napján mondjuk el. Nem véletlenül. Az a közel bárom hét, amely előttünk áll, számos lehetőségét teremti meg annak, hogy a munkaközösségek tagjai közelebb kerüljenek a diákokhoz és a szülőkhöz egyaránt. Most kevesebb a diákok napi, illetve a szülők esti elfoglaltsága (a gyermek tanulásának ellenőrzése), így több idő jut a nevelési kérdések megvitatására. Ha jól használják ki ezt az időszakot, eredményekkel gazdagabban kezdhetünk hozzá az elkövetkező esztendőhöz.

(Prukner)

Filmhírek

A Zágráb-film A könyöklő címmel rövid kísérleti játékfilmet készített a kerrieris- tákról, a minden áron érvényesülni akaró emberekről. A szatíra a film legmodernebb kifejezési eszközeit használja fel a társadalom vámszedőinek kigúnyolására;

A moszkvai jugoszláv filmhét keretében 19 moziban pergetik a Rendszáma H—8 című jugoszláv filmet. Az ünnepségre 4 tagú jugoszláv küldöttség érkezett a szovjet fővárosba. Az ünnepi bemutatón Kuznyecov miniszter- helyettes kijelentette, hogy eddig 25 jugoszláv filmet játszottak a Szovjetunióban, amelyek nagyon népszerűek a szovjet közönség körében,

Nyugatnémet filmvállalatok hatalmas gázsival igyekeznek szerződtetni Tatjana Szamojlova és Dzidra Rit- tenbergs szovjet filmszínésznőt. Az illetékes szovjet szervek azt válaszolták, hogy ha az érdekelt művésznők hajlandók a nekik szánt szerepeket elvállalni, úgy annak nincs semmi akadálya.

A Moszfilm Stúdió Szerjo- zsa címmel elkészíti Vera Panova hasonló című regényének filmváltozatát. Szer- gej Bondarcsuk Korosztilov, Irina Szkobceva Marianna szerepét alakítja, Szerjozsát pedig az ötéves kis Borisz Barhatov játssza.

Orson Welles Zágrábba érkezett, hogy részt vegyen Az austerlitzi csata című francia film felvételeinek előkészítő munkálataiban. A filmet Abel Gance rendezi, a műszaki segítséget a Zág- ráb-íilm adja.

A kijevi Dovzsengo Stúdió

megfilmesíti Mihail Sztel- mah A vér nem válik vízzé című nagysikerű regényét. A film érdekessége, hogy a Vinnyice környéki Pecsera faluban forgatják a felvételek egy részét. Ä falu idősebb lakosai jól ismerik a regényben leírt eseményeket. A földosztást, a szogényparasz- tok gyűléseit és a banditák elleni harcok jeleneteit a pe- cserai kolhozparasztok részvételével készítettékj

Twain: Koldus és királyfi című regénye, Móra Ferenc válogatott műveinek díszkiadása.

A felnőtteket is sok szép kötettel lepte meg a magyar könyvkiadás. Szinte teljesen elfogyott már Tolsztoj: Karenina Anna című regényének újabb kiadása, az Uj Magyar Lexikon első kötete, amely 50 000 példányban jelent meg és Csehov drámáinak díszes négykötetes kiadása. A napokban újabb szép könyvek jelennek meg, így Pogány: Magyar festészet a XX. században című könyve, Stendhal: Vörös és fekete című regénye, a Világatlasz és Révay József: Égi jel című kétkötetes munkája.

A könyvesboltok elárusítói szerint az emberek jórészt a drágább, ízlésesebb kivitelű, szép könyveket vásárolják. Nem egy vásárló több száz forintos értékben vett klasz- szikus és mai magyar írók műveiből. A nagy karácsonyi könyvvásárlás csütörtökön este fejeződik be.

Az idén a szokásosnál előbb kezdődött a karácsonyi könyvvásár. A közönség mér az ezüstvasárnapot megelőző napokban nagy számban kereste fel az üzleteket. Az eddigi tapasztalatok alapján már megállapítható, hogy az ez évi karácsonyi könyvvásár forgalma jóval meghaladja a tavalyit. Különösen az ifjúsági könyveket, regényeket keresik sokan. Nagy a választék a legkülönbözőbb mesekönyvekből, képeskönyvekből. leporellókból. Megtalálható a boltokban csaknem az összes klasszikus ifjúsági mű: így többek között Molnár Ferenc: Pál utcai fiúkja, Cooper: Utolsó Mohikánja, Mark

A szokásosnál előbb kezdődött az idei karácsonyi könyvvásár