Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

1959. DECEMBER 23. SZERDA «it MEC\el i'tfirlnp Valóban mozgalom lett az újítómozgalom a Dunakeszi Konzervgyárban- AHOL MÉG A HULLADÉKOT IS HASZNOSÍTJÁK — Egy hónap alatt annyi újítást adtak be a dolgozók, mint tavaly az egész második félévben! — mondja Hlatky Béla, a Dunakeszi Konzerv­gyár főmérnöke, az újítási hónapra célozva. — Természetesen nem min­den javaslat volt jó, egy ré­szét vissza kellett utasíta­nunk. Mégis elégedettek va­gyunk, mert elértük a leg­fontosabbat: megtört a jég, s végre valóban mozgalommá válik nálunk az újítómozga­lom — teszi hozzá Hóri Ru­dolf újítási előadó. Valóban nagy dolog ez ab­ban a gyárban, ahol tavaly még újítási feladattervet sem készítettek. Májusban — amikor Hlatky Béla szemé­lyében új főmérnök került a gyárba — készítették el az első, kissé hevenyészett újítási feladattervet. Vagyis abban az időben, amikor a kon­zervgyárban megkezdődik a szezon, s nincs idő az újí­tási kérdések alapos megvitat tására. — Megmondom őszintén — folytatja Hóri elvtárs —, nem is tudtuk kielégítően propa­gálni, vagy megtárgyalni a dolgozókkal. Egyszer felol­vastuk a termelési értekezle­ten, ez volt minden. Bizonyára ez az oka an­nak, hogy — bár az idén jó­val több újítási javaslat szü­letett, mint tavaly — kevés volt közöttük olyan, amely figyelembe vette az újítási feladatterv megoldásra java­solt pontjait. Kevés, mindösz- sze öt. Ezt az ötöt elfogadták s szeptemberig be is vezet­ték. Az egyik megoldotta a tésztagép olajozásának prob­lémáját, s azóta sokkal keve­sebb a selejt a száraztészta­gyártásnál. Egy másik újítás a cseresznyeosztályozó műkö­dését tette üzembiztosabbá. Az első félévben bevezetett újítások összesen — előzetes kalkulációk szerint — évi 21 ezer forintos megtakarítást jelentenek a gyárnak. Az idén már a „start" is jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. De az igazi fel­lendülés a második félévben következett be. A második félévi újítások előzetes kalku­lációk szerint több mint 87 ezer forint megtakarítást je­lentenek. Egyedül november­ben — az újítási hónap ide­jén — 19 javaslatot adtak be a dolgozók. Vannak közöt­tük olyanok, amelyek a gépi berendezések módosítását szolgálják, s vannak, amelyek első látásra jelentéktelen ap­róságnak tűnnek, mégis sok ezer forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. A legegyszerűbb újítás a Budapesti Gyümölcs- és Fő­zelékkonzervgyár jogászának érdeme. Kolumbusz tojásá­nak is nevezhetnénk, annyira egyszerű. Gyakran előfordul, hogy az üveges zöldborsókon- zervek fedelén barna színű réteg képződik: ez a szulfid kicsapódás, amely a borsó és a fedél közötti levegőréteg miatt keletkezik a fémfcdé- len. Az újító javasolta, hogy tárolják a borsókonzervet ezentúl a tetejére állítva. A levegőréteg így felülre. az üveg fenekéhez szorul s nem következik be a minőséget rontó kénes kicsapódás. Ilyen egyszerű — és mégis hasznos — újítás a gyári ká­dárüzem vezetőjének. Feke­te Gézának a javaslata is, amely csupán a munkabérben évi 12 ezer forintot jelent. A 700—800 literes transzport­hordók fenekének kiemelésé­nél eddig gyakran baj történt: vagy eltört a fenék, vagy megsérültek a dongák. Feke­te Géza hulladékból csinált egy olyan munkaeszközt, amely megvédi a hordókat a megsérüléstől. — Akar beszélni egy több­szörös újítóval? — kérdi Hóri Rudolf. Természetesen aka­rok, s nagy meglepetésemre a személyzeti iroda felé kalau­zol. Kiderül, hogy Tatai Já­nos személyzeti vezető egy­maga több tízezer forintot ta­karított meg újításaival a gyárnak. Az ő nevéhez fű­ződik például a pritaminnal ízesített paprikasajt, a Kelen­földi Tejipari Vállalat ké­szítménye. Az ő újítása a nagy űrtartalmú uborkás üve­gekben használt leszorítólap­kák házi előállítása is. Ez­előtt nyolc fillérért vásárol­ták darabját, most pedig a gyár dobozüzemében másfél fillérért állítják elő — íurnirhulladékból. Tatai János újítása oldotta meg az exportszállí­tásokhoz használt papírkar­ton dobozok problémáját is. Ezeket a dobozokat acélsza­laggal pántolják körül, hogy szállítás közben szét ne nyíl­janak. Az acélszalag alá él­védő sarkokat kell helyezni, hogy megvédjék a dobozokat a beszakadástól. Ezeket az élvédő sarkokat eddig a MÜART szállította: darabját 24 fillérért. Ráadásul hol szállított, hol nem. Tatai Já­nos javaslatára a dobozgyár­tásból kikerülő lemezhulladék­ból — amelyet eddig kilón­ként 80 filléres áron adtak el a MÉH-nek — házilag készí­tik el az élvédö sarkokat, egy kilóból 70 darabot. Évente 34 800 forintot takarítanak meg ezzel! Ismét Hóri elvtárs veszi át a szót. Elmondja, hogy — okulva az idei tapasztalatok­ból — már most összeállítot­ták a jövő évi újítási feladattervet. Négy műszaki ember dolgozott rajta, s úgy tervezik, hogy termelési értekezleten ismer­tetik a dolgozókkal, akik bi­zonyára sok hasznos javaslat­tal egészítik majd ki. Ez a terv részletesen és alaposan foglalkozik azokkal a techno­lógiai, egészség- és munkavé­delmi. gyártmányfejlesztési problémákkal, amelyeknek megoldásához a gyár az újí­tóktól is segítséget vár. Nyíri Éva Mit mutat majd a mérleg? Zárszámadás előtt a nagykátai Március IS Tsz-ben Készül a zárszámadás a nagykátai Március 15 Tsz-ben. Noha a felmérés és a mérle­gelés munkájának az elején tartanak csak, mégis le lelhet már mérni, hogy ebben a ter­melőszövetkezetben az idén nagy lépést tettek a jövedel­mező, a belterjes nagyüzemi gazdálkodás megvalósítása felé. Lehetetlen minden számada­tot közölni, amelyek a ter­melőszövetkezet eredményes gazdálkodását példázzák, de felesleges is, hiszen néhány főbb termelési mutató, vagy tény legalább olyan hűen mu­tatja ezt, mintha „számten­gert” tárnánk az olvasó elé. Az első, s egyben a legfon­Gépesíthető növényház, hűtött-fűtött borkombinát tervei készülnek a Mezőgazdasági Tervező Vállalatnál A következő években mind nagyobb teret hódító zöldség- és gyümölcskertészet, továbbá a szőlőtermelés és borfeldolgo­zás részére a Mezőgazdasági Tervező Vállalat egy sor új üzemi épület egyedi és típus­tervét készítette, illetve készíti el. A legtöbb épületfajtából a típustervek kidolgozása előtt egyet-egyet ki is próbálnak. A hajduszoboszlói Kossuth Tsz-ben most kezdték meg egy újszerű növényház építését, amelynek hatalmas csarnokában mozgatható vendégfalak­kal alakíthatók ki a zöld­ségtermesztés különböző szakaszaihoz szükséges helyiségek. A tartóoszlopokat olyan távol­ságra helyezték el egymástól, Termőiölti tess « puszta SIKERES KÍSÉRLETEK A HORTOBÁGY HASZNOSÍTÁSÁRA A Hortobágy nagy kiterje­désű, terméketlen földjeinek hasznosítására, a pusztai ál­lattenyésztés, az öntözéses gaz­dálkodás legjobb módszerei­nek kidolgozására sikeres ku­tatómunkát folytat a debre­ceni mezőgazdasági akadémia a puszta árkusi részén. Kü­lönösen a 877 holdas minta öntözőtelep eredményei fi­gyelemre méltóak, ahol a szántóföldi és a legelő öntözés összes ismert módszereit al­kalmazzák. A mostoha talaj és éghajlati adottságok mel­lett takarmányrépából 330, rizsből 14, másodvetésű siló- kukoricából 85 mázsát ta­karítottak be holdanként, A rendszeresen öntözött rétről 25—30 mázsa szénát kaszál­tak le, s az itt legeltetett nö­vendékmarhák — minden egyéb takarmány nélkül' — havonta 18—20 kilóval gya­rapodtak. Biztatóak a fű­telepítési és fűmagtermeszté­si kísérletek is, amellyel a gyengén termő, úgynevezett ősgyepet javítják. Az alig hasznosítható szikeseken a haltenyésztés ígéri a leg­jobb jövedelmet. Az aka­démia tanácsának határozata alapján a Hortobágyon meg­kezdték egy 150 holdas, a vál­tógazdálkodás követelményei­nek megfelelő kísérleti halastó építését. A cél az, hogy a gazdaság önellátó legyen, tehát két tó halállományának takarmányszükségletét a har­madik, száraz művelésű tó takarmánytermése fedezze. hogy a kerti gépek kényelme­sen mozoghassanak közöttük. A hajduszoboszlói kísérleti építkezés tapasztalatai alap­ján készül el jövőre az új növényház típusterve. Egyik legfontosabb étkezési növé­nyünk termesztését segítik majd a maigyar mezőgazdaság­ban eddig ismeretlen bur- gonya-előcsíráztató épületek: ezekből a Kisvárdán már üzembe helyezett munkaház alapján jövőre kilencet tervez­nek különböző állami gazda­ságok részére. Nagyüzemi gyümölcster­mesztésünk egyik legsú­lyosabb gondján könnyíte- nek az újfajta, gépesíthető tárolóépületek. A külön­böző vidékek éghajlati és talajviszonyainak megfele­lően sokféle terv készült ezekre az épületekre. A borászati épületek terve­zését hosszas tanulmányok előzték meg. A sík- és domb­vidékeken a fehér- és a vörös­bor feldolgozásának követel­ményei szerint különböző irányelvek készültek, amelye­ket az építkezések során a helyi viszonyok szerint módo­síthatnak. A Mezőgazdasági Tervező Vállalatnál most ké­szül az ország legnagyobb és legkorszerűbb szőlőfeldolgozó üzemének terve. Ez már nem pince, hanem valóságos üzem lesz. ahol minden nehéz munkát gé­pek látnak el. hűtéssel és fűtéssel alakítják ki az erjesztés és tárolás külön­böző szakaszaiban a leg­megfelelőbb hőmérsékletet. A harminezer hektoliteres bor­kombinát, a Vaskúti Állami Gazdaságban épül fel, s jövőre hasonló, de kisebb üzemet ter­veznek a Móri Állami Gazda­ság részére. tosabb a nagykátai Március 15 Termelőszövetkezet gazdálko­dásában az, hogy csaknem kivétel nélkül minden munkaterületen túlteljesítették a tervben megszabott feladatokat. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: szarvasmarhahíz! a- lásból 440 ezer forint bevételt terveztek, s az eredmény 560 ezer forint. A tejből 64 ezer forinttal több folyt be a tsz kasszájába, mint amennyire a tervkészítéskor számítottak. A magrépa 182 ezer forinttal jö­vedelmezett többet. mint amennyi a tervben szerepel. A cukorrépa a tervezett 180 mázsa helyett 207 mázsával hálálta meg a gondos munkát, a búza holdja pedig 11 mázsa helyett 16,5 mázsát fizetett. Ennyi talán elég is ahlhoz, hogy megmutassuk: az egy évre tervezett két és félmillió helyett miért értékesíthettek hárommillió forint értékű árut. A termelőszövetkezet ve­zetőségét az egész gazda­sági évben az a gondolat vezérelte, hogy minél job­ban növeljék az áruter­melést. Érdekes visszatekinteni né­hány évre, s akkor világosan kitűnik, hogy a szakszerű ve­zetés, a tagság szorgalma mi­lyen nagyarányú fejlődést eredményezett. 1956-ban 120 ezer forint értékű terményt adtak a népgazdaságnak, 1957- ben már csaknem egymillió forint értékű terményt érté­kesítettek. Tavaly csaknem kétmillió forint volt az eladott áru értéke, s mint már emlí­tettük, az idén hárommillió. A termelőszövetkezet hol­danként négyezer forint áru­termelést tervezett az 1958— 59-es gazdasági évre. Most, a zárszámadás előtt az előzetes adatok arról tanúskodnak, hogy a tervet mintegy 850 fo­rinttal teljesítették túl holdan­ként. Minek tulajdonítható a ter­melőszövetkezetben az ugrás­szerű fejlődés. A céltudatos és szorgalmas munka jellemzi a tsz ve­zetőségét és tagságát. Tudják, milyen irányban akar­ják fejleszteni gazdaságukat és ennek megvalósítása érde­kében áldozatokat is hoznak. A cél a belterjes gazdálkodás ki­alakítása, ezenbelü] pedig az állattenyésztés fejlesztése. A növénytermelést szinte telje­sen az állattenyésztés szolgá­latába állították. Sajnos, kevés termelőszövetkezet dicsekedhet olyan állatsűrűséggel, mint a nagykátai Március 15 Tsz. Ná­luk 2,5 (holdra jut egy számos­állat. Az állattenyésztés fej­lesztésére sokan áldoztak. Szinte egyedülálló a megyé­ben az építkezésnek az az üte­me, amely az idén itt tapasz­talható volt. Igaz, az állam je­lentős összeggel támogatta tö­rekvésüket, de a maguk ere­jéből is mintegy félmillió fo­rinttal járultak hozzá ahhoz, hogy az állati férőhelyek szá­mát mind gyorsabb ütemben növeljék. A céltudatos munkának meg is van az eredménye. Az áru- értékesítésből származó bevé­telnek mintegy 50—55 százalé­ka állatokból és állati termé­kekből adódik. Nagy eredménynek számít az is, hogy a baromfite­nyésztés kivételével — no­ha itt is tettek egyet s mást — kialakították a törzsállományt. A termelőszövetkezeti kiste­nyészetek országos tejtermelési versenyében idei eredményeik alapján a második helyezést érték el. Az Országos Mező- gazdasági Kiállításon a s.zarvasmarhalliizlalásban elért eredményeikért kaptak díjat) A termelőszövetkezet állatte­nyésztése elérte azt a szintet, hogy a jövőben nem kénysze­rülnek állatvásárlásra, hanem ugyanúgy, mint az idén. más termelőszövetkezeteknek is ad­nak át törzsállatokat. Nem lehetne teljes a kép, ha a termelőszövetkezet fej­lődése mellett nem beszél­nénk arról, milyen lesz a tagok „zárszámadása”. Nem közömbös ugyanis az sem, mennyit osztanak egy-egy munkaegységre. Máté József elvtárs, a tsz elnöke úgy tájékoztatott bennünket, hogy 45—50 forint között lesz az idén az egy-egy mun­kaegység értéke. Ha a munkaegységre jutó jövedelem növekedése nem áll arányban az idei ered­ményekkel, ez elsősorban a gazdálkodás nagyarányú fej­lesztése miatt van. Márpe­dig a' termelés- növelésére fordított- minden forint bő­ségesen kamatozik, ezt ma már egyik tag sem vonja két­ségbe. Készül a zárszámadás, az elmúlt egy esztendő gaz­dálkodásának mérlege, de közben mind több szó esik a jövőről, a tervek­ről. A párt VII. kongresszusa megszabta a tennivalókat a tsz-mozgalom fejlesztésében, a mezőgazdasági termelés nö­velésében. A vezetőség azt tervezi, hogy megbeszélésre hívja össze a tagságot és megvitatják, náluk mit kell tenni a kongresszus határo­zatainak megvalósítása érde­kében. A nagykátai Már­cius 15 Tsz tagjai előre akarnak haladni, mégpedig nem is lassan. Miliők Sándor Foglalkozása: tsz-nyugdíjas hai nyoszolyán, amelyre ebéd utáni szundikálásra dőlt le, majd a tűzhely körül fogla­latoskodó élete párja felé intve így szól: — Ott ismertem meg Homa Marit. Fejős volt akkor a ma­jorságban. Aztán megtetszett nekem a fürge kezű, dolgos leány, mind többet beszélget­tünk, ha az időm engedte, se­gítettem neki a munkában, oszt’ ehun’-e, ez lett a vége: mindketten megöregedtünk. — Családjuk van? — Három. Egy fiú, két leány. De már kirepült vala­mennyi a családi fészekből. A két lány férjhez ment, a fiú pedig megnősült. Máskü­lönben a foglalkozása rendőr és itt szolgál Túrán. Nézem az idős házaspárt, meg a házat, amelyben lak­nak és amely még új, nem le­het több néhány esztendős­nél. — A sajátjuk? — Az bizony, kedvesem — feleli Mari néni. — Még há­rom esztendeje sincs, hogy felépítettük. Igaz, kölcsönt kaptunk rá az OTP-től, de a bepucolás&t, az ajtók és abla­kok árát már a saját kis pén­zünkből fizettük ki. — Miből telt erre a ki­adásra? — Dolgoztunk. Az öregem a tsz-ben, én meg a háztáji­ban. Amit tudtunk, pénzzé tettünk, csakhogy öreg ko­runkra a saját hajlékunkban lakjunk. A szobaajtóhoz lép, ki­nyitja és szíves hangon in­vitál, hogy nézzem meg a la­kást. Igaz, nem nagy az egész, mindössze szoba-kony­ha, kamra, de nekik már nem kell ennél több, fiatal koruk­ban még azt sem remélték, hogy egy sárfedelű kunyhó­juk lesz, s íme, most nem is kunyhójuk, hanem taka­ros házuk van a Szentlászlói út 76. szám alatt. Ez a szám még a régi, öreg szám, de úgy hírlik, kezdik már kiosztani az újonnan számozott táblá­kat. Szép. tiszta, egyszerű a szo­ba, amelyben laknak, a búto­rok kedves régimódiságuk- kal meghitté, otthonossá te­szik az új falakat. Kint a konyha berendezése egy asz­tal, néhány szék, tűzhely és egy nyoszolya, amely arra szolgál, hogy napközben ha egyikük elfárad, rádölhessen. Megmutatja Mari néni a kamrát is, ahol jókora üve­gek sorakoznak tele befőttel, savanyúsággal. Hurka, kol­bász és más efféle kará­csonytáji ínyencséget még nem látni itt, a hízó még kint röfög az akólban, csak akkorra tervezik lez'ágni, ha hidegre fordul az idő. Mari néni a stelázsiról egy szép, sötéthéjú tojásokkal telt gyékénykosarat emel fel és azt mondja: — A háztáji jércéim tojták! Ugye, milyen szépek? Bólogatok, s közben kérdem: — Mennyi a háztáji terü­letük, s hogyan fizetett az idén? — Kilencszázötven négy­szögöl — mondja Szabó bácsi. — Harmincöt zsák kukoricánk, meg kilenc zsák krumplink termett benne. Nem panaszkodhatunk rá, jó meg­földet adtak, csak jövőre is ilyen jusson. — Dolgozgat-e még a nyug­díja mellett? — Az idén még dolgoztam. Éjjeliőrösködtem, s így 100—< 120 munkaegységet szereztem. De még nem tudjuk, mennyi lesz egy munkaegység értéke. Tavaly 54 forint volt és úgy hírlik, ekörül lesz az idén is, ami szép kis kiegészítést je­lent a nyugdíj mellé. Latom, felesleges a kérdés, de ha már eszembe ötlött, hát kimondom: — Jobban élnek-e most, mint a régi öregek? — Jaj, ne is tessék ilyei em­líteni — kiáltja rémülten Ma­ri néni —, hiszen ha tsz, -meg nyugdíj nincs, azóta már kol­dulhatnánk az én öregem­mel, ez volt a sorsuk régen a magunkfajta öreg cselé­deknek. Szabó bácsi nem szól bele, csa.í a tekintetéből látom, hogy szórul-szóra egyetért élete párjával, akivel az egy­kori négyeskonyhás, egész­ségtelen cselédlakásokban töltött szomorú évek után íme saját otthonában és meg­elégedve töltik öreg napjai­kat. Ari Kálmán Egy esztendő óta ha Szabó István túrái lakostól megkér­dik, mi a foglalkozása., azt feleli: nyugdíjas. No, persze eleinte nem ment ez olyan könnyen, mert a szája seho­gyan sem akart a szokatlan elnevezéssel megbarátkozni. !Sokkal inkább arra járt, ; hogy fejős kanász vagy éj- \ jeliőr. Ugyanis 1949-től kezd- i ve, amikor a helyi Galga- ■ menti Tsz-nek tagja lelt, fog- ; lalkozását ezek a kifejezések \jelezték. \ — És 1945 előtt? — kér­\ dem tőle. \ — Mezőgazdasági cseléd • voltam — feleli elkomorult • arccal —, így állt a bejelentő- \ lapban meg o cselédkönyv- ! ben is. Selyp, Nagytelek, Vác- ! szentlászló ... ezeken a he- ! lyeken szolgáltam. Voltam én ! minden: kocsis, béres, fejős lés summa s. Mindegyik he- \ lyemliez sivár, nyomorult ! cselédemlékek fűznek. Egy- \ hez ugyan nem és ez pedig í Nagyteleki. Itt addigi egy- í hangú életemben fordulat ál- % lőtt be. í — Mi volt az? í % Hamiskas mosoly bújkál $ öreg, fénytelen szemében, he- '■ lyezkedik egy kicsit a kony-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents