Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

1 *•'

* hüw&lw,

A TEGNAP, A MA, A HOLNAP EMBEREI

Jegyzetek URBAN ERNŐ: FÖLDKÖZELBEN című riportkönyvéről

Ü

rbán Ernő azon ritka író- emberek közé tartozik, akik napról napra, hétről hétre járják a falvakat, keresik, kutatják az újat az emberben, a gazdálkodásban, a falu életében, mindenütt.

Most megjelent riportkötete, amely a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg, ennek az országjárásnak összegyűjtött dokumentuma. Régen, 1947-ben írott riportjaival kezdi kötetét és napjainkban, 1959-ben fejezi be. A megtett út — a tizenkét esztendő — nemcsak azért hatalmas idő, mert az országos politikában ezalatt nagy dolgok történtek, hanem azért is, mert még nagyobb dolgok történtek az emberek fejében, a parasztság leghaladóbbjai között: évszázadok hagyománya borult fel, s léptek teljesen ismeretlen útra, rálelve olyan soha nem ismert kincsekre, mint a kollektív munka, a közösség ereje. Egy-két írástól eltekintve a szövetkezés dokumentumának is nevezhetnénk ezt az igényes, szerencsés kézzel összeváloga-j tott kötetet.

Mi jellemzi leginkább a: könyvet? Őszinteség, olykor a: meghökkentésig nyers valóság; kimondása a földközelség, a; szó legszorosabb értelmében. ■ A riportok létező városokat,; községeket és ami a legfonto-: sabb: élő embereket ábrázol-: nak. Urbán Ernő nemcsak a i „napfényes”, hanem a nehéz, i komor időkben is járta a falvakat. A kötet lapjain ott sorakoznak az ebből az időből származó írások is, semmit el nem véve, semmit hozzá nem téve az akkori időszak problémáihoz.

Urbán freskót rajzol, hatalmas méretű freskót, amely megmutatja: honnét — hová megy a parasztság, s mennyire nehéz volt az indulás, de az indulással nem oldódott meg egycsapással minden, mert ugyan másfajta gondok jönnek, de cseppet sem könnyebbek az előzőeknél. Az író aliig beszél. Riporterhez, mégpedig jó riporterhez illően a háttérben marad, emberei, riportalanyai mondják el mindazt, amire szükség van, ami kell ahhoz, hogy a szavakból, dialógusokból egész kerekedjék. Igen szerencsés kézzel válogatja mondandójához a formát Urbán (Egy a huszonötből) s nem riad vissza a látszólag zilált, de logikailag, a mondandó szempontjából nagyon is összefüggő szerkezettől (Vasszilvágyi vázlatok.) Hibaként azt lehet szemére vetni, hogy csak kötete végén keresi fel ismét a volt riportalanyt, hogy megírja, hónapok elteltével mi lett belőle. Pedig nyilván nagyon érdekes lenne, nemcsak az író, hanem a közönség számára is, ha például megtudná hogy mi lett az Egy „karrier” története hqsének sorsa. De érdekes lett volna az is, hogyha visszamegy egy- egy szövetkezetbe, s megírja: mi lett belőlük, mire jutottak, mi lett például a rizsesekből? (Egymillió forint.) Vagy: hogyan gondolkozik ma a Pusztai tanító című riport alanya?

Több nagyobb igényű munka is szerepel a kötetben. Bár Urbán azoknak sem ad riportnál nagyobb rangot, de több van ezekben az írásokban, (Répcelak, 1955 karácsonyán,

GYALOG A MENNYORSZÁGBA

Üj magyar film bemutatója

Vera: Nehezen váltunk el egymástól..

munka helyett a könnyű érvényesülést hajszolja — de ábrázolásmódjából hiányzik az élet realitása. A kép, amelyet rajzol kidolgozatlan. Csak a felületet érinti, s nem ás le a hibák forrásának mélyére. Ezzel pedig akarva- akaratlan hamis képet fest a ma fiataljainak életéről.

Főhőse, Imre, akárhogy nézzük, nem a mi világunkból való. Az első jeleneteket kivéve egyre inkább visszataszító, mint rokonszenves figura, akinek éppen ezért a sorsa mind kevésbé érdekli a nézőt. Ez abból fakad, hogy az író csak felületesen elkészített vázlatot ad hőséről — gondosan megformált jellemrajz helyett. Nem ismerjük cselekedeteinek indító rugóit, gondolatait, csupán a meggondolatlan, felelőtlen tettek egész sorát. (Elhódítja barátjától Verát, lemond hivatásáról, egyik óráról a másikra házasságot köt, viszonyt teremt igazgatója feleségével és így tovább.)

'é

A forgatókönyviró azonban nemcsak hőse jellemének rajzával, de jellemének alakulásával is adós marad. Ezért nem meggyőző Imre „megtérése” sem. Ahelyett, hogy Imre életének elszür- külését mutatná meg árnyaltan és elemezve, új fordulatot ád a történetnek: az asszony egyéni gyötrődését lépteti előtérbe, s ezzel ahelyett, hogy közelebb hozná, még távolabb viszi Imrét a nézőtől.

A hős mellett a barát figurája csak látszat ellenpont. Jóformán szerepe sincs, hiszen a forgatókönyv a cselekményt szinte teljesen Imre, majd később Vera köré sűríti. Bacsó nagy lehetőséget szalasztott el ezzel. Éppen a régi barát alakjának kidolgozásával ellensúlyozhatta volna Imre felelőtlen cselekedeteit, s tehette volna hitelessé a hős jó útra térését.

Bacsó a történet helyes magjából — amit papír- ízűén mondat el a film legszürkébb figurájával, a professzorral: csak alkotva élni érdemes! — nem tudott élet- szagú, \ a realitás talajában gyökerező filmet készíteni. Elsikkadt a, jő lehetőség, s átlagon aluli film született belőle. A forgatókönyv eszmei és dramaturgiai fogyatékosságain Fehér Imre rendező sem tudott alapvetően változtatni. Megkísérelte ugyan temposabbá, pergőbbé tenni a gyakran vontatott és mellékvágányokra futó történést, ez azonban csak afféle kozmetikai szépítőszernek bizonyult. Rendezési felfogásának hibája, hogy olykor teátrális: a párbeszédekre épít a képszerűség helyett.

A színészek közül Latinovits Zoltánnak 'Imre szerepében — ez az elfő jelentős ,filmszerepe. Ez erősen érződik játékán: arca merev, szeméből hiányzik az élet, mozgása is nemegyszer esetlen. Törőcsik Mari — Vera alakítója — a tőle megszokott jó játékot nyújtja. Újat talán csak a táncjelenetben^ ad, mintegy felcsillantva a néző előtt kivételes tehetsége, eddig ismeretlen oldalát.

Prukner Pál

csőre. — Ti sem jösztök? — kérdezte a másik két kísérőt.

— Mehetünk éppen — felelték.

Csomós Bandikéhoz fordult:

— Jegyezd meg jól: ha ezután a kocsim közelébe jössz, a szerelővassal csaplak agyon!

Beült a nyikorgó ülésre, csattant az ajtó, morgott a masina és farolt kifelé a kapuhoz. Csomós a tükörből nézte az irányt. Jól halad. Itt a raktár fala, azután a transzformátorház, az öltöző lépcsője, a napközi otthon vaskerítése és utána már a nagykapu. A tükörben megjelent Bandika, és karjával a megszokott lendítésekkel jelezte az irányt. Csomós látta, de nem szelídült. A fiú nagy igyekezettel ugrált a kocsi egyik oldaláról a másikra és hadonászott.

A kapuhoz értek. Csomós farolt, Bandika jelzett. Túljutottak a gyáron. Van kocsi az úton? Nincs. Bandika intett, hogy jöhet. Elindult. És soha többé nem emlékezett arra: kiabáltak-e vagy ösztönei súgták-e, hogy gyerünk, kifelé. Csak arra emlékezett, hogy ugrás közben beverte a térdét a kocsi ajtajába.

A ráckevei HÉV mereven állt. Ajtaján ömlöttek kifelé az utasok, s a síneken Bandika feküdt. Két lábából ömlött a vér. Szürke volt az arca. Feje törmelékköveken. Csomós mellé ült és az ölébe vette a fejét. Szóltak hozzá, nem hallotta. Rázták, nem érezte. Bandika szürke arcán valami piszok foltja volt, azt törölget- te, eszelősen. Csak akkor hagyta abba, amikor a fiút a mentők hordágyra tették. Felállt, ment az öttonnáshoz és irány a mentőautó után. Mint az őrültek, száguldottak, elöl a mentőautó, utána Csomós.

— Megmarad?... — állt fel a fehér pádról egy óra vagy kettő múlva.

— Meg, nyomoréban... — felelte az orvos és továbbment.

Csomós, ha lehet, még soványabb lett. Rágta a lelkiismeret. Csak akkor beszélt, ha egyedül volt. Ilyenkor hangosan vitatkozott magával. Akkor sem beszélt, ha látogatóidő volt a kórházban. Leült egy székre és nézte Bandikát. Addig üldögélt, térdén pihentetve tenyerét, amíg nem szólt az ápolónő. Akkor megszorította a fiú kezét:

— Vigyázz magadra, fiam... — mondta és elment.

így múltak a napok, a hetek. Csomós egyedül dolgozott, nem engedett kísérőt maga mellé az ülésre, hiába erőltették. A párttitkár is beszélt vele.

— Mi újság, János? — kérdezte, amikor Csomós munkaidő után kilépett a kocsiból.

Vállvonogatás.

— Jó lenne egy kísérő, segíteni ...

— Ide senki! Vagy én vagy a kísérő! — mondta Csomós.

— Ne gyerekeskedj, te János — békítette a titkár. —

Elég szomorú, hogy az történt a fiúval. De az élet azért nem állhat meg.

— Mit tudjátok ti, mi állhat meg...

— összenőttetek, tudom. De ez...

— Nem erről van szó! — legyintett türelmetlenül Csomós és indult. Azután hát- raszólt: — Ha kijön a kórházból, hogyan adom visz- sza a lábát?! Erre adj tanácsot, ha tudsz! — és már a kapunál volt, amikor a titkár is megfordult

A sofőr napközben is beszaladt a gyárba, hozni anyagot, vinni árut, mikor mit kívánt az üzem. így történt akkor is. Istenverte rossz az út ezen a szakaszon. Az öttonnás úgy hányta a farát jobbra-balra, akár a molett hölgy a táncban. Megállt a kapunál. Gurult befelé a kocsi. A két legény leugrott hátul és a portáshoz ment. Csomós tovább. Valami volt az úton. Kutya? Gyerek? Megállt a teherautó. Csomós kiugrott, szaladt.

— Én kicsit összementem... — mondta Bandika, s úgy fintorgott, hogy mosolynak tűnjék.

Csomós sovány nyakán szaladgált az ádámcsutka. Krákogott.

— Még mindig ezzel az öreg lóval jár?... — bökött Bandika a kocsi felé. — Ezek a legjobb kocsik, nekem elhiheti, szívosabbak, mint az ember.

Csomós hallgatott. A Dunára gondolt nagyon gyorsan,

FILMHIREK

A hely a tetőn című angol film rekord eredményt ért el New Yorkban, ahol 31 hete játsszák. A film két főszerepét Simone Signorét és Laurence Harvey játssza. (A hely a tetőn hazánkban is a közönség elé kerül.)

A New York Times hollywoodi jelentés alapján azt írja, hogy a film-forgatókönyv írók sztrájkra készülnek. A munka beszüntetése majdnem valamennyi nagy filmgyárat fenyegeti.

A Gorkij Filmstúdióban gyermekfilm műtermet létesítettek, hogy művészi filmet készítsenek az ifjúság számára. A műterem munkájában neves rendezők, ifjúsági írók és pedagógusok vesznek részt.

Az élet nem vár s nem alkuszik.) Már-már a szociográfia mértékét ütik meg, a pártos, szenvedélyes szociográfiáét, amely a számadatok rideg érvelésén túl az érzelmek szenvedélyes tüzével is hatni akar.

A kötet legjobb írásai egyben a legfrissebbek is. Nagy részük 1958-ban keletkezett. Különösen jól sikerült írás ebből az időszakból A holnap emberei és Az élet nem vár s nem alkuszik. Utóbbi már 1959-ben született, ott vannak benne a „győri tapasztalatok”, az emlékezetes nagy tavaszi átalakulás, amikor hetek alatt Győr-Sopron az ország első termelőszövetkezeti megyéje lett.

T

öbb ilyen könyv kellene. Több fejeket tisztító írás, amelyben a többet látott, sok tapasztalatot szerzett íróember segít azoknak, akik tapogatózva az újat keresik. Persze ehhez ott kell élni, ott kell lenni az emberek között.

Mészáros Ottó

Ladányi Mihály:

A fák alatt

Pötyögtessétek az ősz énekét, hogy a honfiszív könnyezzen bele s kiáltsák szét a bő recenziók: mily tiszta ez az egyszerű zene! — ődöngjetek a ványadt hold alatt feltűrt gallérral, halkan, szomorún, költőbúban, s borzolja rímetek a rum —

én akkor is

véres kardként hordozom szét dalom, rakétaként röpítem fel szívem, s az őszben járva így beszélek: a gallyak könnye az élők bánata, s nézd, átvérzett a föld a fák alatt...

Mert konferenciák és találkozók között valahol mindig feldörög, yalakit mindig vérhabosra vernek.

Szét kell kiáltni hát valakinek: ne higgyetek a Iangy idill dalának, a költőnek, ki tűnődve mereng.

Fületeket szorítsátok a földre s meghalljátok: mint messzi tam-tamok, a régi csizmák rendje feldobog.

Ne higgyetek a harangok szavának, hogy isten kell, kenyér és szeretet. Sokkalta jobban kell ahítni ma a szerelmet féltő gyűlöletet.

ahová kijár vasárnaponként horgászni.

— Halak, igen, ötkilósak... Erős halászlé a fűzfák alatt... Jó a halászlé ... jó a halászlé... Maradjatok, halak, még egv kicsit, mert akkor elbőgöm magam. Maradjatok.

— Bejöttem, körülnézni... — folytatta Bandika —, hogy kellek-e valamire.

Csomós hallgatott. A halak magukra hagyták, egyedül kínlódott.

— Mit tegyek? ... mit tegyek? ... — verte agyában a kérdést egy lüktető ér a halántékánál. A fiúra nézett. Az lehajtotta a fejét és zavarában ábrákat rajzolt ujjával a porba. Anélkül, hogy lehajolna, a keze beleér a porba ... Csomós előredőlt és felnyalábolta a fiút, vissza a kocsihoz. A sofőrülésre ültette Bandikát. Morgott a motor, s irány ki a kapun. A kocsmánál visított a fék. Csomós két korsó sörrel jött vissza. Az ajtóból még beszólt a másik kettőnek:

— Ha ízlik, rendeljetek másikat a számlámra.

Az ablakon benyújtotta Bandikénak a sört:

— Szervusz — ütötte hozzá a magáét.

— Egészségére — biccentett a fiú.

— Még eggyel?

— Köszönöm, ez doszt elég.

Lábujjhegyen ment vissza a gyárba a vén öttonnás, hogy az út ne rázza a kísérőt.

— Énekelj valamit... —

mondta Csomós, és a fiú széles melléből valami dé1-amerikai dal kívánkozott elő.

Olaszországban bemutatták

A kémek éjszakája című francia filmet, amely az idei velencei filmfesztiválon is részt vett. Az izgalmas film a németek megszállta Franciaországban játszódik le, s érdekessége, hogy a két fő- : szerepet Marina Vlady és ; Robert Hossein, a film : rendezője játssza.

A Veszedelmes viszonyok : című film vetítését egy : francia városban, Angers- : ben, különböző szervezetek í kívánságára, polgármesteri i határozattal betiltották. A : film az egyik családvédelmi : szervezet szerint erkölcsi : szempontból veszedelmes.

Vera: ö volt. Megkapaszkodott az autóbusz létrájában cs bár hangját nem hallottam a vastag üvegen keresztül, de mosolyából, meleg tekintetéből megértettem, hogy újra kezdődik számunkra a boldogság...

hogy nagyot, maradandót al$ kossanak. Vera színészi pá- $ lyára készül, Imre vegyész- $ mérnöknek. Vera nagy szi- $ nészi alakításokra vágyik, í Imre egy új antibiotikum fel- j fedezésére. Szeretik egymást í.és szerelmükben olyan erőt % sejtenek, amely szárnyakat í- kölcsönöz majd alkotó mun- 5 kéjükhöz. Hiszik, de már az f,élet első nagy próbáján | megbuknak. Az egyetem el- v végzése után Imrét egy mo- ídern vidéki vegyiüzembe he- f, lyezik. Okkal: tágabb tere % nyílik ott a. kísérletezésre. í; Imre azonban úgy véli, nem í, élhet ennyire távol szerclme- £ sétál. Lemond inkább a hiva- '■ tásáról és egy külkereske- £ delmi vállalat igazgatójának f titkára lesz. A fiatalok ki- ímondhatatlanul boldogok: í örülnek az ezt követő gond- $ tálán, nyugodt életnek. De a -j nyugalom és a gondtalanság f. célja lehet-e fiatal életüknek?

Előbb-utóbb mindketten rá- % döbbennek: csak alkotva ér- % demes élni! Ez lehetne a film í legfőbb mondanivalója.

Tudjuk, nem egy Vera és Imre él közöttünk, aki beéri a könnyebb úttal a nehezebb és küzdelmesebb helyett. De vajon milyen tanulságul szolgál ez a film számukra? Az író ugyan megpróbál tükröt tartani a Verák és Imrék elé: nézzétek, ilyenek vagytok! — de ez a tükör meglehetősen torzít. Bacsó Péter mai fiatalságunk életét kívánja bemutatni, s bírálni azt a magatartást, amely az elmélyült

E

ljuthat-e az ember gyalogszerrel a mennyországba? Erre a kérdésre keresi Bacsó Iféter, a film írója a feleletet. Boldog lehet-e két •ember, ha aprópénzre váltja \tehetségét, s megelégszik a Ipillanatnyi jóléttel, a kényel- \mes élet kínálta örömökkel? • Tartós-e két ilyen ember sze- • rclme?

: Bacsó Péter filmje főhőséül ; olyan fiatalokat választott, : akik képesek lennének arra,